Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

Vasárnap. 1980. június 29. 5 Millt JMTfll korábban lapunkban már (TIMII UILUI hírt adtunk, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Bizottsága, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Marxizmus—Leninizmus Intézete, valamint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csongrád* megyei Szervezete „Az értelmiség a szocializmusban" tárgykörrel tudományos ülésszakot rendezett, melyen ar. Korács István akadémikus, tanszékvezető egyei emi tanár mondott bevezetőt, majd dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának titkára tartott előadást „Az MSZMP politikájának eredmenyei és feladatai az értelmiség körében Csongrád megyében" címmel. A tudományos ülésszakon a következő előadások hangzottak el: dr. Besenyi Sándor: ,.Á szegedi értelmiség társadalmi helyzete, tevékenysége, strukturális jellemzői". Dr. Karácsonyi Péter ..Értelmiségi funkciók és . intézményi formák Szegeden". Dr. Kékes Szabó Mihály: „Általános iskolai pedagógusok Szegeden". Dr. Révész Mihály: „Középiskolai pedagógusok Szegeden". Dr. Besenyi Sándor: „A szegedi kutató és felsőoktatási értelmiség'". Dr. Kékes Szabóné dr. Papp Jolán: „A szegedi egészségügyi értelmiség". Dr. Tráser László: „A szegedi művésztársadalom". Dr. Kotogány Ilona: „A szegedi agrárértelmiség". E korlátozott terjedelem keretei között természetesen nem vállalkozhatunk az elhangzottak extenzív tükröztetésére. Csupán arra tehetünk kísérletet, hogy néhány karakterisztikusan körvonalazódott téma- és problémakörre ráirányítsuk a figyelmet — ízelítőt adva egyben a tanácskozás hangvételéből, hangulatából, problémafölvető szándékaiból. Mindehhez hadd tegyük még hozzá: Szegeden — a Magyar Tudományos Akadémia helyi bizottsága, valamint a SZOTE Marxizmus—Leninizmus Intézete égisze alatt — most van kibontakozóban az átgondolt. tervszerű, témakörökre bontott értelmiségkutatás. E munkában tehetséges, ambiciózus fiatal kutatók vesznek részt. E mostani tudományos tanácskozás tulajdonképpen arról kívánt számot adni. meddig jutott a megkezdett kutatásokban e munkacsoport, és merre kíván az elkövetkezendőkben továbbhaladni. Anélkül, hogy elébe akarnánk vágni érdemi mondandónknak, s anélkül is, hogy egy nem lezárt folyamat minősítésével próbálkoznánk, hadd jegyezzünk meg anynyit: a kutatások igen biztató eredményekkel kecsegtetnek, s már az eddigi tanulságok is igen hasznosíthatónak tűnnek a gyakorlati munkában. * Pijnfp minden előadó hangsúlyozta. ULIIIIU hogy nem kívánja definiálni az '„értelmiségi" fogalomkört. Megelégszik azzal. hogy egyfajta nézőpontból megközelítve elemzi. A tartózkodó óvatosság a tárgykör rendkívüli összetettségére utalt, s egyben arra, hogy a végleges, pontos definíció megszövegezése előtt még nagyon sok részletkutatásra, sok minden tisztázására van szükség természetesen itt. Szegeden is. Egy dologban azonban megegyeztek az ülésszak előadói, függetlenül attól, hogy a foglalkozások, a képzettség szintje szerinti csoportok vagy pedig az „alkotói", netán a „magatartás"-aspektus felől közelítették meg a vizsgált tárgykört: a ma Szegeden élő értelmiségiekre az aktivitás, a közösség ügye iránti érdeklődés, a tenniakarás jellemző. Túlnyomó többségük alkotó módon gyakorolja az értékmegőrzés, és -gazdagítás, a kultúraközvetítés, a közösségteremtés funkcióját. S abból, ami ennek kapcsán pozitívumként elhangzott, mintegy visszakövetkeztethetők azok a motívumok, melyek a ma szegedi értelmiségét jellemzik: a szocialista építés iránti elkötelezettség, a tettrekészségaz átlagost meghaladó aktivitás. Óvakodnunk kell természetesen a sommás megállapításoktól: az összkép egyes elemeiben változó. A felsorolt tulajdonságok a szegedi értelmiség egyes köreiben már teljesítményként varrnak jelen, más értelmiségiek körében pedig jelenleg még követelményként funkcionálnak. * A

