Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

6 Vasárnap, 1980. január 27. Hogy készült A szépség koldusa? A Délmagyarország múlt vasárnapi száma jóleső örömmel adott hírt a Somogyi-könyvtár megkülönböztetett tiszteletadásáról, amellyel a József Attilaünnepségek megindításához járult A hasonmáskiadásban megjelent SZÉPSÉG KOLDUSA, József Attila első „kötete" most háromezer példányban látott napvilágot de bizonyos, hogy az az első háromszáz, amelyet a Koroknay-myomdában állítottak elő, sokkal több izgalmat, fáradságot utánajárást kívánt Szeretném elmondani a mű nyomdai elkészülésének történetét Abban az időben • Templom tár 6. szám alatt laktunk, körülbelül ott ahol most a püspöki épület és a teológia fekszik. A Gizella térre eső sarkon (most Aradi vértanúk tere) az Alth-féle könyvkereskedés állt és felfelé három házzal odébb a Templom tér 3. alatt közvetlenül a kapubejárat mellett az udvarban a Koroknay-féle nyomda. A Templom tér földbesüllyedt apró házaival, á megviselt Dömötör templommal és a földből éppen csak kilátszó fogadalmi templom falaival nagyon elhagyatott de nagyon patríarchalis környezet volt Baráti és közvetlen volt a légkör magában a nyomdában is. Számtalan fiatal író és költő járt oda. egyre másra alapították a lapokat és adták kl első „köteteiket", amelyek néha alig tettek kl 20—30 oldalt. Mindenesetre azonban ennek az Irodalmi környezetnek megvolt a maga kifejlődött és kipróbált gyakorlata az egyéni kiadványok járható útjában. .Miből állt e»r • ? 7 • Először is előjegyzési fvet kellett kibocsátani. Nem előfizetést ívl Maga József Attila is azt írja „már 150 elöjegyzóm van". Ez volt a minimum fele. Háromszár. az alapkalkuláció. Ivet mindenki kapott és itt bekapcsolódtak a diákok, a Koroknay-nyomda írói-baráti köre, ismerősök, tisztelők. Az előjegyzési ívnél vigyázni kellett arra. hogy kl kerül rá elsőnek. Vonzó, akkori kifejezéssel PROMINENS személyiséget kellett élre biggyeszteni. Amellett Koroknay kioktatott, hogy mindig legyen nálunk egy üres ív is, mert volt aki ragaszkodott hozzá, hogy as élen legyen. A gimnazisták ívét Ortutay Gyula kezelte és egyik tanárunkat, jóemlékű dr. Vincze Józsefet tette meg listavezetőnek, persze a tudta nélküL A listák állásáról folyamatosan be kellett számolni. Amikor a különböző listákon összejött a SZ AZ ELÖJEGYZÖ, akkor már meg lehetett rendelni a papírost. Ennek szállítását is a diákok intézték, Iskolatársunk Welnmann Pista édesapja volt a papírbízományos, tőlük a Dugonics utcából kellett meghozni a papírt. Ezután kezdetét vette a szedés nagy és komoly munkája. A kéziszedésben a baráti kör személyes közreműködéssel segített be. Láttuk, amint bal kézben a vinkllvel a szedőszekrények előtt ott áll Brauswetter (Borús) Béla, a híres szegedi órás família újságírónak és költőnek sikeredett tagja. Kormányos Pista, aki Aknai néven József Attila első országos szintű kritikusa lett. aztán Széli Pista, Keck József és még sokan mások, például Berezeli Anzelm Károly, akit akkor Vyhnaleknek hívtak és Alth Karcsival, Brauswetterrel. Homályos (Hont) Ferenccel együtt tanácsoltak el a gimnáziumból. A diákok számára ezek voltak az igazi nagy tekintélyek. Amint két oldalra való szedés elkészült, azonnal kinyomták a lábhaj tós kis amerikai gépen, hogy a szedést szét lehessen osztani, mert a nyomda sem dúskált betűkben. És persze bármilyen magánmunka akadt közbe, egy-egy névjegy vagy meghívó. azonnal leállt az „irodalmi működés". A második száz elójegyzővel le lett fedezve a nyomdai költség, a harmadik száz ára lett durván a Jövedelemre" számítva. József Attila azt írja az otthoniaknak, hogy a kötet 300 példányban fog megjelenni és a „tiszta Jövedelem ötven százaléka illeti őt". Ezt az ötven százalékot rendszerint természetben adta ki a nyomda. A diákoknak a munka elkészülte után még egy jelentős feladat jutott: szét kellett hordani a példányokat, azaz az EXPEDIÁLÁS. Azt látni kellett volfia, ahogy egy-egy diák a hóna alá csapta a 15—20 példányt az előjegyzési ívvel és megindult a város különböző pontjaira inkaazszálni. Eredményes munkánk jutalmát Ortutay Gyula kapta meg egy dedikált példánnyal. Nem mondom, hogy nem irigyeltük, főként az ajánlás és az aláírás miatt. Volt, aki azt mondta, hogy az első oldalt a könyvből felezni kéne, legalább az Attila jusson nekünk, a Józsefet ő megtarthatja. Irodalomtörténészek próbálják kollektív munkának, társadalmi munkának minősíteni a megjelentetés körüli tevékenységet, de azt hiszem érzékelni lehetett, hogy az sokkal több volt: olyan egymásba forrasztó együttműködés, ami talán csak valamikor a reformkor hajnalán divatozott a magyar Irodalomban, de amely mindenképpen méltó és szinte hasonlóan kiemelkedő nagyszerű volt mint maga a SZÉPSÉG KOLDUSA. MAGTARKA FERENC MOHÁCSI REGÖS FERENC RAJZAI Látogatás R

udolf 25 éves, gesztenyebarna hajú. kissé sápadt arcú fiú. Most itt fekszik a hatalmas, ridegnek tűnő épület egyik szobájában. Valójában véletlenül keveredtem ide. egy közös ismerősünk mondta el. mi történt vele. Egy rosszindulatú daganat felfedezésével kezdődött a kálváriája. Megműtötték, az állapota javult aztán minden átmenet nélkül, rohamosan fogyni kezdett. Egyre nehezebbé vált neki a mozgás, valamilyen, az agyat megtámadó áttételről beszéltek az orvosok. Hónapokig nyomta az ágyat anélkül, hogy fel tudott volna kelni. Most állítólag jobban van. Nézem a bejárat! ajtóra függesztett táblát; a látogatás csak jó negyed óra múlva kezdődik. Toporgok a kapu előtt Legalább mínusz tíz fok van. és a szél ls fúj. Fent egy ápolónő lén mellém. Kalauzommá szegődik. A folyosón csend van. Ösztönösen fogom hangomat suttogóra, a válaszok is halkan érkeznek. Orvosságszagú. fehér köpenyes emberek suhannak el mellettünk, s tűnnek el a folyosószegletekben, vagy a kórtermi bejáratokban. Egy-egy nyitott ajtón belesve, ágyban fekvő, mozdulatlan testeket látok. Némelyikük életre kel, oldalára fordul, netán felkel. Pár pillanat múlva kísérőm megáll a 219-es számú ajtó előtt Kedvesen mosolyog. bólint, majd visszafordul. Tétovázva nyomom le a kilincset A teremben hárman fekszenek. A középső fekhely Rudolfé. A halk kattanásra oldalra fordítja fejét Szeme megcsillan. Óvatosan kikászálódik az ágybőt. Szögletesen, nehezen mozog, de segítség nélkül tud járni. Kissé meglepődöm, hogy a folyosóra invitál. Az ajtó félig nyitva marad. Leülünk a bejárattal szemközti padra. Rudolf rágyújt. Azt mondja, megengedték neki. Mélyen ülő. nedvesen csillogó szeme elárulja, hogy élvezettel fújja a füstöt Hátradől, arca szinte eggyé válik a fehérre meszelt fallal. A gyerekkori emlékekről beszélgetünk. Arról, amikor Rudolffal együtt rúgtuk a labdát. A kipirult arcok, az egészségesen megizzadt testek emléke felélénkíti. A tréfálkozáshoz is van kedve. Egy ápolónő tűnik fel a folyosó végén, tőlünk nem messze. A lázmérőket gyűjti össze, és kiosztja az orvosságadagokat Amikor elhalad előttünk, megcsap