Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

Hétfő, 1979. "decemfier fi. i*APP GYÖRGY: KARÁCSON! Jövőkutatás a jelenért A tudományos jövőkutatás századunk elején kezdő­dött. 1901-ben jelent meg a sci-fi irök előfutáraként is­mert H. G. Wells munkája: A tudományos és technikai hala­das várható hatása az emberek életére és gondolkodására. Tech­nikai, természettudományi táv­latok számításokon alapuló elő­rejelzésével több más tudós mel­lett foglalkozott, Ciolkovszkij és Mecsnyikov is. A jövőkutatás fejlődése és el­terjedése a hatvanas években különösen meggyorsult.' Mintegy tíz évvel ezelőtt Japánban, a kyotói nemzetközi konferencián hét napon át már háromszáz jö­vőkutató tárgyalt az emberiség holnapjáról és holnaputánjárói. A célokat ismerni kell ahhoz, hogy ei tudjuk képzelni a lehet­seges jövőt — a jövőkutatás is ilyen „visszaszámlálás": a jövő­beli fejlemények ismerete sok esetben igen fontos gyakorlati feladatot jelent. A jövőképalko­tás tárgyát egy-egy társadalom, illetve az emberiség jövőjével kapcsolatos kérdések alkotják. Ennek megfelelően a vizsgált problémák erősen komplex jel­legűek. s a prognosztika mai fejlettségi fokán a fő probléma éppen az, hogyan lehet a jövő­kutatás által kapott információ­kat haszhosítani ma, miként tu­dunk a jövőbeni előrejelzésekből „visszaszámlálni". A jövőkutatás hazai kibonta­kozása a hatvanas évekre esett, s ez három tényezővel függött össze. Mindenekelőtt a tudomány nemzetközi fejlődési tendenciái­L ehet elfogultsággal Illetni engem, ha Szeged Móra­városáról vagy az oda­valósiakról, az ott születettekről írok. Ma is odatartozónak érzem magam és büszke vagyok arra, hogy a velem egykorúak közül annyian bizonyították hozzátar­tozásukat a munlzasosztályhoz. Bizonyságul — a múlt rendszer­rel ízemben álló és harcoló — öregeket, sót holtakat tudnék itt leisorolni, akik előttem jártak a leglajárdás, nyílt csatornás, nagy esőben fél méteres vizeket meg­lógó utcakban. Az akkori 8—10 eves gyerekek viszont mára fel­nőttek és tul az öt X-en, lassan kiallnak a sorból, átadva helyü­ket a fiataloknak. Közülük való Oskó Lajosné, a Kabelművek szegedi gyára párt­vezetőségének titkára is. Látszat­ra törékeny asszony, a valóság­ban viszont annyi energiával megáldott, hogy sok fiatal iri­gyelhetné érte. Hol is kezdte pe­dig? Olyan messzi, hogy addig vissza sem tud látni a mai nem­zedék, sőt az előtte való is csak fanyalogva. Nekem nemzedéktár­sam Oskóné, akinek a felszaba­dulás után a kábelgyár a máso­dik munkahelye. Kislányként ke­rült az akkor még magántulaj­donban levő Konzervgyárba gyü­mölcsválogatónak. Nem volt ak­kor pardon: akinek lassan járt a keze, vagy sokat járkált ki a munkateremből, azt végképp ha­zaküldték. Szinte a szeme láttá­ra választottak a helyébe mást a gyárkapu előtt ácsorgó munka­nélküliekből. Oskónénak. aki ak­kor még Fazekas Ibolya volt, nagyon kellett a pénz, hiszen a háború elvitte otthonról a ke­nyérkereső férfiakat, apját és bátyját. A gyár államosításával fordult az ő sorsa i6, amelynek tudatos alakítója volt attól kezdve, hogy 1945-ben a kommunisták sorába allt. Az űt szabaddá vált a tanulás­hoz Oskóné számára is. A gyü­mölcsválogatást felváltotta (a bér­elszámolás. majd a kepesített könyvelói ismeretek megszerze­se. 1853-tól partalapszervezeti titkár, s az ellenforradalom