Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

Csütörtök, 1980. március 27. 3 Tanácskozik az MSZMP XII. kongresszusa hozzanak. Voltak ebben sikerek, de jóval többre lett volna és még többre lesz szükség. Néha megengedhetetlenül lassúak és körülményeskedők vagyunk döntéseinkben, ragaszkodunk a régi formákhoz és idegenkedünk az újtól. Mirytoz fékezheti a műszaki érlímiség — nyugodtan mondhatom, az egész értelmiség — legjobbjainak alkotókedvet. A továbbiakban arról szólt, hogy az energiafelhasználásban a gazdaságosságot elsősorban racionális árpolitikával lehet ugyan elősegíteni, de az is világos, hogy szükség van az energetika műszaki-tudományos tényezőinek alapos újragondolására. Ügy hiszem, ahhoz nem férhet kétség — folytatta —, hogy a magyar műszaki értelmiség döntő része érti, magáénak vallja és végrehajtja a szocialista gazdasági építőmunka kis és nagy, de nehéz feladatait. A valóságban azonban ennél többről van szó: a feladatokat maga is alkotó módon alakítja. továbbfejleszti, új feladatokat fogalmaz meg. hogy szellemi erőforrásainkat minden területen jobban, gazdaságosabban. gyorsabban és szervezettebben hasznosíthassuk. Romány Pá/ Horváth Zoltánná Fontos a személyi anyagi érdekeltség is fl fizikai dolgozók közéleti szerepéről Púja Frigyes Külpolitikánk fő irányvonala változatlan Púja Frigyes külügyminiszter, a Külügyminisztérium küldötte felszólalásában kiemelte: Az elmúlt években a nemzetközi helyzet úgy alakult, hogy a legerősebb tőkés országban nagyobb befolyást kezdett gyakorolni a külpolitikára a monopolkapitalista csoportosulásoknak az a ré-/ sze, amely ellensége az enyhülésnek, a biztonság megszilárdításának, a békés együttműködésnek. Ezek a körök a hidegháború valamilyen új változatát — egyesek talán a forróháborút — szeretnék rászabadítani a világra. A szélsőséges amerikai vezető köröket már régóta nyugtalanítja mindaz, ami a világban 1969—70. óta történt; új stratégiájuk megnyilvánul a Szovjetunió és más szocialista országok elleni nyugati hecckampányokben, a gazdasági embargós intézkedésekben, a moszkvai olimpiai játékok bojkottálására Irányuló akciókban és más hasonló jelenségekben is. A NATO-országok — a mór jóval korábban elhatározott — agresszív lépéseiket most Afganisztánnal magyarázzák, azt állítván, hogy a nemzetközi helyzetet a szovjet katonai kontingensek afganisztáni megjelenése élezte ki. Az imperializmus nagy lármája e kérdés körül a valóságban ürügy arra, hogy a szélsőséges imperialista körök a helyzetet élező mesterkedésekröl eltereljék a figyelmet. Az elmúlt öt évben a Magyar Népköztársaság külpolitikai fő irányvonala nem változott. Továbbra is alapvető feladatunk, hogy összehívásra kerüljön a katonai enyhülés és a leszerelés ügyeivel foglalkozó politikai Andrást7 Gyula szintű tanácskozás, amelynek a javaslatát a Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottzottsága budapesti és berlini ülésén dolgozták ki. Itt meg lehetne vitatni minden részt vevő ország leszerelést célzó javaslatait. Sajnáljuk, hogy a vezető NATOállamok részéről enyhén szólva nem mutatnak lelkesedést javaslatunk iránt. A másik, előttünk álló feladat a madridi találkozó eredményes megrendezése. A fejlődő országokkal épített kapcsolatokról szólva rámutatott: e munka fokozását már csak nagy számuk is indokolja, de az is, hogy egy részükre az imperialisták és mások minden eszközzel igyekeznek növelni befolyásukat, őszinte barátjuknak tüntetve fel magukat, megpróbálják szembeállítani őket a szocializmus, a haladás erőivel. Most már joggal mondhatjuk — hangsúlyozta a