Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

4 Péntek, 1980. február 1. postaláda társszerzőnk az olvasó szűkös népgazdasági viszonyaink között, amely csak használhatatlan részegységeket szállít a megrendelőnek. Ez hihetetlennek tűnik, és felmerül bennem. hogy ez a hivatkozás csak kifogás, mert van bútoreladás elemes bútorból, de azt kell gondolnom, hogy csak azok részére, akik ezt már előzőleg megfizetik. Fiatal házasok vagyunk, anyagi nehézségekkel küszködünk és plusz kiadásokra nem Jutja." jó szelet! Sokéves Postaláda-szerkesztői tapasztalat mondatja velem, s levelek százai a tanúim: mindig valamilyen indulat adja az emberek kezébe a tollat. Legtöbbszőr a méreg, a fölbáborodás, a bánat, de előfordul, bár ritkábban, hogy az öröm. az elégedettség is levélírásra készteti olvasóinkat. Szélsőséges érzelmek ezek., szélsőségesen megfogalmazott szavakkal. A lényeget, a tényeket próbáljuk kihámozni mindannyiszor a sorok közül, hogy az illetékeseket, a közvéleményt segítsük az igazságkeresésben. Mert végül is hibáink. erényeink tükre is ez az összeállítás, objektív jelzés igyekszik lenni: mikor. hol. min kell javítanunk és mikor mit tettünk helyesen. Mindre akad példa heti postánkban. így köszönnek'egymásnak a Londoni körút 1. számú ház lakói, ilyenkor télvíz idején. Ugyanis, ha nem kedvező a széljárás, a szomszédos Marx tér 14, szám alatti kollégium kéményéből kiömlő füst elárasztja őket, rátelepszik a 97 családnak otthont nyújtó épületre, „beúszik" az udvarba, a réseken át a lakásokba is. Ilyenkor persze szellőztetésről, a gyerekek „levegőztetéséről", ruhaszárításról szó sem lehet. „Nem tudjuk, ki a ház gazdája, de kötelezni kellene, hogy előírás szerint csináltassa meg a kéményt, magasítsák meg vagy tegyenek rá füstszűrőt" — írja levelében a házfelügyelő, Szögi Istvánná. Ötlet - takarékosságra A volán mögött A 35-ös buszon teljesített szolgálatot január 7-én délután Szombati András buszvezető. Fazekas Béla és családja levelében azért mond köszönetet a Szent György tér és Kiskundorozsma között közlekedő járat vezetőjének, mert nagyon emberseges módon hozzájárult ahhoz, hogy az idős, beteg embert, a levélíró apósát mielőbb orvoshoz szállítsák. L. M.-né tarjání olvasónk is a Volán dolgozóit dicséri: örömmel tapasztalta, hogy az utóbbi időben mikrofonba mondják be a következő megálló nevét, készségesebbek, figyelmesebbek, mint korábban voltak. Olvasónkat például többször is a „pilóta" segítette le az autóbuszról a végállomáson. Megemlíti azért azt is. hogy ebben a rohanó világban joggal boszszankodnak az emberek, ha késnek a buszok. Márpedig sajnos ez is előfordul. És sok egyéb is, tudjuk meg egy gondosan megírt, ám aláírás nélküli levélbőL A dátum mellett mindössze ez áll: „a kereskedelmi raktár dolgozói". Nos, ők az iménti, 35-ös járatot szidják. „Lapjuk január 4-i számában válaszolt az illetékes a 35-ös járat zsúfoltságával kapcsolatban. Eszerint, a megvizsgált időpontban utaslemaradás nem volt." Hoszszú sorokon át cáfolják ezt meg a névtelen levélírók: szerintük számtalanszor nem lehet följutni a háromnegyed 6-kor induló buszra, még a Dugonics térnél sem. S akinek mégis sikerül, boldog lehet, hogy a hirtelen indulások, fékezések után, összenyomva és összetaposva leszállhat úticéljánál. Nem tallózunk tovább a sorok között: elküldjük a levelet a Volán-vállalatnak. Bár írója ismeretlen, mégis meg lehetne tudakolni a kereskedelmi raktár dolgozóitól, elégedettek-e a 35-ös busszal? Annak a reményében írunk