Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-18 / 219. szám

4 56 Csütörtök, 1980. szeptember 18. A lakosság szolgálatában Maszek a pult mögött Hosszú sor kígyózik a la­kótelepi bolt bejáratánál, mintha régenvárt csudaáru hírére sereglettek volna össze, s afféle lesz-ami-lesz­elszántsággal centiméterről­centlméterre topogva, fe­gyelmezetten húzódnak az ojtó felé. A kljövőknél a türelmes várakozás jól meg­érdemelt jutalma: egy zacs­kó tej. fél vekni kenyér, eajt, tojás, felvágott, ciga­retta. Vagyis, semmi külö­nös. csupán az, amire min­denkinek mindennap szük­sége van. A sorbanállás egykori rossz emlékeket idéző képe korántsem az áruellátás ne­hézségeit tükrözi, annál is inkább nem, mert az egy­más mögé zárkózott vevők arcán nyoma sincs a Jaj­csak-jutna-pánlknak. In­kább azt látni, mindenki tudomásul veszi, itt igy keli élelmiszert vásárolni. Így, mert kicsi a bolt. Kicsi — de van! S a pult mögött tnaszek boltos adja az árut A fenti kép nagyjából — Igen kevés kivétellel — jel­lemző a szegedi kiskereske­dők vezette üzletekre. A vá­rosban jelenleg 240 tulajdo­nos neve olvasható a bol­tok cégtábláin, s a 240-ből felénél több. 144 foglalko­zik a mindennapi szükségle­teket kielégítő — szakmai kifejezéssel alapellátásnak nevezett kereskedelmi tevé­kenységgel. Egyszerűbben: ennyinél lehet megvenni a zacskós tejet, zöldpaprikát, füstölnivalót, vágott barom­fit, vagy beállni a könyök­lőhöz sült kolbászt enni. Aki az új városrészben náluk vágárpl. aki a nyári melegben strandolva a ma­szek pavilonnál áll sort — mert másutt nincs miért — aligha tud másként vála­szolni, mint igennel, ha azt kérdezik, szükség van-e rájuk. Pártdpkumentumot sem kell idézni, elég. ha be­járja az érdeklődő a várost, s megállapíthatja, amit a legmagasabb politikai fórum is elfogadott: a magánke­reskedelem hasznos kiegé­szítője a lakosság ellátásá­ért felelős állami szektor­nak. Szegeden nemrégiben a városi tanács végrehajtó bizottsága állapította meg határozatában, hogy „a ma­gánkisiparosok és a magán­kereskedők lakosság ellátá­sával összefüggő tevékeny­sége és szerepe az utóbbi években a politikai-társa­dalmi- és állami célkitűzé­seknek megfelelően alakult. A magánkisiparosok és a magánkereskedők az elvár­ható mértékben részt vettek az új városrészek lukossági Igényeinek kielégítésében..." S most térjünk vissz-a a bevezetőben vázolt képhez. A helyszín az Északi város­rész, ahol mindez életközei­ben úgy fest, hogy jelenleg nem a magánkereskedelem a kiegészítő, hanem — amíg korszerű élelmiszer­áruház nem nyílik — épp az állami kereskedelem. tötte ezt a pénzt, s naponta a vevők elé áll. inkább pa­naszkodik. Áruellátási gon­dokat emleget, s példákat emleget, s példákat sorol sérelmeire, mikor, hogyan érezte a központi elosztók­nál. hátrányba került, mert maszek. Az egyik azt látja, van boltos, aki évente négymil­liót forgalmaz, a másikat az nyomja, bizony jobban jár­na, ha feleennylt árulna. íe­leennylt szolgálna ki annak, aki — jobb híján — irigyli őt. Az ok egyszerű. A prog­reszív adórendszer Jóvoltá­ból <* magánkereskedelem­ben nem érvényesül megfe­lelő arányban a több mun­ka — több kereset. Ha va­laki dupláját dolgozza a másikénak, kétszerese még nem lesz a tiszta Jövedelme, így például a 4 és fél mil­lió forintot forgalmazó kis­kereskedő, akinek bruttó haszna 530 ezer, 3 a rezsivel és egyéb terhekkel csök­kentve 340 ezer a jövedel­me. az adózásra és „község­fejlesztésre" elvont 214 ezer forint befizetése után 126 ezret tesz zsebre egv év alatt. Ezzel szemben az, aki csak másfél millió forint értékben adott el árut. 141 ezer után adózik, az pedig 48 ezer forint, így aztán 93 ezer marad a házi-kasszájá­ban év végén. Vagyis az egyik keres 'durván havi tízezret a másik, egyhar­mad teljesítménnyel nyol­cat. Már mondtuk: viszony­lagos, mi sok. ml kevés. Ha a számok nyelvén beszélő tulaj igazát nézzük, bólin­tunk. Ha csak a számokat, megállapítjuk: arányok ide. arányok oda, ezek nem re­latíve-abszolut értékben szép jövedelmek. Ez az oka nyilván, hogy bármennyire bizonygatja is X, hogy inkább nem tart nyitva egy hónapig, csak ne haladja meg adója a prog­resszivitás szerinti maga­sabb kategória-határt — túl azon, hogy jogszabály is kötelezi az évi 24 nap sza­badságon kívül a nyitvatar­tásra —, úgysem váltja be fenyegetését, hiszen a pénz az pénz, a vevőket pedig meg kell tartani. Ott. ahol szükség van a magánkeres­kedőkre. szinte nem is a boltos — a lakosság hatá­rozza meg mindennapos Igé­nyeivel az áruforgalmat. Szükség van a kiskereske­dőkre, s lesz a jövőben is. Hogy a városban továbbra Is számítanak rájuk, a vég­rehajtó bizottság határozata bizonyítja: „,.. a még nem kellően ellátott városrészek­ben az ellátási helyzet Javí­tását további lparjogosítvá­nyok klbocsájtása által elő kell segíteni." Ehhez csupán annyit, a lélekszámot tekintve Makó nagyságú Üjszegeden egyet­len nagy élelmiszer-áruház, s néhány kisebb bolt van. ami nem épp az ..ellátott" terület jellemzője. Itt a kö­zeljövőben sem változik döntő mértékben az ellátás — állami beruházásból semmiképpen nem. Eközben pedig épül a Ró­kus városrész. Remélhető­leg az Északiban szerzett jó tapasztalatok ötletül szol­gálnak az itteni ellátás szervezéséhez is. Igriczi Zsigmond Ház vízpárnán A Ma ina menti Frankfurt­ban 166 méter magas Iro­daépületet emeltek, amely­nek fundamentuma vízpár­nán nyugszik. Ezt az tette szükségessé, hogy az építke­zésre kijelölt terület rendkí­vül lágy és laza volt, ezért a hagyományos cölöpöket nem tudták alkalmazni. Az épü­let alapját egy 4 méter vas­tag vasbeton lemez képezte. Hogy az építkezés során el né deformálódjék, 22 vízzel töltött műanyag párnát he­lyeztek el köíé. A szelepek segítségévei a párnák Víztar­talmát úgy szabályozták, hogy az épület függőleges maradjon. Hűtés - mágnessel Ismert tény. hogy az élel­miszerek hűtésekor részben elvesztik a táplálkozás szempontjából fontos tulaj­("bnságaikat és eredeti szí­nüket. J9 vizsgálatok meg­mutatták: minél kevesebb Jégkristály képződik fa­gyasztáskor a húsban, a halban, illetve a zöldségben, annál teljesebben és tovább maradnak meg tulajdonsá­gaik. A moszkvai Országos Élelmiszeripari Kutató Inté­zet tudósai olyan berende­1 zést .hoztak létre, amelyben egyesitették a fagyasztás és az állandó mágneses tér hatását. A térerősség vál­toztatásával tetszőlegesen szabályozhatják a hűtés fo­lyamatát, valamint a kelet­kező jékristályok mennyisé­gét és nagyságát. A mág­nessel megváltoztathatók az élelmiszerben kialakuló kristályok. Így például a húsban a rostok mentén ki­csiny, tű alakú kristályok képződnek. A felolvasztás után így a legkisebb szer­kezet! elváltozás sem ész­lelhető a termékben. MífvexeMk Bizalom és felelősség Ha egy nagyvállalat vala- szakma legtapasztaltabb kül­mennyi üzeméről, gyáráról elmondhatjuk, hogy a meny­nyiségi tervek teljesítése mellett öt százalékkal emel­kedett a termelékenység; hogy csökkentek a műszakon belüli veszteségidők, s javult a gépek műszaki állapota; hogy lényegesen csökkent a fizikai dolgozók fluktuációja, jeléül annak, hogy nyugod­tabbá vált a munkahelyi lég­kör; s ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a gondok­bajok közt vergődő textilipar egyik nagyvállalatáról a Pa­mutfonóipari Vállalatról van szó, ahol ezeket az eredmé­nyeket alig egy év alatt ér­ték el, akkor valami nagyon komoly, hazai Viszonyaink ismeretében valami egészen nagyszabású szervezési kam­pányra gyanakodhatunk. Ne­tán arra, hogy a szervező Döntött a Legfelsőbb Bíróság Összeférhetetlen — el kell hagynia a házát! Mi a megfelelő munkakör? A Járásbíróság, majd fel­lebbezésre a megyei bíróság a házasságot fölbontotta, a kiskorú gyermekeket az anyánál helyezte el, a férjet gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, a közös tulajdonu­kat képező házban levő két­szobás lakás használatát megosztotta közöttük. Ezt azzal Indokolta, hogy bár a házasság felbomlását a férj italozó, durva magatartása okozta, de ha a lakás kizá­rólagos használatára az asz­szonyt jogosítanák fel, volt férje elhelyezéséről neki kel­lene gondoskodnia, aminek nem tudna eleget tenni. A két szoba egymástól elkülö­nítetten használható, tehát alaptalan az asszony aggá­lya, hogy az együttélés lehe­tetlen. A jogerős ítéletnek a lakás­használatra vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az alsófokú döntéseket hatá­JSgSSuJPl S5J£" ÍSÜL' Ián, ki adja a fejét magán­üzlet nyitására? A zöldség­kertésztől az egykori keres­kedelmi dolgozóig, „fehér­inges-nyakkendős" irodai tisztviselőig sokféle munka­helyről átnyergelt vállalko­zók majd mindegyikének közös véleménye, hogy szí­vesen végzik a munkájukat — amely — a hiedermekkel ellentétben — viszont ko­rántsem oly irigylésre mél­tó. üzletük pedig nem aranybánya — ezt pedig ők hangsúlyozzák. Hogy mi jó és mi rossz, relativ. Van, aki Irigyli azt, aki — mindegy, mennyi idő alatt — össze tudott spó­rolni egy üzletnyitáshoz szükséges 100—300 ezer fo­rintot. Aki meg összegyűj­határozatában még a követ­kezőkre mutatott rá: — Téves a bíróságnak az a megállapítása, hogy ha a férjet a lakás elhagyására köteleznék, elhelyezéséről volt feleségének kellene gon­doskodnia. A férfi úgy vi­selkedett, hogy társbérleti vagy bérlőtársi jogviszony fennállása esetén is a lakás elhagyására kellene kötelez­ni. Tehát rosszhiszemű, jog­cím nélküli lakáshasználó­nak minősül, aki elhelyezke­déséről maga köteles gondos­kodni. Ennek megkönnyíté­sére az asszony tízezer forint kárpótlást kötoles fizetni. * Egy vállalat gazdasági ügyintézője, aki közgazdasá­gi technikumot végzett, hét évvel ezelőtt főiskolára irat­kozott be, és munkaadójával tanulmányi szerződést kötött. Ebben kötelezte magát, hogy a főiskola elvégzése után négy évig munkaviszonyát fenntartja, a vállalat pedig a tanulmányi szabadság idejé­re átlagkeresetét, és utazási költségeinek megtérítését, valamint a tanulmányok be­fejezése után egy éven belül végzettségének megfelelő munkakörbe helyezését biz­tosította. A tisztviselő el is vé­gezte a főiskolát, és ekkor kereskedelmi előadói mun­kakörbe sorolták. Az Illető azonban ezt ismételten kifo­gásolta, és írásban kérte, hogy végzettségének megfe­lelő munkakörbe osszák be. Végül is bejelentette: más vállalattal kíván munkavi­szonyt létesíteni, és az áthe­lyezéshoz való hozzájárulást kérte, amit meg is kapott. Egyszersmind azonban, szer­ződésszegésére hivatkozással, tízezer forint tanulmányi tá­mondta kl a mogatás visszafizetésére kö­Bíróság, majd telezték. Ennek hatálytalaní­zárólagos használatra az asszonyt jogosította fel. — Ha a lakás a házastár­sak közös tulajdona, család­védelmi érdekekre tekintet­tel az egyik házastársat a tulajdoni hányadát megha­ladó mértékű, vagy az egész lakás használatára lehet fel­jogosítani, tehát a perben azt kellett vizsgálni, hogy az együttélés feltételei megvan­nak-e. A férj évek óta rend­szeresen italozik, és részeg­ségében családjával szemben rendkívül durván viselkedik. Egyszer úgy megverte fele­ségét, hogy az több papi kór­házi ápolára szorult. Ilyen körülmények között nincs lehetőség arra. hogy tovább­ra is egy lakásban maradja­nak. Ez a gyermekek testi és szellemi fejlődésére is hátrá­nyos lenne Legfelsőbb tásáért a munkaügyi döntő­bizottsághoz fordult, amely azt elutasította, mire a mun­kaügyi bíróságon pert indí­tott, de keresetét ott is alap­talannak találták. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kí­vül helyezte. Az Indoklás szerint a munkaügyi bíróság nem sze­rezte be az ügy elbírálása szempontjából nélkülözhetet­len tanulmányi szerződést, valamint a visszafizetésre kötelező határozatot. Nem vette figyelembe, hogy a tisztviselő bizonyítani kíván­ta : a vállalat nem tett eleget a végzettsége szerinti foglal­koztatási kötelezettségének, és ezért volt kénytelen szer­ződésszegést elkövetni. A megállapodás idején hatály­ban volt munkaügyi minisz­teri rendelet értelmében ta­nulmányi szerződés esetén arról is rendelkezni kell. hogy a munkáltató a képzés befejezése után a dolgozó végzettségének megfelelő foglalkoztatást biztosítja. En­nek azonban nem tett eleget a vállalat. Igaz, hogy a dol­gozót a végzettségi szintjének megfelelő kategóriába sorol­ta be, és fizetését is eszerint állapította meg, de a munka színvonalának kellett volna ennek megfelelőnek lennie. A munkakör átadás-átvételi jegyzőkönyv tartalma alap­ján kétségesnek tűnik, hogy a tisztviselőt képzettsége szerinti beosztásban foglal­koztatták-e — hangzik a ha­tározat. Miután a munka­ügyi bíróság a per eldöntésé hez szükséges nélkülözhetet­len bizonyítékokat nem sze­rezte be, érdemi döntése megalapozatlan. Hajdú Endre földi művelői szállták meg a gyárakat, s kemény, követke­zetes munkával érték el ilyen rövid idő alatt ezeket az eredményeket. Pedig szó sincs szervezési „csodáról" sok pénzért alkal­mazott külföldi profikról. Sokkal egyszerűbb dolgok történtek a Pamutfonóipari Vállalatnál, aminek megérté­séhez érdemes kissé vissza­pörgetni az eseményeket. Néhány éve a textiliparban vizsgálódni kezdtek a műve­zetők körében. Nézzük a leg­fontosabb megállapításokat. Először: kiderült, hogy túl sok a művezető, s ez is oka annak, jiogy a művezetői rang elvesztette megszokott jelentését, hisz többségük a művezetők helyzetének rendezéséhez (például a Du­nai Vasműben), azonos meg­fontolásokból: a művezetőt nem rángathatja akárki, a művezetőnek felelnie kell a rábízott munkahelyért, kö­vetkezésképpen a művezető­nek vezetnie. Irányítania kell. Ez pedig csakis úgv képzelhető el, hogy végre-va­lahára megteremtik a műve­zető irányítótevékenységé­nek elemi feltételeit. Megte­remtik még akkor ls, ha ne. tán ez ügyben már nem intéz­kedett volna jónéhány kor­mányhatározat, minisztériu­mi állásfoglaláás, s ki tudná még felsorolni mennyi min­den más irányelv, utasítás, meg miegyéb... S hadd térjek vissza a Pa­egyszerű gépmesteri munkát mutfonóipari Vállalat ered­végzett. Másodszor: a 19 ha­tásköri terület elemzésekor mindössze öt ólyat találtak, ahol a művezető szerepe va­lamennyire ls meghatározó; az öt legjelentéktelenebb ha­táskör esetében. (Például: a gépek elosztása, a fizetett szabadság engedélyezése, a kilépőcédulák aláírása s eh­hez hasonlók.) Harmadszor a művezetők legtöbbje — mert gyakorlatilag gépmesterek — munkaidejük javarészét fizi­kai munkával töltik: sem Idejük, sem energiájuk, sem lehetőségük az irányítómun­kára. Negyedszer: ennek megfelelően alakult a fizeté­ményeinek egyikére: mióta a művezetők valóban veze­tők, azóta lényegesen csök­kent a fizikai munkások fluktuációja. Az ehhez fűzött megjegyzés — hogy a fluk­tuáció csökkenése egyértel­műen jelzi a nyugodtabb, a kiegyensúlyozottabb munka­helyi légkört — korántsem jól hangzó publicisztikai fo­gás. Rég megdőlt az egykori fluktuációs vizsgálatok ama megállapítása, hogy aki a munkahelyét sorozatban cse­rélgeti, az egyértelműen el­ítélendő. Nem! A sorozatos munkahelycserék mögött na­gyon gyakran súlyos munká­suk, a keresetük ls; a három . műszakban dolgozó szak- ^ S^^J^JS^T munkások negyven százalé­kának keresete erősen meg­közelítette, 10—15 százaléká­nak keresete pedig jócskán meghaladta a művezetőkét. Ezek persze jólismert, évek óta visszaköszönő megállapí­tások, anélkül, hogy bármi is változott volna ezen a té­ren. Ügy tűnik azonban, hogy a textiliparban már un­ták e visszatérő megállapítá­sokat, s cselekvésre szánták el magukat. Munkaprogra­mot dolgoztak ki, aminek alapelve, hogy a vezetői jogkörök olyan decentrali­zálását kell végrehajtani, ami végülis elvezet a kívá­natos állapothoz, hogy tud­niillik a művezetők valóban felelős irányítói legyenek a rájuk bízott munkahelyek­nek. Hogy végre dönthesse­nek a termeléssel összefüggő elemi kérdésekben, és a munkásokat közvetlenül érintő ügyekben. Hogy na­gyobb vezetési lehetőségeket és különösebb kötöttségek nélküli hatáskört kapjanak. A munkaprogram első lé­nyeges kitétele, hogy csök­kenteni kell a művezetők számát. Azokat pedig akik maradnak csakis a termelés kötetlen irányításával kell megbízni. Ezzel párhuzamo­san növelni kell a gépmeste­rek számát. S a legfontosabb, hogy a művezető munkahe­lyének egyszemélyi felelős vezetője, s mint ilyen közvet­lenül, és csakis az üzemveze­tőhöz tartozik. (Vagyis: a művezető munkáját nem Irá­nyíthatja akárki, akinek erre éppen kedve szottyan.) Időközben más helyen, más iparágban is hozzáláttak tők fel. Ezek a gondok-ba­jok tán épp arra vezethetők vissza, hogy a szóbanforgó munkahelynek nincs iga­zán és valóban egyszemélyi vezetője, ha úgy tetszik: „gazdája". Nincs senki, aki­hez odamehetnénk, akivel megbeszélhetnénk, aki­nek követelményrendszeré­hez igazodhatnánk, akitől el­ismerést, vagy éppen bünte­tést kapnánk, s akitől ezt el is fogadnánk; egyszóval nincs senki, akitől — s csakis tőle — elfogadhatnánk a munkavégzés mindenkor kö­vetendő mércéjét, mert tud­juk, hogy ő a főnök, ha min­denki beleszól, ha mindenki utasít, ha mindenki lázas el­képzelésekkel, egymást ke­resztező intézkedésekkel áll elő, altkor az csakis a fejet­lenséget jelzi, csakis a ba­jokhoz vezet. Csoda, ha az ilyen munkahelyet, aki csak teheti, elhagyja? Túlzás lenne azt állítani, hogy a művezetői rang és te­kintély helyreállítása részben — s nem kis részben! — po­litikai feladat is? Vajha még azt is megérhetnénk, hogy a művezetői gárdába a legjob­bak, és csakis ők — szakmai tudásuk és emberi kvalitá­saik szerint is a legkiemel­kedőbbek kerülhessenek. Aminek persze feltétele — lenne! —, hogy akit megtisz­telnek a vezetéssel együttjéró bizalommal, az ne csak „el­vileg" érezze ezt a bizalmat, hanem a munkájáért járó fizetségben is. Máskülönben ugvan miként kerülhető el a művezetői gárda felhígu. lása? Vértes Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents