Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-12 / 239. szám

4 Péntek, 1979. októbet 12: postaláda társszerzőnk az olvasó A héten Is bőségesen érkezett levél Postaláda-rovatunk címére. Olvasóink észrevételeit, írásos üzeneteit olvasva (eltűnt, hogy ezúttal a javaslatok és a panaszok megfogalmazása mellett igen sokan foglalkoznak az emberi magatartásformákkal. Van, aki felháborodásában fogot tollat, soraiból megdöbbenés sugárzik: „Ha nem magam tapasztalom, cl sem hiszem, hogy ilyesmi megtörténhet." Másak éppen ellenkezőleg, meghatottan számolnak be kellemes élményeikről, dicsérve azokat az embertársaikat, akik „emberségből jelesre vizsgáztak", akik nem fontolgatják, megért. vagy sem. önzetlenül segítenek a bajbajutottakon, akik szabad idejük óráit társadalmi munkában töltik. Szóval. Ilyenek vagyunk a „tükörben", jók és rosszak, megérlöek és türelmesek... A jelzőket még sorolhatnánk, de nem mondunk el mindent előre, „beszéljenek" inkább a levelek! Itt van az ősz Itt van az ősz. itt van újra. és menetrend szerint érkeznek máris a sártól, a járhatatlan utaktól félő emberek sorai szerkesztőségünkbe. A Vadas Márton utca lakói, szám szerint negyvennégyen írták alá a következő levelet: „1978 őszén kellemes meglepetésként olvastuk a hírt: szilárd útburkolatot kap többek között a Vadas Márton utca ls 78—79. években. A munka elöljárójaként 79 tavaszán a szükséges vízvezetékcsere munkálatait megkezdte a vízművek. Ez elég vontatottan, de elkészült n nyár eleiére. Nemsokára a Vadas Márton utca elején hozzáláttak a földmunkákhoz, és a burkolat készítéséhez. A munka lendületesen és jól ment. de csak a Csap utcáig! Sajnos megdöbbenve kellett tudomásul vennünk, hogy a munkások és a gépek elvonulnak. Kérdésünkre azt válaszolták, hogy legyünk türelemmel, majd visszajönnek. A Benczúr Gyula utcában folytatták a munkát. Gyalulták és hordták a földet. Mi tovább bíztunk és vártunk, hogy visszajönnek. Sajnos a nyárnak vége! Az ősz a nyakunkon van, beáll az esős idő. és lassan a tél. Az utcánk eddig is alig volt járható! De a mostani ősztől, téltől fokozottan félünk előre is. Ugyanis tavasszal a vízművek csőfektetései súlyosan megrongálták az utcánkat Nagy gödrök, lyukak keletkeztek. Sok az Idős és beteg ember az utcánkban, az orvos is rendszeresen jár mozgásképtelen betegekhez, a mentők nem tudnak bejönni az utcánkba. a téli tüzelőt szállító kocsik sem — az utcánkon keresztül jutnának az emberek legközelebb a tápéi újtclepülésre! Nem kérünk mást csak azt, hogy legalább eredeti állapotára állítsák vissza utcánkat. a tél beállta előtt!!!" Becsületes megtaláló kerestetik Október 9-én reggel negyed 7 körül a Marx téri épülettömb alatt levó élelmiszerboltból az újságoshoz mentem, amikor bórből készült téglalap alakú kézitáskám szatyrom mellől kicsúszhatott a kezemből — írja Nagy Andrásné, Szeged, Párizsi körút 29. szám alatti lakos. — Az elveszett táskában 700 forintom, buszbérletem,. a vállalati igazolváUgyanarról — kétféleképpen Hétről hétre rendre megérkeznek szerkesztőségünkbe azok a levelek, melyek az utcák, terek, parkok elhanyagoltságát teszik szóvá. A rendetlen embereket ostorozó levelekből ismét kaptunk, hármat is. S ahogy az lenni szokott, a levélírók megintcsak azt Javasolják ha. kell, társadalmi munkában tegyük rendbe környezetünket. A javaslatot általában kommentár követi, miszerint pusztába kiáltott szó. mindenki félrevonulj ha ez ügyben kellene valamit tennie. Nos, valóban így van? Mielőtt válaszolnánk, lássuk az alábbi két levelet: „Szeptember 22-én kifüggesztették a lépcsőházban — írja Fejér Györgyni, a Retek utca 3/A alól — n lakóbizottság elnökének a felhívását, hogy városunk felszabadulásának 35. évfordulójára társadalmi munkában tegyük rendbe a környező teret, házunk környékét és a játszóteret Én és férjem eddig mindig részt vettünk a közös teendőkben, de most — korunknál fogva — úgy gondoltuk, nyugodtan elmehetünk az orvoshoz, hisz bizonyára bőven lesznek nálunk fiatalabbak, akik vállalkoznak erre a nagyon ls Időszerű munkára. Hazatérve megdöbbenten láttuk, hogy a szemét nagy része változatlanul a helyén van, és alig-alig látszik nvoma a takarításnak. Érdeklődésünkre megtudtuk. hogy bizony Igen gyéren jelentkeztek a munkára, így az eredmény is csak olyan lett, amilyen. Es még valamit: ha netalántán akadna, aki az elejtett szemetet a hulladékgyűjtőbe akarná dobni, hát azt a 322-es ház előtt nem tudná megtenni, mert még az ünnepi játékok kezdete előtt elvitték a szemétgyűjtők azzal, hogy az ide már nem felel meg. Ígérték, hoznak egy másikat, nagyobbat. Az ígéret azóta is csak ígéret maradt Elég kár, mert talán a szanaszét dobált szemetet — a szeméttartó helyét a gödröt ls jócskán megtöltötték már vele — talán a tárolóba dobták volna az emberek. Az autótulajdonosokról is szólni szeretnék. Hogy azt a tenyérnyi pázsitos területet felszántják a kerekek. azt már megszoktuk. S hogy minden héten, főleg hétvégeken, az autómosások idején bokáig járunk a habos lében, és kerülgetjük a gumicsöveket, még ezt is ki lehetne bírni. Ami azonban egy-egy ilyen tisztogatás után marad, már tényleg tűrhetetlen. Az autótulajdonosok piszkos, olajos rongyokat, papírt, műanyag flakonokat dobálnak szét." Szól még levélírónk a Csillag téri .buszmegállóban széthajigált cigarettavégekről, az erkélyekről ledobált, a liftekben szétszórt csikkekről is. Méltatlankodva ecseteli, hogy akadnak lakók a tízemeletesekben, akik az elhasznált tárgyakat, üvegeket, dobozokat, eltörött gyerekjátékokat a szemétledobó helyiségekben halmozzák fel, mert arra már lusták, hogy a kacatokat a kukába dobják. „Bár tudom, hogy semmi újat nem írtam, mégis papírra vetettem soraimat, abban a reményben, hogy egyszer talán mégiscsak lesz foganatja a sok prédikációnak." Ugyanehhez a témához csatlakozik G. I. Brüsszeli körúti olvasónk levele: Tarjánban, a Víztoronynál szép, és fölöttébb hasznos épület áll a fák között, a szakorvosi rendelő. A nagy forgalom miatt sok hulladék keletkezik a rendelőben és a gyógyszertárban, a használat után eldobható tűket, fecskendőket, ampullákat a kukákba dobják, a környékbeli gyermekek nagy. örömére. Gyakran lehet látni őket az eldobott tárgyak után, a szemétben turkálni. Csak az a furcsa, hogy senki nem szól rájuk. Már csak három hónapig tart a nemzetközi gyermekév. Ha most is ilyen közönnyel viseltetnek a szülők, a parkőrök, a járókelők a gyermekekkel szemben, s nem figyelmeztetik őket az efféle „szórakozás" veszélyeire, mit várhatunk később? Közönyről, érdektelenségről szóltak az iménti levelek. de mielőtt levonnánk a végső következtetést lássuk egyik tarjáni olvasónk sorait is: „A tarjáni 513-as épületben lakom. A 72/4-es számú lakóbizottság megbízottjaként végzek társadalmi munkát. Ezúttal arról szeretnék szólni, hogy a Hazafias Népfront tarjáni szervezete hazánk felszabadulásának évfordulójára meghirdetett egy környezetünket szépítő akciót. A mozgalomhoz az 512-es és az 513-as épület lakói szinte egy emberként csatlakoztak. Legalább 30 lakótársunk nevét tudnám itt felsorolni, köztük nyugdíjasokat, kisgyerekeket, többgyermekes szülőket, akik nagy kedvvel serénykedtek a takarítási munkákban. Két csoportban