Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-08 / 185. szám

4 Péntelc, 1980. augusztus 8. postaláda társszerzőnk az olvasó szempontjából is lényeges. Végre tenni is kellene már valamit a sok „takarékos­kodjunk" Jelszó mellett! Egy panaszt még, főleg a kerékpárosok nevében, da azok nevében is. akiknek kocsiján a lökéscsillapítót, rugót teszi tönkre a zökke­nő, ami az l-es villamos DÉLEP munkásszálló mel­letti kanyarjában a meg­rongálódott útburkolat ered­ménye, Jó lenne még az­előtt kijavítani, amíg na­gyobb kár vagy baleset nem lesz belőle!" — írja Szerencsés György, Sárosi u. l/A-ból. Az idézett sorokhoz any­nyit tennénk hozzá, hogy a most szélesített Csongrádi sugárút és a Nagykörút for­galmi sávjai még jó ideig elegendők lesznek a terve­zők, a forgalomszervezók szerint. Az Északi körút ügyében pedig készséggel adnánk helyet a részletes tájékoztatásnak. Á mai Postaláda bevezetőiében hadd szóljak azokról a levelekről, amelyek valamilyen okkal — s hiszem, alapos okkal —• nem kerültek be mostani válogatásunkba. A szor­zók egy része arról tudósítja rovatunk szerkesztőgárdáját, hogy az cgy-két-öt héttol ezelőtt megjelentetett panaszt or­vosolták, a hiányzó alkatrészt időkózben megvették, hogy jelentkezett az Illetéke-. Jóleső érzés Ilyen levelet olvasni, e köszönjük íróiknak, hogy nem csunán tanácstalanságuk­ról. hanem megelégedettségükről is hirt adtak. De félreér­tés ne essék: ha Jól is rsik a köszönet, azért nem értékel­jük túl szerepünket. Amely a közvetítőé. Más: nem közöltük azokat a leveleket sem. amelyek sokszor „megénekelt" témát elemeznek, s újat nem tesznek hozzá az eddigiekhez. Például a kcnyérpocsékolás. vagy egy közelebbről meg nem nevezett Csongrád megyei helység nem létező játszótere ügyében. Park helyett szökőkút? Keresőszolgálat Néhány soros a levél, amelyből egyetlen mondatot idézünk: „Hova, milyen cím­re kell írnom, ha el szeret­' ném vitetni magam állami gondozásba?" Pontos cím hiányában ezúton adunk vá­laszt: a levélíró lakóhelye szerint Illetékes tanács gyám­ügyi csoportjához — Szege­den a Széchenyi tér 10—11. szám alatt található — vagy a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójához (Bal fa­sor 6. szám) kell a felvételi kérelemmel fordulni. ,,Nagyon szeretem az álla­tokat. Kistestvérem 3 éves és én 12 éves vagyok. Nagyon takarékoskodtunk, fiogy egy kis angóraclcát vehessünk. Egy év alatt sikerült össze­gyűjteni a cicá árát, 700 fo­rintot, és május elején nagy örömünkre miénk lett a ci­ca. Gyönyörű, zsemleszínű Cirmosunkat dédelgettük, ta­nítottuk, a család kedvence lett. Július 27-én, vasárnap óta szomorúak vagyunk. Heg­gel a cicánk a nyitva felej­tett ajtón kiment és körülbe­lül öt perc múlva vettük ész­re az eltűnését. Összefogott a család, mindenki kereste, még unokatestvéreim Is, de hiába. Még aznap csomó pa­pírt ragasztottunk ki a kör­nyék minden házára, jutal­mat ígértünk, de sajnos, hiá­ba. A papírokat letéoték. Mér több felnőtt kérdezte, hogy megvan-e a cicám, de Bemmt eredmény. Kistestvé­rem, ha Valaki Jön hozzánk, azzal fogadja: „visszahoztad a cicám?" Ha mi találunk valamilyen játékot, édes­i anyám visszaküld vele, mert biztosan keresni fogja a gaz­dája az elhagyott játékot Nagyon szeretnénk, ha a mi kedvencünket is visszahozná valaki Kérem, tessék segíte­ni nekünk. Hegyeshalmi Ani­ta, Szeged, Tarján, Csorba u. 8/C." „Dr. Kelemen Antalné, Szeged, Berlini körút 15. szám alatt lakó nővérem ügyében kérem a Postaláda segítségét. Testvérem július 26-án (szombaton) reggel az 5.40 kor a Nagyállomásra ér­kező 11-es