Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

Kedd, 1980, június 10. Szavasa bem, bizakodással Szegedi választók között Rókuson. a városgazdálkodási vállalat Pacsirta utcai telephelye felé nyolc óra tájban kis csoportokban érkeztek a választók. „Becsöngettünk a szomszédokhoz, «gyütt indultunk" — magyarázza egy házaspár férfitagja. „Látja azt az idős aszuszonyt? ö kísérő nélkül neJiezen ért volna el idáig." Rókuson jól ismerik egymást az emberek, a legtöbben évtizedek óta laknak ugyanazon a helyen, legalább köszönőviszonyban vannak tehát még a negyedik utca lakóival is. Találkoznak a boltban, a piacon, de most, a választás napján mégis megállnak beszélgetni, szomszédok felől érdeklődni. Az ünneplőruha zsebéből nem csupán az igazolvány kerül elő, hanem az unokák fényképe is. A 76-os szavazókörzet „nyugdíjas-találkozóján" reggel nyolcig kétszáznál többen vettek részt, sokan addigra már megjárták a piacot is. „Igyekeznem kell Tarjánba, én vigyázok az unokákra, amíg a fiamék elmennek szavazni." Büszkén újságolhatta a 89es szavazókör választási bizottságának egyik tagja; náluk, a Jerney utcai iskola előtt már fél hatkor hatan várakoztak arra, hogy szavazhassanak. Az iskola bejárati üvegajtajánál tanulmányozhatták a környék lakói a tanácstagj elöltek névsorát, mások az országgyűlési képviselőjelöltek fényképei között keresték — egy fiatalasszony mondta így — n „mienkét". Vagyis Takács Imréné arcmását, akiről hadd idézzük most annak a véleményét, aki június 8-án, vasárnap reggel elsőként szavazott rá a 4-es számú országgyűlési választókerületben. Kovács Gyula maga is a szegedi textilmavekbén dolgozik, mint képviselőjelöltje, nos, ő jegyezte meg, komolyan kezdve, tréfásan fejezve be a mondatot: „Tiszteletre méltó asszony, megbecsülést érdemel, hát úgy gondoltam, rögtön a választás elején megerősítem ót a szavazatommal." A Jerney utcai iskola úttörői afféle információs szolgálatot láttak el, ők irányították a választópolgárokat a körzetüknek megfelelő választási bizottsághoz: az osztálytermekbe. „Ide jár a fiam is" — ismert rá az osztályra a HÖDGÉP egyik munkása. Ismerősre szavazott: Körösi Istvánnéra, aki ugyancsak a HÓDGÉP-ben dolgozik, műszaki rajzolóként. A szomszédos két teremben. a nagysága miatt megosztott 89-es számú választókör helyiségeiben reggel kilenc óráig több százan adták már le szavazatukat Farkas Tibor gépkocsivezetőre. S volt köztük olyan, aki a szavazóhelyiség bői majdnem kivitte — tán emlékbe? — a szavazólapokat. Igaz, neki még nem lehetnek tapasztalatai: először került fel a választók névjegyzékére. A belvárosi 6. számú szavazókörben a szavazatszedő bizottság tagjai a legtöbb állampolgárt ismerősként köszöntötték. Azokat az embereket látták viszont, akik a tanácstagi jelölő gyűlésen is oly nagy számban megjelentek. Így aztán Koós Sándornak, a szavazatszedő bizottság elnökének alig-alig kellett magyaráznia, kik is azok, akikre most voksukat adhatják a körzet lakói. Még azok előtt sem, akik — mint például dr. Miklós Sándor és felesége. dr. Veres Mária — napjaik túlnyomó részét lakóhelyüktől távol töltik. Az orvosházaspár immár jó néhány éve Hódmezővásárhelyen dolgozik. „Kora reggel megyünk, este érünk haza. Többet vagyunk a szomszéd városban, mint itthon. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy érdektelenül szemlélnénk a Szegeden zajló eseményekel. A Délmagyarországban megjelent, a jelölő gyűlésekről tájékoztató, az országgyűlési képviselőjelölteket bemutató írásokat is kíváncsian olvastuk végig" — mondja dr/ Veres Mária, aki munkája során, férjéhez hasonlóan sok ember gondjával bajával megismerkedik. A páciensek jó része — magyarázzák — nemritkán azokkal a panaszokkal is előhozakodik, melyeknek enyhítése, megszüntetése nem orvosi feladat. Mindketten tapasztalták, hogy az emberek közérzetének alakulása rendkívüli módon összefügg azzal; vajon mennyire sikerül úrrá lenniük a környezetaliben felmerülő problémákon. „Ezért sem mindégy, kik képviselik az állampolgárokat a sokakat érintő ügyekben" — tnondja dr. Miklós Sándor, s köszön is sietve. Még át kel^ futnia jegyzeteit, hamaros'an vizsgázik a marxista egyetemen. Szép számmal akadtak, akik ideiglenes lakásuk révén máshol adták le szavazatukat. Sinkó Zoltán hűtőgépszerelő éppen indulni készült családjával, amikor bekopogtam: — Újszegedre igyekszünk — mondta. — Ott jelentkeztünk be állandóra a szüleink lakásába. Itt Tarjában csak albérletben lakunk, de bennünket is érdekelnek azok a változások, amelyek a lakosság érdekében történnek. A leleségem háztartásbeli, őt közelebbről is érinti lakóhelyünk közvetlen környezetének alakulása. — Először szavazok -— vette át a szót Sinkó Zoltánné. — Kicsit szokatlan átérezni ennek az eseménynek a jelentőségét. Gondolom, a szavazókon is múlik, hogy a leendő országgyűlési képviselő és a majdani tanácstag eleget tesz-e feladatának a fiatalok érdekében is. Nekünk, s bizonyára még másoknak is az okozza a legnagyobb gondot, hogy eddig még nem kaptunk lakást. Szemüvege az orra hegyét, az orra a plakátot súrolja. Töpörödött anyóka böngészi a választási hirdetményt a Hunyadi János sugárút, Hámán Kató utca sarkán. Fennhangon betűzi a, neveket, nézegeti a képviselőjelöltek fényképét. Észre sem veszi, hogy hangosan gondolkodik: „Ismerem, persze, már sokszor hallottam a nevét..." A piros nyakkendős úttörők harsány előre köszöntésére riad fel, amikor a tanácstagok listájánál tárt. „Ki ez a Nagy Emese? Biztosan fiatal, nem ismerem." Odabenn, a 104-es választókörben viszont készségesen világosítják fel a nénikét. „Alsóvárosi, akárcsak ön, itt lakik a közelben. Tizennyolc éves, húsipari munkás, komoly, megbízható fiatal lány/ Öt javasolták jelöltnek a kerületben." Az anyóka buzgón igazgatja pápaszemét, bizalmatlansága tova tűnt. Már az urna előtt toporog, de keze nem engedelmeskedik akaratának; a cédulákat nem sikerül a borítékba csúsztatnia. Hosszú hajú lány siet segítségére. Hóna alatt főiskolai jegyzet, kedden államvizsgázik. Először szavaz, nem sokkal idősebb a tanácstagjelöltnél. Neve: Beckné Horváth Judit pedagógia-testnevelés szakos hallgató. A szöregiek közül a legtöbben a választással kezdték a napot vasárnap, gondolván, első a kötelesség. A délelőtt derekán mar alig lehetett embert látni a főutcán. Csendes volt a szerb iskola környéke is. Unokáját vezetgető nagymama hagyta el a szavazóhelyiséget éppen. A népfront képviselőivel együtt vártuk a következő választót. Kerékpárzörgés hallatszott a kertkapu felől: Takács Ferenc érkezett, hogy leadja voksát