Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

\ Szabó Józsefné Szabó Józsefné vásárhelyi cseledből lelt dorozsmai tanácstitkár az ötvenes években, majd egy évtizeddel később admimsztráior a kisteleki bölcsődébenFiatalon belekóstolt a mozgalmi mttnkaba, 1945 március lö-án lepett a kommunista pártba. A Kuü 01 csoporthoz kerüll Szavalt, bzervezett, szemináriumot vezetett. mindent csinált, mint akkoriban többi nőtársa. Ügy mesélii 1847-ben a csecsemőotthonhoz közvetítették ezakacsnak. es egyszer csak hivatja a tanácselnök, hogy elküldik aUamigazgaiasi iskolára. Nem akart elmenni, mondván- nagyon szeret főzni, Más választasz azonban nem volt. Pestre került, Fedák Sári villájába járt tanfolyamra, aztán tíz évig Dorozsmán maradt tanácstitkár. Elvégezte az általános iskolát és megtanulta, milyen gz igazj tanácsi munka- Akkoriban mindenkiben volt valami hiba, az egyiket reakciósnak, a másikat sunyinak, a harmadikat részegesnek mondták. Nem tudott dönteni, kinek is higgyen- Végül aztán csak a maga eszere hallgatott- Átélte a nehéz időkét, segített a többi párttag- Ötórai teásat rendeztek, hos szovjet nő*1 eletét ismerteltek es hittek a mozgalom igazában, hogy szebbek es joboak lesznek a következő ev tizedek. borsa azért volt nehezebb, mint másé, mert mindennap Hódmezővásárhelyről járt &iskundorozsmára- bokán voltak testvérek, segíteni kellett a családon. ívuután lerjnez ment, joitek sorpan a gyerekek, veius. napról-napra a több gond. Mint mondotta, neki mar nincsenek idegei, olyan'sok mindent átélt. Ötvenhatban az ajtójuk előtt gépfegyver állt Nem bántották uaet, ment minden tovább, mintha mi sem történt volna. Az a kislány azonban, akivel akkor terhes volt, kiskorában meghalt, máig se tudja, miért. Az áiiandó teszel ige g, a rossz lakás, a lehetetlen körülmények, a sok munka mind tüske maradt az aszszonyban. Igaz, később lányikrei születtek, s meglett a család öröme. Nehezen vált el Kiskundorozsmaiol, várta a jobb életet, szerette, becsülte a munkáját. Felelős pozíciójú emberek bíztatták, maradjon otthon a gyermekekkel, minden megoldódik Kisteleken, ahová a férje kerül tanácselnök nek. De nem igy történt. Egy éyig nem tudott munkába állni, éjszaka kézimunkázott, mint bedolgozó volt szövetkezetbe, hogy munkaviszonya ne szakadjon meg, és több legyen a pénz, mert öten éltek egy fizetésből. Később rendeződött sorsuk, állást kapott a bölcsödében, megnőttek a gyerekek, és elfelejtett mindent, ami rossz volt. 1963 óta vöröskeresztes titkár, majd pártvezetőségi tag és a tanácsi alapszervezet titkára lett. Titkári tisztéről a mostani értekezleten köszönt le azzal, hogy nála erőteljesebbek már a fiatalok. Nagy Sándor Nagy Sándor, a balástyai Móra Ferenc Termelőszövetkezet elnöke mondja: ő maga úgy érzi, sohasem bocsátkozott szélsőségekbe az elmúlt harmincöt esztendőben, ezért nem is csalódott a pártban sem. Pedig voltak nehéz idők, ömikor elszaladt az emberekkel a szekér, s sokan nem tudták, mi az igazi kommunista cselekedet. A sarkadkeresztúri gazda fiának mindig helyén volt a szíve és józanul mérlegelt, a válsághoz igazította életének pályáját- Amikor hazajött az amerikai hadifogságból, a kommunista pártot választotta támaszként. A Viharsarok múltja kötelezte is a 17 holdas gazda fiát, hogy a szegényebbek, az eihagyatottabbak oldalára álljon. Gyulán lépett a jobbat akarók táborába, s akkor vámtisztviselőként dolgozott, folytathatta háború előtti foglalkozását. Onnan került Pusztaszerre az állami ep^azdaság vezetőjének. Nem volt idegen számara a föld. hiszen mezőgazdasági középiskolát végzett, de a nagyüzemi gazdálkodásnak még a csírái is atig fejlődtek ki 195}-ben. Kevés pénzzel, tapasztalat hiányában fogott munkához, S szerencséjére az emberek melléálltak. A hajdani cselédek, napszámosok hallgattak szavára, még akkor is. amikor az ellenforradalom szele pléyte Pusztaszert. Később — 1958-ban — Kiskőrösre szólította a párt. Az üitetvénytervező vállalat vezetője lett. Három évig irányította három megyében a telepítési munkát, majd Balástyára helyezték téeszelnöknak. Azóta többször újraválasztották a tagok. Mipt a beszélgetéskor elmondotta, sohasem értette meg azokat az embereket, akik saját előmenetelükért túlhajszolták magukat. Meri aki nem tesz indokolatlan engedményeket és nem alkalmaz indokolatlan megtorlásokat. az tisztességes mnnkával. hirtelen-látszatok nélkül is eléri a célját, amiért a fizetését és a társadalmi elismerést kapja. A mostani közösségi munka könnyebb, tudományosabb, meaalapozotabb, mint korábban volt, s ez megnyugtató a számára is. Még akkor is, ha mindez a vezetőktől, az irányítóktól alapos felkészülést, magas szaktudást kíván. Ma már általában minden dolgozó tisztán látja a kollektíva erejét és nagyon jól ismeri demokratikus jogait. Kötelességére azonban többször is figyelmeztetni kejl a jó vezetőnek. Nagy Sándor szőlész-borász képesítést és politikai főiskolai diplomát szerzett, munkáját, megbecsülték. Megkapta a Termelőszövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést, a Munka Érdemrend arany fokozatát és a Felszabadulási Jybileumi Emlékérmet, sodik világháború utáni történelmi vákuum igen gazdag ós változatos művészeti életet teremtett, ahol egymás mellett élt a politikával kézenfogva járó agitatív művészet és az avantgarcie törekvéseket is magába olvasztó sokféle kísérlet. Az 1948—63 közötti korszakot a sematizmus, a szqcreál időszakának szokás nevezni. Való igaz. hpgy ez az időszak egybemosta az értékekei, meglehetősen szűk keretek közé szorította a tematikát és a kifejezésmódok változatosságát is egybengúsj'totta. Mégis az orkánkabát, az autópressz. kávéfőző, a fekete telefon, a zipzárqs aktatáska és Tünde robogó korszaka is adott maradandó alkotásokat a magyar kultúrának, gondoljunk csak Somogyi Martinászára, Fprenav Noémi gobelinjeire, Borsos Miklós Egry-portréjára, Makrlss Agamemnon Mauthauseni-emlékmövére, Kiss István Tanácsköztársasági monumentumára vagy Kpccjcs M'irgit kerámiaművészetének és Taván Margit ötvösművészetének kiteljesedésére. A következő. 1962 és 75 közé jelölt korszakot talán a műszőrme kabáttal, az unipressz kávéfőzővel, a színes telefonnal és a diplomatatáskával valóban jellemezni lehet. De még inkább olyan emKölcsönhatásban Művészet és társadalom 1945-1980 Többszólamúság jellemzj a budapesti Műcsarnokban az MSZMP XH. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére rendezett Művészet és társadalom 1945—1980 című, eredeti hangvételű, izgalmas kiállítását. Arra vállalkoztak a bemutató rendezőj, hogy szembesítsék a dinamikusan változó kor gazdasági, társadalmi és kulturális dokumentumait, fölvillantsák az ejmúlt 35 esztendő tükrében művészet és társadalom összefüggéseit, kölcsönhatásait, érzékeltessék a párhuzamosan kibontakozó folyamatok viszonylatrendszerében társadalom és képzőművészet kölcsönhatását. Azt igyekeznek bizonyítani, hogy a művészet az egészséges közösségi élet szerves része, s 35 esztendő képző- és iparművészeti alkotásainak bemutatása a társadalmi esempnyek folyamatába ágyazva tágabb összefüggések felismerésére gdhat lehetőséget. Szokatlan, de mindenképpen eredeti a tárlat rendezési koncepciója. A kiállítás periodizációja már önmagában tartalmi kérdéseket vet föl: gz elmúlt 35 évet ugyanis négy időszakra osztották: ÍP45—48, azaz a második világháború utáni eszmélés éveire; 1948—62, azaz a szocializmus alapjainak ellentmondásokkal terhes megteremtésére, 1063—75-re, a szocializmus építésének mind gazdagpdó időszakára és 1973— 80, azaz társadalmi fejlődésünk utqjsó öt esztendejére, a