Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

I Péntek, 1980. augusztus T: postaláda Varjúinvázió társszerzőnk az olvasó A rókusi kórház betegei panaszolják: naplemente után ők is szívesen nyugovóra térnének, de nem tudnak. Erre a bajukra azonban nem az altató lenne az orvosság, hanem a csönd. Hogy kicsoda, micsoda dúlja föl nyugalmukat? Egy varjúhad. Alkonyatkor ugyanis valóságos csatarikoltqzással megszállják a kórházkert fáit, és hosszasan gondoskodnak arról, hogy a környék lakóinak ne legyen nyugtuk. Hogy miért éppen a kórházkert az éjszakai főhadiszállása a varjaknak, azt az ornitológusok tudnák megmondani. És talán azt is. miként lehetne költözésre bírni őket. Ha nem ls ez Jellemzi a szerkesztőség címére kflldőtt levelek zömét, néhányból fájdalmas egyéni sorsok rajzolódnak ki. A héten ls kaptunk szomorú sorokat egy idős édesanyától, akit fia teljesen magára hagyott öreg napjaira. Másik olvasónk fölcseperedett fia dologtalan, könnyelmű életmódja miatt fordult hozzánk tanácsért. Régi levelezőnk életét, lelki békéiét szomszédja dúlta föl. és úgy tűnik, a hivatalok határozatai nem képesek az egyensúly visszaállítására. Egy Idős, beteg házaspár pedig kéri. valamelyik újságíró látogassa meg otthonában, segítségre szorulnának. Magánügyek — mondhatnánk —, nem foglalkozunk velük. De minden magánügy valahol a legmélyén közügy is. Ezért a lap sajátos lehetőségein belül megpróbálunk segíteni. Méghozzá legtöbbször úgy. hogy azoknak az intézményeknek. hivataloknak továbbítjuk a leveleket, amelyeknek kezében van a cselekvés kulcsa. A megoldást ml legföljebb állásfoglalásunkkal befolyásolhatjuk. És olykor ez sem kevés. Ha végre itt a nyár... Kismamák panaszai El ne kiabáljuk, volt néhány meleg napunk az utóbbi héten, és sokan kerestünk fölüdülést a város strandjain. Ml sem természetesebb, annak rendje s módja szerint megérkezten az ott szerzett tapasztalatokról szóló, panaszos levelek is. Dr. Szabó Rezső (Tolbuhin sugárút 3.) azzal kezdi sorait, olvasta lapunkban nemrég a dorozsmai Széksós fürdőt dicsérő cikket. Mint írja, sokad magával egyet is ért ezzel, szívesen mártózik meg a medence vizében hétköznap, munka után ls, elvégre az egészség megkívánja a napfényt, a Jó levegőt és az úszást is. Csakhogy: „öt méternél hosszabban zavartalanul és egyfolytában úszni forgalmasabb napokon úgy negyed 7-től lehetne, amikor már a beugrálók és a „vízipólózók" száma kissé csökken. Ámde fél 7 tájt rendszeresen megszólal az „úr hangja" a megafonon, hogy „mindjárt 7 óra, tessék a medencét elhagyni!" Ez a hang az utóbbi Időben egyre harciasabb, sőt VII. 16-án néhány perccel 7 óra előtt ugyanaz az „úr" teljes saját hangerejével (a medence túlsó végén a parton állva hallottuk) ráripakodott a medencében még bennlevő néhány személyre: „Hát nem értik? Mars ki!!!" • — Lehet, hogy tényleg nem értették, ugyanis a parkolóból velünk együtt egy nyugatnémet rendszámú gépkocsi is távozott, úgy 19 óra 05 körül. — Két kérdés merül fel: jó-e idegenforgalmunknak. ha a kemény valutát hozó turistákra ráordítanak7 És ha magyar állampolgárok, azokra szabad kiabálni?" Olvasónk a továbbiakban azon meditál. Igazuk van-e az ott dolgozóknak, hogy ha őket este 7 óráig fizetik, hát addig dolgoznak, egy perccel Se tovább. „Próbálná csak ezt tenni egy kereskedelmi alkalmazott vagy egy orvos. Nem is kell, hogy minden alkalmazott ott