Délmagyarország, 1980. február (70. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-15 / 38. szám

Péntek, 1980. február 15. postaláda társszerzőnk az olvasó A héten szerkesztőségünkbe érkezett leveleket átolvasva megbizonyosodhattunk a közismert szólás-mondás igazáról: a téma az utcán hever. Olvasóink — ezt megint csak a levelek tanásítják — le is hajolnak érte. Sőt. Amellett, hogy felfigyelnek a különböző hiányosságokra, a tapasztalatok egybegyűjtésére is szivesen vállalkoznak. Egyre több olyan híradás érkezik Postaláda rovatunk címére, melynek feladója egy nagyobb közösség véleményét tolmácsolandó fogott tollat. Mostanában, amikor oly sokat beszélünk a takarékosságról, nem lehetne-e az emberek energiáját is céltudatosabban felhasználni? — kérdezi egyik olvasónk, aki a rossz munkaszervezést ostorozza. Több levélírónk a hivatalos ügyek Intézésének útvesztőit ecseteli, konkrét példákkal alátámasztva a megállapítást, miszerint a munkájukban kellően nem tájékozott ügyintézők órákat, napokat rabolnak el az emberek szabad- és munkaidejéül. E témában az alábbiakban egy találós kérdést ls ismertetünk, megfejtését az arra illetékesektől várva Örökzöld, szinte hétről hétre visszatérő panaszoknak is helyt adunk Teszszük ezt abban a meggyőződésben, hogy a lakosság nagy részét érintő gondok megoldásához a hibák feltárása s nem eltakarása vezet. Igy Ismét szólunk a nyaktörő, esős Időben szinte járhatatlan utakról, az autóbuszközlekedés problémáiról. ebben kénytelenek járni. És még valamit szeretnénk elmondani: az új hídnál található autóbuszmegállóban nincs szeméttároló. Így az emberek a hulladékot a korláton kívülre dobálják, a lakások ablakai elé. Nagy kedvünk lenne mindezt Odesszai körúti csendélet címmel egy fotóval is illusztrálni. Reménykedünk abban, hogy az illetékesek tesznek valamit az ügyben. Szerintünk a hatásosabb megelőzéssel, esetleg bírságolással elkerülhclö lenne, a sok bosszúság. Azt hisszük, hogy a nyugdijasok közül is többen vállalkoznának arra, hogy — akár társadalmi munkában — őrszolgálatot teljesítsenek, s figyelmeztessék a szemetelöket." A Vedres utcából hasonló tartalmú levelet küldött szerkesztőségünkbe E. M. aláírással egyik olvasónk: „Még tavalv kora ősszel, hogy milyen hiba miatt, azt nem tudom, mindenesetre felbontották a Vedres utca 2. számú ház előtt az utat. Megjegyezném, hogy itt egy forgalmas troli- és buszmegálló található. Az útfelbontás befejeztével a betontörmeléket a munkások feldobálták a járda melletti virágoskertbe. Naponta több száz gyerek jár erre. akik iskolába, illetve óvodába menet nagy csatakiáltásokkal hancúroznak a szemétdombom Vajon meddig?" Úton, útfélen Találós kérdés Mihály István géppel Írott, egyoldalas levelet küldött Postaláda rovatunk címére. Sorait többször is el kellett olvasni ahhoz, hogy az ügyben valamelyest tisztán lássunk. E megállapítást nem szemrehányásnak szánjuk. Hisz nem levélírónk hibája. hogy egy meglehetősen hétköznapi történet kusza vígjátékba — talán inkább szatírába? — illő fordulatot vett. Történt, hogy olvasónk tavaly október 17-én motorkerékpár-vizsgára jelentkezett, tudván, járműve forgalmi engedélyének érvényessége három hét múlva lejár. A vizsgára egy hónap elteltével rendelték be levélírónkat. A vizsgáztatás sikerült, a forgalmi engedély érvényességét 1980. január 14-ig meghosszabbítót, ták. Azért ily rövid Időre — tűnik ki a levélből —, mert a vizsga napján olvasónk nem tudta bemutatni a kötelező biztosítás befizetését igazoló csekkszelvényt. Azt a tanácsot kapta, hogyha a szelvényt nem találja, kérjen az Állami