Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

4 Kedd, 1980. február 19. Részletfizetés ráfizetéssel EMLÉKEZTETŐ. Hetekkel ezelőtt Postaláda rovatunkban közzétettük olvasónk panaszát, aki nem érti. miért számított föl késedelmi kamatot az OTP, amikor a hónap első felében becsülettel föladta a postán az esedékes törlesztés összegét. Megérkezett szerkesztőségünkbe annak rendje, s módja szerint az illetékes, a megyei igazgatóság válasza is. amelyet szintén láthattak olvasóink egy későbbi Postaláda-összeállításban. Tartalmán azonban ólyanynyira meglepődtünk, hogy már akkor nem hagytuk szó nélkül a végül ls sok ezer embert érdeklő tájékoztatást Azt tanácsolta ujyanis az OTP szakembere a panaszosnak — és tulajdonképpen a takarékpénztár szolgáltatásait Igénybe vevő minden ügyfélnek —, hogy minden hónap első napján, OTP-fiókban —, és ne a postán — fizesse be az esedékes összeget Megjegyeztük: fizetés előtt, ugyan kinek van 1-én törlesztésre szánt pénze, és ugyan milyen hosszú sorok tekergőznének a szegedi három takarékpénztárban ezen az egyetlen napon? Föltételeztük, hogy az OTP sem gondolta mindezt komolyam RENDETLENSÉG A RENDELET KÖRÜL. „Értetlenségünk" eredménye: három újabb hivatalos levél, két személyes megbeszélés és több tücat telefonhívás. Bérezi Sándorral, az OTP megyei Igazgatósága osztályvezetőjével próbáltuk tisztázni: mikor, hol kell befizetnie az embernek a kölcsönrészletet úgy, hogy végül is, ne részesüljön pénztárcára menő dorgál ásban. Mert tudomásunk van róla, hogy az utóbbi időben sokat büntet az OTP, nemcsak levélírónk volt az egyetlen „áldozat". A korábbival együtt ösz•raesen négy OTP-től érkezett levél mindegyikében olvasható egy bűvös szám: 37/1967. (X. 12.), a kormányrendeleté, amely minden vita Végére pontot tehet, s elhallgattathatja az akadékoskodó ügyfelet, elvégre a törvény az törvény. Nos, e szerint „minden kölcsönfajtára az esedékesség minden hó első napja." A megyei Igazgatóság erre legutóbb már azt mondta: „A takarékpénztár tisztában van a lakosság részére történő bérfizetési Időpontokkal, ezért a hitelekre tárgyhónapban beérkezett törlesztő részleteket késedelmi kamat felszámolása nélkül elfogadja. Tehát, nem a feladás, hanem a beérkezés Időpontja a mérvadó, függetlenül attól, hogy a befizetés teljesítése melyik szervnél történik. A tapasztalat szerint, a jelenlegi földolgozást figyelembe véve, minden hónap 10-lg eszközölt hiteltörlesztés összege még abban a hónapban a takarékpénztárhoz beérkezik." Ml. az ügyfelek képviseletében erre azt mondjuk: ha rendelet írja elő; az elsejei fizetést, rossz a rendelet, elszakadt az élettől, teljesíthetetlen — tehát meg kell változtatni. A lakosság nem képes eleget tenni előírásainak. az OTP is kénytelen fittyet hányni neki. Méghozzá igen sajátságos módon: úgy fordmái ja a saját képére, hogy az kizárólag a saját érdekelt szolgálja. Mert miféle logikai és erkölcsi szabály szerint lehetne elfogadni azt, hogy a kölesönző és a lakosság bankja kötötte szerződést, ha egy rajtuk kívül álló harmadik megszegi. annak kizár óla e a kölcsönző látja kárát Magyarán: miért fizessen késedelmi kamatot, S7ST büntetést az ügyfél, mert a Posta lassan utaztatja a pénzét, ül ralta, figyelmetlenül dolgozik egyik alkalmazottja, vagy munkaerőgondjai vannak? Ha a szuper-fegyelmezett állartipolgár a föld alól is előteremti elsején a törlesztendő összeget, s föladja a postán. akikor is megbüntethetik. mondván: az OTP-hez csak a következő hónapban ért a pénz. A két intézmény mossa kezeit, a szerencsétlen ügy-w fél meg fizet? Mint ahogy már — a rendelet szerint — büntetést kellene fizetnie akkor is, ha másodikán, maga nyújtja be a rész.let őszszegét az OTP kisablakán. Személyes beszélgetésünkkor se jutottunk zöldágra ez ügyben: a pénzügyi szakember szerint a pénz akkor pénz, ha a kezükben van. Szerintünk: ha csekkszelvénnyel igazolom, hogy befizettem a villanyszámlát Időben, föladtam a géplcocsiadót, nem kapcsolják ki a villanyt, nem büntetnek meg, stb ... Az OTP sem tehetné. Ennyiben maradtunk. És akkor jogász!