Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

Vasárnap, 1979. október 14. II A Ilsza-parti palotasor, a színháztól a hídig Szegedi műemlékek nyomában ('•) A városépítészet gyökerei Karón varjú (Mottó: Magyarország műemlékekben szegény ország. Szegeden az országos átlaghoz viszonyítva is kevés műemlék található. Az utóbbi időben ezek közül jó né. hány esett áldozatul a „fejlődésnek". Többször hangzottak el ez ügyben indulatos megjegyzéseit, vetődtek fel nehezen eldönhető kérdések, parázslottak föl a viták nyilvánosan is, magánbeszélgetésekben is, fontos döntésekkor is...) — Nem mindig azt kell védeni, ami a listán van — nyújtotta át a szegedi műemlékek, műemlékjellegű épületek és védett városképek jegyzékét Takács Máté városi főépítész. Íme, máris az első ellentmondás. Az Országos Műemléki Felügyelőség fölméréseket végez, listákat készít, védetté nyilvánít. Majd újra felmér, mérlegel. szembesíti a tornyosuló ak. takat soványodó pénztárcájával — egyes épületeket töröl, másokat felvesz a jegyzékébe. A műemlékké válás folyamatát éljük. Egyre több olyan épületet, házsort, városképi jellegű együttest kell megóvnunk a pusztulástól, melyek már nem évszázadokkal, hanem csak évtizedekkel ezelőtt születtek. Meg kell keresni, fel kell kutatni és mérlegelni, mit érdemes védeni, megmenteni, új funkcióval megtölteni, gazdát keresem, közkinccsé tenni. Az, hogy az értékeket hazai, netán európai mércével, vagy helyt „húzoskilóval" mérjük, máris gondot jelené Szegeden igen kevés az országos, illetve nemzetközi mércével mérhető műemlék. De ma már mindannyiunk számára bizonycsság, hogy nekünk, itt Szegeden, nemcsak ezeket az értékeket kell megőrizni. Azokat az épületeket, emlékhelyeket is mentenünk, óvnunk kell, melyek nemzeti történetünkbe ágyazva ebből a tájból sarjadó örökség. — Amikor műemlékekről beszélünk, Szeged városépítészeti gyökereit kell keresnünk — mondja Koczór György, a DÉLTERV várostervező építésze. — A száz évvel ezelőtt elpusztult város helyén egy korszerű szerkezetű, két-három szintes, egységes városkép alakult ki. Az eklektika egyes épületenként talán nem túlságosan nagy érték, de tömegében, összességében igenis egységes, szép és értékes város, képet nyújt Ehhez kapcsolódva, erre fölfűzve kell megoldanunk városrendezési terveinket — Idegenforgalmi szempontból a Belváros műemléki értékké nemesedett épületegyüttesei, a szépen tatarozott, újrafestett házsorok, a rendezett utcák, hangulatos terek nagyobb vonzerőt jelentenek vendégeinknek, mint néhány egymástól távol eső, elszórt műemléki épület — ez a véleménye Varga Józsefnek, a Szeged Tourist igazgatójának. Az idegenforgalmi vonzerőt azok az együttesek, műemléki csoportok, védett házsorok képezik, ahol nem sáros utakon vagy térdig porban kell eljutni egy-egy műemléki értékhez, s ott szemellenzővel csak azt az egy épületet kívülről nézni, hanem ahol nagyobb csoportok számára esztétikus környezetben, helyi értékeket úgy lehet bemutatni, hogy összefonódjon ismeretszerzés, szórakozás, kellemes élmény. A városépítés, a fejlődés és terjeszkedés útjába sokszor áll egy-egy régi épület, egy-egy műemlék. A tervezés két szélsőséges pólusa a mindenáron való védelem, illetve a teljes elsöprés. Pedig a kettő között is vannak lehetőségek. Erről így vélekedik Takács Máté: — Nagyon sok függ az építésztervező beállítottságától, felkészültségétől, helyismeretéről. Van, aki kukoricaföldön szeret építeni, hisz itt minden az övé, itt semmihez nem kell alkalmazkodni, szabadjára lehet engedni a fantáziát. Ám ha egy tölgyfa áll útjába, akkor kezdődik a baj. Sokszor a kivitelező Szól, kár kivágni azt a iát. Mások szeretnek kapcsolódni már meglevő építészeti környezethez — ez a nehezebb, de szebb feladat. Ügy tervezni, hogy a modern épület arányaival, léptékével, magasságával, ' vonalvezetésével, szerkezetével