Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

Kísért a Parkinsont örvény... Ze/k Zoltán / Micsoda út Esőtől csorgó arccal — de előbb még a dallamtalan napszak, a láthatár nélküli délután. Esőtől csorgó arccal de előbb még a vakolatig mocskos falak az árulkodó napsütésben, a pöffeszkedő plakátoszlopok, s a járdaszéli fák gzinte már nem földi türelme. Esőtől csorgó arccal a kerekek, a fékek vonítása — a szurokszagú, földúlt sivatag. Micsoda út a céltalan sínek közt a tűzfalak mögé zárt tartományba, az erdőt álmodó bokrok közé. hogy elérjem a percet, mely enyétn, hogy megállva a csönd dombtetején esőtől csorgó arccal, szájamban is esővel, számban a gyermekkor izével de előbb még a gazdátalan falka, micsoda út a mindennapi percért! Péchy Blanka életműve „Beszélni nehéz!" Ez a mondat jóideje összefon Péchy Blanka nevével. Megdöbbentő kijelentés, de — sajnos —, mindannyian tapasztaljuk, hogy nem túlzás. Beszélni, úgylátszik, nem könnyű. Döcög, elbizonytalanodik, vagy éppen ellenkezőleg: biztonságos rutinnal teszi gyászos közkinccsé a helytelen beszédet gyakran az is, akinek a szó a hivatala. Szerencsére mindenki füle hallatára tűzte ki céljául egyre több felnőtt és gyerek a szép magyar beszéd elsajátítását. S aki nemcsak megélhetési forrásnak. vagy a közlés jól-rosszul használható eszközének tekinti anyanyelvét, az nem szégyelli a tanulást, beszédkultúrájának csiszolását. Péchy Blanka nevét egyre többen ismerik a ..Beszélni nehéz" című rádióműsorból, s azonos című könyvének olvasóiként A fiatalabb korosztály talán nem tudja, hogy eredeti hivatása nem nyelvművelő, hanem színész. Tagja volt Budapest legkitűnőbb színházainak, játszott a bécsi Josefstádter Theaterben, a világhírű Reinhardt társulatánál — nála végezte el a rendezői szemináriumot is —.a felszabadulás után pedig a bécsi magyar követség kulturális tanácsosa, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója lett Több színházban és a Zeneakadémián tanította a színpadi beszédet s országszerte, színpadokon, pódiumokon népszerűsítette a legnagyobb magyar költőket. Eredetileg csupán eszköze — művészetének kifejezőeszköze volt a szó. Hogyan lett nyelvművelő? „Nálunk semmi beszédkultúra, semmi oktatás nincs, sőt a hangzó beszéd törvényei sincsenek tisztázva." Kodály e szavai 1937-ben hangzottak el; őt idézi Péchy Blanka abban a köteteben, amely az eddig napvilágot látott négy munkája közül a legtöbbet árulja el szerzőjének eletéről, legfőbb céljáról. Ez a kötet az 1974-ben megjelent Beszélni nehéz. — Kirakatba került a beszéd. Közszükségleti cikké vált. Égetően időszerű tehát az általános beszédkultúra megteremtése. Általános! Ez a lényeg. Persze, az út hosszú lesz. mert beszélni nehéz! A magam bőrén tanultam meg, milyen irgalmatlanul nehéz Hat évtized óta munkaeszközöm a beszéd. Máig sem sikerült kiismernem. Néhány titkát kifürkésztem mégis. Sajnálnám sírba vinni őket Megingathatatlan meggyőződése. hogy a gyökeres társadalmi változás — s az élőszóval terjesztett tömegtájékoztatás térhódítása — ugyanolyan újítómozgalmat igényel az egységes kiejtés, az igényes beszéd érdekében. amilyet Kazinczyék valósítottak meg a polgáriasodás küszöbén. Nem tudott ellenállni a vágynak, hogy lökést adjon e mozgalomnak. Így jutott el a Kazinczy-alapítvány gondolatához. Szinte jelképes, hogy Jászai Mariról írott kötetének tiszteletdíját áldozta a Kazinczy-alapítványra. S mert nálunk hasonlóra nem volt példa, sok adminisztrációs akadályt kellett leküzdenie. Ettől sem rettent vissza. — A magyar nyelv szolgálatában eddig 46 esztendőt