Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

Emiekek a felszabadulásról Harmincöt esztendeje, 1944. október elsejétől 1945. április negyedikéig mindennap új városéi községnevek szerepeltek a hadijelentésekben. Magyar városok es falvak, ahonnan végleg kiűzték a fasisztákat — s mindegyikben voltak emberek, akik azonnal. a szabadság első perceiben vállalták a szinte emberfeletti feladatot: új életet teremteni a romok fölött. Néhányaik visszaemlékezéseiből adunk szemelvényeket személyes beszelgetesek alapján. 1. Ménes Jánosról évtizedek óta szinte mindenki tudta Debrecenben, hogy következetes harcosa a munkásmozgalomnak. Nemegyszer jarta meg a börtönt kommunista meggyőződéséért, s amikor a nemetek megszállták az országot.. elsők között szerepeit a Gestapo letartóztatási listáján. Nyár közepén sikerült kiszabadulnia. s az egyik Debrecen környéki tanyán, egy bunkerben várta családjával és barátaival együtt a felszabadítókat. A várakozás azonban korántsem volt egyenlő a tétlenséggel. Hol a németek telefonvonalait, kábeleit vágták el, hol a villanyvezetékeket, járműveket rongálták meg. — Október 19-én este már egészen a közelünkben folytak a harcok, a fejünk fölött szálltak a tüzérségi lövedékek, még repülőgépék lis avatkoztak a küzdelembe. Alig 120 méternyire a mi rejtekhelyünktől. a Hegedűs-tanyán nemei aknavető alakulat szállása volt. Ma is jól emlékszem arra a mozzanatra, amikor kezében két Vécsé.v-gránáttal Makranczi Imre barátom (nem volt nehéz akkoriban ilyesmihez jutni, szerteszét hevertek a fegyverek, lövedékek. a fasiszta hadsereg bomlását jelezve) átkúszott a senki földjén és felgyújtotta a németek szállása előtti szénaboglyát. Így kitűnően láthatták a szovjet tüzérek, hogy hová kell lőniük. Mindjárt tűz alá is vették a német aknavetők települési helvét — idézi fel a felszabadulás előtti órakat. majd folytatja: — Nem sokkal később elindultunk a szovjet csapatok elé. Meg akartuk mondani nekik, hogv abbahagyhatják a tüzelést, a németek maradványai elmenekültek. Két napraforgószárra babapelenkát es korábban hozzánk került szovjet pionírzászlót tűztünk, így mentünk a felszabadítók elé. Némi kalandok után Pallag vasútállomásnál egy szovjet őrnagynak tudtuk végre elmondani. hogy Szentgyörgy-erdőig nincs német, bátran mehetnek lovább. Másfél órába telt. amíg állításainkat a kiküldött felderítők igazolták. Akkor hitték el, hogv igaz barátaik vagvunk. Így érte a felszabadulás Ménes Jánost, aki röviddel ezután Debrecen polgármester-helyettese, maid polgármestere, tanácselnöke lett. Kelemen János Budapest X. kerületében. Kőbányán élt gyerekkorától. ott él ma is. 1944 decemberében gyakran járt Kőbányáról Vecsésre és vissza, kerékpáron. Krumplit hozott a munkásotthonnak — s minden útja során néhány száz méter német telefonkábel került az út menti kutakba. Rajta keresztül is tartották a kapcsolatot a kőbányai partizánok a Vörös Hadsereggel. S közben élelmeztek szökött katonákat. munkaszolgálatosokat — a kőbányai nyilasháztól a harmadik épületben. — 1945. január 4-én értek a szovjet katonák a Martinovics térig. ahol laktunk. Két nappal később név szerint keresett Vas Zoltán: kérdezte, kik vannak meg a régi elvtársak közül. Akkor én már második napja szerveztem a pártot Kőbányán. Nyolcadikán már több mint húszan jöttünk össze a kaszinóban, mindjárt megalakítottuk a kommunista és a szociáldemokrata pártszervezetet, és kiosztottuk a feladatokat: megszervezni a közigazgatást, létrehozni a Nemzeti Bizottságot, eltakarítani a romokat. Még aznap felkeresték a kőbányai plébánost is, s a paplak pincéiében az ő elnökletével alakult meg a Nemzeti Bizottság. S még egv hét sem telt bele. már elkezdődött a villamossínek, villanyvezetékek újjáépítése, megnyíltak a gyógyszertárak és a boltok. A vasúti pályaudvarokon maradt vagonok gyógyszereivel el lehetett. látni a patikákat és a kórházat is. Akkor még Pest belvárosainak utcáin folytak a harcoks Drahos I .a iost kommunista izgatás miatt 1938-ban ..örök időkre" kitiltottak Csepelről. Aki az ítéletet kimondta, bizonyára nem. számított arra, hogv néhány év múlva éppen a „kitiltott" lesz egyjke Csepelen az új élet elindítóinak. — 1944 végén alakult meg a „13-as bizottság", kommunistákból. szociáldemokratákból és párton kívüliekből, azzal a céllal. hogv Pesterzsébeten éppúgy. mini Csepelen, megakadályozzuk a németek rombolásait. — Suha nem felejtem el azokat a perceket — folytatja Drahos Lajos —. amikor Madarász Vendel barátom, csepeli csőg.vári munkás jött két szovjet katonával, 1945. január 8-a volt. Ketten vezettük el őket a Templom térig. megmutattuk, hol vannak még németek. Hamarosan onnan is kiverték őket a szovjet katonák. s már január 13-án, ismét a 13-as- bizottság hívására, bemehettünk a gyárban. Krumszkoj őrnagy volt a csepeli gyár szovjet parancsnoka, négyen mentünk hozzá, majd vele végig az óriási gyártelepen. megbeszélve útközben, hogy melyik ' gyárat hogvan lehet mielőbb megindítani. Hamarosan működött a mezőgazdasági gépgyár (a mai motorkerékpárgyár helyén), hogv különböző alkatrészeket készítsen a szovjet katonák járművei számára. Az üzemi bizottság irányította a munkát. Drahos Lajos lett az üb elnöke, s az is maradt öt évig. Akkor az országgyűlés elnöke lett. maid a Magyar Népköztársaság nagykövete Lengyelországban. Veress Miklós 4. Ugyanazokban a napokban, pontosan 1945. január 13-án ért haza Sövényházára, a mai Öpusztaszerre Mihály Sándor. A háború alatt katona volt, a szabadsáhot hozó 1945-ös év első hajnalán Újpesten öltözött ismét civilbe, s amikor odaértek a szovjet katonák — Mihály Sándor gyalogosan indult útnak, hogv elvégezze a maga feladatát szülőfalujában. Nem is gondolt arra, hogy az majd bekerül egyszer az ország történelmébe. — Éppen csak hazaértem — mondja —, jöttek a szomszédok, barátok, beszélgettünk arról, hogy valamit tenni kellene. Közeledik a tavasz, itt a sok föld gazda nélkül, hát legyünk mi magunk a gazdák. Itt 46 ezer katasztrális holdja volt a Pallavicini őrgrófnak. összesen 99 ezer hold. csak azért nem több. mert százezer után nagyobb adót kellett volna fizetnie. Törvény még nem volt, kapcsolat sem az országos hatóságokkal. De az idő sürgetett. — összeírtuk az igénylőket — emlékezik vissza Mihály Sándor —, es elkezdtük a földosztás. Családonként a szülőknek öt, a gyerekeknek két holdat adtunk. Később, arrűkor már működtek a hatóságok, és felmérték a szomszédos falvak igényeit is. csökkentettük 4. illetve 1 holdra. Kilencen voltunk a földigénylő bizottságban, két-két bizottsági tag ment ki minden táblához, fogtuk az ölet. mértük, osztottuk a földet. Tizenöt évvel később úira egyesítették a földeket: 1960-ban alakult meg az Árpád vezér termelőszövetkezet Öpusztaszeren. VAKKONYI ENDRE Kórházfolyosón Már értelmetlenül: ki itt belépsz Már érthetetlenül: minden reménnyel A csöndtói melyet Sztravinszkij vezényel lepereg íme arcunkról a mész akár a templomról amit nehéz évszázadok omlasztanak szerteszéjjel s még fölsikolt a sípjaiból éjjel az. iszonyat — hogy volt nagy és egész Kilép a teremtésből ki belép itt — vagy találóbb: őt az anyaméh magából kivetette mindörökre Mint boncasztalon fekvő kettészelt agy skizofrén álmaival "végre fölhagy s minden reménye már egy csorba bögre Reggel Nyolc harminc. A munkaidő kezdete. Megérkezik Pavel Grigorjevies. a közgazdász. V Jó kedve van. Bélyegeket gyűjt, és most rakja be az albumba. Berepül Nyinocska. a titkárnő. Tizennyolc éves. Egy angyal. Az angyalnak új importssárnyacskái vannak. Jó kedve van. Megmutatja szárnyarskait. Megérkezik Marja Kuzminyicsna, a pénztárosnő. Idegen környéken Az öreg néry nagyon lassan jött. szinte odavánsz.orgott a buszmegállóhoz. Megállt, s bizalmatlanul fürkészni kezdte az esti buszra várakozókat. Egy ideig tanácstalanul toporgott, majd valami gyanakvó, de mégis könyörgő hangon megkérdezte: — Megy innen busz a telepre? A mellette allo fiatal nő viszszakerdezett: — Melyikre, nénike? — Hát., ahol a fiam lakik, az új házakhoz, ahol a víztorony van — kezdte magyarázni az öregaszszony. Par mondat utón kiderült, egyfelé visz az útjuk. A .segítökéSTség láttán mintha engedett volna a néni szeméből sugárzó bizalmatlanság. Letette kezében szorongatott hálószatyrot a padra. e a benne levő kónyakosüveg alól kivett egy zsebkendőt. Lopva körbenézett — feleslegesen, mert a nő kivételével senki sem figyelt rá —, majd a zseb ::ndőre kötött két bogot kioldva, pénzt kotorászott elő belőle. Egy húszforintost kiemelve, űira a fiatal nőhöz'fordult: — Es elég leez a buszra "* A fiatalasszony meglepődött: — A néni nem szokott busszal utazni, nem tudja, hogy csak két forint a jegy? Szinte megkönnyebbülten csúsztatta vissza a húszast a kendőbe, s előhalászott belőle egy rézpénzt. Akkurátusan visszakötötte a két csomót, a szatyorba, az üveg alá rejtette a zsebkendőt. Csak miután biztonságban tudta keveske pénzét, kezdett magyarázkodásba. Szaggatott mondataiból lassan kiderült, hogy nem. dehogyis szokott ő utazni, fájós lábú. beteges, aki hónapokig sem mozdul ki a város másik szélén levő házából. Ahol korábban a fiáékkal élt. de azok két éve lakást kaptak az új lakótelepen, s magára hagyták. — Néha, nagy ünnepen hazajönnek, meg én is voltam náluk a költözéskor. De akkor kocsival vitt el a gyerek, nemigen emlékezek az útra Azért is nem találtam meg az előbb, amikor taxival elindultam. A sofőr kitett azoknal a hazaknál, ahová a címet mondtam, de mintha nem az a körnvék lett volna, ahol egvJó kedve van. Megöntözi a kaktuszokat. Bejön Szigyako. egy fiatalember. hősszerelmes, ö a fónókhelyettesük. Jó keijve van. Felhívja barátnőit. A mai napra négy randevút beszeli meg. Szép téljesitmeny. Mindenkinek jó kedve van. Mindenkinek van elfoalaltsaga. Csak nekem nincs. A falra tudnék mászni! Nincs mit tenni, dolgoznom kell... ' LEV MALIMS/.KIJ „A pipa tiltatik" Az egészségügyi felvilágosítás jóvoltából egyre többet tudunk a dohányzásnak az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásáról. A dohányzás elleni küzdelem hosszú múltra tekint vissza. Hazánkban a XVI. század derekán kezdtek hódolni az emberek a bódító füstnek. A következő században már egymást érték a tiltó rendeletek Erdélyben és Magyarországon egyaránt. Apafi Mihály erdélyi fejedelem — rövid ideig ugyan maga is rabja volt az ajándékba kapott illatos török dohánynak — 1662—63-ban kiadta első tilalmi rendeletét. A gyulafehérvári országgyűlés 1670-ben törvényt hozott: „A tabak megtilalmazásáról. s aki béhozná. annak büntetéséről." A törvény 13. szakasza arról intézkedik, hogy „senkinek e hazának effélét behozni szabad nem lészen. sőt akinek mostan túbákja van. az országgyűlés elbomláea után csak 15 napig árulhassa és ne tovább A tubákkal élő birtokos es nemes 50, egytelkű nemes 12, a ipbbagv 6 forinttal büntessék." Az 1683as országgyűlés határozottabb intézkedéseket hozott: a dohányt „senki e hazába se levelenkent.. se összetekerve be ne hozza. Akik mégis behozták, minden ekkor velük levő ruhájukat, akik termesztik. minden vagyonukat veszítsék el." Magyarországon országos töi> vény nem tiltotta a dohányzást. szer már jártam. Lejártam a lábomat. de nem leltem meg a házal, akikel. kérdeztem, mind csak sietve elhadarta, hogy ott. a nagy épületek közt. erre meg arra menjek. Ügy eltévedtem, hogy egy buszmegállót is alig találtam, ahonnan valahogy visszakecmereghetnék a városba, meg haza. A zsúfolt buszban álltak, a nő oldalról igyekezett támogatni a láthatóan nagyon fáradt öregasszonyt. aki riadtan kapaszkodott. s konokul összeszorította kissé lilás színűre változó száját. Nem merte kérdezni a nénit, hogy most mégis miérl törekszik akkor újra a lakótelepre. Csak amikor a végállomáson a tömegből kikerültek, akkor -szólalt meg csendesen: — Elkísérem a nénit. melyik épületbe menjünk? Az idős asszony szemében bizakodás csillant, s újra megeredt a szava: — Tudja, kedveském. okvetlen oda kell mennem. A fiam beteg. Két hete eltört a lába. most tudtam meg véletlenül a szomszédavizonvom'r' aki dé'uián bent volt a városban, és ismerőssel találkozott Igaz. bánta, hogy megmondta. nem akart elengedni otthonról. De hát ilyenkor nem maradhat. egv anva. Biztosan nagyon beteg, ha megüzenni vagv megírni se bírta, hogy baja van. A menyem meg biztos ápolja, nem meri magába hagyni, mert különben kijöhetett volna már értem a kocsival... Borzasztó lassan mentek, a nénike csoszogó léptei a házhoz közeledve lassultak, s egvre ritkábban. mindinkább szorongást eláruló hangsúllyal szólt egy-egy. családját mentegető félmondatot. A ház kapuja nyitva volt. de a fiatal nő hirleleP elhatározással a kápucscngőhöz nvúlt. Kis idő múlva nyílt egv második emeleti ablak, s egv nö leszólt: — Ki az? Az öregasszony egészen kicsire összehúzta magát, és alig hallhatóan szólt: — Én. A nő kihajolt a/, ablakon, és erélyesen újra kérdezte: — Hogy ki? A fiatal nőt furcsa érzés kerítette hatalmába, felkiabált: — Az édesanyja jött meglátogatni u fiát. Jöjjenek le érte! Aztán pánikszerű sietséggel elkö-zönt. a nénikétől, s elr letett, nehogy találkoznia kelljen az idős asszonv családjával: félt attól, hogv mondani fog nekik valamit ... SZABÓ MAGDOLNA de az egyes vármegyék, városok igen változatos rendeleteket hoztak. Vas megyében megtiltottak a dohány termesztését. Gömör megyében a dohányzás okozta túzkárért a parasztembernek 24 botütés járt. Abaúj megyében elrendelték a pipázók összeírását. Az első tiltó bejegyzést igen korán. 1665. április 2-án találjuk meg a Debrecen városi tanács icg- zőkönyvében: „azt kit dohán szíváson rajta érnek", 12 forintra megbüntetik. 1676 márciusában már nem csak a szívást, hgnem a dohányárusítást is tilalmazták. Debrecen városa 1681 májusában még szigorúbb rendeletet tett. , három nap alatt az várósból a dohánt kivigyék semmiképpen a Boltokban árulni meg nem engedtetik". A legdrasztikusabb jog. zaba lyt a dohányzó hentesek ellen léptette életbe 1863-ban a tanács. „„Valamelyik hentest dohán szíváson érik az esztendőre a mesterségtől eltiltótik." A XVIII. század elején még akadt elvétve tiltó bejegyzés, de ezek ereje, határozottsága már megkopott A dohányzás e'leni küzdelem napjainkban is tovább tart. persze. más módszerekkel mint a XVII. században. G. L