kapcsolódjon a körülötte levő környezethez, új a régihez, modern a hagyományhoz, ma a tegnaphoz. Ez szemléleti kérdés, hatóságilag nem lehet megoldani. Mondok egy példát. Sok szó esett a szegedi nagyáruház tervezésének időszakában a Sulkovszky. ház lebontásáról. Biztos vagyok abban, ha helyi építész tervezi az áruházat, a Sulkovszky-háznak legalább legfontosabb értéke, a kapuja megmarad. Beépül az újba mintegy jelezve, hogy bár egyegy ilyen régi épület nem állhat útjába a váro6 fejlődésének, de ezen a talajon épül újjá a város, s a kapu, mintegy „nyomjelzőlövedék", utalhatott volna a várostörténet kontinuitására. — Európaszerte ritkaságnak számító, váratlanul egységes megjelenésű, korszerű elvek szerint épülő városban élünk éh tevékenykedünk — írja egy jelentésben Bakonyi Tibor építész, a Magyar Építőművészek Szövetsége szegedi csoportjának titkára. — A műemlékértékű eklektikus Belváros örökséig, amit óvni, korszerűsíteni kell, amelyhez napjaink építéstechnológiájával illeszkedni felelősségteljes kötelességünk. A városkép, az egyes épületek, azok környezete akaratunktól függetlenül vallanak múltunk és napjaink kultúrájáról, kulturáltságáról: mindenkori állopota egyúttal szocialista rendszerünk monumentális propagandája is. Unokáink nemcsak a megvalósult épületeket értékelik, hanem az elmulasztott lehetőségeket, az értelmetlenül elbontott emlékeket is számon kérik tőlünk. A város történetében — építészetileg is — vízválasztó az 1879es nagy árvíz. A város hatezer házából 5700 megsemmisült. Csak a kőből épült városmag maradt meg. Dr. Trogmayer Ottó szerint ezért is nem végzett a víz számottevő pusztítást a műemlékekben. Sokkal inkább a barokk átépítés során, amikor építőanyagnak használták a régi épületek tégláit. Szegeden mindig is baj volt a hagyománytisztelettel — vélekedik a múzeumigazgató. — A víz után 1882-ben, vélemé. nyem szerint meggondolatlanul, lebontották a várat, s komoly harcot kellett vívni Szeged legrégebbi gótikus műemlékéért, a Dömötör-toronyért is. Ezt a hagyományokkal kapcsolatos immunitást, az értékeinkkel szembeni közömbösséget teszi szóvá Tóth Béla író, a Somogyikönyvtár igazgatója is: — Sopronhoz képest a mi épületeink másodlagosak, fiatalok, utánérzések. De nekünk kedvesele, ezeket az értékeket ís jobban meg kell becsülni. Ám a néhanapi fölkiáltás, a szalmalánglelkesedés nem elég. Lovagolni jó tlolog, de ahhoz ló is kell, abrak is kell. Meleg, emberi gondoskodás, felelősségteljes városszeretet, egészséges lokálpatriotizmus megmentheti legfontosabb értékeinket. T. L. K

abarét lehetne csinálni belőle: öt okos ember konzíliumot tart a vécéajtó előtt. Nagyapó van beiül, az öt okos ember kívül szövögeti ,a megszabadítás fortélyait Nincs más hátra, az igazi és a tolvajkulcs is csődöt monőott. finom műszereket hoznak: feszítővasat és nagykalapácsot. Nagyapó szabad, de nem nyugszik. Gőzeke mellett tanulta a szakmát, esze is ott csiszolódott élesre. Ajtó magától be nem ragad, annak oka van. Szemüveget hoz és csavarhúzót, ö is operál. Eddig tűrt békével ahhoz képest, ami most következik. Vörös lesz, mint a rák, és földUöz csapja a zárat. A bolond is láthatja, három csavar kellett volna bele, de csak kettő van. és az a kettő sincs meghúzva. Szétnyílt két POT fája. kiugrott a rugó, ej?