Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-08 / 133. szám

Képaukció A kiállításon A

z aukció, a műtárgyak nyilvános ái-verésen való eladása évszázados múltra tekint vissza. 1616-ban Hollandiában tartották az első ilyen rendezvényt. Magyarországon 1910től rendszeresített művészeti aukciókat a Magyar Gyűjtők Egyesülete, az úgynevezett „SzentGyörgy Céh". A felszabadulás után a Bizományi Áruház Vállalat rendezett aukciókat először 1957-ben. Ezek meg úgynevezett művészeti nagyaukciók voltak, amelyeken képeken. kívül iparművészeti tárgyak is a kalapács alá kerültek: A mostani aukciókon festmények, grafikák kerülnek árverésre — évente három alkalommal. Az első képaukciót 1960. októberében tartották, és a közelmúltban a Bizományi Áruház Vállalat ötvenedik képaukcióját rendezte. Ez idő alatt mintegy 10 ezer festmény cserélt gazdát, bizonyára a magyar festményállomány jelentós és jellemző része. Az árverés anyagát a Bizományi Áruház felvevőhelyein gyűjtik. Az aukciót megelőzően hirdetések útján hívják fel az eladni szándékozók figyelmét e lehetőségekre, de ezen kívül is felvehetnek a becsüsök jó kvalitású. művészi értékű képeket aukción való értékesítésre. A képeket a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum munkatársaiból álló zsűri bírálja el, amelynek feladata a mű valódiságának megállapítása, a minőségi válogatás. Sokszor, ilyen alkalommal kerül elő lappangó, egy-egy festőéletmű. vagy nemzeti műkincsállományunk szempontjából fontos mű. A múzeumi zsűri ilyenkor védetté nyilvánítja a műtárgyat, amelyet nem vihetnek ki az országból (az országon belül bármikor eladható!), s amelynek adatait a múzeumok tudományos célra nyilvántartják. Az aukció az eladók és vevők, a gyűjtők, az érdeklődők, a művészet kedvelőinek találkozási helye. Az árverést megelőző kiállítás —. amelyet a MOM Csörsz utcai Szakasits Árpád Művelődési Központjában rendeznek — igazi kulturális esemény. Hiszen olyan, magántulajdonban levő művekkel ismerkedhetnek itt a látogatók, amelyek megtekintésére máskor nem nyílik alkalom. A budapesti és vidéki múzeumok is gyakran vásárolnak az aukciókon — gyűjtemények hiányait kiegészítve. Rendszeres vásárló a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, csakúgy, mint a pécsi, a kaposvári, a hódmezővásárhelyi, a szegedi, a szolnoki múzeum. Az árverésen a piac törvényei — a kereslet és kínálat viszonya, s a divat közvetlenül alakítják, változtatják az árakat. Itt vevő és eladó esyaránt megbizonyosodhat afelől, hogy a műtárgy valóban a keresletnek megfelelő áron cserélt gazdát. A kikiáltási ár csak irányt ad, az az összeg. amelyen alul nem értékesítik a tárgyat. Már a Bizományi Áruház Vállalat által rendezett ötö-> dik-hatodik képaukciótól kezdve általában megduplázódtak a kikiáltási árak. 1960-ban, az első képaukción 119 festményt árvereztek, s közülük 75 talált gazdára, a 161 milliós kikiáltási ár helyett 221 millió forintért. Húsz évvel később 230 képből 202 kelt el, 2,371 millió forint kikiáltási ár helyett 4.477 millióért. Az első képaukció legdrágább képe — 18 ezer forint! — Benczúr Gyulának, a Budavár bevétele című festményéhez készített tanulmánya volt. De annak idején nem vették meg Egry József Balatoni tájképét; sem Csók István Virágcsendéletét. S mindössze kikiáltási áron, 2200 forintért kelt el Koszta József Virágcsendélete. Húsz év telt el. s Egry József Napsütéses Balaton círílű olajpasztelljét 110 ezer forintra „verték" fel a 65 ezer