levelet, hogy az emberekben a nemtörődömséggel. a közönnyel szemben Érzéseket ébresszünk föl" — kezdi levelét Domonkos Istvánná (József Attila sugárút 148/B). Először is köszönetét fejezi ki olvasónk a szegedi rendőrkapitányság RA 50—48 forgalmi rendszámú gépkocsival január 22-én szolgálatot teljesítő rendöröknek, amiért a hajnali órákban segítséget nyújtottak beteg kisfiúk kórházba szállításában. „E köszönő sorok után felháborodásunkat, érthetetlenségünket fejezzük ki azzal a tehergépkocsi-vezetővel szemben, aki ugyanazon a hajnalon megállt ugyan kérésünkre a József Attila sugárúton, de nem volt hajlandó megváltoztatni eredeti útirányát, és neói nyújtott segítséget nagyon beteg gyermekünk láttán sem." Munkaerő-takarékosságra adott ötletet közügyeink iránt nem közömbös olvasónk, Erdős István (Fűrész u. 9.). Szerinte hasznos lenne a népgazdaság, a vállalatok és a lakosság számára is, ha az áramszolgáltató vállalat és a gázgyár fogyasztást mérő, leíró és pénzbeszedő alkalmazottja ugyanaz a személy lenne azokban a körzetekben, ahol gáz is van. A vállalatoknak ez munkaerő-megtakarítást jelentene, s a lakók is egy kalap alatt elintézhetnék a -méréssel, fizetéssel kapcsolatos teendőiket, csak egyszer kellene otthon tartózkodniuk e célbóL Az illetékes vállalatok illetékes vezetői kaptak egy ötletet, talán érdemes elgondolkozni rajta. Válaszol az illetékes A vonaton.„ December 30-án, hajnali fél ö-kor személyvonatra szállt a rókusi állomáson Fazekas Imre (Párizsi krt 15.) 4 éves kislányával. Előtte sorba állt még a pénztárnál és egy egész és egy félárú jegyet kért szülőfalujáig, Kötegyánig. Mivel azonban „csak" ötszázasa volt, a pénztáros pedig nem tudott ekkora pénzből viszszaadni, az utasok sem tudtak segíteni, nem kapott jegyet Közben megérkezett a vonat olvasónk csomagot gyereket fölpakolt rá, és megkérdezte a forgalmistát ilyenkor mi a teendője. Tanácsai a következők voltak: L mondjon le az utazásról, 2. hagyja ott az ;,Adyt" a pénztárnál, ha visszajön, megkapja a 450 forintnyi összeget 3. ha nem tud érte jönni, majd postázzák. Olvasónk így pénz nélkül maradt volna, hát fogta magát és fölszállt á vonatra. A kalauznőtől rögtön kérte a jegyeket, persze csak 200 forint „felárral", azaz ennyi büntetés fizetése árán tudta megvásároLnt „Kérdezem, szabályosan járt-e el a pénztáros és a forgalmista? Van-e a ipa valami lehetőség, hogy sérelmeimet orvosolják?" — kérdezi végül pórul járt olvasónk. és villamoson „Tisztelettel adózunk a közlekedési vállalat minden dolgozójának" — kezdi levelét Kocsis János (Damjanich u. 7/B) és 13 panaszos társa, akik föltételezik — kl tudja, miért —, hogy nem rajtuk múlik kizárólag: a rókusi villamos, amellyel munkába Indulnak, 6 óra 45 és 7 óra között rendszertelenül közlekedik. „A járatok kimaradnak, késnek, a várakozó emberek idegesek, és ezt a feszültséget továbbviszik a munkahelyükre is. Az idő pénz. Bízunk benne, hogy a járatok pontosabb indításával, fegyelmezettebb menetrenddel, a reggeli sűrített járatokkal orvosolják gondjainkat az SZKV illetékesei." Az elem még nem bútor Török Miklós (Retek u. 8/A) levelét szó szerint idézzük. kommentár nélküL „1979. július 2-án előjegyeztettünk elemes bútort t a Marx téri bútorüzletben. Az ilzlet vezetőnője megígérte, hogy körülbelül 1—2 hónap múlva megkapjuk a bútort. Azóta már több hónap eltelt, és érdeklődéseimre a vezetőnő általában elutasító választ ad, vagy azt mondja, hogy csak dobozok vannak. összekötő elemeket nem szállít a gyártó vállalat. A bútort a ' székesfehérvári gyár készíti és forgalmazza. Furcsállom azt a tényt, hogy van olyan vállalat a mai B. í. levélíró javaslatára, miszerint „Szegeden a közvilágítás fényerejét ne este 10, hanem 11 órától csökkentsék", Kovács János, a DÉMÁSZ üzemigazgatója a következőket válaszolta: „A nehézipari miniszter 9 1979. (VI. 26) NIM. számú rendelet (megjelent a Magyar Közlöny 1979. VI. 26-i 41. számában) 2. § 2. bekezdése szerint a féléjjeles kapcsolás végrehajtására alkalmas közvilágítási berendezéseknél a fél éjjel égő fényforrások kikapcsolását 22 órakor kell végrehajtani. Szegeden a féléjjeles közvilágítást a közelmúltban kezdtük alkalmazni a megjelent rendelet hatására és a jövőben a lehetőséghez mérten mind több transzformátorkörzetben, illetve városrészben térünk át ilyen megoldásra. Ez azt jelenti, hogy ahol két fényforrás van egy lámpatestben, abból az egyik 22 órakor kikapcsolódik és a másik reggelig állandóan tovább világít. Lényegében csak a jól megvilágított utak világítását csökkentjük le, olyan mérvűre, hogy az a köz- és közlekedésbiztonság rovására ne menjen. A 22 óra után megmaradó világítás mindenképpen megfelel a követelményeknek, vagyis a moziból, színházból stb. jövőmenő embereknek a megmaradó világítás jó közlekedési lehetőséget biztosít. Nem csökken a megvilágítás azokon a helyeken, ahol a világító lámpatestben csak egy izzó van. Az energiatakarékosság figyelembevételével a féléjszakás közvilágításra történő áttérés mindenképpen indokolt és célszerű." A december 14-én, Kereső-' szolgálat címmel megjelent írásra dr. Lénárd László, a Szegedi Postaigazgatóság helyettes igazgatója válaszolt: „Merle Károlyné Szöreg, Kossuth u. 8. szám alatt lakó olvasójuk nyugdijának kifizetésével kapcsolatos panaszát megvizsgáltam. Szeged 14—Szöreg postahivatal jelentése szerint olvasójuk november 22-én olyan időpontban kérte havi nyugellátási postautalványának kifizetését, amikor az utalványokat őrző hivatalvezető ebédelni volt. Merle Károlyné pontosan nem tudta, hogy a következő napon mely időpontban utazik el, ezért a postai dolgozó megígérte, hogy másnap a kézbesítő kifizetésre megkapja az utalványt. Felkérte azonban a nyugdíjast, hogy adja meg a címet, ahová elutazik, ha a kézbesítő esetlegesen már nem találja a megadott címen, intézkedni tudjon az utalvány utánküldésére. Megjegyzem, hogy olvasójuk Szőregen nem a Kossuth u. 8. szám, hanem Maros torok u. 8. szám alatt lakik. A hivatalvezető november 23-án kiosztotta a kézbesítőnek a kérdéses utalványt (az utalvány kifizetése egyébként 27-én volt esedékes). A kézbesítő már nem találta lakásán a címzettet, ezért a hivatalba történő visszaérkezését követően — még november 23-áp — a postahivatal az új cím feltüntetése után az utalványt a Posta Számítástechnikai és Szervezési Intézethez továbbította. A nyugellátási postautalványokat a postahivatalok közvetlenül nem küldhetik az elköltözött címzett után, ez csak az emiitett intézet közbejöttével történhet. A kérdéses utalvány — munkatorlódások miatt — december 4-én került továbbításra, az új címre. A december hónapban kifizetett utalványok feldolgozása még nem történt meg. ezért pillanatnyilag nem áll módomban megállapítani, hogy a kérdéses utalvány összegét ki és mikor vette át. Ha olvasójuk esetlegesen azóta sem kapta meg a november hónapra esedékes járandóságát, úgy szíveskedjék jelenlegi tartózkodási helyén a postahivatalba befáradni, ahol ügyében soron kívül intézkednek. Szeged 14,-Szóreg postahivatal dolgozói nem emlékeznek arra, hogy olvasójuk veje 1979 tavaszán milyen meghatalmazással akarta felvenni a nyugellátási postautalvány összegét. Valószínűnek tartom, hogy a „szabályos" meghatalmazás nem felelt meg a Postaszabályzatban előírt feltételeknek. A Postaszabályzat 52. § 4. bekezdése rendelkezik az aláírások hitelesítésére vonatkozóan: „A bíróság, a közjegyző, a tanács végrehajtó bizottságnak illetékes szerve, továbbá bármely postahivatal az összes postai okiraton igazolhatja a személyazonosságot és hitelesítheti az aláírást. Az így hitelesített okiratot valamennyi postai szerv elfogadja." Ugyanezen paragrafus 6. bekezdése szerint „A postahivatal illetékes kézbesítője hitelesítheti az aláírást a meghatalmazáson ..." Ezen túlmenően (Postaszabályzat 53. § 5/b pontja szerint) „A nyugellátási postautalvány összegének felvételére jogosító meghatalmazáson az aláírást a tanácsi összekötő, vagy kórházban ápolt nyugdíjas esetén a kórház is hitelesítheti." A nyugdijasoknak kézbesített kifizetési naptár hátolZenélő gyerekek A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneiskolai tanárképző intézetének szegedi tagozata előkészítő tagozatot hozott létre 1979ben. Növendékeit eddig főképpen Csongrád és Békés megyéből válogatták ki az általános iskola 3—8. osztályos tanulói közül. Az elmúlt tanév végén mór osztályzatokat is kaptak, s most, január 23-án volt félévi vizsgájuk. Gyönyörűségesen kemény munka a zenetanulás. Sok lemondással, szorgalommal, önfegyelemmel jár. Amíg más gyerek focizik, addig a hangszert tanuló napi 2—3, vagy 5 órát gyakorol hangszerén. Ezen az úton indult el és halad reményteljesen előre Szegeden a kísérleti előkészítő tagozat 17 növendéke. Zongora, hegedű, mélyhegedű, gordonka, fuvola, oboa, klarinét, fagot tanszakon tanulnak átlagon felül tehetséges, zenei pályára készülő növendékeink. Gondolataimat Saint-Exupery Kis hercegének szavaival zárom: „... a lényeget csak a szívünkkel láthatjuk..." Ezek a szavak zenére vonatkoztatva így szólnak: az igazi tehetséget a szívünkkel hallgatjuk igazán. Ahogy a Kis herceg szerette és féltette az ő rózsáját, úgy ápoljuk és , legjobb tudásunk szerint irányítjuk tehetséges tanítványaink fejlődését. Kaári sándorné diákotthon-igazgató Bábszínházban Jó néhány esztendő telt el azóta, hogy utoljára megfordultam a bábszínházban. Akkor még mint a gyermekközönség egyik lelkes tagja nyomakodtam be az azóta is ugyanolyan szűk. kopott ajtón. Akkor csakis a perceken belül elém táruló látvány izgalma hajtott. Azóta úgy látszik, sokkal finnyásabb lettem. Kimondottan zavar a változatlanul primitív bejárati rész. A ház már az én gyerekkoromban is régi belvárosi ház volt, kopott falú folyosójával, piszkos lépcsőivel. Az eltelt évek alatt még elhanyagoltabb lett, s e „felemelő" várakozóhely megszaporodott a szeméttel teli kukásedényekkel is. A kicsinyek és szüleik itt várják az előadás kezdetét Az igényesebbek inkább az utcán álldogálnak, az kevésbé nyomasztó. Igaz, aki nem vett gyermekének bérletet csupán egy-egy előadásra szeretné elvinni csemetéjét az kénytelen a folyosó elaggott falába vájt pénztárablak közelében elhelyezkedni. Rendszerint nagy a tolongás, de a jegyeket csak módjával osztogatják. A vasárnapi díszbe öltöztetett gyermekek és kísérőik piszkos kukásedények között nyomulhatnak csak előbbre a cél felé. Mindenki be szeretne jutni még aznap az első, vagy legalább a második előadásra. Percekkel az előadás kezdete előtt közlik, hogy minden jegy elkelt Legfeljebb csak úgy mehetnek be, ha megveszik az ötvenvalahány forintos bérletet Persze mindig akad ismerős, akinek isten tudja honnan, jut jegy potom hat forintért. Az ügyesebbje vérszemet kap, s addig evickél a kukák között, míg neki is, gyermekének is odanyomnak egy jegyet, csak tűnjön el minél előbb. így jutottam be én is gyermekeimmel az előadásra. A terem valamivel kulturál tabb, mint az ide vezető út. Az előadás sem volt rossz. Csodálkozva látom azonban, hogy a jegy megszerzése nem is volt különösebben nagy hőstett Előttem, mellettem számos szék áll gazdátlanul. Okát nem tudom, de az ülőhelyeknek csaknem egynegyede üres. Ám ez csak egy kis kitérő volt mert a fő gond az elhanyagolt környezet. Igaz, hogy városunknak számos nagyobb építkezési gondja is van: a Szegedi Nemzeti Színház felújítása is folyamatban vah"— hogy csak egyet említsek. Mégis. Egy egész esztendő telt el, amelyet a „gyermekév" jelzőjével illettünk. Sok szép könyv jelent meg kimondottan a gyermekév alkalmából. Sokat írtak is, beszéltek is a gyermekek helyzetéről, problémáiról. Tettek ls értük. Ennek ellenére a gyermekéven túl megoldásra vár a, szegedi bábszínház áldatlan állapota. Bozsó Klára dalán levő „Tudnivalók" tartalmazzák a kifizetéssel és címváltozással kapcsolatos teendőket. A címváltozást az időtartam• megjelölésével a törzsszámra való hivatkozással a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak Budapest 1820, illetőleg MÁV Nyugdijhivatal Budapest, Postafiók 20 1378 címre kell bejelenteni. A címváltozás bejelentéséhez rendszeresített nyomtatványt bármely kézbesítőnél vagy kézbesítő postahivataltól lehet kérni, de a bejelentés történhet postai levelezőlapon vagy levélben is. Az utalvány késedelmes utánküldéséből adódó kellemetlenségért olvasójuk elnézését kérem." December 29-1 számunkban Ráfizetés címmel jelent meg a panasz, melyre Árokszállási Kálmán, a Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat igazgatója válaszolt. „A cikkben szereplő égőt dr. I. L. vásárolta szegedi kirendeltségünkön. Az MO—4 típusú (MMG által gyártott és vállalatunk által forgalmazott) olajégő gyári csomagolását a vásárló jelenléteben bontották meg. Szakembereink ugyanakkor megadták az üzembe helyezéssel kapcsolatos tudnivalókat is. A lakossági üzembe helyezési nyilatkozat kirendeltségre érkezése utó* 5 nappal műszerészünk megjelent m megadott címen, hogy elvégezze az üzembe helyezést. Ű ott egy már működő olajégőt talált. Felülvizsgálta az üzembe helyezést és az ügyfél érdekében szabálytalanul garanciálisnak fogadta et az égőt, mintha az égő gyártó által megbízott szakvállalat végezte volna el az üzembe helyezést. Ezért a munkáért számlát természetesen nem állítottunk ki, mivel az üzembe helyezés költsége benne foglaltatik a vételárban. Néhány nap múlva ezt követően garanciális javítást végeztünk az égőn, amikoris az üzemeltető közölte, hogy égőjének automatikáját kicserélték, javították. Kétségtelen, hogy az automatikán forrasztási nyomok láthatók, száma viszont egyezik az égő gépkönyvében rögzített számmal. Mivel a csomagolást a vevő jelenlétében nyitottuk fel, a feltételezett javítást műszerészünk nem végezhette, a gyári szám azonossága pedig a cserét kizárja, Megállapítottuk azt is, hogy műszerészünk távollétében az automatika plombáját feltörték. A fentiekből látható, hogy vállalatunk az ügyfélnek semmiféle kárt nem okozott, sőt műszerészünk még szabálytalanság árán is igyekezett ügyfelünk érdekében eljárni." összeállította: Chikán Ágnes