buszon, mely szür­ke csuklós busz volt — ott felejtette a kis elpzArat (zöld kockás, összecsui-Uiaió, vászonból készült) kézitáská­ját (2uu—320 forint volt az eriéke), fogoján a névjegy­tartóban névjegykártyával, feltűnő helyen, kívülről. A buszon az első ülésen ült A táska a lábánál volt, nem a csomagtartóban. A Nagyállo­másnál utolsóként Szálltak le az unokájával, mivel ők a 6.25-ös gyorssal akartak utaz­ni a Balatonra. Leszállás után 1—2 lépést téve vette észre, hogy a bőröndje fent maradt, amikor már éppen fordult a busz. Nővérem a legközelebbi busszal a tarján! Volán Iro­dához ment jelenteni a bő­rönd fennmaradását, ahol azt közölték vele, hogy azt a buszt időkózben a 2u-as vo­nalra terelték. Már elindult, mire ő kiérkezett, de bőrön­döt nem hagyott náluk a ve­zető. Ezután testvérem a Bartók Béla téri Volánhoz ment a talált tárgyak osztá­lyára, de oda sem adtak le semmit. Mivel a bőröndjében a személyi igazolványa is benne volt, testvérem a rend­őrségen is jelentette az ese­tet, ahol szintén korainak ta­lálták még a bejelentést az eltűnt személyi igazolvány­ról. Sajnos a mai napig d bő­rönd sorsáról semmit sem tu­dunk. Nővérem a személyi iga­zolványán kívül a bőrönd­ben helyezett el ezer forint készpénzt, különféle, szemé­lyére szóló igazolványt (or­vosi, nyugdíjas-igazolványát, 50 százalékos kedvezménye­sét, és még más okiratokat), melyek egy retikülben vol­tak. Nehezen beszerezhető orvosi egészségügyi iratai, amelyeket magával kell vin­nie, és egyéb ingóságai is a bőröndben voltak. Reméljük és bízunk abban, hogy a be­csületes megtaláló vagy nyomravezető — jutalom el­lenében — a bőröndöt, illet­ve a kézitáskát visszahozza a tulajdonosának, a táskában levő iratokból megtudja a pontos lakcímet" — írja dr. Kelemen Antalné nevében testvére, Szilasi Ernőné, a Tanácsköztársaság útja 6-bÓl. A felsővárosi garzonház idős lakói irják: „Nagy örömmel vettük észre, hogy rendezik a ház előtti kis teret, ásni kezdtek egy nagy gödröt, és ml minden nap nagy figyelemmel kí­sértük az ott dolgozók mun­káját. hogy mennyire ha­ladnak, mikor is lesznek készen. A munka ment is gyorsan, és mi már lelki szemeinkkel láttuk a kis szökőkutat, az árnyat adó bokrokat, fákat, virágokat, a padokat, ahova maid ki­ülhetünk. vagy aki nem tud, csak az erkélyről gyö­nyörködhet benne. De az álmunkat a felelet elfújta, és ott álltunk értetlenül, csodálkozva! Ugyanis ami­kor félig tréfásan, az ott dolgozókat sürgetve kérdez­tük, hogy mikor csobog majd a szökőkút — persze nem akkorát képzeltünk, mint a múzeum előtti, sem mint a Dugonics téri, csak olyan kis szerényebbet —, mosolyogva válaszolták, hogy még mit nem itt ho­mokvár készül a gyerekek­nek. Hát homokvárként omlott össze bennünk is minden remény és értetle­nül álltunk. Nem tudiuk, hogy aki ezt így rendezte, az körülnézett-e a garzonház környékén! Mert a ház mö­gött van egy hatalmas Ját­szótér hintákkal, mászókák­kal, homokvárral, pancsoló­val, focipályával. Tehát a gyerekeknek van helyük. Ne tessék félreérteni ben­nünket. nem a gyerekek el­len irányul a kérésünk. Hisz majdnem mindnyáian már nagymamakorban va­gyunk és értékeljük a ját­szótereket. De mivel már inkább Itthon ülők vagyunk és sokan közülünk a város­ba sem- tudunk bemenni, a csendes parkok padjain Ül­dögélnénk inkább. Hát eny­nyi a problémánk! Csak annyit kérünk, ha lehet — és mi bizunk benne, hogy igen — ha már a gödröt kiásták, ne homokot, hanem vizet engedjenek bele. Mi­lyen szép színfoltja a város­nak a Szent György tér. a Honvéd tér kis parkja. Va­lami ilyet képzeltünk