Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

8 Péntek, 1980. április 4: MAGAZIN A világgazdaság áramában A világgazdasági változások és hatások a magyar gazdaságot olyan időszakában érték el, amikor az a növekedés extenzív szakaszából az intenzív felé tartott. Az extenzív növekedés hajtóerői (gazdasági növekedés új munkahelyek létesítésével) kimerültek, hiszen nincsenek többé munkaerőtartalékok. Az extenzív növekedési típus pozitív és előrevivő szerepet játszik a fejlődés első periódusában; nálunk azonban e típus tartozékát jelentő gazdasági és társadalmi struktúrák — különböző, itt nem részletezhető okokból —, befagytak (megmerevedtek) és ezért az átállás késve történik. A késésben levő átállás feltételrendszerét tovább nehezítették, még bonyolultabbá tették az olyan világpiaci változások, mint az értékesítési feltételek romlása a nem szocialista piacokon. Az extenzív növekedési szakaszról az intenzívre történő áttérést általában egyensúlyhiány jellemzi. Az átállásban bekövetkezett késés, valamint a világpiaci átalakulások következtében az egyensúlyhiány nálunk nagyobb lett, mint kedvezőbb körülmények között lehetett volna. Az egyensúlyhiányt a gazdaságban kétféle módon kell megközelíteni : csökkentésére, vagy kiküszöbölésére sajátos azonnali (rövidtávú) cselekvési programot kell megvalósítani (költségvetési kiadások és a beruházások csökkentése, a fogyasztás növekedési dinamikájának lefékezése, az import csökkentése és az export növelése stb.), másrészt mozgásba kell hozni az intenzív növekedési szakasz hajtóerőit; ami hosszabb távú és szélesebb öszszefüggéseket felölelő cselekvési programot kíván. Az új hajtóerőket olyan tényezők jelentik, mint a racionalizálás, a kvalifikált munkaerő képességeinek kifejtésére biztosított kedvezőbb feltételek, struktúraváltás, a technikai fejlődés és innováció, a gyors termékváltás, az energiaés nyersanyag-takarékos termelési szerkezet, külgazdaság és exportnövekedés, a szolgáltatások fejlesztése, rugalmasság növelése, eladási képességek megjavítása és hasonlók. Természetesen az egyensúlyhiány megszüntetése és az intenzív növekedési típusra történő áttérés nemcsak a magyar gazdaság számára jelent bonyolult problémát, hanem a többi KGSTország számára is. Kétségtelen, hogy fejlődésünk korábbi évtizedeiben a mennyiségi növekedés és az egyenlőtlenségek felszámolására irányuló törekvések biztosították a szocialista társadalom előrehaladását. Hajtóerői kimerülése és az egyensúlyhiány által demonstrált gyengeségei következtében a növekedés ezen fajtája többé nem folytatható. Az intenzív fejlődés szakaszában — amelynek feltételrendszerét a világgazdasági korszakváltás hatásai még szigorítják is — a minőség dinamikájára van szükség. A minőség dinamikája azonban a szocialista társadalmi viszonyokra és az egyenlő feltételek rendszerére épül fel. Ez a körülmény jelenti a legfőbb garanciáját annak, hogy e dinamika nem válhat a tömegektől, a haladó politikai és társadalmi gyakorlattól elszakadó „elitizmus"-sá. Ellenkezőleg: a minőségi dinamika hajtóerőinek beáramoltatása a szocialista társadalom mozgásrendszerébe az előfeltétele annak, hogy a növekedési ütem újra felgyorsulhasson és az egyenlő feltételek biztosításához nélkülözhetetlen többletköltségek (eszközök) rendelkezésre álljanak. Nyilvánvaló, hogy a minőség dinamikájára épülő társadalmigazdasági mozgásrendszer a világgazdasági változásokhoz alkalmazkodó, illetve azokat kihasználó gazdaságpolitikát, a gazdasági viszonyok természetéhez igazodó irányítási rendszert, a gazdasági vállalkozások pozícióinak és lehetőségeinek kitágítását, kockázatvállalást, jobb képzési rendszert, korszerűbb tudományos struktúrákat a tehetségek és az alkotó kezdeményezések felkarolását jelenti minden szinten és életkorban. Egy ilyen társadalom és gazdaság nemcsak többre, hanem jobbra, korszerűbbre, technikailag újszerű megoldásokra, a technika és a termékek gyors váltására. a szükségletek és a járulékos szükségletek magas színvonalú kielégítésére, versenyképességre és a világgazdasági feltételrendszer minél teljesebb kiaknázására törekszik. A mennyiségi növekedés a szocialista fejlődés első évtizedeiben hatalmas energiákat szabadított fel. E nagy energiákat — amelyek azonban csak a társadalmi átalakulás és az alapvető gazdasági struktúra kiépítése idején álltak rendelkezésre — gyakran pazarlóan használtuk fel, mégis jelentős fejlődést értünk el. A feltételek megváltozása után azonban kiderült, hogy az átalakulás háttérbe szorította a minőségi követelményeket (a minőség dinamikáját), valamint a gazdasági teljesítményeknek az idő dimenziójában rejlő hatékonyságát. A kivívott mennyiségi eredmények birtokában a társadalom nem érezte a minőség és az idő dimenzióiban fennálló (bekövetkezett) elmaradást. Az elmaradás ugyanis nemcsak bizonyos termelőkapacitások, vagy iparágak puszta hiányát jelenti, hanem a know-how, a vezetési és tervezési képességek, az információk, a - kockázatvállalás, a képzettség és az infrastrukturális háttér hiányát is. Ezért világszerte azt tapasztaljuk, hogy ugyanazon termelőberendezések nagyon eltérő hatékonysággal (1:2, sőt 1:3-hoz) működnek a különböző országokban. Ezen elmaradás megszüntetése az előfeltétele annak, hogy vezetési módszereinkben a tervszerűséget és előrelátást a rugalmassággal egyesíthessük, hogy szabadabb és a piaci szükségletekhez jobban alkalmazkodó vállalkozási formákat hozhassunk létre, hogy versenyképessé váljunk a világpiacon, hogy az innováció és a kreativitás szelleme hassa át a tudományt, az oktatást és a gazdaságvezetést egyaránt. Üj technikát kell termelni és alkalmazni, amely az emberek és a gazdasági vállalkozások közötti kapcsolatok rendszerét is átformálja, új és hatékonyabb vállalkozási és szervezési formákat kell felfedezni, vagy átplántálni, előre kell látni a technikai fejlődés várható alakulását a maga ellentmondásaival és járulékos hatásaival együtt, prognózisokat kell tanulmányozni a világgazdaság és a világpiac várható fejlődéséről, meg kell ismerni a versenytársak technikáját, üzletpolitikáját és eladási módszereit, elemezni kell a lehetséges piacokat egyedi sajátosságaikkal együtt, figyelni kell az emberiség életét oly nagy mértékben meghatározó gazdasági erők mozgását. És mindezek ismeretében kell egy kis ország és egy kis gazdaság lehetőségeinek és képességeinek leginkább megfelelő cselekvési és döntési formákat megtalálni. Társadalmunknak ls meg kell tanulnia és a mindennapi cselekvés alapjává kell tennie a minőség dinamikájában rejlő és felszabadítható erőket a szűk keresztmetszetek és hiányok leküzdésében és a jövő gazdaságának építésében. Ilyen módon oldhatjuk meg problémáinkat és biztosíthatjuk a fejlődést — együttműködésben dzokkal a baladó erőkkel, amelyek 1945 tavaszán az európai történelem nagy fordulatát elindították. BOGNÁR JÖZSEF akadémikus Az összefogás példája Kisebb-nagyobb dombok között kígyózik a 6-os út a Duna mentén. Végre föltűnik az északi helységnévtábla: Paks. Álmos, megszokott kelet-dunántúli falukép bontakozik ki az úton járó előtt. Egyelőre nyoma sincs annak a látványnak, amit várna az ember. Aztán, a település délnyugati peremén új lakónegyed emeletes házal fehérlenek föl a domboldalon, amelyre fényes csőkígyó fut föl, az utat keresztezve. Észak felől érkezve ez