Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-06 / 131. szám

4 Péntek, 1980. június 6. postaláda társszerzőnk az olvasó Gyakran olvasni a Postaládában: sokan félnek, hogy a névvel közölt levelek visszaütnek íróikra. Én ezt az aggodalmat cáfolom. Igaz. akadt olyan ügv. melynek megírása után az Illetékesek nem fogadtak 16 szívvel. Mégis azt mondom, ha Igaz. valóságos gondot rögzít az észrevétel, senki ne szégyellje a nevét aláírni. Magam 1950 ót« vagyok a Délmagvarország levelezője. Időközben három embert is sikerült a levelezők körébe beszerveznem, olyanokat, akik hozzám hasonlóan gyakran értesítik tapasztalataikról a szerkesztőséget. Mindig arra kértem őket. hogy amit leírnak, annak Igazáról alaposan győződjenek meg. s ezután bátran vállalják az ügvet nevükkel is. Ezzel nem•snk az összeállítás szerkesztőit segítik, hanem önmaguknak is jó szolgálatot tesznek. Tapasztalatom, hogv amire eddig felhívtuk a figyelmet, az mind megoldódott. Szokásunktól eltérően rögtön egv levéllel. Kovács Mihály Dalos utcai olvasónk soraival kezdjük összeállításunkat. Levélírónk a legutóbbi Postaláda bevezető mondataira reagált. Ügy véljük, megállapításai megnyugtatók lehetnek azok számára, akik — számtalanszor közzétett kérésünk ellenére — név nélkül juttatják el hozzánk észrevételeiket. A mostani válogatásunkban csokorba szedett panaszok, reflexiók írói egv kivétellel nevüket, lakcímüket is feltüntetve küldték el hozzánk levelüket Némelyikük viszont aiTa kért bennünket, hogy csak monogrammiukat közöljük, hisz nem szerepelni, hanem „csupán" segíteni akarnak. Mivel meggyőződésünk, hogv kellő megfontolással. a közösség iránti felelősséggel vetették papírra gondolataikat. kérésüket természetesen teljesítjük. Nem akarásnak nyögés a vége ipari, a mezőgazdasági vízfogyasztás terén a szakemberekre hárul a feladat, megmondani. miképpen lehet e fontos energiával gazdaságosan élni. Ezzel szemben a lakosság vízfogyasztásánál már mindannyiunkra hárul feladat Javaslatom a következő: mivel a lakosság vízfogyasztásának túlnyomó részét az angol rendszerű vízöblítéses WC-használata teszi ki. meg kellene vizsgálni. vízórák beiktatásával, a költségek áthárításával miként lehetne a háztartások vízfogyasztását mérsékelni. Ez persze a szakemberek dolga. Javasolnám továbbá, hogy a mosó- és a mosdóvizet használjuk fel a WC-k öblítésére is. igv körülbelül 20 százalékos ivóvíz-megtakarítást érhetnénk el. (Saját tapasztalatom, saját módszer alkalmazása bizonyítja.) Nem kellene mást csinálni, mint gépészeti szakembereinket ráállítani olyan, külföldön már használatos gépészeti szerelvények tervezésére és gyártására, melyek a lakásokban felfogott mosóés mosdóvizet a WC-kagylók öblítésére lehetővé tennék". A vízről szóltunk, ide kívánkozik Forró László levele is. Rüszkei olvasónk nem a pazarlás miatt fogott tollat. A község lakóinak ugyanis egészen más gondok jutnak eszükbe, ha a vízről hallanak: „Több mint tíz éve van hidroglóbuszunk. és azóta a viz nálunk hiánycikk. Nincs reggel az itatáshoz, a mosakodáshoz. nincs délben az ebédfözéshez és nincs este ismét a jószág itatásához, a fürdéshez, napközben többször nem folyik a csap. Minden háznál alkalmazni kellene egy embert, aki kilesné, mikor folyik végre már az a fránya elem. a víz, hogy edényekbe gyűjthesse. De ugyebár ez nem lehetséges, mert zöldségféléket kell termelni, teheneket és más jószágot kell gondozni. Tőlünk, röszkeiektől ezt várja az ország. Mi meg mindezekhez vizet várnánk, immár egy évtizede. Sokba került a röszkefeknek a vezetékes víz, hidroglóbusz ez