Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

Népbetegség ? Szokás ? Szegedi kutatók az öngyilkosságról M agyarország száz éve a vi­lág öngyilkossági statisz­tikájának élén áll. Mivel a KSH 1959 óta folyamatosan közli a területi részletes adato­kat, így figyelemmel lehet kísérni a vidékenkén.ti megoszlást is. Az utóbbi két évtizedben Csongrád megye szinte minden évben e statisztikában kiemelt helyen szerepel. Az 30-es évektől 1974­ig 30 százezrelékről 64 százezre­lékre emelkedett az öngyilkossá­gok száma. Az adatok másról is vallanak. Világviszonylatban ls kirívó a Csongrád megyei magas öngyilkossági esetek aránya. Ml az oka ennek? A 60-as évek vé­gén már számtalan -tanulmány, elemzés jelent meg erről a hely­idről, sürgetve a kutatások megindítását. A 70-es évek közepén Szege­den megkezdődtek a vizsgálatok. Az eddigi eredményekről, ta­pasztalatokról a kutatóktól kér­tünk véleményt A kerekasztal­beszélgetés résztvevői dr. Szi­lárd János egyetemi tanár, a SÉOTE Idegklinikájának igaz­gatója, dr. Boncz István klinikai tanársegéd, és dr. Farkasinszky Teréz, az Ifjúsági Ideggondozó Intését vezetője. |Vr hS Xj^auLmi | Szilárd János: Elszomorítóak az adatok. Például a 20. század első három évtizedében 30 mil­lió ember halt meg a világon öngyilkosságban. Nem ismeret­len, nem mai keltezéaú jelenség ez, nemcsak beszélni kall erről, hanem meghatározni a társada­lom feladatait Hozzá kell ten­nem, nincs olyan ember, aki bi­zonyos helyzetben ne gondolt volna, vagy ne gondolna az ön­kéntes halálra, tehát nincs ab­szolút „védettség". Egyébként az élet megoldhatatlan problé­mái elől való halálba menekü­icst már az ősi civilizációk is is­merték. Az öngyilkosság meg­ítélése történelmi koronként változott, a vallásoktól, filozó­fiai. ideológiai tanoktól függően. Voltak korok, amikor elítélték, és olyan is, amikor megenged­hetőnek tartották. Könyvek, vaskos kötetek jelentek meg en­nek a kérdésnek filozófiai, orvo­si és szociológiai problematiká­járól. A tények azonban ténvek maradnak, és az adatok bizo­nyítják, hogy az újkorban egyre többen választják az önkéntes halált. Rendkívül Izgalmas kér­dés. hogy ml okozza, bizonyos népességek, területek magas ön­gyilkossági számát, ami függet­lennek látszik társadalmi, gaz­dasági helyzettől. A teljes, ki­merítő. tökéletes választ senki sem Ismeri. Farkasinszky Teréz: A felnőt­tek öngyilkossági kísérleteire vonatkozó kutatásokat évekkel ezelőtt kezdtük. Munkacsoport alakult, amely többféle tájéko­zódó felmérést végzett. Fő cé­lunk volt, hogy megkeressük azokat a szociológiai és pszicho­lógiai Jellemzőket, amelyek ma­gyarázatot adnak arra. terüle­tünkön miért Ilyen magas, mi­ért a legmagasabbak között van az öngyilkosságok száma. Az ön­kéntes halált megkísérlők egy részénél — akiket kórházba vagy klinikán kezeltek — pszl­hológiai tesztelést végeztünk. Csoportunk több mint százolda­las akadémiai pályamunkát ké­szített 1978-ban, ami a legfon­tosabb megállapításokat tartal­mazza. Egy Ilyen beszélgetés természetesen csak arra ló. hogy a leglényegesebb észrevételekre utaljon. Boncz István: Azt hiszem, na­gyon fontos megfigyelés, hogy kialakult az öngyilkosságnak egy szokás- és hagyományrendszere. Talán ezzel is magyarázható a Csongrád megyei magas arány­szám. Mert például mit láthat a felnövekvő gyerek az olyan csa­ládban. ahol az önkéntes halál nem ismeretlen fogalom és „ter­mészetes" jelenség? Esetleg a dédapa, a nagymama, vagy az unokatestvér is önkezével vetett véget életének. Ebben a miliőben növekszik és tudatosul az illető­ben, azt tanulja, hogy bizonyos problémák elől csak az önkéntes halálba lehet menekülni. Termé­szetessé