Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-29 / 202. szám

4 Vasárnap; 1980. augusztus 31. 4 postaláda társszerzőnk ' az olvasó Előfordul, hogy a Postaláda szerkesztőit nem levélben, hanem személyesen keresi fői egy-egy olvasónk. A halaszthatatlan közlésvágyat legtöbbször valamilyen fölháborító esemény vagy jelenség váltja ki. amelyről a panaszos úgy véli. egyszerűen leírhatatlan, élő szóban lehet csak elmondani, de azonnal. Nos, kétségtelen, nem válogatja úgy meg a szavait az ember, ha beszélget, minden apró részletre kitérhet, szabadon csapdoshatnak a gondolatai ide-oda. Csakhogy amellett, hogy az írás megköveteli a fegyelmet, a lényeglátást és tömörséget, az írott szó bizonyíték is: igazolja, hogy X. Y. ilyen és ilyen közérdekű bejelentést tett. Márpedig Postaládátok ennen ezeknek a közérdekű bejelentéseknek a nyilvános fóruma. S mivel nyilvános, olvasók. hivatalok képviselői reflektálhatnak az e hasábokon megjelent írásokra. Olykor vitára, bonyolultabb ügyintézésre is sor kerülhet, amikor nem nélkülözhető — éppen a panasz rendezése érdekében — a bejelentő levele és nem egyszer a kézjegye. Ezért kérjük hát olvasóinkat — mivel a szó elszáll, az irás megmarad —. továbbra is írásban juttassák cl véleményüket, észrevételeiket szerkesztőségünkbe. Hogy járhatók legyenek hetetlen az a bánásmód is, amelyben egy Tarjánban lakó rokkant nyugdíjast és feleségét részesíti rosszindulatú szomszédja. ..Ezt a drága lakást megvásároltuk, de sajnos itt egész nap nincs nyugalmunk." — írják. Azon mi egy pillanatig nem csodálkozunk, hogy a gyerekek óraszám futballoznak, ricsajoznak, és nem válogatnak, melyik ablak alatt teszik ezt. Csakhogy a gyerekek és a szülők — egy családról van szó — ismerik beteg szomszédjaikat, aki többször kérte, kíméljék egy kicsit őket A válasz: még erősebb labdapuffogás és az; menjen panaszra, ahova akar. Az ellentét addig fajult, hogy a beteg ember ajtajára nyomdafestéket nem tűrő szavak kerültek, amelyeket a házaspár távollétében acetonnal mostak le a jószándékú lakótársak, amitől persze tönkrement a festés. „Dolgoztam 36 évet. hétszer voltam kórházban a balesetem miatt, többször feküdtem tüdőgyulladásban, szeretnék pihenni. Erre képtelen vagyok. Feleségemmel az utcát járjuk ..." Valamennyien egy nyelven beszélünk. A tarjáni ház közössége is. Érthetetlen, hogy egy beteg ember kérésére nem úgy reagál egy szülő: „gyerekeim. a bácsi pihenni szeretne, menjetek arrébb játszani", vagy „legyetek csendeseobek. tudjátok, beteg" Ügy látszik, a részvétet is tanulni kell, csak legyen kitől. A pénztártól való távozás után... Ahogy közeledik az Ő6z, a külváros lakói úgy kezdenek egyre félni a sártól, a járhatatlan utaktóL Ha ez ügyben elégedettségre nincs is oka a legtöbb burkolatlan úttal „dicsekedő" városnak, annyi tény: valahol mindig „kilábal" egy-egy utca a porbólsárból. Újszegeden kohósalakot kapott nemrégiben a Blaha Lujza utca, most pedig a Fürj utca csendjét veri föl a markológép zaja. Másutt a tanács cementlapokat ad, hogy járda készüljön társadalmi munkában. Tódor András (Hargitai u. 17.) azért fordult hozzánk segítségért, mert, mint írja, többszöri próbálkozásra sem sikerült megtalálnia a tanács városgondnokságán az illetékes ügyintézőt „Újszegeden a Sarló utcában a járdához szükséges cementlapokat és a szükséges homokot már odaszállították. Az utca lakóinak egy része már társadalmi munkában rendbe is tette a járdát a saját háza előtt Csak éppen (i Sarló utca 2. szám