Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

I 8 IKDM MAGAZIN Vasárnap, 1980. január 27. Át az egyenlítőn Ecetes iszkába A

kinek a hasa fáj, bodzát keressen rá, az ecetes iszkába erre nem való. Szeged eddigi legnagyobb könyvsikere Rézi néni szakácskönyve, »»tt se keresse senki. Aki üvegpohárból issza az ecetet, az iszkábát az is kerülje, mert megfekszi a gyomrát. Csikarásra, hasmenésre, székrekedésre füves asszonyok, de még sarlatánok se ajánljak. Ha jól meggondoljuk, ecetes iszkába nincs is. Ha még jobban meggondoljuk, akkor viszont van. Elmagyarázom azonnal. Hajóácsok. a superok használták az iszkábát. Tápén még van, ott láttam én is. Olyan körmös vaskapocs ez, két deszkát élivel lehet egymáshoz húzatni vele: összeiszkabálni vagy eszkábálni. Ugye, így már ismerős? Beszámolók és jelentések összeillesztésére nem jó, túlságosan száraz volta miatt, oda csak az ecetes változat jöhet Volt ott még ecetes iszkába is — mondja a szegedi nemzet és azt érti rajta, volt ott minden. Hazajött János bácsi a vásárból, eléallt az asszony: mit hozott, mit látott? Volt ott még ecetös iszkába is! Kérem, most tartsanak velem, mert fontos fejtegetés következik. Ecetes iszkába tehát csak a nyelvünkben létezik. Fűzöm másként a szót: annyi minden van ebben a gyönyörúszép magyar nyelvben, még ecetes iszkába is. Azért mondom ennyiszer, hátha megakad a fülünk cimpájában. Aki egyszer észreveszi, hogy szavakban és kifejezésekben a Világbirkosnál is erősebbek vagyunk, hogy szótehetségünk kiapadhatatlan, aki rájön, hogy beszédbeli gazdagságunk mérhetetlen, két kanállal ta- , Ián többet vesz belőle. Van egy-két szavunk, olyan, mint levesben a Vegeta. Jó, jó, sót. kiváló, de ha hétfőtói szombatig mindig esszük, azt is elfelejtjük, milyen érzés, ha összefut szánkban a nyál. Mesterszakácstól hallottam, ha karikás ostorral kergetnék. 6 akkor se íózne vele. Nem azért, mert rossz, hanem azért, mert sok. Szavainkból is kiemelt néhányat a hivatalos nyelv, azt használja nyakrafőre. Nagyzoló, magát riszáló, hőzöngő, föltűnést kereső, bennfentesseget mímelő — és szellemi szegénységet hirdető rossz szokás. EUeniavaliat: ecetes iszkába! Embernek emter által való lebecsülésehez szép nyelvünket elkérni nagy bün. Pedig használják. és lebecsülnek vele. Azt mondják például, engem minden délben üzemi étkeztetésben részesítenek. En meg azt mondom ra, köszönöm a segítséget, erőim teljében vagyok, engem ne etessen senki semmivel, és ne is étkeztessen, mert magamtól is tudok. AZ a baj eppen, ' hogy sokat is eszem, de emiatt üzemileg ne fájjon senkinek a feje. Amit. ott kapok, néha a naposcsibének is kevés lenne. Tehát.: ne sértegessenek, és ne étkeztessenek. Étkeztetésnek a párja az etetés, ezt a szót a magyar beszéd leginkább disznóra és marhára tartja fönn. Pénzes ugyan nem vagyok, de kényes még lehetek az ilyesmire. Ellenjavallat: ecetes iszkába! Avval is orrba vágnak, ha azt mondják, ennyi meg ennyi dolgozó vesz részt szervezett üdültetésben. Tessék mondani, mindet erőszakkal kell oda vinni, és vezényszóra lógatja valamennyi a lábat? Mert ez a szó iszkábás ésszel így értendő! Magatehetetlen és pipogya a dolgozók társadalma, üdülni még akkor se tud, ha ott az üdülő mindenféle kényelemmel? Várj csak, rusnya népség, majd én megüdültetlek, hogy arról koldulsz! Nyakamat rá, nem így értik, de nem értem, miért így mondják? Megint bo+ csánatot kérek, hogy végiggondolok valamit, de alapvető életfunkciónk közül — az evés is ide tartozik — műveitetős változatban az üzemi biliztetést értem tisztán, azt is csak bölcsődében. Nem tudja még a gyerek, hogyan szabadulhat meg szorongásaitól, meg kell rá tanítani. Az ecetes iszkába erre azt mondja, az étkeztetést a biliztetéssel senki ne keverje össze! Ahogy több lett a pénzünk, úgy kezdtünk válogatni ruhát, cipőt, lakást, ételt, országot is, ahová kirándulhatunk, és természetesen autót. Mutatni is szeretnénk gazdagságunkat, élvezni is kényelmét. Orvosaink ugyan azt mondják, ételeink még mindig nem jók — hadd kerekítsem meg egy kicsit a gondolatot: szánk körül igénytelenebbek lettünk, mint a régiek. Válogathatnánk a kimondott szóban is, mint az Anyám tyúkja a kendermagban, de mintha eltanultuk volna az aszfaltozóktól vagy a városépítőktől a szürkeséget. Ha tíz bőbeszédű jelentés szavaival megétkeztetnénk a számológép agyát, azonnal kiköpné az eredményt: nyelvzseni a hároméves gyerek, mert megtanult magyaruj, de ahogy nőtt, mindig felejtett Szabad szedésre tálalva ízes szavaink ezerszámra, van ott minden, még ecetös iszkába is, de mi félrehúzódunk és száraz kenyerünkre szórjuk a sót. HORVÁTH OEZSŰ U

gy kezdődik az egész, akár egy kalandfilm. Ferihegyen ügyes kezű vámoshölgyek két köteg pénzt emelnek ki a sebészorvosnő bőröndjéből. Egy köteg ötszázas, egy köteg nyugatnémet márka. A hölgyet bekísérik az irodába, mi, többiek pedig eltűnünk az IL—18-as gyomrában. Zürich. Amikor legutóbb Zürichben jártam, zuhogott az eső, süvített a szél. Most párás napsütés. :kondenzcsíkokkal cifrázott kék ég. A biztonsági személyzet csupa előkelőség. Madrid. Keresem Hemingway Madridját. Egy vendéglőben leiek rá. A pincérek, mint a barátok. Körbehordozzák felmutatni — mielőtt szétszeletelnék — az ürüsültet. Hozzá egészben sütött krumpli. Hatalmas szelet. ürijcomb, csak épp annyi zsírossággal. hogy jól csússzék rá a spanyol vörös bor. A bor majolikakancsókban áll az asztalon, s elég egy tétován figyelmeztető pillantás, hogy a pincérek odaugorjanak és újratültsék — No, no szenyor — és újra mosolyognak. Ezért nem kell külön fizetni. Megtöltik a kancsókat harmadszorra is. • DC—JO-es. Becsatolom magam. Aztán hozzáfogunk, hogy belerepüljünk az éjszakába. A Nap most messze előttünk jár, mi üldözzük, de a köztünk levő távolság nem csökken. Marad a sötétség. S itt, bent, a DC—10-es potrohában elkezdődik a filmvetítés. San Jüan. Ezt most tudtam meg: így hívják Puerto Rico fővárosát. Kitámolygunk a gépből. Mézillatú a levegő, a forróság meg erőszakos, akár egy arculcsapás. Trópus. Nekem most Kubát idézi, a tavalyi Kubát, ahol olyan boldog és gondtalan voltam ... A tranzitváróban tumultus. Ingyen sört osztogat egy'Körihorgas néger. Konzervsört. takaros kis bádogdobozokban. Pillanatok alatt körülrájzzák, ' akár egy angyalt, aki szárnyak helyett vakítófehér pólót visel. Miért az ingyen sör, mi okból, milyen apropóból, kinek a jóvoltából? — ez az éjszaka titka márad. San Jüan mindenesetre úgy őrződik meg emlékezetemben, mint egy forró fényfolt, négermosoly, konzervek után kapkodó, ideges fehér kézfejek. Bogotá. A columbiai Bogotában már nappal van, esö utáni napsütés. Hatalmas tócsák a kifutópályákon, különböző típusú gépek kusza összevisszasága, távolban sötétlő hegyek, hangzavar, egy hosszú repülőtéri várócsarnok, benne hatalmas, terpeszkedő hernyó a FREE SHOP, bagóért kínált japán és amerikai áruk tömkelegével. Fényképezőgép, látcsövek, mikroszkópok, magnók és rádiók, szóval az egész kommerciális hóbelevanc, amely pillanatok alatt megőrjíti az embereket, akik hipnotizált kábulatban vetik oda a pultra öt- meg tízdollérosaikat, csakhogy megkaparinthassanak valamilyen kacatot. Egyelőre a jövő méhében rejlő tény még, de majd eljön az idő, amikor úgy gondolok erre az ellenszenves Bogotára, mint az ígéret földjére, és csupán egyetlen vágyam lesz: eljutni ide, bármi áron, még egy esetleges bizonytalanság összes kockázatát is vállalva. Most azonban még könnyű szívvel mondok búcsút