Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

13 Vasárnap, 1980. február 3. MAGAZIN A kongresszusi irányelvek olvasása közben Gondolatok a nemzetiségi kérdésről A

z első gondolat, amely az irányelvek olvasása közben felötlik, annak felismerése. hogy a nemzetiségi kérdés fontos, aktuális és perspektivikus, amellyel feltétlenül foglalkozni kell. A másik gondolat, amely olvasás közben megfogalmazódik, avval a törekvéssel való egyetértés, hogy .,az irányelveket a kommunisták taggyűléseken, pártértekezleteken vitassák meg; kérjék . ki partonkívüliek, a szövetségesek véleményét is, .tegyék meg észrevételeiket, s közöljék állásfoglalásukat". Ez az idézet világosan tükrözi azt a törekvést, hogy a XII. kongresszus végleges állásfoglalását demokratikusan kívánja kialakítani. Ez annál is inkább alapvető. mert a XII. kongresszus döntései kihatnak az egész közéletre. a politikára, annak a már regen alkalmazott elvnek a gyakorlatára, hogy szövetségi politika van jelenleg és feltehetően ez meg is marad. Csak úgy lehet ugyanis harmóniát teremtően politizálni. ha mindenben figyelemmel vagyunk a különböző rétegek és nemzetiségek sajátos érdekeire és érzelemvilágára is. Ez pedig csak demokratikus módszerekkel biztosítható. Győri Imre írta a Társadalmi Szemlében, miszerint: „Partunk abból indul ki, hogy a szocialista demokrácia nem rendetlenség, hanem a rend világa; nem a fecsegés színtere, hanem az előrevivő konstruktív vélemények területe. Ezért pártunk úgy vélekedik; ha több a feszültség, több a gond. akkor még inkább szükség van a demokráciára, mert az előfeltétele a szocialista nemzeti egység megőrzésének, s csak igy lehet elkerülni a mindig nagyobb megrázkódtatásokkal járó nagyobb hibák elkövetését is." Az elmondottak tükrözik az irányelvek II. fejezetének 3. pontjában foglaltakat, amelyek így szólnak: „A nemzetiségiek hazánk teljes jogú állampolgárai. Partunk a lenini nemzetiségi politika érvényesítését változatlanul fontos feladatnak tekinti. Elősegíti, hogy a magyarországi nemzetiségek továbbra is aktív részesei legyenek társadalmi, politikai életünknek, megőrizzék és fejlesszék anyanyelvi kultúrájukat. hozzájáruljanak a szomszéd népekkel való barátság és együttműködés elmélyítéséhez." Az irányelvek e része végső soron kifejezésre .juttatja, aláhúzza, a gyakorlat számára biztosítja az 1072-ben elfogadott módosított alkotmany 61. §-ában foglaltakat, amelyek így szólnak: ..A Magyar Népköztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlőek és egyenlő jogokat élveznek. Az állampolgároknak nem, felekezet, vagy nemzetiség szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti." A nemzetiségek mai helyzetképet. hosszú történelmi tolyamat alakította ki világszerte, igy a Kárpát-medencében is. Didaktikai szempontból is az látszik helyesnek, ha ezt a történelmi fejlődést az egymást követő, de egymástol többé-kevésbé különböző történelmi kategóriákra osztjuk és a kérdést ennek a módszernek a tükrében szemléljük. Minden kategóriának megvoltak a sajátos elvei, törvényei, ha úgy tetszik alkotmánya, nemegyszer vallásos mítoszok köntösébe öltöztetve (Hamurabi törvénykönyve, Mózes, .biblia, korán, majd az újkorban az alkotmány). A nemzetiségek helyzetképének kifejlődése és történelmi kátegóriák szerint való alakulása hazánkban is változatos, nemegyszer viharos, majd forradalmi tortenelmi esemenyek sorozatúnak kóvetkezmenye. Ezt a helyzetkepet messzemenően motiválja, vajun önkéntes betelepüles vagy hatalmi erők következménye-c. Nem vitás, hogy honfoglaló őseink a Kárpát-medencében már számos nemzetiséget találtak. sőt egyes nemzetiségek már a magyarokkal részesei voltak a honfoglalásnak. Történelmi ismereteim szerint a honfoglalás, továbbá az ezt követő néhány század alatt Magyarországon a volt és jött nemzetis'égek az akkori idők gondolkodása szintjén humánus bánásmódot élveztek, pl. a magyarság részéről végrehajtott népirtásról nem tudok. A mai Magyarország területén jelenleg élő nemzetiségek telepeskent költöztek hozzánk főleg a XIII. és XVII. század között Ennek oka egyrészt a tatárjárást kővető pusztulás és evvel kapcsolatos hatalmas területek elnéptelenedése volt. Ugyancsak nagy véráldozatot követelt a török hatalommal való több évszázados küzdelem, amely szintén nagy területeket tett néptelenné, szívó erőt gyakorolva különböző nemzetiségek önkéntes betelepülésére. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a ma hazánkban élő nemzetiségek esetében nem szerepelt soha erőszakos betelepítés, a betelepülés mindig önkéntes volt. A közép- és újkor különböző történelmi kategóriáiban nem mindig azonos módon, de kétségtelenül kétféle sorsa alakult a nemzetiségeknek. Az egyik a magyarságba vaíó önkéntes, vagy ha úgy tetszik természetes beolvadás, amely a különböző történelmi erők okozta szétszórtságból. a magyar anyanyelvűekkel történő szorosabb, sokszor rokoni kapcsolatból, az urbanizálódás folyamatából, annak a szükségszerűségnek a felismeréséből adódott, hogy a többség nyelvének ismerete nem nélkülözhető, így alakult ki sok helyen a két-; nyelvűség, majd mind nagyobb lett azoknak a nemzetiségieknek a száma, amelyek magyarul is beszéltek anyanyelvükön kívül. Ezt pedig lassan követte az egymás után születő nemzedékek elmagyarosodása. Ez természetes folyamat, amelyet sem gyorsítani, sem lassítani nem célszerű, nem humánus, de nem is kívánatos. Egyetlen elfogadható érve az az általános emberi szabadságjog. hogy mindenki olyan nemzetiségűnek vallja magát, ahogyan érez. természetesen minden káros következmény nélkül. Magyarországon egyébként a nemzetiségi politikának számos haladó hagyománya van. Ilyen Báthori. Bocskai politikája Erdélyben. a Rákóczi fejedelem vezette szabadságharc, az 1848—49-es szabadságharc alatt 1849-ben megszületett demokratikus nemzetiségi törvény, majd 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság által életbe léptetett és tervezett jogegyenlőség. Ezek a körülmények járultak hozzá ahhoz, hogy hazánk nemzetiségi lakosságának körében sajátos és jellemző nemzetiségi tudat alakult ki, amelynek egyik ismérve a szülőföldhöz való legalább olyan mértékű ragaszkodás. mint nyelvükhöz vagy hagyományaikhoz. Ez természetes is, hiszen az embert az érzelmek vezetik es formálják. Tudni kell ugyanis, hogy a nemzetiségi érzés nem veleszületett tulajdonság. Azt a tarsadalmi környezet alakítja ki. ahova beleszületünk, s amelyben nemzetiségi tudatunk kialakul. Ki ne szeretne azt a iielyet: ahol értelme bontakozott, ahol életre szpló emlékként őrzi az anya és a barátok hangját, ahol megismerte a mezőket, erdőket, a virágokat, vagy annak a háznak a küszöbét, amely előtt gyermekéveit eljátszotta, ahol felnőtté serdült, ahol elkezdte az érett kor legtöbb alkotást hozó szakaszát, s ahol a szép emlékek csalnak mosolyt munkában megőszült vagy kopaszodott, ráncos öreg homlokára, ki nem őrzi kegyelettel az elődei porladó tesiét, magába záró sírokat, s azokat a -hagyományokat, amelyek hazunkban élt elődeiről szólnak. A hazánkban élő nemzetiségekkel kapcsolatban megoldatlan kérdések egyébként nincsenek, nálunk a nemzetiségek törekvése a nyelv és hagyományok megőrzése, nincs azonban elszakadási vagy elkülönülési törekvés. Akár társadalmi rétegekről, akár nemzetekről vagy államokról van szó, az erpber értékének megítélésében elsősorban egy mérce válik döntővé és meghatározóvá, éspedig, ki milyen munkát végez, milyen alkotóereje van és milyen lelkesedéssel próbálja munkája, erőfeszítése, életműve révén a közösséget támogatni, előbbre vinni, fejlődését elősegíteni. Egy állam polgárainak a szellemi és anyagi javak bizonyos bősége, perspektivikusan gyarapodó bősége adja meg annak a szubjektív és objektív lehetőségét, hogy a társadalmi egyenlőséget lehessen biztosítani. E megállapításból önként következik, hogy a szellemi és anyagi javak termelésében, a fejlődés előmozdításában, a haza felvirágoztatásában a nemzetiségek akkor vesznek részt szívvel-lélekkel, ha látják, hogy a társadalmi lét, a megbecsülés és érvényesülés alapja a munka, illetve a munka révén bizonyított szorgalom és alkotás, nem pedig a protekcionizmus, a rokoni kapcsola*. az antiszeiekció stb. Az emberek igazi értékét tehát a végzett munka, adja meg! A XI. párikdiigresszus a nemzetiségi politikát, mint a szövetségi politika fontss részét jelölte meg. Ezt' húzza alá a Munka Törvénykönyve, megállapítva, hogy munkaviszony létesítése és a munkaviszonyból eredő jogok és kötelességei: meghatározása során nem szabad hátrányos megkülöii'oá*tevést tenni a dolgozók közölt nemük, koruk, nemzetiségük, fajtájuk és származásuk szerint. A jogok t azonban és ez a legtermészetesebb, álljanak harmóniában az állam politikájával. Ez. a megállapítás nemcsak politikai, ae pedagógiai törekvést is kifejezésre juttat. A nemzetiségi kérdésben fontos munkát végez a Hazafias Népfront, amelynek keretében a különböző nemzetiségi szövetségek önálló szervezetként, egyéb állami vagy társadalmi szervekkel együttműködve tevékenykednek gyakran színvonalas műsorokkal összekötve. Az irányelvek VI. fejezete 12. pontja ennek megfelelően az alábbiakat mondja: „A Hazafias Népfront-mozgalom, amely a párt szövetségi politikájának, a szocialista nemzeti egységnek átfogó kerete, megfelelően ellátja közjogi funkcióit, sikeresen járul hozzá az országépítő munka feladatainak megoldásához. Széles körű tevékenységet fejt ki a szolidaritási és békemozgalomban." S valóban, a haza szeretete és függetlensége, az emberek egymás iránt való megbecsülése, a munka társadalma fogalmazhatja meg igazán azt, hogy ember. Az igazi ember pedig azt jelenti, hogy béke, s az e réven biztosított többet, jobbat, emberibbet alkotni akarás. DR. BERENCSI GYÖRGY, egyetemi tanár. Szeged megyei város népfrontbizottságának elnöke Nosztalgia £lzól a zene. Hadd tegyem ^ mindjárt hozzá: nem nálünk. Hanem íelfezomszédaink nagyon szeretik a muzsikát, ami aztán — egy kis építőipari segédlettel — természetesen hozzánk is lehallatszik. Ott fönt K. K. énekel. Tetszetek tudni, az isteni, a csodálatos, az utolérhetetlen K. K. Igaz, hangja jó három évtizedig bakelitlemezek hangbarázdasírjaiban pihent. vették az utcán, vagy ha igen, jószerével megmosolyogták. Pedig Vica néni — különben előrehaladott kora ellenére is jól tartja magát — mindössze annyit csinált, hogy egykori fiatalsága módija szerint öltözködött. Részint mert ez tetszett neki. részint mert ilyen kellékekkel jól el volt látva. És eljött az idő, amikor — átmenetileg — Vica néni egyik napról a másikra hir,Most viszont újra búg. Mélyen, telen divatba jött. Már senki titokzatosan, sejtelmesen. Pont úgy, mint akkor, a negyvenes évek első felében. — Nosztalgia — mondják az idősebbek. — Nosztalgiahullám — ezt meg a fiatalok mondják. Az idősebbeknek van min elrévedezni, elvégre akkor voltak fiatalok. S egészen érthető, ha nem a korabeli jegyrendszerre, nem a katonai SAS-behívóparancsokra, nem is a műrostos cipőtalpakra, ruhaanyagokra, még csak nem is a légiriadókra, munkatáborokra, bombatámadásokra emlekezik vissza az ember ... Hanem pél- , dául arra, amikor a Stefánián és az újszegedi Ligetben sétált valakivel kart karba öltve, netán a Belvárosi, a Széchenyi, a Korzó moziban (az ántivilágban ugyanis még így hívták e műintézeteket) üldögélt — lehetőleg jó sötét zugba húzódva —. igyekezve figyelmét megosztani a hozzá simuló hölgy, továbbá a filmvásznon pergő mozgókép között. K. K. divatot szült, mondhatni, stílust teremtett. Sok nő akart, szeretett volna K. lenni, de legalábbis külsőségekben hozzá hasonló. Mert látta, a férfihadra mennyire hal ez a búgós-rekedtes, agyoncigarettazott hang, az elöl föltaréjosítolt haj. ezek a túlméretezettre rúzsozott, húsos ajkak. S a mai fiatalok? Nos, ők nem éltek akkor. Személyes, közvetlen élménnyel nem rendelkeznek. Viszont előszeretettel sodortatjákmagukat a nosztalgiahullámmal, megmártózva mindenben, amit ez az áradat mindennapjainkig sodor. Vica nénit — a rég elhalálozott, kormány főtanácsos kiérdemesült özvegyét — korábban észre se Oláh lános A boldogság évei ezek a boldogság évei az kell hogy elmúljanak annyi se csak veszélybe kerülnek ós máris fölismered őket gyere és fogadd el az elet ajándékait s örülj ha tudsz örülni meg talan iár most is a szerencsével ennyi önzés bar jobb ha evvel nem dicsekszel nem mosolyogta meg gyíkbőr cipellőjét (igazi békebeli munka), gyíkbőr retiküljét (az is), kackiás kis kalapjait, melyek kis, fordított majolika tálakra emlékeztettek. S hasonlóképpen érdeklődés kezdte övezni férfias szabású, széles vállú-válltöméses (angolos szabású) kosztümkollekcióit is Meg olyan nap is felvirradt, hogy külsejükre sokat adó szebbik neműek meltéügyeskedtek a villamoson és cuceainak beszerzési forrása felől faggatták. Aztán persze Vica néni is megkapta karácsonyra ajándékul aa onokáktól K. K. nagylemezét. Igaz, perceken belül kiderült, hogy ő is ugyanezzel kedveskedett hozzátartozóinak. De üsse kő — gondolták. Nem árt, ha kettő is akad ilyen keresett valamiből, különösen ilyenkor, télvíz idején. Leültek szépen körben és hallgatni kezdték, miért is gyűlöletes a vadvirágos rét, meg hogy mi is lett a vesztünk azon a bizonyos holdvilágos estén, amikor... Vica néni maga ele bámult, de olyan átszellemült, arccal, mint aki éppen egy megélemedett mennyországot szemlél, és ez annyira megható, hogy rögvest elbögi magát. , A fiatalabb korosztály tagjai viszont — bizonyára az elfogyasztott pia hatására is — szorgalmasan nosztalgiáztak, mint tőről metszett maiaknak illik és szokásos. Az utcákon, villamosokon pedig feltünedeztek a kackias kis kalapok, az angolos szabású, szelesvállúsított kosztümök, a túlfestett. vérpiros ajkak. Mar tényleg csak az arc elé húzott, pötytyezett fátyolka hiányzik, valamint az emeletesre magasított parafa talpú cipő, hogy teljes legyen az illúzió. Szól felettünk a zene. K. K. néha három-négy órán' át búgjasuttogja vesztünket, a vadvirágos retet. Előfordul, hogy időnként némi nosztalgiával gondolok azokra az időkre, amikor — de rég is volt. már íöbb honapja! — még olyan együttesek harsogtak, mint az ABBA. a Boney M. és a többiek, a divatjamultak... PAIT ZOLTÁN \