Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

2 Kedd, 1350. június 10. \ • (Eolylaíds az 1. oldalról) líisztópolgárok ott délelőtt ll?ig leadtuk voksaikat. • Szegeden csak egy helyen, a tÍ4-es válnsztókerüietben állították két tnnácstagjelöl­tet. A szavazatok többségét Tóth P. Jánosné szerezte meg. Szegeden összesen 119 tanácstagot választottak. Csongrád megye 16 or­szággyűlési választókerületé­ben egy képviselőjelöltet ál­lítottak. így mindenütt egy név került a szavazólapra és a népfront jelöltjei a vá­lasztáson Is megkapták a bi­zalmat. A 16 jelölt közül ha­tot Szegeden, hármat pedig a szegedi járásban válasz­tottak országgyűlési képvi­selővé. Az esti órákban a választókerületi bizottságok elnökei mindenütt átadták a megbízóleveleket az or­szággyűlési képviselőknek. A népfront aktivistái és a választási munkával meg­bízott tanácsi dolgozók de­rekasan helytálltak. w Érzések, vélemények községekben A falvak lakói vasárnap még a szokásosnál ls koráb­ban keltek: az ünnepi alka­lob'hoz illően rendbe tették a portákat, felseperték a jár­dákat, aztán maguk is ün­neplőibe öltöztek, hogy mi­előbb eleget tehessenek ha­zafias kötelességüknek. Az idő ugyanis országszerte ki­tűnően alkalmas volt a me­zőgazdasági munkákra. A falvak lakói ki is használták ezt a lehetőséget: mindenütt népes volt a határ. A népviselet ma már az ország leginkább hagyo­mányőrző vidékein is csak jeles napokra szóló öltözék. Hngyományszerüen ezek so­rába tartozik a választások napja ls. Nógrádban, ahol a szavaaóhelyteégeket is szíve­den díszítették szőttesekkel, hímzett terítókkel. festett né­pi bútorokkal, nem egy he­lyen — Kazáron, Sóshar­tyánban és Nógrádmegyeren 1 népviseletes asszonyok köszöntötték a szavazni ér­kezőket. Az ország egyes vidékein — főként Baranya. Bács­Kiskun,, Békési, Csongrád, Nógrád, Pest, Somogy, Vas és Zala megyében — nemze­tiségi találkozók színhelyei •is voltak a szavazóhelyisé­gek. A házánk legnagyobb nemzetiségi megyéjének szá­mító Baranyában a magya­rok mellett 230 községben szavaztak német, 120 telepü­lésen pedig szerb-horvát anyanyelvű emberek. A sza­razóhelyiségbe lépők, akár i-jó napot"-tal, akár „dobár dan!"-nal, akár „gutentagl"­gal köszöntötték egymást és a szavazat szedő bizottság tagjait, egyetértettek abban, s ezt ki is fejezték, hogy Magyarország az összes »tt élők édes hazája, hogy mind országos, mind pedig he­lyi szinten eredménye­sen valósulnak meg a párt általánosan támogatott nemzetiségi politikájának céljai. * Jó hangulatban szavaztak a szegedi járás választópol­gárai is. Mórahalmon a szociális otthonban a társalgóban ül­nek a gondozottak, várják a mozgó urnát, amikor a nő­vérszoba felől feltűnik a sza­vazatszedő bizottság. Az el­nök beljebb lépked, elmond­ja a tudnivalókat. Az Idős emberek látható­an nagy kedvvel gyakorol­ják állampolgári jogukat. Egy kupacbar sereglenek a szavazóhelyiségnek kineve­zett előtér bejáratánál, né­hányukat biztatni kell, hogy ülve is megvárhatják, míg sorra kerülnek. Aki nehezen jár, azt a nővérke támogat­ja az urnához. — Ismerik a tanácstagje­löltet? — Én Ismerem, beszéltem is már vele — mondja egy néni. A másik úgy véleke­dik, ha a népfront a párt jóváhagyásával ezt az em­bert jelölte, akkor neki is nvegfelei * A nyári melegben kókad­taa állnak a körhinták az ásotthalmi focipályán. Mó­rahalmon lett volna búcsú, de elmaradt a választás mi­att, a jövő héten az ásott­halmi gyerekek örömére már megtartják majd. A tanácsházán Sági János tanácselnök kipirult arccal rendezgeti irataik — Sikerül-e betartani a szesztilalmat? — érdeklő­döm. — Hogyne — feleli. — A presszó nyitva van, lehet ká vét, meg üdítőt Inni Az ÁFÉSZ vendéglője ki sem nyitott Erre nem kötelezte őket senki, de lehet, hogy a mai forgalom nem érné meg nekik. Átsétálunk a kultúrházba Kiss Sándor községi párttit­kárral és Rákos Tamással, a járási hivatal választási instruktorával. A templom előtt feketéllnek az ünnep­lőbe öltözött emberek: kez­dődik a nagymise. Nem csi­nál konkurrenclát a válasz­tásnak. a jogosultak több mint 90 százaléka szavazott már. Az egyik választókerület­ben ket tanácstagjelölt W van. — Régóta dolgozik a sza­vaeatszedó bizottságban? — kérdezek egy idősebb em bort — Vagy harminc éve. — Nem 6zoktak agitálni? Hogy ne ezt, hanem a mási­kat? — Itt nem is engednénk. De nem is próbálta senki. A kultúrház előtt a padon négyen unatkoznak. — Szavaztak már? — Szavaztunk. — Kire? — Bibóknéra. — Hát a tanácstagok kö­zül? Ismerik őket? — Én a nőt ismerem. — A férfi, meg a rendőr öccse — mondja a másik. — A bátyja. — Az öcsse, ha mondom — vitatkozik az első. * Domaszéken, a Csala-ieko­üába- fiatalok érkeznek, először vesznek részt szava­záson, Kirí István, a szava zatszedó bizottság elnöke gratulál nekik, elmondja, mit kell tenniük. Elfordul­nak, beleteszik a szavazóla­pokat a borítékba, a boríté­kot az urnába. Megy ez, mintha harminc éve csinál­nák. Az egyik borítéknak kima­rad a sarka, Kirí István be­lerázza az urnába. Innét sem sok szavazat hiányzik már. * Az ásotthalmi Alkotmány Szakszövetkezet irodája előtt az úton áll egy ember. Az utolsó szavazatot várja. Fél tizenkettő. Nem hiába vár, két pere múlva egy citrom­sárga Ladán begördül az utolsó szavazat Mire jó ebédhez szól majd a nóta, akár terített asztalhoz is ül­het a bizottság. Gémes János kisteleki nyugdíjasnak vasárnap reg­gel egybeesett a szavazás a tejvivéssel. Biciklire pakolta a köcsögöket, fölvette az ün­neplós ruhát, és bekereke­zett a faluba, a tejüzembe, majd pedig onnan a szom­szédos, téeszirodába. Vele ment asszonya is, most nem azért, hogy ^nehogy eltéve­lyedjen az ember" — mert 6 'is tudta, választáskor nincs nyitva a Galambéit -, kotorna. Leszavazott idejebőK Akár­csak Palotás Vincééic, akik Wartburggal mentek a Pető­fi utcai iskolába, pedig alig pár száz méter a házuk on­nan. Mentegetőzve mondta: — Viszem az asszonyt a piacra, aztán ki akarok menni horgászni. ' Kisteleken 11 szvazókör­zetben dönthette el a nép, ki képviselje az ügyüket. Két körzet a tanyaiaké volt. A Szőlők! vasútállomás épüle­tiében Savanya Antal tanító irányította a munkát. Lackó Lajos traktoros mérgelődött, mert nem kapott értesítést. Az asztalnál nem történt fönnakadás, mert Molnár Sándor ilyenkor megtoldot ta a listát. Akiket kihagytak a tanácsnál, utólag kerültek a névjegyzékre. Akit beteg­sége a házhoz kötött—, mint például Zákány Sándorné. Wolford Andrásné, Mostoha Sándor —, oda a téesz kocsijával vitték az urnát.. * Az állampolgári öntudatra is apellált a pusztaszeri ta­nács. Kovács János más helyre költözött, mint tavaly lakott, ezért nagy huza­vonát csaptait, mire sikerült neki a szavazás. Többször mondta várakozás közben társának: most lépjünk le, nem veszik észre. De mégse tették meg. ' Gyöngyi István fiatalem ber, először szavazott A nemzetiszínű keretes lapot borítékba tette, és aztán az urnába. — Meg se nézte, kire sza­vaz? — Dehogynem, tudom, hogy magamra is, — Hogyhogy? — Tanácstagjelölt vagyok, ha már elvállaltam, most se teszek mást. A művelődési házban Sze­ri Isvtán nyugdíjas téesz­elnök viszont félrevonult, hogy ellenőrizze, az került-e a lapra, akit javasoltak. iMiután elolvasta az ország­gyűlési képviselő nevét — megnyugodott: — Régóta ismerjük, bele­tesszük a nevét, Ide a doboz­ba. * Csengelén az általános is­kola előterében Túrt Tünde és Tijt'köly Aranka hetedik osztályos tanuló éppen ott­jártunkkor vette át az „őrsé­get". ök irányították a vá­lasztókat a terembe. — Mire szavaznak itt, tudjátok-e? — Igen — felelte Aranka —, újra választják a tanács­tagokat. — Az majd mit csinál? — Elintézi a mások ügyét. Ügy legyen, ahogy az út­törők mondták. Sisák János kisiparos csa­ládjával — feleségével és fiával — szavazott — per­sze külön-külön. Papp Ist­vánné, a szavazatszedő bi­zottság elnöke meg volt elé­gedve a csengeleiekkel, gyor­san haladtak. Talán azért, mert Fábián Lajos 80 éves ember már jóval hat óra előtt odasétált, hogy idejé­ben végezzen. * Mindenki a leggyorsabb közlekedést választotta, hogy haladjon. Sisák Mihályék busstzal indultak