Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

14 Vasárnap, 1979. december Z. Takarékoskodni és művelődni R

égen dívó szokás, hogy ha felépül egy művelődési ház — például — a megye egyik Járási székhelyén, a vele versengő másik nagyközség illetékesei és illetéktelenjei nem nyugosznak addig, amig náluk nem kezdenek még reprezentatívabb kulturális helyi központ epítéséhez. Valahogy Így volt ez ott is, ahol nemrégiben — mint a nagy nyilvánosság előtt, és számos szűkebb fórumokon sok szó esett róla — valóságos csodapalota készült volna el. ha az építési-szerelési munkák hibát nem késleltették volna az átadást Most aztán, a gazdasági körülmények kedvezőtlen változásai miatt egyszeriben túltakarékoasági láz tört ki. Többnyire azoknál, akik még néhány év, sőt hónap előtt is úgy vélték: náluk mindent bele kell adni az Új létesítménybe, amit csak lehet. Félő, hogy nem egyedi eset, ami az egyik nagyközségben történt Ott aligha lesz ezen a télen kulturális élet, mert a művelődési ház fűtésére és világítására szánt összeget a minimális alá csökkant ettek. Igaz, hogy így nem fűtik fölöslegesen a többnyire üres nagytermet — de a klubszobákba aligha fog menni valaki csak azért, hogy többedmagával fagyoskodjék. Inkább otthon marad. Vagy a kocsmába megy, ahol —- sajnos — mindig van társaság, a természetesen fázni sem Lahet-s egyáltalán a közművelődésen, a kultúrán takarékoskodni? A közművelődési párthatározat és törvény egyértelműen kimondja, hogy nem. Semmiképpen nem szabad a takarékossági alveket úgy értelmezni ée alkalmazni, hogy ellentétbe kerüljenek a művelődési célokkal. Ami viszont korántsem jelenti azt, hogy ne kellene a takarékosság jegyében felülvizsgálni a helyi költségvetési tételeket, s csökkenteni vagy törölni azt. amitúlaott és fölösleges. Akkor is. ha enak a tervezett kiadások a művelődésügy számláján, keretén vannak. Mindenekelőtt az új létesítményeknél kínálkozik a takarékosság ésszerű alkalmazása. Sem a község lakosai, sem az odavetődő idegenek nem fognak csalódást érezni, ha a művelődés ügyének csak akkora otthont építenek, amekkorára a helység mai éa várható jövendő méreteinek figyelembevételével szükség van. S ha ez csupán egy korszerű építésű új ház lesz, amely nem is emelkedik ki a lakóházak sorából — még jól betöltheti hivatasát A lényeg mindenképpen az, hogy mit takar a mégoly szerény külső. S ha ott így is meg lehet — mint ahogyan általában meg lehet — teremteni a művelődésnek megannyi lehetőségét, akkor sikerült eleget tenni mind • művelődés,, mind a takarékosság követelményeinek. Lehet például színházi előadáshoz alkalmas nagyterem, ahol fogadhatják akár a fővárosi társulatokat is — de nem feltétlenül szükséges, hogy olyan világítási, színfalmozgatási és egyéb berendezések legyenek, mint a világvárosi színházakban. S a klubtermek lényege sem az, hogy süppedő szőnyegek, drága fotelek legyenek benne. Megteszi ugyanazt a szolgálatot az olcsóbb berendezés ls. Senki sem vonja kétségbe, hogy könyvtárakra és az újonnan megjelenő könyvek beszerzésére szükség van. Pénzt kapnak erre a művelődési Intézmények — de egyáltalán nem mindegy, hogyan, mire költik el. Szakítani kell azzal a szemlélettel, hogy „közeledik az év vége, vegyünk, amit kapni lehet, csak a keret meg ne maradjon". Ha a pillanatnyi könyvkínálatban nem talál a hozzáértő könyvtáros olyan müveket, amelyekkel nemcsak szaporíthatja, hanem gazdagíthatja is a könyvállományt — inkább csak maradjon meg a pénz. De ide tartozik az ls, hogy a művelődési intézmények, könyvtárak gazdai se csökkentsék szinte automatikusan a jövő évi kereteket csupán