neki. Ecuador. Elérkezett tehát a pillanat, amikor átrepüljük" az egyenlítőt. A hajókon ilyenkor szertartást rendeznek, néhol okleveleket is osztogatnak. Most nem történik semmi. Nyugodt ütemben repülünk. Magasság: tizenkétezer méter. Sebesség: ezer kilométer per óra. Valaki mégszólalt: — Most. — Kipillantok a kajütablakon. Lyukacsos a felhőtakaró, néhol átsejlik rajta a szárazföld: őserdő mérgeszöldie, maf-'-otvoi, '---ko^ó taréta .vülönben sem.ni. ózóval: moi At. az egyenlítőn. Ünnepélyes vagyok, már-már megilletődött Egy dollárért kis üveg voros bort veszek a nyúlánk stewardesst öl. Szertartasosan iszom. Am valaki megzavar: — Ott, ott! — kiáltja. — A fedélzeten mindenki felbolydul. — Ott. ott! — Már berregnek a filmvetítők, kattognak a fényképezőgépek. S a felhőtakaróból lassan kibontakozik a Chimborazo hósapkája. íme a dolgok „csimborasszója". a legesleg. Pedig az igaziaknak csak kisöccse lehet: 6272 méter magas. Guayaquil. Ecuador egyik kikötővárosa a Csendes-óceán pártján. Csendes-óceán. Innen a magasból csak gyűrűző vizfolt, melyet újra meg újra- eltakarnak az alacsonyan úszó felhők. A guayaquiliak mindenesetre hosszasan integetnek nekünk. Mintha barátok lennénk már régóta. Pedig csak néhány perce tudunk róla — valljuk be töredelmesen —, hogy ilyen nevű város van a világon. Lima. Lima többször is. öszszesen négyszer. Végül már úgy kiismerjük a repülőteret, mintha perui honosak volnánk. Amit maradandó filmre fényképez az emlékezet: egy altiszt kiskatonakát csuklóztat a reptéri főépület tőszomszédságában. Az • érkezési csarnok ablaküvegén át nézzük az egy-két-há-négvet. a térd-ha.ih-tast, a fek-.vő-tá-maszt. a béka-ü-ge-tést. Cusco. Az inka birodalom egykori szent városa. Ahogy ők nevezték, a „Világ Köldöke". Magasfennsík, háromezer-kétszáz méter magasságban. Délelőtt van, szinte reggel. A levegő csípős, kristálytiszta. Valaki azt mondja: — Szédülök. — Egy másik meg: — Émelygek. — A harmadik: — Mintha meg akarnék fulladni. — Elkap bennünket a magasfennsiki mámor." Lima. Megint Lima. Egy hír fogad bennünket: az Avianca columbiai légitársaság mexikói járata sztrájkol Lehet, hogy több napra ittragadunk Limában. Izgatott teleíonálgatások. Telex Pestre, telex Botogába Teljes bizonytalanság, depresszió. Végül másnap — a Varig nevezetű brazil légitársaság vállalkozik rá, hogy Botogából elvisz bennünket Mexico Citybe. Ha elérjük a délutáni járatot Az Avianca emberei ott várakoznak a tranzitcsarnokban. Enyhe lelkiismeretfurdalással nyújtogatják felénk a koktéllal teleöntött műanyag poharakat Varig: a bogotai reptéren futva igyekszünk a Boeing 746-oshöz. Körös-körül mosolyognak. Egy nyugatnémet trupp még utunkat is megpróbálja elállni. Csak az időhiány akadályozza meg a komolyabb incidenst. A nyugatnémetek gúnyosan nevet, nek — Ha-ha-ha-ha-ha! Mi öklünket rázzuk feléjük, majd felszívódunk a Boeingben. Ez aztán egy légitársaság! (Bár most valószínűleg az Aero Diabolival is elégedettek lennénk.) Kapunk egy csésze igazi brazil kávét, egy kis csomagot benne fogkefével. fogkrémtubussal, fésűvel, egy prospektusokkal ellátott világtérképet. S ami a legfontosabb: . elindulunk Mexico City felé. Mexico-City: hatalmas fényárban úszó szabálytalan folt az éjszaka dzsungelében. Mert már éjszaka van, éjfél felé jár az idő. Nekem furcsa, hogy a repülőtéri tisztviselő az orrom előtt ad pénzért beutazási engedélyt egy Bogotából érkezett, első pillantásra is gyanúsnak tűnő alaknak. s Villahermosa. Campeche tartomány. A táj akár a kubai Disznó-öbölben. Lápos, mocsaras semlyék közt kígyózik a betonút, Erősen tűz fejünkre a Nap, miközben a környék fojtó, mérges párát lehel. - Villahermosa egy pillanatfelvétel útján marad fenn emlékeztemben: ideiglenes 'emplomban állunk Magyarán zólva: hatalmas fészeroen. kocsmaszerú szalaban. Csurog mindenkiről a veritek. A lenyugvó nap egy' fémcsíkja betűz az ab lakon es pengekent ketfele vasja a benti íclhomalyt. miközben az udvar felé szélesre tárt oldaJajtón iáról ' lehullott, rothadó narancsok szaga árad bc. Mcrida: a Yucatan-félsziget székvárosa. Háromszázezer lakossal és eí-upa-csupa földszintes házzal. Néhány nap és innen is menekülnék — ha tehetném. Ekkorra már túl vagyok az őserdőbe rejtőzött maya városok látványcsodáin. Mar jártam Uxmalban, Kabahban. sőt Chitzen Itzában is. Most nagy a tét: nyolcunkat leparancsoltak az előre kibérelt gépről, de másnap délelőtt mindenképpen Mexico Citybe kell érkeznünk, ha el akarjuk érni a montreal—madridi járatot. Ott raboskodunk a váróteremben, szomorúan, magányosan, várunk egy éjfélre esedékes gépet, amelyik talán majd. esetleg, valószínűleg bizonyára . •.. Montreal. De előbb még el kell indulni Mexico-Cityböl. Most már szerencsére nincs különösebb baj. ha csak az nem. hogy hajnalban érkeztünk és és délelőtt tízkor már újra gépre szállunk (megint egy rossz hírű DC—10-esre," igaz viszont, hogv az Ibéria spanyol légitársaság gondoskodásától övezve). Szeretnénk látni a Popocatepetl füstölgő kúpját, ám a vulkántól eltérő irányban repülünk. Rövidesen feltűnik viszont a Mexicói-Óböl. és nem túl hoss»ú repülés után a Mississippi deltája. Mintha egy feltárt emberi test heverne alattunk, szerteágazó érrendszerével. Ám az erek a napsütés furcsa visszfényében opálosan ragyognak. Aztán: New Orleans háztömb- és utcarengetege. A repülőrádió egyik hullámhosszán dzsesszt sugároznak. Csak hozzá kell képzelni a zenekart, amint tizenkétezer méternyi mélységben improvizál egy félig sötétített bárhelyiségben ... Következik az Appalaehe-hegvség- vonulata. Kietlen, barnásvörös domborulatok, sehol egy település. Az életnek szinte semmi nyoma És elkezd sötétedni. Itt fent még világos van. még látni a nap korongját, de lent már homályba burkolódzik a táj. Majd feltűnnek Montreal fényei. Harmadszor érkezem Montrealba. Megnyugtató: időközben semmi nem változott. Most is zajtalan, holdjárműhöz hasonló villanyhajtású busz visz a repülőtéri főépülethez, és a folyóiratárusitóban is ugyanazok a csinos kisaszonyok szolgálnak ki, mint legutóbb. A szexlapok is a helyükön, csak éppen a címképek változtak tavaly óta. Madrid: de előbb éjszaka az Atlanti-óceán fölött. Jó ideig viharban. Széllökések dobálják a gépet, de mire elkezdődik a filmvetítés, már minden elcsöndesedik. Vörös bort kérek. A A stewardess mosolyogva magyarázza: nem, most nem fogad el pénzt, ök így tiltakoznak, hogy ezen az estén ingyen adnak mindent: rokonszenvtüntetés a sztrájkolok mellett. (Már tizennyolc légitársaság sztrájkol: fizetésemelést követelnek.) Micsoda világ! Kora reggel érkezünk Madridba. A hatalmas repülőtér kihalt, most ébredezik. Barcelona. Kedves Barcelonám elég barátságtalanul fogad. Tüzetesen átvizsgálják moiyónkat, fegyvert, robbanóanyagot keresve. és órákon át várakoztatnak bennünket. Bécs: hosszú az út most Barcelonától Bécsig Osztrák turisták utaznak velünk, mellettem oldalt épp egy házaspár. A férj: talán evangélikus lelkész, civilben. A feleség: sudár termetű szőkeség, szépen rajzolt, húsos szájjal, melegfényű. érdeklődő tekintettel. Kicsit szomorú vagyok a búcsú perceiben. Még odamosolyog. úgy mondia: viszontlátásra. Viszontlátásra? Ferihegy. Némi késéssel érkezünk. Következik .— sorrendben — a 38. leszállás. A pilóta simán helyezi betonra a gépet. Sebességet lassítva gurulunk a főépület üé. Ferihegy oá ró an úszik. E párából estére bizonyára köd lesz. de ezzel most senki nem törődik. Egy kaland veget ert, Megerkeztünk. PAIT ŐOLTAN