mi is. Ígérjük, hogy erőnkhöz és tehetségünkhöz képest óvni és vigyázni fogjuk, hogy sokan megcsodálják majd." Szóval ne homokozó le­gyen. hanem szökőkút! Nem akarunk elébe vágni az illetékeseit véleményének, őszintén szólva azt sem tud­juk, miért voltak olyan biz­tosak a garzonház lakói abban, hogy szökőkút énül a házuk előtt... De annyit máris hadd tegyünk hozzá e levélhez: a homokozó gyerekek és a padokon pi­henő idős emberek szerin­tünk másutt is jól megfér­nek egymás közelségében... „A Délmagyarországban 1978 őszén a lakók kérték a Debreceni utca 33/A-B-Cf­D-E-F épületek közötti fü­ves, gazos részek parkosí­tását. A kérés az újságban meg is jelent, de azon kí­vül semmi más nem tör­tént. Ezek az épületek ti­zenegy évvel ezelőtt épül­tek. azóta sajnos, nem par­kosítottak nálunk. A hat házban 108 lakó lakik, akik szeretnének kicsit szebb környezetben élni. Jó volna már, ha eldőlne, hogy ki a gazdája a területnek" — írja Fekete Mihály, a Deb­receni u. 33/A. földszint 1­bőL Kutya egy história! I Dorozsmáról a Retek ut­cába költöztek 1978-ban Remzső Györgyik, s kutyá­juk nem sokkal élte túl a változást. Levélírónk, hogy ebadót ne kelljen tovább fi­zetnie, ezt bejelentette még régi lakóhelye tanácsi ki­rendeltségén 1980. áprilisá­ban — az új elmen — csek­Utak és sávok „Egyszer arra sétáltunk ahol a rókusi városrész épül, és ahol majd az Északi körút lesz. Egyikünk felkiáltott: Jé, milyen keskeny ez az út Er­re én azt mondtam: ez bizto­san csak az egyik fele az út­nak. Talán majd középen el­helyezett növénysáv fogja el­választani az út kétirányú forgalmát. Erre jobban meg­vizsgáltuk az eddig megépí­tett részeket. Arra jutottunk, hogy mégiscsak ez az egy út lesz! Ez az élmény jutott eszembe, amikor észleltem, hogy szélesítik a Csongrá­di sugárutat, valamint a körút égy részét. Arról most már nincs értelme vi­tázni, hogy miért nem ter­vezték szélesebbre. De: ta­lán még nem késő az ille­tékeseket figyelmeztetni, hogy sok pénzt és bosszúsá­got takaríthatnánk meg, ha eleve legalább 2—2 sávos lenne az Északi körút, de inkább szélesebb — főleg arra tekintettel, hogy ké­sőbb a Szegeden átmenő forgalmat is át akarják te­relni az Északi körútra. Azt is megfontolásra ajánlanám, hogy gondoljanak a kerék­párosokra legalább egy-egy kerékpárút erejéig. Ez bale­setvédelmi szempontból is és üzemanyag-takarékosság Tiszteletbeli „vasutasok SS Az OrvOS—-gyógyszerész viszonyról már mind a két szakmában, s a sajtóban is többször esett szó. A kö­vetkezőkben egy szélesebb formáról, az intézet­gyógyszertár hasznos mun­kakapcsolatáról szeretnék hírt adni. Mind szakmai, mind tár­sadalmi értelemben új ele­meket tartalmaz az újsze­ged! MÁV Rendelőinté­zet és az új sze­gedi 13/70 Odessza gyógy­szertár „szakmai koope­rációja". A gyógyszertár ve­zetője tette meg az első lé­pést a MÁV Rendelőinté­zet felé. Kapcsolatot te­remtett a vezetőséggel, fel­ajánlva, hogy szeretnék segíteni a rendelőintézet munkáját a gyógyszerellá­tásban. Alkalmazkodva gyógyszerrendelésekkor az intézet szakorvosainak gyógyszerigényéhez, telje­sítve az esetleges speciális kéréseket. A rendelőintézet vezető­sége örömmel fogadta a felajánlott segítséget, fel­mérte az Igényeket a szak­rendelések vezetői köré­ben. A kapcsolat ma mér a mindennapok gyakorla­ta lett. A gyógyszertár ál­landó információt kér a szükségletekről, jelzi, ha valamilyen speciális gyógy­szerkészítményük érkezett! Ez a kapcsolat egyértel­műen a MÁV-betegek ér­dekét szolgálja azzal, hogy egy-egy ritkábban kapha­tó gyógyszerért nem kell nekik patikáról patikára