Délmagyarország, 1980. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

8 ­Vasárnap, 1980. március 2. (folytatás a 1. oldalról) ben jelentős az MSZBT-tagcsoportok sze­repe. Számuk öt év alatt 33-ról 50-re emelkedett. < A pozitív tendenciák mellett hatnak a közgondolkodásra a nacionalista nézetek és az imperialista propaganda fellazító tö­rekvései is. A megyei pártbizottság beszámolója szükségesnek tartja a továbbiakban: — az eszmei nevelőmunkában a növek­vő követelmények alapján a helyi sajátosságok és körülmények gondo­sabb figyelembevételét; — közgondolkodás-formáló munkánk jobban ösztönözzön a képesség sze­rinti munkavégzésre, a végzett mun­ka szerinti elosztás elvének folyama­tos megvalósítására és a társadalmi érdek következetesebb érvényre jut­tatására; — bátrabb fellépést a növekvő követel­ményekhez nem alkalmazkodó, a gondok megoldását $sak állami tá­mogatásban kereső szemlélet és gya­korlat ellen; ­— a kötelességteljesítés, a felelősséggel és fegyelmezetten végzett munka rangjának növelését; — hatékonyabb munkálkodást azért, hogy a szocializmus értékrendje a közgondolkodásban, a magatartásban, a cselekvésben erőteljesen és széle­sebb körben érvényesüljön; — a szocialista erkölcsiség szerepének növelését a dolgozók megítélésében, az érdekek reális összhangjának, a közérdek elsődlegességének erősíté­sével és a szocialista életmód pozitív példáit bemutatva a kispolgári néze­tek és magatartás visszaszorítását; — szocialista társadalmi építőmunkán­kat legyük nemzeti önértékelésünk lényeges elemévé, a szocialista haza­fiság és a proletár internacionalizmus egyik alapvető mércéjévé; — egész nevelőmunkánkban mélyítsük el a szocialista hazafiságot és a proletár internacionalizmust, annak tudatát, hogy a nemzeti érdek helyes szolgálata ugyanúgy elválaszthatat­lan az internacionalizmustól, mint a haladás nemzetközi igénye előmozdí­tása hazánk, népünk érdekeinek szol­gálatától. s ezért tudatosítsuk jobban, hogy nemzeti érdekünk a Szovjetunió­val. a szocialista közösség országai­val való együttműködés fejlesztése: — továbbra is kapjon megfelelő helyet a pártszervezetek tevékenységében a barátsági munka, az MSZBT-tagcso­portok irányítása, a testvérmegyei kapcsolatok munkajellegének erősí­tése és az együttműködés tapasztala­tainak széles körű hasznosítása poli* tlkat, gazdasági munkánkban; — megkülönböztetett figyelmet fordít­sunk arra, hogy a nacionalista meg­nyilvánulások elleni eszmei fellépé­sünk terjedjen kl a burzsoá propagan­da szovjetellenességének és a szo­cialista országok közti ellentétek szi­tásának leleplezésére. Eredményes agitációs és tájékoztatási tevékenység Agitációs munkánk megfelelően szolgál­ta pártunk politikáját, a lényeges társa­dalmi kérdésekre irányította a figyelmet Reagált a politikai közhangulat különbö­ző megnyilvánulására, mozgósító hatása, helyi jellege erősödött. Ehhez jó alapot tetemtettek a megyei, városi és járási párttestületek határozatai, állásfoglalásai, a különböző társadalmi rétegek körében szervezett beszélgetések. Agitációs mun­kánk eredményeként kialakulóban van egy reálisabb megye-, város- és községpoliti­kai szemlélet. Agitációs munkánk meggyőző erejét csökkenti, hogy nem találtuk meg a ta­nyavilágban élők, a nyugdijasok, a bejá­rók. a szabadfoglalkozásúak és a gyesen levő nők körében az agitáció hatékonyabb eszközeit és módszereit. A velük való kap­csolatunk sem elég rendszeres. Az alap­szervezeti vezetőségek egy részénél az agi­táció irányításában az önállóság és a kez­deményezőkészség még gyenge. A köz­ponti feladatok helyi lebontása, a legmeg­felelőbb érvek kimunkálása is nehezen valósul meg. A következő időszak fontos feladata: — agitációs munkánk még inkább se­gítse, hogy a társadalmi osztályok, rétegek és csoportok saját feladatai­int jól értsék és egymás munkájá­ról, életéről ls reálisabb, pontosabb képet alkossanak; — jobban tudatosítsuk, hogy a meggyő­zés egyik leghatékonyabb módja a személyes példamutatás a munkahe­lyeken, a közéletben, az élet minden területén abban, hogy tetteink, ma­gatartásunk összhangban legyen az­zal. ami mellett kiállunk, amit kép­viselünk; — a nagyobb segítségnyújtást az alap­szervezeteknek helyi agitációs mun­kájukban, a szemléletformálást annak érdekében, hogy az agitációt min­denütt a pártmunka szerves részének tartsák és irányítását, eszközeit, mód­szereit folyamatosan tökéletesítsék. Propagandamunkánkban előtérbe állí­tottuk az oktató-nevelő munka minőségi fejlesztését, folytattuk az oktatás feltéte­leinek javítását, korszerűsítését. Javítottuk az oktatás nevelő hatását, cselekvésre mozgósító erejét. A pártoktatás hallga­tóinak száma lényegében nem változott, de a káderképzésben részt vevők száma másfélszerese az öt évvel ezelőttinek. Mind a marxizmus—leninizmus esti egye­temen, mind a pártiskola keretébeft bőví­tettük a továbbképzés lehetőségeit, a spe­ciális továbbképző tanfolyamokat. Az ön­álló tanulás szervezését is elkezdtük, a ta­nulók segítésének, ellenőrzésének módját, formáit azonban még nem tudtuk eléggé kialakítani. A káderképzés és -tovább­képzés megnövekedett feladatainak végre­hajtásában az Oktatási Igazgatóság mun­kája jelentős. A beszámolási időszakban növekedett a propagandisták száma és munkájuk hatékonysága. Állami és politi­kai iskolai végzettségük szintje emelkedett munkájuk segítését, továbbképzésüket a pártszervek a követelményeknek megfe­lelően irányítják. A KISZ politikai képzésben a rétegigé­nyek nagyobb figyelembevételével növe­kedett a nevelőmunka hatékonysága. A szakszervezetekben folyó tömegpolitikai oktatás jól szolgálja az aktivisták felké­szítését. A Hazafias Népfront előadássoro­zatain mind több párton kívüli dolgozó vesz részt. A következő évek tennivalóiként jelölte meg a jelentés: — az alapfokú politikai végzettség megszerzésének új rendszerében az oktató-nevelő munka színvonalának emelését, a pártvezetőségek munká­jában a politikai végzettség megszer­zése egységes követelményeinek ki­alakítását; — a munkáspropagandisták arányának növelését, felkészítésük biztosítását, a propagandisták továbbképzésének tervszerűbbé tételét; — az Oktatási Igazgatóság munkájában a politikai nevelőmunka szerepének növelését, az oktatómunka tapaszta­latainak hasznosítását a tömegpro­paganda megyei irányításában; a tu­dományos munka fejlesztését, és az önálló egyéni tanulás segítését; A tájékoztatás iránti igény a beszámo­lási Időszakban a párttagok és pártonkí­vüliek körében egyaránt megnövekedett Ezt az igényt törekedtünk az írásos és kü­lönösen a szóbeli tájékoztatás hatékonysá­gának fejlesztésével kielégíteni. A tájékoztatás eszközrendszerének fej­lődésében jelentős az MTV Szegedi Kör­zeti Stúdiójának létrehozása, fejlődése, amelynek több országos visszhangú műso­ra került bemutatásra. A megyei politikai napilapok, a mutációk és az üzemi lapok példányszámát növeltük. E témaleörben a következő feladatokra hívta fel a figyelmet a beszámoló: — a napilapok, az üzemi lapok és hír­adók fordítsanak nagyobb figyelmet a helyi gazdasági feladatok sokolda­lú ismertetésére, segítsék a vállalati, szövetkezeti célkitűzések végrehajtá­sát, erősítsék a dolgozók cselekvő egyetértését; — a lapok elemzőbben, sokrétűbben áb­rázolják megyénk kulturális életét, közművelődési politikánk megvalósí­tását; — továbbra • Is fordítsunk nagy figyel­met a szóbeli tájékoztatásra. A tudomány és az oktatás Ezt követően a beszámoló megállapítot­ta, hogy 1975-ben a megyei pártértekezlet kiemelte a kutatási eredmények hasznosí­tásának, az országos kutatási programok­ba történő bekapcsolódás fokozásának, az intézeti és az egyetemi kutatások fejlesz­tésének szükségességét. Azóta kedvezően változott a tudományos kutatóbázis és a termelőüzemek kapcsolata. A műszaki és agrártudományi kutatások eredményei több iparágban (gyógyszer-, kőolajipar stb.), valamint a mezőgazdaságban köz­vetlenül is hasznosulnak. Fejlődött az egyetemeken, főiskolákon végzett kutató­munka, több új terület (Kelet-Európa, nemzetiségek, népi hagyományok stb.) vizsgálatát kezdték meg. Fellendítettük a helytörténeti, a munkásmozgalom-történe­ti kutatásunkat, folytattuk a munkásmoz­galom-történeti dokumenturrikötetek ki­adását Javult a kutatómunka szervezése, a kutatások tervezése. A kutatóhelyek tudományos együttmű­ködése a lehetőségektől elmarad. A kezde­ményezések realizálódása lassú. A nem­zetközi kapcsolatok bővülését nem mindig követi az abban rejlő lehetőségek haszno­sítása. a tartalmas együttműködés meg­valósítása. A Szegedi Akadémiai Bizottság szerve­ző-koordinatív és finanszírozó tevékenysé­ge az országos és helyi elvárásoknak megfelelően fejlődött. Támogatta a komp­lex természet- és társadalomtudományi té­mák vizsgálatát, megkezdte egy helyi in­formációs rendszer kialakítását Anyagi támogatást nyújt a fiatalok, valamint a nem kutatóhelyeken dolgozók tudományos munkájához. Kezdeményezésünkre az Akadémiai Bizottság koordinálja és támo­gatja a számítástechnikai, a műszaki, va­lamint a gyógyszer- és növényvédőszer­kutatásokat A beszámoló összefoglalta az ezzel kap­csolatos tennivalókat, kiemelve: — a szellemi és anyagi erőforrások jobb koncentrálását, a tudományos kutató­munka terén is a hatékonysági kö­vetelmények érvényesítését; • — fordítsunk nagyobb figyelmet a tu­domány és a gazdaság szorosabb kap­csolatának kiépítésére, a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásá­nak tervszerűbbé és gyorsabbá téte­lére; , — a kutatóbázis fejlesztése során töre­kedjünk a szelektív fejlesztés követ­kezetes érvényesítésére, a feladatok­ra orientáltságot, a társadalmi, gaz­dasági céljainkból, valamint a tudo­mány belső fejlődéséből fakadó al­kalmazható és alapkutatási feladatok megoldását egyaránt szükséges szor­galmazni; — a társadalomtudományi kutatóhelyek fokozzák a témakoncentrációt, és to­vábbra is törekedjenek az országos szinten kiemelt témák kutatásába történő bekapcsolódásra. A helyi munkásmozgalom-történeti kutatások mellett vegyenek részt a munkásosz­tály mai helyzetét elemző kutatások­ban, a megye általános gazdaság-! társadalom-, politika- és kultúratör­ténetének feldolgozásában; — a politikai döntések előkészítésében bi-.tosítsuk a társadalomtudományok­kal kapcsolatban álló értelmiség még aktívabb részvételét, a kutatók tudo­mányos tevékenységén túlmutató tár­sadalmi-közéleti tevékenységük fej­lődését; — a kutatóhelyek vezetése törekedjen a megyei és az országos intézetekkel való együttműködésre, a meglevő nemzetközi kapcsolatok hatékonyab­bá tételére. A felsőoktatási intézmények anyagi, tár­gyi feltételéinek javulása az igényeknél lassúbb ütemű volt. egyes intézményekben tovább mélyült a képzési feladatok és a feltételek közötti feszültség (Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskola, Zeneművészeti Főiskola). Üj beruházásokra a Szegedi Or­vostudományi Egyetemen és a József At­tila Tudományegyetemen került sor. A hallgatók felkészülési körülményei, szo­ciális ellátásuk a beszámolási időszakban nem javult Az oktatástechnikai eszközök­kel való ellátottság kedvezően változott. A személyi feltételek alakulása megfelel az oktatási igényeknek, az oktatók óraterhe­lése az országos . átlaggal egyező. Az in­tézmények belső szervezeti fejlődésében a megkezdődött integrációs folyamat kibon­takozása lassú. Az oktatás-korszerűsítési munka folyamatos, ehhez kapcsolódóan széles körű neveléselméleti, oktatáspoliti­kai kutatómunka bontakozott ki. Az intézmények szakirányú oktató­munkája, a hallgatók szakmai képzettsége megfelelő. A nevelőmunka a komplex ne­velési programok általános bevezetésével átgondoltabbá, tervszerűbbé vált, koordi­náltabb lett az e téren együttműködő szer­vek munkája. Az oktatáson kívüli legje­lentősebb világnézeti-politikai nevelómun­ka a KISZ keretében folyik. Ennek ered­ményessége kifejezésre jut a hallgatók nö­vekvő közéleti tevékenységében, a pártépí­tő munkában, a tartalmasabb mozgalmi életben. A fizikai dolgozók gyermekeivel mind a felkészítésben, mind a felvétett vizsgán megkülönböztetett figyelemmel foglalkoznak az intézmények. Ugyanakkor az oktatás folyamatában a velük való tö­rődés nem kap kellő figyelmet. A következő időszak feladataként hang­súlyozta a jelentés: — az anyagi feltételek reális mértékű javítását, hatékonyabb felhasználását, a közös létesítmények építésére való törekvést, a kollégiumi és menzai há­lózat további bővítését; . — az intézmények belső szervezeti kor­szerűsítését; — nagyobb figyelmet kell fordítani ar­*• ra, hogy a szakképzésben a minőségi célkitűzések kerüljenek előtérbe; — az intézmények vezetése tekintse ki­emelt feladatnak a hallgatók hivatás­tudatra és gyakorlati munkára törté­nő felkészítését. A tanár- és orvos­képzés korszerűsítése kapcsán a szak­tárgyi képzést tartalmilag és mód­szertanilag is közelebb kell vinni a gyakorlathoz. Az 1975. évi pártértekezlet a közoktatás megyei továbbfejlesztésének feladatait a tárgyi feltételek folyamatos javításában, a kollégiumi, a napközi otthoni ellátás fej­lesztésében jelölte meg. A beszámolási időszakban az óvodai ellátottság 83 száza­lékról 88 százalékra emelkedett. Az álta­lános iskolai tantermek száma mintegy 7,9 százalékkal nőtt, ennek ellenére az egy tanteremre jutó gyermeklétszám változat­lan. A gondokat növeli, hogy öt év alatt 160 tanterem szűnt meg — egy részük indokolatlanul —. és magas a szükségtan­termek száma is. Jelentősen fejlesztettük viszont a napközi otthonos ellátást. Javí­tottuk a szakmunkásképzés és a szakkö­zépiskolai oktatás tárgyi feltételeit. A kol­légiumi helyek 6,9 százalékos fejlődése el­lenére a vidéki tanulóknak csak mintegy 38 százaléka kollégista. Valamennyi intéz­ménytípusban javult a pedagógusellátott­ság. A képesítés nélküli nevelők oklevél-, szerző továbbtanulása és a pályakezdők letelepedése következtében 83,7 százalékról 92 százalékra emelkedett a szakképzett óvónők aránya, 81,7 százalékról 90 száza­lékra az iskolák szakos ellátottsága. Az oktatás korszerűsítésére vonatkozó központi intézkedések végrehajtása, az új tantervekre való felkészülés és azok beve­zetése a kezdeti nehézségek után a peda­gógusok eredményes munkájával a terve­zett módon halad. Az oktatáspolitikai párt­határozat nyomán több központi és helyi kezdeményezésű pedagógiai kísérlet in­dult, amelyekhez a megye pedagógusai nagy számban csatlakoztak. Iskoláink vi­lágnézeti nevelőmunkájában még mindig nem eléggé kiaknázott az egyes tantárgyak oktatásában rejlő marxista világnézetet erősítő hatás, a tanítási órákon és az azo­kon kívül szerzett ismeretek egybeépítése. Utalt a jelentés az ilyen jellegű tenni­valókra, hangsúlyozta: — az óvodai ellátás fejlesztésében első­sorban az átmeneti feszültségek eny­hítését; — a tanulólétszám várható növekedése miatt az általános iskolai tanterem­fejlesztést, a napközi otthonok iránti növekvő igények kielégítéséhez a hálózat további bővítését; — a szakmunkásképzés és a szakközép­iskolai oktatás színvonalának emelé­se érdekében az elavult gép- és mű­szerállomány korszerűsítését, a gim­náziumokban az újonpan bevezetett fakultatív oktatáshoz a tantermek számának növelését és valamennyi intézménytípusban a kollégiumi há­lózat bővítését; — az oktató-nevelő munka tartalmi to­vábbfejlesztésében a tankötelezettsé­gi törvény jelenleginél hatékonyabb végrehajtását, az alapműveltség elsa­játítását; az iskolák pályairányltó te­vékenységének javításában a reális szülői szemlélet kialakítását elősegítő türelmes és következetes felvilágosi­tó munkát, a fizikai dolgozók gyer­mekeivel való törődésben a differen­ciált tehetségfeltárúst és felzárkózta­tást; — a világnézeti nevelőmunka színvona­lának további emelése érdekében a jövőben a szakmai és az ideológiai to­vábbképzésen belül a pedagógusok rendszeres tájékoztatását az időszerű politi kai-gazdasági-ideológiai kérdé­sekről; — a hazafias és az internacionalista ne­velésben az értelmi-érzelmi ráhatás és a cselekvésre nevelés jelenleginél nagyobb hangsúlyozását, a munkára nevelésben a követelmények előtérbe helyezését. Nagyobb figyelmet kell fordítani a társadalmi és a tömeg­szervezetekkel, a termelőszövetkeze­tekkel kiépített kapcsolatokban rejlő lehetőségek kihasználására is. Közművelődési tevékenység, művelődési igény A pártbizottság beszámolója kiemelte, hogy a közművelődési munkát a beszámo­lási időszakban a megyei pártértekezlet határozata által kijelölt irányban fejlesz­tettük. A társadalmi, a politikai és a gaz­dasági fejlődés eredményeként fellendült a közművelődési tevékenység, növekedett a művelődési igény. Tartalmasabbá vált a politikai, tudományos, művészeti ismeretek terjesztése, növekedett a művelődés társa­dalmi megbecsülése. A közművelődési munka fejlődését segítette az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek, vala­mint a munkahelyi közművelődés mérsé­kelten növekvő tárgyi és személyi ellátott­sága. A megyei pártértekezlet határozatá­nak megfelelően megkezdtük a Szegedi Nemzeti i Színház rekonstrukcióját, a me­gyei könyvtár és levéltár építését, az Opusztaszeri Nemzeti Emlékpark kiépíté­sét, a munkásmozgalmi múzeumrészleg ki­alakítását, a-makói múzeum építését. A pártmunkánkban növeltük a közmű­velődés politikai jelentőségét. A pártszer­vek és szervezetek kiemelten kezelték a munkásművelődést, szorgalmazták a köz­művelődés szocialista eszmei-politikai tar­talmának erősítését. Nem tudtunk azonban érdemben előrelépni az általános művelt­ség alapjainak megszerzésében. A közművelődési határozatot társadalmi osztályonként és rétegenként differenciál­tan valósítottuk meg. A munkáskollektí­vákban emelkedett a műveltség, elsősor­ban a szakmai műveltség szintje. A közép­iskolák esti és levelező tagozatain, vala­mint a szakmunkások szakközépiskolájá­ban növekedett a munkások száma. Ja­vult a szocialista brigádmozgalomban vég­zett kulturális tevékenység. A munkásmű­velődéssel a művelődési és a művészeti intézmények szervezettebben, programsze­rűen foglalkoztak. Kiemelkedő e téren a szakszervezetek, az üzemi közművelődési bizottságok, a művelődési központok és a művészeti szövetségek helyi csoportjainak munkája. A szövetkezeti parasztság műveltsége — a termelési viszonyok és a mezőgazdasági munka jellegének változása hatására is — emelkedett. A műveltség színvonalának emeléséhez hozzájárult, hogy a falu okta­tási és közművelődési feltételeit javítot­tuk. A szövetkezeti parasztság művelő­dési feladatainak megoldásában nagy fele­lősséggel dolgoznak a falusi értelmiségiek. Az ifjúság művelődésének tárgyi felté­teleit a beszámolási időszakban számotte­vően javítottuk a szegedi és a csongrádi 4

Next

/
Thumbnails
Contents