Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-21 / 222. szám

I Vasárnap, 1980. SEeptember 21. Emberek és automaták Beszélgetés dr. Cécseg Ferenccel tudományról, oktatásról, pártmunkáról Életünk, mindennapjaink ter­mészetes velejárói az automaták, az automatizmusok. Ezeknek el­méleti hátteréről, matematikai problémáiról beszélgettünk dr. Gécseg Ferenccel, a JATE Bo­lyai Intézete számítástudományi tanszékének vezetőjével. — Az automataelmélet nem a műszaki realizálások kérdéskö­rével, nem a technikai megvaló­sítás problematikájával foglal­kozik. Ez a tudományág az álta­lános rendszerelméleti kutatás része, mely absztrakt modellt vizsgál. Hétköznapi életünk megannyi jelensége objektív ál­lapotokkal bir. Ha ezeket vala­milyen külső hatás éri — be­menő jeleknek nevezzük —, megváltozik belső állapotuk, struktúrájuk, s válaszokban rea­gálnak — ezeket kimeneti je­leknek hívjuk. Például, ha . egy nyomógombos lámpa gombját benyomjuk, hatást gyakorolunk a rendszerre, mely ebből követ­kezően változáson megy keresz­tüli. Attól függően, hogy az iz­zó égett-e vagy nem. kimeneteli jele a világító vagy kialvó lám­pa. Ez egyszerű, mindennapos példa, de említhetném a legbo­nyolultabb rendszert a társa­dalmi strukturát is, amelynek szintén van bizonyos objektív állapota, mely különböző hatá­sokra megváltozik. reagáL — Mi azokkal az automatael­méleti kérdésekkel foglalkozunk, melyek matematikai módszerek­kel leírhatók. Én például olyan rendszerek matematikai tulaj­donságalt vizsgálom, amelyek aigebrai eszközökkel jellemezhe­tők. Durván úgy fogalmazhat­nék, hogy témám az automaták elméletének algebrai módszerek­kel való megközelítése. Ebben a modellben a számítógépekkel kapcsolatos számos probléma éppúgy tárgyalható, mint sok alapkutatási kérdés. Nem nu­merikus számítási módszerek megragadása a cél, hanem mo­dellek alkotása, a szemlélet for­málása. Nem közvetlenül a gya­korlati alkalmazást szolgálják ezek a kutatások, de az általuk feltárt általános törvényszerűsé­gek. ha nem ls közvetlenül, hatnak a gyakorlat különböző szektoraira is. Ahogy például az absztrakció bizonyos fokán le­het csak hétköznapi számításo­kat — négy alapműveletet — végezni, hiszen a konkrét tárgy­tól el kell vonatkoztatni, csak a lényegre kell figyelni. E kuta­tások eredményei segítik a szakemberképzést is. hiszen olyan programtervező matema­tikusok kibocsátása a felada­tunk, akik nemcsak a napjaink­ban ismert eljárások alkalma­zására képesek, hanem mély alapokon nyugvó elméleti isme­retek birtokában a későbbiek­ben tovább tudják fejleszteni tudásukat. — Milyen múltja van ennek a speciális tudományágnak, s két évtizedes munkája során hogyan adták egymásnak a stafétabotot e kérdéskör matematikai prob­lémái? — Végzős hallgató koromban. 1962 körül adta kezembe Csá­kány Béla professzor egy szov­jet szerző összefoglaló cikkét az. automaták elméletéről. Azó­ta foglalkozom ezzel a témával. A hetvenes évek közepére már kialakult a szegedi egyetemen, jórészt volt hallgatóimból, egy olyan hét-nyolc fős csoport, mely komoly eredményeket mu­taltott föl. Egy-egy résztéma megoldása újabb és újabb kér­déskörök forrása. Az eltelt kö­zel két évtized alatt sok ilyen izgalmas problémával álltunk szembe. Egy számítógép, egy rendszer felépítésénél fontos, hogy minél kevesebb számú tipuselemből épüljön. Az egy­szerű automaták összekapcsolá­sával bonyolult rendszereket le­het létrehozni. Üjabb probléma, hogy a gyakorlatban az olyan olemek a legfontosabbak, ame­lyekből véges sokféle van ah­hoz, hogy összekapcsolásukkal valamennyi automata felépíthe­tő legyen. Ezeknek a teljes rendszereknek kérdéseivel is foglalkozom. A másik kérdés, nem mindegy, hogyan kapcsoljuk eze­ket egybe. hiszen a rendszer működésé szempontjából sok fe­lesleges kapcsolat jöhet létre. Az optimális megoldás olyan speciá­lis összekapcsolás, amely hurok­mentes. A következő lépés a fa­automaták vizsgálata. Ezek per­sze nem fából készült automa­ták, hanem olyan rendszerek, amelyeknek bemenő jelei faala­kú gráfok. Ezek alkalmasak pél­dául a környezet-független nyel­vek és a szintaxis-vezérelt for­dítások tanulmányozására. Négy­öt éve elsősorban ezekkel fog­lalkozom, s egy turkui kollégá­val közösen készítünk e téma­körből monográfiát. M. Steinby professzorral a nyáron a könyv befejező munkálatain dolgoz­tunk. — Hogyan foglalkozik a tár­sadalom kisebb közösségeinek — egyetem, tanszék, egyetemi kommunisták — bonyolult auto­matizmusaival az, aki nemcsak elméleti kutató, oktató, hanem egyben a JATE pártbizottságá­nak titkára is? — Az emberek sohasem te­kinthetők automatáknak, de az oktatásban, nevelésben mindig rendszerekkel — igaz. bonyolult, differenciált társadalmi organiz­musokkal — állunk szemben. Igyekeztem emberként, oktató­ként, pártfunkcionáriusként min­dig meghallgatni és tiszteletben tartani mások véleményét. A közvetlen és természetes kapcso­latot tartom a legfontosabbnak munkámban, közéleti tevékeny­ségemben. A felsőfokú oktatási Intézmények feladatainak köz­pontjában az oktató-nevelő mun­xa áll. Alapvető célunk olyan képzés nyújtása, amelyben a szakmai ismeretek adása. a marxista világnézeti, politikai, erkölcsi és esztétikai nevelés, a személyiség sokoldalú kialakítá­sa összhangban vannak egymás­sal. Oktatáspolitikai feladataink közül a leglényegesebb a képzé­si struktúra olyan irányú fej­lesztése. melynek során az har­móniába tud kerülni a változó társadalmi igényekkel. Nem té­veszthetjük szem elől a mun­kás- és paraszt származásúak, a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatását segítését. A XII. kongresszus határozatát alapve­tőnek tartva egész oktató-nevelő munkánk során különös figyel­met fordítunk arra, hogy az el­méleti és nevelő munka jobban segítse hallgatóink körében a szocialista tudat, életmód és életeszmény térhódítását. — Üj tanév kezdődött. Milyen konkrét feladatokkal látnak munkához? — Talán akkor tudok legpon­tosabb választ adni erre a kér­désre. ha föllapozom a pártbi­zottság feladatervét. A közeljö­vőben foglalkozunk például «> fiatal oktatók szakmai irányítá­sának. beilleszkedésének. élet­és munkakörülményeinek vizs­gálatával; összegezzük a felvéte­tik tapasztalatait és a végzett hallgatók pályázati elhelyezko désének tanulságait; napirendre kerül az egyetemi kutatási be­számolási rendszer, melynek so­rán elemzésekkel és felmérések­kel szeretnénk tájékozódni az új lehetőségek irányában; kí­váncsiak vagyunk, hogy az irá­nyítás új szabályzatai inspirál­nak-e az oktatás színvonalának emelésére és sorolhatnám. Ami pedig az egyetem kommunistái­nak feladatait jelenti: az eddi­ginél meggyőzőbb, konkrétabb agitációs és propagandatevé­kenységre van szükség, minde­nekelőtt a hallgatóság köréoen A már kialakult és jó szervezeti keretek mellé több élő. szemé­lyes kapcsolatot kell teremteni. Támogatjuk és gazdagabb tar­talommal igyekszünk megtölteni a párt és a KISZ együttműkö­dését. Nem felejthetjük, hogy a legjobb pedagógia a példamuta­TANDI LAJOS I smerősöm régi szokása, hogy ha hosszabb út után megérkezik a város ha­tárába, köszön a Szeged feliratú táblának. Ne nevessük ki őt ezért, valljuk be: hazajönni, megérkezni jó. Ki han­gos üdvözléssel, ki csak úgy magában, valami­lyen módon biztos, hogy mindenki kifejezi, megfogalmazza, észre­veszi ezt az érzést. A naponta elmenőknek — megjövőknek tán fel sem tűnik, néhány év alatt mennyit változott a kép, amely a város szélén fogadja az érke­zőt. Azok kedvéért, akik régen látták a város nem hivatalos „kapuit", a bevezető utak város­széli tájékát, fotóripor­terünk közreadja a maga kedvenc „hazaté­rő" képeit. Szőreg felől. Vásárhely irányából, a röszkei. határról, Kiste­lekről vagy Csongrádról jövet íme ez a látvány köszönti az otthonába megtérői, a látogatót, az átutazót. (Somogyi Ká­rolynó képsora) P. K. A város kapui i

Next

/
Thumbnails
Contents