fejlett szocializmus építésépek időszakára. A rendezés formai szempontból is sok újszerű inegoldást tartalmaz. Három vízszintes zónában heiyezték el a kiállítás tárgyait és műalkotásait: a felső zónában plakátokat láthatnak az érdeklődők, a művészet legdemokratikusabb műfajának azokat a darabjait, melyek legközvetlenebbül kapcsolódnak a mindennapi politikai, társadalmi. gúZdasági és kulturális kérdésekhez; a második zónában helyezték el a korra legjellemzőbbnek ítélt festményeket, grafikai lapokat, textíliákat; míg az alsó zónában iparművészeti alkotások, formatervezett használati eszközök, és a legjellemzőbb hétköznapi tárgyak láthatók. Az egyes korszakok bevezetőjeként nagyméretű fotók, dokumentumrészletek igazítják el a látogató^ a társadalmi-politikai koordinátarendszerben; a termek mennyezetéről pedig portréfotók, valamennyiünk arca tekint ránk. Ék Sándor agitatív plakátjai. MdTtyn Ferenc A fasizmus szörnyei című festménye. Bokros Birmann Dezső Dunavölgyi népek kórusa című megrázó kisplasztikája vezetj be a felszabadulás Után önmagára eszmélő ország művészetének kibontakozását, az alkotók elkötelezettségét, politikai tartását, felelősségteljes helyzettudatát. Megtalálható e számunkra már történelmi korból az oly sokat emlegetett lódenkabát. svájcjsapka, vállra akasztható aktatáska és a Csepel motorkerékpár. de mellettük ott láthatók a falakon Bernáth Aurél, Egry József. Szőnyi István, Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Anna Margit festményei is. Ügy tűnik ebből a válogatásból, hogy a málókezetes plakátokkal, mint amilyet Petőfi 150. születésnapjára, vagy a Lentn-qentenáriumra nyomtattak; Kondor Béla, Kata János, Heich Károly és egy egész grafikusnemzedék kirajzásával 1 Tóth Menyhért. Bartha László, Orosz János, Kakas Ignác, Németh József, Szalay Ferenc fes? teszeiének, Segesdi Qyörgy, Varga Imre, Schaar Erzsébet. Vigh Tamág plasztikájának kibontakozásával, Barcsay Jenő szentend. rpi mozaikjával, Bort-Kováts Sándor csővázas foteljével. Az utolsó termék a szélesre tárt ajtók, a kinyitott zsilipek nagy lehetőségeit mutatiák. Azt a tendenciát, mely a szűken vett képzőművészetből vizuális kul* túrát, környezetesztétikát teremt, ahol a köztéri munka egyenrangúvá lesz az öltözködéskultúrával, a színházi díszlet éppúgy része a művészetnek, mint a gyermek? játék, a plakát csakúgy, mint az önálló grafikai lap. Tanülságos és okos kiállítás a Művészet és társadalom 1945—80 OJyan komplex kommunikációként értelmezett k{sér!et, ahol a műfajok egymást erősítve tágabb összefüggéseket és viszonylatokat tárnak föl, A korral szembesítve bizonyítják társadalom, gazdaság és kujtüra fejlődésének egységét, dinamikus kölcsönhatását, az élet többszólamúságát. úegft megérteni, átélni #5 Vállalni a társada'mj mozgások eseményeit — rádöbbent bennünket, hogy művészet nélkül a jövőt sem lehet emberhez méltóvá tenniTANPI LAJOS SOMOGYI JÓZSFF SZOBRA: MARTINÁSZ konyhában..; Tatjana Bek A cseppnyi A cseppnyi konyhában négy híres, jövendő poéta a szomorúságról ágált, sóhajtozott, zajongott. Körben sötétzöld üvegek és kerekedő tepsifoltok... , És az ablakon túl a fényességes, zöld nyár szállott. Istenem, négy költő — büszke, négyféle szárnyalással, de egyazon hittel: „Persze hogy az én költeményem a legeslegjobb, szóljon bár latinul, ószlávul, vagy tolvajnyelven". ...És én — Irónia nélkül a negyedik vagyok a szélen. A régi ismertetőjellel, a suttyóm cigivel kezemben, széles, kosárlabdás vállam — az ahmatovaj sálban, s messzezengőn olvasom versem a nagy-nagy világfájdalqmro}.,, A kisablak mögött, az utcán a boldog, nyári napfény tombcl(Fordította: Nyilasy Balázs) Tatjana Bek 1949-ben született-, Moszkvában él. Az MGU újságíró karút végezte. 1974-ben jelent meg „Seregétydúcqk" című első verseskötete.