maradjon, amíg csak el nem távozik az utolsó vendég is. Elég, ha negyed-, félórát „túlórázik", aki a kaput bezárja, legfeljebb reggel később kezd." Megszívlelendő levélírónk javaslata: még az idén meg lehetne hosszabbítani a nyitvatartási — a reggeli kezdés rovására — félórával. Jövőre pedig, a nyári időszámításhoz igazodva, este 8-ig nyitva hagyhatna kapuit a Széksós fürdő. A Tisza úszóház vendégeitől is érkezett levél szerkesztőségünkbe. „Az úszóházon néhány asztal és szék áll azok rendelkezésére, akik nem akarnak a deszkákon heverni, vagy akik a magukkal vitt élelmet ott akarják elfogyasztani. Árnyékos hely egyáltalán nincs, ha csak nem akar a vendég a kabinjában üldögélni, avagy a zsúfolt és benzinszagé tárolókban álldogálni." A korábbi években a vállalat az egyes asztalokhoz ernyőt ls adott, ha a vendég kérte. Ez természetes ls. hiszen szolgáltató vállalatról van szó. Ez évben azzal a meglepetéssel szolgált a Vízművek és Fürdők, hogy az ernyőt 20 forint ellenében adja, és így a vendég 20 forintért árnyékban is Ülhet, ha a nap elbágyasztotta. Ülhet, de meddig? Természetesen az egész üzemIdő alatt De ml történik akkor, ha bemegy a kosárba fürdeni, vagy elmegy a tus alá? Mire visszaér, már más foglalja el a helyét, hiszen nem lehet kiírni, hogy az „fizetett" hely. hiszen 4 szék van és teszem fel egy vendég kérte az ernyőt. Ez esetben a többi ingyen kapja az árnyékot. Ez az ernyőügy mindenkiben elhibázott intézkedés szüleménye. Joggal lehetne kérdezni, hogy ha 20 forintot kérnek az ernyőért, miért nem kérnek pénzt külön a tusolásért, a W. C. használatáért? — kérdezi olvasónk. Talán az új Hungária teraszán levő szép ernyők alá ülő vendégektől is ernyőhasználati díjat kérnek? Bizonyára nem. Egy szolgáltató vállalattól érthetetlen is lenne. Igaz, a férj, Ádám György (Szillérl sugárút 95.) vetette papírra a sorokat, amelyeket 8 hónapos terhes felesége sérelmeiről írt. a megtörtént jelenet mégis a kismamának esett igazán rosszul. A házaspár a napokban a Dugonics téri megállóban fölszállt a 10-es buszra. Minden ülőhely foglalt volt, így hát a leendő édesanya állt és kapaszkodott. Előtte •négyve-név körüli hölgy ült, 10 éves kisfiával. „Észre sem vett bennünket. Nem szóltunk semmit, Ilyen is van. Napirendre is tértünk fölötte, amikor az Annakútnál egy idősebb házaspár szólt rá a hölgyre nem adná-e át a helyét. Gorombán hangzott a válasz: nekem se adta át senki, amikor terhes voltam. Ez az „alapállás" biztos űt ahhoz, hogy rossz szokásaink általános, társadalmi viselkedéssé váljanak. KI tudja, mitől, kitől kellene tartania annak a fiatal édesanyának, aki az ipari vásárban történteket leírta ugyan, de nevét alá már nem írta, A tanulság kedvéért azonban közöljük viszontagságait. Július 20-án 10 órakor ellátogatott olvasónk az ipari vásárra — 20 hónapos kisfia társaságában. Ebéd előtt — pefenkázó asztal híján — úgy álltában tisztába tette a csemetéjét. Ám, hogy nem sikerült tökéletesen ez a művelet, annak hamarosan, csalhatatlan jelel mutatkoztak a fehér zoknin és a kis cipőn is. De sebaj. A gondos anya tiszta holmit is hozott. Mi mást tehetett volna, bement a gyerekkel az A pavilon melletti női W. C.-be, hogy majd ott átöltözteti. Csakhogy a néni ezt kikérte magának, mondván, ez nem olyan hely, ahol 20 hónapos babákat lehetne rendbe tenni. Remélhetően nem minden W. C.-s néni viseltetik ellenszenvvel a kisgyerekek Iránt. Olvasónk várja a szerkesztőség véleményét. Be kell vallanunk, nem hívtunk össze értekezletet, hogy megvitassuk a témát, de örülünk, hogy végülis sikerült mindent „tisztázniuk". M/re való a kormánykerék? Ne csodálkozzanak az olvasók; valóban a címben foglaltakat írja le levelében bevezetőként T. L. (pontos név és cím a szerkesztőségben megtudható). „Ezúton szeretném felhívni a Volán Vállalat YE 15-85 forgalmi rendszámú tehergépkocsi általam ismeretlen vezetőjének figyelmét egy technikai csodára. A vezetőüléssel szemben levő kerek valami (hétköznapi nyelven kormánykerék) arra való, hogy amikor a gépkocsi valamely tárgy felé közeledik, annak elforgatásával a jármű jobbra (illetve balra) kitér, s így annak nem ütközik." Hogy miért ez a cseppet sem hízelgő stílusú kioktatás? A levél írójának — úgy tűnik a továbbiakból —, meg van erre az oka. Július 18-án délelőtt 11 órától többedmagával nézte ugyanis végig a Tarján 302es épület ablakából, hogyan tör ki ez a gépkocsi két facsemetét. A Csillag téri bölcsőde mögötti parkosított részen, a homokozó mellett állt egy homokdomb, valószínű, azt kellett elszállítania. Noha több oldalról megközelíthette volna ezt a gépkocsivezető, mégis úgy döntött, két facsemetén gázolva jut el odáig. „Szabályosan keresztülhajtott rajtuk, majd tolatott, és akkor reccsenve összetörtek a fák. Kevés manőverrel életben maradhattak volna." Hát igen. Amit épít a jobb kéz, lerombolja a balMilyen régen követeli a közvélemény, hogy a köz értékeinek rongál óit. a szemetelőket, a rend megbontóit büntessék meg. ha már a szép szó kevés. Apróságok Túlzott szigorúság K. J., aki teljes nevét és lxmtos címét is közölte velünk, túl szigorúnak ítéli a villamoson szolgálatot teljesítő ellenörök eljárását. Olvasónk arra lett figyelmes a nagyállomásról május 3-án este fél 8 körül induló villamoson, hogy két ellenőr két fiatalemberrel vitatkozik. Az ok: jegyüket nem érvényesítették. ..Én úgy érzem, ilyen esetekben sokkal körültekintőbben kellene eljárni, hiszen a jegyük megvolt. Meg kellett volna magyarázni a helyes jegykezelést, hogy ha legközelebb hozzánk utaznak, emiatt ne legyen fennakadásuk. Nem hiszem, hogy az volt a céljuk, hogy Szegeden potyán villamosozzanak. Messze nem az a szándékom, hogy a fontos feladatot teljesítő ellenőrök fejét vegyem. Csupán nem ártana, ha a hazai és külföldi utasra egyaránt érvényes utazási szabályokat egy kicsit az élethez igazítanák" Nekünk talán apróság, Barackó Etelkának (Kereszttöltés u. 23.) bizonyára nem az a szőnyegseprő géphez hiányzó alkatrész. A masinát — a KURA de Luxe-ot — márciusban vásárolta olvasónk a BajcsyZsilinszky utcai üzletben. Másfél hónapos használat alatt megkedvelte szerzeményét, hasznos jószágnak bizonyult. Csakhogy amióta a keferész — a rendeltetésszerű használat ellenére — elromlott, sok bosszúságot okoz. Olvasónk járja az üzleteket, de pótkefét sehol sem kap. De még biztató választ sem. „Ezek szerint kidobtam a gép árát, a 115 forintot?" Névtelenül érkezett levélben olvastuk, de közöljük, mert nem egyedi látvány a városban: a Festő utca 2/A és 2/B ház előtt, a járda közepén fedetlenül ott áll a kukatartály. Látványnak sem fölemelő, de az a bűz, amely ebben a melegben innen szerte árad, egyenesen elviselhetetlen. Nem konkrét eset. amit Gero Ferenc (Faragó utca 21.) szóvá tesz. Szerinte az „állami és közhivatalokban dolgozók nem akarják tudomásul venni, hogy ők vannak az állampolgárokért és nem fordítva. A paragrafusokkal ijesztgetik a hozzájuk fordulókat. Idegesek, és a legrövidebb úton eltanácsolják az ügyfeleket." Dr. Oláh Sándor né (Fésű utca 7.) 