Járkálniuk. Tulajdonkép­pen két intézméry, egy rendelőintézet és egy gyógyszertár került közel egymáshoz a betegek jobb ellátásának érdekében. A kapcsolat ezzel még nem ért véget. A körzet­ben működő gyógyszeris­mertető kolléga rendsze­resen megjelenik a MÁV Rendelőintézet orvosérte­kezletein, ahol az újabban megjelent gyógyszereket is­merteti és a felmerült kö­zös problémákat a le­hetőségekhez • képest meg­oldják. Az intézmények embereket foglalkoztatnak, az intézeti kapcsolatok em­beri kapcsolatokat Is fel­tételeznek. Jó emberi­szakmai kapcsolatokat. Már úgy is tartjuk számon a gyógyszertárat, mint tisz­teletbeli MAV-patikát, a gyógyszerészeket mint tisz­teletbeli vasutasokat. S ezt a címet meg is érdemük Dr. Veress Sándor Úszóházi kérdések Tudom, hogy nem a la­kosság szélesebb rétegeit érintő, hanem „csak" né-, hány száz úszóházi ven­dégben felmerülő kérdés az, amiről szeretnénk ér­deklődni a Postaléda se­gítségével. Meglepődtünk, amikor a július 29-1 Dél­magyarországban olvastuk a következő hirt: „nem fo­gadhat fürdővendégeket a partfürdő, a Szabadság, a Béke és a Tisza úszóház. A Tisza magas vízállása mi­att ugyanis a vízművek bezárja a tiszai strandok kapuit, csak a Szőke Tisza marad nyitva. Az úszőhá­zakra és a partfürdőre ér­vényes bérletekkel a Liget­fürdőt és a dorozsmai S/.lk­sós fürdőt látogathatják a vendégek, am(g a bezárt strandokat meg nem nyit­hatják újra." E rövid közlemény alap­ján sok-sok kérdés merült fel bennünk, A rendkívü­li árhullám amelyre eb­ben az Időszakban még nem volt példa — várat­lan természeti csapás. E"t mindenkinek meg kell ér­tenie. Sőt, azzal is tisztá­ban vagyunk, hogy gond­jaink nem mérhetők össze a Kö"ö.s-partl emberek ba­jaival. Mégis szeretnénk választ, magyarázatot kap­ni néhány kérdésre. Azt ls az újságban olvas­hattuk, hogy „... az árhul­lám levonulása több hetet vesz majd igénybe." A part­fürdőt valóban elöntötte már a víz. Ott érthető az intézkedés. De az úszóháza­kat nem fenyegeti hasonló veszély, Ezeken csak a be­Járást kellene biztosítani. Ami pedig a legérthetetle­nebb számunkra: miért kell bezárni az úszóházakat, ha nyitva maradhat a Szőke Tisza üdülőhajó? Az üzemeltetéséhez szük­séges bejárót az úszóházak dolgozói készítették el gon­dosan. Kérdezzük: miért csak a Szőke Tisza üzemel­tetését hosszabbítják meg? Az előző áradáskor a mi úszóházunkra — a Szabad­ság úszóházra — volt biz­tonságos bejárisi lehetőség. Igaz, nem a mi érdekünk­ben készült a bejáró. Ak­kor onnan indították a sé­tahajót. Nincs kifogásunk az ellen, hogy szívesen fo­gadjuk a városunkba láto­gató vendégeket. Tegyünk is meg mindent értük! De ne feledkezzünk meg azok­ról sem, akik a várost lak­ják 1 Mi, az úszóházak állandó bérlői, minden évben, még a szezon megkezdése előtt befizetjük a bérleti díjat, amely a kabint és csónak­tárolást Igénybevevő csalá­dok kasszájából körülbelül kétezer forintot vesz ki. Most sok ember nyári sza­badságát töltené az úszó­házon. De azt is természe­tesnek kell tartani, hogy a hétvégén vagy a minden­napi munka után szeret­nénk pihenni, hisz ezért váltottuk meg bérleteinket. Felajánlották ugyan, hogy bérleteinkkel látogathatjuk a Liget-fürdőt, valamint a dorozsmai Sziksős fürdőt. Ezeken a helyeken viszont az általunk kifizetett ka­blnhasználnti lehetőséget (de leginkább a csónak­használatot) nem vehetjük igénybe. Az úszóházak bezárásá­val a kikötőhelyeken levő vízi járművek . épségben maradása nem biztosított, mert az úszóházak gondno­kainak nem feladatuk a ki­kötőhelyeken elhelyezett csónakok gondozása. A