forintos kikiáltási árról. Csók István festményéért 90 ezer. Fényes Adolf Csendéletéért 65 ezer és Gulácsy Lajos önarcképéért ugyancsak 65 ezer forintot ajánlottak. Az általános gazdasági tényezőkön kivül a tudományos kutatás eredményei, a szakirodalom publikálásai, a kiállítások, a művészek „felfedezése", mind-mind befolyásolják az árakat, a kereslet alakulását, és a divat változásait. Egy-egy festő életműkiállítása, vagy monográfiája után érezhetően felszöknek az árak. (Így, a Magyar Nemzeti Galériaheti Mednyánszky-kiállítás után is.). Képet nemcsak esztétikai Indítékból, hanem értékmegőrzés céljával vásárolnak világszerte. Egy amerikai közgazdász összehasonlította az arany, az olaj és a műkincsek árváltozásait, értékállóságát. A legrövidebb időn belül a legnagyobb — sőt — fantasztikus és állandó értéknövekedést a műtárgyak körében tapasztalt. Nagyon gyakori, századok óta ismétlődő jelensége a művészeti életnek, hogy egy-egy kiemelkedő tehetséget életében, vagy még azután is hosszú ideig nem ismernek fel. Műveiket nem értékelik, nem tartják becsben. Egyik legismertebb késői felfedezés Greco művészete. Vagy közismert, hogy Csontváry évekig kallódó ouevrejét nem tekintették értéknek, holott ma már legbecsesebb nemzeti kincseink között tartjuk számon. Paál László 1877-ben így írt öccsének: „amióta festő vagyok, még soha ilyen nyomorúságos helyzetben nem voltam ... Olyan képeket, amiket egy évvel ezelőtt 1000 frankért adtam el. alig tudok most 200—300 forintért eladni." Ma pedig erdei tájképéért a Bizományi Áruház ötven aukciója során a legmagasabb árat — 270 ezer forintot — fizettek! KADAR MARTA A gyár vczérlőterméből irányítják a termelést. (Hauer Lajos felvételei — KSj vagyunk, a motorok ma már jól dolgoznak. Hazai vállalattól származik a kiégetett klinkert szállító berendezés is. A gép 2—3 hónapi munka után használhatatlanná vált, külföldről kellett újat beszerezni. Még a tudósok sem voltak képesek pontosan kideríteni, hogy miért Használódik el olyan hamar a klinkerégető kemencék tűzálló falazata, amelyet az átlagosnál gyakrabban kell kicserélni, s ez a többletköltségek mellett, sok gondot is okoz a gyárnak. Azt, hogy a HCM kollektívája jól helytállt a kezdeti gondok leküzdésében, az is mutatja, hogy 1978-ban elnyerte a Cement- és Mészművek Kiváló Vállalata címet. A HCM, amely a jelenlegi ötéves tervben, a két pártkongreszszus között fejlődött hazai építőanyag-gyártásunk büszkeségévé, nem torpan meg fejlődésében. Követni akarja a világszínvonalat. Gyarapodunk Hejőcsabai változások Mi kell az-országépítéshez? Sok minden, de elsősorban cement, az építőipar legfontosabb alapanyaga. A felszabadulás után ezért is tekintették a cementgyártás fejlesztését elsőrendű feladatnak. A Hejőcsabai Cementgyár az első ötéves terv szülötte, 1952ben helyezték üzembe. Évente 300 ezer tonna kohósalak-portlandcement készítésére volt alkalmas. A hatvanas években, nagyszabású rekonstrukció nyomán 455 ezer tonnára bővült a kapacitása, de már ekkor világossá vált. hogy az ország cementigényének kielégítéséhez új, nagy teljesítményű üzemre van szükség. — Sok érv szólt amellett, hogy az új gyarat Hejőcsabára telepítsék — mondja Guba István, a HCM gazdasági igazgatóhelyettese. — Elsősorban azért esett ránk a választás, mert a Borsod megyei, különösen pedig a Miskolc környéki ipar az átlagnál jóval gyorsabban fejlődik és ennek megfelelően nagy az építőanyagfelhasználása. Mellettünk szólt az is, hogy jó az