dolgoztunk, szombat délutánt fél 5-től és vasárnap reggel 7 órától. (Október 6. és 7-én.) A társadalmi munkások rend betették az előkerteket, a mögöttünk levő játszótérről minden papírt és egyéb hulladékot őszszegereblyéztek, egy csomóba gyűjtöttek. Még a járdát, is lemosták a rárakódott sártól. A munkálatokban a házfelügyelőnőnk is részt vett. Ezeket a sorokat azért írtam, hogy okuljanak belőle mások, lám, így is lehet. Nem csekély dolog ez, hisz az évek során szinte alig találkozok mindig rohanó embereket ilyen szép számban efymás mellett látni, dolgozni a közös célért, Jóleső érzés." Gyermekműsor, felnőtteknek nyom, s egyéb apróságaim voltak. Nagyon kérem a becsületes megtalálót hogy a táskát — jutalom ellenében — juttassa el lakáscímemre, mivel az elveszített összegre november 2-ig, megélhetésem biztosítására lett volna szükségem. Egyéb jövedelmem nincs, mert a párom katona, és ezt megelőzően egy hónapig voltam betegállományban. „Vasárnap moziba mentünk 5 éves kis húgunkkal, hogy A dzsungel könyve címú filmet megnézzük. Legnagyobb megdöbbenésünkre a filmhíradó után egy, a nemzetközi gyermekév alkalmából készített összeállítást mutattak be, melynek láttán kissé alábbhagyott az előadás előtti örömünk. Ezek a képsorok elgondolkoztatóak voltak, a nézőtéren ülő felnőttek számára, de semmi esetre sem a rajzfilmet váró óvodásoknak és kisiskolásoknak. A vászonról ugyanis nemcsak békésen játszó, vidáman éneklő, hanem éhezó, rettegő, háborúban megnyomorodott gyermekek tekintettek ránk. Ügy gondolom. hogy jobban meg kellene fontolni, mikor és milyen filmet vetítsenek." Eddig a levél, melyet Nagy Katalin és testvére küldött Autóbuszon, trolin „Nyolcadik hónapos terhes vagyok. A 17-es autóbusszal járok Tarjánból Újszegedre dolgozat Mostanában, noha minél inkább szükségem lenne rá, soha nem adják ál a buszon a helyet. A legelszomorítóbb, hogy legutóbb — három alkolommal -— főiskolai hallgatók nézték végig közömbösen, s termeszélesen ülve, hogyan rángat a busz és hogyan lökdösnek a tömegben. Az egészben az a legelszomorítóbb, hogy ezek a lányok pedagógusok lesznek. Nem valami megnyugtató érzés arra gondolni, hogy ők, ilyen tanár nénik fogják majd oktatni esetleg az én gyermekeimet is. Azt hogy nevelni, már nem is mondom. Hogy udvariasságra nevelni, végképp nem, mert ezek után ezt semmiképpen nem várhatom tőlük." — Kovács Andrásné tarjáni levélírónk soralt Idéztük. És következzék egy trolis történet, melyet, Nagy Ferenc, József Attila sugárüti levélírónk hozott tudomásunkra: „Október 1-én Üjszegedre Indultam hároméves unokámmal. A Bartók Béla téren felszálltunk az 5ös jelzésű trolibuszra. Rövid idő múlva el is indult Ama Jóslka utcánál nem fordult a híd felá hanem továbbhaladt a Jósika utcába, majd az utca derekán megállt az ajtó kinyílt valaki leszállt. Ezt látva — a hátsó ajtó közelében ültem — felugrottam, jeleztem, hogy leszállnánk unokámmal mi is. Az ajtó nem nyílt. Szaladtunk előre az első ajtóhoz, erre az ís becsukódott, és a trolibusz elindult. Más választás nem lévén, úgy döntöttem, kimegyünk a végállomásra, majd onnan visszajövünk. Rajtunk kívül még két hölgy volt ezen a járaton. Szálljanak le! — mondta a veiető, mert a kocsi kiáll, nem megy vissza. Hogy tökéletes legyen a boldogságunk, jött az ellenőr. Nekem és az Idős hölgynek bérletünk volt De a másik hölgy a Bartók Béla téren, felszálláskor lyukasztott jegyet, ezt be ls mutatta. Az ellenőr erre felszólította, hogy szálljon le, vegyen egy másik jegyet, és különben is megbüntetik. El is kérte tőle a személyt Igazolványt, feljegyezte az adatokat. Még