Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

Munkaterületük az egé:z város Beszélgetés a tanácsi munkáról Hogyan irányítja a városi tanács testülete Szeged életét, fejlődését — erre a kérdésre az átlagos újságolvasó rendszeresen választ kap a tanácsülésekről és a végrehajtó bizottság üléseiről szóló tudósításokból. a város életéről szóló cikkekből — ha olykor közvetve is. Ritkábban esik azonban arról szó. hogy miként vesz részt a tanács egy-egy tagja a várospolitikai kérdések megoldásában, hogyan válik összekötő kapoccsá a város lakói és vezetői között, s ezáltal miképpen részesedik személyesen is a munkasikerekből, mint veszi vállaira a még megoldandó gondokat... Szerkesztőségünk — melyet a beszélgetésben Pálfy Katalin képviselt — a városi tanács négy tagját hívta vendégül, hogy Takács Mátéval, Szeged főépítészével együtt a várospolitika és a tanácstagok munkájának eleven kapcsolatáról ejtsünk szót. A beszélgetés időpontja nem véletlenül volt április első fele, a közelgő tanácsi választások előkészítésének ideje: a tanácstagok ilyenkor felmérik, mit végeztek. Beszélgetésünk résztvevői — felvételünkön, balról.jobbra haladva — Lángi István, a gumigyár karbantartó-művezetője, dr. Horváth Károly főiskolai tanár, az Élelmiszeripari Főiskola technikai intézetének igazgatója, középen Takács Máté főépítész, ifj. Tóth Antal, a szalámigyár megbízott csoportvezetője és Mészáros Rezsőné, a gedói általános iskola igazgatója voltak, s közülük négyen olyan tanácstagok, akik már a második választási cikius végére értek, tehát csaknem egy évtizednyi tanácstagi munka tapasztalatairól szólhatnak. P K.: Választókörzetük lakói feleslegesnek tarthatják a kérdést, , de lapunk többi olvasója nem: kérem, mondják el, hogyan lettek tanácstagok! Mészáros Rezsőné: Pedagógus pályafutásommal egyidős a tanácstagságom. A tanulmányaim mozgalmi élete után lényegében ugyanazt folytattam, 1970-től. Nekem nagyon sokat segített a tanácstagi munkámban, hogy a szülőkkel közvetlen kapcsolatba kerültem. (Választókörzetem. a 73-as is tarjáni: a háromszázas épületek — a szolgáltatóház és a pártház környéke.) A pedagógusok általában jobban megértik az emberek gondjait: amikor megválasztottak, tudtam, sokszínű, életszerű munkám lesz. Tarjánban is lakom: láttam, hogyan alakul, nő ki a földből ez az új városrész. Tóth Antal: Egy új városrészben mást jelent 'tanácstagnak lenni, mint egy „elöregedett" negyedben. Szépnek, jónak ígérkezett minden, aztán jöttek a problémák... Nálunk is, a 7l-es körzetben, a Budapesti körút, Szilléri sugárút. töltés, záportározó közötti területen. P. K.: Kire támaszkodhat a megoldás keresésekor? Tóth Antal: A népfront körzeti bizottságával jó a kapcsolatunk — onnan kapok sok segítséget, igaz. ez kölcsönös. Horváth Károly: Én meg az 197Ó-ben létrejött Élelmiszeripari Főiskolát képviselem a tanácsban. Azóta vagyok tanácstag is... A körzetem persze, komolyra fordítva a szót, nagy: a Marx tér, Pulz utca, Bakay Nándor utca és Teréz utca között, a 99-es számú körzetben 1200 választópolgár él. Ezt a vidéket én egyébként negyven éve ismerem: ott voltam középiskolás. Sok ismerősöm van az idősebb emberek között is. Egyébként jobban féltem ennek a körzetnek a gondjaitól. mint amennyi aztán adódott. Tudtam, hogy sokat nem ígérhetek a választóimnak — inkább személyes gondjaik megoldásában számíthattak rám. Az a tapasztalatom, a tanácstag a szakigazgatási szervezetben dolgozók közreműködésével olyan ügyeknél is sikerrel bábáskodhat, amelyekre egyébként nincs paragrafus .. . Ilyen volt a börtönnel szembeni, életveszélyessé vált ház bontása, vagy a főiskola eddigi történetének jó néhány, végül is megoldódott gondja. Lángi István: A választókörzetembe, a 101-esbe én meg beleszülettem. Alsóvárosi gyerek voltam — a Hunyadi János sugárút, Szivárvány és Alföldi utca, Bécsi körút között élők választottak tanácstagjukká. A szüleimmel éltem, nagyon fiatal voltam, amikor a jelölésem ötlete a munkahelyi KlSZ-szervezetben felvetődött. És a lakóhelyem idősebb lakói is mellém álltak — vasutaslakta körzet az, és édesapámnak is a MÁV adta a kenyeret. Könnyű indulásom volt: a népfront titkára is vasutas ... S áz 1971_es választásokat megelőzően nagyapám volt ott a tanácstag. Az érdekesebb előterjesztéseket már általános iskolás koromban olvastam nála ... Takács Máté: Ez aztán az igazi folyamatosság! A tanácsi munkát egyébként sem lehet választásonként újrakezdeni: a folyamatosság éppen azon alapul, hogy az újra megválasztottak. a „régiek" segítik az újakat, a kezdő tanácstagokat, mint az a Lángi családban lehetett... Persze, azért az majdnem minden új tanácstaggal előfordul, hogy interpellációval akar — merő jóakaratból — egészen személyes ügyeket elintézni... Alighanem így kezdődik a tipikus tanácstag-pályafutás. A rutinszerzést, a válogatni tudást a terület alapos ismerete hozza meg, s el kell telnie egy bizonyos időnek, mire a tanácstag és általa a választói is felismerik,' milyen igényekkel léphetnek fel. Horváth Károly: Van egy ideülő történetem. Olyan régi harcostársamat váltottam, aki tizenhat évig volt ott tanácstag. Mindazokat a problémákat, amikkel ő nem tudott annak idején zöldágra vergődni, a beszámoló gyűléseimen — mindegyiken! — sorra felvetette. Amikor már harmadszorra szólalt föl, csak odaszóltam: te itt éltél, dolgoztál, mi az ördögöt csináltál? Semmi nem változott... A szél ugyanúgy viszi a piactérről a szemetet, az autók ugyanúgy parkolnak, bőgetik a motorokat... No. persze, sikerek is adódtak: annak kinyomozása például, hogy a szakközépiskolánk telke — a Shell-kút melletti — kié ... Két évig állt a munka, mert a gazdának nem volt nyoma a telekkönyvben. Végül a pesti íöldhi> .fÜ vatal kiderítette: a háború előtti alsóváros—móravárosi legeltető bizottság jogutódja az egyik szegedi téesz. Az elnök tőlünk tudta meg, hogy földjük van arrafelé ... Lángi István: Mi is kerestünk már gazdát... Három viszonylag új IKV-ház van a körzetemben. Megkeresett a népfronttitkár, meg a lakóbizottság elnöke, hogy társadalmi munkában jó lenne a házak közébe gyöngykavicsot teríteni — csak anyagot kellene szerezni hozzá. Körülbelül három évig tartott a vita, hogy a házak közti terület kié: a tanácsé, és akkor a városgazdálkodási vállalat ad kavicsot, vagy az IKV-é, és akkor onnan várható a kavics ... Hivatalos telekkönyvi szemlét kéllett kérni, hogy kitudódjon: az IKV területe, az a rész, ami addig nem kellett senkinek sem... Ennél hosszabb ügyem egy volt. Annak ma sincs vége. sajnos. Vagy hat éve tanácsért fordult hozzám egy idős néni: védőoltatást, hatásos megelőzést és gyógykezelési módot tudakolt betegségére. Én akkor a bőrgyógyászati szakrendelést ajánlottam neki. Alig egy hónapja, hogy olvastam a néni levelét a Postaláda rovatban. Talán emlékeznek, a panasz oka: a rüh ... Elgondolkodtam: szegény, hat éve jár az ügye után, és még most is ott tart, ahonnan elindult. Mészáros Rezsőné: A tanácstagnak az egész város a munkaterülete — nem ragaszkodhat csak a saját körzete ügyeihez. Az Északi városrész szélén, a gedói iskola mögött, van egy nagy szanált terület. És mert az Északi városrészben nincs még sportpálya, úgy gondoltuk, ha megkapjuk a várostól, építünk egyet, társadalmi munkában. Pénzünk nem volt az induláskor — most már van valamennyi —, hát pályázatot adtunk be az OTSHhoz. Napokon belül megjöhet a hír az eredményről. Van terület, van engedély, már csak a rajtjelre várunk. P. K.: S mindennek a szervezése — összeszámolható-e valaha? — sok időt igényelt. Mészáros Rezsőné: Rengeteget. A „sportkombinát" ügye jó példa arra is, hogy az egyes városrészek nem különülnek el egymástól. Tarjániak kezdtük a szervezést, együtt az Északi városrész lakóival. A határok összemosódnak a munkában. P. K.; Gondolom, a pályán sem lesz kiírva: Belépés csak az Északi városrész lakóinak ... Mészáros Rezsőné: Tíz év kellett hozzá, hogy a különálló és telepként emlegetett Tarján a város