Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

Vasárnap, 1979. december 9. Iákó Kovács lózsef A sárkány-torkú vaskapuig Szomorú vagy, mert viszlek hazafelé a vállamon. Keserű vagyok. mert nélkülem süllyed el gyerekkorod. Azt mondod: apa ne vigyél haza. Azt mondod: vigyél a te házadba. Megyünk a csillagkupolás téren át. megyünk a csikósörényes mezőn át. a sárkány-torkú vaskapuig, elnyeli sóváran megrezdülő szavaid. E

z a karcolat úgy kezdődik, mintha a kánikuláról szólna. Ne tessék megijedni. Bár a perzselő forrósaggal kezdődik, kevés köze van az időjáráshoz, amely már olyan ellenszenvnek örvend, hogy még csevegni sem ülik róla. Ott üldögéltünk a teraszon, langyos málnaszörppel locsolgattuk égő torkunkat, amikor a társaság egyik tagja a szomszédjához fordult: — Holnap felhívlak. Mennyi is a telefonszámod? A kérdezett végigtörülte gyöngyöző homlokát, és dadogni kezdett: — Káromnyolcvan ... izé ... Gyerekek, ebben a hőségben elfelejtettem a saját telefonszámomat. Nem történt semmi. Megnézték a telefonkönyvet. Viszont megkezdődött az a sorozat, amit „az semmi" gyűjtőnéven tart nyilván az anekdota-irodalom. Mindenki le akarta tromfolni a másikat a saját történetével. Jómagam is letettem a garast: — Az semmi, hogy valaki elfelejti a telefonszámát! De az mar valami, ha elfelejti, hogy hol lakik! És már mesélem is. Réges-régen történt, az első világháború előtt. Egy kedves, tehetséges, fiatal író, a nem is nagyon régen elköltözött. Relle Kínos helyzet Pál, első párizsi útjára készült. Húszéves volt Jó barátai tanácsokat adogattak, és Pásztor Árpád, a világjáró újságíró remek címekkel látta el, közte olcsó lakáscímmel. A diáknegyedben feküdt az ajánlott kis szálloda, Az Ady által megénekelt Szent Mihály útján. Hotel des Mines-nek hívták. Pásztor Árpád nem állította, hogy luxusszálloda. — Ügysem vagy otthon egész nap — mondotta és ezzel körülbelül megadta a kis hotel rangját. Késő este érkezett Relle a fény városába. Vézna testét összepotyolta a kétnapos, fapados utazás, de nem törődött a fáradtsággal. ki sem pakolt a parányi padlásszobában, mohón vágott neki a város rengetegének. Átsétált a hídon, és csakhamar Párizs középpontjában ámuldozott. Egyszerre akart megnézni mindent. Napóleon sirját, a Mona Lisát. a Milói vénuszt, a Luxembourg klasszikus vásznait, mivel azonban éjjel a múzeumok zárva voltak, de a mulatóhelyeket nyitva találta, amenynyire kis pénzecskéje engedte, az éjszakai Párizs bűnös életének tanulmányozásába merült. Hajnal négy órakor kitört rajta a halálos fáradtság. Hazamenni, aludni! Elindul* a diáknegyed felé. Hol is lakik? Rémület fogta el. Az élmények súlyától elkínzott agya nem akart engedelmeskedni. Hiába gyötörte magát, nem jutott eszébe a szálloda neve vagy címe. Eldadogta a rendőrnek a keservét, körülirta a szállodát. A havelockos rendőr a vállát vonogatta: — Uram. a kártiéban legalább száz hotel van! Ott áü a fiatal pesti író a Rivoli árkádjai alatt, és nem tudja, hová menjen. Mitévő legyen? Megerőltette az agyát, és csakhamar eszébe jutott az egyetlen mentő megoldás. A főpostára rohant, és a következő sürgönyt adta fel Pásztor Árpádnak : „Hol lakom? Sürgős drótválaszt kérek főposta restante, Párizs, Relle Pali". Leült a postán egy padra, és bóbiskolva várta a választ. Történetesen Pásztorék leutaztak a Balatonra, és az író öreg szakácsnője kapta meg a sürgönyt. Nyomban plajbászt ragadott, és a délelőtti órákban már ReUe kezei között volt a drótválasz: „A Pozsonyi út 16-ban tetszik lakni. Marj néni". STELLA ADORJÁN Dr. Ábrahám Ambrus Az állatok szerepe a gyógyszerészeiben A

