Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-16 / 268. szám

4 Péntek, 1979. november 16. 7 postaláda társszerzőnk az olvasó Az érem két oldala lehet ezerféle gondja-baja az embernek, az emberek kisebb nagyobb közösségének. Tőlünk függő és rajtunk kívülálló okok ideig-óráig megnehezíthetik boldogulásunkat. Csakhogy, amíg ember az embernek segítőtársa tud lenni, dacolva minden külső akadállyal, reményvesztésre, aggodalomra nincs semmi ok. Ezt sugallják a héten meglepetésszerűen megsokasodott köszönő levelek is, amelyek írói tflbbnylre idős emberek és kisdiákok. Tehát a segítségre, együttérzésre szoruló korosztály. Cgy tűnik, ha róluk van ezó, sokakban megmozdul valami... Ezt az önzetlen tettrekészséget de jő lenne mozgósítani az élet minden területén! Akkor talán megcsappanna Postaládánkban a sok-sok panaszos levél. Köszönet a segítségért Hangulatos ünnepséget éendezett a Hazafias Népfront körzeti vezetősége a nattyastelepi iskolában a 7<j éven felüli idős emberek részéra. Műsort adtak az óvodások, az ÉDOSZ táncegyüttes ket tagja, a színháztól Gedai Mária, fölléptek a Családi Eseményeket Rendező Iroda írod a Imi színpadának tagjai is. Az idős embereknek jólesett, hogy ilyen gondosan rendezett ünnepségen vehettek részt, köszönetet mondanak ezért a népfrontnak, a szereplőknek és a finom uzsonnát készítő Szeged étterem dolgozóinak. Boldog napot, szép emléket szereztek a hattyastelepi öregeknek. ötéves az üllésl nyugdíjasklub — tudjuk meg Gáspár János klubvezetőtől. És leveléből az is kiderül: ügy is lehet „segíteni" az életerős Idősebbeket, hogy lehetőséget adunk nekik, hogy ők is segíthessenek. Az üllésl nyugdíjas klubtagok ugyanit< nem ülnek ölbe tett kézzel odahaza: több mint 10 ezer órát dolgoztak társadalmi munkában, a téeszekben, a mezőgazdaság különböző lerületein tevékenykednek. Az öt év alatt — segítőkészségük viszonzásaként — 23 alkalommal vehettek igénybe díjtalanul autóbuszt. így vált lehetővé, hogy 2—3 napos kirándulásokon vegyenek részt. Legalább húsz múzeumot tekintettek meg eddig, és az ország különböző fürdőhelyein fordultak már meg. Szívesen mennek együtt színházba ls a klubtagok, hétfőnként, rendszeres öszszejövetelükön pedig a módszertant központtól kapott filmeket nézik meg. Nagy az összetartás nz idős emberek között, ha valaki megbetegszik közülük nem kell félnie. hogy senki nem nyit rá ajtót Egymásnak adják a kilincset a klubbeli barátok. A Haladás Tsz elnöke elismeréssel szólt a klub életéről a november 7-i ünnepségen, sőt oklevelet és pénzjutalmat is adott a nyugdíjasoknak. Nem feledkezett meg elismerésükről a művelődési ház igazgatója sem. Nemcsak ilyen jó erőben levő nyugdíjasok élnek azonban városunkban. Vannak beteg, egyedülálló emberek ls, akikért a körzeti orvos, a figyelmes szomszéd is sokat tehet azzal, ha felhívja rájuk a tanács szociálpolitikai csoportjának figyelmét. Ezt tesszük most ml is. Tóth Mihélyné (Dorozsmai út 71.) láthatóan nehezen rótt soraiból megtudtuk, hogy 83 éves édesanyjával él együtt Eddig nem ls volt szüksége segítségre, ám amióta az ő féloldala is megbénult nagyon rchezen telnek napjaik. Kérdezi, hova kellene fordulnia egy kis segítségért Mivel látjuk, nehezére esik az írás* a lap hasabjain kérjük a tanács egészségügyi osztályának szociálpolitikai csoportját, intézkedjen levélírónk érdekében. Nemcsak Kovács Norbert, a bekeretezett cikk ifjú „szerzője" tájékoztatott bennünket arról, hogy ml mindent tettek a felnőttek a gyerekekért. A Dugonics általános iskola tanárai és diákjai ls köszönő sorokat juttattak el hozzánk. A Gabonafeldolgozó és Malomipari Vállalat Petőfi Sándor, a KSZV Szegedi Kenderfonógyára Kandó Kálmán, a DÉLÉP Fidel Castro, Béke és Május 1. szocialista brigádja, szülök, rokonok áldozták föl szabad idejüket, hogy napközis teremmé alakítsák az eddigi gondnoki lakást. Hogy mit Jelent ez a gyerekeknek? Nemcsak egy teremmel gazdagodtak a diákok, sokkal többel: lehetővé vált, hogy többszáz kisgyerek mindig délelőtt járjon iskolába. Szívesen tolmácsoljuk érte a köszönetet. Balázs Imre, a Hazafias Népfront béketelepi körzeti bizottságának titkára a tanács és a lakosság sikeres összefogásáról számol be és köszönetét fejezi ki minden közreműködőnek. A tanácstagi beszámolókon, a tanácskozási központokban fölvetett közérdekű gondok közül Jó néhány ugyanis megoldódott. November 7-re befejeződött a játszótéri új kézilabdapálya aszfaltozása. Ezzel a fiatalok régi vágya teljesült. Aszfaltburkolatot kapott a Régiposta út és a Nagyszombati utca kohósalakos útja is, így arra is van lehetőség, hogy az autóbusz bejárjon a telepre. Az persze a Volán vállalattól függ, mikor lesz a lehetőségből valóság. A béketelepiek óhaja szerint jó lenne minél hamarabb. Sok gondot okozott a telepen a belvíz. A csatornázási munka már folyik, így hamarosan ez a „téma" is lekerülhet a napirendről. Sokat tettek a béketeleplek is lakóhelyükért A tíz éve kezdődött járdaépítési program az idén befejeződött: minden utca mindkét oldalán a lakosság által lerakott járdalapokon leltet közlekedni. Sokszáz óra társadalmi munkát végeztek a játszótéren is, amelynek kialakításában úttörők, KISZosek, népfrontaktivisták, nyugdíjasok és szocialista brigádok egyaránt részt vettek. Az összefogás eredményeként így szépült, gazdagodott Béketelep. De a jogos igények további tettekre kell, hogy serkentsék a lakosságot és a felelős intézményeket: gondot okoz a gyermekorvosi rendelés, a buszközlekedés, a lakosság ellátottságának hiányosságai. Két névtelen levél fekszik a szerkesztő előtt. Az egyiket kisgyerek írta, a másikat felnőtt, föltehetően idősebb ember. Közöljük, ne közöljük? Miért ne? Hadd legyen példa arra is, milyen nehéz úgy intézkedni, hogy mindenkinek, idősnek, gyereknek egyaránt jó legyen. Csakhogy ha az idősebb emberektől több türelmet kérünk, a kisgyerekes szülőktől eredményesebb pedagógiai módszereket. íme tehát a két levél, az érem két oldala. Tarjánban, a 606-os épület mellett volt egy kis játszótér — közli a gyermekes írás. Abban a házban lakik egy bácsi, akinek a2 ablaka arra néz. Két hintát már kivetetett onnan, hogy az ő ablaka alatt ne kiabáljanak a gyerekek. Nemrégiben egy este kifűrészelte az ablaka alatt álló, érdekes formájú mászókát. „Pedig azon olyan jót lehetett tornázni!" — sóhajt föl szinte hallhatóan a levél írója. Van még egy láncos hinta ls, de azt szintén le akarja szereltetni. „Hol szabad akkor nekünk játszani? Máshol is a házak között van a játszótér, mégsem irtják ki a játékokat." A másik levél imigyen kezdődik: „Tollat fogtunk a nyugalom, a nyugalomra vágyó emberek érdekében. Márpedig a Pentelei sor 1., 2. számú ház lakói hetek óta nélkülözik a biztonságot és a nyugalmat.