Biztosítótól igazolást a befizetésről. A biztosítótól a forgalmi engedély érvényességi idejének lejárta után. Január 16án érkezett meg a válasz: Mihály István befizetésére utaló adatot a nyilvántartásban nem találtak. Levélírónk így kénytelen volt a biztosítás összegével Ismét a postára menni. Megvan a forgalmi engedély kiadásához szükséges csekkszelvény, végre minden akadály elhárult, használhatom a járművemet — gondolta olvasónk. De tévedett. A KPM rókusi kirendeltségén közölték vele. a motorkerékpárt ismét lekell vizsgáztatni. Levélírónk tehát újfent megjelent a vizsgán. Ott nagy meglepetésére elmondták, 'tévedés történt, mégsem kell a járművet újravizsgáztatni. Vissza a KPM-hez, ahol a vizsgáztatóhelyen adott tanácsot rossznak minősítették. Ne is folytassuk tovább diónéjban ennyi a történet. Hogy olvasónk hánu órát fecsérelt el ügye intézésére, azt érdemes lenne összeszámolni. De mi nem erre kérjük az illetékeseket, hanem arra. hogy fejtsék meg a találós kérdést végül is mi hasonló esetben a teendő, hol, melyik ügyintéző adott rossz tanácsot levélíróknak. A talány megfejtését szívesen közzétesszük. Azért, hogy mások ne kerüljenek a fentiekben vázolt időrabló, buta helyzetbe. Lakáscsere — gondokkal Kilenc évvel ezelőtt adta be minőségi lakáscserére igénylését Bácskai József •Szamos utcai levélírónk. Kérését végül teljesítették. „A várva várt pillanat, az új lakás birtokba vétele azonban elmaradt, mert a vadonatúj lakásban folyik a mosdó alatti szifon, a konyhában a villanyvezeték a falból leszakadt, a fürdőkád peremcsempéje máris felválva, a kisszoba ablak alatti részén a fal megroncsolódott, a szőnyegpadló alatt betondarabok vannak. A hibák miatt nem írtam alá az átadást szemle Jegyzőkönyvét. így a lakásbérleti szerződést nem köthettem meg. Az illetékes hivatalnok azt kérte, hogy mindezek ellenére kössem meg a bérleti szerződést, s ezután magam javíttassam kt a hibákat. Azaz: még a beköltözés előtt járjam végig az illetékeseket, hogy a fent említett problémákat orvosolják. Tőlem azonban a régi lakást csak akkor veszik át, ha azt maradéktalanul. a rendeltetésszerű használatra alkalmassá téve rendbehozatom, s igy adom át. Milyen jogon várja tőlem az illetékes ügyintéző, hogy én a hibás lakást átvegyem?" Szem előtt a szemét Környezetünk tisztasága immár rendszeresen visszatérő téma lapunkban. Közelmúltban megjelent két cikkünk — a városgondnokság idei feladatait ismertető és a Szemetelő szemetesek című — kapcsán fogott tollat az Odesszai körút 18/C alatti épület három lakója. „Eleiben méltatlankodva, később felháborodva, majd lassan-lassan belenyugodva figyeljük épületünk környékét, melv inkább hasonlít a szeméttelepre, semmint a modern lakóházak környékére. S ehhez nagyban hozzájárul az emberek közömbössége és hanyagsága. Van ugyan néhány rendszerető ember, akik a sok szemét láttán olykor söprút ragadnak, és az őket leginkább érintő területen rendet csinálnak. De mások nem tesznek egyebet, szemetelnek tovább. A játszótérnek kialakított udvarrész akár a csatatér, tele lim-lommal, feleslegessé vált hulladékkal, lemetszett ágakkal. Az autók is sok gondot okoznak. Az épület előtt levő garázsoknál rendszerint nagy a sár, a gyalogosok A szerkesztőségbe érkező levelek tanúsága szerint olvasóink úton-útfélen találkoznak a közlekedés problémáival. Bakacsi István Agyagos utcai olvasónk például gondosan megrajzolt térképvázlattal illusztrálja panaszának jogosságát. A gedói városrész sok lakóját érintő gondban juttatta el rovatunk címére észrevételét: „Mi, a gedói városrész lakói a Stéli István utcán át