alatti telekre nem hoztak cementlapokat és homokot így az lenne a kérésem, hogy a 40 méter hosszú telek járdájához szíveskedjenek 300 darab cementlapot és egy kocsi homokot szállítani, hogy még az esős idő beállta előtt társadalmi munkában az utca többi lakójához hasonlóan én is rendbe tehessem az utca járdájának ezt a szakaszat. Úgyszintén, mivel ezen a szakaszon igen sötét az utca, igen jó lenne, ha a meglevő villanyoszlopra lámpát szerelnének, hogy éjjel az utca ne legyen koromsötét". Simon Lajos Dorozsmáról, a Dinnyés utca 1-ből küldött levelet. Többször szóvá tette már az ÁFÉSZ-nél, hogy az újtelepi bolt környéke nagyon elhanyagolt. Olyanynyira, hogy tavasszal és őszszel alig tudják megközelíteni a vásárlók, olyan nagy ott a sár. De nyáron se szívderítő a látvány, embermagasságú gaz. övezi a boltot S tár torig ott egy régi meszes gödör is, amelyet a környék lakói szemétlerakó helyként használnak. Ez már — való igaz — nemcsak az esztétikai érzéket, hanem az egészségügyi előírásokat is sérti. Olvasónk, aki fényképekkel is alátámasztja igazát, kíváncsi. vajon mi lehet az oka, hogy a kocsmát nagyobb becsben tartják az útépítés illetékesei, mint az alapellátást szolgáló élelmiszerboltot. A kocsmába ugyanis egyenesen az aszfaltról léphet be a vendég... Hiába ment vissza reklamálni Erdei Sándor (Lomnici u. 111.) a 10. számú ÁBCbe augusztus 22-én. néhány perccel vásárlása után; „váltás van. nem foglalkozunk a panaszával", mondták a pénztárnál. Hiába vitte a blokkot, hiába bizonygatta, mit vásárolt. 9 forint 80-nal többet fizettettek vele. Szemfüles vagy jó fejszámoló vásárló bizony kevés van. aki fölvenné a versenyt a gombokat villámgyorsan nyomogató pénztáros hölgyekkel, no meg a végösszeget pillanatok alatt kiadó géppel. Tanulságként közöltük póruljárt olvasónk levelét: bizony nem köteles távozás után reklamációt elfogadni az üzlet. Nem köteles. de ha a tévedés beigazolódott. a bolt becsülete, jó hírneve érdekében jóvá teheti a „botlást" a pénztáros. Többet nyer vele. mint a kasszában maradt illetéktelen forintokkal És egy kézenfekvő tanács, mely korántsem ú.i találmány. de nem árt emlékeztetőül fölidézni: a pénztártól való távozás előtt legyenek éberek a vásárlók. Ügy látszik, szükség van erre. Mint ahogy arra. hogy a pénztárosok is „észnél" legyenek. Kétségbeesett, csalódott sorokat juttatott el hozzánk P. L.-né. az SZKV dolgozója. Jegyelárusító pavilonban teljesít szolgálatot. Augusztus 3-án hajnali fél 6-kor fáradtan kezdte a munkát, mivel az előző napokban a délutáni hőségben látta el feladatát. Ez lehetett az oka, hogy ötszáz forint hiánya lett aznap. Az történt ugyanis, hogy egy hölgy, aki nyugdíjasbérletet kért. 500 forinttal akart fizetni. Olvasónk nem vette el a pénzt előbb saját pénztárcájából szedte össze a hiányzó öszszeget. hogy vissza tudjon adni. ne kelljen fáradnia a pénzváltással az utasnak. Csakhogy ő eltette a visszajáró 468 forintot• és elvitte az 500-ast is. A szerencsétlenül járt jegyárusító eddig reménykedett, hátha a vásárló rájött tévedésére — ha az volt —, és megjelenik a pénzzel. Sajnos a remény remény maradt Anyák egy műszakban Megjegyzések nyár után Rokkant nyugdíjasok írják F. É. (pontos név és cím a szerkesztőségben megtudható) június 10-én ajánlott levelet adott föl a városi tanács hivatalának címezve. Ebben leírta, hogy lakóházuk garázsát műhelyként használja valaki, aki 3 éve iparjogositvány nélkül autószerelő tevékenységet folytat. A KÖJÁL véleménye