továbbiakban —, hogy kapcsolataink minden fejlett tőkés országgal rendezettek, egyesekkel pedig — mint például Ausztriával — tovább fejlődtek. Továbbra is szélesíteni akarjuk hazánk és a fejlett tőkés országok kapcsolatait a békés egymás mellett élés elve alapján. S hogy ez így legyen, természetesen nemcsak rajtunk, hanem tőkés partnereinken is múlik. A nemzetközi erőviszonyok változását a szocializmus, a haladás javára semmi sem tartóztathatja fel és fordíthatja vissza. De hogy előrehaladást érjünk el a béke és a biztonság megszilárdításában, az enyhülés elmélyítésében. határozott küzdelmet kell folytatni, s továbbra is vissza kell utasítani a szélsőséges imperialista körök — és a kínai vezetők — zavart keltő, békebontó kísérleteit. Ezután Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Bács-Kiskun megye küldötte lépett az előadói emelvényre: — Az elmúlt években országunk mezőgazdaságában számos új termelési módszert, új technológiát terjesztettünk el, új fajtákat, szervezeti formákat honosítottunk meg. Szinte mindenből többet termeltünk, mint eddig bármikor — mondotta. — Mégis, ezekben az években láttuk meg igazán — jelenlegi hatékonyságunk, struktúránk mellett — a növekedés korlátait. Különös gondot kell fordítani a munkában részt vevők személyes anyagi érdekeltségére. A nagyon változatos mezőgazdasági munkafeltételek között ez igen fontos követelmény. A jobb gazdasági eredmények elérésének útján égetően szükséges az új tudományos eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazása is. Népgazdaságunkban a hatékonysági követelmény erőteljes érvényesülését gátolja még számos régi beidegződés, szemléleti akadály. Számbavételi, értékelési rendszerünk sok tekintetben még a mennyiségi, a hagyományos mutatókhoz tapad. Legyen mérce az egy hektáron elért legjobb eredmény, az egy dolgozó által gazdaságosan elért legnagyobb jövedelem, s nem a létszám vagy a terület nagysága. Végül megállapította Romány Pál, hogv a Magyar Szocialista Munkáspárt marxista—leninista agrárpolitikáját alapvetően a szövetkezeti parasztság iránti bizalom jellemezte és jellemzi. Horváth Zoltánné, a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár körkötője, Gvőr-Sopron megye küldötte a fizikai dolgozóknak a választott testületekben való részvételéről, ennek fontosságáról fejtette ki véleményét. — Sokat beszélünk a női egyenjogúságról. Igaz. hogy a lehetőségeink a továbbtanulásra, a közéletben való részvételre soktcal inkább megvannak, mint bármikor korábban, de mindezzel élni Kun István jóval nagyobb terhet ró a nőkre, mini a férfiakra. Ám szerelném azt is megerősíteni: kolleganőimmel égyütt érjzzük, hogy a fizikai dolgozókra a társadalmi fórumok munkájában igen nagy szükség van. Saját tapasztalataim alapján uliílom, hogy h jzzázzólásuimat, észervételeiiiict a különböző testületi űlcoeken mindenkor meghallgattak, es ha módjukban alít. azonnal cselekedtek a felvetett gondok, hibák kiküouöoöleseért Példásan helytállnak a határörök Barinkat Oszkárnó Életmód és kultúra Barinkai Oszkárné, a Pest megyei pártbizottság titkára, Pest megyei küldött a megye kulturális fejlődéséről beszélt: — Ha röviden jellemezni kellene az elmúlt öt év kulturális munkáját, azt mondanám: elkötelezettség, kezdeményezés és összefogás. Mindvégig élveztük megyénk lakosságának bizalmát, segítő, cselekvő részvételét. A közösségért való tenni akarás a megyében a kultúra érdekében is tömé'áméretflvé vált.