közelítjük meg a villamosmegállót és az ABCáruházat. Eközben át kell haladnunk a Tölgyes utca mentén húzódó széles, rendszerint vízállásos medren. Ezen az útszakaszon társadalmi munkával építettünk egy betonlapos járdát. Egy ideig itt biztonságosan közlekedhettünk. Az időközben zajlott építkezések során azonban a munkagépek a járdát szétrombolták. A járófelület hullámossá vált, a betonkockák összetörtek, elferdültek, az így keletkezett gödrökben megáll a csapadék. Gondjainkat csak tetőzi, hogy a Stéli utcában, a meder felé eső oldalon újabban épült lakásokhoz nem vezet autók számára is járható út. Igy az új épületek lakói is az említett, tönkretett járdán közlekednének. Nemrég egy teherautó rengeteg sarat hordott a járdára, sőt a gáznyomáscsökkentő állomás mellett levő nagyméretű csatorna zárófedelét is felszakította. Szó, ami szó, sáros, piszkos lábbelivel jutunk el munkahelyünkre, illetve haza. Arról nem is beszélve, hogy a tönkretett járda havas, jeges •dőben balesetveszélyes. Ugyancsak gondot okoz a környék lakóinak, hogy a Stéli utcában elhelyezett, az autók behajtását megakadályozó betonoszlopokat valakik önhatalmúlag kiszedték." Olvasónkkal egyetértünk. A lakosságban rossz benyomást kelt, hogy a társadalmi munkában épült járdát az építkezések során tönkretették. Jogosan várják tehát, hogy gondjaik orvoslására minél előbb intézkedjenek az arra hivatottak. Ugyancsak gyalogosokat érintő panasz az, amelyet az Északi városrész 328. és 329-es számú épületek lakói neveben küldött egyik olvasónk szerkesztőségünkbe. Arról tájékoztat bennünket, hogy a Cső utcán, melyen igen sok kisiskolás és óvodás is közlekedik, nincs semmiféle korlátozó tábla, melv az autósokat a mostaninál nagyobb körültekintésre ösztönözné. A fal mellett és az úton száguldó gépkocsik miatt balesetveszélyes Itt gyalogosan járni. Ezért levélírónk azt javasolja, tegyen ide a KPM sebességkorlátozó, illetve megállást tiltó táblát. Szerencsés György egyetemi hallgató ugyancsak az Északi városrészből címezte Postaláda rovatunknak küldött levelét. Amiatt méltatlankodik, hogy az Északi városrész — Tarjánnal. Felsővárossal és Odesszával szemben — a közlekedést ilietően hátrányos helyzetben van. S ha már trolival nem lehet megközelíteni az itteni épületeket, akkor legalább az autóbuszkö'lekedést kellene célszerűbben szervezni — írja olvasónk. Konkrétan a 80-as és a 41es járat menetrendjét kifogásolja. Tapasztalatai szerint jóllehet a 41-es sűrűbben jár az új menetrend életbe lépése "Óta, mégis meglehetősen sok bosszúsággal jutnak el a környék lakói reggelente munkahelyükre. Ugyanis a 80-as jelzésű és a 41-es járat rendszerint egyszerre érkezik a megállókba. Ennek következtében általában húsz percig is várakozhat a tömeg, míg újabb busz érkezik. Kézenfekvő lenne a menetidőt úgy meghatározni, hogy a két járat autóbuszai sűrűbben és nem egyszerre közlekednének. Zalavári József pedagógus olvasónk azt sérelmezi, hogy a Római körút és a József Attila sugárút kereszteződésének átépítése miatt megváltoztatták az autóbuszok menetirányát. Sőt. a Csongrádi sugárúti autóbuszmegállót a Zalka Máté Altalános Iskola közeléből a Gém utca és a Kecskeméti utca közé eső útvonalra, egy kiépítetlen megállóhelyre tették át. Így gumicsizmát kellene viselniük azoknak, akik a fenti helyen várakoznak az autóbuszokra — írja levélírónk. Azt javasolja, hogy vagy helyezzék vissza a megállót a korábbi helyére. vagv építsék ki az új megálló környékét. Olvasónk észrevételéhez annyit fűznénk hozzá, hogy az általános iskola elöl forgalomtechnikai és közlekedésbiztonsági okokból