alapanyagunk, valamint az, hogy a gyár munkás és műszaki gárdája már nagy gyakorlatra tett szert a cementgyártásban. A nyugatnémet Polysius cég technológiáját vettük meg, akkoriban ez volt és azóta is ez a legkorszerűbb, a leggazdaságosabb a világon. Az építés négy évig tartott és 1975-ben fejeződött be. A beruházás történetét nem részletezem. Erről annyit, hogy megvoltak mindazok a gondjaink, amelyek nálunk általában a nagyberuházásokat jellemzik. Elsősorban bizonyos importberendezések késedelmes beérkezése miatt, néhány hónapot csúszott az átadás. Ezt a lemaradást a próbaüzemek meggyorsításával többé-kevésbé sikerült kiegyenlítenünk. Az első berendezések 1975-ben kezdtek el működni, a gyár azonban négy évvel később, 1979-ber) érte el a tervezettet, évi 1,6 millió tonnás teljesítőképességét. Miért kellett ehhez ilyen sok idő? — kérdeztem Bárdos József üzemgazdasági osztályvezetőtől. — A termelés felfuttatása a terveknek megfelelően történt — válaszol az osztályvezető —, a világon mindenhol körülbelül ennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy ekkora gyár jól összerázódjék. Gondolja csak el, az 1,6 millió tonnás cementtermeléshez mintegy 10 millió tonnányi anyagot kell megmozgatnunk. Berendezéseink ázokatlanul nagy teljesítményűek, s nem is mindegyikre mondhattuk el kezdetben, hogy a legsikerültebb konstrukció. Importtakarékossági okokból ugyanis több nagy gépet nem külföldön vásároltunk meg, hanem hazai vállalattal készíttettünk el. A cementmalmot például két rendkívül nagy teljesítményű, 2500 kilowattos Ganz-motor hajtja. Nem volt megfelelő tapasztalatuk ekkora motorok gyártásában, ezért aztán kezdetben egymás után jöttek elő a konstrukciós hibák. Ezeken már túl Már a távolból látszanak a hűtő- és tisztítótornyok — Hazai cementgyáraink ma átlagban 5400 joule energia felhasználásával állítanak elő egy kiló cementet. Közülük nem egyben ez az érték meghaladja a 8000 joule-t is. Nálunk — s ez a rendkívül energiatakarékos technológiának köszönhető — átlagban 3500 joule szükséges egy kiló cement elkészítéséhez. Mégsem vagyunk elégedettek. Hiszen évente csak energiára összesen 417 millió forintot költünk cl. egy berendezésünket hosszabb ideig üzemben tartani — mondja Bárdos József. — A mai gondjaink, feladataink szemre talán kisebbnek tűnnek az akkoriaknál, de mi ugyanolyan komolyan vesszük őket. Hiszen az ország teljes cementtermelésének majdnem egyharmadát mi adjuk, így nagyon fontos, hogy gazdaságosan termeljünk, és jó minőséget állítsunk elő. KARCAGI LASZLO Ha ebből sikerülne további 1—2 százalékot megtakarítanunk, még nyereségesebbek lehetnénk. A hejőesabaiak új terveket forgatnak a fejükben. Elökalcinálási eljárás bevezetésével szeretnék megoldani a nyersanyagok jobb előkészítését, csökkenteni a kemencék hőterhelését (és ezzel kímélni a falazatát) és megalapozott a reményük arra is, hogy így jelentős termelésnövekedést érhetnek el. A beruházás 44 millió forintba kerül majd és jövőre fejeződik be. Azt vallják, hogy sok kicsi sokra megy, ennek megfelelően állították össze az idei anyag- és energiatakarékossági tervüket is. A klinkerkemence hűtőrendszerének javításával 1,6, a malmok őrlőgolyóinak cseréjével pedig egymillió forintot kívánnak megspórolni az idén, a brigádok pedig a gépek üresjáratának további csökkentésével, a technológiai normák pontosabb betartásával újabb százezrek megtakarítását vállalták. — Néhány évvel ezelőtt még annak örültünk, ha sikerült egy-