része legyen. Mennyi utánajárás, 'olykor harc, vita után léptünk előre, mire a lakótelep elszigeteltsége feloldódott! Nekünk, tanácstagoknak az volt a feladatunk, hogy megértessük: az új lakónegyedben az emberek ugyan mindig magasabb igényekkel lépnek fel. de csak a takarónkig nyújtózkodhatunk ott is ... Mára ezt sikerült elfogadtatnunk. P. K.: Siker... Általában nem adják könnyen. Tóth Antal: Nem a választókörzetemben lakom, de Tarjánban. Néhány lakóbizottsági tag azzal keresett fel. vállaljam el mégis a gyermekpancsoló ügyének a patronálását. Az lepett meg legjobban, hogy vagy tucatnyi valialat elsu szóra segített. Lehet itt nálunk dolgozni... P. K.: ötlet és szervezőerő kell hozzá ... 1 oLjI í.utal: És még valami. Annak felmérése, hogy mire vagyunk képesek. A körzetemben levő záportározó, úgy látszik, meghaladta a Lirosdaimi munkások erejét. Eredetileg a tizenévesek „mini-sporttelepe" lett volna — s mennyire hiányoznak az egyes korcsoportokra méretezett és tervezett játszóterek! A zápor tározo tanulságait ki-ki majd hasznosítja a saját működési területén: a mi tanácstagi csoportunk amellett áll ki, hogy a gyerekeket nem lett volna szabad onnan kiszorítani. Lassanként Tarján szeméttelepévé válik az a rész... Takács Máté: Azok számára is tanulságos eset a záportározóé, akik a várospolitikai célbk megvalósításához alkalmanként társadalmi munkások segítségét kérik. Ezeket az erőket célszerű olyan feladatok megoldásához csoportosítani, amelyeknek látszik a végük! Horváth Károly: Akkor aztán a tanácstag sikere lesz az is — de persze nemcsak az övé —, hogy a „lelkek békéjét" sikerült megteremtenie. P. K.: A szűkebb lakókörnyezetben élők e'gyetértésére, közös munkájára gondol? Horváth Károly: Arra is. Meg arra, hogy a tanácstagok tanácsi bizottságokba csoportosulva — a város egészében gondolkodhatnak egy szakterületen. A bizottságokat úgy szervezték, hogy azok nem a tanács hivatásos tisztségviselőinek vezetésével működnek — így még szélesebb társadalmi bázisra támaszkodhatunk. Az utóbbi néhány évben már érvényesült az a törekvés- is, hogy a viszonylag kisebb létszámú állandó bizottságok egy-egy célfeladat elvégzéséhez az adott terület, témakör legjobb ismerőit hívják meg. s így megalapozott, elmélyült vizsgálódással készült anyagokat terjeszthetnek 3 bizottságok a testület elé. Ezt a módszert az élet diktálta, képtelenség feltételezni és elvárni, hogy a tanácstag minden témában otthonosan mozogjon, véleményt mondjon. P. K.; A véleménynyilvánításnál maradva, a tanácsülésen szót kérő tanácstag, vagy a hivatalokban személyesen közbenjáró tanácstag véleményét kérdem: melyikük dolga a könnyebb? Tóth Antal: Hatásosabb a tanácsülésen interpellálni, de hát oda nem vihető akármilyen probléma ... Más kérdés, hogy a tanácsülésen, vagy utána kapott válasz sem mindig kielégítő. Kisebb ügyekben egyébként az ember személyesen intézkedik — ennek meg az a hátránya, hogy nem marad írásos nyoma. A tanácstag örök dilemmája, hogy két markos férfi segítségével kidobja-e a játszótérről a hinta elkorhadt talpazatát, vagy induljon el a hivatalos ügyintézés sokkal hosszadalmasabb útján. Lángi István: Apró, de a közösséget érintő ügyek egész sora kerül szóba egy-egy beszámoló gyűlésen. Tapasztalatom szerint megnőtt az érdeklődés az ilyen lakóközösségi témák iránt — talán összefüggésben azzal, hogy a város külső kerületeire is nagyobb gondot fordít a tanács. Hat lámpahely, vagy százméternyi járda az ottlakóknak nagyobb dolog, mint egy új ABC, két kilométerrel odébb! Mészáros Rezsőné: A tanácskozási központokban, ahol a város vezetői rendszeresen tájékoztatják az adott városrész lakóit a fejlesztési elképzelésekről, s ahol áttételek nélküli eszmecsere alakul ki várospolitikai kérdésekről az előadó és a hallgatóság között, tehát ezeken a fórumokon az is nyilvánvalóvá vált: a nyílt,, őszinte beszéd, az ígérgetések nélkül ismertetett terv értő fogad tatásra talál. Takács Máté: A sok ezer apró ügyből lesz a várospolitika. Amikor ezt a már rendszerbe foglalt várospolitikát megismertetik a lakossággal, akkor beszélhetünk nyílt várospolitikáról. És biztos, hogy ebben a tanácstagoknak nagy szerepük van. Nem emlékszem olyan esetre a hatvanas évek táián, hogy mielőtt egy előterjesztés a tanácsülés elé került volna, már megtárgyalták a város lakói... Ez a gyakorlat 19(4—O iáján tionosoaott meg nálunk s taián nem túlzás, ha azt állítjuk, Szeged a várospolitikai nyitottság megteremtésében az eisoit között volt akkcfhban. Már a hetvenes évek elején akármelyik szegedi polgár megismerkedhetett a rendezési tervekkel. A 4-es villamos végállomásánál még megvolt a régi kis pártház, ahol Tarján terveit bemutattuk az érdeklődőknek 1969-ben. Ügy gondolom, ez a nyitottság a következő tervciklusban válik majd igazán általánossá, s akkor elkerülhetők lesznek azok a kínos helyzetek, amikre Szegeden is volt példa — például a parkosításban ... Hogy tudniillik asztal mellett megterveznek valamit, közben a lakók kint a ház előtt elkezdenek valamit másképp csinálni. Jönnek a hivatásosok, kidobálják a minap ültetett palántákat, mert az ő tervrajzukon azok nincsenek rajta... Anélkül, hogy a lakosság mostani környezetével kapcsolatos gondjait ismernénk, távlati elképzeléseket sem fogalmazhatunk. Egyetlen példa: Rókus első ütemében — tarjáni észrevételek alapján — már figyeltünk arra. hogy közvetlenül a lakóházak ablakai alá ne tegyünk „dühöngőt", mert aki három műszakban dolgozik, az nappal nem tud pihenni a gyerekzsivaitól. Horváth Károly: Mondok egy ellenpéldát. Tudom az összes hivatalos kifogást, van elég belőle, mégsem értem, hogy lehet olyan szemetes a rakpart... Tisztázatlan kérdésektől ugyanis nem szokott tisztább lenni egy közterület sem. Szerettem volna interpellálni ez ügyben, de olyan emelkedett hangulatú volt a legutóbbi tanácsülés, hogy nem akartam ünneprontó lenni. De ha szabad, ezúton megkérdem: érdekli-e azt, aki nem tud már a lépcsőre leülni, hogy mitől gyűlt ott össze a szemét? Hacsak nem épp ő tört össze egy sörösüveget ... Mert akkor legalább tudja! P. K : Beszélgetésünk befejezéséül, kérem mondják el, hogy akár tanácstagként, akár magánemberként mit várnak a következő évektől? Lángi István: Két dolgot jó lenne mihamarabb megérni: úgy épüljenek új tantermek, hogy egyetlen régi iskolát sem kelljen bezárni, mert akkor nem nyertünk sokat. A másik: épüljön — jó, öt év múlva — Szegeden egy műjégpálya. Mészáros Rezsőné: Majd csinálunk mi a gedói iskola belső udvarán! A most következő évek pedig, jó lenne, ha azt is megadnák nekünk, hogy Felsőváros. Tarján és az Északi városrész közlekedésben, szolgáltatásban, kereskedelemben azonos színvonalra kerülhetne. Tóth Antal: Az a vágyam: hogy ne csak nagy dolgokkal tudjunk bizonyítani, hanem kis dolgokra is figyeljünk. A homokozóba homokot szerezni ma még nem is olyan csekélység! Horváth Károly: Azokban a körzetekben, ahol a következő évek sem hoznak látványos fejlesztést, olyan, jóllehet kis eredményeket kívánok a tanácstagoknak, amelyek sokszor nem ts a pénzen múlnak, s az emberek közérzetét mégis hatásosan befolyásolják. Takács Máté: A szeptemberi tanácsülés napirendjen szerepel majd egy előterjesztés a város peremkerületeinek ellátásáról. Ha ezt az anyagot felhasználhatnánk a hatodik ötéves tervben a tanácsi munkában például úgy is, hogy a választókörzeteket figyelembe veszik a jelentés készítői, akkor annak összehasonlító adatai megkönnyíthetnék azok munkáját, akik elé naponta kerülnek kisebb-nagyobb, várospolitikai problémák. A nyílt várospolitikának az is egy eszköze lehet, hogy mindegyik tanácstag tudja : az én körzetem így áll. a szomszédos úgy. a városközpontbeli amúgy. Es akkor el tudja fogadtatni azt az elvet, hogy gázvezetéket előbb ott fogunk építeni, ahol egy folyóméter vezetékre több fogyasztó jut és nem ott, ahol tizedannyi. A várospolitika említett dokumentumai segítségével 6okkal könnyebben tudnánk egy nyelvet beszélni.