töltöttem el színpadon, előadói pódiumon, & néhány évtizedet íróasztal mellett. Halálom után ís szeretném szolgálni anyanyelvemet. mely nekem megélhetést, életemnek tartalmat, szépséget adott... Most milliós tömegek lépik át a művelődés küszöbét. Sokszoros felelősség hárul a szép magyar beszéd hivatásos teriesztőire és művelőire.,. Sürgősen fel kell ébresztenünk a felelősségteljes érdeklődést az élő beszéd, és anyanyelvünk szent ügye iránt. Ezek Péchy Blanka szavai. De nemcsak írott és kimondott szóval harcol a szép beszédért. Százezer forint készpénzt ajánlott fel a Kazinczy-díj céljára; hozzáfűzte, hogy végrendeletében az alapítványt teszi meg általános örökösévé is. Több mint húsz esztendő óta jutalmazzák Kazinczy-díjjal azokat, akiknek példásan szép beszéde naponta eljut a hallgatók millióihoz, s akik ilymódon az egész nép beszédét alakítják. Hasonlóképpen részesítik a díjban a kitűnően beszélő tanulókat is. Péchy Blanka nehéz missziót vállalt. Tevékenysége, példája felbecsülhetetlen De hogy megbecsülik a tevékenységét, azt blzonytíja az is, hogy az Érdemes Művész cím mellé kitüntették a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével. Jutalma a sokrétű visszhang is; az a kézzelfogható eredmény, amelyet munkássága erejével elért. PÉKELI GABRIELLA Felszedték egyszer valahol a járdát. Mindennapi dolog ez, mint ahogyan az is, hogy a csatornamunkák elvégzése után nem hozták rendbe. És — sajnos — még abban sincs semmi rendkívüli, hogy a jelzés nélkül hagyott úthiba balesetet okozott Ne firtassuk ezúttal, hogy hol történt — szinte bárhol történhetett volna, városban vagy faluhelyen. Még a folytatása is: a balesetet szenvedő kártérítést követelt, s a közmű az útfenntartókra, azok a tanácsra, ott megint valaki másra mutogattak. A felelőst csak bírósági úton lehetett megtalálni. Hasonló eset egy vállalanál: valaki leesett egy állványról. A vizsgálat megállapította, hogy azért az egyetlen állványért nem kevesebb mint hat különböző szintű „testület": főosztály, csoport volt felelős. Vagyis — senki. Oldalakon át sorolhatnánk tovább a példákat. Nemhogy szokás vagy divat — Íratlan törvény lett lassanként az, hogy egy-egy helyi érvényű rendelkezésnek egész sereg gazdája van. Ami egyben azt is jelenti, hogy egyáltalán nincs gazdája. Hiszen, mire az igazi felelőst sikerülne megtalálni, az már árkonbokron túl van, nyugdíjba ment. Való igaz hogy némelyik hivatalt ma is csak onnan vesz észre az állampolgár, hogy itt-ott találkozik rendelkezéseivel. Néha csupán akkor értesül erről is, amikor megszegi a nem is ismert rendelkezést — például valamelyik házkezel őség sokadszor módosított házirendjét. Ám az is igaz — s mi tagadás, legtöbbször ez az érem másik oldala —, hogy takarékos korunkban nemegyszer az önmagát is feleslegesnek tartó hivatal akarja így bizonyítani létjogosultságát Néhány hónappal ezelőtt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke mondta el: nem új, jogszabályokra van szükség, hanem a már korábban kiadottak pontos és lelkiismeretes megtartására. Amit egyszer, közérdekből írásba foglaltak, annak van és keli hogy legyen hatása, eredménye. Ha tisztességesen végrehajtják, semmi szükség a megismétlésére. Ám a másodszor, harmadszor, sokadszor ugyanarról kiadott intézkedés — lett légyen az egyébként bármilyen fontos, — semmit nem visz előbbre. Csak a papírt, no meg a felelőtlen felelősök számát szaporítja. Vajon nem lehetne-e megszüntetni az olyasféle értesítéseket, mint amilyenek naponta száz, ha nem ezerszámra mennek ki a címzettekhez, s amelyben mindössze azt közli