Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-18 / 14. szám

2 Péntek, 1980. januér 18: postaláda társszerzőnk az olvasó A Postaláda mai levélgyűjteményében sok mindenről sző esik majd, elöljáróban hadd mondjuk el véleményün­ket e*y olyan témáról, amely a válogatásban már nem tér vissza. Nemrégiben egy névtelenül írott levél néhány rész­letét idéztük, s vitába szálltunk a szerzővel. (A kötelező szemétszállításról volt szó.) Most a levélíró — ismét név­telenül — éles hangon tiltakozik az ellen, hogy soralt rö­vidítve. uram bocsá\ helyesírását Javítva közöltük, s nem továbbítottuk az Illetékesekhez. Ha ez akkor kétséges lett volna, most utólag elmondjuk: a rovat szerkesztőjének kommentárjával egyetértett az illetékes vállalat is, a leve­let ezért nem továbbítottuk. (A felesleges levelezgetésnek a magunk munkaterületén sem vagyunk hívei.) A rövidítés Jogát pedig — ha erre az adott levél esetében szükség van — továbbra is fenntartjuk, s úgy gondoljuk, a hibás szó­rendet és nyelvtani „bakikat" éppen a levélírók és az ol­vasók érdekében, ezután is javítanunk kell. Ami pedig a levélíró szokatlanul éles hangját illeti, megengedjük, joga van hozzá. Kérdés azonban, megérdcmeljük-e ezt egy vé­leményét nem vállaló levelezőtől... Átok-e a szomszédság este hazaértünk. Az igazi ka. hóla az eljövendő kará­rácsonyi ajándékot nekünk csonykor ls még sokáig ez az önzetlen segítség, em- szebbé teszi az ünnepet szá­berl jóság jelentette. Ez a munkra." Javaslatok A szólás szerint: rossz szom­szédság — török átok. De hát törvényszerü-e, hogy az egy­más mellett (alatt, fölött) la­kók kikezdjék egymás ideg­rendszerét? Persze, hogy nem, mondjuk rögtön a vá­laszt, hiszen ezer szomszédi kapcsolatból egy ha elmér­gesedik. De ha az az egy éveken át tart, bizony bele­kcseredik az ember, akarva, nem akarva rosszindulatot vél már abban is, amiben nem kéne szándékosságot ke­resnie... Ezen a héten há­rom „szomszéd"-témájú levél érkezett Az Északi városrész 301-is épületében lakó levélíró azt kéri, közöljük a csendrende­letet, hátha akkor a felette lakó szomszéd csendesebb játékra inti gyermekeit s nem bömbölteti rádióját, te­levízlóját esténként A jog­azabály közlésére terjedelmi okokból nem vállalkozha­tunk, de idézhetjük a váro­si tanácsnak a lakóházak rendjéről szóló rendeletét: LA lakóépületben ... tartóz­kodni kell minden olyan ma­gatartástól, amely a lakók nyugalmát akár a bérlemé­nyen belül, akár azon kívül zavarja (pl. zajos éneklés, ki­abálás, botrányt okozó ré­szegség, járművek motorjá­nak túráztatása, nagy hang­erővel történő rádió-, lemez­. játszó-, magnetofon- és tele­vízió-hallgatás stb.) ... A jelen tanácsrendelet meg­sértőit a lakóbizottság és a bérbeadó Írásban vagy szó­ban, a bérbeadó megbízott­ja szóban figyelmeztetheti.. A házirenddel összefüggő ügyekben — különösen, ha a figyelmeztetés nem vezet eredményre — szabálysértési eljárás indítható. A felje-1 lentés meglételére a lakó, a lakóbizottság és a bérlő is jogosult." Tanácsért fordult szerkesz­tőségünkhöz egyik Szent László utcai olvasónk, aki­nek szomszédságában ebe­ket tenyésztenek. „A kutya­ugatástól, acsarkodástól nem lehet pihenni" — Írja. — „Hova forduljak panaszom­mal?" Az ebek tartására vonatkozó előírásokat Szege­den a városi tanács 4/1073. számú rendelete foglalja össze. Javasoljuk olvasónk, nak, hogy ezt a rendeletet ta­nulmányozza, megtudhatja, szabályszerü-e a szomszédos ebtenyészet. A rendelet ki­lencedik paragrafusa egyéb­ként kimondja: „az ebtu­Jajdooos köteles ebét ügy tartani, hogy az lakótársai­nak nyugalmát ne zavarja, testi épségét ne vészéi yez­tesse, másnak anyagi kárt ne okozzon." Rigó utcai levelezőnknek — akinek lakótársa galamb­jai miatt van panasza — ugyancsak a tanács rendele­tét ajánljuk figyelmébe. Az állatok tartásáról szóló elő­írások arra is választ adnak, melyik hatáságnál lehet — vita esetén — feljelentést tenni. „Az Odessza lakótelep' 210, 211, 213 és 232 sz. házak la­kói — a városgondnokság ajándékaként — a házak előtti park díszítésére negy­ven favázas, faborítású ker­ti széket kaptak. Ezek azon­ban még most is ott állnak a sarokasztalok körül, kitéve az időjárás viszontagságai­nak." Lapu Lajos (Székely sor 11/a.) azt javasolja, a környék garázstulajdonosai megbeszélve ezt a házfelü­gyelőkkel, egy-egy bútorda­rab megőrzésére vállalkozza­nak! Csiszár Géza a Jakab La­jos utca 9-ből azt tanácsolja a Patyolat égyneműkölcsön­zéssel megbízott dolgozóinak, hogy gondosabban ellenőriz­zék a garnitúrák minőségét, többször tapasztalta ugyanis • olvasónk, hogy a gombok hi­ányoznak, lepedő helyett szalvétát csomagoltak a nylonzacskóba. Azt is kérde­zi levélírónk, Szegeden miért csak egy helyen lehet duny­hahuzatot cserélni? B. I. egyik javaslatát a kozmetikai készítményeket gyártó vállalatok egy része már megvalósította: levél, írónk szerint a dobozok, fia­konok, tubusok sértetlenül kerülnének a vásárló kezé­be, ha még a gyárban — a sértetlenséget bizonyítandó — szalaggal ragasztanák le a kupakokat, fedeleket. Fillé­res apróság — sok bosszúsá­got előzhetnének meg így a gyárak. Levélírónk másik ötlete, hogy takarékosság ide, vagy oda, ne este tíz órától mérsékeljék Szegeden a köz­világítás fényerejét, hanem csak 11 órától. . A délutáni műszakból, moziból, szín­házból hazatérők ugyanis ál­talában 10 és 11 óra között még járnak az utcán, a tö­megközlekedési jármüvek is tizenegy órakor vonulnak éj­szakai pihenőre. (Olvasónk harmadik észrevételének címzettje a sütőipar. A kará. csonyi ünnepek előtt az egy­kilós kalácsot 26,40-ért kí­nálták az üzletekben, aztán hogy sok kalács megmaradt a pultokon, az ünnepek után már tíz forintért adták. A kérdés pedig: nem volt az eredeti ár kissé magas?) Id. Józó Ferenc a cukor­betegek nevében javasolja, tegyék közzé az élelmiszere­ket forgalmazó vállalatok, hol lehet rendszeresen diabe­tikus készítményeket kapni, mely üzleteket jelölték ki a cükorpótló készítmények áru­sítására. (Következő Posta­ládánkban szívesen közzé­tennénk a boltok listáját.) A közlekedésről A szegedi tömegközleke­désről ismét főbb levél érke­zett ezen a héten. Ezek rész­letes ismertetésére ezúttal nem térünk kl, mert a leve­lekben felvázolt problémák többségével vagy a Postalá­dában, vagy lapunk cikkei­ben az utóbbi hetekben már találkozhattak olvasóink. An­náit érdekében 'azonban, hogy a levélírók megnyugtató vá­laszt kaphassanak, Ismételt kérdéseikre, a leveleket to­vábbítjuk az érdekelt válla­latok illetékeseihez. Így Józó Ferencék kérdésére, Kónya Sándor észrevételére, arra a jegyváltás utáni vitára, amelyről Fátyol János írt, valamint Horváth Dezsőné javaslatára majd akkor té­rünk vissza, amikor az érde­keltek véleményét ls eljut­tathatjuk olvasóinkhoz. Ügyintézés, óh! Ellenpélda Furcsa a véletlen. Azon a héten, amikor arra a meg­állapodásra jutotturtk, hogy ezentúl csak olyan köszönő­leveleknek adunk helyet a Postaládában, amelyek való­ban érdemleges, nemes tettekről számolnak be, egész csokorra való érkezett nbból a fajtából, aminek a magától értetődő kedvesség, udvariasság, szívesség kate­góriájában volna a helye... Ezért hát ma csak Maszong Józtefné (Battonya, Damja­nich utca 82/a.) leveléből Idézünk: „Elidegenedés, . bezárkó­zás, közömbösség! Látjuk, halljuk, sokszor tapasztaljuk. Szeretnék példát mondani ezek ellenkezőjére! Kará­csony másnapján apósom sírjához jöttünk 80 kilomé­ter távolságról, az Algyői úton Szegedre. A Shell-kút­tól két kilométerre műszaki hiba miatt mozgásképtelen lett az autónk. Számtalan gépkocsi megállt, segített al­katrésszel, jó szóval, stop­pal, emberséggel, önzetlenül. A benzinkútnál a kezelők ajánlották, hívjuk a sárga angyalt. Megtudtuk, hogy az autóklub Barkasa rossz. Próbáltuk a Volán autómen­tő szolgálatát hívni. Hiába. A kocsi jó, de szabadnapos a vezetője, hívjuk holnap. Bármilyen hihetetlen volt, tudomásul kellett vennünk a való igazságot, négynapos ünnepen, ekkora forgalmú városban, mint Szeged, nincs autósoknak segítség. Az egyik kútkezelő, látva kilá­tástalan helyzetünket, saját kocsiját ajánlotta fel segítsé­gül, mikor mondjuk, hogy haza kell érnünk minden­féleképp, hisz négy és fél­éves kisgyerek vár otthon. Jószívűségét nem vettük igénybe, hisz ő maga is vi­dékről jár át családjától dolgozni, de nemes gesztu­sát szívből köszönjük. Szerelőre semmi remé­nyünk nem maradt, pusztán egy mentő gondolat Hívtuk az NKFV 10-655-ös telefon­ját, hátha nekik van szer­vizkocsijuk. Ott este 6 órára segítséget ígértek. Elmonda­ni sem lehet, mit jelentett a remény, hogy kapunk segít­séget. Köszönjük emberségü­ket Vártuk a hat órát, pró­bálkozva időközben a meg­hibásodott csapágy javításá­val. Ekkor megállt előttünk egy hivatalos rendszámú kék Zsiguli. Vezetője felmérte helyzetünket, olyannyira, hogy húsz percen belül in­tézménye szerelőjével sietett segítségünkre. Problémánk percek alatt megoldódott. Köszönjük, hogy még akkor „November 11-én vásárol­tunk csizmát kisfiamnak az olcsó cipők boltjában 391 forintért. Három-négy hetes használat után a csizma az orránál elvált körben. Más­nap rögtön visszavittem, mi­re azt a felvilágosítást kap­tam, hogy hagyjam ott, majd elküldik megragasztani. Meg­kérdeztem, addig miben jár­jon a gyerek, mivel tartalék csizmát nem áll módomban venni. Én is kereskedő vagyok, és tudom, mivel jár a vivő megkárosítása. Miért nem lehet a gyártó Üzemet is fe­lelősségre vonni? Netalán a használati utasítás helyett a készítő, illetve a készítők nevét beletenni a dobozba, és a reklamációt a blokkal együtt a gyártónál intézni? A cserét vagy a Javítást pe­dig a gyár számlájára kel­lene írni, így nem a vevő dobna ki komoly összeget. Lehet, hogy akkor a drága cipőket mar újonnan me.T­ragasztanák?" — írja. Markó Jánosné, „1978. november 25-én el­költöztem Debrecenbe lakás, cserével. A gázóra és a vü­Ianyöra állását közösen mér­tük meg és írtuk le a csere­partner fiával. Természete­sen a régi számlák kiegyen­lítése még rám tartozott. Áp­rilisban küldtek egy értesí­tést a DÉGÁZ-tól, hogy múlt havi tartozásomat — 245,12 forintot — egyenlít­sem ki. A gázórát december­ben már átírták a lakás új bérlőjére. Írtam a DÉGÁZ­nak, hogy ez tévedés lehet, mire ők 1979 április 26-án levélben válaszoltak, hogy a felszólítást behajtói csoport. Juk tévedésből küldte ki és a tévedésért elnézést kérnek. Június 12-1 keltezéssel le­velet küldtek, amelyben mellékelték a fotókópiát, amelyet a lakás új föbérlője felmutatott az aláírásommal a gázóra állásáról. Valóban: a 243 forint 12 fillér értékű számla engem terhel Én Jú­nius 20-án kaptam meg a levelet és azonnal postautal­ványon a DÉGAZ címére el­küldtem 246 forintot a gáz­számla pontos rendezésére. Most jön a meglepetés 1 1930. január 8-án téírtivevényes végrehajtói értesítést kaptam Debrecenből, a Bírósági Köz­ponti Végrehajtó Irodától, hogy gázszámlatartozásom fejében 243 forint 20 fillért, 5 százalék kamatot, 6 forint végrehajási költséget és 30 forint végrehajtás-kérési ille­téket, összesen 281 forint 20 fillért és a kamatot fizessem meg. Elmentem a Végrehaj­tó Irodába, ahol átnézték az iratokat és megnyugtatlak, hogy ügyem rendben van. Hát ilyen izgalmakat okoz­hat egyetlen tévedés..." — írja Gergely Miklósné Deb­recenből, a Kondia utca 5­bőL Üres polcok Augusztusban költöztem családommal az NDK-ból, ahol dolgoztam, Magyarcsa­nádra. Örömmel vettük tu­domásul, hogy a moderni­zálódás Itt is nagy ütem­ben halad, ugyanis új ABC­áruhúznt építettek, hogy a kis üzleteket magszüntet­hessék és az Itteni lakosok ls pénzt, időt, fáradságot ta­karíthassanak meg, mindent egy áruházban vásárolhas­sanak meg. Augusztus 20-án ünnepé­lyesen, tv-felvétellel meg­nyílt az oly sokat ígérő áruház. A polcok rogyásig tele, minden kapható volt Sajnos fél év sem kellett hozzá és manapság siralmas látvány tárul a vásárlók szeme elé. Kávéból, ciga­rettából esetleg kettő, leg­följebb három fajta kapha­tó, hús ritkán van, kevés a vasáru. A mélyhűtő olda­lán az üres mirelites dobo­zok valószínűleg csak mu­tatóban vannak, jelezvén, hogy mit lehet Makón, vaéy Apátfalván kapni. Sorol­hatnám tovább is, de csak időtöltés lennel Ha az em­ber érdeklődik, hogy lehet ez, azt a választ kapja: „mi is szívesebben árul­nánk többet!" Természetesen ez nem ki­elégítő' magyarázat, de úgy látszik, hogy az árukkal a szókincs is fogy! Ennél az áruháznál semmit nem le­het megtakarítani, mert kénytelenek a vevők Ma­kón, , vagy a szomszédos Apátfalván vásárolni, ahol az üzletek jobban ellátot­tak. Ml lehet ennek az oka, vagy kl? Lehetséges az is, hogy* a „világ végén" la­kunk, s így a központtól az áru nem jut kl, hanem út­közben elkopik? Vagy ta­lán a televíziósokat kelle­ne újra meghívni, hogy a kopasz polcok Ismét meg­teljenek? Székelyhídi Péter Magyarcsanád „ Környezetünkért Néhány év alatt minden­ki fölfigyelhetett arra, hogy szépül Szeged. Fölépítették az új hidat, aminek szép­sége, monumentalitása min­denkit megragad, a más városokból Jött magyaro­kat, de még a külföldieket is. A Dugonics téri szökőkút új nevezetessége lett Sze­gednek, a szabadtéri játé­kok, a Pick-szaláml és más hírességek mellett. Különö­sen örültünk annak, hogy a téren levő fákat meg­mentették azzal, hogy átte­lepítették a Kálvin térre, és ott újabb parkot alakí­tottak kl Kár, hogy ennek a kis zöld foltnak a kiala­kulását hátráltatják azok a szegedlek, akik mindig le­tapossák a füvet, csakhogy néhány másodperccel ha­marabb érjenek a busz­megállóhoz. De a megújított egyszerű lakóházak is szépítik Sze­gedet Üjjáépítésük során új köntöst kaptak. Sokszor figyeljük nagy érdeklődés­sel, hogy tisztítják az újon­nan festett házakat vízsu­gárrnl. A változatos, szép színű házfalak megtartot­ták jellegzetességeiket, mégis nagyon újszerűen hatnak. Ez a néhány szembetűnő változás azonban csak ré­sze annak a hosszú idő óla folyó tevékenységnek, ame­lyért a Magyar Urbaniszti­kai Társaság a Hlld-emlék­érmet Szegednek ítélte. Re­méljük, ez a jutalom újabb lendületet ad városunk nagyarányú fejlődésének. Ügy érezzük, értékelnünk kell ezt a munkát legalább annyival, hogy köszönetet mondunk. Ez azonban ke­vés. Nekünk, szege ál lako­soknak is részt kell vállal­nunk ebből a tevékenység­ből. Remélhetőleg idővel egyre többen leszünk, akik közreműködői leszünk a vá­rosépítésnek, szépítésnek! Kocsis Péter, a Radnóti gimnázium III. osztályos tanulója évben volt. „Annál ls Inkább mert a gyermekekkel való foglalkozás mindig időszerű, nem csupán ünnepekhez, ese­ményekhez kötött. A gyer­mekért a felnőtt társadalom a felelős... Azon kell fára­doznunk tehát, hogy a gyer­mekek élvezzék az életko­rukhoz kapcsolódó örömöket, érezzék a meleg, erős kezek szorítását, erejét. Érezzék a biztonságot, melyet mi, fel­nőttek adunk nekik." Tizennyolc év után először fordult elő, hogy az új esz­tendő első napján közvetített, a Bécsi Filharmonikusok ál­tal adott hangversenyen nem Willy Boakowsky dirigált" — írja Magyarka Ferenc. S e — számára sajnálatos — ese­ményhez kapcsolódva felidézi a neves karmester szegedi vendégszereplésének emlé­keit. „Igazán Jól érezte ma­gát Szegeden és egyszer * Hágiban — talán éppen n premier után — elkérte a prímástól a hegedűt és ját­szott néhány dalt. Olyan fi­noman és remekül, hogy a banda cimbalmosa megje­gyezte: Ez igen, ez játék, még cigányprímásnak is megállná a helyét. .. Sze­gedi tartózkodása Idején Bos­kowsky a város zenei életé­vel is megismerkedett... 1979 nyarán, amikor Grin­zingben találkoztam vele, fel­derült az arca, a szegedi em­lékeket idézve." Válaszol az illetékes Visszhang Elmúlt egy esztendő, s ve­le a nemzetközi gyermekév. A gyermekek érdekében meghirdetett programokról írt összefoglalót Barna Péter olvasónk. Méltatja a külön­böző rendezvények jelentő­ségét. Örömmel sorolja a társadalmi gondoskodás meg­nyilvánulásait, majd meg­jegyzi: az (íhneplés közepet-e te nem feledkezhetünk meg arról, hogy — amint ez az ENSZ felméréséből kitűnik — földünkön több millió gyerek éhezik, 12 millió nem éri meg az egyéves születés­napját, 52 millió gyermek dolgozik... A gyermekek iránti gondoskodásról idén s a jövő években sem mond­hatunk le, a gyermekek éle­tét szépítő törekvések meg­valósítása idén éppoly aktu­ális, mint a decemberben le­zárult nemzetközi gyermek­imre V. január 14-1 Pos­taládánkban közzétett ész­revételére a Szegedi Közle­kedési Vállalat Igazgatója válaszolt: „A leírtak szerint egy idős asszony ianuár hó­napra szóló bérletet váltott. Az érvényesítő bélyegző szétmaszatolódott a híg fes­ték elkenődött. A helyszí­nen levő ellenőrrel együtt mentek vissza a pénztáros­hoz. mivel az ellenőr közölte az idős asszonnyal, hogy a bérlet Így nem érvényes, és újat kell váltani A fenti ügyet kivizsgáltuk, és megállapítottuk. hogy duplán senki nem váltott bérletet legalábbis a legy­árusító elmondása szerint Az esetre különben flem em­lékszik. de ilyen esetekben — amikor a iegyváltó utas vétlen — a hérletieevet minden további nélkül visz­szaváltiák és helyette mási­kat adnak. De ha az utas követte el a hibát, akkor ls visszaváltlák a bérlettegvét. ilyenkor 3 forintos kezelési költséget kell fizetni. Mivel a cikkben emiitett panaszos csak szemtanúként jelezte önmagát. így neki választ nem küldünk. Amennyiben a panaszos ielentkezik és bebizonyosodik, hogy az idős asszonynak valóban kétszer kellett bérletet váltania, ak­kor a bérlet- és ieavárus el­len eljárást indítunk, illetve a kárt megtérítjük." A Délmagyarország 1979. december 14-1 Lépcsők és „lépcsők" című írásunkra Vá­laszolt Balogh Imre. a Vo­lán 10. számú Vállalat üzem­Igazgatója: „A 33-ös vonalon a cikk megjelenése Után is­mételt vizsgálatot tartottunk. Megállapítottuk, hogy jára­tok nem maradtak ki. az út­vonalba eső sorompó viszont gyakran okoz késést. Előfor­dul. hogy két egymást köve­tő iérat a sorompónál talál­kozik és ezt követően egy­szerre indulnak tovább. A késéseket Igyekszünk meg­szüntetni. de a lezárt sorom­pó esetében ez nem sikerül." # összeállította: Pálfy Katalin t 0 •1

Next

/
Thumbnails
Contents