Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

6 Vasárnap, 1980. január 27. MAGAZIN A kongresszusi irányelvek olvasása közben Változó feltételek a gazdálkodásban A vállalati jövedelemszabá­lyozási rendszer 1980. évi ' módosításainak hatásairól, tenyleges működése során jelent­kező. várható eredményeiről, esetleges ellentmondásokról még korai volna véleményt mondani. A vállalatok jelentős része még alighogy kialakította elképzelése­it az éves gazdálkodással kapcso­latban, most tartják azokat a fó­rumokat, tanácskozásokat, ahol a feladatokat — részekre bontva — megtárgyalják a dolgozókkal. A XII: kongresszusra készülő párttagságunk az elmúlt hetek­ben pártcsoport-értekezleteken, taggyűléseken vitatta még az MSZMP Központi Bizottságának irányelveit, ezen belül a gazdasá­gi építőmunka feladatait, a kor­szerűsített szabályozás hozzájáru­lását. a gazdaságpolitika fő. fel­adatainak teljesítéséhez. Munká­sok, párttagok részéről fogalma­zódott meg a nagyobb cselekvő­készség. az. eredményes gazdálko­dást segítő tenniakarás. Kifejezésre jutott, hogy az.1980. január. 1-töi megvalósuló szabá­lyozás új követelmények elé ál­lítja a vállalatokat, magasra eme­li a hatékonyság mércéjét, minő­ségi változásokat igényel a gaz­dalkodásban. Az eddiginél egysé­gesebb követelményeket, tá­maszt a vállalatokkal szemben es általános érvényű előírásainak hatásaként a vállalatok jövedel­mi helyzete szükségképpen diffe­renciálódni fog. Nagv hangsúlyt kap a7. „érdemes jól dolgozni" elv. mert a jól gazdalkodó, gaz­daságosan exportáló vállalatok szamára sokkal kedvezőbbek lesznek a J<0,'úl menyek. Népgaz­dasági szempontból pedig rendkí­vül fontos, hogy a vállalatok mi­lyen hányada és milyen gyorsan jut el a jól gazdálkodó szintre. Ezt. fogalmazzák meg a kongresz­szusi'irányelvek is, amikor ki­mondják. hogy a vállalatok, szö­vetkezetek „önálló, felelős mun­kájától. vállalkozó szellemétől, gazdálkodásuk eredményességé­től döntő módon függ gazdasági előrehaladásuk'. Szükséges a népgazdasági egyensúly javítását és a haté­konyság növelését jól szolgáló, vállalkozó vezetési stílus kibon­takoztatása, annak politikai, tár­sadalmi és gazdasági feltételeinek megteremtése. Ha vannak is még a szabályozást illetően vitás kér­dések, tisztázatlan problémák, ér­telmezésből származó félreértések, meg nem szabályozott részterüle­tek ipl. a bérfejlesztési mutató bázisa), örömmel állapíthatjuk meg. hogy van előrelépés a vál­lalati közgondolkodásban, s ez kedvezően befolyásolja a vállala­ti vezetői magatartást. A vállalati közgondolkodás, magatartás kedvező alakulását tapasztaljuk — a megállapítás el­sősorban textilruházati, iparági tapasztalatokra támaszkodik — olyan lontos területeken, mint a — vállalatok piacmunkája, s vele szorosan kapcsolatos termék­szerkezet-átalakítás. — a munkaerő hatékony fel­használása, — az üzemi demokrácia tartal­mi szélesedése, szerepe a gazda­sagiranyitas feladatainak megol­dásában. A vallalatok korabban kisebb mertekben foglalkoztak piaci po­zíciójuk nemzetközi összehasonli fásával A külföldi versenytársak termelékenységi színvonalat meg csak igyekeztek megismerni, de kevesebbet foglalkoztak azok ár­politikájával, termékkorszerűsíté­sével, illetőleg műszaki fejleszté­sük irányelvéivel. Most jelentke­zik a külpiaci munkánál olyan szemléletváltozás, mely a figyel­met s. volumen növelése helyett a kisebb sorozatú, de magasabb mi­nőségi színvonalú értékesítés fe­lé fordítja. Erre annál is inkább szükség van. mert az értékesebb piacokon megjelenő középszerű termekeinknek hatalmas vetély­társa a fejlődő országok egyre snélesebb e«s olcsóbb árutömege, amelyekkel ma még azért tudunk versenyezni, morl a minősegük ás váUnaaj fegyelmük sokkol rosszabb. A tartós piaci pozíció megőrzése szempontjából léhát helyes vállalati magatartás az ér­tékesebb. kisebb'sorozatú terme­lésre való átállás, annál is in­kább. mert a kisebb.sorozat több­leiköltségei árakban meg is térül­nek. Nem mondható el a többlet­költség megtérülése a belföldi piacon, pedig a kisebb sorozatú, értékesebb színvonalú termelés belföldön is jelentősen megnövel­né a. választékot, és ebben az esetben importot is pótolna. A vállalatok piaci munkájuk­hoz jelentős támogatást várnak a külkereskedelmi vállalatoktól. Az elférő érdekeltség miatt — a kül­ker vállalatok devizavolumenre vannak ösztönözve. — e területen még nagyon sok a tennivaló. A termelő és külker vállalatok kö­zött most létrejövő társasági szer­ződés hivatott a célirányos érde­keltség megvalósítására. Az új szabályozás követelmé­nyei, a piaci munka szemléletvál­tása miatt a-vállalatoknak szük­séges pontosítani, átdolgozni ko­rábbi stratégiáterveiket, amelye­ket a műszaki-gazdasági kritériu­muk alapján a termékszerkeze­tük korszerűsítésére készítettek. Pozitív előrelépésnek és az új szabályozás máris ható követel­méhyének kell tekinteni ezen ét­dolgozások szükségességét. Igényt kell támasztani a termékszerke­zet-átalakítás koncepcionális és dinamikus végrehajtására, ami a vállalatok döntés-előkészítő tevé­kenységéből a népgazdasági érde­kek elsődlegességét hangsúlyoz­za. Helyére kerül a vállalatok termékszerkezet-átalakító munká­jának értékelése is. Nyilvánvaló, hogy nem aszerint ítélik meg a vállalatot, hogy valamilyen rang­sorból kiindulva hány új termék­kel jelent meg a piacon,;hanem hogy termékei — köztük az újak is — hogyan állják meg helyü­ket a nagy versenypályán, a vi­lágpiacon, az új termékek élet­ciklusuk első — piaci szempont­ból legkedvezo"bb — szakaszában milyen értékesítési volument ér­tek el. Az uj szabályozás a korábbinál jobban ösztönzi a vállalatokat a hatékony létszámgazdálkodás­ra. A/, a tény. hogy bérfejlesztés a létszám csökkenése után, illet­ve a magasabb hatékonyság ered­ményeként megjelenő bérfejlesz­tési mutató alapján valósítható meg. a legtöbb vállalatnál előtér­be került a területek létszám­szükségletének felülvizsgálata, a sóletem munkahelyek közptti átcsoporto­sítás. A bérszabályozás előírásai alao­ján-várható, hogy a vállalatok különböző bérfejlesztést, tudnak végrehajtani. Így feltételezhető, hogy a munkaerő átcsoportosulá­sa- a hatékonyabb iparágakba folytatódik, s ez a népgazdasági érdekkel összhangban van. Vár­Ható azonban a foglalkoztatás ha­tékonyságának növelésével egy­idöben a fluktuáció csökkenése is. Ez minden gazdálkodó egy­ségre — még a csökkenő létszá­múakra is — kedvező hatást gya­korol. Gyakran a vállalatoknak nem a létszámcsökkenés, hanem ' a fluktuáció okozta a nagyobb gondol. A létszámcsökkenést meg lehel tervezni, műszaki itézkedé­sekkel, szervezésekkel a kieső kapacitást lehet pótolni. A fluk­tuáció, a jövő-menő létszám mö­gött nemcsak kieső ófak, hanem betanítási költség, selejt, minőség­romlás gyakoribb géptörés stb. is megjelenik, sót ha technológiailag összekapcsolt csoportban dolgo­zik, munkájával néha az. egész csoport munkáját lerontja. Ha a vállalatok trunkaerő-gaz­dálkodósa eljut odáig, hogy az évente többszór munkahelyet és szakmát változtató kilépőt nem fogadja egy másik vállalat azon­nal — néha forintokkal maga­sabb "órabérért — akkor a mun­kaerő hatékony foglalkoztatásá­nak legkritikusabb pontja oldó­dik meg: helyreállítjuk a munka­helyükhöz, szakmájukhoz hű, munkájukat mindig lelkiismere­tesen elvégző dolgozói-: erkölcsi — és. közvetve anyagi megbecsülé­sét. Itt kapcsolódik a gazdaságirá­nyítás fejlődésével kialakuló ha­tékonyabb munka az üzemi de­mokrácia tartalmi , fejlődéséhez, fia megnő a tisztességes, jó mun­ka becsülete, az megteremti a szocialista életmód egyik fontos elemét, a jó munkából nyerhető jő közérzetet. Ennek pedig vele­járója, hogy a munkasok mind szélesebb körében alakul ki az igény és a készség; aktívan,.Y,e-_ »rgyer.é* részt üzemük .életének alak/fásában, maguk tegyenek ja­vaslatot a gazdálkodási íelada.tok cétózerű, hatékonyabb megoldá­sára. A gazdaságirányítást rendszer ma már kedvezőbb feltételeket teremt, ösztönöz az ésszerű koc­kázatvállalásra. Még kevés válla­lat gyakorolja a kockázatot a szükséges mértékben, de a vállal­kozóbb szellemű vezetés kibonta­kozása — éppen az ösztönzés kö­vetkeztében — erősödik. Az erre az útra lépő vállalatvezetést nagy­mértékben bátoríthatja az átala­kuló vállalati közgondolkodás mellett, ha elgondolásaiban jelen van a teljes vállalati kollektíva javaslata, véleménye, fiz pedig — a vezetés oldaláról indítva — is­mét szükségessé teszi az üzemi demokrácia tartalmi szélesedését. A szabályozó rendszer komp­lex;, nyilvánvaló, hogy a felsorolt, kibontakozó tendenciák a gazdál­kodás más tényezőit is kedvező­en érintik. Azt Várjuk, hogy vál­lalataink gyorsan megtalálják a változó feltételekhez, alkalmazko­dás módjait, és elősegítik a nép­gazdaság következő időszakra ki­tűzött feladatainak maradékta­lan megoldását. JUHASZ GÉZA. a Szegedi Ruhagvár vezér­igazgatója SZARD ANDRÁS RAJZA Pheidippidész halála K ét nyugdíjas találkozik. —- Jó színben vagy. — Festem magam. — Kocops: még? — Ma is lehúztam nyolc kilo­métert. — Ügy ne jurj mint Carter! — Az hogy jart? •— Nem olvastad? összeesuk­loki kocogás kozoen. — Hja. nem lekvároknál; való. — Egyes orvosok szerint sen­kinek se való. — Ezt is ol. ástad, mi? — Igen. Etéy komoly embertől. Egy havardi prof nyilatkozta a Carter kinyifjonasa után. hogy a kocogás a legbiztosabb út az in­farktushoz. — Hát ez laloban komoly. Mondd, ez a prof tavaly nem azt szajkózta még: fuss az életcdcrf — Nem tudom. De mondott egy nagyon hiteles történelmi példát a futás artalmasságára. Szerinte a maratoni hírvivő a legjobb bizonyíték arra. hogy a futás életveszélyes Hiszen köz­tudott: miután Athénbe loholt Miltiádész győzelmének hírével, összesett és meghall. — Te ezt elhiszed? — Benne van minden tan­könyvben. lexikonban. — Még a mi lexikonunkban is Tamkó Sirató Károly Kozmogrammok II. Az ember enckc évmilliók lassú ütemén egysejtűből — emberré lettem, a föld porából — a föld urává! De méri állnék meg pont e ponton'.' Mért. rokkannék múlttá e percben — amikor sehol sincs megállás, sehol sincs nyugvás, minden mindig száll-repül-vágtal'.'.! A nap-föld taj: Jövő Sugárút! UJ korszakok soraval terhes Milliárd evek várjak nottet. Üsaok tovább lépek to*»ább szállok tovább kúazok tovább volt víz-tüdöm volt lég-tüdőm lesz űr-tüdőm. Atkeringek a Kozmosz-parton. löldvonzásból az úrszívásbá! Mesgyét vágok az ös-hidegben. Kúszni fogok a fénysugáron. O nójj agv nöjj szem nőjj új testem! fis vari ream én szép hazam: est k az van benne: trlluola f meghalt. Aki a^ónbar nem, elég­szik meg a töricnelmi közhelyek­kel. lexikonbölcsességekkel, ha­nem egy lcicsit belegondol, ho­gyan is vo'i az az első maratoni .futás,-az tudja, hogy Pheidippi­dész> nem a jutástól kapott in­farktust. — En nem maratonizok. — Egy hat a lati te is fut3t annyit: — De nem ugy, mint Pheid»j»­pidész. — Na igen. Szegei,y; biztos túl­erőltette magát, hogy ' mielőbb Athénbe érjen. — Gondolod? — Csak igy lehetett. — Gondolkozz egy kicsit. El­indul a maratoni síkról az a de­rék ifjú harcos. Kel ura múlva betámolyog Aths-iibc, elaadogjf az örömhirl. s holtan rogy összr. — Ügy volt, ahogj mondod, tántorgott cs dcsogoii. — Hát csoda? Negyven kilome teres loholás után.' — No, menjünk csal; sorba. Szóval, fut Pheidippidjs:. Nem lakatlan, holdbeli iajon, hanem a kicsiny, sűrűn lakott Görögor­szágban. Már pár kilométer tííin találkozik egy nyáját terelő pász­torral. Odakiáltja neki: Győz­tünk! — Valószínű. hogy odakiáltja, — Fut tovább. Majorhoz ér. Ott is elmondja az örömhírt. Vi­zet is uér, mert eltikkadt már. „I legjobb borukkal kínálják örö­mükben. — Az áldóját? Nc is folylsjd. — De folytatom. Sok lalzücez-­.15 lesz még Athénig, ölelik, eso­kolják. Es Untjai;. Tökrészegen rrkezik Athénba. Alig tudja el­mondani a győzelmi eientést. A vének is borral kínálja:;. Vedel, összeesik és meghal. Alkohol­mcrgeiés ben — Lehet, hogy igy völt. — Tuti. — De azért te csal; hallgass arra a harvardosra. Hát'm 6 N tisztában volt Pheidippidész )'•­lálanal; körülményéivé Azért t'ILAGUR! hozta föl példának, meri nyilván a Carter is egy sajtnkoktclról, vagy pezsgős diplomáciai foga­dásról indult kocogni. • — En nem járok fogadásokra. — Da iszol. — Kocogis előtt soha. Csak. utána. Mert én tudom a történél­met, nem úgy mim a Carter. HOMOtfOOI lUiCÜEÍ .

Next

/
Thumbnails
Contents