Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

Szombat, 1980. szeptember 27. Kádár János beszéde az országgyűlésen esak a kapitalista rendszer rakodások, vízkövek képződsajátossága, hanem sajnos, nek. Tehát tartsuk mindig valamelyest kitermelődik a , , . ... , , szocialista rendszerben is. keznel a drótke£et- & tavoOlyan ez, mint amikor az Utsuk el ezeket a lerakódáeleven, vízfolyás nyomán le- sokat A nemzeti egység új vonásai Külön szeretnék szólni a nemzeti egységről, a Hazafias Népfront néhány kérdéséről. Mi azt valljuk, hogy megszületett, növekszik és erősödik népünk szocialista nemzeti egysége. Ez osztályok szövetsége, hiszen társadalmunkban vannak még — bár nem ellentétes érdekű — osztályok, rétegek. Vannak párttagok és Pártonkívüliek, különböző világ; nézetű, nemzetiségű emberek, akiknek összefogása a népfrontmozgalom keretében a nemzeti egység fontos eleme. És ez jó dolog. A nemzeti egységről szólva gyakran említjük a szocialista jelzőt. Ez helyes, mert ezzel meghatározzuk a nemzeti egység célját, történelmileg új vonásait. Mert milyen tartós nemzeti egység lehetett, mondjuk, egy kb zsákmányoló tőkés és a kizsákmányolt proletár, a nagybirtokos és a jobbágy között? Most a nemzeti öszszefogásnak új és szilárd alapjai vannak, az új, szocialista rendszerben mindnyájan közelebb kerültünk egymáshoz. Mi ezt a folyamatot a szocialista nemzeti összefogást, a szocialista demokráciát erősíteni, fejleszteni akarjuk. A szocialista rendszer nem egy véglegesen befejezett épület, nem egy kifaragott kőszobor, amely így marad az idők végezetéig. A szocialista társadalmi rendszer élő társadalom, amelynek szünet nélkül fejlődnie kefl. Belpolitikai fejlődésünk fő iránya a szocialista demokrácia további kibontakoztatása, másképp kifejezve, szövetségi politikánk folytatása. Ez a számunkra oly fontos szocialista nemzeti egység, a párt és a tömegek összeforrotisága nem egy pillanat alatt született meg, ezért óvnunk, erősítenünk kelL Ahogyan Bíró plébános úr is emiitette, a minap emlékeztünk meg az állam és a katolikus egyház viszonyát 30 éve rendező nagy jelentőségű megállapodásról. Ez idő alatt kialakult az állam és az egyház rendezett viszonya, amely rendszerünk nagy történelmi vívmánya. Az, hogy az egyház az új társadalom viszonyai között is megtalálja a maga helyét, egyrészt népünk érdeke, államérdek, de érdeke az egyháznak is. Emellett külön is érdeke a hivő embernek. Nincs és nem is lehetséges olyan statisztika, amelyik kimutatná, hogy hány hivő és nem hivő van nálunk, ez magánügy. De tény, hogy jelentős számban vannak hivők Magyarországon. Engem különösképpen nem zavar, hogy valaki vasárnap az öregfiúk csapatában futballozik vagy misére megy. Sokkal fontosabb, hogy eljutottunk odáig: a vallásos emberek meggyőződéssel szolgálhatják a haladás, a szocializmus ügyét, miközben hitükhöz is hűek maradnak. Nem kell, hogy emiatt lelkiismereti válságba kerüljenek. Ezt az eredményt nagyra értékeljük, és ha lehet, tovább erősítjük. Vallása, hite miatt senkit sem érhet semmiféle társadalmi hátrány. Hazánkban teljes a lelkiismereti szabadság, mindenki maga dönti el világnézeti hovatartozását. Nálunk teljés mértékben érvényesül az állampolgári egyenlőség pártállásra, világnézetre, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. A közfunkciók is nyitva állnak mindenki előtt. E tekintetben elég körülnézni e teremben. rendeljük alá a növekedési ütemet is. Korábban gyakran büszkélkedtünk azzal, milyen gyors ütemben fejlődött szocialista gazdaságunk. Tény, hogy a