Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

4 Vasárnap, 1980. augusztus 17.' „Sándorfalván otthont is kaptam" Harmincöt év a nép szolgálatában iqiC április 21-én történt, IJJKU. hogy egy alig 20 éves fiatalembert vettek fel próbarendórnek — akkor még ez volt a belügyi pályakezdő beosztásának megjelölése — a tömörkényi községi rendőrbiztosságon. Életinek további eseményei egybeesnek a szocialista államrendőrség szervezeti fejlődésének egyes eseményeivel is. Minderre így emlékezik viszsza a ma már nyugállománybavonulás előtt álló sándorfalvi körzeti megbízott, Medgyesi Mihály rendőrzászlós: — Amikor felvettek próbarendőrnek, még nem volt katonai rendfokozatunk. Rozettát viseltünk az egyenruha gallérján, mint a postások vagy a vasutasok. Én természetesen egy rozettás lettem. Második lépcső volt a kétrozettás, úgynevezett „igmin"-rendőr (ideiglenes minősítésű rendőr). A három rozettát viselő egyenruhás volt már igazán, vagyis véglegesített rendőr. A felszabadulás után persze tiszuvlrégéletű volt ez az örökölt „rozettás" rendszer, 1946 szeptemberében már átszervezték a rendőrséget, bevezették a katonai rendfokozatokat. Megszűntek a községi biztosságok, megalakították a rendőrőrsöket. A fiatal Medgyesi Mihály egyhónapos kiképzést kapott Csongrád megye akkori szék-' helyén, Szentesen; majd Bajára került, onnan pedig Sükösdre. 1948-ig, a pártkonlfció Idejében az egyes pártok külön-külön adtak embert a rendőri szervezetbe is. Az Államrendőrség ekkor, 1948ban lett igazén egységes; sorainak rendezése pedig viszszahoztn Medgyesi Mihályt Csongrád megyébe, a mórahalmi lovas őrshöz. — A jugoszláv határkörzetből 1951-ben kerültem Kiskundorozsmára. Itt is lovas rendőr voltam még akkor, de igen rövid ideig, mert az államhatárok közelében mindenütt megszűntek a lovas rendőrőrsök, feladatukat a határőrség vette át Én meg a szegedi 3-as őrsön jelentkezhettem szolgálattételre. — Milyen képzésben részesült akkor? Ezt egyúttal a •felszabadulás utáni rendőrképzés megismerése miatt is kérdezem? — A már említett egyhónapos szentesi kiképzés után nyolchónapos iskolára küldtek Szegedre, az akkori V. Tanosztályra, majd onnan Kiskunhalasra, háromhónapos külön lovas iskolára. — A szegedi 3-as őrsre kerüléssel vége lett a lovas szolgálatnak? — Pár hónapra. Mór ugyanabban az évben, 1951 szeptemberében a lovas Örs parancsnokhelyettese lettem Nagymágocson. Amikor egy évre rá, 1952-ben bevezették a rendőri területfelelösi rendszert — ez már a mai körzeti megbízotti rendszer elődének számítható — ott, Mágocson lettem területfelelős. — Elég sokat változott szolgálati helye ... — Akkoriban más volt, mint manapság. Az embert behívta a parancsnoka és közölte vele, hogy egy vagy két nap múlva hol kell jelentkeznie szolgálattételre. És ment, átvenni a szolgálatot. — A sorozatos áthelyezések nem hozták időnként egyénileg nehéz választás elé? — De igen, nem ls sokkal később. Nagymágocson ugyanrs letelepedtem. Oda nősültem, feleségem az ottani községi tanácsnál dolgozott, mint begyűjtési előadó. S nem sokkal később választanom kellett. Területi összevonás miatt áthelyeztek a fáblánsebestyénl őrsre, mert a nagymágocsi éppen megszűnt. Kértem áthelyezésem a közelebbi, székkutasi őrsre, de elutasítottak. Leszereltem. Akkor is ezt a pályát szerettem a legjobban. De egy kis magánéletet ls akartam. S ráadásul olyan feladatot bíztak rám, ami még több, még odaadóbb munkát kívánt. — ?... — Ügynevezett „községgazda" lettem a nagymágocsi tanácsnál, egyben pedig a falu MDP-alapszervi párttitkára. Akkoriban már javában folyt Magyarországon a mezőgazdaság általános kollektivizálása. Mint párttitkár. természetesen az elsők között léptem be a helyi Üj Élet Tsz-be. Ott megválasztottak könyvelőnek. Mert akkor még bizony nem technikum elvégzése után lehetett jelentkezni ilyen állás betöltésére. 