Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

Vasárnap, 1979. október 7 •y>flív.<Av!<!l DM: — Jó lenne elöljáróban tisztázni, pontosan mit is értünk közgazdasági szemléleten. Dr. Nagy L.: — Tartalmát csak több szóval tudjuk körülírni. akár az ökonómia kifejezést, amely egyaránt jelent gazdagságot. gazdálkodást, gazdaságosságot A közgazdaság mindezeket magába kell foglalja: a tulajdonviszonyoktól kezdve a termelés, elosztás, fogyasztás problémáin át a szervezettség, hatékonyság konkrét kérdéseiig. — A közgazdasági szemlélet kapocs az elmélet és a gazdasági cselekvés között Egyes elemei a politikai gazdaságtan elméletéből táplálkoznak, másokat a gyakorlat, a tapasztalat tesz a szemlélet elemévé. —. Rendkívül fontos az elmélet korszerűsége: kövesse és értelmezze a gazdaság változásait. Folyamatosan vizsgálja felül tételeit, számolja föl vagy új tartalommal töltse meg őket, ha a gayiasagi körülmények ezt megkívánják. A szocializmusnak például nagyon fontos elméleti tétele a teljes foglalkoztatottság. Erről nem mondunk le, nem is lehet lemondani, de tartalma az ötvenes évek óta megváltozott. Akkor azt jelentette, hogy mindenkinek munkahelyet kell teremteni. Ma azt is jelenti, hogy a munkahelyen eltöltött időt jól ld kell használni. — Gyakorlat oldaláról viszont a közgazdasági szemlélet a jelenségek sokoldalú elemzésére támaszkodhat. Nem elég például azt mondanunk, hogy tizenöt év alatt másfél millió lakást építünk, ez önmagában nem teljes kép. Azt is meg kell mondani, hogy mégsincs elég lakás, mert közben szanálni is kellett néhány százezret. — Végül a közgazdasági szemlétet egyfajta tudatforma, amely orientálja a gyakorlatot, segít a helyes gazdasági döntésekben, és segíti a végrehajtást A helyes közgazdasági szemléletnek meg kell felelnie a szocializmus általános törvényeinek, elveinek, a gazdaság objektív és reális feltételeinek. gazdaságpolitika-stratégiai céljainknak, és tartalmaznia kell a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdekek valamiféle integrációját DM: — Szükséges ehhez a politikai gazdaságtan kategóriáiban gondolkozni? Kitől várhatjuk el, hogy ilyen szemlélettel rendelkezzék: közgazdászoktól. vállalati vezetőktől, esetleg munkavállaló vagy legalábbis fogyasztó mivoltában minden állampolgártól? Dr. Ágoston J.: — Valamilyen közgazdasági személete mindenkinek van. Lehet hogy az elmélet nem érdekel mindenkit a közgazdaságtan mégis azonnal „eléri" azt aki kimegy a piacra vagy belép a boltba, és vásárolni akar. Ha például azt tapasztalja. hogy emelkedtek az árak, véleményt alkot, meghozza a maga gazdasági döntését hogy vegyen-e és mennyit a megdrágult portékából. Ez a gyakorlat Ezzel azonban nem elégedhetünk meg Véleményem szerint ha a dolgozó embereket az elmúlt Időszakban megtanítottuk politizálni, megtanítottuk politikánk alapelveire: párt vezető szerepe, munkásosztály vezető szerepe, szövetségi politika, akkor a közgazdaságtan fogalmaira is megtaníthatjuk őket most, amikor ennek nőtt meg a jelentősége. Dr. Nagy L.: — A közgazdasági ismeretek egy része már ma ls beépült az általános műveltségbe. Közismert, hogy minden termelő egyúttal fogyasztó is. de egyre nő azoknak a száma. akik tanulóként nyugdíjasként, vagy az inproduktív szféra dolgozóiként csak fogyasztanak. de nem termelnek. Ök is függnek közvetve a termeléstől. Bódi Gy.: — A közgazdasági szemlélet kialakítását a ©erekkorban kell elkezdeni, nem az elméleti