ért szorult ő bejülre. Nagyapó elkezd gondolkodni. Olyan ember csinálta volna a zárat. aki nem tud háromig számolni? Az nem lehet. Hazavitte volna a harmadik csavart? Ha talicskaszám vinné haza, talán azt se .venné észre senki, dehogy gyűjtögeti egyenként. Mit ls kezdene vele? Se zsebórába, se csirkekeltetőbe nem tudja berakni. Az történhetett, rajtaütött a török, menekülnie kellett szegénynek. Nagyapó hálás, a szomszédbéli szabadítók zárait sorba szétszedi, és összeszámolja, hányszor támadt a török. Mindegyikben kettő a csavar, és egyik sincs meghúzva. Elkezd fohászkodni, tíz kicsi körmét emlegeti az illetőnek. és szívből kívánja, legalább egyszer záródna rá is az ajtó. Látott ő már karón varjút. Nagyapó két házfal arrébb lakik, én a fölmentő seregben voltam a hatodik. Csak néztem. Számolgatom. hányszor láttam máikarón varjút. Ezt a fajtát hej. de sokszor! Most jut eszembe, miért mordult föl az egész város, amikor bontani kezdték a Tisza falát. Mert megszokta, és a látványt féltette? Lehet. Láthatta mindenki, nehezen állta az utolsó vizet, ki kell tehát cserélni. Azt nem hitték az emberek, hogy az új jobb lesz. Ne felej'/.ük, sok ember solí varjút látott, sok karón! Kipróbálva még nincs, de jobbnak latszik. Kiszedték a fákat? Hiába mondták szavahihető illetékesek, többet ültetnek helyettük ide is, oda is. kevesen hitték. LáttaJj ők már karón varjút. Van, aki azóta is találgatja, mikor lehet leülni a helyettesként ültetett fák árnyékábg. és azt mondja, könnyebb embereket fölültetni, mint fákat elültetni. Pedig az ember gyanakvó, mer.t látott már karón varjút. Azt mondja a meszelő mester, ő nem dolgozik tovább akkor se, ha zebraszínű marad a fal. Legföljebb akkor, ha a nyugdíjas ráterít még két rongyost. Igaz, fix összegben állapodtak meg, és semmi jele nem látszik, hogy azt meg ne kapná, ele kevés. Lássa be a kedves l^kó. ő pénz nélkül haza nem mehet. Háromnegyedét előlegben elvitte már a sarki csaposnak, üres zsebbel nem térhet haía. Van olyan keménykötésű a nyugdíjas, pvint az előbbi nagyapó, nehezei; puhul. Kijátszsza tehát az adut a meszelő mester: azt hiszi maga, kátéesz nem így csinálja? Meg mindenki? Elvállalja ennyiért, befejezi annyiért. Al^i ezt se tudja megszokni, nem e világra való. "Gondolkozzon csak hyugodtan, ő addig leszappanozza a szomszéd falát. Ha elunja a szekrény tetején való üldögélést — mert máshová leülni úgyse tud —, csak szóljon, és ő jön. De előtte megaszalja a másik szomszédot. Bolond lenne az övét is befejezni annyiért, amennyiért elkezdte. Ide is begyűrűzött a karó és a j varjú. , Annyi varjúpásztorunk nincsen, hogy mindre vigyázni tudjunk, de riasztani tudnánk őket, ha egyszerre akarnánk. Sok munkással beszéltem mostariban. mind előállt a maga házi patikájával, ha az orvosságról kérdeztem. Egytől egyig mind azt mondta, nem szabad megfizetni a trehány munkát. Jól akarsz éini? Dolgozz Jól! Olyan egyszerű, csak ki kellene egyszer mondani. Mostanában sokszor mondják. Annyi nagy energiával kimor.+ dott szót eresztünk el a fülünk mellett a varjú példázatára hivatkozva. hogy összeszamílni se tudnánk. Magyarázza a kereskedelem, azért kell sok embernek esténként — délután az még csak. nem ls este — négy boltba bemennie, amíg kenyeret kap, mert nincsen tenyér. A sütőipar igazgatója — elnézést kérek, hogy leírom minapi vitánk summázatát — zaklatásnak veszi, ha szóvá tesszük, mert állítja, hogy kenyér van. Legföljebb „kapacitásbeli problémák" vannak. Objektív karón objektív varjak is vannak. Széttárjuk a kezünket, és azt mondjuk, mi erről, kérem szépen, nem tehetünk, mert jelenlegi körülményeink ilytmek. Fordítsuk meg a képletet Nem azért nem tehetünk semmit, mert ilyenek a körülmények, hanem azért lettek ilyenek. ha lettek egyáltalán, mert valaki nem tette meg a magáét. Érdemes megfordítani néha, mert így egészen más. Mindenről eszébe jut az embernek valami, előttem most Svéda bácsi képe lebeg. Amikor leállt u falu darálójának' mozdony nagyságú motorja. és nem mozdult az istennek se, mindig őt hívták. Elkezdte sorolni: pev ró van, szikra van, komyesszió, az is van, a fene egye meg, mégse Indul. AkVor itt valami más hiba van. Búzánk is van. lisztünk is van — akkor itt valami más hiba van. Mondjuk Jci azt is: kimondhatatlanul nagy árat fizetünk, ha olyasmi nincs, ami lehetne. Ha nem csinálunk meg jól valamit, amit pedig csak jól lehet