Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-24 / 146. szám

Kedd, 1980. június 24. 5 Bulgáriából Szombathelyre Átutazóban a színház Pál Tamás az első külföldi turnéról Átutazóban érkezett haza vasárnap, pár órára, a sze­gedi színház operaegyüttese, szólisták, kórus, műszakiak és a szimfonikus zenekar Bulgáriából, s már hétfőn tovább ls indultak Szombat­helyre. Június 12—22. között a magyar—bolgár kulturá­lis kapcsolatokat rögzriő egyezmény keretében előbb Burgaszban, majd a várnai fesztiválon képviselték a hazai operajátszást Verdi Falstaff és Johanna cimú alkotásaival, illetve Doni­zetti Anna Bolenájéval. Hat napot töltöttek Burgaszban; Várnában közvetlen a sze­gediek vendégjátéka előtt lépett föl a Berlini Filhar­monikus Zenekar és rendez• ték meg Leonyid Kogan he­gedűestjét, utána pedig a helyi opera Carmen-bemu­tatója jelentette a fesztivál soros eseményét, vagyis iz­galmas program ágyazta be operistáink első külföldi turnéját. Mindkét városban zárt színházban látszották el a három operát. — Szombathelyre a szo­kásos évadvégi meghívásnak eleget tenni utaztak teanap, Pál Tamással, a színház és a szimfonikusok igazgatójá • val tehát a szó szoros ér­telmében futtában sikerüli beszélnünk a bulgáriai úton szerzett legfrissebb benyo­másokról. — Már Bugaszban kitün­tető rokonszenvvel fogadtak, előadásainknak zajos közön­ségsikere volt. nagyon jól éreztük magunkat. A turné során ismételten meggyő­ződhettem arról, milyen erő­sek a társulatot összetartó szálak, hiszen más dolgunk sem volt, mint egymással törődni művészileg, emberi­leg. Idegen környezetben ál­taiában élesebben rajzoló­dik ki az együttes profilja, s jóleső érzéssel kellett ta­pasztalnom, társulatunk mű­vészi kvalitásai milyen er­tékesek, felemelőek tudnak lenni. Bulgária köztudomá­súan a hangbirtokosok ha. zája. E tekintetben persze nem vehettük fel a versenyt az élvonallal, ám az előadá­sok összmunkájában. da ­rabértelmezésben, muzikali­tásban feltétlenül. amit vendéglátóink is méltánvol­tak. Főleg a Falstaffban, mely osztatlan, átütő sikert aratott; a Johannában és az Anna Bolenában Inkább a zenekar és néhány egyéni teljesítmény hívta föl ma­gára a figyelmet. Mégsem szeretnék személy szerint senkit kiemelni, valameny­nyi közreműködő képessé­geinek maximumát adta. s ezeknek különbségei szá­munkra ismeretesek. A bol­gár szakemberek kiemelték viszont előadásaink rende­zésének Jő színvonalát, össz­hangját a zenei megvalósí­tással. Várnában módunk volt megnézni a Trubadur fesztiválelőadását két angol vendégművésszel, Aszen Najdenov dirigálásával. t tulajdonképpen ekkor oldó­dott föl érthető szorongá­sunk, s tudatosult bennünk, nincs különösebb szégyen­keznivalónk. Azért is emlí­tem ezt a Verdi-operát, mert hazaérkezve nyugat­németországi és belgiumi körútra szóló szerződés várt bennünket: 1981 februárjá­ban-márciusában 21 elő adásra kötötték le együtte­sünket a Trubadúrral, olyan városokba, mint Rotterdam, Eindhoven, Fürth stb. — Mutat rokon vonásokat a várnai fesztivál a szege­divel? — Csak részben. Várnáról azt tartják, Bulgária nyári fővárosa, fesztiválja nem­zetközileg is elismert, kidol­gozott, bőkezű és nagyvona­lú, említsem csupán a saj­tótájékoztatók, műsorfüze­tek színvonalát, hogy a Jo­hanna-bemutatónkat példá­ul egyenesben közvetítette a szófiai rádió. A színházi produkciók nem égy szín­helyre koncentráltak, mint a szegedi szabadtérin, s úgy vettem észre. évente más-más profilnak szente­lik. Burgasz fejlődőben le­vő város. Várnát szeretné utolérni, s ezért a helyiek minden energiát mozgósí­tanak. Színházuk ugyanúgy épülőfélben, mint a szegedi, s mig elkészül, egy vegy­ipari kombinát kultúrházá ban tartják az előadásokat, mely a város főterén van, s annyiban sem hasontyt a ml kultúrházainkhoz, hogy forgószínpaddal rendelkezik, megfelelő zenekari árokkal, trégerekkel stb. Burgaszban találkoztunk többek között Kozsuharovval, a Magyar Televízió legutóbbi karmes­terversenyén kitűnően sze • repelt muzsikussal, aki a helyi opera dirigense, s akit a szegedi zenekar hivott meg, a budapesti verseny­eredményhirdetésén. ven­dégszereplésre. Mint korábban beszámol • tunk róla, az operával együtt Szombathelyen ját­szik a szegedi színház pró­zai és operett-társulata is. Június 30-ig a Házmestersi­ratót, a Szöktetés a szeráj­bólt, Erkel Bánk bánlát é; a Bajadért mutatják be, 27 én pedig a szombathelyi „táj" tizedik évfordulójá­nak alkalmából, kívánság­hangverseny lesz. ahol a szegedi művészek a szom­bathelyi nézők kérésére ele­venítenek meg opera- és operettrészleteket. S újra hazatérve sem kezdődik a nyári vakáció mindahá­nyuknak, hiszen hozzálát­hatnak a Szegedi Szabadté­ri Játékok előkészületeihez: Mind a Kálmán királyban, mind a Falstaffban és a Carmenben több szegedi művés'z, és persze a zene­kar, énekkar, műszakiak ér­dekeltek, i N. I. Értékel közvetíteni Lesz elóg Tréningruha, iskolaköpeny A tavaly még hiánycikk­nek számító tréningruhák beszerzése az idén már ke­vesebb gondot okoz a gyer­mekes szülőknek. A Váci Kötöttárugyár és a Hódme­zővásárhelyi Divatkötöttáru­gyár 26 százalékkal, azaz a tavalyinál összesen félmil­i lióval több térníngruhát gyárt az idén. Ebbe termé­szetesen a felnőtt tréningru­hák is beletartoznak, me­lyek, mint korszerű' sport­és szabadidő-ruhák, az utób­bi időben rendkívül kere­setté váltak. A tréningruhák választé­ka is bővül, Vácott a mű­szállal kevert alapanyagból készülő Addidas tipusű női, férfi- és gyermektréningru­hák az eddigi hagyományos kék-fehérnél több, és egy­mással kombinált színekben is kaphatók lesznek. A HÖ­DIKÖT a bolyhos belsejű, hagyományos tiszta pamut alapanyagú termékeken kí­vül új cikként műszál és pamut összetételű tréning­ruhát is gyárt. Az iskolaköpenyek leg­nagyobb gyártói, a Habse­lyem Kötöttárugyár és a Szegedi Ruhagyár, harminc modellből álló sorozatot mu­tatott be az idén a keres­kedelem szakembereinek. Az új, praktikus és tetszetős leányka-, fiúköpenyekből né­hány iskolában is véleményt kértek, ennek alapján je­lölték ki a gyártásra ke­rülő modelleket. Ezekből ké­szítik el a kereskedelem ál­tal igényelt 970 ezer dara­bot. Az első szállítmányokat már útnak indították a nagykereskedelmi vállala­tokhoz. Á néptáncverseny eredményei ÉDOSZ-táncosok a múzeum előtt Vasárnap délelőtt nagy közönségsikere volt az utcai néptáncbemutatóknak; a vá­ros különböző pontjain tap­solhatott a közönség a 13 szak-szervezeti néptáncegyüt­tesnek, az idei találkozó, a IV. országos minősítő ver­seny résztvevőinek. A „tér­táncok" után következett a háromnapos program záró­eseménye, a verseny ered­ményeinek kihirdetése. A minősítés fokozatairól a szombati bemutatók alapján a következőképpen döntött a Pesovár Ernő népzeneku­tató által vezetett zsűri: arany első fokozatú minő­sítést kapott a Kertészeti Egyetem és a MEDOSZ táncegyüttese, valamint a szegedi táncosok, az EDOSZ csoportja. A találkozó leg­jobbjait az ózdiak követik, a Kohász táncegyüttes arany második fokozatú mi­nősítést kapott. Ezüst 1.; Padragkút! Bányász. ezüst II.: Várpalotai Bányász, ezüst III.: Salgótarjáni Ko­hász és Szekszárdi TOTÉV Táncegyüttes. Bronz első *©­kozatú minősítése van a hqjrendi porcelángyár, s mohácsi és a debreceni szakmunkásképző Intézet csoportjának, és bronz má­sodik fokozatot kapott a pápai téglagyár együttese. A zsűri azt javasolta a Pécsi Vasas Izzó és a Törekvjs Táncegyüttes vezetőinek, hogy a soron következő or­szágos minősítésre nevezze­nek. Ügy számolom, a foci és a színház kapta a legtöbb mű­soridőt az elmúlt héten. Nem valószínű, hogy a különféle nyári színházak produkciói­nak televíziós felvételei na­gyobb közönségsikert arat­tak, mint az Európa-bajnok­ság mérkőzései. A profán összehasonlítást azért enge­délyeztem magamnak, mert egyszerűen érthetetlennek ta­lálom: a televízió, amely nyíltan vállalja, hogy lehe­tőségei szerint népszerűsíti a színházat, miért nem képes belátni e lehetőségek korlá­tozottságát? Ha módja lenne a közön­ségnek látványosan megbuk­tatni valamely tévés produk­ciót, a hét két színházi fel­vétele, a fertőrákosi Barlang Szinház meg a Körszínház I előadásának közvetítése egész biztosan megbukott volna. Nem szükségszerűen azért, ! mert a Bor Józse/-rendezte Suppé daljáték, a Boccaccio, vagy Kazimir Károly Hiawa­tája — rossz. Az tudja, hogy milyenek voltak ezek az elő­adások, aki látta őket, nyá­ron, a helyszíneken. Egysze­rűen azért buktak volna, mert mint tévés produkciók bizonyultak rossznak, hosz­szúaknak, unalmasaknak, ha­tástalanoknak. Szükségsze­rűen kimaradt belőlük ugyanis a „hely szelleme", ezeknek a nyári színházak­nak a sajátos légköre, amellyel együtt — meglehet — élvezhetők. Azoknak a színházismerő és színházat kedveld embereknek, akik fáradságot és pénzt nem saj­nálnak, hogy nyáron megte­kinthessék e különleges, spe­ciálisan a helyhez és az idő­höz kötött produkciókat. De vajon miért vállalja a tévé, hogy fontos darabok sikerült közvetítései, számtalan is­meretterjesztő jellegű műsor, tájékoztató, ízlést formáló magazin Jó hatását rombolja e kevesek érdeklődésére szá­L 'j. " Kgp kepernyo mot tartó előadások sikerü­letlen reprodukcióival? Félreértés ne essék: nem lenne jó, ha a technikára, a színházi előadás televíziós „leképezésének" eleve adott korlátaira, a színházi él­mény szükségszerű redukció­jára hivatkozva — nem ke­rülne előadás a képeryőre. Mint már sokszor bebizonyo­sodott, igenis léteznek szín­házi „események", amelyek­ből üdvös részelni a nézőté­rinél jóval nagyobb töme­geknek ls. Azoknak is, akik nem jutnak el a teátrumba. Bár egészen nyilvánvaló, hogy sohasem volt és nem is lesz könnyű eldönteni, mit érdemes és kell ilyen sokak szeme elé emelni, ezért a színházi értékek fölismerésé­hez elég régóta rendelkezés­re áll már egy néhány eliga­zító elv és mérce, újabban meg a televíziózás ls talált alkotórészeket egy majdani, saját esztétikához. Fontos lenne, hogy használtassák is mindez, különösen, ha olyan művelődési missziók eredmé­nye múlik ezen, mint amit a színház megkedveltetéséért vállalt az értékközvetítő te­levízió. S. E. ff ...növeszti körmét és fogát" rádiófigyelő ' íme, újabb adalék gyer­mekcentrikus világképünk­höz. Sőt, ennél többhöz ls: korunk egyik jellegzetes ha­zai konfliktus sorozatához. Az egyik vagy másik szülőre maradt gyerekek körüli acsarkodások és adminisztra­tív hercehurcák egyetlen, látszólag nem túlzottan tipi­kus, valójában mégis igen­csak jellemző esetébe sűrí­tette mondandóját múlt csü­törtökön a Kossuth-adón a Délutáni Rádiószínház be­mutatója. Kósa Judit Foggal és körömmel című műsora „egy ritka per" dokumentu­mait feldolgozván, egyszerre több kérdést vetett föl: mi­től „valóságos apa" az örök­befogadó férfi, s mitől nem válhat igazi anyává az idő­közben feleségül vett asz­szony? Egyáltalán: a komoly és felelősségteljes szülői atti­tűd milyen határhelyzetek­ben minősíthető igazán? És főleg: miféle nevelési kultú­rával is rendelkezik egy-egy átlagos mai magyar állam­polgár? A szituáció a következő: a házaspár örökbefogad egv kisfiút. A nő meghal, « férfi elvesz egy özvegyasszonyt. Az újdonsült nevelőanya vi­Gserepifascar Ismét megrendezik a hí- reláthatóan 20—25 ezer ke­res cserép vásárt Pécsett, rámiát rakodnak majd ki Időpontja július 6-a, hely- július első vasárnapján a színe a négytornyú székes- Sétatér öreg fái alatt, egyház előtti tér lesz. Előr (MTI) A természetes, rusztikus anyagok térhódításával di­vatossá váltak a