Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-02 / 78. szám

4 Szerda, 1980. április 2. postaláda társszerzőnk az olvasó Mozgó szardíniásdoboz A Kedves Olvasó élénk érdeklődését ml sem Jelzi Jobban. mint a szerkesztő dossziéjában naponta gyarapodó levélköteg. s különösen most érzékelhető ez a kölcsönös kapcsolat. amikor is egy heti DM Postaláda kimaradt. Mindenki tudja, munkatársunk. Pálfy Katalin egy sokakat érdeklő problémáról kerekasztal-beszélgetést vezetett, s ennek jegyzőkönyve „kiszorította" az olvasói leveleket, ameiyek rekordmennyiségűvé szaporodtak. Ám ez nem jelenti azt, hogy az időközben érkező borítékok tartalma nem kap nyilvánosságot. Minden levéllel foglalkozunk, s ezzel kapcsolatban elmondjuk: a Postaláda szerkesztésénél alapelv, hogy hiszünk az olvasónak. Mondhatjuk úgy is. megbízunk a közérdekű és egyéni gondokat név és cím közlésével vállaló levélírók szavahihetőségében, s nem tartjuk feladatunknak a „tényállás" részletes kinyomozását. Bízunk benne, hogy rovatunk, az olvasók demokratikus fóruma mindenkor alkalmas arra. hogy mindenki — az egymással olykor ellentétes vélemények esetén is — hangot kapjon, s problémáink megoldásához, bajaink orvoslásához a közös gondolkodás segítségével is közelebb jussunk. Ez egyben azt is jelenti. hogy egy-egy panaszlevél nem azért kerül be a Postaláda hasábjaira, mert a rovat ügyeletes szerkesztője esetleg „pikkel" egy vállalatra, intézményre, vagy az ügy más címzettjére, hanem, mert ez a kötelező elintézési mód: vagy Postaláda, vagy egy munkatársunk közreműködésével cikk, riport vagy a nyilvánosságot kizáró válaszlevél. Így tartjuk fenn a kölcsönösséget. Ezek után következzenek a levelek, melyek nagyobb részét tekintve akár „A szegedi utcán" címet is adhatnánk. Villamosra gázálarccal? Zalavárt József nyugalmazott tanár nem először jelentkezik. Legutóbb megjelent levelébe, melyben az ótös számrendszert magyarázza, egy kis sajtóhiba csúszott be, amiért szíves elnézését kérjük. (Ügy látszik, az ötös számrendszerért nem kaptunk ötöst) Most viszont terjedelmi okokból nem közölhető — írásában némi iróniával elbeszéli, hogy lassacskán az sem lesz különös, ha az l-es villamosra felszálló utasok gázálarcot viselnek. Hogy miért? Mert: „a Kossuth Lajos sugáriíttól a DÉLÉP munkásszállóig száraz Időben elviselhetetlen mennyiségű por árasztja el a szerelvényeket". Ennek megszüntetésére olvasónk ötpontos javaslatot adott, melyet csak azért nem ismertetünk részletesen, mert kikötötte, „az újítási díj egyharmad részére igényt tartok", s nem akarjuk illetéktelenek kezébe adni a tanár úr ötleteit Azt azonban sietve kijelentjük, mindegy, milyen módszerrel, de üdvös lenne a sugárúti porfelhőtől megszabadítani az utasokat, akik — úgy tűnik, hasztalan nyelik a port. nem tudják mind „lenyelni". Ha az előbbi késes sofőrre gondolunk, kinyílik a bicska a zsebünkben, de nem kevésbé attól, amit egy Szegedre ingázó diáklány, Márki Aranka írásából megtudunk. Olvasónk Horváth Dezső „Lecke felnőtteknek" című cikke hatására fogott tollat, s hasonló utasviszontagságáról ír, mint munkatársunk, aki a zákányszéki buszjáraton történt felháborító esetet tűzte tollhegyre. Keserű hangú, hosszú levelének minden sorából az sugárzik, hogy nem csupán kényelmetlennek, hanem embertelennek, megalázónak érzi azt a helyzetet, amelybe a Mórahalómról bejárók kerültek. A hol jókora