Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

MAGAZIN X * 46 Vasárnap, 1979. november 11; Az új híd krónikája A Bertalan-emlékmű „félárbocon" Panoráma, anno 1978. Darut emel a dara, 1978. január Vél, 1978. március, szegedi oldal „Amikor éppen annyi idős voltam, mlnt most te, tanúja voltam én is egy hídépítésnek. Igaz, nem acélból és betonból készült, hanem fából, meg vas csónakból, de ugyanazon a helyen kötötte össze Szegedet Újszegeddel, mint ez az új. 1944 őszén volt ez. azután, hogy Szeged felszabadult. Katonai pontonhíd, meredek lejtésű, nyikorgó, döccenős, de híd volt az azért. Vigyél tejet az újszegedi nagymamának, mondtam reggelenként a kisfiamnak, s ő fogta a rollert, átkerekezett a túlsó partra, egy óra sem telt el, már visszaért Az unokámat nem merném most elengedni. Harmincöt év alatt sok minden megváltozott. A forgalom is" De sokszor hallottam ezt a történetet! Utoljára aznap este, hogy délután — a jobb parton mindenfelé hiába keresvén krónikást mivoltom készséges támaszalt. a hídépítés vezetőit — gondoltam egy merészet, s az aszfaltozó gépek, burkolatfestő sablonok között s7.lalomo7.va átkerekeztem az újszegedi oldalra. „Talán lent, a lépcsőknél" — igazítottak útba, de hiába. Ott álltam, ahol 1976ban még a Bertalan-emlékmű. Gyermekkori erőmutatványatnk, ügyességi próbáink színhelye, a fogócskakörök középpontja, a nagy téli szánkózások rajthelye. Már felnőttként vitáink témája: maradjon-e vagy sem. Egyre ritkábban idézzük fel, hogy ls volt az a robbantás. A fénykép dőltében merevíti ki. így marad meg most már az emlékezetünkben? Igazuk volt-e azoknak, akik amellett kardoskodtak: Szegednek elegánsabb, nagyvonalúbb, városképileg különlegesebb híd kellene? Kábelhíd, sudár tartóoszlopokkal, mint Pesten az Erzsébet! Vagy azok szóltak Jól, akik mértéket akartak tartani az építési költségben, 8 az alföldi város jellegéhez illőbb formában is? A műszaki-gazdasági számítások mindenesetre ez utóbbiakat igazolták. S valljuk meg: a kész híd is. A tervezésében közreműködő alkotócsoportok — Strébl László és Hunyadi Mátyás vezetésével — az ország második leghoszszabb. a támfalakkal és feljáróhidakkal együtt 1020,65 méteres hídját úgy rajzolták a Tisza fölé, hogy az a maga három százalékos emelkedésével és Újszeged felé valamivel enyhébb lejtésével, s egy képzeletbeli hat kilométer sugarú kör ívét követő vonalával ellensúlyozza a beton s az acél merevségét. Ez a lendületes ív akár a víz felől, csónakból, akár a két partról, vagy éppen a magasból, az újszeged! magasház tetejéről nézzük, könnyedén belesimul a Tisza-parti városképbe, a hídra vezető körutak most már találkozó, egymást „kézen fogó" lendületébe, s a kanyargó folyó sokszor megcsodált panorámájába. Nem is egészen véletlen hát, hogy a hídépítés folyamatát felidéző képek sorában azzal a látképpel is találkoznak olvasóink, amely már a hídénítés első. látványosabb szakaszában, az újszegedi feljőrőhfd vasbeton gerendáinak összeillesztésekor meggyőzhette a kétkedőket A kicsit is figyelmes szemlélő — voltunk egy páran, hiszen azokat is annak kell tekinteni, akik az Odesszai körúton laknak, s megértéssel tűrték lakásuk közvetlen közelében az építéssel együttjáró kellemetlenségeket, meg azokat is. akik hétvégeken, délutánonként a híd felé sétálgattak, megmutatni a gyerekeknek: az ott az úszódaru, az meg egy kéttestű hajó — szóval a szemlélődök is láthatták: napról napra változik a kép. 1977. februárjától ugyancsak vigyáznia kellett annak, aki például így kezdte a mondatot: most