* Ügy érzik, alapvető emberi jogukkal nem élhetnek, mivel a két épület közti telületet különböző korú fiatalok tömege ,.szállta meg". A társadalmi munkával létrehozott kerteket letapossák, a padokat rongálják (s ez már az érem harmadik oldala!). S egyéb, fülsértő dolgokat is művelnek: heteken, hónapokon át trágár szavak röpködnek a levegőben, délutántól a késő esti órákig. Láthatóan unatkoznak, az idősebbek egyetlen szórakozása a motorkerékpár berregtetése, szeszes ital kortyolgatása. fáradt, ingerült emberek nem lehetnek képesek teljes értékű munkát végezni. Nem lehet senkinek joga — még a fiataloknak sem —, hogy hangos, szennyes szavak áradatával tüntessenek a jog, a türelem, a jóizlés ellen Az illetékesek akár a szigor eszközével is szerezzenek érvényt a jognak és ezáUal segítsék őket a számunkra is szükséges helyes útra." Újjávarázsolt tanteremben A Dózsa György általános iskola TV/b osztályának tanulója vagyok. Örömömben írok, a társaim nevében is. A nyári szünetben nem tudták osztályunkat bemeszeltelni. Feltakarított, de piszkos falú tanteremben kezdtük a tanévet. A gyermekév alkalmából Farkas Piroska édesapja — aki önálló szobafestő — vállalta. hogy szülök segítségével ö bemeszeli a tantermünket. Az örömhírt boldogan újságoltuk otthon. Másnapra sok szülő üzente, szívesen segítenek!! Az elgondolást tett köpette. Farkas Sándor bácsi szabad idejéből 30 óránál is többet dolgozott! A legtöbbet segítő szülök nevét is megírom — hátha lesz hely az újságban az 6 nevük közlésére is (melyet nagyon szeretnék): Pap p László, Bozóki Mihály és felesége, Sánta Istvánná, Nagy István és felesége, Horváth Ferencné, Nagy János és felesége, Szabó József .Orosz' Lajos és a tanító néni. A szorgos szülők a régi, használt padokat, szekrényeket átfestették, újjávarázsolták! Egy hét múlva boldogan vettük birtokunkba megújult osztálytermünket. Megígértük, hogy jobban tanulunk és nagyon vigyázunk a társadalmi munkában megszépült második otthonunkra. Köszönet ezért az önfeláldozó szülőknek, s az anyagi hozzájárulásért az igazgató bácsinak. De jó lenne, ha a Postaláda közölné városunk lakói előtt is köszönetünket! Tisztelettel egy kisgyerek: Kovács Norbert IV/ b. Üzletről üzletre Nyolcgyermekes édesanya fordult hozzánk tehetetlenségében. Kónya Jánosné (Csongrádi sugárút 94/A.), mivel más üzlet a közelben nincs, a gyerekek egész évre szóló tej jegyét Török -Imréné kiskereskedőnek adta le. Október 31-én azonban a boltos kijelentette, hogy november 1-től nem szolgál jegyes tejjel, mondván, ebtől neki semmi haszna. Sok környéken lakó kisgyerekes család már más üzletben nem tudta elintézni, hogy az olcsóbb tejet kapja. Olvasónknak 2 és fél liter tej jár naponta, amelyért 3,30at kellene fizetnie. A kereskedő jóvoltából azonban napi 15.20-at volt kénytelen kiadni 1-én és 2-án. Olvasónk többed magával kártérítést kért, ezt ugyan megkapták, de a későbbiekben igen sok Időbeli veszteség is éri őket, ami végülis a gyerekeket sújtja. Nem lehet rábírni a kiskereskedőt, hogy a lakosság érdekeit is szem előtt tartsa, ne csak a magáét? A következő levél írója neve mellé odaírta még: „büntetlen előéletű vagyok, soha olyan esetem nem volt, ami miatt szégyenkeznem kellett volna." Olvasónk november 2-án délután 3 órakor a Retek utca és a József Attila sugárút sarkán levő ABC-áruházba ment vásárolni. Nézelődött, válogatott, majd fizetett. Akkor odalépett az egyik bolti dolgozó, és fölszólította, mutassa meg a bevásárlótáskáját és retiküljét. leírhatatlan szégyenérzet közepette megtettem. Körülöttem az emberek árgus szemekkel figyelték a fejleményeket A nyilvános motozás eredménytelen volt." A megszégyenült vásárló az üzletvezetőt kereste. A raktárban, mint írja, tovább folytatódott a megaláztatás. Olvasónknak az a gyanúja, szándékosan megrendezett jelenetről van szó. Előző nap ugyanis reklamált a mirelit paradicsomos káposzta csaknem százszázalékos áremelése miatt. Némi huzavona után kiderült, igaza volt, 12 forinttal többet fizettettek vele. Ez lett volna a bosszú? Nem tudjuk ml sem, talán cgy utólagos vizsgálat kiderítheti. Az efféle eljárásokat azonban eddig is elítéltük, fenntartva véleményünket: sajnos vannak emberek, akik alapot adnak a bizalmatlanságra. De őmiattuk miért az ártatlanok bűnhődjenek? kapták volna az értesítést, a szegedieknek azonban lett volna idejük a temetésre való fölkészülésre is, ha pontosan érkeznek a küldemények. Gulyás Lajos (József Attila sugárút 152/A.) a napilapok mellett a Füles előfizetője is. Azon nem csodálkozik, ha a hírlapkihordó egyegy napilapról feledkezik el (mi azon is csodálkozunk), de azt már nem érti, a hirlaposztálynak küldött reklamációra, mely szerint nem kapta meg a Füles 43. számát,' miért nem reagáltak. Ocskó Mihályné (Április 4. útja 27.) gyermekgondozási segélyét minden hónap 29-én vagy 30-án szokta megkapni. Ezúttal ez elmaradt. Már novembert írtak, amikor kiderült, az új kézbesítő a pontos név és cím ellenére nem találta meg otthon levő olvasónkat Az 1. számú postahivatalban szóvá tette mindezt hisz nagyobb kiadások miatt éppen pénz nélkül volt a kétgyermekes család. Megtudta, a gyes összegét visszaküldték Szeghalomra, s nincs más lehetőség, járjon maga utána, miként kaphatja meg a pénzt. Vita, levelezés, esetleg utazás? Kinek van erre ideje, energiája, forintja? Ismét a közlekedésről A fűtőolajról Mondhatnánk, már vártuk a fűtőolajjal kapcsolatos panaszokat, hiszen menetrendszerűen szoktak megérkezni úgy október táján. Ha késve is, de az idén is eljutottak hozzánk a reklamáló sorok. Újhegyi György (Debreceni a 18/c.) szinte röstellkedve fordul hozzánk segítségért, hiszen tavaly is ezt tette — és mint írja — nem eredménytelenül. A nagykörúti benzinkútnál ismét nem árulnak olajat, az Erdei téren pedig elfogyott. Nem is csoda, hiszen egy kis olajtároló nem elég egész Felsővárosnak. Mihálytelekről Berkes Akos küldött levelet, ugyancsak olajügyben. Eddig, mint Írja, az Űj Élet Tsz látta el a lakosságot, most azonban hiába keresik föl a régi helyet. A vezetőség állítólag nem engedélyezi az olajrendelést, mondván: az ÁFÉSZ vállalta Mihálytelek ellátását, még a nyáron. Az áruforgalmi osztály vezetője azonban erről mitsem tud. Tehát a jelenlegi helyzetkép: hideg van, olaj nincs. Jó lenne, ha a téesz, az ÁFÉSZ és az AFOR mielőbb tisztázná, kinek „az asztala" Mihálytelek, hogy ne kelljen fagyoskodniuk az ottlakóknak. Harminc aláírással küldtek levelet