Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-09 / 33. szám

» 8 Szombat, 1980. február 9. Á zongora fejlődése Mini mikroszkópok Á radar a meteorológia szolgálatóban A* 1960-as évtized nagy ifttaiakulást hozott a meteo­rológiai tudomány módsze­reiben. A világszervezet irá­nyítása mellett felvirradt az nz időszak, amelyet a meteo­rológia elektronikus korsza­kának szokás nevezni. Ez u kifejezés azt Jelenti, hogy n meteorológusok ez Időtói (kezdve teljes mértékben ki­íiknáznl igyekeznek azokat a technikai eszközöket, ame­lyeket az elektronika kínál a tudomány számára. Ilyen mindenekelőtt az elektroni­kus hírközlés: rádióazondá­kat bocsátanak fel minden­nap a földkerekség sok száz poriján a légkör felső ré­tegeiben rennáiló hőmér­sékletnek, légnyomásnak és légnedvességnek a megméré­sére. Az elektronika azt is lehetővé teszi, hogy az idő­járási jelenségek térbeli el­helyezkedését feltüntető kész térképeket lehessen napon­ta többszőr is továbbítani egyik országból a másikba. Az elektronlika egy másik fontos alkalmazása a radar. A radarkészülék segítséget nyújt ahhoz, hogy száz-két­száz kilométeres körzeten belül észleljék az esőket éa zivatarokat. Sok száz meg­íigyelőállomáet helyettesíthet egy központi radarállomás, amely késedelem nélkül megmutatja az ország te­rületén bekövetkező összes változásokat: az esőzésu zó­nák megjelenését, tovább­fejlődését, haladási irányát és feloszlását. Ugyancsak a radar teszi lehetővé, hogy biztosan meg lehessen kü­lönböztetni a nagy jégsze­meket tartalmazó felhőket (amelyek jégesővel fenye­getnek), azoktól a felhők­től. amelyek nem hoznak ilyen veszedelmet. Ennek az eljárásnak alapvető Jelen­tősége van a jégeső elleni mesterséges beavatkozások — rakétakilövések — alkalma­zásában. Az elektronfka további Jó­téteménye a meteorológiai számitógép. Vannak olyan egyenletek, amelyeknek a se­gítségével az időjárás jövő­beni alakulását számítás út­ján meg lehet állapítani. Ezek a számítások olyan hosszadalmasak és terjedel­mesek, hogy emberi erővel való elvégzésükre sokáig nem lehetett számítani. Az elektronikus számítógépek viszont ma mér könnyedén megbirkóznak, ezzel a fel­adattal. • A zongora szó a nyelv­újítás korában keletkezett, azelőtt ezt a billenytűs-hú­ros hangszert klavimak ne­vezték. így találjuk számos régebbi szépirodalmi mű­ben is. A zongora indirekt hang­szer; megszólaltatására töb­bé-kevésbé bonyolult me­chanika szolgál, amely btl­lenytűk kö7.vetítésével hoz­ható működésbe. A billen­tyű leütése után a hang nem árnyalható, ezért a hangképzés végső finom­sága tekintetében hátrány­ban van a vonós vagy pen­getős hangszerekkel szem­ben. A zongora elvileg azo­nos folyamat révén jött lét­re, mint amilyen korábban az orgona keletkezésekor le­játszódott. A mai ún. kaJapácszongo­rn keletkezési Idejére az 1709-es évet adják meg. A húrok megszólaltatás! mód­ja: ütés knlapáesszerkezet segítségével. Két, eltérő ka­lapácsszerkezet alakult kl. Az egyiknél a kalapácssor a bil­lenytfiktől függetlenül he­lyezkedik el, «z elvben azo­nos a mai ún. angol me­chanikával. A másiknál minden egyes kalapács egy­egy btllentyükarra van fel­szerelve. és azzal egységet nlkot: ez mint bécsi me­chanika ismeretes. A klaviatúra a kezdeti 5 októvtól kiindulva a ma szo­kásos 7 oktáv terjedelemig bővült az Idők során. A mai pedálok helyett kezdetben reglsztergombokat, majd térdnyomókat alkalmaztak. A mai zongora méretei­nek, mechanikájának és hangerejének kialakulására Liszt