78 éves édesapja nevében is nehezményezi, hogy a június 29-én a Radnóti gimnáziumban megtartott 60 éves érettségi találkozón sem a gimnázium tanárai, sem diákjai közül nem jelent meg senki. Pedig a hét, az ország különböző vidékeiről érkezett idős férfinak az igen jólesett volna. „Hálás köszönetet mondok a Patyolat Vállalat Bécsi körút 37—39. szám alatti részlegének. Az ott dolgozók mindig nagyon udvariasak. kifogástalan, szép munkát végeznek" — írja dr. Nekich Richárdné (Bokor utca 12/B.). Utcai történet Belváros. Rekkenő délutáni forróság. Az utcákon széles emberáradat. Ebédszünet van az üzletekben, hivatalokban, s mindenki fürge, energikus lépésekkel igyekszik a dolgára, de legalábbis árnyékba. Néhány méterrel előttem két férfi megy az utcán. Az egyik magas, erősen groteszk, korlátoll járású paralízises. Kísérője — aki idősebb nála, emberi arányait tekintve normális, de korát és termetét összehasonlítva törpe — karonfogva vezeti az utcán. Amikor Ilyet látok — sok embertársamhoz hasonlóan — részvétet érzek magamban, és szinte szégyellem, hogy nekem külsőleg minden tagom ép és egészséges. Megyek az utcán, s elgondolkozom azon. milyen borzasztó lehet nekik, akik emberi csonkaságuknál fogva, eleve ki vannak zárva az élet sokféle emberi eseményéből, élményeiből. Itt tartok gondolatban, amikor váratlan dolog történik. Feltűnik hat-hét fiatal a paralízises és társa mögött. Az egyik fiú utánozni kezdi a paralízises járását, társai pedig derülnek ezen az ízléstelen, rögtönzött mutatványon. A törpe ösztönösen hátrafordul, félelem van a szemében, szólni nem mer. Erősebben karol társába. és megszaporázza lépteit. Közben egy buszmegállóhoz érkeznek, nyomukban az utánzóval és annak társaival. Sok, mindenféle korú várakozik a falhoz lapulva. Néhányan társukhoz hajolva megjegyzéseket suttognak, mutogatnak, egyesek nevetnek, de senki nincs, aki beavatkozna. Tovább vonul az utcán ez a furcsa élőkép. Még sokan jönnek szembe, de szinte mindenkinek ugyanaz a reakciója; mosolyát próbálja elfojtani, vagy halálos közönnyel a levegőbe bámul. Megfordul bennem az a bizarr gondolat hogy talán a város széléig elmehetnének így, és nem volna egyetlen ember sem, aki megpróbálna valamit is tenni. Ám ekkor váratlanul szinte megtorpan, és megáll egy pillanatra ez a furcsa menet. Az egyik üzlet ajtajában idős férfi áll, görbe botjával hadonászva. Látszik, hogy az ajtókeretből kimozdulni nem mer, de rákiált a különös csoportra. — Pimasz csavargók! Nem szégyellitek magatokat? — és ez a támadás végre felrobbantja a társaságot. Másodpercek alatt eltűnnek az utca forgatagában. Hati László A gólyák védelmében Á Délmagyarország 1980, július 13-j számában „A gólyavédelem éve" című cikket olvasva ragadtam tollat. A mi kis röszkei tanyánk előtti, magasított villanyoszlopon is van egy gólyafészek, ahova mindig szeretettel visszavárjuk kedvenc „gólyacsaládunkat." Ügy várjuk őket, mint távolból visszatérő gyermekeinket. Örömünk azonban minden évben keserűséggé változik. A kicsi fiókák alig kezdenek el szállni, ez a próbálkozásuk legtöbbször halélukat okozza. Ugyanis a fészektől mintegy 30 méterre van