az Illetékes Hivatal, hogy az állampolgár tartozása vagy követelése 0 forint 0 fillér? Vagy — ami ennek fordítottja látszatra —, hogy X vállalat tartozik ennyivel, meg annyival miközben a szomszédos íróasztalon fekszik a befizetést Igazoló postai értesítés? Legkevésbé sem kitalált esetek ezek — még erösebb példákat is felhozhatnánk. Az ország — vagy azon bélül egy megye, egy város, egy köz ség, egy vállalat — fejlődés'' elősegítő rendelkezésekre termé szetesen szükség van, ezt senk sem vitatja. De azt sem lehe kétségbe vonni, hogy ma minder féle szintű, fokú és rendű — nemegyszer párhuzamos — intézkedéseknek olyan tömege van érvényben, amit a legképzettebb jogászok sem tudnak átlátni. Felső szinten most készül a jogszabályok összevonása, egyszerűsítése. Ennek azonban csak akkor lesz igazán foganatja, ha a sok helyi érvényű rendelke' -s között is rendet csinálnak az arra illetékesek. S mindenekelőtt : ha az intézkedések világosak, érthetőek, és egyértelműek lesznek, ide értve azt is. hogv megnevezik a végrehajtásukért és annak ellenőrzéséért felelősöket is. Ez mindjárt garantálja, hogy nem kell ugyanarról még egyszer-kétszer vagy többször is újabb Intézkedést hozni. Nem utolsósorban: így mérhető a hivatali munka „termelékenysége", vagyis mennyire operatív. Szűk gazdasági kereteink között pedig nagyon meg kell gondolni, hogy mennyi és milyen hivatali apparátust tartson fenn az ország: csak annyilés olyat, amenynyire és amilyenre a valódi munka elvégzéséhez van szükség. Parkinson világhírű „törvénye" azt mondja: „Egy munka mindig annyira terjed ki, hogy kitöltse az elvégzésére felhasználható időt". És: „a hivatalnokok száma és a munka mennyisége semmiféle kapcsolatban nem áll egymással". Nálunk — kell hogy meglegyen ez a kapcsolat. Kétségleien, hogy sok az „intézkedést önmagáért 6zülő" íróasztal, s hogy olyan időket élünk, amikor talán minden eddiginél jobban takarékoskodnunk kell a munkaerővel, s szellemi energiával is. S amikor a lényeges kérdésekre kell összpotositanunk az erőket, ennek érdekében közérdekű, felelős intézkedéseket kell kiadni és végrehajtani. Párhuzamos intézkedések, jelentéskérések, soha sehol nem hasznosítható kimutatások elkészítése és határidőre beküldése fölöslegesen terheli az állami, tanácsi, tömegszervezeti, vállalati apparátusokat — nemegyszer több hivatalt, intézményt ugyanazzal a papírmunkával. Nincs semmiféle csodaszer mindezek megszüntetésére, az ésszerű munkaszervezésre — s az inkább tetézné a túlburjánzó adminisztrációból származó gondokat, ha most szervezési tanácsadókkal és hasonló újabb intézményekkel próbálnánk az egyszerűsítéseket Ha van biztos sikerrel kecsegtető módszer, az csak egyetlenegy leheti az ésszerű gondolkodás. Mindig azelőtt, hogy a teendőket írásba foglalnák. V. E. A

szocialista demokrácián alapuló választási rendszerünknek egyik demokratikus eleme esetenként több jelölt állítása. Ez a gyakorlat a 60-as évektől egyre terjed — részben a választási előkészületekben résztvevő szervek kezdeményezésére. részben a választó polgárok közvetlen javaslatára. Nagy tisztesség. a társadalmi elismerés kifejezése, ha valakit ilyen körülmények között javasolnak. Ebben a személye iránti megbecsülés. munkájának társadalmi elismerése nyilvánul meg. A kiadott választási irányelvek nem a minden áron való többes jelölést szorgalmazták. Kimondták, hogy a szükséges társadalmi igényeknek megfelelően kell e forítos társadalompolitikai kérdéssel foglalkozni. A többes jelölés tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy a területi párt és társadalmi szervek megfelelő munkát végeztek. Néhány kérdésben azonban felfogásbeli különbségek is mutatkoztak. Ezt a többes jelölések nagy szóródása is jól mutatja: a legkevesebb kettős jelölés egy megyében 14; míg a legtöbb 234 tanácstagi körzetben volt. Egyes helyi szerveknél,' tartva a többletmunkától, különböző indokok alapján nem vették szívesen a többes jelölést Igaz, esetenként a többes jelölésnél előfordult a jelöltek idegenkedése is, közülük számosan nem is vállalták arra való hivatkozással, hogy mi van akkor, ha nem őt választják meg: hogy mit fognak szólni az emberek?! Ez alkalommal tizenöt országgyűlési képviselői választókerületben és 1779 tanácstagi körzetben állítottak két vagy három jelöltet. A választó polgárok megfelelő Bukott ember ? felelősséggel választották ki a legalkalmasabbakat, úgy ítélték meg, hogy bármelyik személy is kerül megválasztásra. ügyüket jól képviseli, a közélet fáradhatatlan munkása lesz. Mi volt a döntő a kiválasztásuknál? Nehéz lenne minden területre egyformán érvényes sorrendet felállítani, hisz ez lakóterületenként változott. Azt vizsgálták a jelölőgyűlésen, hogy milyen rátermett a közéleti munkára, mekkora helyiismerettel rendelkezik, van-e jártassága, mennyire ismerik a körzetben, milyen emberi tulaj do rí ságokka 1 rendelkezik. Nem erkölcsi, vagy politikai kifogások alapján döntöttek egyik vagy másik javára. Ez lényeges annak helyes értelmezésében, hogy hogyan kell tekinteni' a másikra. Hisz egy ember nem mindenre alkalmas egyformán. de attól még becsületes marad, ha bizonyos jegyek alapján a társát választják. Kétségtelen, hogy közéletünk és a közvélemény ma még konzervatív ebben a vonatkozásban. A közvéleményt is formálni kell tehát abban az irányban, hogy erkölcsileg. emberi értékét tekintve senki nem lett kisebb azzal, hogy nem ő került be a választott testületbe. Még inkább nem lehet az egyiket vesztesnek, a másikat nyertesnek tekinteni úgy. mint pörlekedéssel harcban álló feleket. Azon kell fáradozni, hogy jelölt és jelölő egyaránt természetesnek fogja fel. hogy csak egyik választható meg és a kevesebb szavazatot kapott nem „bukott" ember. Az a bukott ember, aki törvényeinkkel szembekerül; aki közösségellenes magatartással. harácsolással, ügyeskedéssel kompromittálja magát és nem az, aki a szocialista közösség érdekeinek előremozdítására vállalkozik. A pártszervezeteknek, a tömegszervezeteknek és -mozgalmaknak olyan politikai légkört kell biztosítaniok, hogy a közélet azon fáradhatatlan munkásait, akik a kettős jelölésre vállalkoznak, jobban becsüljük; a köz érdekében történő vállalkozásukat nagyobb elismerésben részesítsük. A helytelen szemléletet és gyakorlatot választási rendszerünk demokratizmusának továbbfejlesztése érdekében is fel kell oldani. Helyes kezdeményezésnek bizonyult, hogy néhány megyében a meg nem választott képviselőjelöltet javasolták megyei tanács, illetve végrehajtó bizottsági tagnak megválasztani. Csak helyeselni lehet azokat a kezdeményezéseket is. melyek arra irányulnak. hogy a jelöléskor el nem fogadott, vagy meg nem választott személyeknek megfelelő közéleti megbízatást biztosítottak a tanácsi munkabizottságokban, a tömegszervezeti aktívacsoportokban. Ez segíti munkájuk, emberi vonásaik megismerését. képességeik kibontakoztatását, közéleti jártasságuk gyarapítását. Fontos, hogy ne felejtsék el őket, hanem továbbra is számítsanak rájuk azokon a területeken, ahol nap mint nap társadalmi munkájukkal bizonyíthatják, hogy a dolgozó közösségek bizvi számíthatlak rájuk. STRINNI FERENC, az MSZMP KB munkatársa