helyezték át a megállót Ez az intézkedés tehát helyes. A megoldás valóban az lenne, ha az új helyen legalább betonlapokat fektetnének le, s ezzel megkímélnék az utasokat attól, hogy nyakig sárosak legyenek. Vigaszul szolgálhat talán hogy az idén a Csongrádi sugárút rekonstrukciójára is sor kerül, s ezzel a környék lakóit boszszantó gond minden bizonynyal megoldódik. Levélírónk igazáról kőnynyű meggyőződni; a rókusi temető Makkoserdő sori szakaszán tavaly épült út igen korán . tönkrement. Óriást kátyúk, nyaktörő gödrök tarkítják, erről az autósok bármikor megbizonyosodhatnak. Az utat már többször javították, kátyúzták, de a munkálatok igazi eredményt nem hoztak — írja levélírónk, aki egyben arra is emlékeztet, hogy a római birodalom idején sikerült megbirkózni e problémával. Akkor ugyanis olyan utakat építettek, amelyek közül néhány még ma is használható. Bídjaikról, vízvezetékrendszerükről nem is beszélve. Vajon ki a telelős azért, hogy a Makkoserdő soron ilyen hamar tönkrement a közút? — kérdezi olvasónk. De mert erre a kérdésre mi válaszolni nem •udunk, a gond orvoslása érdekében inkább egy másik módszerhez folyamodtunk. Nemrégiben megielent írásunkban mi is felhívtuk a figyelmet a rossz útra, s javasoltuk, hogv az említett szakaszon helyezzenek el súlykorlátozásra figyelmeztető jelzőtáblát. A tábla azóta — öt és fél tonnánál nehezebb tengelvsúlyú járművekkel behattani tilos! — nelyére is került. Kutyakaland Gyermeksikoltozásra, majd szinte eszelős zokogásra ' futottak össze a minap az emberek a Hattyas sor és a Nyíl utca saroknál. Rendszeresen ott randevúzó kutyafalka ijesztett rá egy kisfiúra, aki szerencsére harapás nélkül megúszta a kalandot. A falka szinte állandó rémületben tartja a járókelőket, éjszaka nem lehet pihenni a szüntelen csaholásuktól. Ahol lehet, behatolnak az udvarokra, hordozói a fertőző betegségeknek, az úttesten pedig állandó gépkocsi-karambol veszélyt jelentenek. Emlékszem, egykor sintér nevezetű hatósági személyek rendszeresen összeszedték a kóbor kutyákat. Most kétkedve lapoztam az értelmező szótárban, talán már ott sem találkozom sintérrel. Tévedtem. Azt írja egyebek közt a szótár: Sintér 1. Gyepmester, 2. Ügyetlen, kontár orvos ... stb. Ennek alapján megtaláltam a telefonkönyvben a „gyeptér" nevű intézményt. Kértem, fogják el a kutyákat. Illetékes szakember azt válaszolta: nem foghatják el, mert — úgymond — elszaladnak... (!?) Ellenben azt tanácsolta, kerítsem be én a kutyákat, aztán majd kijönnek és összeszedik őket. (Ehhez hasonlatos egy halfogási szisztéma is, miszerint meg kell sózni a farkát). Miután ez a módszer nem nyerte meg a tetszésemet, általam végrehajtandó mérgezés javaslatával állott elő a gyep avatott mestere. Ez ellen meg egyenesen tiltakoztam, így nem maradt más hátra, letettük a kagylót. Aztán a szótári meghatározásokon morfondíroztam: ha az ügyetlen, kontár „orvos" neve sintér, akkor minek nevezhető az ügyetlen kontár sintér? Arra gondoltam, hogy Daktari még a szavannák fenevadjait is ártalmatlanná tette, egymaga, méghozzá kíméletesen: kábító injekciót lótt beléjük. Meg kellene itt is próbálni. Az utcákon nemkívánatos kutyahadakat azután át lehetne csoportosítani a klinikákra, ahol hizonyára hiánycikként szerepelnek. Dobó Balázs !