egy villanyoszlop, amelynek tetején a csillogó, villogó magasfeszültségű áramelosztó biztos halálukat jelenti a könnyen fáradó madaraknak. Az elmúlt évben mind az öt fióka, az idei költésből már eddig két fióka áramütés áldozata lett. Ha csak ezt vesszük figyelembe, már 70 ezer forint „eszmei érték" veszett el. Nyolcvanéves, Idős ember vagyok, sokmlndenen már keresztül mentem, bánatom is adódott elég, de a fiókáikat kereső gólyaszülők kétségbeesett röpködését könnyek nélkül nem tudom elviselni. Nagyon kérem a DÉMÁSZ dolgozóit, ha meg tudják oldani, szereljenek valamilyen védőhálót az elosztó fölé. hogy • ne pusztuljon minden évben el az egyébként is lassan kiveszőfélben levő aranyos madarunk, a gólya. Magda János Röszke IV. 419. Válaszol az illetékes Lapunk július 16-i számá- melyre Kothencz Ede Géza, ban cikk jelent meg az üze- a Csongrád megyei Városéival étkeztetésről Vihar egy látó Közös Vállalat igazgatányér levesben címmel, tója válaszolt: „A magunk részéről a cikkben elhangzott panaszok orvoslását megoldhatónak találjuk. Vállalatunk 1980. július 24-én szerződést kötött a Kőolajkutató Vállalattal, hogy vállalatuk dolgozói részére megszervezi és biztosítja az üzemi étkeztetést. A részletes feltételeket tartalmazó szerződést véleményeltérési nyilatkozattal küldtük meg a Kőolajkutató Vállalatnak. Feltétlenül szükségesnek tértjük, hogy a konyha kapacitásának megfelelő mértékig (200 fő) külső személyek étkeztetését is biztosítsák. Örömmel vennénk, ha a jelenlegi 130 ember helyett az üzemi konyha gazdaságos fenntartása céljából is legalább 200-at tudnánk étkeztetni. A többletköltségek (gáz, lift. víz, villany) megtérítése miatt vállaltuk a 36 000.— Ft költséghozzájárulás megfizetését. Reméljük, hogy véleményeltérési nyilatkozatunk, valamint a Délmagyarországban megjelent cikk hatására emelkedni fog az előfizetéses étkeztetés létszáma, az üzembentartó és az étkezők megelégedésére." „Az alapellátás zavartalan" címmel július 24-én megjelent újságcikkre Sinkó Antal, a megyej, AGROKER igazgatója válaszolt. „A fodortanyai bolt megrendeléseit átvizsgáltattam és megállapítottam, hogy a boltvezető ebben az évben mindössze hat megrende-; lést küldött vállalatunknak. Március 21-től június 2-ig egyáltalán nem érkezett megrendelés a bolt részéről. A bolt többek között Rogort és Satoxot kért, melyeket már az elmúlt évben kivontak a forgalomból, Erről a boltvezető is kapott értesítést a havonta megjelenő növényvédő szer tájékoztatókban. Tudhatott a hiányzó szerekről és a helyettesítési lehetőségekről is. Az ellátást nagymértékben befolyásolta, hogy március közepéig a növényvédő szerek egy részének nem volt végleges ára, így az értékesítéseket le kellett állítani. Egyes cikkekből, mint közismert, nem kielégítő az ellátás (Fiiból. Sewin, Dithane M 45. Orthocid), ezekből a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem tudjuk az igényeket kielégíteni. Véleményem szerint az ellátási nehézségek csökkenthetők a helyettesítő szerek használatával. A jövőben a jobb ellátás elősegítése érdekében a megrendelésekre abban az esetben is kiadjuk a helyettesítő Szereket, ha a bolt azt külön nem kéri. Kértem az ÁFÉSZ-központ vezetőségét, hogy ellátási gondjaikkal keressék föl vállalatunkat, készséggel állunk rendelkezésükre, és bízom abban, hogy közösen mee tudjuk oldani gondjainkat." összeállította: Chikán Ágnes