C7PflPflÍ értelmiség fejlődését is azok OtCyuUl a jegyek jellemezték, amelyek az országos folyamat meghatározói voltak. A tradicionális értelmiség itt is fokozatosan — nemegyszer ellentmondásokkal küszködve — integrálódott a szocializmusba. A népi értelmiség sem minden területen hyert teret azonnal egyforma intenzitással. Napjainkra viszont e folyamatok már kiteljesedtek: a szocializmusba integrálódott tradicionális értelmiség és a népi értelmiség — jelentőségének megfelelő szerephez jutva — együtt munkálkodik, tevékenységének irányultságát. szándékait és tartalmát alapul véve egységesnek tekinthető. A felszabadulás óta eltelt időszakban Szegeden is bekövetkezett az értelmiségen belül az a struktúraváltozás, amelyet az élet igényelt Mint ismeretes, a két világháború közötti időszakban a város értelmiséget érintő fejlődése — klinikaépitkezések, egyéb egyetemi beruházások — nagyobb volt az átlagosnál. így a foglalkozási struktúra is kedvezőbben formálódott, mint másutt, bár ebben a formájában is magán viselte a A szegedi értelmiségről korra jellemző egyoldalúság — az úgynevezett humán- (jogász, pedagógus) -tú!súly %— jegyeit. Az is közismert, hogy az ötvenes évek első felében a város féjlődését mesterségesen visszafogták. Ez viszont hátráltatta az értelmiségi .foglalkozásstruktúra átalakulásat, az egészségesebb, a realitásnak jobban megfelelő arányok létrejöttét. S csak az 1957 utáni egyenletes, folyamatos fejlődés korrigálta a műit aránytévesztéseit. A jelenlegi felmérések szerint napjainkban több mint tízezer értelmiségi — az aktív keresőknek mintegy 12 százaléka — él a város falai között. Ha ehhez hozzászámítjuk — mint potenciális értelmiségit — az itt tanuló 6 ezer diákot, akkor derül csak ki igazán, milyen hatalmas számitól van szó. A számok persze ezen a területen igen félrevezetőek. Hiszen köztudott, hogy egy-egy értelmiségi — orvos, pedagógus, művész, ipari és mezőgazdasági termelésirányító — kisebbnagyobb csoportokkal, sokszor emberek százaival, áll közvetlen kapcsolatban, munkájával, magatartásával, .életvitelével, döntéseivel — és még sok-sok más mindennel — gyakorol hatást környezetére. De mégis hadd érzékeltessük egy úiabb számadattal a fejlődés dinamizmusát: 1960-ban, tehát két évtizeddel ezelőtt még csupán a keresők hat százalékát tették ki a szegedi értelmiségiek. S ha ehhez hozzávesszük, hogy húsz év alatt számuk nem egyszerűen csak megduplázódott, hanem a keresők számának gyors növekedésével arányban kétszereződött meg, akkor — a kvalitatív mellett — a kvantitatív méreteket is jól érzékelhetjük. (Ugyanakkor az is tény, hogy a város tudományos, közoktatási, közművelődési. egészségügyi szerepe a helység határain túlnő, sok tekintetben meghatározó szerepe van az. egész dél-magyarországi térségben, sőt egyes vonatkozásokban azon túlmenően is.) Szakmastruktúra szerinti megoszlásuk jelenleg így fest: 41,3 százalékuk — tö'ob mint négyezer ember — pedagógus, 24,6 százalékuk gazdasági területen — iparban, mezőgazdaságban, közgazdasági vonatkozású irányító poszton — tevékenykedő értelmiségi. 15,2 százalékuk az egészségügyben dolgozik. 