Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

6 Vasárnap, 1980. február 3. Mi lenne, ha... .'.; mostantól kezdve az élet minden területén követnénk azt a gyakorlatot, amit az utcai nyilvános telefonfülkék cseréjekor a postá követ? Arról van szó — nem tudom, olvasták-e a1 hírt • a lapokban —. hogy a vásárhelyi fémipari vállalat alumíniumvázas telefonfülkék sorozatgyártását kezdi meg az idén. Az a pláne ebben, hogy ahol nem a fémváz van, ott ..szinte törhetetlen edzett üvegből" készült burkolat öleli körül a fülkét. Olcsóbb az edzett üveíf* mint az egyszerű ablak táblának való? Látszólag nem. Akkor hát minek ez a pazarlás? Mert, mint már említettem, a költségek emelkedése látszólagos. Ismert dolog: az egy átlagos magyar „statisztikai" állampolgárra jutó válások számán, valamint az alkohol és egyéb gyógyszerfogyasztás mennyiségén kívül az egy főre eső megrongált telefonfülkék ' részesedési arányában is a listavezetők közé tartozunk. Feloldódott hát a látszólagos pénzpocsékolás ellentmondása: minél törhetetlenebb a telefonfülke fala. az ára annál hamarabb megtérül. Már most joggal bízhatom ugye abban, hogy következtetéseimet. melyeket íme, .közreadok szíves használatra, megértéssel fogadják? Arra gondoltam ugyanis, hogy a telefonfülkék bezúzhatatlan üvegéhez hasonlóan más termékek tönkretehetetlenségét is biztosíthatná az ipar. Cipőt például szerintem balgaság ily sikeres példa után bőrből gyártani, a talpat a felsőrészhez ragasztóval csatlakoztatni I Igaz, drágább az alapanyag, amit ajánlanék — ez az állítás importált cipők esetében nem ( veendő túl komolyan — de megtérül: vékony acélszerkezettel formatartóvá tett talpra gyorsan kötó betonragasztással erősíteném rá n kötélidegekből font felsőrészt. Hogy aztán ezt a tartós anyagot a korábbi cipővásárlóktól, vagy a cipőipar vevőszolgálatának dolgozóitól szerezzük-e be. az már részletkérdés, a jelek szerint mindkét tábor rendelkezik a szüki séges mennyiséggel. A kötélidegzet egyébként tartós használat esetén még tartósabbá válik, igy talán tovább magyaráznom sem kell a megoldás célszerűségét. S ha már a célszerűségnél tartunk: teljesen felesleges a színházi nézőtereken rendszeresített ülőalkalmatosságok kárpitjába, az elegánsabb éttermik székeinek párnázatába gömbfejú szögek tucatjait verni. Egyrészt ezek a kárpitszögek a fogyóeszközök állományába tartoznak, másrészt a hölgyek harisnyájából gömbfejŰ8égük ellenére is kihúzkodják a szálakat. Van harmadik érvem is a célszerűtlenség bizonyítására: az ügyes kézzel könnyen kiszedhető kárpltszögek semmi másra nem használhatók fel később, csak amire eleve rendeltettek. így tehát csakis a kárpitosszakmában tevékenykedőknek állna jól felfogott érdekükben a szögek gyors eltávolítása. De mert nekik mesterségük gyakorlásához elegendő szög áll rendelkezésükre. okkal sejthető, hogy illetéktelenek jutnak őket r meg nem Illető nyereséghez ' a színházi előadás, illetve a vacsora végén. Már most előhuzakodhatok ugye az ajánlattal: a székek kárpitiának textíliáját rögzítsék ácskapoccsal. Indoklás: 1. A harisnyát. szerencsésebb esetben a ruhát eme nagyméretű rögzítőeszköz ugyanúgy kiszakítja. A legeslegjobb esetben magát a kárpitot is, tehát a célnak éppúgy megfelel, mint a szög. 2. Valamivel nehezebben