éppen az újszegedi parti pillérnél dolgozik a cölöpöző. Egyrészt előfordult, hogy másnapra ez a munkafolyamat már végetért. meg olyan ls volt. hogy más építkezéshez vezényeltek egy gépet, nyilván, mert ott nagyobb szükség volt rá. Hogy emiatt bárki is siránkozna, nem fordulhatott elő. Egy ilyen területileg is nagy kiterjedésű, meg jellegében is öszszetett munkafolyamat mindig lehetőséget adott az átszervezésre. Elöntötte a szerelőteret az ér? A kéttestű uszály tetején ácsoltak új szerelőteret. Tél volt. munkát lassító? Raktak házat a fél híd tetejére, még fűteni is lehetett bent. Helyet kerestek maguknak a festők — fóliával vették körül a feljáróhfd alját. Lassan haladtak a szigetelők? Kaptak a fejük fölé villanyt, meg sátrat, éjszaka is dolgozhattak már. Hogy a hídkrónika írása közben sok emberrel találkoztunk a csaknem három év alatt, az természetes. De hogy „tabutéma" sosem volt, hogy egyszer sem mondták: nem nőnek való hely ez, tyúklétrákon mászkálni a zajló Tisza fölött; korlát védelmében, s kísérettel, az igaz, de mégiscsak tériszonyos magasságból leereszkedni egyik szerelőpadról a másikra. 1977. február tizedike óta csak a Délmagyarországban ötven kisebb-nagyobb cikkben írtunk a hídépítésről. Beszámítva a mai. a hídavatás napján megjelenő, visszaemlékeztető képsorunkat is, csaknem száz fénykép segítette olvasóink tájékozódását: hol tartanak a hídépítők. Számításaink szerint húsz oldalas újságot töltenének meg az új híd krónikájának lapjai, s ez a vállalkozásunk — tudomásunk szerint — már terjedelme miatt is ritkaság a magyar sajtóban. Indokaink maguktól értetődőek: Szeged várostörténetének a felszabadulás utáni egyik legnagyobb és leglátványosabb beruházása, a hídépítés minden eddiginél nagyobb hatású lesz a közlekedésben. a város életében. Az a nagyszerű elképzelés, mely Lechner Lajos nevéhez fűződik, s a város sugaras-körgyűrűs szerkezetével Jellemezhető legszembetűnőbben, a körutakat összekötő híd építésével vált Igazán befejezetté. A híd nem egyszerűen összekötő kapocs a két part között, hanem a mai igények ismeretében a távlati közlekedéspolitikai elképzelések, városrendezési alapelvek egyik pillére is. Felsőváros és Dél-Üjszeged kapcsolatát például, vagy húsz év múlva a városon csak átmenő járművek zavartalan útját aligha képzelhetnénk el a mai, egyetlen, kétszer egy sávos közúti hídon. Az építtető, a városi tanács előrelátásának köszönhető, hogy már az öttíz év múlva jelentkező igényeket is figyelembe vették az új híd építésekor. A világítótestek tartóoszlopaira erősíthetik majd a trolibusz felsővezetőkének tartóit, s a Jelzőlámpákat is azért erősítették az úttest fölött átívelő portálokra, hogy a troli zavartalan útját biztosíthassák. Gondos íorgalomszervező munka előzte meg az új híd átadását azoknál az intézményeknél ls, amelyek csak közvetve voltak érdekeltek a hídépítés folyamatában. Szeged szívügyének tekintette új hídját — építése zavartalan menetének biztosítására koordinációs bizottság alakult Olyan testület, amelynek minden ülése hozott eredményt, siettette, segítette a zavartalan anyagellátást, a soron kővetkező feladatok észszerű ütemezését. És mégis elhihetjük a hídépítő vállalat szegedi építésvezetőjének: ha egyszer megérnénk, hogy a részletterveket nem folyamatosan kapják, hanem jóelöre, ha az előkészítésben részt vennének azok, akik a több évig tartó munkát a helyszínen irányítani fogják, akkor az előkészítésre szánt — talán hoszszabb — idő megtérülne: a kivitelezés idejének rövidülésével S akkor talán elkerülhető lenne a szegedi eset: ha a két parton állomásozók kapcsolatba akartak lépni egymással, az építkezés első hónapjaiban a régi hidon átküldték egy kocsit, vagy csónakba ültek. Pedig elég lett ' 1977. február 10. 1979. november 4. volna egy telefonvonal az üzenetközvetítésre. Aztán persze kaptak telefont is. Előfizettek a Szegeden megjelenő napilapokra is addig bizonytalan volt, hozzájutnak-e az aznapi újsághoz... Idővel kialakultak a dolgok: házhoz jött az ebéd. berendezkedtek az Irodákban. Most majd lebontják a felvonulási épületeket, elegyengetik, fűmaggal szórják be a helyüket. S mert télen nem lehet festeni, majd tavasszal sárgára mázolják a híd acélszerkezetének belső résmit is. A feljáróhldak alatti területek hasznosításáról döntöttek már — autóparkolók lesznek. A hídépítőkről — s most mindegy, hogy a Ganz-MAVAG acélszerkezetének szerelőire, vagy a Hídépítő Vállalat munkásaira gondolunk — szóval a hídépítőkről tudnunk kell, hogy akinek igazán vérében van a mesterség, az el nem cserélné a mostoha körülményeket védett műhelymunkára. lazább tempójú brigádra. A hídépítés fontosabb mozzanatainak tanújaként állíthatja a krónikás: a hidászok mesterségében nem a fizetség a vonzó. Pénzügyekkel aligha magyarázható, hogy a mederpillér alapozásakor senki nem nézte az óráját, mert tudták; a folyó vízszintjét nem Időmértékkel mérik; hogy a hídzáráshoz viszont — amikor a két part felöl épített, szerelt acélszerkezeteket az utolsó taggal összekapcsolták — mindenki az óráját nézte, mert ha még egy negyedórát késnek az akcióra hívott vendégek, akkor „lefújhatják" az egészet, a kritikus ponton túlra melegszik fel az acéltest, s néhány milliméterrel nagyobb lesz a kelleténél... Nem a fizetség teszi vonzóvá a hidás7.mesterséget. de akkor mi? A tág tér. a szabad levegő, a víz illata? Hogy itt diplomás mérnökök kérdik magitól értetődő természetességgel a négy elemis segédmunkástól: jó lesz így? Mert itt nem szégyen, ha a másik több hidat épített már, s nem baj, ha a huszonnyolc éves dirigál az apjakorúnak? Mindig hitetlen, örökké a dolgok rosszabbik oldalát látó Ismerősöm fogadott azzal, vagy két hónapja, hogy „na ugye megmondtam, máj- a híd sem lesz kész határidőre!" Akkor még javában szigeteltek, aszfaltoztak, lámpaoszlopokat szereltek, festettek. minden olyan féligkésznek tűnt. Aztán négv hét sem telt el, s az illető visszavont mindent „Ez félelmetes, ahogy itt most minden felgyorsult" — mondta. Azt hiszem, tévedett. A híd átadását megelőző egy hónapban sem történt több, mlnt 1978 augusztusában. vagv Idén májusban. Csak jobban figyeltünk. Esténként már átsétáltunk ÜJsre?edre, meghallgattuk a fiunk élménybeszámolóját: „és fent kerekeztünk a srácokkal a hídon", lestük a hírt: sikerült-e a teherpróba, olvastuk az emléktábla szövegét, s úgy alakítottuk a mai nap programját, hogy elmehessünk a hídavatóra. És majd lenézünk onnan fentről a vízre, és eszünkbe Jut Arany János balladája. amely a rakodópart alsó kövén ülve József Attila — és tulajdonképpen mosolyognJvalók lesznek ezek a gondolatok, hiszen a Hídavatást. meg a Dunánál-t nem írhatnák meg ma... Ma csak azt írják meg a költők — és nem is bizt06, hogy a szegedi új hídról szólva — hogy tisztelet az építőknek,, és az újság is csak arról szól, hogy becsüljük meg a tisztes munkát, ha így, szó szerint nem Írja ls le a krónikás... Hát akkor most menjünk. Hídavatás lesz ma Szegeden, délelőtt 11 órakor. Találkozunk az új hídon I Képes krónika: SOMOGYI KAROLYNÉ Szöveges krónika: PÁLFY KATALIN