kezdeti szakaszban mindig könnyebb egy kicsit gyorsabban haladni, mint később, egy bizonyos szint elérése után. Gondoljunk csak az élsportolókra: a futónak, aki a 100 métert 11 másodpercen belül futja, minden további tizedmásodpercért nagyon meg kell küzdenie. így van ez a gazdasági munkában is. Ma a nyereséget újabb egy-egy százalékkal növelni már nehezebb, mint valamikor 10 százalékkal. A világgazdaságban is új helyzet állt elő. Bekövetkezett az 1973—74 évi óriási árrobbanás. amely minket hátrányosan érint. De érezhetők általános problémák is, ilyenek a különféle pénzügyi nehézségek, diszkrimináeiók, a kapitalista világ recessziója. Exportunk értéke ma már eléri a nemzeti jövedelem 50 százalékát. A világgazdasági körülményeket megváltoztatni nem tudjuk. Olyan feltételek között kell élnünk, dolgoznunk, előrehaladnunk és boldogulnunk, amilyenek a mai. helyzetből adódnak. Az elmúlt másfél évben a korábbinál szigorúbb feltételek között kellett gazdálkodnunk. Ennek bizonyos eredményei már mutatkoznak. A fő célunk a népgazdaság, s főként a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyi helyzetének javítása volt. Kemény munkát végeztünk és a legkényesebb, legfontosabb területen, az ország fizetési mérlegének alakulásában sikerült bizonyos javulást elérnünk. Tőkés külkereskedelmi forgalmunk idén eddig csaknem egyensúlyban van, exportunk több mint kilencven százalékban fedezte az importot. Ez jelentős előrelépés a korábbi évekhez képest, ezt a munkát folytatnunk kell. háztáji és kisegítő gazdaságok munkájához, mert mindezekre szükség van Az utóbbi években a közlekedésben is jelentős eredményeket értünk el. A teljesség igénye nélkül: nagy mértékben korszerűsítettük a vasutat, dízel- és elektromos mozdonyok váltották fel a gőzösöket javultak a pályatestek, és kicserélődött a vagonpark egy része. Ez az ágazat megfelelően elégíti ki a népgazdaság szükségleteit, ami azért is fontos, mivel Magyarország jelentős tranzit-út. nagy nemzetközi forgalmat bonyolít le. Ugyancsak számottevőek az eredmények a személyszállításban. Nem egy nyugati ország várospolitikusát hallottam némi irigységgel beszélni fővárosunk és általában országunk tömegközlekedéséről. Az előrelépés valóban jelentős, s nemcsak a metróról van szó. hanem a vasútról és az autóbuszközlekedésről is. Nem hiszem, hogy sok olyan ország lenne, ahol. mint nálunk, úgyszólván mindég lakott területet el lehet érni autóbusszal. A kötekedés dolgozóitól — az eddigiekhez hasonlóan — az áru- és személyszállítási feladatok megoldását bizalommal várjuk a jövőben is. Az életszínvonalról, az ellátásról A népgazdasági egyensúly javuló tendenciái t Továbbra is: a kipróbált úton A javulás lényeges tendenciái mutatkoznak a népgazdaság többi, nem kevésbé fontos egyensúlyi kérdésében is. Az ipar. a mezőgazdaság, a közlekedés dolgozói a terv szerint végezték munkájukat. Üzemeink kisebb létszámmal — mintegy százezerrel kevesebb emberrel — oldották meg a feladataikat, a munkaerőhelyzet feszültsége tehát valamelyest csökkent. Az energiafelhasználás is jobb volt az elmúlt másfél évben, mint annak előtte. Korábban évente mintegy hat százalékkal növekedett az ország energiafogyasztása. másfél év óta viszont — részben az ütem csökkenése, részben a takarékosabb energiagazdálkodás miatt — az energiafelhasználás nem növekedett. A lövőben tovább kall takarékoskodnunk az energiával. Gazdasági helyzetünkről beszélve érdemes szóba hozni azt is, hogyan tanácskozunk mi mostanában. A Központi Bizottság ós végrehajtó szervei, a megyei