bennünket az orvosságszag. Rudolf szerint ez nem az orvosságnak, hanem a túlvilágnak a szaga. Mert Rudolf állítása az. hogy a kórháznak ez az emeleté nem iskórház. hanem a lét és a nemlót között húzódó széles mezsgye. Es az itt fekvők zömének az ágya közelebb van a nemléthez. ~ A látogatás alatt mosolygó arcú emberek szaporázzák lépteiket. A reklámszatyrokon átlátszik a narancs, a banán és egyéb finomságok színe, formája. Egv középkori) férfi és nő Rudolf szobájába megy. Odalépnek az ablak melletti ágvhoz. Megsimogatják az ősz hajú férfi fejét az aszszony pakolni kezd az éjjeliszekrényre. Rudolf már régóta ismeri őket. A fia és a menye látogatja rendszeresen az idős embert. Rudolf szerint azért viselkednek ilyen feltűnően vidáman, mert a bejáratig már alaposan kisírták magukat. Ott egy másik maszkot erőltetnek magukra, nehogy az apjuk megérezze azt amit tudnak. Amit mindenki tud.' Rudolf a fi e yel emel terelés nek tulajdonítja s sok. a kisasztalra kerülő déligyümölcsöt ls. Az öregember ugyanis alig eszik valamit az ls kijön belőle. De ha látja azt a sok nyalánkságot az erőt adhat neki. talán elhiszi, ha majd meggyógyul, akkor ilyeneket fog enni. A rövid intermezzó után ismét Rudolf állapotára terelődik a szó. Azt mondja, megígérték neki. hogy hamarosan hazamehet Még egy pár vizsgálatot kell elvégezni, és vége a kórházi raboskodásnak. Örömmel újságolja, hogv a napokban meglátogatta a munkahelyi főnöke Ls. és érdeklődött az állapota felől. Már nagyon várják vissza a vállalathoz. Megbeszélték, hogy a cég támogatja Rudolf továbbtanulási szándékát Így, ha egészsége engedi, a következő évben már levelező tagozatos egyetemi hallgató lesz. Rudolf lassú szótagolása miatt úgy tűnt. mintha órákig társalogtunk volna. Most hogv a vége felé közeledik a látogatási idő. rájövök. alig beszéltünk valamiről. A kórtermekből kilépő embereken utcai ruha. némelyikük mögött pizsamás ember csoszog. A látogatók hosszasan időznek az ajtóban. Integetnek, nevetgélnék, bátorító szavak keringenek a levegőben. Rudolf szerint azért tart ilyen sokáig a búcsúzkodás, mert senki sem tudja, holnap még beszélgethet-e a kórházban maradt hozzátartozójával. Mielőtt elmegyek, megígérteti velem, hogv ha legközelebb erre1 járok, ismét meglátogatom. Feltéve. ha még itt lesz. Mindketten nagyon reméltük, hogy Rudolf már nem sokáig fog feküdni a lét és a nemlét között húzódó széles mezsgyén. Megvárom, míg lefekszik a parányi szoba középső ágyára, majd elindulok az autóbuszmegállóba. Pár hónap múlva ugyanide érkezem. A standon veszek pár szál virágot, és elindulok Rudolfhoz. Behavazott fák között keskeny csapáson kacsázok. Tudom, hol lakik, hamar rátalálok. Egy kép villan bennem. Rudolf kórházi kisszekrényét látom, ami tele volt narancssa] és süteménynyel. Neki sem mondták meg. HORVÁTH ISTVÁN A krajcár Most amikor lábam alatt megroppan a hó, s a Tisza-parti öreg hársfák girbe-gurba ágaikról arcomra rázzák a havas, hideg zúzmarát gondolataim a kicsi faluban. Csfksomlyón kavarognak. Eszembe Jut a kicsi faházi a Saékutja eleién, ahol laktam, tanultam és ahonnan két esztendőn keresztül Iskolába jártam. Elsős gimnazista voltam. Délben. ahogy jöttem hazafelé az iskolából. megálltam a Szotyori Dániel-féle üzlet előtt amely a 31 fokos hidegben és a félméteres hóban ott üzemelt az út szélén. A Szotyori-féle üzlet ahol a zavaros beszédű Szotyori Dániel és öregedő felesége szorgoskodott egyetlen, kecskelábon álló asztalból