ideig csak drága dísz maradt". Könnyen adott jelesek A pult két oldalán A címet Teleki Ferenc szegedi olvasónk leveléből merítettük. A szólás-mondást azért emeltük ki. mert véleményünk szerint jól érzékelteti. hogy a szolgáltatások terén még jócskán akad javítanivaló. A levél egyébként egy korábban mér közzétett. magnójavítással kapcsolatos huzavonához szolgáltat további, az Illetékesek számára mindenképpen megszívlelendő adalékokat. A lényeg: olvasónk május 10-én vitte garanciális javításra szervizbe készülékét, melynek hibáját a levél írásának napjáig, május 31-ig képtelenek voltak a szakemberek megszüntetni. A szervízben — olvashatjuk levélírónk tudósításában — mindenre hivatkoztak már; emlegettek leltár miatti időkiesést. apelláltak a kedves ügyfél türelmére, csak éppen azt az időpontot nem tudták megjelölni, amikorra elkészül a magnó. „Semmiképpen nem tudom elfogadni. vagy megérteni ezt « huzavonát, mindenesetre úgy érzem, nem akarásnak nyögés a vége..."_ — írja levelezőnk. aki a szolgáltatás eme szolgálatától megriadva másik, nyugati gyártmányú, ugyancsak hibás magnetofonjával már nem is merészkedik a javításokat végző szervizbe. Nagymama az ajtók között „Május 28-an délután 5 és 6 óra között a Tarján felől jövő 4-es villamoson utaztam. A József Attila sugárút és a Nagykörút kereszteződésénél szálltam le a második ajtón. Eközben az első ajtónál egy' asszony szállt fel hároméves forma unokájával. A vezetőnő valakivel beszélgetett éppen. későn vette észre, hogy szabad az út. de még úgy gondolta, átér. ezért gyorsan csukta az ajtót és indította is a villamost. Az első ajtónál a kisgyerek már fent volt, a nagymama viszont térdelt az alsó lépcsőn, o csukott ajtó közé szorulva. Sikoltozni kezdtem, gondolom, a kocsiban ls szólhattak a vezetőnőnek, hogy álljon még. Gyakran utazom ezen a vonalon. és buszon ís. Sokszor látom, hogy a tiltó tábla ellenére — Menet közben a vezetővel beszélgetni tilos! — a villamos- és buszvezetők ismerőseikkel csevegnek. Volt már példa arra is. hogy egy utas figyelmeztette a vezetőt, ne beszélgessen. De az letorkollta. Az lenne a javaslatom, hogyha az ellenőr megbünteti a jegy- vagy bérlet nélkül utazókat, büntesse meg azokat is. akik beszélgetésükkel a vezetőket zavarják. Inkább, minthogy a csevegés miatt baleset történjék" — V. M.-né szegedi olvasónk levelét idéztük. Az alábbi két levél közös vonása, hogy mindkettő a kereskedelemben tapasztalt gondokról tudósít. A panaszokat vásárlók vetették papírra. észrevételeiket tehát a pult másik oldalán állók, a kereskedők figyelmébe ajánljuk. „Sokszor előfordult, hogy hazaérve számolom, mit mennyiért vettem, s akkor jövök rá, olyan összeg is be van ütve, amiért semmit nem hoztam. A sorban állás, várakozás. a pénztárnál, a sürgető elpakolás annyira megzavarja az embert, hogy képtelen számon tartani, hány tétele van. Mert ha valamiből három darabot vesz, abból kettőt külön, egyetmegint külön számolnak. Én belátom, hogy nagyobb vásárlásnál nem üthetnek be egyenként mindent a pénztárgépbe, de legalább az egyforma árut egy tételben számolnák. hogy áttekinthetőbb legyen a blokk. Egy másik eset, amiről szólni szeretnék: május 26-án délután három liter tejet vettem, gondolván, a hűtőben eláll. Amikor este otthon az egyik tasakot felbontottam, azonnal észrevettem. hogy savanyú a tej. Az egyik zacskóval reggel jelentkeztem a boltban, kértem. cseréljék ki. Ezt nem vállalták.,. Kérdezem. ha nekem csak 5 forintot volna kedvem fizetni a 6 forintos tej helyett ezt elfogadnák-e? Miért éppen a vásárlónak kell olyan árut