válik, hogy az élet bi­zonyos megpróbáltatásaira egy válasz van: „inkább megölöm magam!". Megfigyelhető, hogy a problémák között élő ember ilyen családi, rokoni tapasztala­tok és példák alapján könnyeb­ben képes beleélni magát az ön­gyilkosak helyzetébe. Jellemző az eset: egy tanyai fiatalember mérget ivott. De életét sikerült megmenteni. S amikor megkér­deztük, miért tette, igy válaszolt: „Csak még én nem voltam ön­gyilkos." A megyénkre vonatko­zó egyéb öngyilkossági kutatások eredményeit is figyelembe véve mondhatjuk, hogy a családok egy részében az öngyilkosság el­fogadott, vagy elvárt magatar­tásminta bizonyos élethelyze­tekben. Vizsgálati anyagunkból kiderül, hogy igen magas azok­nak a személyeknek a száma, akik bizonyos életszituációkban az önkéntes halált tartják meg­engedhetőnek. és elfogadhatónak problémájuk megoldására. A magatartásminták, életfelfogá­sok az egymást követő generáci­ók szemléletébe beépülnek, de azt még nem tudjuk, hogy mi­lyen pszichés folyamatokon ke­resztül fejtik ki hatásukat. Saj­nos ezt a hatást erősiti egy má­sik tapasztalat, amikor az egyén­re ható közfelfogás úgy véleke­dik, hogy bizonyos helyzetekben a megoldás az öngyilkosság. Farkasinszky Teréz: Nem le­het figyelmen kívül hagyni az alkoholizmust A megyei vizsgá­latokkal egybehangzó más ku­tatások megállapításai: az alko­holos állapot az öngyilkosságot nagymértékben befolyásolja. Saj­nos az utóbbi tizenöt évben 60 százalékkal növekedett az alko­holfogyasztás. Kimutatható, a szegedi járásban rendkívül ma­gas és megsokszorozódott az al­koholos elmebetegségek száma. Ugyanakkor ezen a területen vá­lasztják a legtöbben az önkéntes halált. De más összefüggésekről is beszélni kell. Vizsgálatainkból kiderül, milyen sok egyedülálló és elvált ember kísérli meg, vagy választja az öngyilkosságot. Vidékünkre ez azért is jellemző, mert az országos átlagnál itt jó. val nagyobb a felbomlott csalá­dok száma. Ezáltal mind a fel­nőtteknél, mind pedig a gyere­keknél fokozottabb a pszichés megterhelés. Az elmagányosodás azzal is magyarázható, hogy kedvezőtlen a népesedési hely­zet. más területhez képest több az Idős, magára hagyott ember. Ne feledjük, hogy még igen nagy kiterjedésű a tanyarendszer. A társadalmi izoláció pedig gyak­ran depressziót — majd öngyil­kosságot is előidézhet. Boncz István: Az öngyilkossá­gok megelőzésében jelentős sze­repe van annak a jelzésnek, amikor az illető segítséget kér környezetétől. Vizsgálatainkból kiderül, hogy a megkérdezettek egyharmada fordult segítségért közvetlen környezetéhez, jelezte, ha nem oldódott meg problémá­ja, véget vet életének. A környe­zet sokféleképpen „válaszolt". Volt, aki megértéssel találkozott és segítséget is kapott, de nem elegendőt. Nagyrészt a környezet a jelzést elutasította, nem vette komolyan, a kétségbeesett hely­zetben levő személyt nem értet­ték meg, kigúnyolták. Jellemző, hogy az általunk Ismert esetek Közül — aktuálisan — senki sem fordult orvoshoz. Pedig több olyan megjegyzés elhangzott, ha gondját-baját ily módon meg tudta volna beszélni, akkor va­lószínűleg nem kíserel meg ön­gyilkosságot. Ez is mutatja az öngyilkosság-megelőző segély­szolgálat szükségességét. Meg­néztük azt is, hogyan fogadták az életbenmaradtak megmenté­süket. Több mint a fele örült annak, hogy visszahozták őket az életbe. Arra a kérdésünkre, miként látja azt a problémáját, ami miatt öngyilkosságot kísé­relt meg, a megkérdezettek több mint a fele pozitív választ adott: lehetőséget lát a kiútra. Arról ls próbáltunk képet kapni, hogy az öngyilkosságot megkísérelt sze­mély tettét miként ítélte meg a környezete." Érdekes a statiszti­ka. A