pártbizottságok, a Minisztertanács. a gazdasági bizottság olykor olyan üléseket tart, amelyekre. ha fekete hajjal megy be az ember, akkor megőszülve jön ki, mert ott többnyire bajokról, nehézségekről, problémákról, az elmaradó üzemekről, ágazatokról tárgyalnak. Bizonyos mértékig ugyanígy van ez nyilvános tanácskozásainkon is. A sajtó, a rádió, a televízió jó szándékúan még hozzá is tesz sok más bajt és problémát. Előreléptünk az életszínvonal terén is. 1979-ben és 1980-ban becsületesen, nyíltan megmondtuk, hogy ebben a szakaszban csak az életszínvonal elért szintjének védelmét ígérhetjük, s ehhez is komoly erőfeszítések kellenek. Amit ígértünk, azt megtartottuk. Az elmúlt több mint másfél évben megőriztük a reáljövedelem szintjét, s lehetőségeinknek megfelelően emeltük az alacsony nyugdíjakat, javítottuk a három- és többgyermekes családok, valamint a segélyezésre szorulók helyzetét. Több évet, nagyobb szakaszt áttekintve megállapíthatjuk: növekedeti a kereset, a jövedelem, a fogyasztás, fejlődött és megfelelő színvonalú volt az ellátás. Tartós gazdaságpolitikai elhatározásunk, hogy olyan béremeléseket, juttatásokat a jövőben sem szavazunk meg, amelyek fedezetéül nem tudjuk biztosítani a megfelelő árualapot! Ami fizetés és jövedelem formájában a lakossághoz jut, annak árufedezetét is meg kell termelnünk. Gyarapodik tehát az ország. Vonatkozik ez a családi házak, az öröklakások, a magángépkocsik, a háztartási gépek számának növekedésére, s fölösleges is lennetovább sorolni a bizonyító tételeket. Ha visszaemlékezünk rá, annak idején, körülbelül negyedszázada azt mondtuk: elvünk az, hogy a szocialista építésnek együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Becsülettel eleget tettünk tehát a rendszeres emelésre vállalt erkölcsi kötelezettségünknek. Az emberek ma másképpen élnek, mint 10— 20 évvel ezelőtt Sajnos ennek a változásnak kedvezőtlen hatása is volt: erősödött az egyénieskedés, az önzés, a szerzési vágy. Ezek valóban gondok, de az életszínvonal emelkedése nyomán ezeket a problémákat vállaljuk, mert biztosak vagyunk abban, hogy leküzdjük azokat. Az alap: a munka, az alkotás A párttagok mellett jelentős számú pártonkívüli képviselő ül itt Képviselve vannak a dolgozó osztályok és rétegek: munkások, parasztok, értelmiségiek, alkalmazottak, nők, a legkülönbözőbb korosztályok, valamint az egyházak, a nemzetiségek. Országgyűlésünk, legfőbb törvényhozó szervünk híven tükrözi szövetségi politikánkat, szocialista nemzeti egységünket, összefogásunkat Nyugaton azzal gyanúsítanak minket, hogy a másként gondolkozók, a belső ellenzék nem nagy csapatával úgymond szerződést kötöt!ünk, bizonyos „tabukat" kikötve, például azt, hogy nem szabad támadni a párt vezető szerepét, a szocialista rendszer alapjait, szövetségi rendszerünket. Persze, ilyenfajta szerződések vagy tárgyalások nem voltak, de úgy latszik tényleg van egyfajta hallgatólagos egyetértés a másként gondolkodók nem különösen nagy számú táborával, amit talán úgy lehet a legérthetőbben kifejezni, hnev jobb a békesség. Időszakonként — jelenleg a nemzetkőzi helyzet kapán — azt mondják, hogy a magyar politika most „keményedni" fog. Erre csak azt válaszolhatjuk, amit már a pártkongresszus is hangsúlyozott, hogy Magvarországon a nagy osztályharcok időszaka befejeződött. Mavarország dolgozó osztálvai !p»vőzték és megsemmisítették a volt kizsákmányoló os/tálvok hatalmát. Nekünk osztályharcot ebben az értelemben már nem kell folytatnunk. De még ennek a harcnak a menetében is az volt a munkásosztály és