Kistelekre, a Bogárzó iskolától. Bárká­nyi Péter pedig a triciklivel tekert a balástyai pártház­A csengetlek egy csoportja — a választás után hoz. Azt mondta: tavaly ki­vitték hozzájuk az urnát, most mivel jó az idő — ő maga kívánkozott a szabad levegőre. Ezzel is telik az idő. Benkő Lászlóné segített a szerencsétlenül járt embe­ren, kezébe adta a szavazóla­pokat, meg a borítékot. Mó­ricz Lórántnét viszont Csur­gó Pálné, a házi szociális gondozó saját kocsijával hoz­ta be a tanyáról, hogy kife­jezze véleményét, ö is a ta­nács és az országgyűlés mun­kájáról. * Népviseletbe öltözött tán­cosok köszöntötték Deszken Gyukin Mlográdot a műve­lődési házban. Először vá­lasztott a délszláv fiatalem­ber. Persze az ünneplés egy kiceít dr. Rusz Márk főor­vosnak is szólt, hiszen már a jelölőgyüiéseken kiderült, tisztességes embert ajánla­nak a községlek a parla­mentbe. Vasárnap se történt másként Háromnegyed tíz­kor már csak néhány nevet nem tudtak kipipálni a több oldalas névjegyzékből a sza­vazásért felelősök. * Űjszentívánon Gyuris Ist­vánné még szombaton meg­főzte az ünnepi ebédet, hogy ne legyen gondja a válasz­táskor. Elnöki széken ült, és semmit nem árult el — ak­kor, helyesen — a szavazás állásáról. Néhány családhoz el kellett küldeni a KISZ­eseket, meg az úttörőket hogy idejében végezzenek. Mint utólag kiderült, nem hiába jártak. m Tudósok, írók, voksai A magyar értelmiség is élt alkotmányos Jogával, s haza­fias kötelességének érezte, hogy a népfrontjelöltjei, po­litikánk folytatása mellett tegyen hitet. Délelőtt és a kora délutáni órákban já­rult az urnák elé a tudomá­nyos, művészeti élet számos kiválósága. Közreadjuk né­hányuk nyilatkozatát. Pach Zsigmond Pál, a Ma­gyar Tudományos Akadémia alelnöke: — Korántsem becsüljük túl a tudósok szerepét a vllát­ban, de azért úgy gondol­juk. hogy sajátos eszköze­inkkel mi is hozzájárulha­tunk, s hozzá is kell járul­nunk a szocializmus nemzet­közi állásainak erősítéséhez, a háború elkerüléséért, az enyhülés tovább folytatásá­ért vívott küzdelemhez. Berényi Dénes akadémikus, az MTA Debreceni Atom­magkutató Intézetének igaz­gatója: — Mint bárki másnak, a tudósnak is nyugodt, békés életre van szüksége ahhoz, hogy kitűzött céljait, tudo­mányos programját sikere­sen megvalósíthassa. Az •atommal foglalkozó tudós többet lát a veszélyekből is. A tudomány óriási, soha nem látott távlatokat nyitott meg az emberiség elótt, de ha a tudósok nem ismerik fel a veszélyeket és nem emelked­nek a vigyázás magas erköl­csi szintjére, akkor ennek beláthatatlan következmé­nyei lehetnek. Garai Gábor Kossuth-dí­jas költő, a Magyar Írók Szö­vetségének főtitkára: — Olvasási kultúránk to­vábbi felvirágoztatása az egész társadalom érdeke. Mit tehet ezért a lírai költö? Azt hiszem, nehéz lenne általá­nos programot adni. Egy bi­zonyos: az Igazi líra, az érté­kes költészet, önismeretre tanít, s ha növekszik önis­meretünk, fokozódik kezde­ményező készségünk, ez se­gít abban is, hogy szembe­nézzünk önmagunkkal. Szavazás a világ szeme láttára" Gyulai László és családja leadja voksát » Urjáni Szirmai iskolában Molnár Istvánné Tápén a népfront jelöltjére szavazott rr Az országgyűlési képvlselö­és tanácsta^választásokról belföldre és külföldre egy­aránt gazdag híradással szá­molt be a televízió és a rá­dió. Közvetlen tapasztalatokhoz jutottak, s személyes benyo­mások alapján számolhattak be a június 8-i választások­ról a Budapestre akkreditált szocialista országokbeli és nyugati tudósítók is. A nagy távirati irodák munkatársai, s jelentós la­pok újságírói a délelőtt fo­lyamán felkeresték a XIII. kerületi Thfilmann utcai ál­talános iskola szavazóhelyi­ségét, ebben az angyalföldi, 38-as választókerületben Ká­dár Jánost, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt első titká­rát jelölték országgyűlési képviselőnek. A tudósítók — köztük a csehszlovák televí­zió, a bolgár rádió és az in­diai hírügynökség munka­társai — életükről, munká­jukról, terveikről kérdezték a választókat.

Next

/
Thumbnails
Contents