felkészültség hanem a mindennapi gyakorlat során, azzal. hogy az értékteremtő munka megbecsülésére nevelünk. Dr. Tóth L.: — Lényeges, hogy minden szinten értsék, amit akarunk. mert a közgazdasági gondolkodás egyben közgondolkodás ls. Nem biztos, hogy az általános fogalmakra is odafigyel egy szabász. De ha azt mondjuk neki, hogy takarékoskodjon az anyagKözgazdasági gondolkodás és szemléletformálás A közgazdasági napokat bevezetendő, a Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei csoportja kerekasztal-beszélgetést szervezett a közgazdasági szemléletről és a hozzá kapcsolódó gazdasági-politikai kérdésekről. A beszélgetés résztvevői voltak: dr. Nagy Lajos tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei csoportjának elnöke, dr. Ágoston József, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának vezető titkára. Bódi György, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára, dr. Erdélyi Ferenc, a KSZV gazdasági igazgatója, az MTESZ titkára. Horváth Gyula, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága területi igazgatóságának vezetője, a Közgazdasági Társaság Csongrád megyei alelnöke és dr. Tóth László egyetemi docens, a Közgazdasági Társaság Csongrád megyei csoportja politikai gazdasagtan-szakosztályának vezetője. Szerkesztőségünket Tanács István képviselte. A beszélgetés fontosabb részleteit közreadjuk. gal, mert egyszázalékos megtakarítás százmilliós termelési értékű vállalatnál egymillió forintot jelent, abból pedig két munkáslakást lehet ékíteni, akkor érzékelhetővé válik számára a megtakarítás lényege és fontossága. Dr. Ágoston J.: — Jő, hozzuk testközelbe a közgazdasági gondolkozás elemeit. Bizonyos kategóriákat azonban be kell vinni a köztudatba. Például ilyen a termelés, az elosztás, a forgalom és a fogyasztás viszonya, amelyben a termelésnek van meghatározó szerepe. Bódi Gy.: — Fontos, hogy a munkások is tegyék magukévá a helyes közgazdasági szemléletet. de legalább annyira vonatkozik ez az egyetemistákra, főiskolásokra, akik vezetők lesznek, pedagógusok, orvosok. Dr. Nagy Uz — Ahogyan a munkafegyelem megszilárdítását sem a munkapadok mellett, hanem a gazdasági vezetésben és a leendő vezetőkkel kell elkezdeni. Ennek a kihatásai nagyobbak és hosszabb távúak, mint amelyek csak egy üzemre terjednek kl DM; — Hányféle közgazdasági szemlélet van? Az iskola igyekszik munkára, közösségi gondolkodásra nevelni a gyerekeket. otthon viszont jó részük azt látja, hogy a szülei megpróbálnak minél kevesebb munkával, minél több jövedelemre szert tenni. Tekinthető-e az utóbbi valamiféle „egyénre szabott" közgazdasági szemléletnek? Dr. Tóth L.: — Az ember homo sapiens és homo oeconomicus: a lex mini mi — az adott ráfordítással elérhető legnagyobb eredmény elvét alkalmazza a cselekedeteiben. Ez megtalálható a gazdaság minden szintjén. Mégis másként gondolkodik az egyén, ha csak egy család kereteiben kell döntenie, másként, ba vállalatot irányít, megint másként. ha irányítóként a népgazdasági érdek képviseletét bízták rá. Az ösztönzést kell úgy alakítani. hogy az anyagi tényezők mellett az erkölcsi indítékok is megfelelő súlyt kapjanak. Bódi Gy.: — Kedvenc tanárom mondta a politikai főiskolán, nem művészet kimondani, hogy mindig első a társadalmi érdek. de az már művészet, hogy együtt érvényesüljön a társadalmi, vállalati és egyéni érdek. DM: — Hogyan lehet elérni, hogy az egyéni vagy a csoportérdek ne a társadalmi érdek