jelzi: közel már az épülő erőmű. Aztán a tájban mint valami mesterséges hegy, nő az ég felé az erőmű csarnokainak tömbje^ Öriás születik a Duna partján. • Színes kis füzet fekszik előttem, A paksi atomerőmű címet viseli. Adatokat, összefüggéseket, tényeket tartalmaz, s mindenekelőtt indokoL Íme: „Magyarországon 1950. és 1977. között az energiarendszer csúcsterhelése 486 megawattról megközelítően 4700 megawattra növekedett. Ez a növekedési ütem jellemzi a jövő időszakot is, így 1990-ben a csúcsterhelés várhatóan eléri a 12—14 000 megawatt értéket." Vagyis 1990-ig várhatóan közel háromszorosára emelkedik majd a hazai villamosenergiahálózat csúcsterhelése. Ha pedig számot vetünk azzal, hogy Magyarország milyen szegény energiahordozókban, könnyen beláthatjuk, egyetlen megoldás marad: az atomenergia felhasználása. A

zúrkék ég. szikrázó tavaszi napsütés, rügyező fák, szőke folyóvíz. A lépcsők alján a víznél apró csobbanások, halk, recsegőkereplő neszek, kevés beszéd: hogy kapnak a halak? Csend. A hétköznap életzaja, a távol • húzódó utak autózúgása, mint óriás sziklákon a hullám, megtörik a sétány nyugalmat árasztó házsorán. A rakparton, a soha nem használt autóúton emberek. Szerelmespárok, sétáló családok, gyereket toló kismamák. Az arcokon a .semmi rendkívüli" öröme, az egyszerű, jó közérzet vidámsága. Ruhák. Fehér, piros, kék, 6árga, átmeneti és kevert színek, harmonikus és rikító árnyalatok. Zöld. Zöld ruha. Katonaruha. Katona. Fegyver. Lőfegyver. Agyú. gránát, bomba. Bombázó, bombatámadás, bombatölcsér! A híd szelíd vasíve görcsbe merevedett, tört gerincként meredezik a víz fölött, amely tajtékot vet a leszakadt úttestről aláhullott autók, buszok tömegétől, A habokon színes ruha foszlányok villannak meg. Az első robbanás a horgászt csónakostól partra dobta, s most arcra borulva a járda vérlucskos betonján, levegőért kapkod. Az acéllemezekből épített emlékCsendes délután mű helyén óriásgödör. Az alján alattomosan, örvénylőn szivárog a betörni készülő víz. A háznyi üreg szélén gyerekkocsi fennakadva, alatta kisgyermek. Nem sir. Füst, Sűrű, fekete, szürke, kék. Áz ég beborul, a Nap eltűnik. Minden lángol. Makacsul, hangtalanul. Csend van. Az első támadás alkalmával több mint ennyi és ennyi ember, ennyi és ennyi épület képezte megsemmisülés tárgyát, míg a másodiknál több mint..„A harcok során elérték a vonalát, majd tovább nyomúlva ellentámadást hajtottak végre. Ennek eredményeként felszabadult. Béke lett..." És azúrkék ég ... az arcokon az egyszerű, jó közérzet öröme, és sétáló, jólöltözött emberek. És csend. A katona ül a vízparti lépcsőn. — Tegnap azt mondta, büszke rám, mert én a békét védem. s úgy nézett, olyan lobogó tűzzel a szemében, hogy lúdbőrös lett a hátam, s torkomra fagyott az „illendő cinizmus" diktálta minden szó. Ilyen szöveget csak olvasni jó. Feszültségem akkor sem engedett, mikor már világosan éreztem, ő hiszi, tudja, s komolyan érti szavai jelentését Mesélt. Ma pontosan ennyi és ennyi éve ilyen és ilyen borzalmakban volt része a város — még megmaradt lakóinak, s nem volt a városban: (felsorolás) és nem lehetett kapni (felsorolás), valamint ebben a városban nem volt szabad (felsorolás) és itt minden úgy nézett ki, hogy ... Mondta, mondta — a történelemkönyvet. Ismerem. Tanultam. Megtanultam? Aligha, de lehet, hogy évszámokat, neveket jobban tudok, mint ő, adatokat, eseményeket az írott szöveghez való hűséggel szajkózom, s még kommentálom is. ha kell. mert benyestem, mint a gyökvonást. És elmondom. De csak mondom, érezni nem tudom. Az én nemzedékem csak a készen kapott szabadságot, a biztosanvan érzést ismeri, s én sem valósávélményt. csupán a