megcsinálni. Tessék elhitetni sok ezer emberrel, hogy készen van a ház, amelyik beázik. Lehet, hogy megteszi a műszaki ellenőrnek úgy is, hiszen éppen szárazság van. amikor átfutja, de ha állampolgárok sokasága másként vélekedik, és ráadásul neki van igaza, akkor ide is Svéda bácsi kellene. Generációkba ne plántáljuk bele, hogy a hitvény munkának mindenütt objektív okai vannak, mert egyrészt nem igaz, másrészt személyeknek kell elhárítaniuk, ha mégis akad valahol. Szerződése van a kereskedelemnek a sütőIparral arra, hogy az embereknek kenyeret acj. nem magyarázatot. Valaki ezt a szerződést nem tartja be. Megszegi a szerződést, pedig kenyeret kellene szegnie. Föltételezi valaki, hogy az építőipar csak beázó tetőt tud csinálni? Komoly vállalat, a puszta föltevést ls rágalmazásnak tartaná, és bepörölné az illetőt. Nem ezt teszi, mert ámbár tudja, hogy idegeket feszit és közhangulatot rombol vele. ráadásul egyszer úgyis neki kell megcsinálnia jóra, mégis gyártja gyári menetrénd szerint a beázó tetőket. Drágán, rosszul. Hess, madár! El kéne kergetnünk a varjút H. D. A

lapításának 150. évfordulóját ünnepli október 15— 17-e között a Szovjetunió egyik legrégibb, az Ukrán SZSZK egyik legjelentősebb, s a hős város, Odessza legnagyobb könyvtára: az Odesszai Állami Tudományos Gorkij Könyvtár. Az egykori városi közkönyvtár 1830-ban nyitotta meg kapuit, 1907-ben költözött át mai otthonába. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a könyvtár állománya mintegy 190 ezer kötetet tett kí, s jelentőségéhez a számszerű nagyságon kívül hozzájárult a társadalmi haladást szolgáló, forradalmi, mozgósító hatású kiadványok szép számú megléte. A könyvtár állománya alapján 1882—1883-ban illegális szociáldemokrata kiadványokat készítettek elő A rendszeres olvasás katalógusai címmel, melyek azután széles körben ismertekké és használtakká váltak. Ma a könyvtár állománya 4 millió kötet körül van. Az évi 200 ezer egységnyi gyarapodás további befogadására már készül a könyvtár mellett az új raktárépület. Féltett kincsként őrzi a múJubiláns * könyvtár zeum, a ritka könyvek és kéziratok osztálya, természetesen nem elzárva a kutatók elől, a kétezer értékes kéziratot és a több mint 7 ezer ritka kiadványt. Olyan pótolhatatlan értékeket, mint a szláv írásbeliség ezeréves emlékét és az első ismert orosz könyvnyomtató, Ivan Fjodorov, 1581-ben Ukrajnában megjelent könyvét. Külön értéket képvisel a könyvtár anyagában a tájra vonatkozó helyismereti állomány. A Gorkij Könyvtár egyben igen jelentős koordináló és módszertani központja a köztársaság könyvtáraiban folyó természettudományi és világnézeti propagandatevékenységnek. valamint szervezési-módszertani központja DélUkrajna hat területe (megyéje) könyvtári munkájának. Népgazdasági szempontból fontos szerepet tölt be a szabadalmi és technikai információs osztály. A külföldi irodalom iránt érdeklődőknek külön osztály áll rendelkezésre a Patyomkinisták terén. Számos ország könyvtárával, így a szegedi Somogyi-könyvtárral ls cserekapcsolatban áll a Gorkij Könyvtár, ezúton is építve idegen nyelvű állományát Számos értékes forrást kínál a könyvtár a két nép, de a két város történelmi, kulturális kapcsolatait kutató, feltáró szakemberek számára: Könyvek, folyóiratcikkek őrzik a többi között az egykori liceumigazgató, Orlay János, az itt koncertező Liszt Ferenc, majd Bartók Béla. s az itt dolgozó, filmező, szegedi születésű Balázs Béla. s a szovjethatalomért harcoló magyar internacionalisták emlékét. Külön katalógus tárja fel a testvérvárosi kapcsolatokat rögzítő irodalmat Az évi 250—260 ezer látogató, olvasó számára a szolgáltatásokat összesen 230 könyvtári dolgozó látja el. illetve biztosítja. Óket köszöntjük a jubileum alkalmával. kívánunk sok sikert és eredményt hasznos és nélkülözhetetlen munkájukhoz. KORMÁNYOS ANDRÁS