amellett, aki a tanácsnál képviseli a környék érdekeit. — Kit szeretne ön tanácstagnak? — A 38. számú választókörzet Sipos Istvánná ápolónőt jelölte, általános egyetértéssel. Idevaló ápolónő, itt él közöttünk, jól ismeri gondjainkat. Én mint utcabizottsági elnök is, úgy érzem, sikerül együttműködnünk közös dolgaink rendezésében : sokan vállaltuk, hogy segítünk a föladatok föltárásában. — A városhoz csatlakozott község lakói, ön és szomszédai, mit várnak tanácstagjuktól, mit harcoljon ki mielőbb a torony alatt? — Egy kérésünk van, de azt nagyon szeretnénk. ha teljesülne. Itt, a borpalackozó mellett van egy kanális, oda folyik mindenféle melléktermék. Meleg időben aztán elposhad ez a szennyes víz, és éktelen bűzt áraszt. Mielőbb töltsék föl ezt az árkot. Újszegeden, a Rózsa Ferenc szakközépiskola kapujában két fiatalember fogadta a választókat, hogy körzetük szerint irányítsák őket a megfelelő helyiségbe. Idős házaspár tűnt föl az úton: „Figyeld meg, szegényeknek az emeletre kell menniük" — mondta az egyik. A két cédula igazolta a feltételezést. „Véletlen, tudjuk, de valahogy mindig úgy adódik, hogy az öregeknek kell lépcsőt mászniuk." Egy család érkezik: papa, mama, nagylány. A szülők a szavazóhelyiségben végighallgatják a népfront képviselőjének tájékoztatását, pedig látni arcukon, tisztában vannak a teendőkkel. Egy pillantás még a cédulákra, melyek határozott mozdulattal az urnába kerülnek. — A 6-os országgyűlési választási körzet jelöltje dr. Petri Gábor. Mit várnak tőle az újsiegediek? — kérdezzük már a folyosón dr. Hegyi Arpádékat. A pedagógus feleség válaszol: — Mindegy, újszegedi, szegedi, vagy miskolci az ember, jelenleg azt az üzenetet szeretnénk eljuttatni a Parlamentbe: hozzák rendbe a gazdaságot. Az ország gazdaságát. Beszélünk — de sokat! — a takarékosságról. Csak szét kell nézni, mindenki látja, tudja, hogy hol folyik pazarlás ... Szóval a mi országgyűlési képviseMunkában a szavazatszedő bizottság a JATE Ságvári gimnáziumában lőnknek is meg kell ragadnia minden alkalmat, hogy ezek ellen szót emeljen. — Mégis mint újszegedi, az országos gondok mellett milyen helyi problémákat lát? — Gyerekcipőben van a Tisza bal partján a szolgáltatás, elkelne egy ABC-áruház az új híd környékére, elmaradt a csatornázás, roszszak, sárosak az utak. És van mit javítani a közlekedésen is... Az Északi városrész választói közül sokan a Gedói általános iskolában járultak az urnához. Sinkó né Baá a Katalin kora délután szakított időt a szavazásra. — Ismeri az országgyűlési képviselőjelöltet? — Természetesen. Tóth Editnek hívják, ö is dolgozó nő, így feltehetően tudja, milyenek a körülmények ott ahol lakunk; a Gőz utcában és környékén. Bizonyára tapasztalta már, hogy elég nehéz bevásárolni, a pici gyerekeknek sem könnyű megfelelő játszóteret találni a közelben. Nekem fontos, hogy rá szavazzak. Ö bizonyára látja ezeket a problémákat és megpróbál segíteni rajtuk. Benda Zoltán és Benda Zoltánné együtt léptek ki a szavazóhelyiségböl. — Névről ismerem a jelölteket — mondja a férj. — Gondolom, megbízható és rátermett emberek lehetnek, ha már őket választották ki. Balázs Dénes trolivezető a volán mögött ült a szavazás napján. Hajnali 3-kor kelt, négyre bement munkahelyére, s 4 óra 20 perckor végiggördült az