késéssel, hol idő előtt induló buszok, az utasterelgető részvétlen sofőrök, kalauzok, a panaszt értetlenül hallgató forgalmista olyan indulatokat vált ki a levélíróból, hogy azon már fel sem háborodik, amitől más viszolyog: a mórahalmi buszok legtöbbje zsúfolt, mozgó szardíniásdoboz. Indulatai ellenére is tárgyilagosan állapítja meg, hogy a jelenlegi helyzet (a pótló járatok megszűnése óta) Volán dolgozót és utast is egyaránt olyanná tesz (nem idézem), amilyen tulajdonságokat maguk is megvetnek. Egyértelműnek látszik: legyen több járat, s megszűnik a zsúfoltság, rendetlenség, káosz. S most álljon- itt egy idézet a levélből annak bizonyítására, hogy „hadiállapotban sem törvényszerű a durvaság, .., mert nemcsak azzal a kövér, fekete hajú sofőrrel találkoztunk, akinek a buszán három távolsági utas volt, de mégsem szedett föl mórahalmiakat, hanem azzal az idős bácsival is, aki még a domaszékit is felvette és akármelyik megállónál megállt, csak szólni kellett. Szóval, emberiség dolga is..." így igaz, emberség is kell — de elegendő buszjárat még inkább, hogy a Volán vállalat minél kevesebb panaszüggyel foglalkozzon, s ne ilyen leveleket kelljen szerkesztőségünkhöz küldenie, mint az alábbi, mellyel elkeseredett levélírónknak akartunk válaszolni arra az aggályára, hogy a vállalat nem veszi figyelembe panaszát. „A Délmagyarországban február 28-án Lecke, felnőtteknek címmel megjelent írás alapján vizsgálatot indítottunk. A sajnálatos esettel kapcsolatban az utazóközönség részéről is több elmarasztaló bejelentés érkezett. A történtekre 1980. február 16-án a 8336. sz. SzegedKiskunhalas menetrendszerinti járatunkon került sor. Az ezen a napon szolgálatot teljesítő autóbuszvezetőnket és jegykezelőnket jegyzőkönyvileg meghallgattuk. Megállapítottuk, hogyl mindketten súlyosan megsértették a Személyforgalmi és Kereskedelmi Utasítás „Magatartás az utazóközönséggel" c. pontját, mely előírja, hogy az esetleges vitákat határozott. de udvarias formában kell levezetni. Ennek ellenére megengedhetetlen magatartást. tanúsítottak, lejáratva kollektívánkat. Mindkettőjüket fegyelmileg vontuk felelősségre. Munkahelyi kollektívánk egyöntetűen zárkózott el az ilyen felháborító „fellépéstől". Nevükben is kérjük a sértettek szíves elnézését. Tudjuk, hogy ezzel nem lehet átsiklani a megtörtént események felett, de a „lecke" következménye, reméljük, másoknak is tanulságul szolgál. A bejelentőket közvetlenül értesítettük vizsgálatunkról, eljárásunkról. Balogh Imre üzemigazgató, Volán 10. sz. Vállalat Személyforgalmi Üzem." A visszahozott borravaló Nyugdíjasok, magányosok Eltűnt házszám Nemrégiben a mentők Oláh Jenőné lakását keresték majdnem hiába, mert az idős beteg asszony házán sem utcanév, sem házszáiptábla nincs. A borítékon Oláh Jenőné, Tolbuhin sugárút 55-öt tüntetett fel, leveléből pedig kiderül, hogy a közelben van egy másik ház, melynek lakói ugyancsak 55ös házszámról tudnak. Nem nagy dolog, mondhatnánk, annak viszont Igenis sokat jelent, aki hiába várja a tájékozódás hiánya miatt késlekedő mentőautót Járhatatlan utca Egyik embert a számtábla miatt nem viszi a mentő, másokat a legszebben zománcozott tábla ellenére sem találná, ha nagy szükség ls volna rá. Erre ls gondolhatunk abból a levélből, melyet a kiskundorozsmai Kond utca lakói írtak. Ránézéssel is azt mutatja, sok ember gondját meséli el, ugyanis a levélpapíron több sort tesz ki az aláírás, mint a panasz szövege. „Az utcánk $vek óta járhatatlan, mert a Faipari Szövetkezetbe jövő több tonnás gépjármüvek tönkreteszik. Sem lovas kocsival, sem személyautóval közlekedni nem lehet". Mint a levélből kiderül, a faipari üzem nem érzi magát felelősnek, a tanácsnak nincs az útjavításra pénze. Ez utóbbit aligha vitathatjuk, azt azonban igen, hogy az üzem ne nyújtana segftséget — mondjuk — téglagyári törmelékkel, salakkal, vagy más anyaggal való útféltől téshez — ha az utca lakó is összefognának. A sok panasz után öröm kézbe venni olyan írást, melyben kellemesebb, derűsebb dolgokról szólnak a sorok. Török Imre a petőfitelcpi művelődési házban megalakult nyugdijasklubbról tájékoztatja szerkesztőségünket. A klubban kellemes időtöltést találnak az idős emberek, akiknek kedvéért citerazenekart hívtak meg, s más kultúrműsorral szórakoztatták őket. A klubtagok nevében kéri, hogy filmvetítéseket is tartsanak, legalább negyedévenként. Ügy tudjuk, hogy a Csongrád megyei Moziüzemi Vállat dolgozói nem zárkóznak el hasonló kérésektől, hiszen városszerte több vetítést rendeznek, s ha a feltételeket az intézmény megteremti, bizonyára nem lesz ennek sem akadálya. Hogy mennyire fontos az Idős és egyedülálló embereknek a társas együttlét, a fentieket egy másik olvasói levél is alátámasztja. Egy özvegyasszony érdeklődk, hol van Szegeden a magányosok klubja. Eláruljuk, a Madách utca sarkán a Csirke Csárdával szemben, s minden pénteken este 6 órától tart nyitva. Ehhez a témához kapcsolódik Szabó Dezső gondozott levele, amelyben az ópusztaszeri szociális otthonban tapasztalt megértő, figyelmes és emberséges bánásmódról számol be, s többek közt azt is írja, hogy kirándulásra, balatoni üdülésre is elviszik a gondozottakat. „Félreértettük egymást, elnézést kérek — mondta a 20 év körüli fiatalember, s átadott feleségemnek 80 forintot. Viszontlátásra!" Máiéi is tűnt a liftajtó mögött. Az előzmények? A centrifuga forgóüstjének cseréje — az előbb említett fiatalembernek — nem jelentett szakmai megpróbáltatást. Néhány perc alatt elvégezte a munkát. Következett a számlázás: 125 forint anyagköltség + 100 forint munkadíj + 25 forint kiszállás, összesen 250 forint. Feleségem ötszázassal fizetett. A fiú elkezdte a „gyűjtést", zsebei gondos átkutatásával összeszedett 170 forintot. Ennyi az összes pénz nálam — mondta és „türelmesen várt". Most mit csináljunk? Kínos másodpercek. Hát, ha nem tud visszaadni, ne adjon — hangzott. Hozzá tartozik az ügyhöz, hogy a kérdés másirányű megoldása bizonyos mértékben korlátozva volt. Tudniillik a fizető néhány nappal szülés előtt állt, adott a hetedik emeleti lakás, a házban rossz a lift. Hát nem egy forradalmi helyzet a csúszópénz, a borravaló elleni harcban, elismerem. Számoljunk csak egy kicsit! Ez a fiatalember bizonyára nem rosszul fizetett szerelő. Itt nem egészen öt perc alatt „keresett" plusz nyolcvan forintot. Állítólag jobb helye ken „kivárás" nélkül is lehet kapni + 100-at. Akitől a 80-as származik, bölcsődei gondozó, 32 éves, több családos, a napi keresete 80 forint. A szemmel látható „elosztási igazságtalanságában vitathatatlan a borravaló adójának szerepe is. De azt hiszem, ennek és más hasonló eseteknek is nemcsak anyagi vonatkozásai vannak. Szeretheti-e ez a fiatalember a munkáját igazán? Mi lesz, ha néhány év múlva az anyagiak már nem ösztönzik? A kérdésekre nem tudok választ adni. Most visszahozta a pénzt. Miért? Nem a pénz, de népművelő lévén a jelenség gyűlölete miatt felhívtam a szerviz vezetőjét. A vezető elítélte a fiatal magatartását, megköszönte a tájékoztatást, elnézést kért miatta. Másnap a fiú visszahozta a visszajárót. elnézést kért a „félreértés" miatt. Tulajdonképpen elégedett lehetnék, hiszen elégtételt kaptam. Mégis érzek valami elintézetlenséget a dologban. Szívesen beszélgettem volna a fiúval és minden anyagi elégtétel helyett job- j ban esett volna, ha megbizonyosodhattam volna arról, hogy valóban félreértéről volt szó. Mészáros János Szeged, József Attila sgt. 142/A. VII. 19. Kerekasztal után - fűtésről „1961. óta lakom a Korányi fasor 5. szám alatti „Sellőházban", amely központi fűtéses épület. Az 1978 79. évi fűtési idény befejezéséig nem volt kifogásom a fűtés és számlázás ellen, mely szerint 85 légköbméter után fizettem 182 forintot. Az 1979/80. évi fűtési idény óta „megnőtt" a lakás, egy új kimutatás szerint a fűtésbe bevont terület 115 légköbméter lett, és így 345 forintot követel tőlem a városgazdálkodási vállalat. Ez úgy született meg, hogy konyhát, előszobát, W. C.-t is beleszámították egy 1966ban hozott NIM rendeletre való hivatkozással. Tizenhárom évig, amióta ez a rendelet él. az IKV, majd a városgazdálkodási vállalat nem alkalmazta ezt a rendeletet. Valószínűnek tartom. hogy helyesen nem alkalmazták, mert ezeket a helyiségeket nem lehet fűteni. Nincs bennük fűtőtest. Lényegében most 345 forint fűtési díjat követelnek tőlem, ebben a díjban benne van a szóban forgó 30 légköbméternyi nem fűthető térfogat is. Most is csak a 05 légköbméter térfogatú helyiséget fűtik, mint azt már 18 éve teszik. Kérdem én. kell-e olyan szolgáltató-' sokért fizetni, ami nem valósult meg? Megjegyezni 'kívánom, hogy ez a ház még nem zárt lépcsőház-rendszerű, mint a Tarjáin és Északi városrész epületei, itt függőfolyosó rendszer van, Így az előszobák a függőfolyosóra nyílnak, nem a fűtött, zárt lépcsőházra, mint az előbbieknél. Tóth Ferenc Szeged Korányi fasor 5. VI, 7. Ahogy a „nagykönyvben"... Kés a sofőrnél Brutyó Endréné (Közép fasor 5/A) leveléből kommentár nélkül idézünk: ..Március 20-án reggel háromnegyed 8 óra körül a szokásos utamon indultam munkahelyemre. Az új hídról gyalogosan lejövet a Felső Tisza parton igyekeztem dolgozni. A szalámigyárnál egy teherautó állt meg a járda mellett, majd mikor közelébe értem, a vezetője egy körülbelül 25 centiméteres tőrkést mutogatott lelem. Rémületemben még a rendszámát sem jegyeztem meg. Annyit tudok róla, hogy billenős teherautó, feltehetően anyagot szállít az útépítőknek és T-betű volt rajta, de a Vezető egyedül volt. Barnás hajú. 25—30 év közötti lehetett. Rágondolni is rossz, mi történik, ha nem tűnik fel szemben egy gyalogos." 1 Nem lenetséges, hogy a sofőr éppen reggelizett, s a szalonnavágó tőrkését látta olvasónk fenyegetően megvillanni...? 