Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

Vasárnap, 1979. október 7. 89 Életmódunk változásairól III. Társadalmi struktúra és életmód i ^Ahom/an az egyének életüket megnyilvánítják, olyanok ök ma­guk." (Marx) Szocialista forradalmunkban olyan társadalmi viszonyokat, és ezek révén olyan társadalmi struktúrát bontakoztatunk ki, amely megnyitja az utat az em­beri értékek béklyók nélküli gazdagításához. a személyiség szabad fejlődéséhez. Társadalmi viszonyaink kereté­ben gyökeres társadalmi át­rétegződés és új társadalmi struktúra bontakozott ki az el­múlt évtizedekben hazánkban. Az aktív keresők kőzött az 1949­es 38,8 százalékról 1978-ra 59 százalék fölé nőtt a munkásosz­tályhoz tartozók aránya. A pa­rasztság 51 százalékos részesedé­se pedig 13.1 százalékra csök­kent ez idő alatt. A szellemi dol­gozók részaránya 8,3 százalékról 24,4 százalékra emelkedett. A kisárutermelők hányada az aktív keresők között 8,1-ről 3,3 száza­lékra csökkent. Az aktív keresők osztály- és rétegtagozódásában végbement változások jelentős életmódváltozással jártak együtt Százezrek kerültek a mezőgazda­sági termelésből az iparba, és változott meg ezzel munkájuk jellege, s alakult át ennek nyo­mán életmódjuk. * A munkásosztály átalakulásá­nak fontos jelzői az alábbi ösz­szehasoiilítások- A munkások foglalkozási minőségének változá­sa nyomán a szakmunkások rész­aránya 1949-ről 1977-re 29,5 szá­zalékról 41,5 százalékra, a beta­nított munkások aránya 13.7-ről 35 ázázalékra, a termelés közvet­len irányítóinak hányada 3 szá­zalékról 3,5 százalékra emelke­dett. Csökkenés csak a segéd­munkás kategóriában következett be, 53,8 százalékról 20 százalék­ra. A munkatevékenység átala­kulását, a szakmai képzettségi szint emelkedését olvashatjuk ki ezekből az adatokból. De a mun­kásosztály iskolázottsági színtje is számottevően javult az elmúlt évtizedekben. Javult, de ez nem jelenti, hogy a szükséges mérték­ben. Míg a munkások között a 7 osztálynál kevesebbet végzettek aránya 1949-ben még 80,1 száza­lék volt, 1973-ra ez 35,3 száza­lékra csökkent. A 8 osztályt végzettek aránya pedig ez idő alatt 19,7 százalékról 56,3 száza­lékra, az érettségizettek aránya 1,9 százalékról 8 százalékra emelkedett. A felsőfokú végzett­ségű munkások hányada 0,1 szá­zalékról 0,4 százalékra nőtt. A munkások iskolázottságának, szakmai képzettségének emelke­dése az életmód átalakulásának fontos eredménye, tükre és ösz­szetevője­Az átalakulások ellentmondás­aosságát mi sem jelzi job­ban, ho© a munkások fele 1970­ben községekben élt, távol mun­kahelyétől. A bejáró és ingázó életforma kényelmetlenségei, a vele járó idökötöttség, a ház kö­rüli teendők, vagy sokuknál a háztáji és a kisegítő mezőgazda­sági jellegű tevékenység, a kettős jövedelemszerzés jelentós tömegek életmódjának jellegze­tessége, s gyakran igen ellent­mondásos vonása. A munkahelyi közösségbe való beilleszkedésük, feladatvállalásaik, művelődési aktivitásuk, aspirációik — élet­módjukból fakadóan — gyakran hátrányosan tér el a nem két­lakiak szintjétől, u©anakkor viszont családjuk, környezetük, az ország ellátásához nyújtott hozzájárulásuk, életkörülményeik szorgos és igen fáradságos javí­tása megbecsülendő. A parasztság életmódjában a gépesített nagyüzemi termelés, az ipari jellegű tevékenység ál­talánossá válásával, a termelési rendszerek kialakulásával alap­vető változások következtek be. , Munka- és életkörülményeiben, szemléletében közeledik a mun­kásokéhoz. termelési és közéleti tevékenységével k szocializmus építésének aktív részese" — ál­lapítja meg az MSZMP XI. kongresszusának határozata. A na©üzemből a háztájiba szorult a ha©ományos mezőgazdasági tevékenység számos eleme. A na©üzemi gazdálkodás a gépek, a művelés, a szálh'tás. a takar­mány, az értékesítés biztosításá­val háttérfedezetet nyújt a háztáji gazdálkodás számára és napjainkban már új formákban is áthatja azt Újabban már a fejlett nagyüzemi eljárások, ta­pasztalatok, az új termesztési, te­nyésztési módok-eszközök-anya­gok is átplántálódnak és haté­konyabbá teszik a háztáji ter­melést A parasztság szakmai képzettségének, iskolázottságá­nak javulása hasonló ütemű, mint a munkásoké. * Életkörülményeik — a sok-sok túlmunkával, szabad idejük szin­te teljes feláldozásával — roha­mosan fejlődtek. A magyar falu megújult, megszépült, s mindin­kább városiasodik. Az életkörül­mények javulása azonban — a kétlaki munkásoknál jelzett el­lentmondások itt ls érvényesek — a falusi dolgozók körében nem járt feltétlenül és arányosan e©ütt a kényelmesebb, kulturál­tabb életmód elterjedésével. Az új házakban ©akran csak a „kiskonyha" szintjéig ér a ké­nyelem, hisz a lakás többi részét alig használják, s művelődésre a háztáji sok-sok teendője mellett szinte nem is jut idő. A munka­helyi viszonyok átalakulása, az életkörülmények gazdagodása nyomán — ha ellentmondásokkal terhesen is — megjelent a szocia­lista életmód számos biztató vo­nása, tendenciája a parasztság körében is. A ma©ar társadalmi struktú­ra ritkán vizsgált összetevője a szellemi dolgozók rétege, bár az elmúlt évtizedekben számuk és arányuk megnőtt hazánkban is, 1978-ra minden ne©edik aktív kereső szellemi munkakörbe te­vékenykedett. A szocialista na©­ipar, a na©üzemi mezőgazdaság, az oktatás és az egészségű©, a szolgáltatások egyaránt egyre na­©obb számban igényelnek szak­értelemmel rendelkező szellemi dolgozókat. A szellemi dolgozók körében ©ors ütemben nőtt a felsőfokú végzettségűek aránya, s 1978-ban már minden ne©e­dik szellemi dolgozó rendelkezett főiskolai-e©etemi diplomával. Az értelmiség döntő hányada már rendszerünk neveltje, s tagjai között jelentős a munkás-paraszt származásúak aránya. Kulturális forradalmunk rendkívül nagy eredménye és roppant fontos té­nyezője is a rendszerünkhöz or­ganikusan kötődő szocialista ér­telmiség. Szerepük az emberi értékek megőrzésében és megújításában, alkotó felhasználásában, gazda­gításában, az új nemzedék tagja­ihoz és a többi társadalmi réteg­hez való közvetítésében, közve­tett va© közvetlen részvételük a társadalmi tevékenység szabályo­zásában, az életmód alakításának értékorientációs továbbfejleszté­sében mind na©obb súlyú társa­dalmi tényezőjévé avatja szocia­lista értelmiségünket. A szellemi dolgozók és az ér­telmiségiek életmódiának válto­zásai tudományos szintű elemzé­seket sürgetnek, mert az életmód­minták kialakításában ez a társa­dalmi réteg kezdeményező-példa­adó szerepet tölt be társadal­munkban. Az alkotó, kulturált életmód képviseletében és el­terjesztésében érvényesülő ha­tásaik mellett utalnunk kell azonban arra is, ho© kö­rükben élnek tovább elsősor­ban a régi úri középosztály avitt életmódelemei, s leginkább köz­vetítésükkel kerülnek be hozzánk — ©akran kritikátlanul — a nyugati polgári életmódminták is. A kisárutermelők-kiskereskedők rétegéhez Ma©arországon 1978. január 1-én — az 1979-es Ma©ar Statisztikai Zsebkönyv adatai sze­rint — 167 ezer 300 fő, az aktív keresők 3,3 százaléka tartozott Számuk és arányuk az utóbbi években valamelyest emelkedett. Egyik részük önálló mezőgazda­sági kisárutermelő, a régi pa­raszti gazdálkodási kultúrát őrzi, másik részük pedig a szolgáltatá­sok és a specializált termelés te­rületén, avagy kiskereskedőként tevékenykedik. Társadalmi mun­kamegosztási rendszerünkben ki­fejtett szerepük alapján — a XI. kongresszus határozatai szerint — szükség van munkájukra. * Életmódjukban őrzik az e©é­ni munka világának számos te­vékenység elemét, magatartási vonásait, szemléletét. A masze­kolás az egzisztencia teremtés nem kényszerű, hanem szabadon megválasztott módja részükről. Van, aki kora és alapvető élet­szemlélete késztet, van akit a ki­fizetődő megoldás ösztönöz a ma­szekolásra. A magánvállalkozás számos erkölcsi-világnézeti voná­sát, a kispolgári önzés, befeléfor­dulás, apolitikus magának való­ság — jellemzőit őrzik jó néhá­nyan — sajnos nem kizárólag ez a társadalmi réteg —, de túl­nyomó többségük becsületes mun­kájuk, tiszteletreméltó szakértel­mük, szorgalmuk alapján megbe­csült tagja társadalmunknak és nem tekintjük őket idegen testnek szocialista társadalmunk építésében. Társadalmunk alapvető osztá­lyainak és jellemző társadalmi rétegeinek elna©olt, madártáv. latból megrajzolt jellemzése el­sősorban csak a módszertani megoldást kívánja hangsúlyozni ahhoz, hogy az életmód elemzé­seknek mindenkor az alapvető társadalmi tagozódási formákból kell kiindulniuk, s a különböző társadalmi csoportok, egyének életmódjának jellemző vonásai csak társadalmi szerepükkel ösz. szefüggésben ítélhetők meg. Tár­sadalmi funkciójuk és tevékeny­ségük-magatartásuk értékorien­tációs tartalma lehet a mérce életmódjuk megítéléséhez. Gazdaságunk fejlődéséhez szo­rosan kapcsolódó munkamegosz­tási viszonyaink, a termelés szer­vezetében játszott szerep, a vég­zett munka szerinti elosztási vi­szonyok, az általuk meghatáro­zott társadalmi helyzet, az eltérő képzettség, ízlés, szokások mind­mind tartalmaznak olyan össze­tevőket, amelyek társadalmi kü­lönbségekhez vezetnek, s ellent­mondások forrásaivá válhatnak. A különböző társadalmi osztá­lyok-rétegek társadalmi helyze­tének különbségei ma még je­lentős tükre és forrása • életmód­juk alakulásában. Mindinkább kibontakoznak azonban a közös vonások a gazdasági, politikai és kulturális közeledés nyomán élet­viszonyaik, életkörülményeik ja­vulásában, a kulturált, értékek­ben gazdag szocialista életmód általánossá válási folyamatában. BESENYI SÁNDOR Herceg Árpád Fényes álmaimban Sötét napomat megint kileste. Az éj halottasmenetét megint lecsapott rám az este; csak én kisérem; szivemre ©ászlobogót terített — összegyűjtött kincseim viszik e© örökölt lőcsösszekéren — De mint akinek még tartozása is van: ébren ólálkodom fényes álmaimban — Vásárhelyi Őszi Tárlat FONTOS SANDOR: A LEPKE SZALAY FERENC: 1967 UTAN HÉZSÖ FFRENC: IN MEMÓRIÁM VERES I'ÉTEB ZOMBORI LÁSZLÓ: GÁTŐRHÁZ GGGGGGGGGG , 3 . .

Next

/
Thumbnails
Contents