zsák-, il­letve ponyvaszerű kender­anyagok bútorszövetként, újabban pedig falburkoló ta­pétaként is. Ilyen durva szövésű anyagból a Ken­derfonó és Szövőipart Vál­lalat az idén már mintegy százezer négyzetmétert szál­lít Skandináviába, ahol bű­torhuzatnak használják. Ugyanoda, valamint angol és francia megrendelőknek el­küldték az első kendertapé­ta-szállítmányt is. Az úgy­nevezett rácsos szerkezetű, ritka szövésmintával készült szövetet főként szállodák és més középületek belső fal­burkolására használják. Hasonló rendeltetésű fal­burkoló anyagot készítenek a Mohácsi Farostlemezgyár­ral kooperálva is: a ken­derszövetet farostlemezre rögzítik, így nyernek rusz­tikus hatású, divatos ta­pétát. Ezzel egyebek között csökkenteni kívánják a hi­ányt, amelyet a fenyőfűrész­áru felhasználásának a kor­látozása jelent az építkezé­seknél. a falburkolásnál ls. Az űj cikkel egyébként be­neveztek a BNV korszerű termék pályázatára. szonylag rövid idő elteltével Ponciustól Pilátusig futkos, beadványok és kérelmek tu­catját írja rf gyámügyi ható­ságtól a rádióig: vigyék el a gyereket, jelenlétét nem tud­ja elviselni. „Rossz termé­szete van, kibírhatatlan". Állandó cívódások, a házas­pár közben megszületett sa­ját gyermeke hat nap után kétoldali tüdőgyulladásban meghal, persze ezért is okol­ható ós okolandó valaki: az apa. aki időközben elzavarta a nőt, aki megfázott, ám ... A kép egyre bonyolultabb, zsúfoltabb, kiismerhetetle­nebb. És fokról-fokra söté­tebb. Ami a rádiós oknyo­mozás során kiderült — pél­dás riporteri módszeresség­gel, hatásos szerkesztésben — az .legalábbis ellentmon­dásos: az örökbefogadott gyerek a nevelőanya szerint rettenetesen elkényeztetett, hároméves kora után sem szobatiszta, ráadásul szemte­len és agresszív. A nevelő­apa előadása szerint neje viszont ütötte-verte Gyuri­kát, lecigányozta és névte­len leveleket írogatott a va­lódi szülőknek: legalább ők vigyék el végre a kisfiút. Közben azt is megtudjuk, hogy a nevelőanyának két saját, huszonéves gyermeke van, Jelenlegi férjét valóban őszintén szereti, mellékesen pedig a gyámhatóság előbb elviszi a kisfiút, azután «z apának visszaadja, aki leg­végül újra magára maradva tovább neveli, bízván abban. hogy „csak lesz meg egy J6­lelkű nő". Két ember foggal és kö­römmel védi a maga Igazát. Egyik az örökbefogadott gye­reket is, a másik ugyanazon eszközökkel marja azt. Gyu­rika, az ártatlanul ennyi bajt okozó, szerencsétlen fiúcska, lettlégyen akár elkényezte­tett, pimasz kis kölyök, akár megfélemlített, szeretet után sóvárgó, Ijedt kis emberpa­lánta — csak veszíthet az ügyön. Hogy a magányos va­lódi- és nevelőapák könnyen kényeztetik a gyerekeket, a valódi- és nevelőanyák pedig hasonlóképpen könnyen vé­rengző anyatigrisékké is vál­hatnak: többé-kevésbé tu­dott dolog Kósa Judit doku­mentumműsora végső soron nem mondott kJ semmi újat, sőt a feltett kérdésekre sem válaszolt, még közvetve sem. Csupán regisztrált Az iga­zán nagyszerű az volt ebben a rádióműsorban — ami nem volt benne. A csövesek pél­dául. Az aluljárókban, a fut­ballmeccseken, a diszkó­klubokban található, tömér­dek cikktémát adó ifjonchad. Meg József Attila egyik ké­sel nagy versének néhány sora: „ ... nézz a furfangos csecsemőre / bömböl, hogy sxánassa magát / de mig mosolyog az emlőre, / nö­veszti körmét és fogát". Hogy harminc-negyven év múlva Ismétlődhessék egy emlékezetes rádióműsor cí- * me (is)? Domonkos Láműó Elhunyt Komlós üladár A Kulturális Minisztérium, az MTA Irodalomtudományi Intézete, a Magyar írók Szövetsége közli: Komlós Aladár állami dí­jas író, irodalomtörténész, költő, az irodalomtudomá­nyok doktora életének 68. évében, június 22-én, hosz­szan tartó, súlyos betegség következtében elhunyt Te­metéséről később intézked­nek. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents