Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

10 Vasárnap, 1980. attgusrtns 2Í. Nyersképek Mottó: Idegen környezetben, más tájon élesebbek a kontúrok. M Nemrég osztottak telkeket a kis üdülőtelep tóparti szegélyén. Kitört az építési láz, egyre-másra nőttek ki a földből az ócska ajtókból, hullámlemezekből szögelt kócerájok, az OTP-kiadványokban szereplő típusnyaralók, a nyugati lapokból koppintott kis csodapaloták. De sehol ennyi épülettorzó, mint itt. Félig felhúzott oszlopok tetején gyökeret vert a gaz, a homokkupacokat szétdúrták a gyerekek, az építőanyagokat takaró nyionfóliát szétszaggatták a szelek. A történet egyszerű. Márciusban közölte a kiváló munkát végző maszek kőműves (fő állásban az üdülőtelep tanácsának mindenese), hogy változás állt be az életében, s nem tartja összeegyeztethetőnek új megbízatását és a munka utáni maszekolást. Sutba vágta a malteroskanalat, a kőműves kalapácsot, a függőónt, elrendezte anyagi ügyeit, s szabad idejében fehér sildes sapkában úszómester a helyi strandon (saját bevallása szerint úszni nem tud, utálja a vizet), déletőttönként narancssárga csíkos mellényben kaszálja a füvet a főút melletti park. ban (azért kell egy kis „kikapcsolódás"). Hogy miért e pálfordulás?! Hősünket, nevezzük Kelemennek, vezetőségi tagnak választották a helyi pártszervezetben. S ugyan ki látott már olyat, hogy egy „pártfunkcionárius" maszekol. Azóta nem épülnek a nyaralók. Néhány pénzesebb tulajdonos távolabbi helységekből hozza saját kocsin a mesterembereket. A többiek sátrat vernek a romoknak tűnő falak tövében, fóliát húznak a befejezetlen szobák fölé — úgy néz ki az egész mint egy menekülttábor. Ügy kellene egy kőműves, mint egy falat kenyér. 0 Á pad szinte elbújik a szomorú fűz ágai alatt. Alig fél méternyire áll a vízparttól, rajta ülve tán a parti békát ls meg lehetne fogni. Pattogzik róla a festék. Már a legfrissebb is. az idei kék. S alatta az egész szivárvány. Nem fiatal pad ez már, volt piros, zöld, fehér, barna s ki tudja még milyen ruhája. Árulkodik az egymásra kent sok-sok festékréteg. Hány éve állhat itt a Balaton partján, hányan pihentek meg rajta, hány feneket tartott, kitartó horgászülepeket szúnyogoktól sűrű borongós éjszakákon; májkrémes kenyeret majszoló egyenruhás úttörőket; hatalmas kofacsomagokat; vibráló szerelmes testeket; részegek ólomsúlyát, pihenő nyugdíjasok madárröptű emlékezéseit ... A pad körül minden lüktet, mozog, változik. A víz ezüstös remegését tarajos hullámok váltják föl, békák ugrándoznak a sziklák, ról, hátul autók tülkölnek, fékek csikorognak, a hajó utasai vágnak át a parkon, üvölt a diszkózene és az újságos. Csobbannak a horgászladikok evezői, a fűzfa lombjait madárszárnyak verdesik, az éjszaka csendjében a szél fészkelődik a faágakon. Ez a pad maga az állandóság, a Balaton változó világában. Itt áll egy helyben, csak évente más színű ruhát ölt, de mindig kicsillantja a régieket is. Talán figyelmeztet!... 0 A tihanya múzeumban a bencés barátok egykori celláinak hófehér falain kiváló fotóművészünk, Korniss Péter alkotásai. Fényképek, amelyek az elmúló paraszti múlt életet örökítik meg. Hétköznapok es ünnepek válíakozu'.k a képeken, a hóborította tájon betlehemesek sétálnak, a menyegzőn forog a menyasszony, a táncházban szilaj hűk énekelnek. A Fáradság című képen az alvó munkás mellett ott pihennek az egymásnak fordított gumicsizmák, az öreg kor négyszögében életek sűrűsödnek, a falusi iskolások sárdagasztó lábnyoma a múlt üzenete. Korniss Péter nem •zépíti a világot, ablakot nyit ^gaba nyúló multunkra,fölmutatja örökségünkből ami szép, s azt is, amit változtatni kell... Néhány teremmel arrébb egyik legelkötelezettebb szobrászunk, Marton László mutatja be összegyűjtött munkáit. A fényes szelek nemzedékének nagyszabású realista alkotója három évtizedes tevékenységének gazdag anyagából mutatja be a legfontosabbá, kat. A kiállítás legnagyobb része a szó nemes értelmében elkötelezett plasztika. Csak néhány cím a sorból: Béke, Jobbágyfelszabadulás, Tanácsköztársaság emlékére, Auschwitz, Győztes vöröskatona. Dózsa, Ho-Si-Mihn emlékműterv. Hősök emlékköve, Mártír emlékmű I—III., Felszabaulási emlékműterv. Látogatóktól zsúfoltak a termek. Magyar hang csak itt-ott hallatszik. Német szó tölt be mindent. A D-s rendszámú Mercedesek, Audik, BMW-k tulajdonosai döbbennek meg a magyar valóság képei, szobrai előtt. Vajon mit mond ezeknek a nyugatnénet turistáknak Korniss fotóin a múlt időből ittmaradt mezítelen arcsorozat, vajon mit Marton tüzes trónra ültetett, koronás Dózsája?! Vajon mit fognak fel más örökséghez és más jelenhez kötődő lélek-szeizmográfjaik a falusi iskolások esőt, sarat legyőző lépteikből, a táncházak örömeiből, a Duna lépcsőfokán ülő József Attila merengő tekintetéből, a Mártir-emlékművek felkiáltójeleiből?! Egy biztos, e két kiállítás alkotásai nem múlnak el nyomtalanul. Az élményt viselik, mint pompás autóik a D-betűt Az alkonyi szürkületben egyszer csak motorbúgás borzolja föl a csendet. A vitorlások neszezése után a motorcsónak éles hangja szinte sérti a fület. Azt hinné az ember, hogy rendőrségi járőr pásztáz a parti vizeken. Mire gondolhat másra, hiszen a Balatonon évek óta megtiltották a motorcsónakázást. Menteni kell a tavat, a levegő tisztaságát, óvni az üdülők kényelmét. A rendőrség az persze más! Csakhogy ebben nem rendőrök ülnek. Mint később kiderült, egyik kiváló művészünk indította be a Johnsont. Szelte a vizet, pörgött az éles kanyarokban, irigylésre méltón élvezte a száguldás örömét No lám, mégis csak vannak kivételezettjeink, művészek, tudósok, politikusok — berzenkedik a SZOT-üdülő sétáló beutaltja. Aztán valaki megsúgja, hogy a múltkor beszélgetett a „mesterrel", s kiderült, hogy jogosan használja motorcsónakját. Tudniillik van önkéntes rendőri igazolványa. Csak azt kérte, ezt ne terjesszük! A csónakház falán, az eresz alatt két csodálatos építmény. Fecskék építették sárból, fűből, apró gallyakból. Precízen formálták, gondosan ragasztgatták, puhára bélelték. Mestermunka. A nemrégiben kikelt fecskefiókák fölsorakoznak a fészek peremén, farkukkal kifelé. Szobatiszták. Az erősebbek már szárnyaikat próbálgatják. Készülnek az életre. Egy elkésett fecskepár a szemközti oldalon, a frissen meszelt falon szemelte ki leendő otthonának helyét. Igazán serényen dolgoztak, néhány nap alatt végignézhettük, hogyan készül az épitmény. Drukkoltunk nekik, számolgattuk, kikelnek-e még az új fészekben a tojások, szárnyra tudnak-e kapni majdani ifjú lakói? Amikor elkészült a mű, valamennyien felsóhajtottunk, szertartásszerűen körbenéztük a fecskék új otthonát. Másnap reggel a hajnali horgászatra induló üdülőtárs szedte föl a földről a maroknyi fészket. A frissen meszelt fal ledobta a kis lakást. A két fecske visongva repdesett, reménytelenül. céltalanul. Nem tudták ki, s miért haragszik rájuK. Pedig csak úttörők voltak, ott próbáltak tanyát verni, ahol még senki előttük. A következő fecskék, akik az ő fészkük helyére építenek majd otthont maguknak, már könnyebb feladatra vállalkoznak. A fészek nyoma ottmaradt a falon. A Romkert őrzi István király bazilikájának maradványait, s hozzá csatlakozik balra lent a régi vártai részlete István király városában TANDI LAJOS Aki Székesfehérvárra látogat, tudván tudja, hogy ez a város volt első királyunk, István székhelye, s az őt követők koronázási helye, a házai közt mégis a legutóbbi századok hangulatát érzi lengeni. De hát nem üt-e át a barokkon a régebbi múlt, az országló nagy király kora? Nem érezhetjük-e oda a székesegyházi romok fölé királyi trónusát? Nem láthatjuk-e meg az egykor a várát körülvevő mocsarakon túl délre nyúló síkon törvénykezni augusztus derekán? A város őrzi ősi lenyomatát. A rnai utcákban ott húzódnak a régi utak, a terekben, a negyedekben a régi városrészek. Aki Buda felől érkezett annak idején Fehérvárra, a mai Berényi ut, Engels Frigyes utca vonalán jött, s a későbbi budai külváros helyén, a mai Dózsa György tér táján találkozott az esztergomi utassal, és együtt mentek a várba a mai Március 15. utca táján. A