lecke ízét árzem az emlékezésben És mégis rám büszke. Rám aki zavaromat alig tudom leküzdeni, s torz rángásokként hullámzanak simává fegyelmezett arcbőröm alatt a tiszteletlenség mosoly-kezdeményei. A szenvedést a hatodik oldal második bekezdésével azonosítom, az örömöt a negyvenedik leckével. De rám büszke, mert védem a békét (ebbe beleborzongok újra és újra). Okos deffiníciót, szabatos kifejezést nem tudnék, nem is akarnék adni. ha nekem szegeznék a kérdést, mondja kedves Katona Elvtárs. mi a béke (mint olyan) fogalma és hogyan védi ön? Cinikus leszek: gőzöm sincs. Csak élek, mint katona, „ellátom az ellótnivalókat" és nem definiálok. Emlékezem a soha meg nem élt múltra — és örülök, hogy könyvlapok közé zártnak ismerem. És tudom — mert tanultam, hogy „akkor rossz volt", de nem érzem. — nem tanultam — és érzékelem: most jó Kö+helv. s ezt ismét csak kéDtelen lennék okosan meghatározni, boncolgatni. de lehunvt szemmel látom az „előttem volt idő" átérezni is rossz bombatölcséres valóságát — innen a nanfénves partról, ebben a délutáni rendben. Ezt véd°m én...? Ezt. A rsendes délutánt. "trtct" •»-- -"wn Á beruházás első szakaszában; 1984-ig négy darab 440 megawattos reaktorblokk kezdi meg munkáját Pakson, amely az összes hazai vilamosenergia-fogyasztás mintegy egynegyedét adja majd. Ezután is fojytatódüfi az erőmű építése. * Óriás épül Pakson. Balogh E« nő. az Erőmű Beruházási Vállalat helyszíni főmérnöke néhány különbségét sorolja a hagyományos és az atomerőmű építésé, nek. Itt jóval több anyagot kell beépíteni, jóval szigorúbb minőségi követelmények szerint, emellett sokkal több vállalat és ember munkáját kell egyeztetni. Amíg a hagyományos erőmű építésén legföljebb 3 ezer ember dolgozik együtt, itt közel 10 ezer ember munkáját kell koordinálni. A tervezésben, az épíá tési, szállítási és szerelési munkákban mintegy 110 vállalat vesz részt, s jelenleg is közel ötven vállalat tevékenységét kell folyamatosan szerveznie az Erőmű Beruházási Vállalatnak,' * Közel 60 ezer tonna azoknak a berendezéséknek a súlya, amelyeket az első két 440 megawattos blokk működtetéséhez be kell szerelni. Ebből 23 ezer tonna az, amely a Szovjetunióval kötött megállapodás alapján érkezik. S nem is csak egy országból. Hiszen ez az első olyan atomerőmű, amelynél már jelentős szerepet kap a KGST-ben az atomerőművek berendezéseinek gyártására kötött szakosodási megállapodás. Ennek alapján a Szovjetunióval kötött megállapodás szerint szállítandó 23 ezer tonnányi berendezésből Csehszlovákiából érkeznek a reaktorok és a gépház műszaki berendezéseinek egy része, Lengyelországból a hőcserélők, az NDKból szállítástechnikai berendezések s az üzemanyagtárolók egységei, Bulgáriából pedig például hermetikus ajtók. Tekintélyes mennyiségű berendezést szállít a Szovjetunió is. s a magyar ipar is, amely például a villamos kapcsolóberendezéseket, generátorokat és transzformátorokat állítja elő. * Óriás épül Pakson. És hogy megéri-e azt a mintegy 60 milliárd forintos ráfordítást, amibe az első négy reaktorblokk üzembe helyezése kerül? Mindenképpen, mert az atomerőművek már ma is rentábilisak, s a hagyományos energiahordozók rohamos drágulása révén az atomenergia nemcsak hogy viszonylag egyre olcsóbb lesz, de lassanként az egyetlen lehetőség marad számunkra ahhoz, hogy biztosíthassuk a népgazdaság fejlődéséhez szükséges energiatöbbletet. S az is bizonyos, hogy ekkora építkezésbe egymagunkban nem vághattunk volna bele. Paks sosem jöhetett volna létre a nemzetközi, KGST együttműködés nélkül. Ennek köszönhető, hogy most atomerőmű születik a D „na partján. Óriás, amely az összefogás példája marad... . S'íÁVAY ISTVÁN