<merősöm segítségével megtudtam: A pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 37/1967. kormAnvszámú rendelet végrehajtásáról szóló 34/1967. (XII. 24.) PM. számú rendelet 10. paragrafus, 2. bekezdése szerint: „a bankszámlára készpénzben teljesített fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a készpénzt a pénzIntézet pénztáránál, vagy postán befizetik." KONKLÚZIÓ. Tehát, ha paragrafus írja elő, ha nem. valamennyien „az OTP kezében vagyunk". Egyértelmű, életre való rendelettel rendet \ kellene teremteni végre ebben a káoszban. Hogy, valóban csak a késlekedőt, a szerződésszegőt sújtsa büntetés, és. a többség ne fizessen, rá a részletfizetésre! Chikán Ágnes Szennyvíz A helyzet nem romlott, tehát Javult.., Népünk hagyományvilágából Béresfogadás, cselédsors Másfél száz év előtt!, fakult, a levéltárban elfekvő tanácsi jegyzőkönyvek tanúsága szerint a béresfogadást a hatóság szabályozta. Az 1837. évi dorozsmai tanács iratai szerint az első béres évi járandósága 50 fölint, egy pár új csizma, négy köböl búza és három köböl nrpcL A lovakat gondozta és hajtotta. A gazda távollétében ó irányította a munkát A második béres 40 forintot, egy pár új csizmát, három köböl búzát és két köböl árpát kapott. Az ökröket bízlak rá. Etette', legeltette és dolgozott velük. A harmadik Iiéresnék 30 forintja volt, és egy pár új bakancsa. Nyáron n marhákat legeltette, télen pedig takarmányozott. A kanászt csak 15 forintra érdemesítették, továbbá egy pár bakancsot vettek neki. A helyi hatóság rendelkezik még sütő-mosó asszonyok béréről (évi 30 forintban állapítja meg) és a kisebb szolgálóleánynak 20 forint jár. Az utóbbiak elsősorban a háztartásban segédkeztek, de a nyári nagy dologidőben részt vettek a kinti munkában ls. A béresek, másként cselédek, nőtlen fiatalemberek, a szolgálók hajadonok voltak. A férfiak a lóistállóban levő takarmánytartó., kötröcben aludtak, mert itt meleg volt télen is. Ruhájuk ammóniákkal telítődött ós bűzös volt Jnnen ered a sértő, de nem rtilnden alapot nélkülöző — büdös paraszt — szólás, A szolgálók télen, nyáron egyaránt a lacikonyhában aludtak, és ki voltak téve a béresek éjjelt zaklatásának. .1 retgeli mosdás a váiúnál történt. VIgyui-ak. hogy a vizet ne szennyezzék be, mert különösen a lovak voltak nagyon finnyásak. Ezért Inkább a vödörből vették tele a szájukat vízzel, és lassan a két tenyerükbe engedték, majd az arcukhoz dörzsölték Csak ahun a klnyér bemén! — mondták. Nyáron mezítláb jártak. Délben és este sikárkefével, vagy kővel súrolták le a lábukat. Felváltva, minden második vasárnap mehettek haza tisztálkodni. Estére azonban helyre kellett állni. Teljes kosztot kaptak. Különösen a nyári jnunkában kellett az erő, ezért nem sajnálták az ennivalót. Az élelmezésben döntő szerepe volt a szalonnának. Több disznót vágtak. Vastag, sózott, avas szalonnát tettek a cselédek elé, mert így kevesebb fogyott. Télen héjában fótt krumplit adtak mellé. Sűrűn főztek bablevest, krumplilevest füstölt hússal. Nyáron uzsonnáztak is. Magukkal vitték a garabolyban az elemózsiát, körülülték, és faltak egy keveset Vacsorát főztek. Tarhonyaleves, krumplis tarhonya és kása váltogatta egymást Télen kétszer ettek. Amikor a jószág körül elvégezkölődtok. 