megjegyezte, hogy várhatja a büntetést. Miért? Vajon kinek jár a büntetés?" felkerestük a Kereskedelmi Felügyelőség vezetőjét, aki azt a választ adta, hogy figyelembe véve azt a tényt, miszerint a szegedi üzletekben egy és ugyanazon vállalat forgalmazza a kérdéses lakatot, semmi nem indokolja az árkülönbözetet. Valahol tehát mindenképpen tévedtek. Ilyen ls ritkán adódik, egyik levélírónk, akinek észrevételét „Csak pénzkérdés lenne?" címmel szeptember 28-lkl összeállításunkban közzétettük. ismét felkereste levelével szerkesztőségünket, ezúttal azért, hogy tudassa velünk, tévedett. „A mai napon felkeresett a szervizállomás vezetője és nagyon kedvesen tájékoztatott, hogy félreértés történt. Ezúton kérek elnézést tévedésemért. A TI p-top ragasztónak ugyanis, mint megtudtam, két fajtája ismeretes, s mindkettőt egyforma méretű és címkéjű dobozban árusítják, a ragasztó közötti különbséget csak egy szám Jelzi. Az egyik 65, a másik 99 forintba kerül. Mi, amint az később kiderült, az utóbbiból vásároltunk, tehát nem történt visszaélés a benzinkútnál. Mentségünkre szolgáljon, hogy két egyforma dobozról van szó, és nekünk erre senki nem hívta fel a figyelmünket. Ha akkor tájékoztattak volna bennünket, biztosan nem írom meg korábbi levelemet. Tehát mégegyszer elnézést kérek a tévedésemért" — írja Papdi Jánosné, Bérkert utcai lakos. „Nyugdíjasok vagyunk, amíg az idő engedi, lent vagyunk a Tiszán, várjuk a horgász szerencsét — írja Galiba József, Párizsi körüti lakos, horgásztársai nevében. — Sajnos, az úszóházakon túl nagy a zsúfoltság, ott már nem kaptunk helyet csónakunk tárolására. így a / csónakot szezon végén haza kell szállítani, örültünk és gyönyörködve. figyeltük a partfal építését csak azért aggódunk, mert nem gondoltak ránk. hajótulaidonosokra: nincs egy lejtős lejáró, ahol kiskocsival megközelíthető lenne a víz. s ahonnan a csónakot könnyen vízre bocsáthatnánk." Levélírónk észrevételével felkerestük az ATIVIZIG illetékeseit akik tájékoztatásul közölték, hogy a Baián látható kövezettlejtős lejáróhoz hasonlót később sem találnak a partfalon a csónaktulajdonosok. Vigaszukra szolgáljon, hogy a Lenin körútról — az új Hungária Szállodától — az alsó rakpart bármllven járművel könnyen megközelíthető, s az alsó támfalról már különösebb nehézség nélkül vízre tudják emelni a hajót, éppúgy, mint korábban. Köszönet szerkesztőségünkbe. Soraik elgondolkodtatóak, de talán nem tévedünk, amikor azt feltételezzük, hogy levélíróink észrevételével nem mindenki ért egyét. Mert nem ritkán hallani, a mai gyerekeket már nem lehet csak mesékkel „etetni". Talán nem is árt, ha megtudják, sok kis társuk szerte a világban korántsem él olyan jól, békés, nyugodt körülmények között, mint ők. Persze, azt már vitatni lehetne, vajon hanyadik életév az, amelynél elérkezettnek láthatjuk az Időt az efféle felvilágosításra. De ha úgy érezzük, még korai, s óvnunk kell a kicsiket felzaklató, kellemetlen benyomásoktól, legyünk következetesek, és otthon is válogassuk meg. milyen tévéműsort engedünk végignézni a gyerekeknek. Fürtön Jánosné, a szóregi II. számú napközi otthonos óvoda vezető óvónője ezúton mond köszönetet azoknak az intézményeknek, vállalatoknak és szocialista brigádoknak, akik 110 ezer forint értékű társadalmi munkájukkal szebbé és kényelmesebbé tették az óvodát. Kérésének eleget téve felsoroljuk a közreműködőket: 600. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, Ifjú Gárda Intézet, BUDALAKK, DÉLÉP, az egyik nagykereskedelmi vállalat — a pontos címet az óvónő nem közölte levelében, de az érintett vállalat nyilván magára ismer —, Tisza—Maros-szög Mgtsz. Szegedi Állami Gazdaság. Városgazdálkodási Vállalat, Szegedi Nyomda. A nyugdttas hét alkalmából a Hazafias Népfront, és a Szakszervezetek megyei Tanácsa színvonalas műsort rendezett a nyugdijasoknak. A figyelmességért és a kellemes élményért ezúton mond köszönetet Farkas Józsefné Vedres utcai levélírónk. És még egy köszönet: öze. Bernáth Józsefné (Dorozsmai út 90.) sorait Idézzük: „Szeptember 26-án délután a 13 óra 20 perces R 12-es autóbusszal mentem dolgozni. A buszon rosszul lettem, s a gépkocsivezető készségesen segített. Hogy minél előbb orvoshoz Jussak, bevitt egészen a tejüzem udvarába. Ezúton szeretném megköszönni, hogy noha ez már igazán nem volt kötelessége, emberségből jelesre vizsgázva, segített rajtam." Válaszol az illetékes Röviden Nemrégiben az Anna-kúti Vas-múszaki boltban vásároltam egy Yeti elnevezésű lakatot, 131 forintért. Nem sokkal később ugyanilyen lakatot pillantottam meg a Lenin körúti vas-műszaki üzlet kirakatában. Ott már 121 forintért kínálták. Tíz forint árkülönbözet. Hogyan lehetséges ez? — kérdezi S. B. olvasónk. A kérdéssel Szeptember 14-iki összeállításunkban Hiánycikk? címmel megjelent Kiss Kálmán tarjáni olvasónk észrevételét tartalmazó írásunkra a Volán 10. sz. Vállalattól válasz érkezett: „A Víztorony téren levő bérletárusító hely nem állandó pénztár, csak a tárgyhó utolsó munkanapján és a következő hónap első hat napján árusí. tunk Itt bérletet. Valamenynyi napon — vasárnap is — reggel 9-től délután 0 óráig. Ennél hosszabb nyitvatartási időt nem tudunk biztosítani. Tájékoztatásul közöljük még, hogy Szegeden már augusztus 25-én megkezdtük a tanuló bérletigazolványok ér. vényesítóeét az autóbusz, pályaudvaron és a Volán u: ;zésl Irodában. Azok az utasok, akik csak bérletjegyet kívánnak váltani, e két helyen kívül felkereshetik még az SZKV bérletárusitó pavilonjait is, ahol minden hónap 25-től kezdve lehet a következő havi bérletjegyeket kiváltani. A bérletárusitók kellő mennyiségű nyomtatvánnyal rendelkeznek, de ezeket a nyomtatványokat naponta kel dolgozóinknál? magukkal vinni, előfordulhatott, hogy a nyitvatartási Idő lejárta előtt 10—15 perccel már elfogyott az igazolvány. Dolgozóinkat figyelmeztettük. hogy a jövőben nagyobb gonddal készüljenek fel az árusításra." A Valami hiányzik címmel, szeptember 29-én megjelent olvasói levélre Dékány László, a Csongrád megyei Vendéglátó Válalat igazgatója válaszolt: „A tényállás megálapítására körültekintő, és alapos vizsgálatot végeztünk. A tisztánlátás érdekében előre rögzíteni kell hogy a levélíró és az egység dolgozói között kialakult feszültség oka a közös használatú udvar. Az előfizetéses étkeztetést naponta 80-100an veszik Igénybe, az emberek sorban állva várják kiszolgálásukat. A két ajtó közelsége miatt a jelenlegi körülmények között szó sem lehet a bejáíat elhatárolásáról. A vállalat fejlesztési programjában a Tiszavirág zónázó átalakítása 1981-ben szerepel. A zónázóban dolgozó munkavállalóink — mert ezt ls le kell szögezni —, mérhetetlen türelemmel viselik el idős levélíróik rágaL mait... Semmiképpen nem vagyunk hívei annak, hogy elvtelenül védelmezzük dolgozóinkat. de ebben az esMben visszautasítjuk a rágalmakat amelyekkel őket illrtlk. Válialatunknál gyakorlat, hogy időt. fáradtságot nem sajnálunk, amikor a panaszok, bejelentések kivizsgálásáról van szó..., 1981-ben az átalakításkor módot találunk arra, hogy a Jelenlegi ételkiadás helyét megváltoztassuk, és akkor a mostani napi egy óráig tartó kellemetlenség mindkét fél számára elkerülhető lesz." összeállította: Ladányi Zsuzsa