Ferenc és iskolája volt döntő hatással. Ez. a szerke­zeti fejlődés a XIX. század közepén zárult le. Az ere­detileg világos, csengőhang­színt sötétebb, tompább, fel­hangszegényebb váltotta fel, de hangerőben a zongora most már felvehette a ver­senyt a modern zenekar tel­jes együttesével. Mozart, Beethoven. Schubert, Weber vagy Chopin fennmaradt zongorát a maiakhoz ké­pest lényeges eltérést mu­tatnak hangszínben és hang­erőben. A mikroszkóp sok tudo­mányágban és a műszaki élet számos területén nélkülöz­hetetlen segédeszköz. A mo­dern mikroszkópokkal meg lehet közelíteni a fizikai tör­vények szerinti maximális felbontóképességet is. A nagy felbontóképességű mlkrosz­kópok azonban meglehető­sen nagyok és súlyosak. így — bár kiválóan alkalmaz­hatók laboratóriumokban —, nehezen szállíthatók. Emiatt csak korlátozott mértékben használhatók laboratóriumo­kon kívül, holott Igen sok­szor célszerű lenne a mik­roszkópos vizsgálatokat a helyszínen elvégezni. Ezt tudva egy angol cég olyan mikroszkópokat hoz forgalomba, amelyeknek a súlya kisebb 25 dekagramm­nál, és nagyságuk hasonló egy zsebrádióhoz. A mére­tek nagyfokú csökkentésé­hez a lencsék újszerű el­rendezése adta meg a lehe­tőséget. A mini mikroszkópo­kat elemmel működő lám­pával is ellátják, így azok a külső világítástól függet­lenül használhatók, és 200— 400-szoros nagyításra képe­sek. Egy angol professzor még ennél l« tovább ment, ami­kor a különleges mini mik­roszkópot elkészítette. Ez az, említettnél Jóval nagyobb, mintegy ezerszeres nagyítást ad. A hasáb alakú műszer 127x76x25 mm méretű, te­hát a zsebben nyugodtan el­fér. Benne tükrök segítsé­gével derékszögben két he­lyen törik meg a fénysugár irányát. A kis mikroszkóp fó­kuszálása majdnem teljesen önműködő, a kép egyenes ál­lású, és az objektív soha­sem érintheti a tárgylemezt. Mivel a mikroszkóp burko­lata műanyagból készült, sú­lya még a beépített kis fényforrással együtt sem ha­ladja meg a 20 dekát Lánc az autóban Szauna — télen Világszerte tért hódit a szauna, amelynek lényege a íorró gőzfürdő és a hideg­vizes lehűtés. A köztudatban B szauna fogalma összefonó­dott Finnországgal. Ez igaz is, de,már a finnek előtt ismerték az ókori népek is B szaunát, sőt az aztékok, az amerikai indiánok és még az eszkimók is használták. A középkori Görögországban és Rómában is maradt fenn egy-egy változata, de a vi­kingektől kezdve egészen a régi «,iávokig kedvelték ezt a fürdőzést A modern szaunázás vi­ta ra legtöbb okot adó ré­sze, a befejező szakasz, a lehűtés. Sok helyen a gőz­ből kifutnak a hóba hempe­regni, hógolyózni, vagy a jég között ús7,kálmi. A fin­nek leggyakrabban például egy közeli lóba ugranak, eset­leg úgy, hogy előbb léket vágnak. Sokan felteszik a kérdést.: nem káros-e ez a szervezetre? A sportorvosok szerint nem, megfelelő ed­zéssel minden ártalom nél­kül szaunázhatunk. Felesle­ges az aggodalom, a szau­nától nem kell félni. A fé­lelem legfőbb oka, hogy a közhiedelem szerint a szau­názónak felhevülten kell a hideg vízbe ugrania, vagy a hóban hemperegnie. Valójá­ban pedig nem felhevült, hanem megizzadt a szauná­zó, és ez merőben különbö­ző dolog. Orvosilag bizo­nyított, hogy a szauna ki­váló gyógyszere a reumának, jó hatású a neurózisok va­lamennyi válfajára, a ma­gas vérnyomásra, az érbeteg­ségekre, és használható ál­matlanság ellen. És termé­szetesen véd minden meg­hűléses betegséggel szem­ben, de csak kellő edzés után. A szauna világméretű el­terjedésében a sport ját­szotta a főszerepet. A stock­holmi olimpián a flnmek már használták a szaunát A későbbi olimpiákon már mások is ki próbál táik a finn fürdót. A világ egyik legna­gyobb futótehetsége és rend­szeres szaunázója. Nurmi mondta: „A kimerítő küz­delem után fájdalmasan megkeményedett izmaimat a szaunázás azonnal rendbe hozta, és feloldotta az eset­leges depressziót. Csodálatos újjászületés megy végbe a forró deszkákon." Képünkön: Mozart egyik zongorája a prágai Bcrtramka Emlékmúzeumban, ahol egykor lakott A gépkocslmotor vezéri 6­mflvének az a feladata, hogy a hengereknek azokat a nyí­lásait — a szelepnyílásokat —, amelyeken át a friss ke­verék beáramlik, illetve az égéstermék a szabadba ki­áramlik, a megfelelő Idő­pontokban nyissa és zárja. A szelepeket a vezérten­gely a rajta kiképzett büty­kök által mozgatjá. Tudva­levő, hogy a bütykök el­helyezése szabja meg a tftbbhengeres motoroknál a működési sorrendet. Mi­vel egy-egy munkafolyamat (4 ütem) alatt mindegyik szelepet csak egyszer kell nyitni és zárni, ezért a du­gattyúkkal kapcsolatban álló főtengely két körül forgása alatt a vezértengelynek csak egyet kell fordulnia, tehát a kettő között az áttétellé. A főtengely és a vezértengely között fogaskerékpár, vagy lánchajtás révén valósítják meg a kapcsolatot. A hazánkban oly nagy számban forgalomban levő Lada (Zsiguli) gépkocsikban — konstrukciós okokból — az utóbbi megoldást, a lánc­hajtást alkalmazták. A lánc hajtás mindaddig zaj­A szem és a sebesség Képünkön: Sportolók — szauna után A Tátásnak a közlekedés­ben elsőrendű szerepe van: a gépjárművezető döntései­nek. cselekedeteinek mint­egy 90 százalékát az hatá­rozza meg. amit lát. Kísér­letek tanúsága szerint az átlagos gépkocsivezetők a nagyobb távolságot csak je­lentős hibaszázalékkal tud­ják megbecsülni. Kisebb tá­volság esetén — mintegy 50 méterig — viszont a becs­lés majdnem megegyezik a tényleges távolsággal. Pél­dául a 100 méteres távolsá­giit 110—120-nak, a 200 mé­teres távolságot csaknem 300­nak vélte a kísérleti vizs­gálatokban részt vevők nem kis hányada. A sebességbecslős vonat­kozásában sem jobb a hely­zet. A saját és a szemben közlekedő jármű sebességé­nek megítélésében egyaránt általános jelenség az alá­becslés. Ezt persze a kör­nyezet is befolyásolja: szűk utcában haladva a járműve­zető túlbecsült a sebessé­get. széles, sík terepen vi­szont a valóságosnál kisebb­nek vé]l (ez utóbbi érvényes rossz látást viszonyok ese­tére ts). Egy kísérletsorozat alatt nem volt ritkaság, hogy a 130 km/óra sebességgel szemközt haladó jármű tem­póját 80—90 km/óra érté­kűnek vélték az autóveze­tők. A problémát tovább bo­nyolítja, hogy a sebességnö­vekedésével csökken az a lá­tómezőzóna, amelyre a fi­gyelem összpontosul. Belát­ható teháf, hogy az elözé­ses balesetek gyakorisága an­nak köszönhető, hogy az em­beri szem sem csalhatatlan. Aki tehát előzésbe kezd, gondoljon a defenzív ve­zetés alapszabályára: ha va­lami miatt kételye támad, előzzön-e vagy sem, akkor cselekszik helyesen, ha a nem mellett dönt! A helyes távolság- és se­besség becs; és persze nem­csak az előzésnél lenne fon­tos. hanem a közlekedés sok más mozzanatánál is. így például a követésnél. Az úgynevezett „ráfutásos" bal­esetek a világon mindenütt sok gondot okoznak. Egy svájci felmérés szerint az autópályákon az összes bal­esetek több mint 20 szá­zaléka a követési távolság helytelen megválasztásából adódik. Ebben az esetben az emberi látás egy másik gyengéje is szerepet játszik, az, hogy az előttünk menő vagy mögöttünk érkező autó haladását nem eléggé „térhatásúan" látjuk. Erre már meglehetősen régen rá­jöttek, s éppen ezért talál­ták kl. tették kötelezővé a féklámpát. Így azután már egy újabb tényező is fel­hozható a balesetek magya­rázatául, a rossz reakció­készség. amiben a szemnek már csak másodlagos szerep jut. A helyes követési távol­ság megválasztása és „beál­lítása" az egyes sebességi értékekhez tartozó fékutak ismeretében — Jó szemet kí­vánt és sok-sok tapasztala­tot). Talán nem lesz ha­szontalan feleleveníteni, hogy a lakott területeken megengedett 60 km/óra se­bességgel haladó jármű fék­távolsága száraz úton 18, csúszós úton pedig 36 mé­ter (a csúsBÓsság foka, a gumik állapota és több más tényező persze még erősen módosíthatja ezeket az érté­keket). Akiknek rossz, a távolság­és sebességbeeslő képessé­gük, azok számára a köve­tési távolság időegységben való „felmérését" Javasol­ják a szakemberek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább annyinak kell lennie a követésj távolság­nak, mint. amennyit az autó­nak — az adott sebességgel — 2 másodperc alatt kell megtennie. A minimális kö­vetési távolságot tehát 2 má­sodperc körül kell megvá­lasztani, ami némi gyakor­lással könnyen elsajátítha­tó. . K. I. talan. amíg a lánc a kopá­sok folytán meg nem nyú­lik. A megnyúlást, a lánc­feszítővel lehet ellensúlyoz­ni. ami a Lada gépkocsik­nál nem tartozik az autó legsikerültebb alkatrészei közé. A láncfeszítést ugyan­is a konstruktőrök — egy­szerűbb megoldásra töre­kedvén — nem fogaskerekes vagy görgős, hanem csú­szópofás szerkezettel valósí­tották meg, amellyel meg­lehetősen sok gond adódik. Már maga az ls kellemet­len. hogy a csúszólánc f eszítő szerkezet könnyen fellazul­hat. s ilyenkor a motor csör­gő-daráló hanggal jár. A meglehetősen nehezen hoz­záférhető láncfeszítő csa­var fellazítása, majd újbóli meghúzása révén' „le lehet csendesíteni" ugyan a ve­zérmüláncot, de csak bizo­nyos kopáshatárig. A kellemetlen zaj oka nemcsak a láncfeszítő szer­kezet fellazulása lehet, ha­nem a vezérműlánc meg­nyúlása is, amely 10 ezer ki­lométerenként 1.5 mm szo­kott lenni. Ez annyit jelent, hogy a Lada gépkocsikon legalább 40 ezer kilométe­renként cserélni kell a ve­zérműláncot, a megengedhe­tő legnagyobb nyúlás ugyan­is nem lehet több 6 milli­méternél. Mivel ilyenkor — az együttkopás érdekében — a lánckerekeket is ajánla­tos kicserélni, ez nem is olyan olcsó szórakozás, kü­lönösen. tudva azt. hogy gör­gős vagy fogaskerekes lánc­feszítök esetén a lánc élet­tartama jóval 100 ezer ki­lométer fölött vanl A megnyúlt vezérműlán­cú motorral közlekedni nem­csak a zaj miatt kelLemet­len. hanem azért is, mert a lánc megnyúlása a motor teljesítményére ls kihat. A vezérlés parányi változása az elveszett, egy-két lóerőn kívül a benzinfogyasztás nö­vekedésében is szerepet ját­szik. A vezérműlánc cseréjét nem ajánlatos házilagosan elvégezni. Ha mégis ma­gunk hajtanánk végre a cserét, ügyeljünk arra, hogy a láncot csak a megfelelő­én beállított helyzetben sza­bad ráhelyeznünk a főten­gely, Illetve a vezérműten­gely végén levő lánckere­kekre. valamint az olajszi­vattyút és a gyújtásmegsza­kítást hajtó lánckerékre. Előfordulhat, hogy nem ^ lánc megnyúlása, hanem a láncfeszítő csúszósarujánalc az eltörése okozza a csatto­gó vagy zümmögő zajt Sajnos, ennek kiszerelésé­hez és cseréjéhez is meg kell bontani az egész elül­ső motorburkolatot.

Next

/
Thumbnails
Contents