szerint „A garázsból kiszűrődő zaj, továbbá a benzin- és olajszag a házban lakók egészséges életvitelét akadályozza, nyugalmukat zavarja". A városi tanács 3/1975. sz. r. 5. p ragrafusa szerint pedig zajjal, bűzzel járó ipari tevékenységet tilos folytatni mind a közős használatú helyiségekben, mind a bérleményben. De tilos az olyan magatartás is, amely a lakók nyugalmát zavarja, például a zajos éneklés, jármű motorjának Tflráztatása stb. Olvasónk további paragrafusokat idéz — amelyeket az illetékesek bizonyára jól ismernek —, arról, mivel sújtható, aki iparjogosítvány nélkül ipari tevékenységet folytat, aki telepengedély nélkül létesít műhelyt „A Délmagyarország olvasói nemrégiben arról szerezhettek tudomást, hogy a felsővárosi garzonház erkélyei alá áll > autók az ott lakókat zavarták, s ez ügyben az építési és közlekedési osztály igen gyorsan és hatékonyan intézkedett. Erre pedig jogszabály nincs, csak belátás, humanitás kérdése volt. Sajnos én kizárólag e lakás levegőjét szívom, mert 100 százalékos, járóképtelen rokkantként nem tudok kijárni. Olvasónk másik panasza szintén abból adódott, hogy mozgássérült, bár akár az előző szituáció, ez is bárkit sértett volna. Augusztus 13-án történt, hogy F. E. megállt Trabant Hycomat gépkocsijával a Széchenyi téri parkolóban, kedvezményes benzin iegyét akarta átvenni a tanácsnál. S mivel az ilyen gépkocsival közlekedők díj nélkül várakozhatnak a fizető parkolóhelyen is, olvasónk nem fizetett Az ellenőrt azonban nem érdekelte a tanács által kiállított külön engedély sem. „A megdöbbentő az volt, hogy mig én normális hangon próbáltam tisztázni a helyzetet, ő goromba hangon, agresszíven lépett föl." Olvasónk tudni szeretné — és mi is várjuk a fölvilágosítást: valóban fizetniük kell a mozgássérülteknek a parkolásért? „Egyre több helyen szerelnek föl órát. hogyan fizetjük ezt meg a nyugdíjunkból? Az állam segft, ahol csak tud, ezért kapjuk a benzinjegyet is. Különös lenne, ha nekünk. akik többszörös Idő alatt vánszorgunk el célunkig, ezért még külön fizetnünk kellene." Emberileg hasonlóan Egyik nagyvállalatunk szakszervezeti aktívái írták alá a levelet, amelyben a szabadtéri játékok idején tapasztalt visszásságokra hívják föl a figyelmet. „Szót kívánunk emelni amiatt, hogy a szabadtéri játékok idején működő vendéglátó pavilonjában és mozgóárusainál, szerintünk megengedhetetlen felárral árusítottak. A vendéglátó vállalat pavilonjában a kifüggesztett árlaptól eltérően a virsli, a mustár, 1 zsemle 13,10-es árával szemben 14,10 forintért került forgalomba. Reklamálásomra az eladó közölte, a kiírt ár rossz, ennyi az ára, ennyit kér. A vezetőnél történt' reklamációmra a behívott eladó ezt a tényt meghazudtolta és egy másik alkalmazott azt jegyezte meg, hogy egy forintért érdemes szót emelni? De nemcsak engem, hanem másokat is 14,10 forintért szolgáltak ki. A mozgóárusok a Szőlő Márkát üveggel együtt 7 forintért adták, 5,70 helyett, és az üveget az árusító nem váltotta vissza, mondván, erre nincs ideje. így az üveget ís térítés nélkül voltunk kénytelenek ott hagyni. Nem valószínű, hogy ez a bevételi többlet a vendéglátó forgalmát növeli, de elgondolkoztató, hogy a játékok ideje alatt (80 ezer nézőt figyelembe véve) az így keletkezett Illetékmentes jövedelemért érdemes-e szót emelni, van-e jelentősége, lehet-e, szabad-e ezek megszüntetésére tenni valamit? Az idei szabadtéri véget ért, de a következő években örömmel vennénk, ha legalább társadalmi ellenőröket