11. meg van írva. Valahogy ez is lehetne a mondanivalója Kecskésné Drinóczky Zsuzsának (Murányi u. 6/B fszt. 1.), legalábbis arról, amit a Hóbiárt bisztróban tapasztalt. „Az étteremben egy fiatalember — talán a vezető? — árgus szemekkel figyeli az üzletet. Köszönti a vendégeket, letörli az asztalt(l), szedi a mosatlant, sétál, figyel és nagyon udvarias. Távozáskor a kabátomat is felsegítette ..." A kedves vendég köszönetét kifejező sorairól egy, a szolgáltatásban dolgozó művezető szavai jutottak eszembe, aki azt kifogásolta, miért nem írnak levelet a lapnak azok, akik elégedettek: miért mindig csak a panaszkodóké a Postaláda? Nos, nem hiszem, hogy mindent esak szapulni szeretünk. Örülünk, ha dicsérni is lehet — de ha a suszter megsarkallja a cipőt, a szerelő megjavítja a vízcsapot, azért megérdemelt fizetés jár, s nem hálaima. Szívesen közöltük a vendéglátást dicsérő sorokat, mert jó példáról ír, de némi sajnálkozással is: az ilyenfajta vendéggelbánás lenne a természetes, és lám, olyan fehér holló, hogy meghatottan állítunk neki emléket. Válaszol az illetékes Lapunkban február 29-én a Postaláda rovatban megjelent Bokor Béla olvasónk panasza, a Felső Tisza part útkorszerűsítési munkálataival kapcsolatban. A panaszra Tölgyesi Béla, a Szeged városi tanács vb építési és közlekedési osztályának vezetője válaszolt: 1979. januárjában elkészült a kiviteli tervdokumentáció, mert a korábban 6 méter széles útpálya mind a pálya minőségében, mind kapacitásában elégtelenné vált a forgalom zavartalan lebonyolítására. Az út szélesítésére csak úgy nyílt lehetőség, hogy az árvédelmi töltés helyett szögtámíal kerül beépítésre, mely egyben lehetővé teszi a rendelkezésre álló terület szélesítését is. Így a kővetkezőképp alakul ki az. út — a házak felöl indulva — 2,4 méteres lesz a járda, 2,2 méteres zöldsáv, 14 méteres az útpálya, 4 méteres a víz felöli járda. Egyes helyeken ezek az értékek változnak az út megfelelő vonalvezetése érdekében, figyelembe véve azt,* hogy az út vonala helyenként megtörik, s a hídfő is akadály. Így a szalámigyári szakaszon a zöldsáv 5,5 méterre is növekszik, illetve a Háló utca és Árboc utca között a járdaszélesség változatlan marad. Ezen a szakaszon még nem alakítható ki a végleges Árboc utcai csomópont, annak ugyanis szanálási előfeltétele van. Ennek elkészülte utón megszűnik a Háló utca gyűjtőútjellege és feladata csak az olt levő lakóépületek kiszolgálása lesz. A panaszosok házának közvetlen környezetében a járda szélessége csak minimálisan (1—1,5 méterrel) szélesíthető, viszont a megfelelő vízelvezetés biztosításával a levélben jelzett probléma, a járda és az épületfal elszennyeződése megszűnik. Ugyanebben a témában válaszolt lapunknak Serege János, a Városgondnokság vezetője és Horváth Lajos, a DÉLTERV tervezője. Ök azt írják: az útfelújítás után megszűnnek a vízelvezetési problémák is, a járdákat felújítják, s ezzel a forgalmi sáv széle is távolabb kerül az épülettől. Fák ültetésére viszont árvédelmi okok miatt ezen a szakaszon nincs lehetőség. A Szegedi Patyolat Vállalattal kapcsolatos, február 22-én megjelent panaszra Nyári Mihály igazgató válaszolt. „Kiss László ügyfelünk szolgálati öltönyét szennyezettségének látszó folttal vállaltuk tisztításra. Az öltöny tisztításának elkészülte után azonban a zakó jelzett helyén továbbra is foltos maradt. Ennek pedig az eredete nem az elégtelen tisztítás, hanem a kevertszálas szövetben már szennyezett állapotban is meglevő műszál-elemek korábbi károsodása volt. Ezt támasztja alá a Szolgáltatásfejlesztési Kutatóintézet szakvéleménye is. Vállalatunk hibát követett el azzal, hogy ügyfelünket nem tájékoztatta időben a tényleges belső intézkedésről. A bekövetkezett esetért felelősségrevorást alkalmaztam ügyfelünktől pedig a történtekért szíves elnézést kérünk." összeállította: Igriczi Zsigmond