megkérdezettek 27 száza­léka számított rossz, elítélő mi­nősítésre. De ezek nagyrésze úgy vélte, az öngyilkossági kí­sérlet szégyenletes dolog, 24 szá­zalékuk biztos volt benne, hogy felmentik, megértik, sajnálni fogják a történtekért. Bizonyta­lanul ítélte meg helyzetét 21 szá­zalék, míg 24 százalék úgy nyi­latkozott, hogy nem érdekli, mit mondanak róla. Kutatásunk­nak ez a része azt próbálta tisz­tázni, hogy a környezet közöm­bösségének milyen a szerepe, il­letve az milyen fokú. Farkasinszky Teréz: Sajnos a lelkileg összeomlott emberek a legtöbbször értetlenséggel, eluta­sítással találkoznak. Buda Béla ezt a helyzetet úgy aposztrofál­ja: „Kemény futballt játszunk." A súlyos lelki konfliktushelyzet­ben levők segítséget igényelnek. Szilárd János: Az orvostársa­dalom egyedül képtelen a meg­oldásra. Először is néhány kon­zervatív és rendkívül káros szemléletet kellene felszámolni. Az esetek többségében a környe­zet úgy ítéli meg, hogy aki ön­gyilkosságot kísérel, az felelőt­len, elmebeteg. Sajnos, az egyol­dalú szemlélet miatt a lelkileg felépült emberek újból sérülést szenvednek, és megnehezül a társadalomba való visszaillesz­kedésük. A társadalom szemléle­tén feltétlenül változtatni kell. De sürgetőek az öngyilkosság megelőzésének gyakorlati tenni­valói ls. Minél előbb meg kell szervezni az öngyilkosságot meg­előző segélyszolgálatot, felállítani azt az intézményt, amelyet egy­szerűen úgy neveznék: segély­kérő telefon. Külföldi és hazat példák bizonyítják, hogy lénye­ges szerepe lehet a prevenció­ban. Pécsett, ahol évek óta mű­ködik a segélykérő telefon, csök­kent az öngyilkosságok aránya. Szegeden régóta megoldásra vár ez a kérdés. — Természetesen folytatjuk a megkezdett kutatásokat. Egyre több fiatal orvos kapcsolódik be a megyei vizsgálatba. Tovább kell gyűjteni a tapasztalatokat, hiszen ezer-kétezer esetről töb­bet tudunk meg, mint ötvenből vagy százból. A nemrég kezdett vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy olyan területen, ahol az öngyilkosság társadalmi gond, kötelező ezzel a problematikával foglalkozni. • Dr. Várkonyi László, Szeged megyei városi tanács vb egész­ségügyi osztályvezetője: A váro­si tanács biztosítja, hogy az Idén végre működjön a segélyt nyúj­tó állomás. Ez persze nemcsak egyszerűen pénzkérdés, hiszen a telefonsegély megszervezése tár­sadalmi összefogást igényel. HALÁSZ MIKLÖS Ybl-díj után A fényképről aszkétaarc te­kint ránk. Ahogy a valóságban megismertük: más. — Most honnan jön? — Újszegedről, a biológiai központból. És mivel rugalmas munkaidőben dolgozom, jó, ha tudja: hivatalosan még most is ott vagyok ... — Hát. miután a Délmagyar­országi • Tervező Vállalat Klauzál téri ablakaiból idelátni a cuk­rászda teraszára, ez az állítás elég könnyen cáfolható!. De most, hogy az április 4-e alkal­mából átvett Ybl-díj ad beszél­getésünkhöz apropót, talán meg­bocsátják Tarnai Istvánnak ezt a kényszerű, ám annál kegye­sebb csalást. Végül is az építészt munkája nem kötheti nyolc órá­ra a rajzasztalhoz ... — Ezt nem kéne megírni, de a legjobb ötleteim borotválko­zás közben támadnak... . — És melyiket tartja a leg­jobbnak? Gondolkodik. Válaszol. Aztán félbehagyja azt a mondatot, s hirtelen újat kezd. Szóba kerül a Ligetfürdő kupolás medence­együttese, a szökőkút a Dugo­nics téren, a $ZOTE felkérésére készített munkák sora. Nem a legutóbbi, de a legszebb: a Dóm téri oktatási épület. A szegedi Hilton, ahogy emlegetni szoktuk. — Legjobban annak örültem, hogy az Ybl-díj átadásakor az építésügyi és városfejlesztési miniszter is azt emelte ki eré­nyeként. amire a legbüszkébbek lehetünk: az épület, azt hiszem, beilleszkedik a