alatt szinte napokon belül megőszült, pedig fiatalasszony volt, anya és feleség, aki mindvégig helytállt. A legnagyobb zűrzavarban is be­járt a gyárba helyére tenni a dolgokat a fejekben, a szívekben is. Az elsők között szervezte az MSZMP-t Oskóné tulajdonképpen két Életút két gyárban V + gyárat mondhat magáénak. Az egyik felnevelte, a másikat épí­tette. A Kábelmúvek szegedi gyára építésében, formálásában az ő keze munkája ls benne van, mert a kezdet kezdetén; amikor odakerült a takarítás, a rend­teremtés, az alapozás volt mind­annyiunk első dolga, éspedig tar­tósan, amíg a termelés megin­dulhatott. Amikor ott harminc­egynéhányan megalakították a pártalapszervezetet, annak egyet­len nőtagja ő volt. Meg is vá­lasztották a vezetőségbe, s attól kezdve aktív pártmunkás. Ké­sőbb alapszervezeti titkár, majd a pártvezetőség titkára mindmá­ig. S nemcsak a gyárat építette, hanem a partot is. Amikor kezd­tek, harmincegynéhányan voltak csak. Ma negy alapszervezetben 180-an vannak, s a feltételek megértek arra, hogy ebben a nagyüzemünkben is pártbizottsá­got hozzanak létre. A pártmunkában Oskóné erre ­a legbüszkébb, pedig sosem volt függetlenített A gyárban az ér­tékesítési osztály vezetője. A po­litika és a gazdálkodás összefüg­gése talán innen a legkézzelfog­hatóbb. Az értékesítési osztályé a forgalmazás, kezdve a kész­áru-raktártól a szállításig. A gyár lüktető szivére, pulzusára innen lehet a legkönnyebben rátapin­tani, s ez önmagában is jó érzés. Bizonyára gondolt már Oskóné a pihenésre, hiszen 35 évi mun­liát tud felmutatni törzsgárda­tagságával, s közel ugyanannyit a pártmunkában. Ügy dolgozik ina is — tagja a városi pártbi­zottságnak —, mintha évtized választaná el a megérdemelt pi­henéstől. Az idén kapta meg a nemzedéki törzsgárda vasjelvény fokozatát AssZónylánya ugyan­itt dolgozik tíz esztendeje, az igazgatási osztály csoportvezető­je. Anyja érdeme után egyből öt év előnyt írtak a javára, te­hát aranyjelvényes törzsgárdatag. Hogy mi a legnehezebb a párt­munkában? Oskóné nem tett ki­vételt kicsi és nagy munka kö­zött. Két egyforma mozgalmas vagy csöndes napja talán nem volt még, mert mindegyikben van ilyen is, olyan is. Azt tartja, hogy naponta meg kell frissülnie annak, alti lépést akar tartani a felgyorsult életritmussal. Ünne­pek is jutottak persze neki. Ezek voltak az elismerések, amelye­ket munkájáért kapott. Birtoko­sa a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek. Kitüntették a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozatával, az MSZBT arany­koszorús jelvényével. Annak ide­jén ugyanis, 1967-ben elsőként ebben a gyárban alakult meg az MSZBT tagcsoport. Ügy véli, ezek az elismerések azoknak is szólnak, akikkel váll­vetve dolgozott. Meggyőződése, hogy ebben a gyárban is mindig lehetett számítani a kommunis­tákra nagy döntések előtt, és után, azok végrehajtásában. Szemelyes példamutatásukkal pe­dig meggyőzték a partonkívülie­ket a nemes célok elérese érde­kében. Bizonyság erre: a Kábel­művek szegedi gyárának ez évi várható termelési értéke 1 mil­liárd 940 millió forint és dolgo­zik már a kisteleki gyáregység is, amelynek szerepe ott — a nagyüzemi munkásság megterem­tésén túl — a nagyközség mie­lőbbi várossá fejlesztése. L-ÖDI FERENC jávai — a jövőkutatás nemzet­közi méretekben is ekkor kapott nagyobb lendületet