Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

Vasárnap, 1980. március 9. — 3 Kongresszusi küldötteink — Szerencsés epiber va­gyok, hogy részt vehetek a magyar kommunisták XII. kongresszusán. Azt hiszem, megválasztásomban közre­játszott, hogy szűkebb mun­katerületemen, a Szegedi Or­vostudományi Egyetemen a pártszervezet erős, vélemé­nyét országos kérdésekben is kérik és meghallgatják, neve és rangja van. Bizonyára az sem elhanyagolható tény, hogy tagja vagyok a szegedi városi párt-végrehajtóbizott­ságnak, ahol felkészült, fon­tos kérdésekben véleményt nyilvánító szakemberek, köz­életi elkötelezettségű kom­munisták döntenek. — Egy orvosnak szocialis­ta társadalmunkban — ha nem megy el közömbösen környezete jelenségei mellett — óhatatlanul megvan a le­hetősége, hogy orvosi hiva­tása mellett közéleti ember­ré is váljon. Kiharcolhatja, hogy a szakmai kérdéseken túl más területeken is kikér­jék véleményét, leifogadják és méltányolják azt. Ez nem különleges és" egyedi út, min­den fiatal orvos számára ter­mészetes. már az indulásnál meglevő lehetőség. — Az irányelveket olvas­gatva fölvetődött bennem, és néhány vita tapasztalatai megerősítették, hogy az ér­telmiségről, ennek helyzeté­ről és szerepéről bővebben foglalkozhatott volna ez a dokumentum. Jelen körül­ményeink között ugyanis az értelmiség szerepe megnőtt, és körük kitágult. Azok az emberek, akik szűkebb szak­területükön elmélyült és ala­pos tudásra tesznek szert, véleményük van politikai, gazdasági, társadalmi kérdé­sekben, életmódjukat alapve­tően a szocialista vonósok jellemzik, tendenciájában az értelmiség sorait erősíthetik. Növekvő szerepük szükség­szerű, létkérdésünk a ..kimű­velt emberfők sokasága". — Ami az egészségügyet •illeti, nem vagyok túlzottan lelkes és optimista. Bár meg­nyugtat, hogy a központi szervek nem csökkentették az egészségügyi beruházások és fejlesztések nagyságát és ütemét. De óriási a restan­cia, a most előttünk álló fej­lesztési feladatokat régen meg kellett volna oldani. Mint intézményvezetőnek a szakmai kérdések mellett Berendezés o>ip Érték és értékítélet halastavaknak A siófoki Dunántúli Regio­nális Vízmű és Vízgazdálko­dási Vállalat műszaki gárdá­ja olyan berendezést fejlesz­tett ki, amelynek segítségé­vel megszüntethető a halas­tavak oldott oxigénhiánya és ezzel a halak pusztulása. Az úszóműre, csónakra, álló­és mozgóhídra, tartályok, medencék falára szerelhető szerkezet kiválóan alkalmas szennyezett vizek, halastavak oldott oxigénszintjének meg­határozott értéken tartására. Meghajtása elektromos vagy robbanómotorral történik és az oxigént a motor propel­lerjének segítségével csövön juttatja a vízbe. A gyakor­lati kísérletek során ezzel akadályozták meg a halpusz­tulást a soponyai víztározó­ban és a balatonföldvári ha­lastóban. 'A jpl bevált berendezés iránt nagy az érdeklődés: vízügyi igazgatóságok, hal­gazdaságok és tanácsok ren­delik meg. (MTI) Dr. Cserháti István gazdasági problémákkal is kell foglalkoznom a jobb gyógyítási, oktatási és tudo­mányos munka feltételeinek megteremtéséért, az optimá­lis környezet megvalósításá­ért. Biztos vagyok abban, hogy a szigorúbb gazdálko­dás nem zárja ki az ésszerű fejlesztést, a szükségszerű korszerűsítést. — 1970-ben részt vettem a párt X. kongresszusán. Tehát vannak emlékeim, élménye­im, tapasztalataim. Ügy gon­dolom, hogy a mostani ta­nácskozás egy tudományos konferenciához fog hasonlí­tani, ahol nemcsak a szóno­ki emelvényen hangzanak el föntos dolgok, de a' szüne­tekben, baráti beszélgetések alkalmával is jó néhány, a saját munkánkban is hasz­nosítható tapasztalatokat szerzünk. Munkajellegű kong­resszust várok, mely konkrét társadalmi • célokat tűz ki, melyeket minden munkahe­lyen „testre lehet szabni". (Elmondta dr. Cserháti Ist­ván egyetemi tanár, a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem 2-es számú belgyógyá­szati klinikájának igazgatója, az MSZMP városi bizottsága végrehajtó bizottságának tagja, a Xll. kongresszus Csongrád megyei küldötte.) T. L. Budapesten Tavaszi nagytakarítás ' A következő hetekben ala­'.osan megtisztítják, kitaka­ítjók Budapest útjait, 'tereit. \ Fővárosi Közterület-fenn­tartó Vállalat tavaszi nagy­takarítási menetrendje szinte már napra készen tartalmaz­za a tennivalók egész sorát. Kézi vagy gépi erővel szedik föl az utak partján, a járdák szegélyén maradt hordalékot. A főváros tisztaságáért fe­lelős vállalat a munkálatok­hoz kiegészíti százfőnyi csa­patát a kerületi kirendeltsé­geken jelentkező önkéntes munkásokkal. Az emberek seprűin, lapátjain kívül mint­egy 150 locsoló, seprőgép, speciális aluljáró-oszloptisz­tító masina, billenős teher­autó, rakodógép tisztítja, sú­rolja, mossa a város utcáit. Eltüntetik a téli szutykot március végén, április elején a Duna fölött átívelő hidak­ról, a felüljárókról, a köztéri szobrokról, s a rakpartok, a városból kivezető utak sza­lagkorlátjairól. Tisztára mos­sák az aluljárókat és a Vár­alagutat is. Egy hónap múl­va indulnak — főként éjsza­ka — a mosó-seprő járatok, először a lakótelepekre. A locsolókocsiknak legalább 100 ezer köbméter víz szük­séges, hogy zavartalanul mossák le a város aszfaltme­zőit. A hagyományos eszkö­zökkel — vödrökkel, súroló­kefékkel — fölszerelt dolgo­zókra vár a mintegy 6000 KRESZ-tábla, s a több kilo­méternyi lánckorlát tisztítá­sa. Ezenkívül takarítják és lefestik a 9200 hulladékgyűj­tő edényt. (MTI) Készülődnek a dunai hajósok A tél még tartja magát, erőlködik, a meg-megújuló hózivatarok azonban már nem zavarhatják a hajózás munkáját, tavaszi felkészülé­sét. Egyelőre még a parton, a partmentén serénykednek a szerelők, a vontatók a bel­városi Duna-szakaszon. Üszódaru közreműködésé­vel megkezdődött a kikötői pontonok kikötése, a parton telelt hajóhidak elhelyezése. Elsőként a Belgrád rakparti nemzetközi hajóállomáson horgonyozták le, rögzítették a vasbakokhoz a pontonokat, amelyeknek már volt vendé­ge is, a szovjet Moldávia ha­jó. A héten újabb szomszéd országbeli üdülőhajókat vár­nak. Ugyancsak helyén van a Matróz csárdánál a hazai és a nemzetközi teherhajók, vontatók fogadására, pihené­sére szolgáló vízi állomás, s a megszokott helyén, a Mar­gitsziget dél-budai oldalán várja a SZOT-üdülőhajót is a vízikikötő. A következő napokban a főváros területén — a Viga­dó téren, a Bem téren — 19, majd a Budapest—Esztergom közötti hojóúton 23, a fővá­ros és Mohács között 6 ki­kötői ponton kerül a helyé­re. Felállítják a MAHART szakemberei a ráckevei Du­na-ág úszóhajó kikötőit is. A dunai személyforgalom lebo­nyolításához szükséges mint­egy 60 kikötő, parti vízial­kalmatosság helyére vontatá­sa, rögzítése várhatóan a hónap végéig befejeződik, arrfikor az időjárástól függő­en egyúttal megkezdődhet legnagyobb folyónkon a sze­mélyhajózási idény. (MTI) F ontos érdekeink fűződnének ahhoz, hogy rte csupán a lényegekben, ha­nem a felszínen is. a formákban, mozgékonyságban, megjelenésben, a de­sign-ben is teremtsünk magunk körül egy­fajta társadalmi mobilitást, amely min­dennapi közérzetünk, hangulatunk mun­kánkban is tükröződő ritmusát, alaphang­ját kialakítaná. Ehhez természetesen ipar. kereskedelem kellene, amely kellőképpen mozgékony, s érdekelt abban, hogy mi­nél szélesebb piacokat szerezzen meg ön­magának. Csakhogy létezik-e ez az érde­keltség? Látatlanban ezt mondhatnánk: igen. Hi­szen — legalábbis elvben — ma már min­denki személy szerint is érdekelt abban, hogy a legjobbat, a legkelendőbbet produ­kálja: érdekelt abban, hogy kitöltse a ke­reslet és kínálat között bőségesen tátongó réseket. A gyakorlat, a mindennapok praxisa viszont mindmáig egészen mást mutat. Hiszen üzleteink választéka, kíná­lata — ami a divatot, a küllemet illeti — alig-alig változott az utóbbi tíz esztendő­ben. mintegy annak kifejezett jeleként, hogy érdekeltségi viszonyaink talán ko­rántsem működnek kielégítően: talán ko­rántsem fogják át kielégítő hatásfokkal a termelőtől a vásárlóig terjedő láncola­tot. Példákat bőségesen lehetne idézni mind­erre. Többek között azt. hogy eavkoron. alig néhány éve azzal a nem titkolt szán­dékkal bővítettük erőteljesen külkereske­delmünket a fogyasztási cikkek behozata­lával. hogy a hazai termelőknek konkur­renciát teremtsünk a hazai piacokon, s ezzel késztessük őket előrelépésre, ter­mékszerkezetük korszerűsítésére, átalakí­tására. Olvan feltételeket teremtve, ame­lyek között a gyöngébb minőséget, a kor­szerűtlen. divatjamúlt küllemű árut már itthon sem igen lehet eladni. Ám mire intenzívebben alkalmazhattuk volna e módszert, a világpiacon megkezdődött a cserearányok számunkra hátrányos válto­zása. s az importáruk olyan árakkal ke­rültek üzleteinkbe, amelyekkel a korsze­rűtlenebb hazai termékek olcsóbb áraik­kal bőségesen versenyképesek maradtak. Sokan ekkor már lemondóan legvintettek: ez a módszer sem fog eredményt hozni. Minden marad hát a régiben. Közben ismét változott a világ. Kide­rült ugyanis, hogy a világgazdaság vál­ságjelenségeit. a világméretű inflációt nem állíthatjuk meg határainknál. Mindez vi­szont alapvetően megváltoztatta a gazda­ság termelő szektorainak közvetlen érde­keltségeit. a bevezetett, a világgazdasági tendenciákat bizonyos mértékig belföldön is érvényesítő szabályozók jóvoltából. Hi­szen egyre jelentősebbé vált az ipar ex­portérdekeltsége. Márpedig a külföldi piacok irányába termelő vállalataink csakis úgy orientálódhattak, ha igvekez­tek átvenni a korszerűbb termelési el tárá­sokat: vagy ha ez nem is állt módjuk­ban. legalább megkísérelték, hogy termé­keik használati értékét — beleértve a di­vatosságot. a küllemet is — a lehetséges, általuk elérhető maximumra növeljék. Hiszen az elérhető ár — a haszon, vagy olvkor a ráfizetés megszüntetése — a kül­földi piacokon elsősorban a vevő érték­ítéletétől függ. attól, hogy a termelő ké­pes-e olyat szállítani, ami eléggé újszerű, eléggé az élvonalba tartozik ahhoz, hogy a vásárló hajlandó legyen — a fagyon bőséges választékon belül — tisztösapges árat fizetni a termékért. Mindez rugalmasságra. fejlesztésekre ösztönözte a vállalatokat, már csak azért is, mert a hazai piacon is mód vo"lt arra. hogy például egy-egy divatos, minden bi­zonnyal naeyon is keresettnek bizonyuló bútor árához hozzátegyék azt a néhány százalék plusz hasznot, amit a termék külseje, megjelenésének kelendősége a vásárló szemében is indokolttá tehetett S mindennek'eredményeként egy-két ha­zai vállalat, szóvetkezet a külföldivel egyenrangú., s annál — a néhány száza­lék többlet hasznot kalkulálva is — jó­val olcsóbb bútorokkal jelent meg a pia­con Sajnos, a jelenség — a feltételrend­szer múlandósága miatt — túlságosan is rövid életű maradt ahhoz, hogy erényeit, hasznát szélesebb körben élvezhettek volna. Mert az új szabályzók ismét szigo­rúbbra fogták az árkalkuláció lehetőse­geit, ami — legalábbis elvben — a belföl­di piac ugyan olcsóbb, de minőségben, megjelenésben, divatosságban kétségtele­nül középszerűbb ellátáshoz vezethet. Akkor hogyan tovább? — kérdezhet­nénk. Vajon a szigorúbb, az árak válto­zásaira formálisan is ügyelő szabályozó­rendszer valóban szükségszerűen azzal ,iár