15,1 százalék jogi végzettségű, 1,6 százalékuk pedig a közművelődésben végzi nap mint nap munkáját. (A többi, 2,2 százalék egyéb területen dolgozik.) Első pillantásra is szembetűnően a legnagyobb előretörés a gazdasági területen tevékenykedő értelmiségiek számának növekedésében következett be. Mindez természetesen szorosan összefügg a város ipari fejlődésével, a mezőgazdaság szocializálásával, a tudományos megalapozottságú termelési rendszerek elterjedésével. Ha azonban közelebbről is szemügyre vesszük a helyzetképet, akkor a pozitív jegyek sokasága mellett ellentmondásos jelenségekre is szép számmal bukkanunk. Az első mindjárt az, hogy a meglevőnél több műszaki és közgazdasági értelmiségire lenne szükség. A felmérések szerint a magasan kvalifikált műszaki követelményekhez kötött munkaposztok harminchárom százalékát még olyanok töltik be, akiknek nincs meg ehhez a képzettségük. Míg a közgazdász munkakörben dolgozóknak csupán 18 százaléka rendelkezik felső fokú közgazdász végzettséggel, diplomával. Túlzás, sőt hiba lenne felnagyítani e tényezők hatását. Ám abban bizonyára nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a jelentkező problémák egy része innen ered, ebből a helyzetből nő ki. S amikor az üzem- és munkaszervezés problémáival küzdünk, miközben a korszerű gyártás- és gyártmányszerkezet kialakításának buktatóit konstatáljuk, amikor a közgazdasági elemző munka — benne a megbízhatóbb prognosztizáció — hiányosságait számba vesszük nem vonatkoztathatunk el a szakember-ellátottság tényleges fogyatékosságaitól sem. Az egyik előadó utalt rá» hogy különösen alacsony Szegeden a közlekedésben és a szolgáltatásban tevékenykedő értelmiségiek száma. S ha itt is óvakodunk a túl kézenfekvőnek tűnő párhuzamoktól, mégis fel kell tételeznünk, hogy a szegedi egyéni és közösségi életvitelnek ezek a kétségkívül igen neuralgikus pontjai részint bizonyára attól és azért is ilyenek, mert az irányításból, az üzem- és munkaszervezésből, a korszerű újításokat bevezető törekvésekből hiányzik a kellő értelmiségi erő. Mert a meglevőnél több kellene — és persze sok-sok minden egyébre is szükség volna emellett —. hogy jelentősen javuljon a szegedi szolgáltatás és a városi közlekedés színvonala. * bnalma? kérdésként vetődött fel. vauyQ:IIIUO jon ténylegesen az értelmiségi funkcióknak megfelelő munkát végeznek e munkahelyükön az ott tevékenykedő értelmiséglek? Aztán: az elvárásoknak megfelelő-e a képzettségük — nem találkozhatni-e a „túl"-, illetve az .,aluli,skolázottság" tüneteivel? A szegedi összkép ilyen szempontból részint megnyugtató, részint azonban bizonyos eltérő arányokat és jellegzetességeket is tükröz. Az a tény. hogy e Tisza-parti városban • az orvos—segéderő arány — 1:3 — lényegesen rosszabb az optimálisnál — 1:5 — jelzi, hogy az egészségügyi értelmiségiek rá vannak kényszerülve arra. hogy munkaidejük egy részében — nem -is kevés ideig naponta — olyan jellegű munkát Végezzenek, amely nem igényli magas szakképzettségüket. Magyarán szólva: amit orvosi diploma-szakvizsga nélkül, esetleg egyszerű gimnáziumi érettségivel is el lehetne végezni. Közgazdasági fogalommal élve, orvosból, pedagógusból, jogászból „túlkínálat" van Szegeden. Ugyanakkor — mint mar utaltunk rá — műszaki, közgazdász képzettségűből — a műszakiak körén belül pedig különösképpen üzemmérnökből — a jelenleginél jóval többre lenne szükség. Egyes munkahelyekre — könyvtár, általános iskolák alsó és felső tagozata, különösen a nyelv szakok — a „túliskolázottság" jellemző. Ilyen helyeken előfordul. hogy szakképesítéshez egyáltalán nem kötött munkaköröket is diplomával (esetenként több diplomával) rendelkezők töltenek be. Sokan tanítanak az általános iskola alsó tagozatában tanárképző főiskolai. a felső tagozatban pedig'epj/etemi végzettséggel. E jelenség oka: a Szegedhez való ragaszkodás a munkavállalók részéről, a magasabb képzettségűek alkalmazására hajló — vagy ösztönzött — igény a munkaadók részéről. Az egyes intézményeken belül a különböző értelmiségi — szakma — csoportok