elfogadni, amilyet adnak? S visszatérve az előző panaszomra: köztudomású, hogy pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadnak el. Akkor legalább azt tegyék lehetővé. hogy a vásárló áttekinthesse a blokkot. Nem az az egy liter tej kára adta kezembe a tollat, hanem az, hogy többször tapasztaltam, miszerint becsapnak a pénztárnál, magyarán hülyének néznek. Javasolni szeretném, hogy minden élelmiszeren tüntessék fel az éppen aktuális árat. így a vásárló ellenőrizni tudná. jól számoltak-e az üzletben. Különösen az öregeknek fontos ez. akiknek bizony csak egyszer hoz a postás havonta kicsi nyugdijatazt kell valahogyan beosztaniuk. Borravalóra nem számithatnak. dolgozni már nem tudnak. nem költhetnek többet, mint amennyiük van" — Ö. Istvánné újszegedi olvasónk levelét Idéztük. „Egyik ismerősöm a közelmúltban négy liter bort vásárolt a Somogyi utcai borkimérőben, egy 5 literes demizsonba. Négy liter borért fizetett, ám a demizsonban csak 3,8 liter volt" — írja Pöcs Márton Üjszegedről. Levélírónk hitetlenkedett, amikor az ismerőse által előadott esetet meghallgatta. Ezért próbaképpen ő ls megjelent a Somogyi utcai borkimérőben, hogy egy liter bort vásároljon. Egy liter rizlinget kért. fél deci híján meg is kapta. Amikor reklamált. az eladó kioktatta, hogy ne várjon tőle olyan pontosságot, itt nem gép tölti az üvegbe a bort Levélírónk szerint elég kár. mert ez esetben talán nem károsodna a vásárló. „A fél deciliter mennyiség nem nagy érték, mégis ha beszorozzuk a napok. illetve a vásárlók számával — íria levélírónk —, már tekintélyes mennyiséggé növekszik." Az élet minden területén nagyon komoly szerepet kap már régóta a teljesítmény, a „valamit valamiért" helyes szemlélet. Ezzel szemben sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy iskoláinkban — több mint tizenöt éves tapasztalat alapján mondom — túl könnyen osztogatják a jó és jeles osztályzatokat. Ez már az idei matematika érettségi írásbelin viszszaütött, de a nagyobb veszély a felvételik idején van. Sokszor elhangzott már, hogy az ország különböző részéről összekerülő sok-sok „jeles" nem egészen egyformán szerepel az ilyen vizsgákon .,. Vannak iskolák, ahol szinte csak két jegyet „szabad" adni: jót és jelest. Vajon el lehet-e képzelni, hogy egy negyvenes létszámú osztályban ne legyen közepes vagy elégséges? Vannak olyan tanárok, akik valóban csak ezt a két osztályzatot ismerik. Mélyen hallgatnak tanítványaik későbbi eredménytelenségeiről, viszont nagy dobra veretik, ha Valamelyikük sikert ér el. Sok-sok év óta közismert dolog, hogy a nyelvtudás Magyarországon nem éri el a nemzetközi szintet. Pedig mennyi a jeles 1 Ha már Öt jegyet lehet használni az értékeléshez, éljenek vele a tanárok. Elcsépelt dolog Makarenkót idézni, de időszerű: „Követelek, mert tisztellek." A könnyű feladatok is táplálják az ilyen szemlélet terjedését. Nem akarok szakmai dolgokba vágni, de az idei francia érettségi írásbelit egy jó közepes másodikos gimnazista is meg tudta volna oldani közepesre... Hányszor elhangzott mos tanában már gazdasági vezetők szájából, hogy általában baj van az új emberek tudásával. Az egyik ok a könnyen osztogatott jó bizonyítványokban keresendő. Túl sok olyan diák nem akad, aki visszautasítja az érdemtelenül kapott, felértékelt jegyet, ezért az oktatóknak kellene igényesebbeknek lenniük. Igaz, kényelmesebb és népszerűbb dolog „jelesgyártást" végezni, mint reálisan és megfontoltan rangsorolni, de így olyan kárt okozhatnak, mint az az orvos, aki jó szívére hallgatva versenyszerű sportolásra enged olyan valakit, akinek kímélendő életmódra lenne szüksége. Sajnos, ennek a néhány sornak az igazát éppen mostanában érzik majd azok, akik jeles jegyekkel reménykedve mennek felvételikre, de a megszerezhető tíz pontból négy-öt jut nekik. Bár tévednék! Kovács József, Szentes, Horváth Mihály Gimnázium Sorokban Ne pazaroljunk! 1 Lakosságunk nagyobb része megértette, hogy a megdrágult energia ésszerű takarékosságot kíván minden állampolgártól. Azért vagyunk felháborodva a Párizsi körút 29. számú ház lakóinak nagy többsége — mert nálunk a pazarlás i a legnagyobb mértékben hónapok óta tart — írja N. N. Majd így folytatja: A több épületnek vagy két tucat lépcsőháza van. ahol egész éjjel ég a villany. Gyakran még nappal is ki vannak világítva, olykor fényárban úszik a pince Ls. Az egyik lakótárs körülbelül két hónapja levélben értesítette erről n házkezelóséget. Minden eredmény nélkül... Én magam immár két hónapja három lépcsőházban oltogatom a villanyt, a többinek nem tudom, hol ron a kapcsolója. Az iaazat megvallva unom már ezt a szerepet, de jobbat nem tudok kitalálni. B. J. olvasónk ugyancsak közérdekű problémát taglal levelében. Észrevételei alátámasztására még egy külföldi lapban megjelent cikk fordítását is elküldte. A szemelvény ismertetésétől ezúttal eltekintünk, egyebekben hűségesen tartjuk magunkat olvasónk felszólító módban megfogalmazott utasításaihoz. Tehát: az alábbiak célja a gondolatébresztés. ..Napról napra nő a fürdőszobás lakások száma, egyre több lakást kapcsolnak be a vízellátásba. Egyre nő az ipari vízfogyasztás. Vajon meddig bír vízellátásunk lépést tartani a mind nagyobb igényekkel? A végtelenségig nyilvánvalóan nem. Ezért sokkal jobban kellene és Tehetne takarékoskodnunk. Az Körülbelül két hete Ismét nem kapható az üzletekben közönséges krémtúró — írja özv. Péter Józsefné. „Amikor az alkoholizmus ellen folyik a harc. akkor ne fosszák meg a szeszt nem kedvelő embereket attól, hogy tejtermékeket fogyasszanak. A múlt é"ben is körülbelül öt hónapig hiánycikk volt krémtúró. Érdeklődésemre azt a választ kaptam hogy elromlott a csomagológép. vagy pedig hiányzik a műanyag doboz... A magyarázatok helyett intézkedni kellene." Savanya Lajosné az Északi városrész 342-es épületéből amiatt fogott tollat, hogy segítségünket kérje a ház lakóit rendszeresen bosszantó ügyben. Panasza a következő: az épületben működő lift hónapok óta igen sűrűn meghibásodik. Hétvégeken szinte mindig rossz. Amikor a szerelők kijönnek, megjavítják utána jó, ha egy óráig működik. Tízemeletes épületről lévén szó. mindenképpen intézkedni kellene, hogy a felvonó tartósan és megbízhatóan üzemeljen. — írja olvasonk. aki veszélyeztetett terhes kismama. A Kossuth Lajos sugárút 16. szám alól címezte szerkesztőségünknek levelét Tóth Mihály. „Házunkon renoválást hajtottak végre az IKV dolgozói. A szemetet, a törmeléket az udvaron rakták le Elszállításáról mind a mai napig nem gondoskodtak. Hiába intézkedett a házfelügyelő. hiába jelentette be többször is a panaszt semmi nem történt. Egyszer ugyan megielent Itt egy gépkocsivezető autójával, óm — mondván, nincs aki rakodjon — a szemetet itthagyva távozott A ház lakóinak nevében sürgős segítséget kérünk". Belovai Antalné. a Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregységének dolgozója levelét idézzük: „Az Egy iskola — egy brigád akció keretében brigádunk, a Vörös Zászló szocialista brigád a gedói általános Iskolában tölt néhány délutánt a kerítést festjük le, a pihenőpadokat hozzuk rendbe, s egyebekben segítünk. Mindezt azért tesszük közzé, hogy más kollektíváknak ls ötletet adjunk." Berta Józsefné szegedi levélírónk arra kíváncsi, hol lehet a színészek fotóihoz hozzájutni? Merthogy gyűjti ezeket a fényképeket. Tudomásunk szerint néhány trafikban árulnak szinészképeket. bővebbet mi sem tudunk mondani. Levélírónk érdeklődését közzétéve remélhető, hogy valaki, aki ugyancsak e szenvedélynek hódol, cserepartnerként jelentkezik. Fekete J. szegedi levélírónk másfél évvel ezelőtt vásárolt egv kétszemélyes heverőt, két. hozzá tartozó fotellal. A fotelokat csak néhány hónapig használta, s máris rá kellett jönnie, hogy a bútorok tervezői alapvető ismeretek híján végezték munkájukat. A fotelok ugyanis rövid idő után szétestek. Azaz szétestek volna, ha levélírónk be nem avatkozik a dologba, s facsavarokkal meg nem erősíti bútorait. Levélírónknak teljesen igaza van: a gyártónak magának kellett volna ráébrednie arra. hogy a bútor tervezői tévedtek: egy csavarral nem lehet a fotelt rögzíteni. S álljon itt a kifogás solt bútor neve: „Baracska", nyitott oldalú karos fotel, gyártja a Nagy baracskai Vegyes és Építő Isz. Kazi Gáspárné nemrégiben több napig is felügyelt 5 éves unokájára. Meghatottan írja le egyik beszélgetésük történetét. „Délben friss, meleg kenyeret hoztam, s ebédnél dicsértem a pékeket, akik kiváló kenyeret sütnek. Kisunokám rrtégkérdezte. ki az a pék? Elmagyaráztuk a tésztakészítést. és bevetését lapáttal a kemencébe, ahogyan azt a mesékben is olvasni lehet. Ezután már Balázska magyarázott nekünk, mit jelent egy másik foglalkozás, mit is csinál egy űrhajós." Dr. R. D. olvasónk levelének főszereplője ugyancsak egy kisgyermek. Három év körüli, akit vasárnap délelölt. úgy 10 óra körül durván vonszolt maga után a Marx téren egy nagy szakállú férfi. A kisgyermek, fapapuccsal a lábán, alig tudott úgy lépni, hogy a kényelmetlen lábbelit el ne veszítse. A férfi gorombán cibálta, a kisgyermek sírt. üvöltött. „Remélem, a nagy szakállú magára . ismer, elszégyelli magát, rádöbben arra. hogy az a szerencsétlen kisgyermek nyilván nem ok nélkül ordított..." Válaszol az illetékes Méjus 9-1 Postaládánkban tettük szóvá, hogy Tarjánban a 101 -es épület közelében kiépített aluljáró közelében nincs kivilágítva a lépcsőfeljáró. Az észrevételre a DÉMÁSZ-tól érkezett válasz: „A tanács által rendelkezésre bocsátott keret terhére új közvilágítást lámpát létesítünk a fenti hely megfelelő megvilágítására." Vigyázz, ha jön a vonat! címmel május 17-i összeállításunkban ismertettük dr. Zoltán Róbert észrevételét. A megjelent írásra a MÁV kiskundorozsmai körzeti üzemfőnökségétől kaptunk választ: „A biztosítóberendezés fenntartása. javítása miatt a sorompó lezárása esetenként olyankor is szükséges amikor nem közlekedik vonat. Ilyen eset fordult elő május 9-én negyed 5-kor is. amikoris a korábban meghibásodott biztosítóberendezés helyreállítása után a jelzőlámpa működésének kipróbálása, ellenőrző mérése miatt kellett a sorompót zárva tartani. Tájékoztatásul közöljük, hogy naponta átlagosan 60 vonat közlekedik erre. vonatonként körülbelül 5 perces időtartamig vagyunk kénytelenek a sorompót zárva tartani. Ehhez az időhöz hozzájárul még a legszükségesebb tolatást müveletek miatti lezárás. Így öszszességében megközelítően naponta 6 óráig van lezárva a sorompó. A vasúti sorompó lezárása egyébként — történjék az a vonatok közlekedése miatt, vagy a fenti esethez hasonlóan vonatmentes időben —. a közúti közlekedés biztonságát szolgálja, ezért a gyakran előforduló feltartásért a közúton közlekedők szíves elnézését és türelmét kérjük. összeállítói t Ladányi Zsuzsa