Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-11 / 161. szám

2 Péntek, 1980. július lf. Havasi Ferenc hazaérkezett Prágából # Budapest (MTI) Csütörtökön, tegnap haza­érkezett Prágából Havasi Fe­renc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, aki Csehszlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának meghívásá­ra július 8—10. között láto­gatást tett a csehszlovák fő­városban, Gustáv Husák. a CSKP Központi Bizottságának fő­titkára fogadta Havasi Fe­rencet. Havasi Ferenc megbeszélé­seket folytatott Josef Kempnyye1, a CSKP KB el­nökségének tagjával, a KB titkárával. A látogatás során véle­mény- és tapasztalatcseréket folytattak a népgazdasági tervezés és irányítás idősze­rű kérdéseiről, a szocialista építőmunka feladatairól, kü­lönös tekintettel az MSZMP XII. kongresszusa és a CSKP XV. kongresszusa határoza­tainak végrehajtására. Átte­kintették a két testvérpárt és ország kapcsolatait s kife­jezték készségüket a barát­ság és a sokoldalú együtt­működés továbbfejlesztésére. Havasi Ferenc megtekin­tette a Te* Hostivar Szer­számgépipari Üzemet, ahol a helyi párt- és gazdasági ve­zetőkkel találkozott A megbeszélésen részt vett Kovács Bélel, hazánk prágai nagykövete. Szocialista országok újabb javaslata • Bécs (MTI) Csütörtökön megtartották Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről fo­lyó tárgyalássorozat 243. ple­náris ülését. A brit nagykö­vet elnökletével folyó tanács­kozáson Ny. K. Taraszov nagykövet, a szovjet küldött­ség vezetője szólalt fel és is­mertette a bécsi tárgyaláso­kon közvetlenül részt vevő szocialista országok kompro­misszumokat tartalmazó ja­vaslatát. A szocialista orszá­gok azt javasolják, hogy a ténylegesen meglevő haderők létszámát alapul véve — az első szakaszban — a Szov­jetunió 20. az Egyesült Álla­mok pedig 13 ezer fővel csökkentse csapatainak lét­számát. Magyar-jugoszláv kapcsolatok A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság jó­szomszédi kapcsolatai évek ota kiegyensúlyozottan. s egyenletesen fejlődnek. A folyamatos politikai kapcso­latok, a két ország vezetői­nek rendszeres eszmecseréi ösztönzően hatnak az együttműködés valamennyi területére. Kádár János és Joszip Broz Tito 1977-es találkozó­ja, a két ország miniszter­elnökének 1976-os eszme­cseréje, a szövetséges köz­társaságok képviselőivel le­zajlott kormányszintű talál­kozók megfíatfiróZtált, gaz­dagították az együttműkö­dés területét. Rendszeresek a pártközi kapcsolatok, s mind szélesebb körű az együttműködés a társadalmi L-e tömegszervezetek között is. Minden területen dinami­kusan fejlődnek a két or­szág gazdasági kapcsolatai. Az 1976—80-as évekre szóló árucsere-forgalmi egyez­mény másfél milliárd dollá­ros előirányzatát döntően már az elmúlt esztendő vé­gére teljesítették. A szolgál­tatásokkal együtt 1980-ra több mint 600 millió dollá­ros árucsere-forgalommal számolnák. Nőtt a határ menti forgalom értéke ls: tavaly összesen meghaladta már a 24 millió dollárt. Az örvényes államközi megálla­podásokban biztosított lehe­tőségek további előrelépést is kínálnak, egyebek között, újabb megállapodások köt­hetők a termelési együttmű­ködés területén. A magyar— jugoszláv gazdasági együtt­működési bizottság idei, Belgrádban megtartott ülés­szakán részletesen megvi-s­gálták a hosszú távú együtt­működési megállapodások végrehajtását, és a — köl­csönös érdekeltség alapján — újabb egvezmények kö­tésének. illetve a meglevők bővítésének lehetőségeit E körbe tartozik a Rába és a Dinara vállalat közötti jár­rnűkooperáció fejlesztése, a vasúti járműipari együtt­működés fellendítése. a Zasztava gépjármű-koope­ráció megteremtése, a könnyű- és vegyipari ko­operáció bővítése. Széles körűek és gazda­gok a kulturális kapcsola­tok is. A kulturális vegyes bizottság fórumán rendsze­rcsen megvitathatják az Időszerű kérdéseket. Az idén írták alá a három évre szóló új munkatervet, amely le­hetőséget biztosít a kulturá­lis együttműködés tartalmas fejlesztésére. Élő a kapcso­lat a két ország írószövet­sége között, s külön mun­katerv alapján erősödnek a tudományos akadémiák munkáját összekötő szálak. Sokoldalúak az oktatási kapcsolatok, az idén írták alá például az iskolai bizo­nyítványok egyenértékűsé­gének kölcsönös elismerésé­ről szóló egyezményt Fej­lődik a rádió, a televízió, az újságíró-szövetség, a hír­ügynökségek közvetlen együttműködése. A közelmúltban módosí­tották az 1963-ban megkö­tött konzuli egyezményt, még teljesebb körű védel­met biztosítva a két ország állampolgárainak. (MTI) CARTER—HUA ESZMECSERE Jimmy Carter amerikai el­nök csütörtökön reggel visz­szaérkezett az Egyesült Ál­lamokba Tokióból, ahol részt vett Ohira elhunyt japán kormányfő gyászszertartásán, és találkozott Hua Kuo-feng kínai miniszterelnökkel. SCHMIDT—D'ESTAING MEGBESZÉLÉS Bonnban csütörtökön dél­után megkezdődtek a hiva­talos francia—nyugatnémet kormánykonzultációk. Ebben az évben immár másodszor kerül sor hasonló csúcstalál­kozóra, az előző fordulót feb­* Boltnyitás Szegeden! * Boltnyitás Szegeden! * A DELTA KERESKEDELMI VÁLLALAT július 11-én 10 órakor nyitja SZEGEDEN. A CSONGRÁDI SUGARÚT 108. SZAM ALATT (308-AS ÉPÜLET. VÉRTÖ MELLETT) barkácsműhellyel bővített ÜJ, ÖNKISZOLGÁLÓ barkácsbolt játl Nyitva: naponta 10 órától 18 óráig, szombaton 8 órától 13 őráig. X* KERESKEDELMI \ALLALAT * Boltnyitás Szegeden! * Boltnyitás Szegeden! * ruár elején Párizsban tar­tották. A konzultációk Gis­eard D'Estaing francia köz­társasági elnök és Helmut Schmidt nyugatnémet kancel­lár négyszemközti találko­zójával kezdődtek. A meg­beszélés napirendjét illetően Bonnban annyit közöltek, hogy Giscard D'Estaing és Helmut Schmidt mindenek­előtt tájékoztatta egymást azokról a tárgyalásokról, amelyeket Varsóban, illetve Moszkvában Leonyid Brezs­nyevvel folytatott. SZAKSZERVEZETI KONFERENCIA A Kereskedelmi Dolgo­zók Szakszervezetei Nem­zetközi Szövetségének VI. szakmai konferenciája csü­törtökön befejeződött a SZOT Rózsadombi üdülőjében. A zárónapon jóváhagyták hat új kereskedelmi szakszerve­zet felvételét a nemzetközi szövetségbe, amelyek tiszt­ségviselőit is megválasztot­ták. SZOVJET—OLASZ PART­TALALKOZŐ Moszkvában befejeződött a találkozó a Szovjetunió Kom munista Pártja és az Olasz Kommunista Párt képviselői között. A találkozón szovjet részről Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Borisz Pono­marjov, a PB póttagja, a KB titkára, Mihail Zimjanyin, a KB titkára és Vagyim Zagla­gyin, a KB póttagja, a KB nemzetközi osztály vezetőjé­nek első helyettese, olasz részről pedig Giancarlo Pa­jetta és Paolo Bufalini, az OKP vezetőségének tagjai, valamint Renzo Gianotti, a KB tagja vett részt. A Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepén Magyar vezetők üdvözlő távirata Kádár János. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött a Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Jumzsagijn Cedenbal elvtársnak. a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hu­rálja Elnöksége elnökének; Zsambin Bat­mönh elvtársnak, a Mongol Népköztársa­ság Minisztertanácsa elnökének. Kedves Elvtársak! A Mongol Népköztársaság nemzeti ünne­pén. a népi forradalom győzelmének 59. évfordulója alkalmából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a ma­gunk nevében elvtársi üdvözletünket és szívélyes jókívánságainkat küldjük Önök­nek ás a testvéri Mongólia népének. A magyar nép nagy figyelemmel kíséri a mongol dolgozó nép országépítő munkáját és őszinte örömmel tekint nagyszerű ered­ményeire, amelyeket marxista—leninista élcsapata, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével elért a szocializmus építésében. A Mongol Népköztársaság békepolitikája aktív részét képezi annak a harcnak, ame­lyet a szocialista közösség országai és a világ haladó erői folytatnak a nemzetközi béke és biztonság megteremtéséért, az enyhülési folyamat elmélyítéséért és az egyetemes emberi haladásért. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság diplomáciai kapcsolatai felvételének 30. évfordulójáról történt meg­emlékezés évében örömmel állapíthatjuk meg. hogy azok az eredmények, amelyeket kétoidalú kapcsolatainkban elértünk, nagy­szerűen példázzák szacializmust építő or­szágaink testvéri barátságát, a szüntelenül fejlődő és egyre tartalmasabb együttműkö­désünket. Ez egyaránt szolgálja népeink és közös ügyünk, a szocializmus javát. Nemzeti ünnepükön kívánjuk Önöknek és a testvéri mongol népnek, hogy újabb kimagasló eredményeket érjenek el a Mon­gol Népi Forradalmi Párt VII. kongresszu­sa határozatainak valóra váltásában, a VI. ötéves terv teljesítésében, hazájuk felvi­rágoztatásában. a szocialista közösség egy­ségének erősítésében, a népek békéje és biztonsága ügyének szolgálatában. • Apró Antal, az országgyűlés elnöke az évforduló alkalmából táviratban köszöntöt­te Nyamin Luvszancsültemet. a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja elnö­két. A Hazafias Népfront Országos Taná­csa. a SZOT. a KISZ, az Országos Béketa­nács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban üdvözölte a mongol partnerszervezeteket. KeM-Murépa, hazánk (4.) Á nemzeti mozgalmak politikai szakasza A térség népeinek több­ségénél a múlt század de­rekára kialakult az a nem­zeti kultúra, amelyben a modernizált, vagy frissen megteremtett Irodalmi nyelv és a művészetek elsődleges funkciója a nemzeti célok szolgálata volt. Így fokoza­tosan létrejött és a társada­lom szeles rétegei között is elterjedt az etnikai azo­nosságon alapuló modern nemzettudat. A folyamat ki­teljesedéséhez azonban kevés volt az önkéntes társadal­mi szervezkedés, meg keliett nyerni az állam támogatá­sát és közreműködését. Az adott politikai keretekben ez legföljebb úgy volt elkép­zelhető, ha az egyes nem­zeti csoportok területi ön­kormányzatra tesznek szert. A nemzeti ébredés kultu­rális szakasza így törvény­szerűen egy politikai sza­kaszban folytatódott. 1848 tavaszán a belső tár­sadalmi és politikai feszült­ségek, a hatalomnak az en­gedmények és a merev el­lenállás között váltakozó po­litikája és a külső példa robbantotta ki a népek for­radalmi föllépését. A libe­rális jelszavakat hangoztató megmozdulások elsődleges célja a polgári politikai és társadalmi berendezkedésre való áttérés gyors megva­lósítása volt. A minden összehangolás nélkül, egy időben jelent­kező hullámmal szemben a hatalom tehetetlen volt, mindenesetre gyors enged­ményekkel próbálta lefékez­ni a forradalmi lendületet. A pánikból fölocsúdva a manőverezés mellett kezdtek előtérbe kerülni a katonai eszközök. A németországi mozgalmak kifulladása és te­hetetlensége, Radetzky oszt­rák tábornok itáliai sike­rei és a prágai megmozdu­lás leverése a nyár végére megteremtette az általános ellenforradalmi föllépés lehetőségét. Egyedül Ma­gyarországon végződött e kí­sérlet első menete kudarc­cal, s a dinasztiával való — nem keresett — szembe­kerülés természetszerűleg ra­dikalizálta a célokat és a politikát. Az európai és a magyar forradalom hatására ugyanekkor nemzeti és tár­sadalmi követelésekkel áll­tak elő Magyarország nem magyar népei is. önálló nem­zetként való elismerést és területi autonómiát igénylő programjuk nehezen volt összeegyeztethető a magya­rok nemzetfogalmával és ál­lameszméjével, amibe a min­denkire kiterjedő szabad­ságjogok belefértek, de a kü­lön nemzeti jogok nem. A bécsi udvarnak mindeneset­re jól jött a magyarok há­tában támadt zendülés. A közép-európai nemzeti mozgalmak veresége csak ideiglenes lehetett. A tőkés fejlődés folytatódása és ki­terjedése, az ebből fakadó belső társadalmi változások és a nemzetközi helyzet mó­dosulása rövidesen újabb kí­sérletekhez, a nemzeti át­alakulásért vívott küzdelem újabb fordulójához veze­tett. 1859 és 1871 között meg­oldódott az olasz és a né­met egység ügye, ha nem is az ideális (forradalmi, de­mokratikus) formában. Ez közvetlenül érintette a kö­zép-kelet-európai térséget, elsősorban az itt ható nem­zetközi erők megváltoztatá­sával. Egyes nemzeti moz­galmak, legalábbis rövid tá­von, előnyösebb helyzetbe kerültek (például a magya­rok). mások — csehek, len­gyelek — nehezebb föltéte­lekkel találták magukat szemben. A korábban is lé­tező orosz fenyegetéshez hozzálársult a német ter­jeszkedés vagy asszimilálás veszélye, s az érintett ki­sebb népekben mindez erő­sítette a nagyobb államke­retbe tartozás mellett szóló érveket. Az 1860-as években nagyjából az is eldőlt, hogy ez a keret nem a dunai kon­föderáció lesz (amivel ugyan sokan kacérkodtak, de kellő határozottsággal egyetlen nép vagy mozgalom sem állt ki mellette, s különösen a ha­talmon levők nem), hanem a megformált szerkezetű, al­kotmányos külsőt öltő Habs­burg-monarchia. Az 1867-es kiegyezés három erő; a di­nasztia, az ausztriai néme­tek és a magyarok politi­kai elitjének a kompromisz­szuma volt, de a többi ki­lenc nép. és azoknak a ha­tárokon túl élő rokonai ls el­fogadható kiindulópontnak tartották a dualizmust saját nemzeti érvényesülésükhöz. A következő évtizedekben valamennyi kelet-közép-eu­rópai nép csalódott vára­kozásaiban, mert még kor­látozott nemzet}^ céljai sem valósultak meg. lülÁTÍg azon­ban a politikai helyzetük­kel, súiyuk^áj.tí 'elégedetlen nemzeti vezetőrétegek nem adták föl a belső szerkezeti reform, az adott kereteken belüli jobb érvényesülés re­ményét. Határváltozásról, tel­jes önállóságról legföljebb ál­modozni lehetett, hiszen az évtizedek óta szilárdnak mu­tatkozó államrendszerben a német, az orosz vagy a Habsburg-birodalom föl­bomlása és a bennük élő né­pek szabaddá valása leg­följebb valamiféle általános európai háború esetén lát­szott elképzelhetőnek, ' A legkedvezőtlenebb hely­zetben élők, így talán a né­metországi lengyelek és min­denképpen a Balkán török járom alatt élő népei, vi­szont várták a fölszabadulást hozó háborút. A nemzeti új­jászületés a délszlávoknál ment végbe a legkésőbb, de náluk igen széles népi bá­zisa lett a nemzeti mozga­lomnak, mert a szociális, vallási és nemzeti téren egyaránt erős törökországi elnyomás szinte semmi teret sem kínált számukra az ér­vényesülésre. Fölkelésük ered ménye 1878-ban Török­ország jelentős visszaszorulá­sa lett: Szerbia, Monteneg"­ro és Románia elnyerte a teljes függetlenségét, Bul­gária egy része ténylegesen függetlenné vált (formálisan csak 1908-ban). A Balkán teljes fölszabadulása csak 1912—13-ban következett be, amikor a bolgárok, szerbek és görögök — Oroszország aktív közreműködésével — félretették egymás közti ellentéteiket, szövetkeztek az oszmán hatalom ellen, s az eredmény a harcmezőn is megmutatkozott. Ugyanekkor azonban a nacionalizmus ter­mészetének másik oldala is megmutatkozott: a közösen kivívott siker után a zsák-' mány elosztásán össze !s vesztek a győztesek, és Bul­gáriát közös erővel (Romá­nia támogatásával) jelentős mértékben megcsonkították. Előrevetítette árnyékát, hogy a nemzeti fölszabadulás ön­magában még nem hozza meg a békét és nyugalmat, könnyen válik új konfliktu­sok forrásává. Jeszenszky Géza (Folytatjuk.) V 4

Next

/
Thumbnails
Contents