állott, amelyen mindenféle cukorkák voltak kirakva hihetetlen rendetlenségben, és egv csomó stolverk. Tudván, hogy * mellénvem alsó bal zsebében van egy krajcár, mindjárt utánanyúltam, és anélkül, hogy megnéztem volna. Dani bá'-nak adtam. Egyidejűleg az asztalról elvettem egy stolverket a papírból gyorsan kiszabadítottam. és nagy hirtelenséggel a szájamba dobtam. Erre Da ni bál lekapta a báránybőrből készült sapkát a fejemről, s azt morogta nekem, hogv a krajcárom rossz. Egy ideig álltam, hajadonfővei a 31 fokos hidegben, s a térdig érő hóban. Körülnéztem, kerestem és kutattam, hátha látnék valakit, aki kölcsönadna nekem egv krajcárt, de nem találtam. Találkoztam aztán Ferenczy Bélával, egyik csikszépvizi barátommal. aki az első „A" osztályba járt. ós 6 adott kölcsön egy krajcárt Nem kell mondanom. hogy mihelyt tudtam, becsülettel visszafizettem. De az eset után történt még valami, és ez annak az elhatározása volt hogy ezután sohasem fogom egyszerre és teljesen elvásárolni azt a pénzösszeget amit vásárlásra szántam. Ezért az elmúlt idők során mindig gondom volt arra hogy egyszeri elköltésre számon tartott pénzemnek a fele, vagy legalább jó része megmaradjon az esetleges meglepetésekre. hogy a fenti esetnek útját tudjam állni. Nyilvánvaló, hogy ha a mellényzsebemben nem egy, hanem két krajcár van. akkor a sapka a fejemen maradt volna, és a szörnyűséges hidegben nem kellett volna remegő lábakkal és kéregető, bánatos tekintettel egyetlen kralcár után járni. Hogy a lecke és az elhatározás hasznos volt azt ezen a helyen két történéssel óhajtom alátámasztani. I ondón ban voltam, egv nemzetközi tudományos kongresszuson. A repülőjegyemet oda-vissza megváltottam Budapesten. Nem tudom miért, de amikor vissza akartam térni, széltében terjedt e! a hír. hogv a repülőgép viteldíját a duplá jára emelték. Elővettem a pénztárcámat, és megnyugvással állapítottam meg. hogy az összeg két font hiányával rendelkezésemre áll. Lépéseket tettem a két font irányában, és ez eredménynyel Járt. Amikor kimentem a repülőtérre, kiderült hogy a híresztelés nem volt igaz. Frankfurtban történt ugyancsak egy nemzetközi tudományos kongresszus alkalmával. Amikor hazafelé készülődtem, maradék pénzemet el akartam költeni, azzal az elgondolással, hogv a repülőgépen mér úgvsem kell pénz. mert a gép — ha valami bal nem történik — nem áll meg Frankfurt és Budapest között a gépen pedig ezt az utat egyetlen fillér nélkül is meg lehet tenni. Amikor éppen készen voltam az indulásra. egvik ls. másik is azok közül, akik hazulról kerültek Nauheimba. ahol laktam, azzal a kéréssel jött hozzám, hogy a rokonságnak. vagy az Ismerősöknek vigyek el valami csomagocskát ami nem nagv és nem nehéz. Vállalkoztam egynéhányra és aztán bezártam a koffert Amikor elindultam az állomásra, akkor derült kl: a csomag olvan nehéz volt hogy /egy keménykötésű német mérnök a vonaton alig tudta feltenni a csomagtartóra. Frankfurtban, a repülőtéren megmérték a csomagot és. nem kevesebb. mint 27 márkát kellett ráfizetnem a repülőjegyre. Ha elköltöttem volna maradék pénzemet el sem tudom képzelni, hogy mit csináltam volna, amikor senki sem volt a közelben, aki rajtam segíteni tudott volna. De sem az aggodalomra, sem a segítségre nem volt szükség, mert akkor is. mint sokszor máskor, eszemben volt Szotyori Dániel, a szívtelen utcai árus. és az elhatározás, amit a szívtelenség. a kegyetlenség és az ember tel ensés váltott kl belőlem. DR. ÁBRAHÁM AMBRUS