Pécsről és Földvárról érkező útja pedig egybeesett a mai Széchenyi úttal, s a vár délkeleti falai alatt, a várárok előtt — a Piac tér helyén — a Liszt Ferenc utcáig, ahol a mai Palotai út nyomán a Veszprém felől érkezők csatlakozhattak. Így a Szabadság tér helyén találkozhattak össze a budai s esztergomi utasokkal a fallal s árokkal körülvett, ingoványok között, nehezen megközelíthető kiemelkedésén épült település közepén. * Járjuk körül ezt a régi várost, falai helyét, s maradványait 1 Há a Március 15. utcán lépünk be, a mai Várkapu utca torkolatában keresztezzük a hajdani falak helyét. Nem meessze innét a régi Budai kapu után, az István Király Múzeum épülete helyén kanyarodott a fal, s tovább a Népköztársaság útja és a Bástya utca közt húzódott: a Lakatos utca és a Szabadság tér között. Keleti oldalán, a Népköztársaság útja felől a város egy alkapitányának, Wathay Ferencnek a szobra emlékeztet 1602 nyarára, amikor az alig egy éve visszafoglalt várost újra bevette a török. Az Isztambulba elhurcolt Wathay , az Tenger melletti Galata Tornyában" raboskodván hosszú évekig „Szomorúságos banattiaban" énekelte meg a harcokat. E falmaradványtól délre, a Romkert mélyebb, ezeréves terepszintjén találjuk az István királyhoz legközelebb álló emlékeket. A múlt század óta több ásatás során tárultak itt fel a nagy király alapitotta bazilika maradványai. Látjuk a hatalmas pillérek csonkját, a királyi trónus emelvényének köveit, a királyi kriptát. Sok sír került elő idők folyamán e bazilika alól és a környezetéből, így a Romkert hosszanti oldalán elhaladó út alatti, valamint a szemközti új ház árkádjai alatt s előtt megőrzött sírkápolnák romjai közül. Királyok sorát temették ide. Maradványaik közül III. Béláét és első feleségéét, Antiochiai Annáét sikerült azonosítani. A Romkert bejáratánál levő mauzóleumban láthatjuk azt a nagy, díszesen faragott kőkoporsót, amely talán István király tetemének adott nyughelyet. A várfal Innét a mai Népköztársaság útja mentén bástyákkal csipkézve ment a Vörösmarty térig, s onnan észak felé a másik oldalon. Ezen a részen egy-két Csók István utcai ház udvarán látni még a fal néhány részletét, s úgyszintén a külső oldalról, a Megyeház köz és a már említett Liszt Ferenc utca közötti részen. Igaz, ezek a falak, bármilyen régiek is, nem István korából valók lehetnek, már csak azért sem, mert sokszor kellett újjáépíteni e várost és védműveit. Kezdetben bizonyára fából és földből készült falakkal kerítették körül a várost A oart's domboldalon így emelt fal a legutóbbi idők régészeti kutatásai szerint tíz-tizenöt méter magas is lehetett, mig ahonnan a földet jórészt nyerték, az alatta húzódó széles védöárok több mint három és fél méter mély. A kor építészetére emlékeztet a bazilika hatalmas épületének maradványán kívül az utóbbi évtizedben előkerült még régebbi két épület romja. István apjának. Géza fejedelemnek az uralma idejéről való Szent Péter templomé a mai püspöki Székesegyház előtt, s a Szent Kereszt prépostsági templomé. S a sokszor feldúlt középkori Fehérvárnak még mennyi kőemléke lehet a föld alaty Hiszen itt állt valahol a bazilika körül István királynak a palotája is; volt itt káptalani iskola, ahol az ország első püspöke, Gellért tanított (az ő születésének ezredik évfordulóját szeptember végén ünneplik Esztergomban és Budapesten). S itt őrizték — talán a bazilikához kapcsolódó kamrákban — a koronát és tartozékait, az ország kincstárát és az okleveleket, köztük az augusztusi törvénykezések nem egy dokumentumát. Ez utóbbiak közül az augusztus 15-1, illetve később 20-i fehérvári törvényhozások, országgyűlések leghíresebb törvénylevele egy későbbi okmány alapja lett: az egykori magyar társadalom hatalmi tényezőinek alkotmányáé, az 1222-es Aranybulláé ... S ha végigjártuk az államszervező király székvárosát, látogassunk be a róla elnevezett múzeumba is, ahol eredetiben vagy másolatban számos tárgy teszi teljesebbé bennünk a felidézett kor élményét. N. F. Wathay Ferenc vicekapitány szobra a várfal előtt