gyógyszerek túlnyomó részben az élők világából kerültek ki, s ez nem is csoda. mert a természet ölén élő ember érthetőleg csak olyan anyagokat használt az élet megmentésére, melyek maguk is birtokosai voltak ennek. Ez az oka annak, hogy az ásványok nemigen szerepelnek a régiek gyógyszerei között. Mivel pedig az élőlények közül az állatvilág áüott közelebb az emberhez, mert ennek életnyilvánulásaiban a saját magáéra ismert, nem csoda, hogy istenei és áldozati állatai mellett, gyógyszereinek túlnyomó részét is ebből igyekezett kiválasztani. Ezért van az, hogy az ismertebb áüatok között alig akad olyan, amelyik a régieknél valamiféle formában nem szerepelt volna abból a célból, hogy mint egyik régi német gyógyszertanban olvassuk „az emberi testnek az egészsége ezáltal megtartassák vagy visszaadassék". Egyformán használták az élő és holt áüatot, de mind a kettőből csak annak a használatát írják elő az utasítások, amelyik nem beteg és nem ártalmas. Erősen használatosak voltak a különböző áüati zsírok hájak, csontok, körmök, szőrök, fogak s mindezek meüett egészen specifikus gyógyszerként szerepelt a legkülönbözőbb állatok bélsara és YizeIeteRulánd János Dávid pozsonyi orvos 1644-ben könyvet adott ki Lőcsén „Űj gyógyszertan" elmen, amelyben állati bélsarat és vizeletet írt elő gyorsan és kitűnően ható gyógyszerként minden külső és belső megbetegedésre. utasoknak és mindazoknak. akiknek más gyógyszer nem áll rendelkezésükre. A nagy tapasztalattal rendelkező orvos sok olyan esete! sorolt fel könyvében. amikor áüati ürülékek a legpompásabb javulásokat eredményeztek. A sok közül álljon itt p következő: „Egy szerzetes a koldulók rendjéből körülbelül száz sárgaságban szenvedő beteget gyógyított meg úgy, hogy kora reggel üres gyomorra lúdbélsarat adott nekik vörösborban". Ebben ma, amikor ebben az esetben májbántalmakra, vörösvérsejtekre. az epeutak elzáródására és más hasonló okokra megy a hajtóvadászat, lehet kételkedni. és lehet rajta mosolyogni. de merném mondani, hogy ugyanolyan joggal el lehet gondolkozni. Rulánd János Dávidnak említett munkája, de különösen Pápai Párlz Ferenc „Az emberi test békéje" című könyve nyomán még néhány évtizeddel ezelőtt a bélsárral és vizelettel való gyógyítás a kulturális központoktól távolabb eső falvakban nálunk is szinte általános volt. Arról is tudomásom van, hogy lesoványodott. vézna gyermekeket, meleg marhabendőbe ültettek, törési sebeket vizelettel, tüdőnyálkával kenegettek és vérző sebeket marhaürülékbe pakoltak. A bélsáron és vizeleten kívül a legkülönbözőbb élő és holt állati szervekben vélték felfedezni a különböző megbetegedések hatékony gyógyszereit. De az ember és anyagcseretermékei sem maradtak ki a gyógyszerek közül. A hosszú receptutasítások köze elrejtve ezeket is gyakorta haszonnal alkalmazták. Sokszor mulatságosnak és frivolan hangzanak a nyakatekert receptek, de aki az áüati és emberi szervezet alak- és élettanában otthonos, tartózkodik az elhamarkodott mosolytól. mert tudja, hogy az élő szervezet nem gép, melynek kopott csavarjait egyenként lehet reperálgatni és azt is tudja, hogy a gyógyszerhatások tana a látszólagos világosság dacára sötét foltokkal van megrakva. De óvakodnunk kell az elhamarkodott ítéletek megalkotásától azért is, mert sok még kevéssel ezelőtt kuruzslószernek tartott gyógyszerrőí derült ki. hogy a leghatékonyabb anyagok egyikét vagy másikát tartalmazza. A varasbéka porrá tört bőrét a chinaiak már párezer esztendővel ezelőtt a legjobb szívgyógyszernek tartották és „senso" néven ma is használják. Nálunk is használatos volt vizkórság ellen a varasbéka porrá tört bőre. amelyről kiderült, hogy olyan anyagokat tartalmaz, amelyeknek szívműködés-rendező és vizelethajtó hatása van, mint legjobb szívgyógyszerünknek a digitálisnak, amelynek hatóanyagait a piros gyűszűvirág leveleiből vonják kl. A tizenhetedik század végi gyógyszerkönyvekben a gyógyszerül használt áüatfajok száma jóval meghaladja a százat. A borjú, a szarvas, a vadkan, a szamár, az ökör, a kutya, a hód, a nyúl, az elefánt, a ló, a sündisznó, az oroszlán, a farkas, a hiúz, a pézsmatulok, az öszvér, a juh, a rinoceros, a medve, a róka mind szerepelnek a legkülönbözőbb gyógyszerek előállításánál. De sok számmal szerepel az ember :s az egészség mentése körül. Külön rendelik és hatékony gyógyszerül ajánlják a körmét, a háját. a nyálát, a verejtékét, a vérét, a benne élő férgeket, a különböző szerveiben keletkező köveket, a múmiabalzsamot, sőt a „Pozsonyi Gyógyszerkönyv" 1745-iki kiadásában az ezerlábú féreg, az indiai tüskésdisznókő, s mérget megához szívó kígyókő, a csuka állcsontja, a reszelt kanfog. a bakvér, és a nyúl bokacsontja meüett. az ember koponyáján termő moh is szerepel. Ott találjuk továbbá az ölyvöt, a pacsirtát, a jéamadarat, a kacsát, a ludat, a gémet, a gólyát, a galambot, a varjút, a barázdabillegetőt, a hattyút, a cinkét, a verebet, a pávát, a foglyot, a szarkát, a struccot, a soriét. a bubósbankát és még sok más madarat, amelyeknek hol a vérét, hol a gyomrát, hol a bélsarát, hol pedig a háját használták a receptek elkészítéséhez. Az állatok közül egyeseket élve is használtak, vagy kísérleti nyúlként, vagy élő gyógyszer gyanánt. „Ha valakit megharap a kutya —, meg kell itt élőbbén tudni, hogy ugyan dühös eb marta-e meg vagy nem" — írja Pápai Páriz Ferenc idézett munkájának 389. lapján. „Megpróbálhatod pedig ilyen formán. Törj meg dlóbélet lágyan és flastrom formában kösd a sebre s' álljon rajta, azután vesd a tyúknak megenni, ha meghal tőle, veszett volt az eb". Ugyancsak az élő tyúkot ajánlja Pápai kigyómarásnál: „melIjeszd meg az eleven tyúk hasát, tedd az ilyen sebre, kiszívja a mérgét". Vagy: „Ugyanaz kígyó fejét rontsd meg és azt kösd a sebre. Vagy akármely kígyó csontjait (melyet annak idején el kell tenni jövendő hasznora) törd apró porrá, igyék bé ebből egy susták nyomót a kígyómarta ember meleg borban". Ajánlatos ezeken kívül a következő is „A nyers rákot törd meg, levét kifatsarván, s ecettel összevegyitvén add bé innya: igen hathatósan öli a mérget". Mennyire másként ítéljük meg ezeknek a recepteknek az értékét. ha mellettük látjuk azt az igaz érzést, azt a lebilincselő őszinteséget, mely a receptíró lelkéből sugárzik felénk: „nem urai, hanem számadó őrzői vagyunk világi életünknek". „És így. mivel nem tudjuk nyavalyánknak kimenetelit, életre lészen-e vagy halálra: tisztünk az, hogy a bizontalansagban elkövessünk mindent, valamit életünk megmarasztalására, iüendőnek és szabadosnak ítélünk lenni". A felsorolt áüatok mellett a halak is ott vannak a gyógyszerül használt állatok között. Az angolna, a márna, a ponty, a csuka, s ezenkívül sok más sűrűn szerepel a recepteken, ha mással nem, úgy a hájával. Ott találjuk a gyíkot, továbbá a teknősbékát, a vizi békát, szalamandrát. a csigát, a sepiát. a házi méhet, a pókot, melynek hálóját még ma is házi gyógyszerként adják maláriában szenvedő betegeknek. Szerepel a gyógyszerek összeállításánál az ászka, a selyemhernyó. a körisbosár, azáeyi poloska, a bolha, a hangya, a tücsök. a sáska, a lé«v. n skorpió, a százlábú és a földi giliszta. Az utóbbit már az ókorban hajnövesztésre használták. A felsorolt áüati gyógyszerek az ókortól kezdődőleg a tizenkilencedik század elejéig sűrűn és változatlan formában használódtak legtöbbször olyan összeállításban és adagolásban, .^milyenben azt a régi görög, egyiptomi és arab orvosok előírták. Azonban a tizenkilencedik század végétől kezdve, amikor az áüati gyógyszereket analizálni kezdték, rohamosan kezdenek eltűnni a gyógyszertárakból Lösy József 1899-ben a háziállatoknak a gyógyászatban való szerepét tárgyaló cikkét imígyen fejezj be. „Még néhány évtized, és a hosa6zú századok hiú tudományát elfeledjük. s a józankor gyermeke mosolyogni fog'az ősök naiv ismerete felett". A néhány évtized elmúlt azóta, hogy ezek a sorok nyomdafestéket láttak, és milyen nagyot nézne Lósy, ha élne. látván, hogy az áüati gyógyszerek. mint a főnixmadár, a szó szoros értelmében poraikból feléledtek; és a mai nap használatos ' gyógyszereinknek számban is nagy százalékát teszik ki. „Az analysis epruvettája" tisztította meg « gyógyszertárakat az állati gyógyszerektől, amelyeket a tapasztalat helyezett a polcra, de Hgyarcsak az analysis epruvettája volt az az eszköz, amely állati eredetű gyógyszerekkel rakta meg a gyógyszertárakat. Ezek nagyobb vészét a szervkészítmények szolgáltatják. s ezek közül főleg azok, amelyek a belső elválasztású mirigyekből, illetőleg az ezekből kapott kivonatokból készülnek. Ezeknek az ismeretéhez- a tizenkilencedik század nagy kutatóinak az eredményei vezettek, amelyek sorún kiderült, hogy a gerinces áüatok váladéktermelő szervei a mirigyek, két nagy csoportba tartoznak. Vannak olyanok. amelyek váladéka finom csőrendszerek egyesüléséből keletkező kivezető csövön keresztül kerül az állat testének külső felszínére, vagy belső csőrendszereibe. A másik csoportba tartozó mirigyeknek nincsen klvezetőcsatoroájuk. ezért a bennük termelődő váladékot az őket átjáró vér-, illetőleg nylrokedényrendszerbe juttatják. Az előbbieket külső elválasztású, az utóbbiakat belső elválasztású mirigyeknek nevezzük. A váladékok hatóanyagait, amelyeket a belső elválasztású mirigyek termelnek, gerjesztőknek, hormonoknak hívjuk. Az utóbbiak « vérárammal a legkülönbözőbb szervekbe jutnak, s ezeknek a működésére szabályozólag hatnak. A hormonoknak bizonyos mennyisége szükséges ahhoz, hogy az életfolyamatok rendes mederben mehessenek végbe; Hogy a hormonoknak milyen fontos szerepük van, annak felderítéséhez Brown-Sequarclnak, a párisi egyetem tanárának a vizsgálatai adták meg az alapot, aki 1896-tól kezdődőleg rendszeresen foglalkozott a hormontermelő mirigyek élettanával. Vizsgálatai eredményeiről többször beszámolt a nyilvánosság előtt, de tanaira a koronát a párisi biológiai társaságnak 1888. június 1en tartót ülésén 72 éves korában tette rá, mikor saját magán végzett kísérleteinek megkapó eredményeit ismertette. Ékkor mondotta el, hogy néhány állatkísérlet utan összenyomott állati herék nedvét fecskendezte magába 14 napon keresztül, aminek nyomán olyan érzete támadt, mfntha legalább 30 esztendővel megfiatalodott volna. Testi ereje, mozgékonysága, bélcsatornájának és kiválasztó szerveinek a működése, szellemi frissessége ég munkaereje rendkívüli emelkedést mutatott. Június 4-én beszüntette az injectiókat, mindamellett június 15-én még azt jelentette a második ülésen, hogy a megfiatalító hatás tovább tart. Június 27-én, a harmadik ülésen három, erősen leromlott öreg embert mutatott be, akiken injectiókkal ugyancsak nagyfokú megfiatalítást idézett elő. Érthető, hogy a felfedezés rendkívül nagy port vert fel, s az ifjúságért lihegő aggok és a pérzsóvár üzérek nagy tömegben keresték fel a csodadoktort. Brown-Sequard Angliába menekült a tömegek elől, és itt távol a laboratórium bűvszerétől, másodszor érezte visszatérni az agg kort a maga ezer bajával, s ezer örömével együtt Elmúlt a fiatalság érzete, s vele a pompázó tavaszként visszatérő ifjúság álma, de megmaradt valami, s ez nem más, mint a modern belső elválasztás tana, amely fényszóróként világított bele elmúlt évezredek állati gyógyszereinek misztikus hatásába, s a tapasztalat mellé odaállította « mérleget, a kémcsövet és a kísérletet. Ettől kezdve tömegesen jelentek meg a gyógyszertárakban az áüati gyógyszerek, de nem a szervek, hanem a belőlük kivont hormonok és más természetű hatóanyagok. Az út, amely Ide vezetett, hoszszú volt. göröngyös és fáradságos. Sok volt rajta a csalódás és a hiába való próbálkozás, de éppen olyan sok az oknyomozó elgondolás, a hasznosítható tapasztalat, a dicsérendő meglátás és a nem lekicsinylendő eredmény. Minden kor tudománya olyan és annyit ér, amennyit az adottságok és a rendelkezésre álló eszközök megengednek. Az élő szervezet a világ legcsodálatosabb és legbo. nyolultabb rendszere. Megismerése épségben tartása és megreperálása mérhetetlen Időt. fárad, ságot és munkát követel. Lesz-e valaha valaki, aki ezekre képes lesz. nem tudhatjuk, egyet azonban "biztosan tudunk, hogy messze lesz...