Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-07 / 132. szám

Szomfcat. 1980. június 7. 5 Olajbányászok képzése Tudományos süiitteiiés A IWflM várpalotai 602. számú Szakmunkásképző Intézetben most vizsgáznak a végzős, mélyfurós ipari tanulók. A mint­egy harminc leendő olajbányász ősztől munkába áll. Ezzel is enyhül a szénhidrogéntelepeinken tapasztalható szak­emberhiány Jutalom szakcsoportoknak, háztáji termelőknek Tegnap, pénteken Szege, szakcsoportja és a mind­den, a MESZŰV székházé- szenti zöldség- és gyümölcs­ban háztáji termelöket és termesztő szakcsoport kapta, szakcsoportokat jutalmaztak. Az emlékjelvény ezüst fo. A mezőgazdasági termelés kozata a szentesi méhész emelkedéséhez a háztáji és szakcsoportnak és Mészáros a kisegítő gazdaságok is Mihály szegedi kistermelő­nagyban hozzájárulnak, nek jutott. A bronz fokoza. Évente több milliárd forint tat a mindszenti és a makói értékű terményt adnak a méhész szakcsoport kapta, népgazdaságnak. Csongrád Az emlékjelvény bronz fo. megyében a meghizlalt ser- kozatának viselésére Bihari lések több mint felét, a József dorozsmai, Faragó zöldségek-gyümölcsök egy- László és Székely Imre sze. harmadát kistermelők ad- gedi, Szarvas Lajos cserebö­ják. Ezért megkiilönbőzte- kényi és Oláh Józsii makói tett figyelemmel kísérik a kistermelő jogosult, munkajukat. A szövetkeze- , . , tek szervezik a jobb áruel- Ugyancsak tegnap jelen­látást, és segítik az értéke, tették be. hogy a Szeged es sítést. Ezen belül szakcso. Vidéke ÁFÉSZ baromfite­portok révén is előnyökhöz nyésztő szakcsoportja, rá­juthatnék a kistermelők. . . x _ - .... ., Korszerűsödnek a kisgazda- lamint SzUCB ™lhalv' a Ma' ságok. és fejlődik az áru- ros ">enti ÁFÉSZ tagja az termelés. A megyében mű- emlék plakett, illetve az em­ködő AFÉSZ-eknél 71 me- lékjelvény arany fokozatát zögazdasági szakcsoportban , .imt>lvet Rudanesten csaknem 7 ezer tag több Xapta" amelyet Bud,Desten mint 200 millió forint érté­kű árut értékesített. Má.ili­bát, mézet, tollat, nyulat, galambot hordtak a fölvá­sárlókhoz, amiért valutával fizettek a népgazdaságnak. Szám szerint 50 vagon mé­zet, valamivel több nyulat, 10 vagon tollat és ezer va. gon zöldséget vásároltak a szövetkezetek. Az emlék, plakettet — mondotta az Ünnepségen Ocskó Imre. a MÉSZÖV elnpke — a szak­csoportok eredményes, pél­damutató munkájuk elisme­réseként kapják. Emlékjel­vényt pedig a szakágazatok fejlesztéséért, korszerűsíté­séért, az árutermelés növe. léséért. Az emlékplakett ezüst fo­kozatát a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ kiskundorozsmai „Zöldmező" állattenyésztő adnak át. Összesen 7i kutatási terü­leten működnek együtt a ma­gyar és csehszlovák tudósok következő öt évben — egye­bek között ezt rögzítették a Magyar Tudományos Akadé­mia és a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia együttmű­ködéséről szóló megállapo­dásban. Ezt pénteken Láng István akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese és Josef Rimán akadémikus, a Cseh­szlovák Tudományos Akadé­mia főtitkára írta alá Buda­pesten. Az együttműködési jegy­zőkönyv aláírása előtt a Ma­gyar és a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia vezetői értékelték az elmúlt öt év közös tudományos tevékeny­ségét Egyebek között meg­állapították, hogy az együtt­működés során számos olyan eredmény született, amely jelentős mértékben hozzájá­rult a két ország tudomá­nyos életének fejlődéséhez. Hangsúlyozták, hogy mind­két akadémia nagy jelentő­séget tulajdonít a szocialista országok akadémiái több ol­dalú együttműködésének, a KGST hosszú távú komplex programja kidolgozásának és teljesítésének, a szocialista országok közötti együttmű­ködés további folytatásának. A következő években to­vább folytatják a két ország kutatóintézeteinek közös ku­tatási programját. Zárónap a könyvtéren Ma, szombaton befejeződik az 