rovására érvényesüljön; propagandával, meggyőzéssel vagy a szabályozók tökéletesítésével? Dr. Nagy L.: — Hajlamosak Vagyunk arra. hogy az egész gazdaságirányításból kiragadjuk a szabályozás elemét és ezen rágódjunk. Konzekvensen együtt kell nézni az irányítási rendszer mindhárom fő elemét: a szabályozáson kívül a tervezést és a szervezeti döntésfarmákat is. Horváth Gy.: — Gazdaságpolitikánk jó. Abban nincs kiigazítani való. A gazdaságpolitika megvalósításában adódnak gondok, problémák. Minden vállalat a maga oldaláról közelíti meg a kérdést: hogyan tudnának ebben a gazdasági helyzetben jobban élni. mint a szomszéd vállalat. Próbálnak olyan előnyöket szerezni. ami a jobb termelést, nagyobb jövedelmezőséget elősegíti. Ez természetes, Dr. Erdélyi F.: — A gazdasági szabályozók sem mindig tökéletesek. Kialakítanak öt évre egy gazdasági stratégiát, a körűimé, nyek azonban menetközben változnak. Egy vállalati vezető kérhet föntről támogatást . de ha nem kap, akkor is ő felel, az ötezer dolgozojának a jövedelméért Meg kell magyarázni, hogy miért csökkenhet akár 50 millióval is egy vállalat nyeresége egyik évről a másikra, annak ellenére is, hogy jobban dolgoznak. Dr. Nagy L.: — Ügy nem lehet szembeállítani, hogy a központi gazdaságpolitika jó, de a vállalati végrehajtás rossz. Dr. Tóth L.: — Sőt, a gazdaságpolitikán belül is meg kell különböztetni bizonyos alapvető célokat és részcélokat. Manapság egyes részcélokat felül kell vizsgálni, és ha szükséges, módosítani. Ügy, ahogyan például az életszínvonal-politikával kapcsolatos céljaink módosultak az utóbbi időben. Ütköztetni kell céljainkat a konkrét gazdasági feltételekkel. Dr. Nagy L.: — A végrehajtás nem a vállalatoknál kezdődik, hanem akkor, amikor bizonyos gazdasági jogszabályokat alkotnak. Következményeiben ugyanaz, ha a központi irányítás nem úgy alakítja a szabályozókat, hogy az alapvető gazdasági célokat szolgálják, mintha a jó rendelkezéseket rosszul hajtják végre. DM: — Es ha a jövedelmezőséget nem a termelés fejlesztésével, hanem a különböző támogatások kijárásával, vagy a belső piacon az esetleges monopolhelyzet érvényesítésével próbálják fokozni? Dr. Nagy L.: — Tény, hogy eddig viszonylag könnyű volt indokot találni a központi támogatáshoz. Azt hiszem, ez egyre nehezebb lesz. — Érdekesebb a monopolhelyzet kérdése. Vannak közgazdaságilag indokolt monopolhelyzetek: ahol a munkaerőhelyzet, a piacnagyság lehetővé teszi a technika, technológia, szaktudás nagymértékű koncentrációját, lehetővé teszi, hogy az ágazat lépést tartson a világpiaci versennyel, ott nem lehet kifogásolni kialakulását Az a lényeg, hogy ezek is összhangban legyenek a gazdaságirányítás normatív rendszerével: ne tudják visszafogni a kínálatot, ne tudjanak manipulálni az árakkal, a tiszta jövedelem oszoljék meg a vállalat és a népgazdaság között. Horváth Gy.: — A vállalatokat — a monopolhelyzetben levőket ls — emberek irányítják. Az ő szemléletük nagyban meghatározza a vállalat működését. Dr. Nagy L.: — A központi célokat mindenképpen érvényre kell juttatni, ha egy vállalat viszszaél monopolhelyzetével. Nem könnyű, hiszen a kalkulációk, tervkonzultációk során az irányító szerv is sokszor a monopolhelyzetű vállalattól szerzi az információit, így fennáll a lehetősége. hogy azok a népgazdaságok rovására érvényesítik érdekeiket. DM: — Közgazdasági szemlélet eszerint nemcsak a gazdasági viszonyok ismeretét és a hozzájuk való alkalmazkodást