forradalmi élcsapatának az elve, hogy ne törekedjünk a helyzet élezésére. A harcot akkor éleztük, amikor minket erre rákényszerítettek. Most erre semmiféle jelentős társadalmi tényezősem késztet bennünket politikánkat sem kell „keményítenünk", a pártnak nincs is ilyen szándéka. De figyelnünk kell bizonyos dolgokra, például a nemzetközi helyzet éleződésére. Ilyenkor a világ minden államában arra intik az állampolgárokat, hogy kicsit szorosabbra zárják soraikat. Így tehát nekünk semmiféle belpolitikai okunk és szándékunk sincs a dolgok élezésére és bízunk abban, hogy erre nem is kerül sor. De azt is meg szeretném mondani, hogy aki az alapvető vívmányainkat támadja, annak csak egy régi magyar mondás szerint válaszolhatunk: amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten. Mi tehát nem keressük az összeütközést, de szükség esetén nem is térünk ki előle, mert vívmányainkat. amelyekért az egész nép megszenvedett és megdolgozott, senkinek a világon nem engedjük bántani. És amikor azt mondjuk, hogy mi a szocialista demokrácia útját járjuk, akkor a magunk. pártunk, munkásosztályunk. népünk útjára-feladataira gondolunk. Kívülről senki ne próbálja továbbfejleszteni szocialista demokráciánkat Az élenjárókat követve Lehetőségünk: az intenzív fejlődés Már jo néhány éve a gaz- megszűntek az extenzív fejdasági építés új szakaszé- lődés lehetőségei, a továbbáll járunk. A szocialista biakban már csak intenzív fejlődői jelenlegi szintien fejlódesre van mod. Ennek Tudjuk, hogy üzemeink fejlődése egyenetlen; vannak kiválóak, élenjárók, mások megütik a mércét, eleget tesznek a kötelezettségeknek. és vannak gyengék is. A közvéleményt általában a problematikus vállalatok foglalkoztatják, de nekünk szólnunk kell azokról is, amelyek kiemelkedőek, hatékonyan dolgoznak, a helyes irányban haladnak. s jó eredményeket érnek el. Ilyen a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autó, az Ikarus, az Alumíniumipari Tröszt és annak több gyára — amelyek közül tegnap itt veszprémi üzemről is hallottunk —, továbbá a Chinoin, a Kőbányai Gyógyszergyár, a Medicor, a Borsodi Vegyi Kombinát, a Tiszai Vegyi Kombinát. Említésre méltó a Péti Nitrogén Művek műtrágyatermelése és az Egyesült Izzó kiváló minőségű árui. Ezek az üzemek jól példázzák, hogy megfelelő hozzáállással nagy eredmények érhetők el. Azt kívánjuk, hogy folytassák ezt a munkát, a többiek pedig kövessék őket. Ilyen üzemek természetesen más ágazatokban is adódnak. Ezek a példák is azt mutatják, hogy nem kevés az. amit már elértünk. Mezőgazdaságunkról szól va sem lehetne felsorolni azokat az üzemeket. amelyekben a sok becsületes törekvés nyomán már szép eredmények születtek. Csak a nagyságrend miatt említem Bábolnát, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetet. A magyar mezőgazdaság dolgozói, a földek művelői és mindazok, akik részesei az eredményeknek — a tudományos kutatók, technikusok és a magyar munkások — rövid történelmi időszak alatt elérték, hogy Magyarország ma lényegesen kisebb földterületen kétszer annyi szemes terményt állít elő. mint a háború előtti utolsó békeévben. Az egy főre jutó szemesterménytermelésben pedig — több éves átlagot nézve — túlhaladta az egy fő—egy tonna arányt. Ezt sok ország még csak a célkitűzései között tartja számon. A búza és a kukorica egy hektárra számított átlagtermelésében a világ első öt országa között van a magyar mezőgazdaság. Az egy főre jutó hústermelésben Európában a második-harmadik helyet foglaljuk el. És lehetne még tovább sorolni a mezőgazdaság szép