51. magyar könyvhét ese­ménysorozata. Az ünnepi rendezvények országos meg­nyitóját Szegeden tartották. A jubileumi szökőkút körül kialakított könyvtér 14 pavi­lonjában egy héten át nagy volt a forgalom. Népszerű­ségnek örvendett a 95 könyvheti kiadvány és a he­lyi kiadású kötetkínálat Közel 50 író. költő, tudós és művész vendégeskedett a vá­rosban. Találkoztak a könyv­pavilon vásárlóival. Iskolák diákjaival, üzemek, gyárak munkásaival, vállalatok dol­gozóival. Könyvkiállítások, irodalmi estek, filmvetítések gazdagították a programot. \ megnyitón 8 ország 40 ' íróvendége járt Szegeden, ; tegnap pedig, a Fórum-na­j non a jugoszláviai Vajdaság I delegációját köszönthettük. Ma. szombaton délután el­M-agy László felvitele marad a Tápéi Népi Egyilt- dége. Raflai Sarolta dedikál­tex műsora. Képünkön: • a ,1a a könyvünnepre megjo­könyvhét egyik kedves ven- lent kötetét. Hideg, napfény­szegény május A tavasz utolsó hónapja sem hozta meg a verőfényes meleg időjárást. Néhány nap (1—2., 8., 27—30.) kivételé­vel szokatlanul hűvös volt, s a gyakori csapadékhullás miatt országszerte szokatla­nul kevés napsütést regiszt­ráltak. A hőmérséklet havi átlagai országszerte 2—3 Celsius-fokkal maradtak a normálérték alatt. Szegeden a havi középhőmérséklet mindössze 13,4 Celsius-fok volt, a sokévi átlagnál 3.4 Celsius-fokkal alacsonyabb. Ennél hidegebb május váro­sunkban 1871 óta mindösz­Műsorajánlal" A Szabadkai Népszínház magyar tagozata a Kakukk­lészek című drámát. Ken Kesey Száll a kakukk fész­kére című regényének szín­padi változatát mutatja be Virág Mihály rendezésében ma. szombaton este 7 órakor, a Kisszínházban. A főbb sze­repekben Földi Lászlót, Al­bert Máriát és Kovács Fri­gyest láthatják a nézők. A Liszt Ferenc Zeneművé­izeti Főiskola szegedi tago­zata ma. szombaton délután 3 órakor a Móra Ferenc Múzeum dísztermében ren­dezi meg zenei előkészítős növendékeinek hangverse­nyét A koncerten az intéz­mény 16 növendéke lép feL A Piramis együttes hang­versenyét rendezi meg az Országos Filharmónia jú­nius 9-én (eső esetén 10-én) este fél 9 órai kezdettel az Újszeged i szabadtéri színpa­don. Közreműködik az NSZK-beli Aquarell-együt­tes. Műsorvezető: Riskó Géza. Csongrád megyei környe­zet- és természetvédelmi na­pok kezdődtek Szegeden. Jú­nius 9-én délelőtt 11 órakor környezet- és természetvé­delmi könyvkiállítás nyílik a Juhász Gyula Művelődési Központban, délután fél 4 órai kezdettel pedig a kör­pyezethasznosítás és a kör­pyezetpotenciálokkal való gazdálkodás mai problémái címmel dr. Jakucs László egyetemi tanár, a Szegedi Akadémiai Bizottság környe­zetvédelmi és urbanisztikai szakbizottságának elnöke tart előadást. Ezt megelőzően dr. Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikus, a Magyar Tu­dományos Akadémia szege­di bizottságának elnöke mond megnyitót, délután 3 órakor. A 70 éves Délmagyarorsza­got mutatja be az Alföldi antenna, a szegedi körzeti stúdió műsora június 11-én 20 órai kezdettel a televízió 2-es programjában. A mű­sorban lapunk hét évtizedes történelmének legfontosabb állomásairól adnak képet, s beszámolnak arról a beszél­getésről ls. amelyet a mű­sorvezető-szerkesztő Olajos Csongor folytatott Sarló Sándor Arany toll-díjas új­ságíróval. aki a Szeged és a Délmagyarország munkatár­sa volt 1919 és 1935 között. Szász Ferenccel, aki 1937-től 47-ig volt lapunk munkatár­sa. Péter László irodalomtör­ténésszel. továbbá F. Nagy Istvánnal, a Délmagyaror­szág főszerkesztőjével. Ugyancsak június 11-én, a második programban 22 óra 15 perces kezdettel lesz lát­ható A legszögedibb szögedi címmel készült Bélint Sán­dor-portré ismétlése, amely­Ível a televízió emlékezik meg a nemrég elhunyt ki­váló tudósról és néprajzku. tatóról. a dél-alföldi népélet nagy ismerőjéről. sze háromszor, 1074-ben, 1902-ben és 1919-ben for­dult elő! A szokatlanul hi­deg Időjárásra Jellemző, hogy 4-én az Északi-közép­hegység több pontján hava. zott, 12—14-e között pedig az ország jelentős részén talajmenti fagyot észleltek, sőt hazánk északi területein és a Dunántúl egyes tajain 2 m-es magasságban is fagypont alá süllyedt a hő­mérséklet. A csapadék havi eloszlása a gyakori záporos-zivataros esők miatt rendkívül szeszé­lyesen alakult, az ország na_ gyobb részén mennyisége fe­lülmúlta a sokévi átlagot. A Dél-Alföldön is nagyon vál­tozatos. szeszélyes csapadék­eloszlást tapasztalhattunk, amint azt a következő ada­tok bizonyítják: Bácsalmás 93 mm (148%), Kiskunhalas 71 mm (134%), Kiskunfél­egyháza 78 mm (137%). Kis­telek 90 mm (153%), Szen­tes 44 mm (72%), Szeged 46 mm (75%), Makó 50 mm (83%), Mezőhegyes 74 mm (128%), Orosháza 121 mm (224%). Orosháza és Kiste­lek kiugróan magas havi csapadéka két nagy zápor­ból eredt, Orosházán 30-án 49 mm-t. Kisteleken 10-én 51 mm-t mértek. Szegeden a hőmérséklet maximuma 25 Celsius-fok volt, 30-án jegyezték fel, a minimum 2 Celsius-fok, 15­én észlelték. A napsütés ha. vi összege mindössze 176 óra volt, ami a sokévi át­lagnak (258 óra) csupán 63 százaléka. Dr. Péczely György egyetemi tanár Telex­tanfolyam Hazánkban a Budapesti Posta Központi Távíró Hiva­tala az egyetlen, ahol telex­Kezelőknek indítanak tanfo­lyamot. A hét minden nap­ján, különböző vállalatok te­lexkezelői ülnek a gépek elé Budapesten, a Városház ut­cai tanteremben, (MTI) A város és a fejedelem Mocsár Gábor új könyv© A város: Debrecen, a feje­delem: II. Rákóczi Ferenc. Az idő 1703, a szabadságharc kezdete. A városatyák nagy veszedelemről tanácskoznak, arról, hogy „mindenféle col­luviens bandák, gyülevész népség tódul a zászlók alá, és kurucoknak mondják ma­gukat". Közben messze fönt északon égnek törő hegyek és rohanó patakok mentén kanyarog lefelé, a magyar Alföld felé egy menet. Se­regnek még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető. Élükön egy jezsuiták által (szerencsére nem eléggé) „megdolgozott" férfi, a ret­tenthetetlen Zrínyi Ilona fia, későbbi legendák és da­lok hőse, egy bajuszos, szép arcú ember. Ahogyan köze­ledik, úgy szaporodnak az atrocitások, úgy nő a pánik a városban. Mocsár Gábor új könyve. A város és a fejedelem sa­játos, izgalmas problematikát állít középpontba: egy gaz­dag alföldi város maradisá­gának és a nemzet érdekeit képviselő forradalmi hata­lomnak konfliktusát, A ko­rabeli debreceni miliő ábrá­zolása rendkívül szuggesztív; a város „nem tűr meg kuru­cot a falai között"-elv szí­vós, „vasfejű" képviselői szinte kilépnek a könyvből, közénk telepednek, s baju­szukat erélyesen megpödör­vén tovább bizonygatják, hogy a város, a város, a Vá­ros föladata mindig csak a mindenkori meghódolás le­het az állandó kiszolgálta­tottságban. Ezúttal Bécs irá­nyában, hiszen ott a hata­lom, s a város érdeke így ott keresendő. Nagy mű­gonddal motivált Dobozi Ist­ván, a főbíró alakja, Ez a rendkívül értelmes, konqk és rendíthetetlen ember méltó ellenpontja a nagyságos fe­jedelemnek, Akit mellékesen a szenátus tagjai ekként In­téznek el: „Ilyet megérni, hogy a fejedelem, az ifjú Rákóczi Ferenc csavargók, tolvajok, betyárok vezére le­gyen ! Hát ennek is mi oka van rá?" A nagy összecsapást a re­gény ellenpontos szerkeszté­se készíti elő: előbb a nyug­talan várost, majd a közel­gő fejedelmet mutatja föl, hogy végül a szabadságharc szempontjából döntő fontos­ságú hajdúsémsoni találkozó, Rákóczi és Dobozi között, 17Q3, július 27-én létreiöhes­•sen. Két oldal, két viláfi, két egymástól gyökeresen külön­böző személyiség. A regény kétharmad resze — különös fogás — szinte kizárólag a már-már antagonisztikus el­lentéteket bizonygatja-erősit­geti. A fejedelem tisztán lát, nincsenek illúziói: tudja, hogy rosszul felszerelt, fe­gyelmezetlen, kis létszámú hadának olyan bázisra van szüksége, amely végül a be­gyekből a Tiszántúlra le­ereszkedett csapatot