Kiemelkedő szerepet kaptak a nagy távlatok, az ezredfordulóig terjedő idő­szak, májd egyre inkább a XXI. század kutatása. Ugyancsak a jövőkutatás hazai kibontakozását ösztönözte a hosz­szútávú tervezés szerepének nö­vekedése is. Bár a szocialista gazdaságokban korábban is volt hosszűtávú tervezés, a módsze­rek fejlődése, a prognózis eljá­rásainak finomodása új lehetősé­get teremtett ezen a téren is. A gazdaságirányítás 1968-as re­formja is ebbe az irányba hatott Ekkor jöttek létre az első jövő­kutatással foglalkozó csoportok az egyetemeken — elsőként a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen — és a kuta­tóintézetekben. Az itt folyó ku­tatások kezdetben főként a jövő­kutatás elméleti és módszertani kérdéseinek tisztázására irányul­tak, de hamarosan kapcsolódtak a Magyar Tudományos Akadé­mia olyan kutatási főirányaihoz, mint amilyen például a tudomá­nyos-technikai forradalom hatá­sa Magyarországon. Az elméleti kutatások össze­kapcsolták a hazai jövőkép, az ezredforduló körüli Magyarország fejlettségi szintjének és struktú­rájának körvonalazásávaL Az Országos Tervhivatal irányításá­val 1978-ban kezdték el kidolgoz­ni az ezredfordulóra érvényes prognózisokat. Ebben négy fő témakört vizsgálnak. Elsőként azt, hogyan változnak a népgaz­daság külső környezeti feltélelei a második csoportba a nép gaz. daság egészére vonatkozó alap­prognózisok, a társadalmi-gazda­sági fejlődés főbb tényezői tar­toznak. Foglalkoznak a tanulmá­nyok készítése során a kiemelt ágazatok fejlesztésével, illetve az ezredforduló körüli fejlettségi szintjének körvonalazásával va­lamint terület- és környezeti prognózisokkal. Természetesen az, hogy az előrejelzés milyen időtartamra vonatkozzon, függ a vizsgált folyamat jellegétől A divatcikkekre például néhány hónapos előrejelzések is elegen­dőek, a tartós fogyasztási cik­kek mintegy 5 éves, az ásvány­és ércbányászat 20—30 éves elő­relátást kíván. Fontos állomás volt a hazai jövőkutatásban az 1972-ben meg­rendezett első jövőkutatási kon­ferencia, amely — az elméleti és gyakorlati tisztázás mellett — „seregszemle" is volt: a tanács­kozáson mintegy ötszáz hazai kutató, tudós és érdeklődő vett részt A második jövőkutató konfe­rencián — 1978-ban — hatvan előadás hangzott el, s az a tény, hogy van hatvan olyan téma, amelyből lehet tudományos szin­tű előadást készíteni, az új tu­dományág létjogosultságának el­ismerését is jelentette. Sokan megkérdőjelezték a jö­vő kutatásának fontosságát, de legalábbis időszerűségét „Van elég problémánk ma is. miért éppen most érdekeljen bennün­ket a jövő?" így foglalhatnánk össze ezeket a nézeteket. Koráb­ban, az űrhajózással kapcsolat­ban is felvetődtek Ilyen aggá­lyok, de azután bebizonyosodott, hogy a világűr felé való kite­kintés az emberiségnek nem af­féle költséges szórakozása, hob­bija: az űrkutatásnak — amely egyre több, már ma is használ­ható eredményt hozott. — célja a Föld. S ugyanígy elmondhat­juk, hogy a jövőkutatás célja a jelen. Gazdaságunknak ezekben az esztendőkben sok nehézséggel kell szembenéznie. A külső gaz­dasági feltételek szigorodasa is kedvezőtlenül érintett bennünket, s ez a tendencia a közeli jövő­ben nem fog kedvezőre fordul­ni. S itt is felvetődik a kérdés: ebben a helyzetben miért a jö­vőt kutatjuk, miért nem a ma problémáira keressük a választ? Az eddigiekből talán már kitű­nik: nincs ellentmondás a kettő között, sőt kölcsönösen feltétele­zik egymást. FÖLD S. PÉTER A torna­cipős orvos Dr. Kiss István körzeti or­vos hozzánőtt Zsombóhoz. Fa­lujával lélegzik, osztozik örö­mében, bánatában. Nemcsak mint Gilgames követője, ha­nem rftint közösségi ember is. Szerinte sokat segített, hogy faluról ment falura. A kisteleki gyógyszerész család gyermeke tősgyökeres zsom­bóinak vallja magát. Mások azt mondják, nem volt nehéz dolga, mert akarata és em­bersége segítette a beilleszke­dést. Legkisebb családja — Andrea — már a faluban nőtt föl. Tizennegyedik éve élnek Zsombón. Megismerte az embereket — azok őt — és most ott tar­tanak, hogy már rövid az idő a vizsgálatokra. Sokan járnak hozzá, néha csak azért, hogy jól kibeszéljék a bajukai. Mondta is: ilyenkor a legbol­dogabb, ha gyógyszer nélkül is gyógyíthat. Igyekszik lebe­szélni a falubelieket a gyógy­szerekről — mert patikában volt gyerek, ősszel és télen elvesz a délutánból a délelőtt­höz, mert járvány idején na­ponta 60—80 beteget vizsgál. Nemcsak kötelességből'— em­berségből is teszi. Zsombón évente 10—12 ezer beteg for­dul meg a rendelőben — any­nyi mint más hasonló köz. ségben. Néha valóban csak receptíró a körzeti orvos. I A gyógyítás hivatás. Mégis, i ha valaki többet vállal belőle, mint a saját körzete, a lelke hajtja. Dr. Kiss István önkén­tes tagja a sürgősségi beteg­ellátó munkacsapatnak. Meg­könnyíti klinikai kollegái munkáját. Tulajdonképpen mást nem csinál, mint ami a kötelessé, ge. Az elméleti tudást a ta­pasztalattal ötvözi. Sokat ol­vas, jó kapcsolatokat tart má­sokkal, és hívásra azonnal induL Baleseteknél, infarktu­soknál, mérgezéseknél a gyors beavatkozás életet menthet Szerényen mondta: több meg­gondolatlan embert sikerült megóvni az életveszélytől s ez a segítők, az asszisztensek, az egészségügyi dolgozók ér­deme. Neki nem kell kapkod­nia — minden kéznél van. Azt már nem is tartja emlí­tésre érdemesnek, hogy több­ször elkísérte a mentőautót a szomszéd megyébe. Az ottani ismeretlen kollegának csak egy bólintásra futotta az ide­jéből — annyira sürgős volt az élet. Ilyenkor megköny­nyebbülten autózik vi6sza a falujába. Mint közember (népfront. Vöröskereszt elnökségi, ifjú­ságvédelmi albizottsági tag) sok időt szakít a sportra. Or­szágos hírnevet szerzett Zsom­boriak az NB Les tollaslabda­szakosztály, amely a „doktor úrék mániájaként" indult. Most már harmincnál többen versenyeznek. A Kiss család­ban Lajos és Csaba ifjúsági válogatott, Andrea országos bajnok (párosban Gyuris Edit­tel), az apa és az anya edző. Rengeteget utaznak, sokfelé versenyeznek. Az összes sza­badidő rámegy. Nem sajnálja a sportra „ál­dozott" időt, mert amit szíve­sen csinál, az nem lehet ha­szontalan. Ilyen irányba sze­retné terelni a gyermekek ér­deklődését is. A szíve legmé­lyén azért ott a vágj', hogy jó lenne, ha az övéi közül lega­lább a legkisebb követné az apját, és orvosnak tanulna. Az orvos Zsombón nemcsak edzéshez veszi föl a melegí­tőt és a tornacipőt, hanem a tarsadalmi munkához is. Már többször látták, hogy izzadtra lapátolta magát az iskofa kör­nyékén. Azt is mondják, sze­ret dolgozni, ezért megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatat. Így igaz. MAJOROS TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents