Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

Variációk egy témára ALKOTÓI szvvr TERMEKEN/!R& FELÜLETES OLVASÓ Jk&NWTÁREŐVlTÉS KÖNYV3ELZO TERVEK Búcsú Van nékem egy igen kedves, élemedett barátom. Élemedett... — persze, könnyű ezt mondani. Ahhoz legalább hatvan évet azért meg kell élni! S ha azt veszem, hogv az utóbbi hatvan esztendőben lezajlott "két-három forradalom; történészek beszélnek holmi numerus claususról: volt egy nagy gazdasági világválság, egy emberöltőnyi fehérterror, deportálás. kuláklista. ellenforradalom, árrobbanás. meg effélék — hát bizony meg kell őt érteni, amikor azt mondja: „Nem várok én, pajtás, egy napot se! Megyek, megyek nyugdíjba." És megy, valóban megy. Volt már egyszerkétszer szívkórházban, számolgatta az infarktusokat — most pedig végére ért a dolgos napok strigulózásának is. Még tíz. még kilenc, még nyolc, hét — s itt van a búcsú napja. Illendően elkösröntik. próbálják vele elhitetni. hogy ő volt a nélkülözhetetlen fogaskerék. a mindenre figyelő, sohasem fáradó hivatalnok. ő volt mindenkinek támasza. De ő nem hiszi. Mosolyog a pohárköszöntőkre, a kedves bókokra; tudja, hogy már kijelölték az utódját és holnap minden úgy forog a maga tengelyén, mintha mi sem történt volna... Mosolyog, es azt mondja magában: „Beszéljetek, ilyenkor így szokás! Hány ilyen szöveget végighallgattam én! Csak mondjátok! Nálam szorgalmasabb ember sose volt? Fáj. hogy meg kell válni tőlem? Kitűnő kolléga voltam? Fáradhatatlan munkaerő;' megértő, jó barát?" Tényleg, mi minden nem volt ő! Jó és rossz példa; elhivatottság és lezserség; nyíltság és maga az intrika; kényelmesség és fáradhatatlanság; mindenben jártas és kotnyeles... — mi miriden volt! De nyugdíjas még soha! Hát most az lesz, igenis! Nyugdíjas, akinek nem csörög a vekker, nem dohog az igazgató, nem csiripelnek a gépírólányok, nem dirigál a szakszervezet... Nyugdíjas lesz. akinek havonta szalutál a postás és aki rózsát ültet, horgászik, elmegy végre megnézni a koronaékszereket, átugrik Bécsbe, meghallgatni a hagyományos újévi hangversenyt, rendezi a bélyeg- és éremgyújteményét. és minden kedden este ultipartit szervez... Nyugdíjas lesz, akinek megadatik, hogv kedve szerint éljen, ágyban kávézzon és pelyhek körött olvassa ki az újságokat; nyugdíjas lesz, akit nem kantároz se főnök, se társadalmi szervezet.., Egy-két hónapig csak hever — így mondja őszinte perceiben —. azután maid az üdülőházon igazgat... Tavaszig eltelik az idő a horgáizszerszámok rendbe hozásával; nvárig átrendezi a lakást; kánikulában elmegy a Balatonra meg egy kicsit az Alpok alá. ősszel előveszi az érmeket meg a bélyegeket... Azt mondja, hozzám is gyakrabban benéz maid. Csak azt nem tudom: azután mi lesz az idejével? Mert ó most is az utolsó munkanapig olyan volt, mint a higany. Postát bontott, szállodai szobát foglalt, utasításokat közvetített, feljegyzéseket készített, levelekre válaszolt, butaságokon szörnyülködött, nagy dolgokra csodálkozott. Mi lesz veled, te kedves jó barát? Minden illik hozzád, csak a nyugalom nem. Mi lesz. ha nem hív naponta az igazgató és nem kell bosszankodnod csacsiságokon? őszintén mondd meg: akkor mi lesz? Ó, de sok elfáradt embert láttam ér már, akinek semmi sem fájt jobban az életében, mint a pihenés maga. Jól van. öreg, szedd a virágokat az ajándékokat. a talicskára való szép szavakat! Kíváncsi vagyok, meddig lesz maid Neked mindez elég. SZ. SIMON ISTVÁN A

világot két egymással ellentétes lény. vagy lényeg tartja hatalmában: Dondoiszó és Hindizozó. Mindkettőt Petóka ismerte fel. Petóka az én kisebbik kisfiam. Mint az emberek általában, ő is szükségét érezte, hogy isteneket teremtsen. Mert kezdetben vala a sötétség, később pedig megjelent a műtőlámpa, a nap és a hold, majd ezeknek tükörképei, a lélek, a szellem és a tudat de ne felejtsük el. ezek közül mindegyik ugyanaz. mint ahogyan kezdetben a sötétség, világosság is volt; a világosság pedig sötétség is mindaddig, amíg Petóka el nem választotta őket egymástól. Mi. a szülei, soha nem beszéltünk neki sem Dondoiszóról. sem Hindizozóról, nem is beszélhettünk. amíg általi tudomást nem szereztünk róluk. A két nevet korábban nem ismertük. Mi magunk jelenleg csupán ott tartunk. hogy kérdezősködés és megfigyelés által próbáltunk képet alkotni a daimonokról. Először is a szavakat vizsgálva könnyen észrevehető » hangulati sugalmazásuk: Dondoiszó olyan, mintha egy bársonnyal borított gongot és egy finom lehelettől megszólaló sípot vagy fuvolát hallanánk; Hindizozó betegen sóhajt, aztán megzördül, akár a csiszolópapír, vagv mint fogunk között a homok. Dondoiszó látható is. mert azonos a fénnyel, a világossággal. Ha a tévé képernyőjét teljesen oldalról nézzük, „ott van Dondoiszó": a villanykörte, ha ég: Dondoiszó: a húslevesben kígyózó finommetélt szintén Dondoiszó és a lényegiség megtestesüléseként saját lényünkkel egyesíthető (integrálható, miközben időDondoiszó és Hindizozó . belileg tágabb körben mi is levestésztává integrálódunk a Vörös Hajnal, vagy az Űj Élet Mgtsz gyúróasszonyainak kezében); Hindizozó viszont nem látható, csak „ott van". Ha leoltjuk a világítást, Hindizozó azonnal beköltözik a világítóeszközökbe. Ez a tulajdonsága vezethette a monisztikus filozófiai iskolát ahhoz a feltételezéshez, hogy Hindizozó nem más. mint Dondoiszó hiánya; a Dondoiszó-nélküliség állapotában létező tudat (Undondoisolichbewusstsein); holott a láthatatlanság egyáltalán nem jelenti azt. hogy a dolog nem létezik, ugyanis Dondoiszó és Hindizozó felfogható úgy is. mint ugyanannak a dolognak két ellentétes formája. Például a modern fizika által kimutatott elektronok legalább is Dondoiszó-jellegűek. míg a pillanatnyilag nem ismert, de sejtett elemi részecskék bár léteznek, mégis Hindizozó-állapotúak. Az átváltozás egyik állapotból a másikba nem végleges, akárhányszor megismétlődhet, még véletlenszerűen is. Hindizozó ott rejtőzik a legmegnyugtatóbbnak látszó dolgok mögött készen arra. hogy Dondoiszó gyengülését vagv távozását kihasználva, csalárdul átlényegüljön azzá. ami korábban Dondoiszó volt. Petóka megeszi a húslevest és magához veszi a benne fénylő Dondoiszókat megfürdettetik. de még csak hever, és a mamája meséjét hallgatja, amikor egyszerre megszólal: „a hasam, belement a Hindizozó. ott van a Hindizozó a hasamban". Álljunk meg itt -egy kicsit. A felnőtt ember. aki babonás, misztikus légkörben nevelkedett úgy mondaná ugyanezt, hogy „csikar a hasam". Petóka hasát ilyenkor simogatni kell. mindaddig, amíg Hindizozó böfögés alakjában el nem száll, bele egyenesen a leoltott lámpa burájába. És ahogy Petóka ilyenkor mondja: „Most már jönnek a tiszta Dondoiszók..." Nem tőlünk tanulta azt sem. hogy a Dondoiszók tiszták. Mindeddig tiszteletben tartottuk a miénktől különböző világnézetét. Tudomásul kell vennünk, hogy ami nekünk szorongás. félelem, nyomorúság, betegség, háború, özönvíz, világpusztulás, az neki Hindizozó. A mi tevékenységünk arra korlátozódhat hogy a Petókát körülvevő dolgokban állandóan helyet biztosítsunk Dondoisrönak. mert a legharcosabb antihindizozóizrnus is hatástalan önmagában. Ha nem formálunk mindent Dondoiszóvá. akkor Hindizozó megtalálin a helyét ahol valamilyen alakban felbukkanhat. Habár mi, Petóka szülei, elveszettnek érezzük a szokást. Petóka kedvéért most karácsonykor fenyőfát állítunk, meggyújtjuk az összes gyertyát, aminek a lángiában az izzó hegyű, fekete szál. Petóka szerint, maga Dondoiszó: meggyújtjuk a csillagszórókat is. és Petóka kedvéért elhisszük. hogy most már jönnek a tiszta Dondoiszók ... CSASZAR ISTVAN Kóstoló Azt mondta a posta, lehetett a disznó akármilyen szép. és lehet a gyerek akármilyen jó. egy csomagban húsz kilónál többet egy dekával se visz el. Bontsák föl. szedjék ki belőle, ami fölösleges, kössék be megint, akkor mehet. A baj csak az. nincs ember, a lei meg tudná mondani, kóstolóban mi a fölösleges. Vegyék ki a hurkát? Hogy adná ki magát? Ebben legalább hurka van. nem rizsa, mint a boltiban. A kolbászt? Most az egyszer jót ehetne. Az ahált szalonnát?, A sonkát? A töpörtyűt? Akinek édes gyereke van Pesten, tudja, disznóvágások idején legnagyobb benne a honvágy. Olyan erős. húszkilós csomaggal se elaltatni, se kiengesztelni nem lehet. Mondá tehát élete párjának az asszony, eredj, fiam. vidd föl a csomagot a saját kezeddel. De ha már két kezed van, kettőt vigyél, egygyel ne csúfoskodj. Jobb is. ha te viszed. Ha a távirat három napig is elbócorog ebben a rohanó világban, mine a csomag odaér, meglehet. megtanul a saját, lábán járni. úgy megromlik. Vendel is ott van a vonaton, és ő is örül. A lába még sántikál, de a lelke örül. Mikor iárt utoljára Pesten? Csontja törött, gipszet sétáltatott egy darabig a bokáján, de csak otthon, egyik széktől a másikig. Mennyi szép van a világon, és az mind hiába volt szép! A kék égból is csak annyit látott, amekkora az ablaka elé < oda fordult. Jó volt a bot az eleién, kapaszkodni lehetett, bele. támaszkodni is ió volt. de a végén legszívesebben fogpiszkálót faragott volna belőle, hogy eredeti formájá!©£)&©£ BÉLA BAJZÁM ban föl ne támadhasson többet. Annak ls örült, hogy jók az emberek. Azt mondták most eredj. Vendel, menj a főhivatalba. vidd föl a jelentést és a kimutatást az előterjesztést a viszontválaszt a tervezetet a javaslatot a módosítást, a kimutatást a hátirati átiratot a körlevéllel egyetemben, és .tedd le a főember asztalára. Mire kinyitja a szemét, te már fönn is vagy vele. Ketten örülnek tehát ebben a kocsibaii. Több ember nincs is. Aki tartja magát valamire. utolsóba nemigen száll. A kalauz is egyszer tévedt csak be. megnézte a helyjegyeket nehogy másét foglalja el valamelyikük ebben a nagy ürességben, aztán ment tovább. Bicegő Vendel sértette meg először a törvényt ő hagyta el a Pestig szóló őrhelyét Süket csöndben eleget ült eddig, most legalább beszélgethet Egyik elmondta a disznót, a másik elmondta a gipszet — de régen volt amikor ilyen jól utaztak! Megy a vonat, csak megy. Ha fölérnek. 1ól megnézik Pestet! Hallja az ember a rádióban. lassan már mást se hall. látja a tévében is. lassan már mást se lát, de tulajdon két szemmel végigsimítani mégis más. Csak valami csúcsforgalomba bele ne keveredjenek, mert óhitű ember nem beszélt, annyit a világvégéről. mint mostanában erről beszélnek. Ügy látszik, nem fér niár be ez a sok autó Pestbe, ha csak egy megmozdul, rögtön itt a csúcsforgalom. Abban maradnak mégis, az is bolond, aki két. nagy csomaggal gyalog indulna neki. meg az is. aki a fájós lábával. A villamos se jó, a busz után se szabad futni'. Hujántanak a taxinak, belevetik magukat csomagostul-levelestül — ennyi kényelem kijár a mai embernek. Megy a. vonat, csak megy. egyszer aztán megáll. Eddig futotta volna az erejéből? Elfogyott az üzemanyag? Idő szerint már fönn kellene lenniök, de kint vannak a nvílt pályán. Nem tudják, hogy mostanában csak megmutatja magát a vonat az állomásnak, várnak tehát. A csomagos atyafi kapaszkodna lefelé, de Bice Vendel nyugalomra inti. — Sehova se! Ez a vonat végig ki van fizetve. Azt hiszik, vidékinek így is jó? — Édes fiam. kivirágzik ránk a tavasz, mire elindul. Gondolj a csomagokra. Kiszőrősödik a disznósajt ha nem sietünk. — Hallgasson rám. kedves bátyám! Pesthez nyugalom kell. Aki itt be van sózva és ugrabugrál. az ráfizet. Tudja miért nem megyünk? Ész kell ide. tatám! Építik a vágányt. Amíg a katona el nem kotródik a mozdony elöl. addig egy lépést se mehet. Az is megesett már. nekem elhiheti, hogy delegációs vonat megy külföldre. Amíg az el nem megy. addig itt a helyünk. Na látja, érdemes volt. várni, megyünk is. — Kapaszkodj. Vendel! Ez a vonat visszafelé megv! Írva vagyon, sánta ember ne ugráljon, de a kóstolás se. Nézd csak. bátyám, ez az Állatkert. Ez meg a Vidám Park. Méa egy kicsi aztán Feribegyen leszünk. I Krampácsolóknál állnak meg. Kászálódnál, azok meg nevetnek. Merre van Pest? Csak menjenek, mindig a vasútont — Az a jó. fiam. ha nae" bajában sinc. | egyedül az ember Ha magara ; mi vc minden megeshet talán le is .s. al u i oln Meglátod, taxit is áaDunk ha fölérünk »••=. szer. HORVÁTH DEZSŐ