majd. hogy kevesebb újdonság, kevesebb divatos holmi kerül az üzletekbe? Hi­szen a hazai árrendszer alig-alig honorálja a gyártmányfejlesztésbe, -tervezésbe. a külsődleges, ám mégis nagyon fontos kor­szerűsítésbe fektetett energiákat. Vállala­taink jó része viszont a belföldi érték­ítélettől. szabályzóktól függetlenül is kény­telen fejleszteni termékeit, kénvtelen azo­kat minimum tisztességes, ha nem a leg­modernebb megjelenéssel felruházni, ha valamennyire is tisztességes árat kivan kapni értük külföldön. Elvileg tehát a hazai kereskedelemnek sem lenne rrta-i dolga, mint hogy csatlakozzon a külföldi megrendelők igényeihez, hiszen lassan­ként a termelők 'is egyre inkább abban érdekeltek, hogy külföldre gyártott szé­riáik nagyságát megnöveljék a belföldi piac által biztosított kereslettel is. Annál is inkább, mert az alapanyaggyártók is egyre inkább fölzárkóznak a világpiaci igényekhez, s egy-egy termelővállalatnak lassanként — ha exportál is — előnyösebb ugyanazt adni a hazai piacra is. amit külföldre szállít. H ogy mindez miért nem látszik egy­előre' kellőképpen üzleteink kínála­tán? Ha az ember jobban körülnéz az ipar és kereskedelem házatáján, kap­csolataik rendszerében, egyre inkább az az érzése, hogy most már a kereskedelem­nek kellene lépnie. Ügy tűnik, hogy ma­napság sokszor már elsősorban rajta mu­kk. hogy a gyártmányfejlesztésbe, instal­lációba. riivatosságba. korszerűsítésbe fek­tetett termelői energiák ne csak a kül­földi. hanem a t^e'.füídi piacokon is hatá­sosabban. gyorsabban és szemmel látha­tóbban érvényesüljenek. Az ipar sok terü­leten már lépett. Ezt a lépéselőnyt pedig nagyobb kereskedői rugalmassággal, a piac valóságos és széles skálájú értékíté­letének jobb figyelembevételével kellene megpróbálni behozni, egy új. éugalmas. a változások iránt érzékeny, dinamikus piaci egyensúly jegyében. Szávay István Brigádvezetők . A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat szocialista brigádve­zetői szombaton, Budakalá­szon megtartott tanácskozá­sukon — a múlt esztendő jó eredményeinek nyugtáztával — figyelmüket elsősorban az idei teendőkre irányították. A vállalat 1980-ban mint­egy 3150 tonna rostlent, 11 ezer köbméter pozdorja bú­torlapot, és 26 millió négyzet­méter kész szövetet gyárt. Bányászokr színészek összefogása Óvodát építtetnek A tatabányai Nyugati—II. bányaüzem­ben dolgozó Vida Antal szocialista brigád­ja néhány évvel ezelőtt baráti kapcsola­tot alakított ki a Fővárosi Operettszínház Kálmán Imre szocialista brigádjával. Az­óta gyakran megfordulnak a bányászok az operettszínházban, az előadásokon kí­vül időnként részt vesznek a próbákon is, a színművészek beavatják őket „műhely­titkaikba". A Kálmán Imre szocialista bri­gád tagjai is szívesen látott vendégek a tatabányai szénbányáknál, többször is le­szálltak a bányába, hogy megismerjék r föld alatt dolgozók nem könnyű munká­ját. Nemrég a bányász brigád felajánlotta hogy kommunista műszakon vesz részt s munkabérükkel hozzájárul egy 150 sze­mélyes új óvoda építéséhez. Kezdeménye­zésükhöz a fővárosi brigád is csatlakozott: elhatározták, hogy az ország különböző vidékén előadásokat rendeznek, s a bevé­telt — mintegy félmillió forintot — át­adják a tatabányai városi tanácsnak az óvoda építéséhez. (MTI) Sokáig hiánycikk volt a szén- és olajtüzelésű kályhákhoz szűk eges füstcső. Szegeden, a tömegcikk készítő ipari szö­vetkezetben évek óta gyártják a vas-nagykereskedelmi vál­lalatok megrendelésére, naponta 3 ezer darab készül be­lőle, és bár a télnek lassan vége lesz, változatlanul nagv a kereslet. Képünk a szövetkezet szerelőcsarnokában készült Szállításra készen állnak a könyökcsövek

Next

/
Thumbnails
Contents