tartalmazza, hanem van bizonyos etikai vonatkozása is: a helyes közgazdasági szemlélet valamiféle erkölcsi tartást is feltételez? Dr. Ágoston J.: — Feltétlenül. Pozitív és negatív értelemben egyaránt. Ügy is, hogyan végzem a munkám, eleget teszek-e a munkahelyem követelményeinek, a kötelességeimet belső indítékból teljesítem-e vagy kényszer hatására. A munkámból igyekszem-e megélni vagy amiből lehet. De úgy is, hogy a munkahely az esetek egy részében arra jó, hogy társadalmi biztonsághoz juttassa az embert, jogot adjon a juttatásokhoz. DM; — Számon lehet-e kérni ezt a pozitív szemléletet az embereken akkor, amikor olyan viszonyok közt élnek, hogy maszek munkával a munkahelyi fizetésük többszörösét is megkereshetik? Nem a saját érdekeik ellen cselekednének. ha kihagynák ezeket a lehetőségeket? Dr. Ágoston J.: — Azt kell megvizsgálni, milyen okok hatására válhatnak magasabbá a mellékkeresetek, mint a fő munkahelyről származó jövedelem. Bódi Gy.: — Nem mindenki azért vállal különmunkát, mert valami szuperjövedelemhez akar jutni. Van, aki azért csinálja, mert lakáshoz akar jutni, ami félmillióba kerül, és a havi három és fél ezer forintjából soha nem ©ülne össze az ára. Dr. Nagy L.: — Amíg ez a pluszmunka társadalmi szükségletet elégít ki. és ameddig intézményesen nem tudjuk ellátni, addig aligha lehet hatékony eszközökkel küzdeni az ilyen mellékjövedelmek ellen. Dr. Tóth L.: — Az áru- és pénzviszonyok szükségképpen eredményeznek jövedelmi differenciákat Ha ehhez hiánygazdálkodás párosul, könnyen áttevődhet a munkahelyen kívüli szférába, és elválhat a valóságos teljesítményektől. Nekünk az a dolgunk. hogy a differenciálódást jó irányba tereljük, váljon ellenőrizhetővé, a jövedelmek kerüljenek szinkronba a végzett munkával a munkahelyen is. Csak így kerülhet összhangba a közgazdasági szemlélet gazdaságossági és erkölcsi oldala. Dr. Ágoston J.: — Ismertem olyan brigádot, ahol javaslatunkra differenciáltan osztották el a jutalmat. Az ünnepség után azonban összedobták a pénzt és elosztották újra, egyenlően. Horváth Gy.: — Ez az egyik szemléleti szélsőség. A másik valamiféle „no még" szemlélet No még ezt no még azt szerezzük meg! Ennek sokszor az az eredménye, hogy minden időt kitölt a szerzés, nem marad lehetőség kulturálódásra, pihenésre, sőt a megszerzett dolgok értelmes használatára sem. Dr. Ágoston J.: — Olyan feltételeket kell teremteni, hogy érdemes legyen a munkahelyen többletmunkát kifejteni, mert mindenki ott juthat hozzá a nagyobb jövedelemhez. Ugyanakkor az ügyeskedést nem szabad etikusnak elismerni akkor sem, ha gazdasági okai vannak, akkor sem, ha végső célja — például lakásszerzés — tisztességes. DM: — Hogyan függ össze a közgazdasági szemlélet szociálpolitikai céljainkkal? Dr. Nagy L.: — Annak, hogy az egyenlősdi ilyen szívósan tartja magát, szerintem szociálpolitikai töltése is van. A társadalmi egvenlóség elvének félreértelmezéstől van szó. A szociálpolitika igfefi na© vívmánya társadalmunknak. Nekem az a tapasztalatom, hogy ©akran keverednek a gazdaságpolitikai kérdések és a humánum, sokszor álhumánum követelményei a vállalatoknál. Vállalati igazgatók ©akran panaszkodnak, tto© nekik kell olyasmivel íog>átkozniuk. ho© az általános iskolát el nem végzett dolgozok üzemen belül folytassák tanulmányaikat, ami alapvetően nem vállalati feladat Dr. Ágoston J— Va© adva van egy trehány, lelkiismeretlenül dolgozó ember, akit legszívesebben