* A kommunista műszakok, a társadalmimunka-akciók a bizonyítékai ennek. Nem szólhatnánk ilyen eredményekről, ha nem éreztük volna mindvégig azt a nünk. Dr. Schmidt Ernő biztonságos bátorságot, amelyet a gazdasági egységek, az ipari és mezőgazdasági üzemek jelentettek kulturális, társadalmi céljaink megvalósításában. Ma már egy-egy jól működő termelőszövetkezet is úgy alakítja, fejleszti a- lakóterületet, az életmódot, a kultúrát, mint korábban egy vidékre települt ipari üzem. Bizunk abban, hogy a XII. kongresszus határozataira építve a fejlődés nem áll meg." Ezt a bizakodást az elmúlt évek tapasztalatai, a sikereknek örülni, a gondokban osztozni tudó emberek tenni akarása is élteti benFokozni kellene az erdőtelepítés ütemét Kun István ezredes, a Határőrség pártbizottságának első titkára, a Határőrség küldötte elöljáróban hangsúlyozta: — Az állam- és közbiztonság védelméből a Határőrségre háruló feladatok végrehajtásakor abból indultunk ki, hogy az államhatár őrizete, az ország biztonságával és a nemzetközi kapcsolatokkal szoros összhangban álló politikai kérdés, számunkra harci és politikai feladat. Ezután arról beszélt, milyen dinamikusan nőtt az utóbbi fél évtizedben a határforgalom. öt év alatt 187 millió ember lépte át a magyar határokat, több mint 57 millió járművet kellett ellenőrizni és 1,9 millió vízumot kiadni. — A követelmények növekedését jelzi — folytatta —, hogy a szocialista építőmunka, az eredményeink iránt érdeklődő sok millió barátunk, vendégünk és külföldre látogató honfitársaink közül kellett kiszűrni a megtéTóth Sándor vesztő módszereket, ravarhamisításokat alkalmazó, törvényeinkel megsértő, a larsadalomra veszélyes elemeket. A felszólaló részleteién ecsetelte, hogy a határőrfiatalok milyen nehez körülmények közepette végzik példásan feladataikat, férfias bátorságot, helytállási igénylő munkájukat. Elmondta azt is. hogy a határőrség hozzájárult a nepgazdasagi munkához; műszaki egvségük öt év alatt több mint 1.6 milliárd forint termelési értéket hozott létre. Emellet! önerőből végezték a belső karbantartást, felújítást, ami további népgazdasági kapa citást szabadított fel. Szólt azokról a kapcsolatokról is. ameiyek a határőrség egységei és a területi párt- és állami szervek, tömegszervezetek között alakultak ki. Ezek között külön említést érdemel az úgynevezett „határőrközség'-mozgalom: jelenleg 129 ilyen község és két határőrváros segíti a határvédelmi munkát. Dr. Schmidt Ernő, a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát Állami díjas vezérigazgatója. Vas megyei küldött először arról beszélt, hogy a mai gazdasági helyzetben különösen megnőtt a fa értéke és jelentősége. — Ma a világ és hazánk gazdasági életében nagyon sdc az előre meg nem határozható tényező — folytatta a felszólaló. — Egy azonban biztosan állítható: a nyersanyagoknak, és köztük a fáSzatmári Lajos nak a szerepe és jelentősége növekedni fog. Célszerű volna tehát fokozni az országban az erdőtelepítést, és eZzd az ország fatermesztő képességét. A továbbiakban arról beszelt, hogy a termékszerkezet korszerűsítést ben, a termelés hatékonyságának javííásaban gyors előrehaladást csak akkor várhatunk, ha a vállalatoknál és az irányító szerveknél egyaránt határozott lesz a törekvés az újra, & korszerűre. flz alkotók és a közösség Műveltség és kommunista hit Kapja vissza régi rangját a szénbányászat Andrásfi Gyula nyugdíjas, budapesti küldött, a part és a munkásmozgalom régi harcosa személyes visszaemlékezéssel kezdte felszólalását: első ízben 1932-ben vett részt magas szintű pártfórumon: az illegális KMP bécsi plénumáii. — A párt megbízásából sokféle funkciót töltöttembe az előző évtizedekben — mondotta ezután. — Voltam főispán is, nagykövet is, most pedig körzeti párttitkár vagyok és örömmel végzem ezt is, mert egyet nézek; azt, hogy hol és hogyan tudom szolgálni az ügyet. Felszólalása második felében a fiatalokról beszélt: — Állítom, hogy őszinte, nyílt beszédre, bizalomra az ifjúság is bizalommal és nyílt közeledéssel válaszol. A mai ifjúság jóval műveltebb, képzettebb, mint az én ifjúságom volt. Ehhez a képzettséghez, műveltséghez a magam generációja legszívesebben a kommunista hitet adná át számukra, mert úgy érzem, ebből a hitből nekünk van több. Szatmári Lajos, a Várpalotai Szénbánya* Vállalat aknábza, Veszprém megye küldötte: — A szénbányászat fejlesztését szolgáló párthatározatok «és kormányintézkedések alapján úgy érezzük — mondotta a többi között —, hogy a szénbányászat egyre jobban visszakapja régi rangját, a gazdasági építőmunkában betöltött szerepének megfelelő megbecsülésben részesül. Beszámolt róla, hogy javultak az, élet- és munkakörülmények. A banyászlakásépitési akcióval kapcsolatban megjegyezte, hogy szükség van bizonyce jogi problémák rendtzesete, hogy valóban aze/k kapják a kedvezményes lakásokat, akik megérdemlik, a Kik hosszú tócig hűek maradnak a bányászathoz. Kritikus és önkritikus hangon szólt arról, hogy a szénbányászatot enntő korábbi, a^óta megváltozott döntések kcövr-zőtien hatása bizonyos mértékig ma is érződik; elmaradlak egyes pótlólagos beruházások, az elvesztett létszám is nehezebben póto'bató. A gondok ellenére bizakodó hangon fejezte be feiszoialásat: — Optimizmussal tölt el bennünket pártunk következetes politikája, az. hogy kritikusan es tárgyilagosan felmérte a szénbányászatban levő hianyossagokat és helycsen jelölte meg a soron következő tennivalókat.. Tóth Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház művésze, a pártalapszervezet titkára, Baranya megye küldötte: — Emlékeztetni szeretnék arra — mondotta —, hogy pártunk, kormányunk, dolgozó népünk akkor is, amikor több pénz jutott a művészetek támogatására, ugyanazt az alternatívát kínálta a művészek számára, mint most: vagyis, hogy dolgozzunk, alkossunk, gazdar gítsuk népünk kulturális értékeit, segítsük szellemi felemelkedésének útját, az alkotói szabadság csodálatos lehetőségének birtokában. Ma, 1980-ban, a nehezebb gazdasági helyzetben a műFarmosi Imre vészek irányában megfogalmazott igény nem változott, az alkotók élvezik és gyakorolják alkotói szabadságukat. Anyagi biztonságban, komfortos körülmények közölt bonthatjuk ki tehetségünket. Tudom. hogy művészeti életünk nem feszültségmentes. De miért van, hogy a kritika szivesebben foglalkozik az érdekessel, a különlegessel, mint az érthető, világos álláspontot képviselő alkotással? Nem a mindenki számára érthetőt, csak az érthetőt kérem számon. A művészeti alkotas befogadók, értő közönség nélkül nem töltheti be társadalmunkban igazi funkcióját. Egységes cselekvéssel Farmosi Imre, a Mezőkövesdi ÁFÉSZ elnöke, Borsod-Abaúj-Zemplén megye küldötte felszólalásában elsősorban a háztáji és kisegítőgazdaságok termelésével foglalkozott Elmondta: e tevékenység gazdasági hasznosságát bizonyltja, hogy nem igényel központi forrásból anyagi fejlesztést, a kistermelést összefogó nagyüzemek támogatása és a kistermelők saját anyagi erőforrásai garantálják, hogy ez a termelés korszerű és tervszerű legyen. Jelentős ez a munka jövedelem-kiegészítés szempontjából is. A háztáji és kisegítő gazdaságokkal ás általában a kistermelés szerepével, jelentősegével kapcsolatban a párt útmutatásai világosak, Szükséges azonban, hogy ezt az útmutatást egységes cselekvés is kísérje.