Sereggé, mi több: az idegen elnyomás ellen, a haza függetlenségéért küzdő, sikeres szabadsághar­cos haddá teheti. Debrecen így a magyar szabadság re­ményének egyik garanciájá­vá lesz, városatyái pedig a szűk látókörű, provinciális vezetőréteg képviselőivé, A nagy ellentéten belül a „vá­rosi fél" még megkettőződik: egy objektív szükségszerűség és egy szubjektív szűkkeblű­ség antinómiájába fordul. Természetes, hogy a nehéz­fejű debreceni vezetést Mo­csár szinte kíméletlen felül­emelkedettséggel ábrázolja. Hiányérzetünk csak annyi­ban lehet — főként a Gyé­mántper, az utóbbi évtized egyik jelentős magyar regé­nye olvastán —, hogy az Író­tól megszokott, rendkívüli „történelmi empátia" képes­sége nem érvényesül teljes pompájában a közelgő, eget­földet rázó változásokat hozó fejedelmi had bemutatása­kor. Kemény, feszes regényt írt Mocsáf Gábor. Majdnem azt mondhatnánk, szikárat A Gyémántperrel az össze­hasonlítás mégsem hanyagol­ható el: az ottani sokrétű, igen finoman differenciált kérdésfelvetések sora egy rehabilitáció írói végrehaj­tása kapcsán szélesedik a 48-as szabadságharc nagy ívű, sokszor megejtő szépsé­gű freskójává. A város és a fejedelem esetében a dolog — látszólag — egyszerűbb. Itt „csak" a nemzeti és a provinciális érdek küzdelmét láthatjuk — de mintha egy icipicit „lemaradt volna" a (véleményünk szerint nem szükségtelen) szélesebb tabló, az ország, a nép akkori hely­zetét „gyémántperes" nagy­szerűséggel elénk állító. Igaz, könnyen lehet. Ilyen rendkívüli pontosságú arány­érzékkel készült regény ese­tében az utolsó harmad csúcspontjának gránitkemény oldalait kellett csak megfe­lelő alapossággal fölépíte­ni. A döntő sámsoni talál­kozásnál mindenesetre Mo­csár Gábor teljes írói fegy­vertára előttünk áll. Az a kíméletlen ólességű dialógus, amelyet Rákóczi és Dobozi folytat egymással, tisztává, egyértelművé teszi nemcsak a két előző rész párhuzamos s egyben ellentétes előjelű, egymást ktegészítő-fölerősítő „páros expozícióját", hanem az alapkérdés egyetlen lehet­séges, tisztességes válaszát is. Mocsár Gábor új könyvé­nek végkicsengése Kölcseyt a Husztot idézi: „A haza minden előtt.'' Debrecen vá­rosa végül megnyitja kapuit a kuruc fejedelem csapatai előtt, két nem mindennapi ember s egyben két szemlé­let harca eldőlt — a jobb irányba. Dobozi István Saulusból Paulussá történt átalakulá­sához nem volt elég a Bib­liából ismert égi szózat, ott a Damaszkuszba vezető úton. Csak II. Rákóczi Ferenc sa­játos varázsának, érveinek hatása a nullával lett volna egyenlő, ha — s a regény legnagyobb írói bravúrja ez — Dobozi István egyébként is nem olyan, amilyen. Ki­váló pszichológiai érzékkel, leheletfinoman árnyalt figu­rája azonban, egy mélyen morális ember személyiség­fejlődési folyamatának vég­pontjaként. alkalmas lehet arra, hogy végül is kimond­ja: „Szükséges, hogy az em­ber túllásson háza kerítésén, városának árkán, altal tud­ja látni az emberi világ je­lenlegi és leendő állapotát." A Mocsár Gábor-1 üzenet világos, egyértelmű. A fő­bírája által legvégül imígyen (joggal) megdicsőült Debre­cen példája igen sokatmon­dó. S nagyon is máig ható. Mert bizony mostanság la ta­lálni a XVUi, század eleji debreceni szenátushoz ha­sonló kisstílű, tehetségtelen, provincializmusba belesüp­pedt magisztrátusokat, akik által (a csoportérdek unott­untalan szaikózásával) nagy. komoly és szép célok sem­misittetnek meg — a város, a város, a Város érdekében. A regény így válik — ha úgy tetszik „történelmi re­gényből'' — azzá, ami a Gyémántper is: történelmi események kapcsán mai éle­tünk létfontosságú társadal­mi kérdéseit boncoló, azok­ban bátran, határozottan ál­lást foglaló társadalomrajz­zá. A debreceni főbíró pél­dája tehát. Mocsár Gábor jóvoltából, ime elénk állít­tatott. Hát, ami azt illeti. Itt-ott valóban elkelne egy­két Doboz) István. Domonkos László

Next

/
Thumbnails
Contents