a ©árkapun kívül látnának, de van három-né© gyereke. Ütközik a humánum és a gazdaságosság szempontja. Szerintem a munkáskollektívának kell segíteni, jobb mtnkára ösztönözni az ilyen embert. Dr. Nagy L.: — A munkabérek ösztönző funkcióját kell előtérbe állítani. A gazdasági céloknak na©obb hangsúlya szükséges, ha hatékonyabb termelést akarunk. Bódi Gy.: — Én ú© érzem, ho© a szocialista társadalomnak nem az a legfőbb célja, ho© a hatékonyságot meg a minőséget javítsa, hanem, ho© a népjólétet emelje. Az előbbi csak eszköze az utóbbinak. Jelenleg mintha fordított lenne a viszonyuk. Komplex életszínvonal-politikára van szükség, amely tartalmazza a bérek, árak. juttatások megfelelő arányát, a társadalmi mobilitás lehetőségét: mindenkiből az lehessen, ami akar, a még nem, va© már nem dolgozókkal való törődést. Visszalépés az irányított pályakezdés is. Dr. Nagy L.: — Mihez képest? Bódi Gy.: — A korábbi állapothoz képest. Dr. Nagy L.: — Olyan szakembereket kell képezni, amilyenekre szükség van, és oda irányítani őket, ahol szükség van rájuk. Horváth Gy.: — Nincs köztünk abban vita. ho© növelni kell az életszínvonalat, a sorrendiséget azonban nem lehet fölcserélni. Ha most nem fordulunk arccal a termelés felé, hiába akarjuk elérni, ho© növekedjen az életszínvonal. Nemcsak a bérekre, meg a bővített újratermelésre valót kell megtermelni: a társadalmi juttatások összegét is. DM; — Szükség van tehát a helyes közgazdasági szemlélet minél szélesebb körben való elterjedésére? Dr. Tóth L.: — E©re inkább! DM : — Ki. mit tehet ennek érdekében? Bódi Gy.: — Ha valamirevaló szervezet önmagát politikai tényezőnek tartja, és azt tapasztalja, ho© a közgazdasági gondolkozás egyre fontosabb. akkor feladatul kell kitűznie a vele való foglalkozást. Dr. Ágoston J.: — Tapasztalatom és fölfogásom szerint a közgazdasági szemlélet és gondolkodás növekvő szerepet kell, ho© betöltsön az emberek életében is, a politika ©akorlatában is. következésképpen minden mozgalmi szervezet tevékenységében. Dr. Erdélyi F.: — Az MTESZ elsősorban a vállalati szakemberek körében foglalkozott a közgazdasági szemlélettel nem kampányszerűen. hanem folyamatosan. Még mindig óriási feladataink vannak, ho© a költséggazdálkodás, készletgazdálkodás elveit a dolgozókkal is megismertessük. tudományos és népszerű formában e©aránt. Ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. Dr. Nagy L.: — Közgazdasági szemléletünket két dolog határolja be: a világgazdasági helyzet alakulása és a fejlett szocializmus építésének követelményeiTovábbfejlesztésében e©ik irányvonal a gazdasági érdekszintek, a népgazdasági, vállalati és e©éni érdekek jobb összhangjának megteremtése. Minél jobban közelitünk az e©éni érdek színtjéhez a termelői érdekkel szemben, annál jobban előtérbe kerül a fogyasztói érdek, a hosszú távú érdekkel szemben a rövid távú érdek. Propagandánkban arra kell törekedni, ho© alcsonyabb szintézis tudatosuljon az összefüggés köztük: elfogyasztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Mindenkinek megvan a feladata, politikusnak. közgazdásznak, jogásznak e©aránt. A fejlett szocializmus komplex társadalmi fejlődést feltételez: gazdasági, politikai, kulturális fejlődést. Gazdaságunk speciális helyzete, a világgazdaság előnytelen változásai most a gazdaságpolitikára irányították a fi©elmet. Ezt felismerni és mindenkinek a maga helyén megfelelően cselekedni: ehhez szükséges a közgazdasági szemléiét