azért, mert az ideiből megtakarítást értek el. Ésszerűen, meggondoltan lehet ás kell ls takarékoskodni a most leginkább „hiánycikknek" számíKcresztúry Dezső Remény KIcenMu! a pohár. ha túl sok van benne, kicsordul a szív is fájdalommal telve. Gk»nd felege sűrűi, a szél is csípős már, elmentek a fecskék, kertek alatt őaz jár. Nagy égbolt, kis madár milyen egyek vagytok: eolt, ninca. minden lejár, omlanak a partok. Határtalan tájon emlékek közt Járok, valahol vadludak láthatatlan azállnak. Mo6t délre röpülnek, de majd visszatérnek, mint a kihamvadó S felderülő évek. Megújulok én ls,' ha tavaszidő jön. S új kenyér érik majd a nyári mezőkön. tó energiával. Semmi esetre se úgy, mint az egyik nagyváros európai hírű oktatási intézményénél, ahol hétvégére leállítják a fűtést, noha jól tudják, hogy a diákok oda járnak tanulni, s hogy többször annyi fűtőanyag kell, amig a szombat-—vasárnap kihűlt, „békebeli'1 vastagságú falak legalább szerdára ismét felmelegszenek. Az energiatakarékosság manapság valóban elsőrendűen fontos. Am éppen ezért megéri, hogy az illetékesek gondolkozzanak, tanácskozzanak és olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek nem a látszatot, hanem a valódi, kilowattórákban és gázköbméterekben mérhető takarékosságot szolgálják. De nem minden mérhető fgy. Éppen a kultúra, a művelődés egyike azoknak a területeknek — ilyen az oktatás, az egészségügy is —, amelyeken a számokban kifejezhető és csak eredményeikben megtérülő kiadások egyaránt előfordulnak. Ki tudná kiszámítani, hogy egy sok embert érdeklő ismeretterjesztő előadás hatásában mennyit eredményez? Hogyan lehetne pénzre vagy bármire átszámítani, hogy egy zenei élmény vagy egy magas színvonalú színházi előadás hány embert gazdagított szellemiekben? Ilyenekkel takarékoskodni — valójában pazarlás. Mint ahogyan a fölöslegesen, csupán a tervek „kipipálása" kedvéért megtartott rendezvények is a pazarlás oldalára írhatók, bármenynyi a megtakarítás például azért, mert érdeklődés hiányában a kevesebb fűtőanyagot, világítást igénylő kisteremben kap helyet. Takarékoskodni kell például a papírral. De ha emiatt nem jelenik meg egy értékes könyv, az semmiesetre sem nyereség — viszont kérdéses, hogy — ugyancsak a példa kedvéért — miért nem kell takarékoskodni a könyvesboltokban a csomagolópapírral, amikor a legtöbb vásárló külön kéri, hogy ne csomagolják be a könyvet, mert a papír otthon csak fölösleges teher, különösen a korszerű fűtésű lakásokban. Hosszan lehetne még sorolni a példákat a kulturális életnek szinte minden területéről. Sémákat szabni, szabályokat felállítani aligha lehet, hiszen mindenütt mások a körülmények, a tennivalók. Ezért sem szabad mechanikusan értelmezni a takarékosságot! Tudomásul kell vennünk, hogy ez meghatározsa a következő évek — sőt lehet, hogy évtizedek — gazdálkodását. Bekell tehát rendezkedni rá, s éppen ez követeli meg a jó előre gondolkodást, az ésszerűséget. „Kultúrpaloták" helyett a célnak megfelelő művelődési házakra, luxus helyett kellemes környezetre, hetedhétországra szóló hakniműsorok helyett a művelődést és a szórakozást valóban szolgáló rendezvényekre van szükség. Régi népi igazság az, hogy „nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsót vehessünk". Valahogyan így kell a helyi művelődési lehetőségekkel bánni: az olcsó, pillanatnyi látványosságok helyett a maradandóra törekedni Takarékoskodni és művelődni egyszerre — csakis így lehet. VARKONYI ENDRE Variációk autóra Protekció jyerta kidugta a kezét a ry fürdőszobából: — Richárd, a pongyolámat! A férfi félretette az újságot, és készségesen odaadta a kért