a Taurus Gumigyár dolgozói, méghozzá azok, akik Dorozsmáról járnak munkahelyükre. Sajnos megszűnt a 77 R, este 9 óra 20 perckor Dorozsmáról és a fél 11-kor, a gumigyártól Induló járat. Pedig a házgyár, a tejipar dolgozói ls ezzel a busszal közlekedtek. „A Volán arra hivatkozik, hogy a gazdaságtalan járatokat meg kell szüntetni. Kérdezzük: miért gazdaságtalan, amikor a gumigyárból este 30—35-en utazunk, ezzel szemben a megmaradt negyed 4-es busz H—10 emberrel jár, hiszen a dolgozók zöme fél 3-kor fejezi be a munkát. Mi, akik három műszakban járunk, most kénytelenek vagyunk 20 percet ácsorogni Dorozsmán, a kövesút mellett, a csatlakozásra várva, vagy másfél kilométert gyalogolunk. A gumigyárnál este a 42-es buszra szállunk, csakhogy ehhez 20 perc múlva van csatlakozás. Amennyiben lehetséges, kérjük, vizsgálják ki kérésünket az illetékesek." Tizennyolc hónapos kisfiával szállt föl Katona Islvánné 12-én az 5-ös jelzésű trolira. A 10 kilónyi súlyú gyerek elaludt a kocsiban, hát kocsistól együtt emelte a járműre. A vezető azonban odaszólt, vegye ki a gyereket Szó szót követett: az édesanya bizonygatta, hogy ekkora gyereket két kézzel tudna csak tartani, de akkor ő nem tudna kapaszkodni, a gyerekkocsit sem lenne képes megfékezni. „A vezetőt mindez nem érdekel te, beült a fülkébe, és addig nem indult, míg le nem szálltam. De akkor már sírtam. Lehet, hogy ezt a rendelkezést az utasok biztonságáért hozták, de miért alkalmazzák ilyen bután? Szerintem a gyerek akkor van biztonságban, ha a kocsiban ül, anyja a kocsit is fogja és kapaszkodni is tud." Röviden Távirati stílusban — a postáról Galambos Jánosné úgy tudja, hogy a híd környékére magasházakat fognak építeni, és aggódik emiatt. Olvasónkat megnyugtatjuk: az új híd környékének rendezésére kiírt tervpályázat nyertesei nem magas épületeket álmodtak oda. Farkas Mihályné (Berlini krt. 5.) írása már megjelent Vízgyűjtő a buszmegállóban címmel. A víznyelőt azóta kitisztították ugyan, de nem a Berlini krt. 2. számú ház. hanem a túloldalon, az 1. számú ház előtti átkelőnél — tudtuk meg az újabb levélből. Tánczos Miklós megírta már nyáron: rendezetlen, elhanyagolt a Kossuth Lajos sugárúti 9—13. számú telek. A helyzet azóta is változatlan. Gulyás Lajos (József Attila sgt. 152/A.) mint kutyatulajdonos nehezményezi, hogy nem lehet kaoni a Bogáncs nevű rovarirtót. A főposta táviratfölvevő helye mellett van egy levélgyűjtő, totó, levelek, lottó fölírással. Október 23-án este ö órakor a levél föliratú részbe negyvenegy néhány gyászjelentést dobott be olvasónk, G. E. (Juhász Gyula u. 8.), helybe és vidékre címezve. A 25-1 temetésre csak azok jöttek el, akik az újságból értesültek a szomorú eseményről. Nem tudni, egyáltalán megérkeztek-e ezek a levelek, vagy csak későn, a címzettekhez. A dátumokat nézve aligha képzelhető el, hogy a vidékiek idejében kézhez Válaszol az illetékes Október 8_án jelent meg özv. Hódi Jánosné panasza, amelyre dr. Varga János, a DÉGAZ igazgatója válaszolt. „A levélben foglaltakat, miszerint vállalatom is vétkes volna abban, hogy a panaszos hideg lakásban ék alaptalannak tartom. A levélírónak postáztuk a szegedi üzemegység selejtezésre jogosító jegyzőkönyvét is. A továbbiakban az IKV-ná l kell a munkát sürgetni." Összeállította: Chikán Ágnes