jár­művek elszállítására a be­zárás miatt nincs is lehető­ség, de ez egyúttal a szezon befejezését is Jelenlené szá­munkra. A leírtak alapján kérjük az illetékeseket, hogy a jö­vőben az áradások alkal­mával ne az úszóházak gyors bezárásával oldják meg a vízállás okozta prob­lémákat, hanem amilyen gyorsan a Szőke Tiszának el tudták készíttetni a be­járót, úgy a többi úszőhá­zon is biztosítsák az állan­dó bejárási lehetőséget! Pestuks László Szerb u. 200. ket kaptak, amely az 1979­es év, s a mostani első fél­év ebadóján kívül még né­mi büntetéspénzt is lelzett. Levélírónk érdeklődött. s megtudta, bejelentése nem jutott el illetékes helyre, így hát befizette a hátralé­kot, visszamenőleg, s 1980. félévéig előre is. Május 28­án újabb felszólítás, július kötelezettségének eleget 28-án még egy csekk érke- tett. Hát akkor még med­Zett címére. Olvasónk -iga- dig kapja a csekkeket a zolni tudja, hogy bár ku- Tolbuhin sugárút 43-ból? tyája már nincs másfél éve. Kutya egy história, nem? Kérdések és kérések Moldvay Ferenc azt ol­vasta — lapunkban ls —, hogy o fotocikkek áremelé­se után az OFOTÉRT-nál 30 százaiékos kedvezmé­nyes akcióban árultak fil­meket, fotópapírokat; majd röviddel ezelőtt azt tudat­ták a hirdetések, hogy is­mét a régi áron lehet vá­sárolni egyes fotócikkeket. Mi az Igazság? — kérdi ol­vasónk. Könnyű erről meg­győződni. akár egyetlen vá­sárlás alkalmával. Egyéb­ként, amit olvasónk együtt említ — az áremelést, a kedvezményes akciót, s a későbbi árcsökkentést —. az három külön dolog, 1. Az ezüst világpiaci árának változása indokolta az ár­emelést. 2 Az OFOTÉRT saját kockázati alaola ter­hére kezdeményezte a meg­határozott ideig tartó ked­vezményes vásárlási akciót. 3. Nemrégiben az ezüstártó csökkenése miatt lehetőség nyílt a fotócikkekárcsökken­tésére. Ez az igazság, illet­ve a jelenlegi helyzet Kelemen József né azt ké­ri, írjuk meg hogy nem ők, a Vedres utcai Kelemenék a szereplői a július 18-án Kinek van igaza? címmel megjelent olvasói levélnek. Ha ez az Ismerősöket és levélírónkat megnyugtatja, ám legyen. Megírtuk. Olvashatatlan aláírással érkezett a cipőgyár környé­kén lakók nevében fogal­mazott levél, melynek írója azt kérdi: miért zárták be két hete a Sziliért sugárúti 34-es számú húsüzletet? Csak nem akarják végleg becsukni, mert ez a hír jár­ja ... Várjuk az Illetékesek válaszát és az intézkedés Indokalt. Válaszol az illetékes „A Délmagyarország 1980. július 24-1 számában Az alapellátás zavartalan című cikkben két témában ma­rasztalták el vállalatunkat" — írja a Csongrád—Bács megyei Élelmiszer és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Vál­lalattól Jankó Imre. „Erre válaszolva kérem, soraimat megjelentetni szíveskedje­nek. 1. A Kossuth úti bolt ve­zetője a cikk szerint tudni véli, hogy szárazelemből nemrég dobtak ki egy cso­mót a FÜSZÉRT-nél mert lejárt a szavatossági ideié. Vállalatunk 1980. máius óta — belkereskedelmi minisz­teri utasításra — nem árul zseblámpaelemet. Ezt a pro­filgazda nagykereskedelmi vállalat forgalmazza 1980­ban a szegedi raktárházunk összesen 28 darab zseblám­paelemet selejtezett ki. A boltvezető tehát nem jól értesült. 2. Az áru kiszállí­tásakor a szállitómunká­soknak kötelességük az áru behordása a boltba A bolt vezetőjének az a feladata, hogy az árut vegye át. A mennyiségi és minőségi áruátvétel nem megbízható­ság kérdése. Pontos áruát­vétel esetén még a szállító­munkások jelenlétében győ­ződhetett volna meg arról, hogy áru hiányzik-e." összeállította: Pálfy Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents