Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

12 Vasárnap, 1979. október 2í: Életmódunk változásairól IV. Jellemzők és ellentmondások „Ahogyan az egyének életüket megnyilvánít ják, olyanok ók maguk" • (Marx) A világgazdasági tendenciákhoz eltéphetetlen szálakkal kapcsolódó gazdasagunk helyzete termelési struktúránk módszeres elemzésére, felülvizsgálatára, a termelési kapacitás hatékonyabb felhasznalasára sarkall. A hatékonyság fokozása csak a fejlett es versenyképes technika és technológia következetesebb előtérbe állításává! es további fejlesztésével oldható meg. A munkaerőt a jövóben — ha kell átcsoportosításokkal is — a gazdaságosabb termelési agakban a hatékonyabb termelési feltételek területén kell alkalmaznunk. Az eleven munka és a már tárgyi-dologi • formát öltött munka olyan „találkoztatasára" kell törekednünk, amely korszerű és versenyképes termékekben értékesük Gazdasági értékeink késztetéseire kell szelektálni a /jelenleg még igen összelett és ellentmondásos, a manufakturális szinttől a legmodernebb, automatizált, gepi termelésig terjedő termelési szerkezetünket, s ki kell szűrnünk belőle a már gazdasagtalan megoldásokat. Javítanunk kell a munkaszervezést, a munkaidő jobb kihasználását, s hatékonyabba kell tennünk inagát az emberi munkaerőt is. A munkaerő hatékonysága pedig csak szervezettségének, fegyelmezettségének javításával, intenzitásának módszeres növelésével fokozható. • Magas színvonalú technikát csak képzett szakemberek képesek gazdasagosan működtetni. Ez nagy feladatokat ró oktatási rendszerünkre, és a szabad jdö felhasználásának is új funkciót ad. A pihenés és szórakozás mellett mind nagyobb súlyt kell kapnia a szakmai képzettség szervezett és öntevékeny gazdagításának, az egész embert, a látókör közösségi mentalitását fejlesztő művelődésnek. Marx így ír erről: „A szabad idő —amely éppúgy pihenőidő, mint magasabb tevékenységre való idő -— birtokosát természetesen más szubjektummá változtatta, és ez más szubjektumként lép be ezután a közvetlen termelési folyamatba is." A munkaidő és a szabad idő összefüggő, egymást feltételező, egymásba kapcsolódó, egymásra épülő részei életünknek, s nem csak a munkaidő van a szabad időért, hanem for- • ditva. a szabad idő is a munkaidőért. Minél inkább fejlődik az emberi munkatevékenység, minél inkább az emberi alkotóerők kibontakoztatásának tere lesz, annál inkább kibontakozik a munkaidő és a szabad idő jelzett összefüggése. Az érdekek tudatosítása. a munkahelyi feladatok meghatározása. a feladatokkal azonosuló magatartás, a feladatvállalás csak a munkahelyi közösségi élet. a szocialista demokrácia gyakorlatának erősítésével oldható meg eredményesen. A közösség ereje a közösségi cselekvésben formálódó szocialista értékrendjében, annak kollektív és egyéni vállalásában és alkalmazásában bontakozik ki. Társadalomépítésünk korábbi, extenzív korszakában — kényszerű összefüggésben körülményeinkkel — értékrendszerünkben az egyéni és társadalmi érdek elvont azonosságát, az általános érdek elsőbbségét, az egyéni érdeknek a társadalmi érdekek alá való 'rendelését, a központi utasításokat, a közösségi fegyelmet, a közösségi célok pátoszát hangsúlyoztuk, a (kötelező vagy igazi) lelkesedést ösztönöztük, a forradalmi lendületre apelláltunk. A megváltozott körülmények megváltozott értékrendet sugallnak. A szocializmus építésének intenzív korszakában az önfeláldozás helyett önkibontakozást, a személyes alternatívák és a konkrét közösségi célok egységét, az egyéni kibontakozás és társadalmi hatékonyság összhangjának érvényesítését, az egyéni képességek, alkotóerők intenzívebb kibontakoztatását, a kezdeményezést és az öntevékenységet szorgalmazzuk. „A valóságos gazdaság valamennyi egyén kifejlődött termelőereje" — írja Marx. Az egyén képességeinek szabad kibontakoztatása a szocialista közösségi ember kialakulasának feltétele. Nem gátlastalan karriercsinálást jelent, amelyben mások az egyén érvényesülésének eszközei vagy gátjai csupán, hanem eredményesebb munkát. egymást segítő összefogást. • Az életmód vál tozás ' döntő momentuma . a tevékenységi formák fokozatos átalakulása, de megmutatkozik a szabad idős tevékenységi formákban és a fogyasztási szokásokban is. A személyautók számának rohamos emelkedésével. tömegessé válásával új népszokások, belföldi és külföldi népvándorlási hullám alakult ki. Emelkedett a kiskertek, hétvégi házak, üdülök száma. Nőtt a tartós, nagy értékű fogyasztási cikkek vásárlása. A háztartások négyötöde rendelkezik hűtőszekrénnyel. tévével. 1950—1978 között 1 673 000 lakás épült, s a száz lakásra jutó népesség 387 főről 284 főre csökkent. A nagy állami lakásépítési erőfeszítések mellett igen jelentós a magánerőből történő építkezés is. A családok, egyének boldogulása széles társadalmi méretűvé vált hazánkban. A kettős — a fő hivatású. illetve mellékes formából vagy formákból történő — jövedelemszerzés elterjedtsége segíti ezt a folyamatot. A jövedelemszerzés és kiegészítés nyitottsága mögött fontos társadalmi érdekek húzódnak meg. Az ipari rendeléseket túlmunkában vállaló tudóskollektíva, a különórákat vállaló tanár, a szolgáltatási feladatokat munkaidő után ellátó munkás, a maszek építkezéseket is végző építőmunkások, az igen elterjedt mezőgazdasági jellegű kiegészítő jövedelemszerzést végző dolgozók erőfeszítéseire igen nagy szüksége van társadalmunknak. Hiba lenne lemondanunk az ilyén formákban. arányosan kibontakozó erőfeszítésekről — és nyilvánvalóan hasznos eredményeikről. A fő- és mellékes forrásokból táplálkozó életszínvonal mögött azonban számos ellentmondásos tendenciát is felfedezhetünk. Egyik ilyen tendencia, hogy sokaknál az életkörülmények normális javítására irányuló törekvésekben' előtérbe kerül a szerzés buzgalma, és gyakran átcsap a már-már minden áron való harácsolásba. a bírálható. mármár társadalomellenes eszközök és módok alkalmazásába. Az értelmes munka, a képességek-ismeretek fejlesztése helyett a pénz eszközből alapvető céllá válik, a munkában ..a fő válik mellékessé és a mellékes fővé", „kaparj kurta, neked ís jut" mentalitássá deformálják az életkörülmények lehetséges javítására irányuló társadalmi erőfeszítéseket. Széles társadalmi körben, különösen a munkájukat hivatásként végző rétegekben, mind általánosabbá válik az a pozitív tendencia, hogy fizetésüket a személyiség kibontakoztatása és az. alkotó tevékenyság természetes eredményének és feltételének tekintik. Fogyasztási szokásaikat munkaszokásaik alá rendelik, mint annak szükséges előfeltételét. Gyakran lemondással is jár sajnos ez a magatartas, B ínég inkább hangsúlyozza annak a szükségességét, hogy a végzett munkát valós eredményeiért, és mindenkor az. eredmények függvényében kell díjaznunk. Különösen nagyobb - jövedelmű rétegeknél terjedt el. és napjainkban különösen erös viszolygást kelt az úgynevezett „presztízsfogyasztás", amely nem a személyiséget valóban jellemző szükségletek autonóm kielégítését biztosítja, hanem a divat nyomására a vásárlások a státus .hangsúlyozását, a hivalkodást szolgálják. • Általánosabb gond. és az életmód fejlesztésének talán legnagyobb problémája, hogy az életkörülményeit javulása és a kulturális felemelkedés nyitott lehetőségéinek időszakában is aránytalanul alakult több társadalmi rétegben az anyagi és a szellemi értékek iránti kereslet. Az anyagi javak elsajátítására irányuló társadalmi méretű törekvéseket nem kisérte megfelelő arányban a kulturális értékek keresése, a művelődési tevékenység. „Többet költünk alkoholra, mint kulturális cikkekre". A nagy társadalmi átrétegződési folyamat nyomán, az új tevékenységi körökbe, új életfeltételek közé kerülő tömegeknél a korábbi, viszonylag zartabb közösségek és tradicionális értékrendszerük felbomlása nyomán, lépéskényszerben, jellemző tendencia az életmódminták keresése. Így van ez az ifjúság széles rétegeinél is. Segítő orientálásuk, de az életmódváltozások ellentmondásai is feltétlenül szükségessé teszik, hogy egyértelműbben mutassunk rá: milyen értéket miért támo-» gátunk, mit miért ellenzünk, mit tekintünk kényszerű útitársnak, kísérőjelenségnek, átformálandó körülménynek, meghaladandó lépcsőfoknak. összefüggéseikben, társadalmi fejlődésünk alapvető folyamataival való kapcsolatukban kell látnunk és láttatnunk az életmódváltás különböző jelenségeit és tendenciáit. A fejlett szocialista társadalom építésében, az elért életszínvonal védelmére és lehetséges módszeres javítására irányuló törekvéseink mellett, az egyének és közösségek életvitelének tudatosabbá tétele a célunk. Olyan életmód autonóm kialakítása. amely értő módon a kimunkált emberi értékek mind nagyobb körére terjed ki, s megteremti az anyagi és szellemi jólét egyén t-közösséget gazdagító helyes arányait. Olyan szocialista ember az ideálunk, aki egyéni fejlődésében képes valóra váltani a társadalmi fejlődés nyomán történelmileg és társadalmilag kínálkozó emberi lehetőségeket. Sajátjának érzi, kezdeményezéseivel gazdagítja a munkát. Fejleszti ismereteit és képességeit. Nyitott az emberi kultúrára. Gazdag szükságletstruktúrát épít ki és realizál. Közösségi elkötelezettséggel dolgozik életfeltételeinek további bővítéséért. a szocialista életmód javításán és általánossá tételén. Fellép a torzulások ellen, tudatos törekvéssel dolgozik az ellentmondások leküzdéséért Életmódváltozásainkban már kibontakozóban van ez a szocialista ember, dolgozzék akár gyárban. akár termelőszövetkezetben, akár kutatóintézetben, vagy társadalmunk más területén. BESENYI SÁNDOR Megkérdeztük... Tanulással emelkedni f Polner Zoltán Osz Az utak fölött már égnek az alumíniumszínű rét fái. Lombjukban a tegnap lángolva lement nap vörheny tüzét látni. A mezőkön most fémes hűvösség zuhan a füvekre. Tűnődik az erdő homlokán didergő ökörnyál ezüstje. Kötésig sűrű ködben a fák bikái gőzölögnek. Teliholdra várnak s az őszi határnak vadul nekitörnek. Napimádó bokrok, füzek úsznak a folyón lassan délre. Zokogó szél támad akár egy madár halk riadt szívverése. , n zerettem volna én rögtön to^ vább tanulni, amikor clvégeztem az általanost. Hatan vagyunk testverek, nem mondhatok mást, a körülmények nem engedték meg. Sokan mást mondanak erről, mert ha nálunk mindenki tovább tanulhat, milyen lehet, aki nem akkor tanul, amikor egyik iskolából léphet a másikba. A fiatalnak az a dolga, hogy tanuljon. Erre mondom én, hogy hatan vagyunk testvérek. Nekik is, nekem is pénzt kellett keresnem. És közben leérettségiztek ők is. Most vagyok negyedikes. Tanultam én rögtön, a fölemelt tananyagú szakmunkásképzőben. Jól jártam vele, mert kihagyhattam két osztályt a szakközépből, mindjárt a harmadikkal kezdhettem. Nehéz volt az első év, dolgozni is. túlórázni is, tanulni is; igen sok. Most vagyok húszéves, élni is akarok, ezt dz időt se akarom elsiratni később. Mire jó gz érettségi? Amikor kicsi voltam, mindig varrtam a ruhákat a babámnak. Magam választottam, hogy megtanulok varrni, egy szóval se mondom, hogy nem szeretek, de egy egész életet úgy elképzelni, hogy benne ülök a szalagban, ahhoz az én fantáziám kicsi. Nem tudom, mit érne az érettségi, ha itt akarnék maradni a mostani helyemen, de azt tudom, merre vihet az út. Tovább kell tanulnom még utána is. Vagy nyelveket tanulok — az angol is, a német is tetszik —, vagy technikusi vizsgara megyek. Nem tanultam még se angolt, se németet. biztosan sokan vannak, akik előttem járnak, de kitartok, ba belevágok. Azt se nagyon találgattam még, mit kezdhetek veie, tolmácsnak, fordítónak vagy üzletkötőnek csak elmehetnék, illetve ilyen munkán talán, itt is maradhatnék. Elvállalom, hogy minden kérdésére felelek, amit a fiatalokról föltesz. de csak a magam nevében. Ha a fölnőttek között van Kossuth-díjas is, meg olyan is, akire tegnap mondták ki a halálos ítéletet, miért éppen nekünk, fiataloknak kellene egyformáknak lennünk. Igaza van. valóban, mondja a maga korosztálya, az a legnagyobb bajunk, hogy sok a pénzünk. Jól keresünk, és nem tudjuk értelmes dolgokra költeni. De csak az az igaz benne, hogy mondják, mert nem ez a , bajunk. Az én fizetésem kétezer-ötszáz forint. Ifjúsági takarékba teszek ötszázat. hazaadok hatszázat, a többiből ruházkodom, és élek. Aki végiggondolja, már nem mondja, hogy jaj de sok a pénzem. Ahol egyszerre nyolc liter levest fűztünk, ahol naponta hat liter tejet és két kiló kenyeret vettünk, ott nem nagyon tanultam én meg, hogyan kell elszórni a pénzt. Jól mondja, a szabad időnk is sok. avval se tudunk mit kezdeni. Ezt is szokták mondani. Nézzen szét a fiatalok között, de úgy, hogy észre is vegye, amit lát! Közülük a legtöbb tanul. Sok van. aki dolgozik, és úgy tanul. Ne mondjon róluk senki semmi rosszat! Abban magának van igaza, hogy nem mind ilyen. Van, akinek pénze is sok van, és valóban herdálja, olyan is van, akinek ideje van rengeteg, és nem tud vele értelmesen mit kezdeni, és az is igaz, hogy ezek viszik a hangot, de ne féltsen bennünket, a mi korosztályunk el tud igazodni közöttük. Most nagy dolgot mondott, mert ezt én se értem. A maguk idejében még csak beszéltek róla, hogy a próbaházasság lenne a jó. hátha jobban megismernék egymást a fiatalok, mielőtt egymáshoz kötnék az életüket. Ha nem kertelünk, a mi időnkre ez már megvalósult. Vadházasságnak mondjuk. A maga korosztályának a régi elképzelés szerint csupa boldog házasságnak kellene következnie, de láthatja, nem az lett. Vagyunk egypáran, akik valósággal félünk a férjhez menéstől. Ne ingassa a fejét, és nc mondja, hogy egy húszéves lány legyen optimista é6 bátor, mert az a húszéves lány annyi fölborult házasságot lat maga körül, hogy beleszédül. Pedig elhiheti, mind boldog akart lenni, és mindent elkövetett érte, hogy az is legyen. Így sikerült. Nem hiszi? Na, abban igaza van, hogy a kettő közül az egyik nem mindig úgy akarja. Nem tudnék arra válaszolni, hogy elvált férjhez hozzá rnejinék-e vagy nem, mert általában vett férfi nincsen. Azt azonban bátran mondom, senkivel nem jutnék addig, hogy miattam váljon el. hogy miattam hagyja el tulajdon gyerekét- Az a család, amelyben én fölnőttem, ezt a lépést nem ismeri. Ebből mar ki lehet találni, milyennek képzelem el a magam családi eletét. Arra se tudok én felelni, miért mennek sokan, inkább idősebb férfihez. Aaért, mert lakása van. autója van. jó állása van? Lehet, hogy azért. Az is lehet, hogy a korban hozzánk illók nem eleg komolyak. Az élet rendje mégiscsak az, hogy a mi korosztályunk legföljebb a közvetlenül előttünk járók között keresse éle.te párját. A magam véleménye? Az idősebb férfiak, akiknek valóban van autójuk is, lakásuk is, állásuk is, és közülünk. válogatnak, sokszor könynyelműbbek, mint mi vagyunk. Hamarabb otthagyják a lányt, ha nem egészen úgy akarja. Ha bajban marad, akkor is. Nc kezdjen el sajnálni. ne mondja, hogy rossz lehet nekem, amiért ennyiféle ízem pántom van. Vagyok én annyira vidám, hogy nem kell sajnalni. Járok diszkóba; ide-oda, mint a többi. Mi a különbség? A tőb- _ biek is azt mondják, egyszer va-' gyünk fiatalok, azt mondom én is.' De ezt az egyet ne rontsuk el! öregek is egyszer' leszünk, lehet, hogy jóval tovább, ennek a levét igyuk később is? Főreszortos vagyok a szalag végéit, ahány kabátot én kiadok u kezemből, annyi a teljesítményünk. Ide állandó ember kell, akinek nincs gyereke, és nem szokott beteg lenni. Rajtam is múlt, ha nem volt meg a tervünk. Ha kimegy az ember levegőzni. kicsit mozogni, mert nem bírja az állandó ülést, és elfelejt visszajönni idejében, akkor úszik az egész szalag. A szövetkezethez ragaszkodom, összenőttem vele. Sok haszna vap. hogy tagja vagyok. 'Kaphatok üdülési beutalót, a nyereségen is meglátszik, és a szólási jogban is érvényes. Föl . még nem szólaltam egyszer se. nem is tudom elképzelni, hogy fölállok, és mondom. Nem szoktam én sokat beszelni. Nekem úgy jó minden, ahogy van. Ha mégse jó? Odamegyek a közvetlen főnökömhöz. megbeszélem vele. Olyan még nem volt. hogy ne értettük volna meg egymást. Mit csinálnék, ha technikus lennék? Az se biztos, hogy lehetnék. A szövetkezetnek kell javasolni. és csak akkor javasol, ha szüksége lesz rá. Ha kiderül. hogy nem kellek, ülök tovább a gép mellett, és tanulok tovább. Arra nem gondoltam, hogy elmegyek, de az.t tudom, hogy a magamfajta csal: tanulással emelkedhet följebb. Megakadt a szeme rajta, hogy a szalag mellett csak nők dolgoznak? Ha én ehhez akármit is mondanék, azt hinnék, valamelyik férfi helyére pályázom. Vegye úgy. hogy eddig jutottunk az emancipációban: jogunk van csak nekünk dolgozni fizikai munkán. Többet kellene tanulnunk, azt hiszem. Varrni otthon is szoktam. Nagy a család, azért tanultam, legyen valaki édesanyámon kívül is, aki tud varrni. Másodikos voltam. amikor a gépet kaptam. Ötös lett a bizonyítvány, több az ösztöndíj, abból vettük. Mikor forog legjobban? Amikor az én ruhám készül. (Elmondta Blrdélyi Klára. a szegedi ruházati szövetkezetben.) HORVÁTH DEZSŐ t