1958 tavaszán már a székkutasi tsz képesített könyvelője voltam, közben tanultam. Amikor jött az októberi ellenforradalom, ismét azon vettem észre magam, hogy vlszszatértem a fegyveres szolgálathoz. November első napjaiban alakult meg a karhatalom az akkori megyeszékhelyen, Hódmezővásárhelyen, s én ls jelentkeztem azonnal a magam géppisztolyáért és „pufajkájáért". Bán őrnagy volt a parancsnokunk Én pedig azóta se adtam ki a fegyvert a kezemből. 1957 májusában kértem vissza magam a rendőrségre, s rövidesen fel is szereltem ott. Székkutason. — Most Sándorfalván találkoztunk. Tehát a székkutasi szolgálati hely nem jelentett „végállomást"... — Valóban nem. A sors Iróniája, hogy 1959-ben Fábiánsebestyénbe helyeztek őrsparancsnoknak. Oda, amit pár évvel korábban nem vállaltam el. Utána Makón voltam városi őrsparancsnok 1962-ben, onnan kerültem Ide. Sándorfalvára. Akkoriban a feleségem és két gyermekem Nagymágocson laktak, személves holmink egy része Fábiánsebestyénben volt még. én meg Makón. Nem győztem kivárni, hogy a városban kapjak lakást. örültem, amikor Sándorfalván nemcsak szolgálati helyet, de otthont ls kaptam Medgyesi Mihály már rég sándorfalvinak számította magát, amikor még két alkalommal Is iskolán levő őrsparancsnok-helyettesek feladatát látta el. Előbb Kisteleken. majd Szegeden, a petőfitelepi 3-as őrsön helyettesített, ahol fiatal rendőrként is megfordult már annak idején. Ujj valakire. úgy reá mindenképpen rámondhatjuk, hogy egész Csongrád megye rendőre, hiszen mindegyik városi és járási kapitányság állományában szolgált, helytállt becsülettel. Szolgálatának elismeréseit kitüntetéseinek sora jelzi. Köztük a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata, a Jubileumi Emlékérem, s a legutóbbi, a Szolgálati Érdemérem 35 esztendő után járó fokozata is. Mosolyogva említi, hogy a Közbiztonsági Érem három fokozata együtt, „megosztva" van meg a családban. ö kapta meg a bronz, majd később az arany fokozatot. az ezüstöt pedig a felesége, amikor ő éppen Kisteleken helyettesített. — Akkoriban szinte kmb-s ügyeletes volt a feleségem — emlékezik vissza. — Ha valami történt Sándorfalvén. az eset jellegétől, illetve súlyosságától függően hívta telefonon a kisteleki rendőrőrsöt, a megyei főkapitányság központi ügyeletét, esetleg a közlekedésrendészet baleset-helyszínelőit... Aki nem él benne, el sem tudja képzelni, mi mindennel foglalkoznak a rendőrfeleségek. S tudja, milyen jó érzés az, hogy ha az ember távollétében áz egész falu apraja-nagyja mindenféle apró gonddal odafordul az otthonmaradt feleséghez is tanácsért. Intéznivalóért... — Mi hozta vissza a belügyi pályára, s mi tartotta itt véglegesen? — Én mindig csak e hivatást szerettem, ennek éltem. Most frázisnak tarthatná bárki, ha azt mondom, hogy a nép fegyveres szolgálata volt mindig álmom, s álmaim teljesülése. Pedig így van. Az én életemben kétszer ls a hatalom birtoklásának kérdésében kellett állást foglalni. amikor a fegyveres szolgálatot választottam. Persze, Ilyenkor jó rendőrnek lenni, amikor a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézése adja a fő munkát. — Mit tanácsolna a most pályakezdő körzeti megbízott rendőröknek? — Ügy készüljenek a hivatásra, hogy mindig megfelelhessenek az emberek bizalmának. S mivel az emberek ezerféle kérdéssel, kéréssel jönnek, alaposan fel kell készülni politikai, szakmai téren egyaránt. S még egyet: ezen a pályán csak az érzi Igazán jól magát, aki szívvel-lélekkel látja el hivatását. — Ha lehetne választása, mihez fogna, mit csinálna majd novemberben, nyugállományba vonulása után? — Nehéz a választás, nem ls lehetséges — Miért, mi lenne akkor? Rpnrfrír Tud1a- az IYCIIUUI. ember csak most veszi észre, hogy nemcsak egyenruhában az, de egész szívével, ízig-vérig ... A szolgálatnál egy van, mi nehezebb: annak elhagyása. Zrínyi Péter SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A Magyar Állami Népi Együttes műsora. Előadás a Dóm téren, ma este 9 órakor. Zászkaliczky Tamás orgonaestje a dómban, holnap, augusztus 18-án, este 8 órakor. Közreműködik Gyimesl Kálmán (ének). A műsorban Bach. Brahms, Hündel. Liszt és Mendelssohn művei szerepelnek. A munkásőr-zenekar Tóth Bacsó Lajos vezette kamara fúvószenckara a hagyományoknak megfelelően toronyzenét ad augusztus 19én este fél 9 órai kezdettel a tanácsháza tornyából. A XXI. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Lehoczky János kovács Iparművész kiállítása a Gulácsy Lajos teremben. Tóth Valéria szobrászmű. vész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolájában. Fotókluhok 16. szegedi szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban. Bahget Iskander fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban. Farkas Pál szobra! a Bartók Béla Művelődési Központ udvarán. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Kedden nyílik a mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás Kedden nyílik meg és szeptember 4-ig tart nyitva a 69. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár Kőbányán. A kiállításon több mint 100 hazai vállalat, valamint 24 ország és Nyugat-Berlin legújabb termékei, technológiai újdonságai mutatkoznak be. képet adva az elmúlt 5 év agráripari, élelmiszer-gazdasági fejlődéséről. Az OMÉK naponta reggel 9 órától este 7 óráig tart nyitva, kivéve a megnyitó napját, amikor délután 2 órától fogadja a látogatókat i kiállítás. A szakmai bemutatók mellett színes a vásár programkínálata. A szokásosnál több vendéglátóipart egység költözik ki a vásárra, bőséges kínálattal. Néptáncünnep Az előadóművészet dicsérete kívánkozik előre. Mit tehet a néző, ha. egyszersmind az állami népi együttes szabadtéri bemutató programjának recenzense ? Megnézi természetesen a bemutató előtti egyetlen próbát, amely a szabadtérin élő szokások szerint persze nyilvános főpróba, hiszen egyetlen nappal előzi meg a premiert. És összehasonlít Nemcsak azért, mert ő is ember, hanem mert úgy vélt, az egybevetés tanulságos. Mi tagadás, az ideiglenesség jegyeire bukkanhatunk a főpróbán. Ügy látszott, az óriás színpadra hevenyészve fölrakott koncertprogram került. Mintha a világhírű együttes valamely jól szervezett turné megszakítására kényszerült volna, egy beugrásra, hogy speciális helyen, sajátos igényeket elégítsen ki hirtelen; hiszen módja van erre, fantasztikus böségű a tarisznyája, hatalmas a repertoárja, és nincs az a színpad meg nézőtér, amelyik zavarba hozhatná a hivatásos előadóművészeket. Mintha nem kapott volna kellő tiszteletet ez a tér, annyi régi siker színhelye, s annyi vastaps ajándékozója, a szegedi közönség. Mintha kapta volna, amit legkönnyebben lehetett kihúzni a tarisznyából: a tavasszal bemutatott, a rakomány tetején még friss, új műsor, az Életfa részleteit. Az előadóművészet csodája, hogy a bemutatón szétrebbenhettek a rossz gondolatok. Mintha friss széllel nyári zivatar nyargalna végig a tájon, erőt ad zsenge növényeknek, évszázados fákról söpri le a port, kókadt fűszálakból varázsol pázsitot, pompáztatja virágok kelyhét. A táncosok, a zenekar és az énekkar egyenletesen magas színvonalú, kultúrált, a tökéletest közelítő, csiszolt előadásmódja nem egyszerűen elfogadtatta, de megemelte, művészi egésszé kovácsolta a bemutató egymástól eltérő jellegű, különféle stílusú és mondanivalójú darabjait. Az előadói teljesítményekből olyan kötőanyag ötvöződött, hogy egyszeriben megtaláltuk-elfogadtuk a műsorszerkesztés gondolatmenetét (Léiai Dezső művészeti vezető állította össze a bemutató anyagát): minden magyar táncdialektus — a dunántúli, a Tisza-vidéki, az erdélyi — kapjon képviseletet; a hagyománykincs színpadi (feldolgozásának egyik útját mutassák az első résznek, az eredeti anyaghoz hűségesebben kötődő, szikárabb, puritánabb, sallangmentesebb koreográfiái, és a második rész épüljön az időtálló Rábai Miklós-művekre, a néptáncművészet egy régebbi, teremtő korszakának értékeire. Az előbbiek, a vadonatújnak számító koreográfiák közül Tímár Sándor kalotaszegi táncrendjét az eredetit tisztelő, mégis invenciózus szerkesztés, és a méltó előadásmód emelte az élre. Éppen az alkotói siker, az értékes koreográfusi teljesít, mény, s a gyönyörűszép, régi stílusú, különleges