10 óra tájban volt a frustok. é délután négy óra körül a vacsora. Jellegzetes téli étel volt a kemencében sült tepsziskrumpli dlsznóegyetmással, továbbá pörkölt káposzta. szalonnával. Estére gyakran főztek tejesktikorica-gölődin leveSt. Nagyon sokat dolgoztak. Télen négy, nyáron két órakor keltek. Nagy dologidőben 18—20 órát is talpon voltak. Akik jól bántak a bérükkel, subát, de legalább egy szűrt vettek. Aki bálba akart menni, fekete ruhára és kemény szárú csizmára rakosgatta a pénzét. Ha vita merült fel a cseléd és a gazda között, gyakori volt a tettlegesség, olykor a csendőrség beavatkozása is. A cselédkönyvbe beleírták — a szolgálat ideje mellett — a béres munkájának értékelését is. Dr. Bőrcsök Vince Valamikor a hatvanas években, amikor az utolsó halak is eltűntek a Temzéből, a Rajnából, rémálomként kezdett kísérteni az emberek tudatában a halott, bűzlő, nyitott szennycsatornává váló, ónszínhabos szutykot hömpölygető folyók képe. Az elképesztő látomások meg is hozták a maguk eredményét. Európa fejlett Ipari tájain milliárdokat költöttek a vizek védelmére, s egy évtized alatt elérték, hogy a valaha legszennyezettebb folyókban ismét megjelentek a halak. Nálunk szerencsére sosem vált ilyen súlyossá a helyzet, de a szennycsatornává váló folyók nyomasztó képe itt is hatott, s a hetvenes évektől egyre fontosabb ügyként kezdtük kezelni természeti környezetünk megóvásának, védelmének kérdését. Hogy milyen ered"ményeket hozott az utóbbi évtizedben ,ez a munka? Erre kértem választ dr. Lábdy Jenőtől, a vízügyi igazgatóság osztályvezetőjétől. Ha valaki szennyezi a vizeket, bírságot kell fizetnie, j A bírságok adatni két té; nyerőről is vallanak. Az i egyik: hogyan változik, jai vul vagy romlik a vizek ! állapota? A másik: meny' nyire tartja fontosnak a tár• sadalom a vizek védelmét? Növekvő bírságok Az adatok beszédesek. Tfz éve, 1970-ben 08 üzemet kellett bírságolni a vizek szennyezése miatt. 1978-ban pedig 53-at a vízügyi igazgatóság területén. A csökkenés. meglehetősen nagy, ám nero nalsgenütt jelenti azt, hogy megoldották a szennyvíz tiszlífáktt. Egyés' üzemek csak azért nem'fizetnek szennyvízbírságot, mert időközben csatornájukat bekötötték a városi csatornahálózatba, s most csatornabírságot fizetnek, amit már nem tartanak nyilván a vízügynél, ahová a vízművek fizeti a szennyvízbírságot. Mégis, a csökkenés kedvező dolog, hiszen a városi víztisztítók megépülésével ezeket a szennyvizeket is tisztítani lehet maid. Jelentősen megváltozott a bírságok összege is. Míg 1970-ben a vízügyi Igazgatóság területén 8 millió forintot tett ki a bírságok összege, az 1978-ban már megközelítette a 26 millió forintot. S a bírság összege egyetlen esztendő alatt több mint kétszeresére emelkedett, az 1977-es 11,5 millió forintról 4078-ban 25,9 millió lett. Ez a gyors változás természetesen azt is jelzi, hogy nem a helyzet romlott ilyen mértékben egyik napról a másikra, hanem a társadalom kezeli egyre fontosabb kérdésként vizeink mi. nőségének megőrzését. Progresszíven növeli tehát a bírságok összegét. Íme néhány adat. Tíz év alatt a. kecskeméti vízművek bírsága százezer forintról 5,8 millióra, a szegedi vízművek által fizetett bírság pedig 150 ezerről 4,2 millió forintra nőtt. Ráadásul az 1969-ben megjelent rendeletet 1978-ban módosították, amely így Jóval szigorúbb lett. Ennek tudható be, hogy amíg a makói tejüzem 1977-re 172 ezer forintot fizetett. 1978ra már 1,3 milliót az Orosházi Állami Gazdaság sertéstelepének 1977-es 1,4 milliós bírsága 1978-ra 2,2 millióra, az újszegedi kenderszövőgyár 1977-es félmilliós büntetése pedig 1978-ra 1,9 millióra nőtt Megéri-e tisztítani? A gyorsan, progresszíve növekvő szennyvízbírságok természetesen elsősorban abban kívánják érdekeltté tenni az üzemeket, vállalatokat hogy a lehető leghamarabb építsék meg szennyvíztisztító berendezéseiket, ne szennyezzék tovább az élő vizeket. Csakhogy ez az érdekeltség meglehetősen lassan születik meg. Igaz, a bírságokból befolyó összegeket a Vízügyi Alapba fizetik be. amelyből elvileg vállalatok is kaphatnának támogatást tisztítók építésére, ám az alapból elsősorban a települések, községek és városok , szennyvíztisztítóinak és csatornahálózatának építését finanszírozzák, segítik. De a bírságok összege — főként a rendelet 1978-as módosítása után — gyorsan emelkedik, s egyre több vállalat számára válik majd gazdaságossá a szennyvíztisztító megépítése. Itt van például az újszegedi kenderszövőgyár esete. Igaz, a tisztító építése körülbelül 50 millió forintjába kerülne a vállalatnak, s üzemköltsége is elérné az évi másfél milliót. De az általuk fizetett bírság is megközelíti a kétmillió forintot. Vagyis a gyár lassanként az „érdekeltség határára" kerül, azaz meg kell majd fontolniuk, ml a gazdaságosabb: fi. zetnl vagy tisztítani. Az érdekeltség la természetesen változatosan jelentHAZASSAQ Gregus Sándor és Farkra Margit, Kaprinay Péter éa Kádi Gizella Zsuzsanna, Kiss Andris és Szénást Mária Magdolna, Lukács Vendel es Molnár Éva, simondán Márton és Beretka Erzsébet, tgaz And. dás és Pesti Etelka, Nagv Ferenc ZoltUn és Veress Tünde, Sárompek Tivadar és Kiss Zsuzsanna, Mohácsi Ferenc és Hosszú Erzsébet, Kovács János és Fosa Erika Anna, Papp Ferenc Lajos és dr. Sándor Zsuzsanna Ilona házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Vadás/y György Sándornak és Perlaki Magdolna Irénnek Zsuzsanna, Dubcsek István Sán. dórnak és Sánta Mugdolnának Rita, Kádár Imrének es Somodl Terézia Flrosk inak Róbert, Nagymihaly istvan Lászlónak és Juhász M iria Erzsébetnek Krisztina, Budai Jánosnak és Kecskeméti Katalin Rozáliának László, lllencsik Mátyásnak és Baur Etelka Erzsébetnek A-'ta. Gombárovios Ferencnek és Simon Mária Margitnak Ferenc Károly, Bertalan Dezsőnek és Virág Erikának Tímea Ilona, Máto .lánosnalf és Balázs Irén Rozáliának Andrea Halaszt Árpádnak és Papp Erzsébetnek KriszUna Ka. taltn. Kópiás András Gábornak és Egi) Gabriellának Péter, rakó Tibor Sándornak es Szabó F.rzsébet Juliannának Tibor Gábor. Makra illés Pálnak és Tanács Erzsébet Piroskának Tamás. Bule Györgvnek és Kolompár Évának Tünde. Ambrus Családi események Bélának és Kovács Ibolyának Anikó, Terhes Józsefnek és Berta Évának József, szécsényl Ferencnek és Karai Rózsának Balázs, oláh Istvánnak és Kálmán Katalin Juliannának Szilvia. Sólya Józsefnek és Gárgyin Irénnek József, Jassó Lászlónak és Zádorl Juditnak László. Farkas Kálmánnak és Rácz Mária Magdolnának Szilvia Mária, Léka Andrásnak 'és dr. Kocsis íren Erzsébetnek Zoltán Siket Sándornak és Köteles Piroskának Akos. Péter-Szabó Sándornak és Gál Zsuzsannának Adám. Túrt Istvánnak és Retek Máriának Csaba, Ábrahám Mihálynak és Szögi Piroskának Rita, Aren. dás Jánosnak és Seres .Julianna Ildikónak JudU, Gregus Józsefnek és Szlráki Piroskának Ai lta Edit, Baráth Antalnak és Boruzsl Máriának András, Juhász Férencnek és Hunyadi Juliannának Judit, Forró Vincének és Király Rózsii, ának Zoltán, Csontos Andrásnak és Franyó Margitnak And. rás Marton, Bede Attilának és Irlmlás Máriának Attila, Katona Imrének és Bálint Ágnesnek Zoltán, Német Imrének és Bodó Ilonának Attila, Szcmerédl Imre Istvánnak és Bíró Emesének Almos Henrik nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Fodor Emiiné Sohvclla Oi. zellá, OJvárl Boldizsárné Hencz Margit, Tóth Mlhályné Makai Julianna. Tornán Sándor. La. dányl János József, Töreky Margit. Juhász Józsefné Mán kus Matild, Miskolci Gottfrled, Béltekl Imréné Zsibók Franciska, Mikes