környezetbe. — De mitől? Meg lehet-e ezt indokolni? — Talán mert a végletekig le­egyszerűsített. Az a jó épület, amit már nem lehet tovább „fa­ragni" — és mégis eleget tesz minden kívánalomnak. — Ez lenne hát az építész fel­adata: még addig alakítani az épületen, amíg * nála a döntés joga, hogy aztán már ne Változ­hasson rajta semmit?... Inkább csak magamnak te­szem fel a kérdést, neki minden szavából érződik a véleménye: magára vessen, akinek efféle gondjaira nincs saját orvossága. Magabiztos? Az, de az önmaguk értékével józanul tisztában levő emberek magabiztosságával. — Hogy tudta meg: a magyar építészet legrangosabb díját kap­ja? — Lacitól. Az Ikertestvérem­től. Félig kint lógott a DÉLTERV ablakán, amikor látta, hogy jö­vök át a téren. Megvan! Azt'hi­szem, azt kiáltotta. Szerintem ő még nálam ls jobban örült, hogy megkaptam a díjat. Aztán tettetett morcossággal behívatott az igazgatóm, mintha valami ga­liba miatt elszámolnivalónk len­ne. — És a kollégák? — Április elseje ls lévén az. nap, a vállalat minden folyosó­ján plakátokat raktak kl. ame­lyeken „kőrözvényes" szöveggel azt adták tudtumul, hogy őszin­tén gratulálnak. Tudja, ennek ai. én szememben nagyobb a sú­lya, mintha szóban mondták volna el. — A plakáton volt olyan mon­dat ls. hogy az ugyancsak épí­tész-testvér nevét használja fe­dőnevűi ... Sosem voltak egy­másra féltékenyek? — Nem volt okunk rá. — Mert más jellegű a munká­juk? — Mert kl-kl magának szerez érdemeket vagy kudarcokat, nem a másik ellenfeleként. Laci egyébként már 1968-ban Ybl-dí­tas volt: a Béke-utcai Iskoláért kapta. Egymás véleményére ak­kor is, azóta is adunk. Én pél­dául sokat rajzolok, egvlk variá­ciót a másik után. (Eredetileg festő akartam lenni...) A sok­ból aztán könnyebb eldönteni, melyik a legjobb. — És ad mások véleményére? — Persze. Egy vidéki — és ezt úgy értem, nem szakosodott — tervezővállalatnál mindent kell csinálni: városrendezési ter­vet is, ha úgy adódik — az én kezem is benne van Tarjánban —, meg mosodát ls. Éppen ez az előnye! De azért is kénytelen a tervező a szakemberek, a szak­irodalom segítségét kérni, kon­zultálni, tájékozódni... — Sosem akart elmenni Sze­gedről? — De. Mentem is. Vissza is jöttem. Az elvágyódástól, főként a Pestre vágyódástól megvéd, hogy rendszeresen részt veszek tervpályázatokon, s az anyagot általában Pesten öntjük végleges formába barátommal, aki egy­úttal alkotótársam is. — A hét végén is azt .mond­ták: Pesten van. — Gyöngyös közelében van egy tó. Annak Udülőterületi hasznosítására, a közeli kőbánya funkciójának „kitalálására" Írtak ki pályázatot. Sástóról azonban többet nem mondhatok, most adtuk be a pályaművet. — Apropó, pályázat Hallom, mostanában nemcsak az egész­ségügyiek, hanem a kuwaitiák is tervezőjüknek mondják ... — Ez túlzás. Uszodára kértek villámgyors ajánlatot — néhány nap alatt megcsináltuk —, de hogy a Jelentkezők közül kit vá­laszt a kuwaiti megrendelő, azt nem tudjuk. — A közeli napokban mit csi­nál? — A Dugonics téri szökőkút lépcsőire tesszük fel a Juhász Gyula versrészlet betűit. De gyö­nyörű az a szonett I „Állj boldo. gan és büszkén ősi város. / Si­mulj szerelmes aeivvel a Tiszá­hoz." — Azt mondja, tesszük fel.il Saját kezűleg? — Hát persze. Ezt hívják ter­vezői művezetésnek! — Tavaly, amikor a szökőku­tat még csak próbálgatták, min­den este ott lehetett látni ma­gát n téren. — Nagyon féltünk, hogy a té­len megrongálják a kábeleket, reflektorokat. És semmi, képzel­je, semmi baj sem történt! Azt hiszem, ez annak a jele, hogy a város megkedvelte a Szö­kőkutat. Vigyáz rá. Kell-e en­nél nagyobb siker annak, ald tervezte? P. K.

Next

/
Thumbnails
Contents