ruhadarabot. — Tudod, mire gondolok most? — kérdezte Berta. Richárd elmosolyodott — Azt hiszem, tudom,.: — Csodálkozni fogsz — folytatta Berta —, de most Dominókra gondolok. — No, de kérlek 1 — mondta csalódottan Richárd. — Dominikra?! Most?l Séta — Azt ajánlom, hogy naponta sétáljon egy keveset — mond ta az orvos. — Sétáljak? — kérdezte • beteg. — Igen. — Hová sétáljak? — Sehova. Csak ugy járkáljon. Az utcán. — Szóval, mondjuk naponta menjek el a piacig és vissza? — Ne határozzon el semmit Egyszerűen kószáljon. — Nem lehet egyszerűen kószálni. Tegyük föl, hogy néma piac felé megyek, hanem például a Tisza felé, akkor ugye odaérek, és mit csináljak azután? Egyébként bármerre megyek, megint elérek valahová és akkor újra ott a kérdés, hogy visszaforduljak, vagy továbbmenjek jobbra vagy balra? — Tudja, mit nevezünk sétálásnak? — Nem tudom. — A szót magát, azt, hogy sétálás, ismeri? — Persze. — Magának anyanyelve a magyar? — Az. — Beszél valamilyen idegen nyelven? — Németül és angolul. — Mit jelent az, hogy spazieren, vagy az, hogy to walk* — Ezek a sétálni szó megfelelői. Sétál, céltalanul kószál. Értem én, mire akar kilyukadni, doktor úr. — Akkor nem kell idegeskednie. Naponta kószáljon egy keveset céltalanul. Szóval sétáljon. — Vagyis naponta menjek az utcára azzal a céllal, hogy céltalanul kószáljak. — Ne legyen ideges, mondtam már! Maga még soha életében nem sétált? Ezt állítja? — Mindig mentem valahová. — Gondoljon a gyerekkorára. A szüleivel biztosan sétált. — Persze. Azt mondták, elmegyünk sétálni... — Es olyankor mit csinált? — Mentem a szüleimmel. Vittek magukkal. — Ilát vigye maga is a gyerekét vagy a feleségét. — Ne tréfáljon, doktor. A fiam negyvenkét éves gépészmérnök. A feleségem a nyugdíjazásom után három évvel meghalt. — Értse meg, ha álandóan otthon ül, idő előtt tönkremegy maga is. Naponta sétálni kell! — Nem tudok sétáink — Ha nincs szüksége a tanácsomra, minek jött hozzám? — Szükségem van a tanácsára, doktor úr. — Akkor menjen le mindennap az utcára. — Hány órakor? — Mindegy. Menjen délután. — Négykor jó lesz? — Jó lesz. Ballagjon le a Tisza-partig, vagy ameddig akar. — A part megfelel. — Helyes. A víz megnyugtatja az embert. Nézelődjön egy kicsit. — Meddig? •• — Ameddig jólesik. Utána menjen szépen haza. — Lassan vagy gyorsan? — Ahogy szokott — Ha sietek valahová, gyorsan szoktam menni. Jól bírom a járást — Lassan menjen, nyugodtan, kényelmesen. — Meg fogom csinálni. — Ennyi az egész. — Ha még egyszer elmondaná doktor úr, én felírnám magamnak. És pontosan így fogom csinálni mindennap. CSÁSZÁR ISTVAN — ö? — sóhajtott fül az oszszony. — Tudom, hagy egy lehetetlen alak, aki képtelen lendíteni a sorsán. De te segíthetnél neki... Mosolyogva, frissen és illatoson lépett kl a fürdőszobából, Richárd átölelte. — Szép vagy..1 — Tudom, Richárd, hogy segíteni fogsz neki— Nem tudom, lesz-e rá módom ,,, — Csak ne becsüld le a lehetőségeidet! — Ügy illatozik a hajad, mint egy rózsakert. — Dominik az élete végéig hálás lesz neked. Egy osztályvezetőhelyettesi állás kezdetnek éppen megfelelő lenne a számára. — Nem túl szoros az öv a pongyoládon? — Dominiknek nincs bátorsá. ga, hogy személyesen kérjen meg téged. — Meglazítom. — Olyan gyámoltalan. — Ugye, hogy jobb igy? — Képes lenne fillérekért dolgozni a nyugdíjig. — Isteni gömbölyű a csípőd..1 — Mások bezzeg törtetnek. — A pongyolád .,, — Richárd... — Odateszem a széktámlira,. 1 — Szerezd meg azt Domlniknak! a helyet — Kérlek, hagyj békét azzal a Dominikkal! Magad mondtad, hagy egy lehetetlen, ostoba fráter. — Igen, de azért segíthetnél neki Mégiscsak a férjem! M. K.