arányai sem mindig egyenletesek. Még napjainkban is domináns eleme a kiválasztási gyakorlatnak „a pedagógus és a jogász mindenre jó" alapelv. Előfordul, hogy olyan munkaköröket is ilyen végzettségűekkel töltenék be — például a szakigazgatásban —, ahol speciális szakigazgatási, netán éppen pénzügyi képzettségre volna szükség. Az ebből eredő problémákat felesleges lenne részletezni, elégedjünk meg jelzésükkel, s azzal, hogy az államigazgatási munka problémakörének néhány momentuma e jelenségcsoporttal ts kapcsolatba hozható. Mint köztudott, sok gonddal küzd a szegedi közművelődési hálózat is. A felmérések szerint itt egyes intézménycsoportoknál — például: művelődési otthonok — bizonyos mérvű „alulképzettséggel" találkozhatni. Sok esetben sem a végzettségi szint, sem a szakmairányultság nem megfelelő. * Cnji esett, a Szegeden dolgozó érOUSl ötu télmiségi nők helyzetéről, szerepéről is. Manapság gyakran emlegetjük — nemegyszer igazságtalanul pejoratív jelleggel — bizonyos szakmák, foglalkozási ágazatok feminlzálódását. S bár kétségkívül találhatók egyes területek, ahol többségben vannak a nők, az összképet tekintve azonban nem ez a helyzet. Hanem még mindig nem értük el azt az arányt, amely összhangban lenne a nők össznépességi arányával. Ez azonban csupán a kérdés egyik — bár nagyon fontos, ám csupán a kvantitatív kérdéseket érintő — oldala. A másik nagy probléma, hogy a női szerep maradéktalan vállalása még napjainkban is (ellenére minden segítségnek, támogatásnak) olyan terheket ró az értelmiségi nőkre, hogy a velük azonos képességű férfi kollegáikkal szemben hátrányba kerülnek. Tudományos, szakmai előrehaladásuk általában lassúbb, mint a férfiaké, kevesebb közöttük a tudományos fokozattal rendelkezők száma. S ez egyáltalán nem azért van, mintha kevésbé lennének tehetségesek, szorgalmasak mint a férfiak. Egyszerűen arról van szó, hogy azonos képességeiket hosszú távon nem tudják zavartalanul kifejteni a családban vállalt terhek, és egyéb — ez esetben — hátráltató körülmények miatt. Speciális kérdéskört említettünk, ejtsünk hát szót e fejezetben a Szegeden élő mintegy ezer nyugdíjas értelmiségiről is. Jelentős ' többségük megőrizte testi-szellemi frisseségét. szeretne is dolgozni, tevékenykedni. Nagyobb mérvű társadalmi foglalkoztatottságuk azonban még nem megoldott. Noha — erre többen is utaltak a tudományos ülésszakon felszólalók közül — arra a szellemi potenciálra, amit képviselnek, bizonv szükség lenne. A tudomány T^rmrils kapcsolatának további erősítése folyamatos feladat, melynek részletcélkitűzéseit a mindennapok határozzák meg. E kapcsolatot többen — jelképesen — ..a harmadik szögedi hídként" jellemezték. Ez a híd legalább olyan fontos szerepet tölt — tölthet — be a szegedi városfejlődésben, mint a másik — valóságos — kettő. Hiszen, ha a tudomány és a gyakorlat, a kutatás és a termelés között szorosabbá válik a kapcsolat, az együttműködés, ez egyrészről hatalmas szellemi energiákat szabadithat fel, illetve köthet le, másrészről pedig jelentősen felgyorsíthatja a helyi fejlődést. Anyagi lehetőségeink erősen korlátozottak Szegeden is. A szellemi energiák felszínre hozásában és hasznosításában viszont kétségtelenül vannak még tartalékaink. Ezt mutatják a helyi értelmiségkpta'ás által feltárt tények, adatok, objektív és szubjektív momentumok is. Manapság sokat beszélünk arról, hogy a tudomány közvetlen termelőerővé válik. E nagyon igaz megállapításnak különösen megnő a jelentősége olyan körülmények között, amikor a termelőerők dologi részét — új beruházások, új létesítmények, géppark, nyersanyag, ásványi kincsek, stb. — csak igen korlátozott mértékben tudjuk fejleszteni Szegeden. * nem