| i Szeged Sorokban Sok kismamának okoz gondot, hogy az apróságokkal orvoshoz menet nem tudják biztonságos helyen hagyni a gyermekkocsikat, így kénytelenek a rendelőintézetek elótt az utcán hagyni azokat. Szulcse Ferencné Fecske utcai levélírónk is így tett a napokban, szerencsétlenségére. A vizsgálat után hazaindulóban hiába kereste a gyermekkocsit, valaki elvitte. Levélírónk bosszúságát és elkeseredését enyhíteni nem tudjuk, csupán egy javaslattal hozakodhatunk elő. A gyermekorvosi rendelők tervezésekor gondolhatnának az építészek a gyerekkocsival közlekedő kismamákra is. Kiss László szegedi autóbuszsofőr arra kéri lapunKat, hogy a Postaláda rovatban adjunk helyt észrevételének. Levélírónk Kónya Sándor panaszára válaszolva azt javasolja: „Mielőtt valakit megrágalmaznánk, győződjünk meg arról, hogy valóban igazunk van-e." A Volán autóbuszvezetője Kónya Sándor azon állítására, miszerint ő január 28-án nagy sebességgel tolatott hátra járművével, azt válaszolja, hogy a buszpályaudvar területe közútnak minősül. Itt a gyalogos az útkereszteződés meghosszabbított vonalában és csak a járműforgalom zavarása nélkül haladhat át Igy is lehet Ha az embert valamiféle bosszúság éri, vagy lenyeli a mérgét, vagy megpróbál igazának utánajárni. Ha a panaszt az illetékesek megértően, az ügyfél jóhiszeműségében bízva fogadják, általában le ls csillapodnak a kedélyek. Annál bántóbb viszont, amikor szemébe nevetnek a panaszkodónak, érzékeltetvén, mehet, ahová akar, úgysem lesz igaza. Hasonló történhetett Miklós János 77 éves szegedi olvasónkkal is. aki idén február 5-én a Kossuth Lajos sugárüti megállóban várakozott a dorozsmai 75'Y jelzésű autóbuszra. ,3ajnos egyedül álltam a megállót jelző táblánál, s a vezető nem állt meg. Nem tehettem mást, visszajöttem a Marx féri megállóhoz. Biztos, ami biztos, gondoltam, itt majd csak fel tudok szállni az autóbuszra. Mivel volt időm az indulásig, odamentem a forgalomirányítóhoz, hogv elmondjam a panaszomat, ö meghallgatott, és azt felelte, nogy valószínűleg nem a táblánál várakoztam, ezért nem állt meg a busz. Próbáltam megértetni vele, hogy idős ember létemre nem hazudozni jöttem ide. Kértem, mondja meg, ki az illetekes panaszom orvoslásában, mire ő a szemembe nevetett." A panaszos ügyeket sokféleképpen lehet intézni, így is?... Válaszol az illetékes A Délmagyarország február 1-i számának Postaláda rovatában Bábszínház címmel közölték Bozsó Klára olvasói levelét — kezdi sorait a Bartók Béla Művelődési Központ igazgatója, aki válaszlevelében leírja: „A Bábszínház működésének körülményeiről és a további tervekről a Délmagyarország kulturális rovata korábban már tájékoztatta az olvasókat. Lényegesebb átalakítás azért nem történhetett meg. mert jövőre felújítják az IKV kezelésében levő, a Bábszínháznak is otthont adó épületet. A Bábszínház felújítására vonatkozó terveket egyébként a művelődési központ már 1977 áprilisában megrendelte a CSOMITERV-nél... A Bábszínház jelenleg kialakult körülményeiben a közeli rekonstrukció miatt nem tervezünk változtatást, ez fölösleges kiadást jelentene, s valójában semmit nem oldana meg ... A gye. rékeknek rendezett előadásokra a jegyek 90 százaléka berleti rendszerben talál gazdára. A Bábszínház heti két előadása korántsem elegendő ahhoz, hogy minden gyermek megnézhesse a darabokat.^ Aki nem vált bérletet szünidőben, vagy nagyobb ünnepek alkalmával, az bérleten kívüli előadást is látogathat. Sajnálatos, hogy a szülők nemigen kísérik figyelemmel a Délmagyarországban rendszeresen megjelentetett műsorhirdetésünket, ahol nyomon követhetö az előadások bérleti rendszere. Alkalmanként húsz jegyet árusítanak a helyszínen, s a jegyek többsége rövid időn belül elkel. A bérletes helyeket viszont nem adhatják el a jegyárusok, emiatt foghíjas a nézőtér. Tájékoztatásul közöljük még. hogy a bérlelek ára nem 50, hanem mindössze 25 forint..." összeállította: Ladányi Zsuzsa