motlvikai gazdagságú legényesek (hátterükben a lányok festői karikázóival) pontos, finommívű előadása teszi kötelezővé, hogy fölemlítsük a műsor egyik hatásrontó fogyatékosságát. Sajnálatosan eldöntetlen maradt, hol a jobb helye a zenekarnak. Így aztán az orchesterből a színpadra vándorolt, majd vissza, szaporítva a konceriprogram természetéből adódó, egyéb szükséges vándorlások, váltások élményből kizökkentő szüneteit. És a tánckar és a zenekar közötti, a nagy távolságnak betudható, helyenkénti aszinkronitásokat. Az új koreográfiák szinte kérik, hogy a népi együttes akár a jól bevált „megszokásokkal" is szakítson, és például a Kalotaszegi „pár" című, imént dicsért darabban hadd muzsikálja a prímás a talpalávalót a színpadon. Annál Inkább, mert a táncrendnyitó legényesben a férfitáncosok külön-külön rendelik meg a zenét, a kedvükre valót, hogy egyenként mutathassák meg, milyen virtuóz mozdulatok büszke tudói. Ezúttal azonban — a gödörbeesés veszélye nélkül I— nemigen tehették. Két másik új számot. Nóvák Ferenc koreográfiáit megint csak a táncosok teljesítményei emeltek; a rábaközi dús formagazdagsága, s a palóc verbunk friss dobogtatósa felsőfokú tánctudást követel. Kiválóan megfelelt ennek a hat pár, és körülbelül ugyanilyen jó teljesítményt nyújtottak Rábai kissé átfésült, előnyére átdolgozott erdélyi férfitáncainak előadói. Nehéz a sort nem folytatni, ezúttal a lányok dicséretére. Az ismét riagy tapsot kapott Háromugrósban, és a „két Sárköz" (a Duna egyik, és a Kalocsa környéki másik oldalának) hasonló motívum- és formavilága táncait egy kompozícióba sűrítő, érdekes Tímár-koreográfiában mutatott művészetükért. Korábbi megjegyzésünket nem hatálytalanítva: a zenekari kíséret általában a megszokott, jó színvonalon szólt, csak Rossa László variációkat túlburjánoztató kísérőzenéjével álltak kissé hadilábon (mentségükre: a közönség úgyszintén). Bíró Attila jórészt ezeket az új számokat, Daróczy Bárdos Tamás a régieket vezényelte. Berki László vezetésével Élményszerű II. Magyar rapszódia-előadást produkált a zenekar, az énekkar két csokorra való népdalfeldolgozással remekelt. Sulyok Erzsébet „Jókedv fog el Boda Katalin nem akart táncos lenni. Csak később, már a pályára kerülvén határozta el: ez lesz az élete. Amatőr tánccsoportból, diákfejjel, 16 évesen vált a Magyar Állami Népi Együttes tagjává. Akkor még úgy tervezte : gyermekorvos lesz. — Azóta 21 év telt el. Ma már ott tartok, hogy tudom: akkor sem fogok szakítani a néptánccal, ha aktív pályafutásommal ,felhagyok. Megvan az oktatói vizsgám, szeptemberben kezdem az Állami Balett Intézetben a balettmesteri szakot. Soha nem akarok megválni ettől a pályától. Az az Igazság, hogy mindig boldog voltam, hogy az együttesben táncolhatok, hogy Rábai Miklós tanítványa lehettem. A tánc öröme, boldogsága ez: nem tudom megmagyarázni, miért, de ennyi év után is jókedv fog el, ha elkezdek táncolni. — Melyek legemlékezetesebb lancszcrepei? — Az Első szerelemben voltam először igazi szólista. A Kisbojtár Kata-szerepét szerettem talán legjobban, azután következett a Hajnalodik, a Regölés, majd a Békési esték; nehéz választani közülük, — A tánc boldogságáról beszélt az imént. Ml Kati ahhoz, hogy így érezzen? Szeretet és akarat. E kettő nélkül nem lehet megélni a mi pályánkon. Mindig megújulni, mindig vidáman tenni a dolgunkat: a tánc erre tanít. Persze, állandó „edzettségre" is szükség van, konzerválni a fizikai felkészültséget, az erőt. mm^mm Boda Katalin — Hogyan telik el egy néptáncos napja? — Ha éppen nincs turné, egy „szürke" munkanap kilenckor kezdődik. Egy teljes órán át intenzív klasszikus balett megy, utána délutárt kettőig a közvetlen értelemben vett szakmai rész követ' kezik, megbeszélések, de fő* .eg nagyon-nagyon sok gya' korlás. A délután elvileg szabad, de esténként többnyire különböző fellépések előadások várnak ránk. Általában nem lehet azt mondani, hogy túl sok szabad .deie volna mondjuk egy szó —.. „m megmaradhat számára: az * tánc boldogsága ... D. L. i