egészen véletlen, hogy éppen a szegedi művésztársadalom életével, helyzetével való foglalkozás örvén vetődött fel a helyi értelmiségi közérzet kérdésköre. Tévedés ne essék: a szegedi értelmiségkutatás által Jeltárt számtalan tény közül sok utal arra. hogy ez a nagy vidéki váras milyen sokat tesz azért, hogy az itt élő, • alkotó értelmiségiek minél komforto-. sabb körülmények között munkálkodjanak. Több előadó is említette: az értelmiségiek szeretik — ha máshonnan érkeztek, időközben megszerették — Szegedet. Ez a város nem csupán életlehetőséget ad számukra, hanem a környezethez, a lokalitáshoz való érzelmi, hangulati kötődést is jelent. Nem felhőtlen viszont a kép. A valóság arcát e területen is gyakran barázdálják ellentmondások. Tény, hogy az olajipari és a biológiai kutató bázis kiépülésével a hatvanas-hetvenes években sok értelmiségi települt be a városba. Ugyanakkor sok értelmiségi — főként sok író, színész, újságíró — költözött el innét. Többségük a a fővárosban folytatta munkásságót, néhányan — kevesebben — pedig nagyobb-kisebb vidéki városokban. Az elvándorlásnak van természetes vonatkozása: a jobb körülmények, az elismerés és a munka magasabb színtjei felé való törekvés. De lehet negatív előidéző oka is: ha valakik azért mennek el innét, mert nem kapják meg a kellő elismerést, mert nem. adunk nekik annyi segítséget, amennyi pedig a helyi erkölcsi-anyagi lehetőségekből jószerével kitelne. Az elmúlt tíz-tizenöt év mindkét esettípusra szolgáltatott példákat. Sok minden arra utal, hogy a jelenségekből levonható tanulságokat figyelembe vették. Egyes tények azonban jelzik, hogy megszívlelendő tanulság is maradt még azok számára, akik a ma és a holnap helyi arculatát orientációjukkal, döntéseikkel alakítják. Sokan panaszkodnak arra, hogy még mindig nincs elegendő olyan fórum a városban, ahol az értelmiségiek számára mód nyílnék a találkozásra, a véleménykifejtésre és -cserére. Szóvá teszik, hogy a meglévő fórumok nem mindig töltik be szerepüket. Az egyes szakmák, foglalkozási csoportok tagjai egymástól meglehetősen elszigetelten tevékenykednek — és néha ez a cselekvésforma még az azonos szakmát művelők körében is jellemző, mintegy óhatatlanul is akadályul szolgálva a kutatási integrációra, a tevékenység összehangolására törő kezdeményezéseknek. „Nincs a szó teljes értelmében vett értelmiségi közélet a városban" mondta az egyik felszólaló. S az egymás mellé sorakozó véleményekből az is kiviláglott, hogy a jelentkező gondok egy része az értelmiségi cselekvés olyhelyt föllelhető negatívumaiból nő ki. Előfordulhat tehát olyan helyzet, amikor célszerűbb lenne a bajok boncolgatását az • előidéző okokhoz arányított önkritikával is párosítani. Hiszen az értelmiségiek maguk is tehetnek sokszor arról, hogy a rendelkezésre álló fórumok nem megfelelően funkcionálnak; hogy bizonyos kulturális kezdeményezések. amelyek joggal tarthatnának igényt széles körű érdeklődésre és támogatásra, részvétlenség miatt kudarcba fulladnak; hogy a szakmák, foglalkozások képviselői nem keresik egymással a kapcsolatot még annyira sem amennyire a valóban szerény ilyen jellegű lehetőségek egyébként módot adnának... * lehetne még sorolni mind.izt, ami eav igen termékenynek bizonyult tudományos tanácskozáson fölvetődött. De meg kell elégednünk ennyivel. Szegeden felmutatta* első eredményeit egy fiatal értelmiségkutató munkacsoport. A valóság tüzetesebb megismeréséhez ki valamennyiőnket hozzásegíteni a maga sajátos eszközeivel, helyi eredményt, gondot reális, elkötelezett szigorúsággal egyaránt mérlegre téve, annak érdekében is. hogy a szegedi értelmiség aktivitása meg jobban hasznosulhasson a városgazdagításban.