emelhető el. 3. A csalafintaságokkal kiimádkozott ácskapcsok a népgazdaság egyéb ágazataiban (ld. építőipar, 'kocsmai verekedések) haszonnal alkalmazhatók, így garantáltan lerövidül a megtérülési ldó. Mert aki esetleg nem építkezik jelenleg (a közeli jövőben, elérhetetlen álmaiban), eredményekre számíthat a homlokzati panel és az ablak közti rés, a födém és az oldalfal, a huzattól lengedező ajtó és az ajtófélfa összekapcsolásában. Valljuk be: ezekhez képest a törhetetlen falú telefonfülke már nem is olyan jó ötlet! Hacsak el nem emeljük az egész üvegtáblát... PAL.FY KATALIN mm A TÉLI BÜKK — TAKÁCS GABOK FELVÉTELEI Egymás mellett FARSANG — VINKLER LASZLÚ RAJZA M

essze jár az igazságtól, aki a most következő példából azt hiszi, kenetes beszéddel a dohányosokat akarom megtéríteni. Sokkal jobban tudják ők, mekkora átok rajtuk a füst, és mennyit ártanak maguknak. Síugrót se tudnék inteni, hogyán vigyázzon a bokájára, mert nem értek hozzá. Ezt se próbáltam, azt se. Nagy utat bejáró autóbusszal az ország egyik sarkából a másikra megyék. Egyszer-egyszer annyian vagyunk, mondom is, most nem szeretnék busz lenni, másszor meg öten legföljebb. Hazafelé úton, öreg este. amikor már nyugszik inkább az ember, mint utazik, azt panaszolja mögöttem egy lányka, hogy ez aztán végképp nem igazság, söt maga a megtestesült igazságtalanság. Földváron tartottunk öt perc pihenőt, kabát nélkül rohant kl a mínusz tíz fokba, rágyújtani, Solton megint. Sajnálja, aki látja: ha sokáig így megy, megfagy ez a gyerek. Aggódni f

ölösleges, több pihenő nincsen, z lehet az oka mérhetetlen haragjának. Miféle társadalom az, amelyik tudomásul veszi, hogy kétfélék az emberek — dohányosok és nem dohányzók —, de mindenben csak a nemmel kezdődőknek kedvez? Milyen jogon kényszeríti ^szenvedni az, aki soha el nem szívott egyetlen cigarettát? Legszemélyesebb belügyeibe hogyan avatkozhat be más? Elvonó kúrával ér föl ez a hosszú út, annak a néhány nyavalyásnak a dicsőségére, aki nem szívja. Már-már megtorpanok, nem merem magam jól érezni a füst nélküli levegőben, ha ő kínlódik mögöttem. Megkérdezem: mióta füstöl? Két éve. Kár volt elkezdeni, ha ekkora szenvedéssel Jár. Kár volt azoknak nem elkezdeni, akik miatt a másik szenved! A vérvád lehett akkora, mint az ő gyűlölete most. Eszembe jut ugyan öreg barátom tudománya, aki valamelyik angol folyóiratból nem régen olvasta ki. hogy tizenöt cigarettával fölérő füstöt szív mellre az is. aki fillért nem költ bagóra, ha beül egy értekezletre, de természetesen nem erről van szó. Az is eszembe jut. ha eljövök egy ilyen értekezletről, mert megfájdul a fejem akkor is. ha csupa okos dologról beszélnek, megszólnak érte, és kinyilvánított ellenvéleménynek fogják föl. Maiadok inkább, de nem erről van szó. Ha Jól belegondolok, csak az első tíz év nehéz, utána föl se veszi az ember. Miről van szó? Egyrészt arról, hogy egyik embernek társadalmi kötelezettségként írja. elő a szokás, hogy viselje el • a másik szuverén bolondságát, amaz pedig, lám, fölháborodik, hogy nem szenvedem vele a nikotin nyuvasztó hiányát. Meg kellene tanulnunk egymás mellett élni, békességben 1 Panaszra jön valaki, mert a szomszédja olyan förtelmes rendetlenséget tart a portá ján, hogy a nála tenyésző patkányok se bírják ki, emide menekülnek, és őt zaklatják. Nincs törvény rá? — kérdezi. Magában élő tanyai asszonyból zuhatagként ömlik az áradat: a szomszédja állítólag mögmérgezte a kútját, agyonverte a macskáját, és gombostűt etetett, a kutyájával. Meddig kénytelen 5 tűrni? Nincsen erre törvény? . A Pestre menő vonaton Szatymaztól Vecscsig sorolja valaki, hogy ez azt mondta, az meg ezt, de ő aztán jól megmondta nekik. Ha Indulásnál 110 volt a vérnyomása, 170 tg lehetett, mire leszállt, úgy belejött. Nincs már, aki elejtett szavainkkal hatósághoz futna, hogy tekerjék ki érte a nyakunkat, mert nincs hatóság, amelyik adna rá. mégis szavakkal fonjuk leginkább egymás nyakára R kötelet. Környezetszennyező tényezővé vált volna a szó? Nem a kimondott, hanem a meghallott. Az úgy hallott! Hallottad? Azt mondta a Jóska,... — és elindul a szavak hulláma északról délre, és megy, megy. amíg teljesen össze nem zavarodik. Jóskát meg se kéVdezl senki, lguz-e. vagy nem, kinyttotta-e egyáltalán a száját, nekünk bőven elég, hogy mondhatta. Sőt! Tudjuk, hogy mondta. Az még semmi, hogy mondta, meri faramuci ember. Ifelét se mondja ki annak, amit gondol. Ha ennyit mondott, ml szépen kiegészítjük szabad időnkben, teljesen' ingyen mindazzal. amit gondolhatott még. Fantáziával olyan jól meg vagyunk áldva, egyetlen ki nem mondott szóból is tudunk várat építeni. Bástyát. Jóska köré. Mindenki tudja, csak 6 nem, miért fázik, miért fagyott meg körülötte a levegő. Akkor is, ha jámbor ember, és kenyérre lehetne kenni. Nem akarom bántani a meteorológusokat, de előfordult már, olyan egyszerű tényt nem tudtak megmondani, hogy esik most Szegeden, vagy nem esik. Lehet, hogy esett, amikor elindult a szavuk Pestre, és nem esett, mire visszamondta a rádió. Azért mondom csak, hogy példázzam, ilyen pofonegyszerű dologban is tévedhet az ember. Egyetlen eset, amikor csalhatatlanok vagyunk. Mondd csak, légy szíves, milyen ember a Jóska? Nincs az a műszerekkel telerakott laboratórium, amelyik pontosabban meg tudná mondani, mint mi, fél percen belül. Olyan cáfolhatatlunul. hogy Jóska elindulhat azonnal a víz alá, mert ml eláztattuk. Annyit kellene csak mondani, hogy dolgozik, mint két másik, segíteni is képes, ha megkérik rá, sót ilyen meg olyan Jó tulajdonságai is vannak, de nem mondjuk, mert mikor veszi akkor észre az illető a mi kimondhatatlanul nagy lélekismerő képességeinket, amivel a legsötétebb zugba is bele tudunk látni, és o leülepedett rondaságokat Is föl tudjuk kavarni? önzetlenül teszsztik, a viszontszolgálat reménye nélkül, bárkiről legyen Is szó. Ha ellenben egy icipicit Is a főnökünk Jóska, akkor isten irgalmazzon neki. A szeme sarkából kiolvassuk azt i6. ami soha nem volt benne. Ehhez képest a buszonülő kislány mérhetetlen ellenszenvének Valós alapja van, kezdem tehát tisztelni. Szervezetének külön apparátusa hajtja a mérget a fejébe. Mondanám neki, ugy kellene megtanulnunk egymás mellett élni, hogy kellemetlenséget, ha csak lehet, ne okozzunk. de mit mondjak annak, aki hasonló szenvedéllyel szavalja a rosszat tegnapi legjobb barátjáról? Meg kellene tanulnunk úgy egymás mellett élni, hogy szomszédom. társam, de még vadidegen ember rovására se akarjak mindenáron kiágaskodni. Idegeinket, szívünket és verőereinket is kímélhetnénk vele. HORVÁTH DEZSŐ