Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

87 Vasárnap, 1980. augusztus 17.' Békés megyében Csongrád megyei fiatalok segítsége árvízsújtotta falvakban Tegnap, szombaton és ma, vasárnap reggel a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Csongrád megyei bizottságának szervezésében összesen hatszáz fiatal utazott a szomszéd megyébe. A békési falvakat támadó árvíz nyomán rengeteg munkáskézre van szükség, s ezt tudva fogtak össze megyénk ifjúkommunistái, üzemi. vállalati, intézeti dolgozói, hogy a két napon önkéntes felajánlás alapján társadalmi munkában vegyenek részt A két turnusban 300—300 önkéntes utazik, s úticéljuk a Gyulától 10 kilométernyire levő Doboz község ahol a Körös töltésén immár szükségtelenné vált homokzsákokat ürítik ki Szegedről a textilművek, a DÉLTERV, az olajipar, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, a gumigyár, a kábelgyár. a DÉGAZ. a CSOMITERV. az ipari szövetkezetek ifjúkommunistái dolgoztak szombaton. A mai turnusban a DÉLÉP, a szegedi vasútigazgatóság, a Volán. a Kommunális KISZbizottság, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát, valamint a DÉMÁSZ társaSomogyi Károlyné felvétele Képünkön: indulásra készen a fiatalok dalmi munkásai nyújtanak segítséget Békés község lakóinak. Külön figyelemre méltó, hogy a fiatalok az önként vállalt munkán túlmenően a napi étkezésükről is maguk gondoskodnak. Emellett azonban egy kis uzsonnakiegészítőt adott a Szegedi Konzervgyár és a két sütőipari vállalat. A szállító autóbuszokat a szegedi vállalatok biztosították. Paprikanemesítés szövetkezeti támogatással A növénynemesítés mindig kulcskérdése volt a termelésnek, akkor is, amikor a nemesítő egyúttal termelő is volt. A szegedi paprika jó híre természetesen elmaradt volna a termőtáj éghajlati adottságai és a hozzá való jó talaj nélkül, de föltehetően rövid életű lett volna, ha kutatók sora nem segített volna az előnyös tulajdonságok megőrzésében, és új tulajdonságok átörökítésében. Az üzemi gazdálkodás hatalmas tábláin a többet termő jó fajtáknak még nagyobb a jelentősége. Ami a kistermelőnek csak egy-két mázsás többletet jelenthetett, szövetkezeti méretekben az már sok száz vagont is kitehet. A nagyüzemnek külön kívánságai is vannak, hiszen szeretne géppel vetni, géppel betakarítani, őrlés előtt szárítani. Érthető volt a paprikatermelő gazdaságok szakembereinek az aggodalma, amikor úgy szervezték át a nemesítők hálózatát, hogy Szegeden csak egy osztálya maradt a kutatóintézetnek. Lapunk is hangot adott az aggodalomnak 1971 áprilisában. A szegedi körzet termelőinek társulása, egy évtized tapasztalatait mérlegelve fontosnak tartja, hogy önálló központot hozzon létre. Voltaképpen nem újdonság ez, termelési rendszerek általában kutatókat is foglalkoztatnak, ehhez a gyakorlathoz akar csatlakozni a szegedi is. A meglévő fajták előnyös tulajdonságainak a megőrzése, és a kiváló minőségű vetőmag évről évre történő előállítása eddig a kutató intézet irányításával folyt, de az érdekelt szövetkezetek közreműködésével. A termelési rendszernek szolgáltatási föladata, hogy jó magot vagy jó palántát adjon tagjainak, kézenfekvőnek látszik, hogy saját szervezetet hozzon létre e feladatok ellátására. A minisztériumot kérték a szegediek, ruházza rájuk a fajtafönntartás jogát is. A keltő együtt nagyban növelheti a termelés és az exportképesség biztonságát. A nemesítő azonban új fajtákat is akar. a termelők éppen ezekre varnak, egy kapcsolódási ponttal több: testközelből érzékeljék a föladatokat, és ha lehet, rövidítsék le az új fajták létrehozásának idejét. Amire a nemesítőknek szükségük van, a termelési rendszer megadja. Harmincegy éve kutat dr. Erdei István, öt államilag elismert és egy előzetesen elismert fajta kötődik nevéhez, két fajtajelölt pedig elismerésre vár. Azt mondja most, anyagilag ugyan jobban járt, amikor még a zöldségkutató intézet osztályvezetője volt, a termelőkhöz kapcsolódva azonban lényegesen jobb körülmények közé került maga a kutatás. A leckét diktálja az élet, az eredményekre igényt tart a társulás minden szövetkezete, természetesen az anyagiáldozatokat is meghozza érte. A fajtafönntartás szempontjából az adottságok optimálisnak nevezhetők. Korlátlanul bővíthető a palántatelep, gépek rendelkezésre állnak, a növényvédelem a lehető legkorszerűbb, és az egyik szárítót vetőmagüzemmé alakíthatják át úgy, hogy naponta két tonna magot tisztíthatnak vele. A kutató azt mondja, a problémákkal együtt élve gyorsulhat a nemesítés üteme is. Olyan változások történtek a termelésben, amelyeket kötelező követni. Egyik szövetkezetünk évekkel ezelőtt már próbálkozott vele, hogy növénynemesítőket alkalmazott, de kezdeményezését nem koronázta siker. Nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy meg ne kérdeztük volna, hasonló kudarc nem fenyegeti-e a termelési társulást. Azt a feleletet kaptuk, úgy látják, a személyi garanciák .itt nagyobbak, támogatást is többet tudnak adni, és az eredményekre is jobban számítanak. Olyan együttműködésről van szó, amelynek alapjai hosszú évek óta élnek, csupán szervezeti változás történt. H. D. Mezőgazdasági kiállítás Sok látogató, kereskedelmi tárgyalások Népes vendégsereget fogadott szombaton az OMÉK. Már a nyitás előtt hosszú sorok kígyóztak a pénztáraknál, megteltek a parkolók. Nemcsak személyautók, de buszok is szép számmal érkeztek, a különféle megyék mezőgazdasági üzemeinek kollektíváit hozták el, hogy megismerhessék az agrárgazdaság legújabb műszaki, technikai, biológiai újdonságait, a legmodernebb technológiákat, gépeket. Nagy sikert arattak a termesztési rendszerek óriásgépei. többi között a RábaSteiger 300 lóerős traktorja és mellettük azok a kis kerti gépek, amelyeket hobbyként barkácsoltak házi műhelyekben, mégis a legkeményebb igénybevételnél is jól vizsgáztak. Mindig sok látogatót von az élelmiszer pavilon is. Az OMÉK-on megkezdődtek a kereskedelmi tárgyalások. Az NSZK-beli Bayer AG szerződést kötött a Nitrokémia Ipartelepekkel nagyhatású növényvédő szer előállítására. A szombat egyébként az NSZK napja volt az OMÉK-on. Az eseményeit JoseJ Ertl élelmezésügyi, mezőgazdasági és erdészeti miniszter nyitotta meg. Az NSZK az idei OMÉK legnagyobb nem szocialista országbeli kiállítója. A dolgozók érdekében A szakszervezetek XXIV. kongresszusa előtt Beszélgetés a SZOT főtitkárhelyettesével Túlzás nélkül mondhatjuk: hosszú ideje nem hangzott el ennyi szó a szakszervezetekről mint mostanában. Indokolja ezt a magyar szakszervezetek közelgő — idén decemberben esedékes — XXIV. kongresszusa. de talán ennél is inkább az a tény, hogy a szakszervezetek mind nagyobb felelősséget vállalnak a társadalmi életben. Nem kevesebbről van szó. mint arról, hogy a dolgozók érdekképviselőiként. az állami szervek és testületek egyenrangú partnereként lépnek fel minden társadalmi fórumon. Jakab Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese erről ezeket mondta: — A magyar munkásmozgalomban az ellenforradalmi elnyomás évtizedeiben nagy szerepük volt a munkahelyi szakszervezeti bizalmiaknak. Ök képviselték dolgozótársaikát a munkáltatóval, a tőkéssel szemben. Számos munkásmegmozdulás szervezői nagy többségükben a munkáserdekek öntudatos védelmezői voltak. Megváltozott viszonyaink között, a szocializmus építése során elég hosszú ideig nem kapta meg a szakszervezeti bizalmi a neki kijáró megbecsülést, inkább csak afféle tagdíj beszedőnek tekintették. Kétségtelen azonban, hogy a szakszervezeti bizalmiakra nagy szükség van ma is. s ezért kapták vissza most az újjaválasztások után —természetesen szocialista körülményeinknek megfelelően — régi rangjukat. Ma már a bizalminak beleszólási joga van a munkahelyi döntésekbe, a bizalmiak tanácsa véleményezi a vállalat gazdasági és szociális terveit, minősíti a legfontosabb gazdasági vezetők tevékenységét, együttesen jóváhagyják a vállalati kollektív szerződést. A bizalmi: részese a döntéseknek. — Mennyire aktivizálta a szervezett dolgozókat a bizalmiválasztás? — Szakszervezeti tagságunknak túlnyomóan nagy többsége részt vett a választó taggyűléseken, négy és fél millió szervezett dolgozó közül mintegy négymillió, s közülük minden negyedik, kerek egymillió tag fel is szólalt. Gondosan elemezték a jelöltek munkáját, s a korábbinál jelentékenyen több szakszervezeti tisztségviselőt választottak meg. Jelenleg a munkahelyeken 160 ezer bizalmicsoport működik, ami ugyanannyi bizalmit és 150 ezer bizalmihelyettest jelent. A főbizalmiak száma 17—18 ezer és körülbelül ennyi a főbizalmi-helyettes. S még néhány szám: 7300 szakszervezeti bizottságban 62 ezer, 20 ezer társadalmi bizottságban mintegy 100 ezer. 6300 munkaügyi döntőbizottságban 60 ezer tag végzi felelősségteljes munkáját. összesen körülbelül 170 ezerrel több szakszervezeti tisztségviselőt választottak meg, mint 1975-ben. — Ez iehái a helyzet a munkahelyeken, a közvetlenül választott szakszervezeti tisztségviselőkkel. Milyen a kapcsolat a vállalatok vezetőivel? — Nagyon sok múlik azon, hogy a bizalmiak és bizalmicsoportok, illetve főbizalmiak hogyan állják meg a helyüket. A bizalmitestület választja a szakszervezeti bizottságot, a helyi operatív vezető szervet. ez az igazgatónak, a vállalat vezetőinek állandó partnere. Eddig tapasztalataink azt mutatják, hogy élnek jogaikkal, megállják a helyüket. Talán ennél is fontosabb magasabb fokon az állami irányítás és a társadalmi képviselet együttes érvényesítése. A hangsúly az .együttes" szón van. vagyis a szakszervezeteknek nemcsak lehet, hanem bele is kell szólniuk az ágazat. a szakma alapvető fontosságú kérdéseibe. Ami pedig a végrehajtást illeti, a szakszervezeteknek — éopen a bizalmirendszer megújulása, fejlődése folytán — igen sok tapasztalatuk halmozódik fel. a ió és a rossz tapasztalatokat egyaránt jelezzük a minisztériumoknak, hogv azok figyelembevételével tovább javuljon a gazdasági munka. Az ágazati minisztériumoknak és a megfelelő nartnerszakszervezetnek rendszeresen értékelniük kell közösen a munkát, meghatározniuk a feladatokat. Vonatkozik ez a népgazdasági tervezés tartalmi és gvakorlati kérdéseire, az életszínvonal-politika, ezen belül a bérés jövedelempolitika továbbfejlesztésére, a munka szerinti, valóban szocialista elosztás elvének gvakorlati érvényesitésére, öszszefoglalva: a társadalom szocialista vonásainak erősítésére. — A célok azonosak, akár az állam, akár a szakszervezetek oldaláról nézzük. Melyek mégis a szakszervezetek feladatai ha nem ellentétes érdekekről van szó? — Kétségtelen, hogy azonos célokért küzdünk, mégis mások az állami feladatok. A szakszervezeteknek amellett, hogv közös célokért küzdenek, fokozottan szem előtt kell tartaniuk az emberek, a dolgozók érdekeit. Meg kell tárgyalni, méghozzá rendszeresen, az állami szervekkel, testületekkel, vezetőkkel. így a minisztériumokkal és a miniszterekkel is a szociálpolitikai kérdéseket, a munkaerő-gazdálkodás mindenkori helyzetét, a szakmai alap- és továbbképzést, a műveltségi, kulturális helyzetet, a hátrányos helyzetben levő dolgozó rétegek és a fiatalok gondjainak megoldását. Például nagy társadalmi problémánk, a lakáskérdés enyhítésének és megoldásának lehetőségeit — Az államigazgatásban is, a szakszervezeteknél is egy-egy terület vezető testülete a megyei tanács. Milyen a kapcsolat a megyei tanácsok és végrehajtó bizoitságok, illetve a szakszervezetek megyei tanácsainak elnökségei között? — Eddig is volt, jelenleg is van munkakapcsolat együttműködés köztük. Azt szeretnénk, hogy a jövőben egy-egv tervidőszakra. tehát öt évre előre állapítsák meg a közös feladatok főbb irányait és céljait. Viszont évente értékeljék a végrehajtást és jelöljék meg a következő év feladatait. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy jóllehet a végső cél, a szocializmus felépítése közös, a hétköznapok során lehetnek és vannak is ellentétek a tanácsiállamigazgatási vezetők, valamint a szakszervezetek, a dolgozók érdekképviselete között. Természetesen nem antagonisztikus ellentétekről van szó. de olyan kérdésekről. amelyeket meg kell vitatni, amelyekben az össztársadalmi, népgazdasági érdekeket egyeztetni kell a szakszervezetekkel, amelyek az egyes embereket, a családokat. a különböző szociális helyzetű rétegeket képviselik. Így például messzemenően figyelembe veszik a megyei tanácsok is a szakszervezetek javaslatait az egyes települések ellátási színvonalának emelésénél, a kommunális és gyermekintézmények. a szociális és közlekedési hálózat fejlesztésénél és még sokáig sorolhatnám. Ennek továbbfejlesztése érdekében javasoljuk, hogy a megyei tanács vb-k és SZMT-elnökségek rendszeresen tanácskozzanak. ismerjék meg egymás véleményét. értékeljék az elvégzett munkát és szabják meg a következő tennivalókat. — Röviden bár, de elmondta az eddigiekben a saját, illetve a SZOT vezetőinek véleményét az állami, gazdasági és a szakszervezeti szervek, vezetők együttműködéséről a munkahelyektől a megyeieken át a minisztériumok és a szak* mai szakszervezetek kapcsolataiig. Hogyan történik mindez a Minisztertanáci és a SZOT között? — Itthon és határainkon túl is elismeréssel nyilatkoznak arról a munkakapcsolatról. rendszeressé vált tanácskozásokról, amelyek jellemzik a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége közti viszonyt. Közismert hogy sok fontos, vall • mennyi dolgozót érintő kérdésben, az országos munkaversenyek értékelésében közösen hoz határozatot a két testület. Választóinktól. a szervezett dolgozóktól kapott felhatalmazásunk, megbízatásunk és kötelezettségünk alapján a továbbiakban is olyan kérdéseket kívánunk napirendre tűzni, amelyek mindenkit közvetlenül érintenek. Így javasoljuk, hogy szerepeljen az együttes ülésen a bérből és fizetésből élők életszínvonalának alakulása, egv közösen végzett vizsgálat után. Ugyancsak javasoljuk az éves népgazdasági terv fő céljainak és a terv végrehajtásának megtárgyalását is. Napirendre kívánunk tűzni olyan, az egész társadalom számára alapvetően fontos kérdéseket is. mint a lakáshelyzet, az egészségügyi ellátás, az államigazgatás ,és a dolgozók kapcsolata, a szakemberképzés. a munkásművelődés és más. valamennyiünket érdeklő, foglalkoztató problémákat. Ugyancsak szeretnénk, ha a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége együttesen értékelné megfelelő időközönként az üzemi demokrácia fórumainak működését. a különböző szintű állami és szakszervezeti szervek kapcsolatait. — Ez is bizonyítja, hogy a partnerkapcsolat fenntartását és erősítését működése középpontjába állította a SZOT. Hogyan látja ennek jövőjét? • — Nem új ez. valóiában régi, de átmenetileg szinte feledésbe merült gyakorlat visszaállítása. Sokan beszéltek erről a szakszervezetibizalmi-választó és küldöttgyűléseken is. örvendetes az az aktivitás, ami ezek folyamán megnyilvánult, s ami bizonyára jellemző lesz az év hátralevő időszakára, hiszen decemberben ül össze XXIV. kongresszusunk. További erősítést, iránymutatást várunk a mawar szakszervezetek közelgő kongresszusától abban is. hogv még következetesebben képviseljük a dolgozók érdekeit a továbbiakban minden fórumon és szinten. . Várkonyi Endre i