alig ébredező városon. Számára ez a nap alig különbözött a többitől. — Egyrészt, mert amióta itt vagyok, vagyis az indulás óta, minden jelesebb ünnepen. karácsonykor, szilveszterkor, május elsején dolgoztam, másrészt peidig az utasforgalom sem nagyobb, s nem is kisebb, mint más vasárnapokon. — Mikor szavaz? — Fél kettő után, 13.40-kor leváltanak, aztán megyek Felsóvárosra, ahol lakom. Persze egyedül, mert a feleségem már leadta a szavazatát. A képviselőválasztások Csongrád megyei végeredménye e • Az érvényes szavazatokból •i-I —J N N W Ü 2 NÉV -ó X N .2 S 3 A A szavazásb résztvevők százaléka c 2 -111 0J £ S « t, ro i— i a IGE ? 8 « U — M a jelöltre a jelölt ellem 3 3 > t< X '3 o £ > Öt-CB <r o N A szavazásb résztvevők százaléka •01 > C ^ÍS'ÍS -41 go < 2 S leadott szavazatok %-a 1. Apró Antal 17 922 95,8 17 116 47 99,8 0,2 2. Csókási Zoltánné 18 851 93,2 17 488 90 99,7 0,3 3. Tóth Edit 21 585 93,0 20 032 50 99.6 0,4 4. Takács Imréné 21 517 -94,2 20 212 40 99,7 0,3 5. Dr. Dobi Ferenc 24 382 92,5 22 486 75 99,8 0,2 6. Dr. Petri Gábor 15 962 94,5 15 039 49 99,9 0.1 7. Bibók Istvánné 20 202 99,4 20 138 47 99,4 0,6 8. Dr. Rusz Márk 21 694 99,2 21 507 8 99,6 0,4 9. Dr. Antalffy György 17 059 99.8 17 004 18 99,9 0,1 10. Vallyon Aladárné 23 152 98.5 ' 22 608 199 98,2 1.8 11. Mag Pál 26 362 98.1 25 732 128 99,7 0,3 12. Tóth László 21 108 99.4 20 910 70 99,5 0,5 13. Győri Imre 21 010 96.9 20 188 167 99,6 0,4 14. Papp Gy. Lászlóné 19 981 98,2 19 467 159 99,3 0,7 15. Kangyalka Antal 22 587 98,3 22 029 189 98.8 1,2 16. Ferenczi József 21 984 100,0 21 838 143 99,5 0,5 Török József, a városi pártbizottság első titkára a feleségével a Béke utcai általános iskolaban adta le a voksát Papp Gyula, a szegedi városi tanáes elnöke a szavazóurnánál A szegedi tanácsházán vasárnap este fél 9-kor ünneiüélyes keretek között adták át Szeged országgyűlési képviselőinek a megbízólevelekel Az eseményen jelen v-olt Győri Imre, az MSZMP fIB osztályvezetője, a Központi Bizottság tagja. dr. Komócsin Mihály, a megyei oártbizottság első titkára, az MSZMP KB tagja. dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára. dr. Perjési László, a megyei tanács elnöke. Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára, dr. Székely Sándor és Berta István, a szegedi pártbizottság titkárai, Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Ku!_ csárné Kiss Piroska, a népfront városi bizottságának titkára, valamint Szeged politikai és társadalmi közéletének számos vezető képviselője. Papp Gyula. Szeged megyei város tanácsának elnöke köszöntötte a résztvevőket. Bejelentette, hogy a választások befejeződtek. Deák Ágnes, a szegedi választási elnökség elnöke ismertette a szavazás eredményét és méltatta belpolitikai életünk mostam legjelentősebb eseményét, a választást. A megválasztott szegedi országgyűlési képviselők: Apró Antal, Csókási Zoltánné, Tóth Edit, Takács Imréné, dr. Dobi Ferenc, dr. Petri Gábor ünnepélyesen átvették megbízólevelüket. A szegedi párt-, tanácsi és népfrontszervek nevében Török József köszöntötte a képviselőket. A megválasztott képviselők nevében Apró Antal, az MSZMP KB tagja. Szeged l-es számú választóké, rületének képviselője megköszönte a választópolgároknak, hogy a népfront jelöltjeire szavaztak. 39