állítanának be a fent említett esetek megakadályozására, megszüntetésére, és a felárral forgalmazó eladóktól a jogtalan többletjövedelem elvonására intézkedés történne." Bérezi Tamás (Pálfv u. 5.) rokonaival és három kisgyerekkel elhatározta, hogy sétahajókáznak egyet a Tiszán, augusztus 20-án. „Már előző nap megérdeklődtük, hogy jegyet lehet-e előre venni — nem lehet. így másnap már negyed 10-kor ott voltunk a hajóállomáson, a Szőke Tiszán. Jegyet azonban nem lehett váltani, meg kellett várni a hajó indulását, a 10 órát. Bár elsők közt értünk a helyszínre, a hajóra nem jutottunk fel. Ugyanis háromnegyed 10kor érkezett egy 45 fős kirándul ócsoport. A hajó 50 fős, a kirándulócsoportot nem akarták szétválasztani, a fönnmaradó 5 helyre pedig elénk tolakodtak. Gyerekekkel amúgy is nehéz még sorbaállni is. de itt sorbaállásról szó sem volt. A hajóról tehát lemaradtunk — de a történetnek folytatása is van. Látván ugyanis, hogy a hajóra mintegy -15-en nem fértünk föl, azt mondták, hogy van egy 21 fős vízibusz ís, amit szintén elindítanak, ha öszszegyűlnek 21-en az indulás időpontjáig. 10 óráig. 10 óra után 10 perccel együtt volt a 21 ember — de a kishajót mégsem indították el. Miért? Mert 10 óra elmúlt — hangzott a válasz. Várjuk meg a 11 órát, akkor megint megy az 50 személyes nagyobb hajó. Vártunk, azonban amikor megérkezett egy újabb. 37 fős kirándulócsoport, betelt a pohár. Miért várjunk? Azért, hogy megint elénk engedjék a csoportot és mi lemaradjunk? A gyerekek persze türelmetlenkedtek — a beígért hajókirándulás elmaradt." Olvasónk a továbbiakban joggal meditál azon. Ilyen lenne az Igazi vendéglátás, a jól szervezett Idegenforgalom? És végül föl tesz néhány kérdést, amelyen viszont az illetékesek meditálhatnának a következő Örömmel olvassuk lapjuk hasábjain, hogy hamarosan megnyílik az ország második legnagyobb áruháza, a Szeged nagyáruház. Mégis panaszosan fogok tollat magam és a többi édesanya nevében, aki egy vagy több gyermeket nevel, és szintén az áruházban szeretne dolgozni. Az élelmiszer- és iparcikkosztályon az előzetes tájékoztatás szerint nem gondoltak egy műszakra, az úgynevezett kismama műszakra. Sok üzemben megoldódott ez már: az édesanya elhelyezi gyermekeit a gyermekintézményekben és utána nyugodtan dolgozhat. Ügy gondolom, egy ilyen nagy létszámú áruház is megoldhatná munkaerőgondjait ily módon Is. Ugyanakkor az újságban hirdetik, hogy a nem kereskedelmi szakmával rendelkezőket egy hónap alatt betaníttatják, szakképesítést kapnak. Jelen esetben én, akinek középfokú kereskedelmi iskolája, szakképesítése és tízéves gyakorlata van, a kereskedelemben nem tudok elhelyezkedni, mert van két gyermekem, akiket reggel 6 óra előtt nem vihetek óvodába, iskolába. Itt szeretném megjegyezni, hogy a kereskedelemben munkaerőhiány van, mégsem gondolt arra 6enki, hogy ők is szeretnének szakmájuknak megfelelő munkahelyen dolgozni. A kereskedelmi dolgozók többsége nő, sok családban enyhítene a gondokon, ha az anya egy műszakban tudna dolgozni. Sokan a gyes-ről is hamarabb visszatérnének munkahelyükre. Talán a szegedi nagyáruház vezetői is mérlegelik e sorokat, hiszen azok a fiatalok, akik idegen helyekről jönnek dolgozni az áruházba, és betanulják a szakmát, előbbutóbb ők is gyermeket vállalnak. Akkorra viszont a mi problémánk már megoldódik, gyermekeink felnőnek, és mi is szívesen vállaljuk a két műszakot, sőt nyerünk is vele, mert a délutáni pótlékot is meg fogjuk kapni, amitől az egy műszakban elestünk. Egy kétgyermekes édesanya nyárig. Aíiérf nem lehet a jegyeket sorszámozva adni? Miért nem lehet jegyet elővételben venni? Miért nem indulhat el egy 21 személyes hajó 15 emberrel? Ha már nem indul el. csak 21gyel, akkor miért nem indul mégsem, ha ez a létszám összegyűlt? Dr. A. Gy.-né a szegedi Vidám Park őzei miatt aggódik. Sok gyerek nemcsak a játék kedvéért megy olyan szívesen a Vidám Parkba, hanem azért is, hogy abban a néhány őzikében gyönyörködjék. De sajnos az idén már nem sok gyönyörködni való volt rajtuk: soványak, elesettek, testüket lepik a legyek. „Talán még meg lehetne menteni őket. ha a tél beállta előtt - kivinnék őket valamelyik erdőgazdaságba. ahol megszoknék a környezetet és föl tudnának erősödni. Nem szabadna hagyni, hogy szemünk láttára elpusztuljanak." Joghurt és városkép Nem éppen összeillő témákat vetett egy ív papírra L. S Talán csak az a közös észrevételeiben, hogy mindkettőt szegedi mivolta íratta vele. Az egyik: miért olyan rossz nálunk a joghurt, miért esznek fzletesebbet a pestiek és a Balaton-parti vásárlók. „Amit itt lehet kapni, azon áll a savó." A másik: Sárbogárdról érkezett vendégei nagyot csalódtak, amikor az állomás épületét elhagyták. A Galamb és a Bem utca láttán azt kérdeztékhogy lehet elnézni ennyi romot és törmeléket egy fesztivált rendező városban? Kisiparos egy kisiparosról Kovács János (Felhő u. 8.) maga is kisiparos: kovács, lakatos és kocsigyártó mester. Így nem csoda, ha van fogalma a kifogástalan, tisztességes munkáról, a szolgáltató tevékenység fontosságáról A KIOSZ szolgáltató irodájában megrendelte olvasónk a mosdó szerelési munkáit, amelynek elvégzését még aznapra. illetve legkésőbb másnapra vállalták. Szerelő azonban sem aznap, sem másnap, se azután nem csengetett be hozzá. Egy hét elteltével megsürgette rendelését az irodában. Másnap megérkezett a szakember, aki kétórás szakszerűtlen munkájáért 1206 forint 70 fillért kért. Olvasónk tudatta ezt a KIOSZ megyei titkárságával is, és kérte az illetékeseket, tekintsék meg a munka eredményét, addig nem fordul más szakemberhez. Reméljük, hogy a KIOSZ megyei titkársága megfelelően intézkedik, ha a kisiparosok hírnevét rontó „mester"-re hívják föl a megrendelők a figyelmet. Elvégre ez a szervezet nemcsak a kisiparosok érdekvédelmét kellene, hogy ellássa. hanem azokét is. akik a szakmunkáért — azaz a szakszerű munkáért — fizetnek. Köszönet a gyufagyáriaknak Pálfv József írja a következő köszönő sorokat az Árvíz utca 31-ből: „A Gyufaipari Vállalat szakszervezeti bizottsága és KISZ-szcr vezete augusztus 22-én egésznapos a utó busz kirándulásra vitte nyugdíjasait Gyulára. Már kora reggel vidám hangulatban indult útnak a 90 ember a kirándulást szervező Szedő István, valamint Szögi Imre és felesége társaságában A résztvevők Békéscsabán villásreggelit kaptak, majd rövid sétán ismerkedtek a szomszédos megyeszékhely esrvre szépülő központjával. Kellemes utazás után értünk Gyulára, ahol először a gyulai várat tekintettük meg, majd fürdéssel egybekötve élveztük a gyönyörű látványt nyújtó és a testetlelket üdítő park kényelmét. A strand éttermében kitűnő ebédet kaptunk, s rövid pihenő után 5 órakor indultunk vissza. A hódmezővásárhelyi Szőlőfürt vendéglőben' bőséges disznótoros vacsora várt bennünket. Jókedvvel, elégedetten érkeztünk haza. Szegedre. Nyugdíjas társaim és a magam nevében ezúton köszönöm meg a kirándulás szervezőinek ezt az élményekben gazdag, szép napot." összeállította: Chikán Ágnes