Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-20 / 143. szám

4 P?nM<, 1980. ninlus 20. postaláda társszerzőnk az olvasó -tTalán unják már a lemezt kedves olvasóink, mégis kénytelenek vagyunk régi vesszőparipánkon lovagolni, miszerint levelükhöz — panaszukhoz, észrevételükhöz — adják nevüket, lakrímüket Is. Az Önök érdekében kérjük ezt. Előző Postaládánkban tettük közzé egyik olvasónknak a srakemberek által megjavlthatatlannak ítélt vlllanyrezsó ügyében írt levelét. A panasz megjelenése után jelentkezett szerkesztőségünkben egy szerelő, aki készségesen ajápletla fel segítségét a levélírónak. De mert a panaszos lakcímét nem közölte velünk, le kellett mondani a szívességről. E történet talán meggyőzi örökösen hajtogatott óhajunk Indokoltságáról inkognitóba burkolózó olvasóinkat... Mit mond a másik fél? „A június 13-i Postaláda roéatban olvastam egy levelet, mely arra késztetett, hogy tollat ragadjak, én is írjak Önöknek. A levelet Hódi Sándor írta Együttélés címmel. A levélíró igazat ad azoknak, akik ránk szólnak, azért, mert focizunk. Többek között abból a meggondolásból — 6 így tapasztalta —, hogyha kitörik egy ablak, azt senki sem vállalja magára. A mi udvarunkban ez nem így van. Ha mi, gyerekek valamit elkövetünk, azért tartjuk a hátunkat. Nálunk a felnőttek sem kórörvendöek — egy-két kivétellel. Az idézett levélben egy-két j ót tm ácsot is kaptunk. Az egyik az. hogy dominózzunk és ugrálókötelezzünk. Merem remélnt, hogy ezt Hódi Sándor sem gondolta komolyan, vagy nem gondolta végig. Elképzelni is szörnyű, hogy egykét órás szabad időben az év minden napján dominózzunk. Mert például ha én egy fél óráig domlnózok, ak, kor utána megfogadom, hogy három évig rá Se nézek erre a játékra. Az ugrálókötéllel pedig az a helyzet, hogy elég nevetséges, ha egy tizennégy éves gyerek azért megy le az udvarra, hogy megszámolja, hányszor tudja átugrani az ugrálókötelet- A második jótanács: a játék- és mozgásvágyunkat sportegyesületekben éljük ki. Ez elég furcsa ajánlat, mert más az a játék, amit otthon, és más az a „játék", amit sportegyesületben játszunk. A sportegyesületben versenyzünk. Az az igazi játék, amelyet jó kedvvel, baráti társaságban teszünk. Hódi Sándor még azt is írja: a kényelmes lakás az életbevágó, a játszótér csak másodrendű. Én ezzel sem értek teljesen egyet. Szerintem hiába szép és tágas a lakás, ha a gyermek börtönnek érzi, ahol nem szabad hangosabban szólni és nevetni, nem szabad labdázni, futkározni, ugrálni. Az újságban közölt levélből én azt olvastam ki. hogy a levélírónak az a véleménye: a gyerek üljön egy helyben és maradjon csendben. a felnőtt korosztályt ne zavarja kedvteléseiben. Szerintem együttélésünket úgy tudjuk zavartalanabbá tenni, ha az idősebb korosztály is enged a követeléseiből és mi, gyerekek is engedünk a huszonegyből." — Patócs Klára, hetedik osztályos tanuló levelét idéztük. Szoktassuk önállóságra, óhajtjuk, hogy a munkával, kezdeményező képességre s »e az ügyeskedéssel szergyerekeinket — mondjuk zett pénzt becsüljék. De nem egyszer. Szeretnénk, ha hogy kívánhatjuk ezt tőlük, felnövekvő generáció maj- a fentiekben is ecsetelt megdan tisztességesen,- becsüle- vetendő eseteknek lesznek lesen végezné munkáját. Azt szenvedő alanyai? Folyik vagy íjem? Múlt pénteki Postaládánk- épület "alagsorában történt ban SOS címmel közöl- 6zennyvízíeltörésről. Meg tük a Kereszttöltés utca aznap közegészségügyi ren26,'A-ban lakó olvasónk pa- delkező határozat született szát: két hete eldugult a le- az IKV igazgatójának kötefolyó az alagsorban. S noha lezésével a fenti hiányosság — a levél szerint — szóltak megszüntetésére!", az illetékeseknek a KÖJÁL- Mindehhez annyit fűznénk nak, mégsem történt semmi, hozzá: olvasónk a 26/A-ból A Szeged megyei városi küldte a szennyvízömlésről Közegészségügyi és Járvány- szóló levelét. 5 úgy tudta, ügyi Szolgálattól dr. Görbe hogy a KÖJÁL képviselője Eszter, állami közegészség- járt a házban. Nem volt ügyi, Járványügyi felügyelő okunk kételkedni ebválaszolt. Egyebek között ezt ben, mint abban az írja: állításban sem, hogy a be„Az újságban közöltekben jelentés után „nem törhibás a házszám lépcsőhá- tént semmi". A bűzlő házzának megjelölése, és nem a ban lakók ugyanis mit sem KÖJÁL, hanem a Közegész- tudnak az intézmények egységügyi és Járványügyi Szol- més közti levelezéséről, gálát jelent meg a helyszí- Ilyen körülmények között nen". Á válaszadó szerint ugyanis csak az a fontos: nem felel meg a tényeknek, folyik vagy sem a szennyhogy „mégsem történt azóta víz. Márpedig az még nasemmi", ugyanis „Közérde- pókig folyt. S az IKV-tól kakű bejelentés érkezett júní- pott tájékoztatás szerint a us 6-án a szolgálathoz a Ke teljes munkával a hét végén reszttöltés utca 26'B számú készülnek el. Gyorsszolgálat, óh! Bizonyára mással is elő- ható egyéb defekt miért nem Pétörpál fordult már, hogy nem a szervizben romlott el az autója, ezért írhatom e néhány észrevételt többek neorvosolható ott, ahol a baj megtörtént. Talán tilos segí teni a műhelyen kívül? Sokan mpndíák ugyan; nem vében Is. Június 10-én nem én vagyok az egyetlen, aki akart indulni az autóm — tudósít bennünket a ZX 84—72-es rendszámú személygépkocsi tulajdonosa. — így járt, mégis előhozakodnék egy javaslattal. Tehát: idomítsa mindenki úgy az autóját, hogy csak a Xl-es Becsapott gyerekek Olvasóink jó része tapasztalatból tudja, az ügyes-bajos ügyek kapcsán többnyire azt szoktuk kérni: ki-ki foglalja össze írásban is panaszát Egyrészt azért, mert így nekünk is könnyebb a közérdekű bejelentéseknek számító észrevételekkel foglalkozni. Az illetékesekhez fordulva így könnyűszerrel igazolható, hogy nem kitaláció, hanem valóságos probléma, melyben intézkedésüket kérjük, blykor mégis testünk kivételt. Azokban az esetekben, amikor azt emberileg, a körülményeket mérlegelve, feltétlen indokoltnak tartjuk. Ezúttal egy ilyen — szóban előadott — panasszal is foglalkozunk a Postaláda hasábjain. A következőket elsősorban a kereskedelemben levénykedők figyelmébe ajánljuk. Nemrég felzaklatott, kömynyekkel küszködő édesanya kereste fel szerkesztőségünket. Elmondta, jó ideig betegeskedett. a klinikán ápolták. Szerencsére — magyarázta — van egy okos, megbízható 11 éves fia, aki édesanyja távollétében egyedül is el tudta mind azt Intézni, ami a család éleiében elengedhetetlenül fontos volt. Így kifizette az albérleti díjat, a villanyszámlát, s mert édesapja kora reggel megy munkába, s csak késő délután végez, még a mindennapi bevásárlást is rá lehetett bízni. A kisfiú az egyik napon, apja kérésére útnak indult, pénztárcát venni. Busszal jött lakóhelyéről, Tápéról Szegedre. A Mikszáth Kjlmán utcán az egyik trafikoshoz kopogtatott be. Uvegpulton keresztül választhatta kl azt az erszényt, mely hasonlított ahhoz. melyet édesapja kért. A trajtkos papírba csomagolva adta át a kisfiúnak a portékát, mellyel a gyerek boldogan sietett haza. Otthon aztán kicsomagolták a pénztárcát, s ekkor vették észre, hogy a csatja hibás. Pontosabban fogalmazva: a 68 forintért vásárolt erszényt nem lehetett zórni, mert az összefogására szolgáló patent egyik fele nem volt a helyén. Néhány nappal később az édesanya — akkoriban jött ki a klinikáról — megjelent a trafikosnál. Kérte, cserélje ki a hibás pénztárcát. A trafikos erről hallani sem akart, sértő, durva szavakkal utasította ki üzletéből a reklamáló anyukát. Mondván egyebek között: „Töob eszük is lehetne, miért éppen egy gyereket küldenek vásárolni". Az édesanya ezután jött (szerkesztőségünkbe, tanácsot, segítséget kérni. Magam — a Postaláda mostani összeállítója — ugyancsak megpróbáltam a trafikossal szót érteni. Az udvariasan egyáltalán nem mondható fogadtatás után, jóllehet, a maj napig szent meggyőződésem, hogy a panaszosnak igaza volt, jobb nak láttam á hasztalan győzködéssel felhagyni, a butikból távozni. Tudom, az édesanyának és gyerekének most hasonló kilátástalan vállalkozás megmagyarázni : ebből az esetbői nem érdemes általánosító következtetést levonni. Tudom, a kereskedők túlnyomó része maga is elítéli azokat a kollégákat, akik minden lehető alkalommal becsapják, átverik a gyermekvásárlókat. De, mert meglehetősen nagy számmal akadnak- a pultok mögött, a pénztáraknál1 a gyerekeken hasznot húzók, ajánlatos lenne a felügyeleti szerveknek komolyabban venni az efféle ügyekben reklamálókat, v Tízszer megállt, kilencszer autójavító kapuján belül esindult, ez lehetett az arány, sék baja. Mindenki csak A végleges engedetlenség úgy autózzon, hogy ismetős után elmentem a Tolbuhin is guruljon a közelében, aki sugárúti AFIT-szervizbe, szükség esetén el tudja vonaholis a gyorsszolgálatot szfi- let ni. Avagy: az autók javírettem volna igénybe ven- fásával foglalkozó vállalat ni. A következőket ta- gyorsszolgálata ne csak mpasztalhattam: senki nem vében legyen az. Azt hiszem, volt hajlandó megtenni az utóbbi javaslatot lenne a 250 métert az autó- legésszerűbb megvalósítani. ig. Autómentőt javasoltak Hogy mégis négy keréken de az Budapesten volt.tehái tudok ismét közlekedni, az aznap nem nagyon vontatott annak a szerelőnek köszönvolna még tíz métert sem, hete. aki ugyanezen a körhát még olyan hatalmas tá- úton, a benzinkútnál levő volságra, mint a műhely és szei-vizben dolgozik, és aki a körút sarka. Egyéb tana- szeretheü a szakmáját, csok: toljam oda, húzassam a .fj mecszen. taxival stb. Ezek után meg- t"=yan^ elegge "messzen kérdezhetném: egy egyszerű védhetett" az autómmal, de gyújtáshiba,, könnyen javít- eredményesen. Tapasztalatok a vendéglátásról Szabó József újszegedi le- által is látogatott hotel szovélírónk Sültgalambok pe bája kétes tisztaságú, ablaka dig nincsenek című, nemrég hibás volt. Pihenésem alatt megjelent publicisztikánkra italárlapot egyáltalán nem reagált. Igaz, tapasztalatait láttam. Nyilvánvalóan abból nem itthon, hanem a Balaton a meggondolásból nem tetmellett szerezte,' mégis indo- ték elém, hogyha meglátom lehetőleg korláttal védve ezen a forgalmas helyen, koltnak tartjuk észrevéte- az árakat, talán nem is ren- ~ az üvegekben levő élei- ahol sok idegen is megfordul, leit nyilvánosságra hozni. A delek. Tiszta vizet az aszta- miszerek. Szeretném tudni, az állomás mellett ilyet látmessziről hozott benyomá- lokon soha nem kínáltak, h°0V köteles-e a vevő az így, ni. A Bem utcában szörnyülsok ugyanis a szegedi ven- bár erre, úgy tudóin, maga- léhát a bolt hibájából, nem ködik egy házrom; mennyi déglátás ismerőseinek sem sabb szjntű utasítás is léte- megfelelően biztosított árut föld és piszok, teledobálva idegenek... „A napokban zik. Az egyik étteremben el — amennyiben az leesik — kl- edényekkel, még pockot Is fejeztem be a Balaton mel- számolás, illetve fizetés után fizetni? Mert hangsúlyozom, láttam szaladni. Miért nem lett pihenést. Benyomásai- a vendégnek visszajáró tíz- véletlenségről, nem szándé- kötelezik az illetékest, hogy mat behelyettesítettem az forintos sehogyan sem akart kos károkozásról van szó..." a piszkot takarítsa el? Ez a említett cikk gondolataival előkerülni. | Azon egyszerű — NaÓV József né leveléből látvány szégyen a városra". Az eredmény: azonos. Ezt oknál fogva, hogy a fizető idéztünk. — írja dr. Gera Jánosné. igazolják a mellékelten meg- akarta meghatározni, meny- Egyik olvasónk nemrégi- „A József Attila sugárúti küldött, ugyanabból az étte- nyi legyen a borraváló ösz- ben azzal a kéréssel kereste nagy platánfákon évről évre rémből származó, 1969-ben szege. És még lehetne foly- meK szerkesztőségünket, ad- több fekete varjú rakja le és 1980-ban készült étlapok, tatni a sort tovább. Jóllehet, iunk tanácsot, honnan jut- fészkét. Szűnni nem akaró A két étlapon kínált ételek ezek a jelenségek úgy tűn- hat a színészek fotóihoz, károgést végeznek kora haj50 százalékánál sok esetben hetnek fel, mint egy hák- Nos, érdeklődésére özv. Nah- naltól késő estig. Egyszóval még a sorrend is azonos, lis ember egyéni sérelmei, lik Gusztávné, Bajcsy-Zsi- pihenni sem lehet a varjúkUgyanakkor az idén készült mé„is _ úgy Gondolom •— ljnszky utca 16. szám alatti tói, olyan lármát csapnak, étlapon már az üzletvezető ,í , . , lakos közölte: szfVesen ad, A lakótömb vamennyl lakóés a konyhafőnök nevét na Upikussa valnaK> mindez cserél levéiírónkkal 6Ztárfo- jénak nevében kérjük az ilsem tüntetik fel. Egy orszá- végső tokon közügy, melyen tókat. letékeseket, hogy számolják gosan is ismert, külföldiek javítanunk kelL". „Szegeden jártamban dol- fel ezt a tűrhetetlen állapoRom akadt Alsóvároson. Alig tot" — írja egyik névtelenül Sorokban hittem a szememnek, hogy háborgó olvasónk. Talán az egyik legősibb matszáradásig. öregökbe ünnepünk a közelgő Péter- kötözötten (36 kötelet köPál napja, amit a városi töttek egy csomoba, aminép is az aratás kezdete- nek a neve az üreg) rákként tart számon. Űrnap ták egymásra a sok-sok után pár héttel már sárgul- kötelet, amit vagy fainak az árpatáblák, vagy nyókba tettek, vagy letaahogyan nagyemlékezetü kariak hamarjában vágott öregje:nk mondják, viasz- és összekötözött gabonával. érésibe van. Egyre-másra hogy ne száradjon, mondják is: „ha így marad A vágást csak frustok az üiö. piritgatl, nemsoká- után kezdték meg Régen a ra lévágjuk az árpát". Az gazda odaállt a tábla széléárpavágással tulajdonkén)- hez, ahol majd kezdeni pen megkezdődik az aratás, akart, levett kalappal aminek napja (június 29.) mondta: „Isten nevibe neígy jelződik kalendáriu- kilátunk. Uram segicc3, munKban: Péter, Pál. Né- hogy maid be is fejezhespünk nyelve meg eképpen sük". Ezután suhintotta az őrzi: Pétörpál. elsőt, majd a sokezrediket, Alig húsz évvel ezelőtt közben röndönként, röndliiilyenkor már izgalommal banként fogyott a lalponkészültek erre a napra, álló gabona. Reggelre áltaamely a dolgos napok kö- lóban nyárson sült á szazött a legjelesebb. A gazda ionná, meg a nyárshegyre összeszedte a szerszámkész- tűzött vöröshagyma. A zsírt letet: a kaszákat, a sarlót kenyérre csurgatták, aztán (régebben a marokszödő azt is megpirították, úgy gamót), a kévekötőfát. A ették meg. Reggeli után közeli erdőből, vagy árok- nem tartottak pihenőt. Ha parti bokrosból takarókat nagyon meleg volt, egy-egy vágott négyet-ötöt is, hogy kicsit leálltak. Sok helyen — tartalék is legyen. A kaszá- főként nagycsaládoknál — kat finomra kalapálta a az aT)ya c.,nk az első nap földbe vert üllőn, Bmit reggelén ment ki a család,.kaszálás közben maid dal az aratás megkezdésére. fenyni kellett kaszakövei'. Aztán hazament és főzött. Az aztán vitte. ..mint kú- Az ebédet legtöbben gyalog dúskasza a gyöpet". Az ér- vitték, ha sokan dolgoztak, pát régen nem kötötték akkor kocsival. Ugyanakkor kévébe, hanem rudasokba vittek a csöcsösökbe friss rakták. Az ilyen rudasokat vizet is. Bádogtányerokba Vásárhelyen — ' csakúgy, a fő-iasztalra tálalt az mint a szénét — ún. bo- asszony, valahol enyhelyön, londkocsin vitték a nyo- vagy alkalmi sátorfélétjen. másra. Később az árpaka- Ebéd után deleltek. Az 1 ászokat is kévébe, azokat ember ritkán feküdt le. ö meg keresztbe rakták. inkább megkalapálta a kaA búzavágás megkezdése szát. megitatta a lovakat, előtti héten kocsira kászá- és nézegette a fogyó búzalódott az egész család. Leg- táblát Kélóra tájban „möin-kább vasárnap délután gén beleálltunk. aztán dör. kerítettek erre sort, ami- göltük napáldozatig". Estekőris kint döntötték el, me- felé megkezdődött a kereszlyik napon fogjanak hozzá tezés. Amig déltájt „pérkált a búzavágáshoz. Mindany- ám az öreg", most szorított, nyian belementek a sárguló de azért dolgoztak „gatyabúzatáblába. A gyerekek rohadásig". ki se látszottak belőle. A . , ,, gazda kalászt szaggatott Mlnt. ahogyan a kezdés, innen is, onnan is, amit ugyan,u§y a ,Yégzés is únszétmorzsolt a tenyerében, "épnek számított a családKifújta közüle a tokiászt. han. Nem csak az öregek, aztán bekapott egy szemet de a gyerekek is nagyon belőle. Mindenkinek adott elfáradták mar, akiket egy-egy szemet, „nézzétök. ekeppen biztattak szüleik: tejes-e még. vagy* ropogós?" „Gyerünk gyerok, vágjuk lé Kisgyerek a búzaszemet mé0 ez\ a kU sarkot. Mögelőször megcsókolta, mert szorijiuk a kisnyulat, azt - a régiek szerint azon elvigyuk haza". Jézuska látható — így lát- Az aratás utolsó napján ta szüleitől Is, s csak azu- minden családban sült a tán ette meg. Közben kisü- végzési lepény, amire jóltötték, hogy „hónapután, ha esett a máskor savanyúnak nem esik, rázönditilnk". mondott bor. Nemsokára Ügy Is lett. Hajnalban, ami- megkezdődött a hordás meg kor a nap még a másik ol- a cséplés és az őszi nagy dalára fordult, már csavar- munka: a betakarítás ták a kötelet, egészen har- IfJ- Lele József „Az Oskola és az Oroszlán utca sarkán található élelmiszerüzletben szoktam vásárolni. Így módomban áll megfigyelni, immár évek óta, a polcokra felrakott, valósággal felz6Úfolt üvegek miatt történő kellemetlen eseményeket. A boltban nagyon keskeny a vevők áltai használható tér. Két vásárió esetében egymás kerülgetése bizonyos manővereket kíván, hogy a polcokról egy-két üveg le ne sodródjon. Olyankor még szerencsés a kedves vevő, ha például 30—40 forintos áruig sodorja le a polcra tornyozott üvegek egyikét Szemtanúja voltam már olyan eseteknek ls, amikor 150—200 forintot fizettettek ki azért az italéri, amely elfolyt a kövön. Ez főleg akkor bosszantó, ha csak egy liter tejért jött be az ember vásárolni. Én is kezdek annak a vásárlónak igazat adni, aki a múltkor —' egy ilyen baleset után — megkockáztatta: talán szándékosan úgy rakják meg a polcokat, hogyha egy üveget megmozdít az ember, kettő leessen. Nem tudom, kinek . van ezen haszna? ... Javasolnám, hogy cseréljék meg az áruk helyét. Az alsó polcokon lehetnének a csomagolt áruféleségek, föVálaszol az illetékes Június 6-1 Postaláda rovatunkban tetÚlk közzé özv. Péter Józsefné észrevételét, miszerint a negyed kilogrammos krémtúrót jó ideje nem lehet at üzletekben kapni. A panaszra a Csongrád megyei Tejipari Vállalat szegedi üzemigazgató-helyettese válasnolt. „Tájékoztatjuk kedves fogyasztónkat, hogy május 10tői 23-ig valóban nem lehetett 25 dekagrammos krémtúrót vásárolni, mert az adagológép oly mértékben meghibásodott, hogy teljesen üzemképtelenné vált. Ilyen adagológép az országban nincs több, tíz éve az NSZKban gyártolták, a szükséges tartalék alkatrészeket nem tudtuk beszerezni. Időközben már egy másik csomagológépen megkezdtük a próba adagolásokat, melyeknek eredménye csak május 21-én volt kielégítő. Eíutáá a krémtúróból megrendelt mennyiségek már az új csomagolásban kerülnek az üzletekbe " összeállította: Ladányi Zsuzsa