István, Redel let. ván, Ottllk Istvánné Acs Er. zsébet, Mezei Lajos, Fekete Já. nos, BirO Mihályné Kertcsz Ilona, Vtda László, Paragi Antal, Kocsis Vlncéné Vas Julianna, Ezsiás Jánosné Ecsekl Mária, Illés Sándorné Tóth Rozália, Tanács Mihály, Mészáros Mózes, Lovászi Miklós, Szombaeh Péter, Tűrök Károly, Kovács András, Vas Rafaelné Dugás Borbála, Fejér pálné Czugéber Julianna, zsemberl János, szöllősl Mihály, suki Dezső. Tóth Mátyás Pap Imre, Gábor János, Horváth János, Farkas Imre, Vásárhelyi. Varga Jó. zsef, Balog Béla Józsefné Kar. dos Etelka, Kószó Lalosné Nyári Viktória, csonka János, Petrási János, Tanács Sándorné Klststok Erzsébet. Rácz János András, Eperjesi tmre. Kikusz! Béláné Fiiak Ju. Hanna Lakatos.Tóth Gyula. Tóth Tózsef, Kovács Istvánné Farkas Mária Juliánná, Oonda István, Verbovszkl István meg. halt. j kezhet. Más és más jellegű a szennyvíz összetétele az egyes vállalatoknál, így a tisztító építése a kisebb ösrszegektől egészen százmillió forintig terjedhet Az ol• esőbb tisztítók nyilván hamarabb megépülnek majd. A vállalatok ráadásul jelentősen csökkenthetik a bírság összegét szennyvizeik részleges tisztításával is, amelyekre meglehetősen olcsó és egyszerű módszerek állnak rendelkezésre. A gyorsan emelkedő bírságok nyilván az ilyen részleges megoldásokban is érdekeltté teszik majd a vállalatokat, amely szintén Jelentős eredményeket hozhat. Sokféle megoldás Sokféle, viszonylag olcsó, s így nagyon ls gazdaságos részleges megoldás között választhatnak a vállalatok. Az olajat például nagyrészt semlegesíthetik, ha a kifolyó szennyvíz tetejéről leválasztják. Külön építhetnek tisztítót a legveszélyesebben szennyező üzemrészeikhez is. A szentesi Kontakta gyár például külön tisztítja a galvánüzem napi 5—10 köbméter szennyvizét, ami jóval olcsóbb, mintha a gyárban képződő napi 80—100 köbméter szennyvizet egyszerre kellene megtisztítania a nehézfém sóktól. Az ilyen részleges megoldásoknak különösen megnő maid a jelentősége a városi víztisztítók elkészültével. Hiszen az olaj, a fémsók és egyes vegyszerek tönkretennék a tisztítóberendezés ""biológiai részét. Vagyis. bizonyos szennyvizeket a jövőben egyáltalán nem lehet majd a csatornákba engedni, mert azok nagyon nagy károkat okozhatnának. Természetesen minden intézkedés haszna a végeredményen mérhető. S a végeredmény élő vizeink állapotában jelentkezik. A szigorúbb intézkedéseknek szerencsére megvan a hasznuk. Folyóink vízminősége az utóbbi évtizedben nem változott jelentősen. Ez pedig nagy szó, hiszen azóta rengeteg új gyár, lakónegyed épült, amelyek jelentősen növelhették volna vizeink szennyezettségét Igaz, 1979től új gyárat már nem lehet üzembe helyezni szennyvíztisztító nélkül, s az üzemi rekonstrukciókba is bele kell Illeszteni a tisztíók építését a rendeletek szerint Ennek, s a növekvő szennyvízbírságok következtében lassanként gazdaságossá váló szennyvíztisztítóknak köszönhető, hogy sikerült megőriznünk élő vizeink viszonylagos tiszíaságát, hogy a hozzánk sokszor még meglehetősen szennyezetten érkező folyók vize még tisztul, is valamelyest a magyarországi szakaszokon. Az utóbbi évtized biztató eredménye, hogy a helyzet nem romlott. Ez akár javulásnak is elkönyvelhető, ha figyelembe vesszük az időszák tekintélyes ipari és ur. banizációs fejlődését. Mind. ez azonban természetesen nem ok arra. hogy nyugodtan üljünk babérainkon. Hiszen az épülő szegedi tisztító ls további előrelépésre kötetozi majd a vállalatokat, a tisztítóra veszélves szennyvizeik közömbösítésére. S ha mindez drága mulatság is a ráfordított összegek bőségesen megtérülnek, pénzben ki sem fejezhető értékű természeti környezetünk megóvásában és fenntartásában. Szavay István