eredményeit Mindez a szocialista gazdálkodás, szocialista forradalmunk számottevő eredménye. Ezeket a sikereket a szocialista nagyüzemek, az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok érték el, s hozzájárultak a maguk módján ezekhez még a kisegítő gazdaságok, sőt a kertbarátok is. Feladatunk, hogy még ezeket az eredményeket is túlszárnyaljuk. Ennek érdekében a jövőben ls minden lehetséges támogatást megadunk, mind a szocialista nagyüzemek, mind a Fontos, hogy népünk érezze: alkotás, munka nélkül nincs életszínvonal-emelkedés! De ennek a fordítottja is igaz, hiszen, ha jól halad az ország építése, akkor az életszínvonal is emelkedni fog. Ez lényeges része gazdaság- és szociálpolitikánknak. Eddigi eredményeink is szocialista rendszerünknek, céltudatos politikánknak és mindenekelőtt munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk odaadó munkájának köszönhetők. Jelenleg a gazdasági építés olyan szakaszában vagyunk, hogy csak alacsonyabb növekedési ütemet tudunk diktálni. A VI. ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem évi 3 százalékos növelése látszik reálisnak. Ezzel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének további javítását akarjuk elérni, amibe beletartozik a nemzetközi fizetési mérleg javítása, a vásárlóerő és a fogyasztói árualap egyensúlya és sok más tényező. Ezek a népgazdaság alapvető kérdései, amelyek a családok életkörülményeit is meghatározzák. A hatékony. nyereséges termelés biztosításában nagy szerepet játszanak a kormány által meghatározott gazdasági szabályozók, valamint a termelői és fogyasztói árak. A termelői árakat úgy kell szabályozni, hogy azok ne szakadjanak el a világpiaci áraktól. Fogyasztói árakat pedig úgy megállapítani, hogy azok is tükrözzék az önköltséget. Mindemellett a kormánynak bizonyos folyamatokat, kőztük az életszínvonalat befolyásoló árakat nagyon pontosan kell szabályoznia, hogy a fejlődésünkkel, lehetőségeinkkel összhangban tervezett életszínvonal-emelést megvalósíthassuk. Képviselői javaslat Ügy ls, mint XIII. kerületi képviselő, egy kéréssel fordulók a Minisztertanácshoz. Javaslom, hogy bizonyos területeken vizsgálják meg az árképzést. Akadnak ugyanis olyan ipari ágazatok, ahol szinte kizárólag csak hazai nyersanyagokkal dolgoznak. Mégis, amikor árképzésről van szó, mintha rendkívül meg lennének olajozva a számológépek kerekei, s mintha a számitógépek is több áramot kapnának. akkora summa jön ki az önköltségre. Magyarázatként azt mondják, hogy magas a világpiaci ár. de valóiában nagyon kevés közük van az importanyagokhoz. Esetenként a nyereség kiszámítása megalapozatlan, amit nem szabad hagyni! Az önköltséget az ipari vállalatoknak nem egyszerűen kiszámítaniuk, hanem — ahol lehet — csökkenteniük kell. A haszonkulcsot sem lehet felelőtlenül megállapítani. Reális számítás és szolid haszonkulcs alapján kell dolgozni a vállalatoknak. Egyetértek Lázár elvtárssal és a többi felszólalóval, akik aláhúzták' a bátor és a kezdeményező embereket, kollektívákat a kormányzatnak teljes erővel és minden fenntartás nélkül kell támogatnia. Eredményeink nemzetközileg is elismertek. Még a nyugati kommentárok is azt mondják, milyen bátor ez a magyar kormányzat, amikor hozzá mer nyúlni a kényes gazdasági kérdésekhez is. Aztán hozzáteszik, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk — ők így „dicsérnek" minket —, pedig mi csak azt mondjuk, hogy nyereségesen kell termelni, vigyázva a minőségre is. Rendszerünk szocialista ós a módszereink is azok. A döntő, (Folytatás a A oldalon.) V