Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

Szerda, 1979. október 31. . 3 Uszály volt, bárka lett A munkaverseny hétköznapjai „Ólomország" dolgozói Azon a munkásgyűlésen, melyen elhatározták, hogy csatlakoznak a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez, mondták el a Szegedi Nyomda dolgozói: „Véleményünk szerint legfontosabb teendők a takarékoskodás az Importból származó anyagokkal; reális lehetőséget, látunk arra is, hogy kevesebb energiát használjunk fei. Miután a Műszaki Könyvkiadóval szocialista szerződést kötöttünk, vállaljuk, hogy hét fontos müvet — a könyvnapokhoz méltó minőségben — a tervezettnél korábban jelentetünk meg." A gépterem üzemvezetőjének szobájába beszivárog a zaj. A Comet nevű gépezet csattogása feleselget két Heidelbergerével. Szépen s olyan pontosan, hogy már-már zenének hallik. „Gutenberg büszke volna, kihúzná magat, ha körülnézhetne itt" — gondolom. Surányi Tibor sok itt töltött évében megszokhatta már azt a „csodát", amit a könyv születésének nevezünk; ő az adatokat sorolja: — Harminc-negyven könyvet, folyóiratot, kiadványt készítünk havonta. A másik teremben levő gép éppen Füst Milán könyvének oldalait nyomja. Itt a Kincskereső legújabb száma készül, s a DÉLÉP egy reprezentatív színes kiadványa. — A könyvcsinálás nemcsak ipar, művészet is . — Nincs szégyenkeznivalónk az itt készült könyvek miatt Állják a versenyt. Matematikai kiadványok is készülnek nálunk, azok „híresek". — Mi a legfontosabb? — Két dolog. A minőség, ez az első és mindenek feletti; aztán áz, hogy tartsuk a határidőket... Előfordul néha, hogy amikor a kész könyv levonatát elküldik a szerzőnek, annyit javít a szövegen, hogy mire a javításokat betoldásokat újra szedik, új szedéstükröket készítenek... Szóval, mintha élőiről kezdenénk... — És a minőség? — Döntően az attól függ, hogy milyen papírt kapunk. — Döntően ettől, mi mástól még? A szakemberektől. Ugyanaz a forma, ugyanaz a gép. A gyakorlottabb, tehetségesebb nyomdász többet hoz ki belőle Kelemen István gépmester kereken harminc esztendeje dolgozik itt. — Ha jól számolom, három-négyezer könyv került ki a kezem alól az elmúlt harminc évben, valamennyire büszke vagyok. — A mostani munkaversenyben mit vállaltak? — Hogy még jobban dolgozunk, egyszerűen „csak" ennyit. Bár, ha belegondolunk, ez nem is olyan egyszerű. Baj lehet a festékezéssel, azzal, hogy a papír egyik oldala nem úgy reagál a nyomásra, mint a másik, és még sok mással, de ezeket el sem sorolom, mert túlságosan szakmai ügyek, alig érthetőek másoknak. Annyi azonban tény, tudjuk: a papír és a festék is drága alapanyag, takarékoskodunk velük. Útban a laposztályra (így nevezik; a két napilap, a Délmagyarország és a Csongrád megyei Hírlap, valamint tizenhét üzemi lap készül itt) egy vitrinre leszek figyelmes. A különfele szépségversenyeken díjazott könyvek sorakoznak benne. Azt mondják a nyomdában, zsugorodik — nem férnek már régóta ide a szép könyvek valamennyien. Priskin Sándor, a 'laprészleg művezetője logarléccel számol. Először azt számítja ki, hogy a két napilaphoz naponta hét tekercs papírt használnak föl, ha kiterítenénk, negyvenöt, kilométeres volna a papírcsík. — Mennyi ez? — Négy tonna naponta. -- Nehéz elképzelni — mondom. — Valóban — bólint. — Érzékelni inkább eiofeszítéseinket lehet, méghozzá naponta, 'és minden olvasónak. Csatlakoztunk ahhoz a versenyhez, aminek célja, hogy szebb napilapok készüljenek. Igaz, hogy mi — egyelőre csak, mert talán nem is oly soká, új környezetbe költözünk, s modernebb eljárással készítjük a lapokat — nehéz helyzetben vagyunk. A rotációs gépünk, ha nőnemű lenne, elérte volna már a nyugdíjkorhatárt... — De? — Én férfinak tartom — mondja mosolyogva Priskin Sándor —, még állja a sarat! Mindez délelőtt történik. Gulyás Jenőhöz igyekszem az öreg nyomda labirintusrendszerében. Gulyás Jenő fiatalember, de példázza a múltai és a jövőt — Először betűöntő voltam — mondja —, aztán gépmester. — És most? — Az ofszetüzemben dolgozom. Ez a jövő. — Miért? — Mit válaszoljak7 A vállalatnak is ez a jövője, nekem is. Este megjönnek a laposztályra a „profik". A napilapok gépszedői, akik egy műszak alatt több tízezerszer tudják leütni, szinte hibátlanul a sorszedö gép (az Írógépnél hatszorta áttekinthetetlenebb) billentyüsorát. S Gajdacsi Sándor vezényletével a mettőrök, amit a szerkesztőségünkben megterveztünk, ólomba teszik át: megszületik az újság. Petri Ferenc Á jogsegélyszolgálat — érdekvédelem Az ÉDOSZ tapasztalatai szegedi üzemekben Somogyi Kúrolyné felvétele Neve: B 1117. Uszály volt. metamorfózison esett át az elmúlt két hónapban, a MAHART tápéi hajójavító üzemében, s lett bciőie bárka. Eddig vonták a motorosok maguk után, ezentúl tolják majd maguk előtt, lévén: felszereltek úgynevezett orrtoló résszel is, ami munkaerő-megtakarításhoz vezet. Az ezertoanás bárkává vált uszályt tegnap délelőtt bocsátották vízre Tápén. A magyar szakszervezetek mindig is elsőrendű feladatuknak tartották tagjaik, a dolgozó emberek érdekeinek védelmét. Az érdekvédelem persze igen sokoldalú, mivel az is annak számít, ha jobb és eredményesebb munkateljesítményekre ösztönzik a dolgozókat, hiszen az életszínvonal növelésének legbiztosabb lehetősége csak a termelésből, az anyagi javak gyarapodásából teremtődik meg. Ezentúl természetesen vannak jogi szabályozásokon, törvényeken és rendeleteken nyugvó érdekvédelmi föladatok is. De a „jogi mezőkön" nem mindenki járatos, s olykor ideje sincs arra. hogy jogos érdekeit keresse, védje. Ebben nyújt hathatós segítséget — különösen az utóbbi évek óta — a szakszervezet is, mert bevezette a vállalati jogsegélyszolgálatot. A SZOT — a pártnak a munkásosztály helyzetéről, s annak javításáról szóló határozatának szellemében — az illetékes minisztériumokkal karöltve elhatározta, hogy a dolgozói jogok érvényesülésének elősegítése és az ügjrek intézése megkönynyítése érdekében a vállalatoknál is intézményesen bevezetik a jogsegélyszolgálatot. A szegedi vállalatoknál is eleget tettek a rendelkezésnek. s a nagyobb üzemekben önálló jogsegélyszolgálatot hoztak létre. Ennek immár három-négy esztendeje. Vannak tehát tariasztalatok. Érdemes volt-e. s ha igen. milyen mértékben nyújtanak segítséget a vállalati dolgozóknak ügyesbajos jogi kérdéseikben? A szakszervezeti testületek figyelemmel kísérik a jogsegélyszolgálatok munkáját, és rendszeresen áttekintik tapasztalataikat. Ezt teszik az élelmiszeriparban is, s az ÉDOSZ megyei bizottsága tegnap, kedden vizsgálta meg, miként dolgoznak négy szegedi nagyüzemben a szakszervezeti érdekvédelmi szervek, a jogsegélyszolgálatok. Ma már közismert a jogsegélyszolgálat célja, amelyből világosan kitűnik. ha csupán azt tekintjük legfontosabbnak, hogy a dolgozók érdekeinek jogi védelmét biztosítja, jogi tájékoztatást a<i szükséges mértékben segítséget nyújt és képviseletet biztosít. Rendeltetése az is, hogy a vállalatok dolgozói a munkahelyen belüli vitákban, a különböző állami szervek előtti ügyekben, eljárásokban és perekben szakszervezeti jogsegélyt kapjanak. A szalámigyarban már 1975-ben, a konzervgyárban, a paprikafeldolgozóban és a gabonaforgaLminál 1976-ban kezdte működését a jogsegélyszolgálat. Amint más üzemekben, az élelmiszeripari vállalatoknál is többnyire nyugdíjas ügyvédeket, jogtanácsosokat bíztak meg a bizottságok vezetésével. Mivel mind a négy vállalatnak több helyen van üzeme, ezért az ott dolgozók részére is rendszeresen tartanak fogadóórákat. A szalámigyárban, a konzervgyárban, a paprikafeldolgozóban és a gabonaiparban is általában hetenként egyszer kereshetik föl a dolgozók a jogsegélyszolgálatot. m A szakszervezeti testületek tisztségviselői rendszeresen figyelemmel kísérik a szolgálat munkáját, mind a négy üzemben félévenként beszámoltatják a jogsegélyszolgálat vezetőit tevékenységükről. Ezen túlmenően a szalámigyárban például havonta írásos jelentést is készítenek a szakszervezeti bizottságnak. Más vállalatoknál évente egyszer az igazgatói tanácsülés is napirendjére tűzi a jogsegélyszolgálat munkáját. Az igaz, hogy képviseletet a jogászok csak a szakszervezeti testületek hozzájárulásával vállalhatnak, sőt a bonyolultabb ügyekben konzultálnak a szakszervezeti vezetőkkel. Az ÉDOSZ megyei bizottságának tagjai megállapították, hogy mind a négy vállalatnál megfelelő az együttműködés a szakszervezeti testületek és a jogsegélyszolgálat között. Megvizsgálták azt is, hogy a dolgozókat mennyire informálják a jogsegélyszolgálat működésének, rendjéről. Kitűnt, hogy mindenütt megfelelő a tájékoztatás: sokszorosított lapokon, a hirdetőtáblákon kifüggesztik a jogsegélyszolgálat hivatalos fogadóóráit, s arról is tájékoztatták a dolgozókat, hogy midffenrn jellegű ügyekben fordulhatnak a jogi szakemberekhez. Dicséretes, hogy a szakemberek sokat tesznek a jogpropaganda ügyéért is, előadásokat tartanak a dolgozók széles rétegeit érdeklő és érintő jogi szabályokról, s '— mint a konzervgyárban, s a gabonafeldolgozónál — a „Házi jogtanácsadó"-t eljuttatják a munkahelyekre. A dolgozók általában bizalommal keresik föl a jogsegélyszolgálat szakembereit. Elgondolkodtató megállapítás is olvasható az ÉDOSZ jelentésében: a jogsegélyszolgálat munkáját nehezíti a túlzottnak ítélt adminisztráció. Ügy látszik, nehezen élünk meg rubrikák nélkül, de akadnak olyan ügyek az emberek éleiében, amelyeket nem szívesen tesznek kJ a hirdetőtáblára. S van ennek másik oldala is: olykor csak egyetlen eligazító szót várna a panaszos, s ahhoz minek a sok adat? Nyilvánvaló a statisztikai fölméresek miat.t kell adatlapot kitölteni, de kérdés fontos-e ahhoz a név és a lakcím. Több jogsegélyszolgálatnál éppen a bizalom megszerzése miatt is. nem minden esetben töltenek ki „ügyfélfelvételi" lapot, tehát a statisztikai adatok sem tükrözik a valóságot. (Mi csak azt nem értjük, hogy a statisztikai adatokhoz miért kell valakinek a teljes nacionáleja ?) Az ÉDOSZ megyei bizottságának tagjai megállapították, hogy további finomításokra, tennivalókra van szükség a szakszervezeti jogsegélyszolgálat munkáiában is. Érdemes tovább mélyíteni a személyes kapcsolatokat a szakemberek és a dolgozók között, s ebben a szakszervezeti bizalmiak is tudnak sok segítséget nyújtani. Bővíteni érdemes a jogpropagandát, különösen akkor, ha megjelenik egyegy olyan törvény, rendelet, amely érmti és érdekli a dolgozókat. Vegezctül néhány számadat: az említett négy szegedi élelmiszeripari vállalatnál csupán ebben az esztendőben, október elsejéig, közel 1500 ember kereste föl a jogsegélyszolgálatot, és kért tőlük tanácsot, segítséget. Az ügyek természete szerint a megoszlás a kővetkező volt: munkajogi 275, társadalombiztosítási 115, családjogi 319. államigazgatási 254, polgári jogi 448, szabálysértési 31 es büntetőjogi 29. E számokat érdeme* részletesen is elemezni, valószínű sok megszívlelendő tapasztalatot lehet leszűrni belőlük. Egy bizonyos. a szakszervezeti testületek, ha rendszeresen figyelemmel kísérik a' vállalati jogsegélyszolgálatok munkáját, elősegítik tevékenységüket, akkor a dolgozók érdekeinek védelmében cselekednek. G. L m " — Korszerűsítenek az AFESZ-ek A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa elnöksége kedden dr. Szlameniczky István elnökletével ülést tartott. A testület elemezte és értékelte az AFÉSZ-ek' építőipari • munkáját, meghatározta a továbbfejlesztésükkel összefüggő feladatokat. A szövetkezetek mintegy 30 ezer kiskereskedelmi, vendéglátóipari egység, ipari termelőüzem, felvásárlóhely, raktár fenntartásáról, korszerűsítéséről, bővítéséről gondoskodnak. Az ÁFÉSZ-ek keretében jelenleg 354 házilagos építőipari részleg működik. közülük 120 foglalkozik kereskedelmi létesítmények kivitelezésével, illetve felújításával. Az építőipari részlegek teljesítménye évente 10—12 százalékkal növekedik, s az ötödik ötéves terv első.három esztendejében az összes termelési értékük 2,4 milliárd forint. Ebből a beruházások értéke csaknem egymilliárd forint volt. A SZÖVOSZ elnöksége felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben kevesebb új beruházásra lesz szükség, ezért a meglevő üzlethálózat korszerűsítésé kerül fokozottabban előtérbe. Környezet és gyermek jgpir^gl JJJIP >Tw\ A GELKA rpegyei kirendeltsége és a megyei tanács vb egészségügyi osztálya szerződést kötött a nyáron. A szerelök vállalták, hogy társadalmi munkában száz darab, úgynevezett enuresfskészüléket gyártanak. A gyermekek nemzetközi éve alkalmából ajánlották föl segítségüket, amellyel nemcsak az egészségügynek, hanem sok kisgyermekes családnak is hasznára lehetnek. Ez a késjülék ugyanis éjszaka a kritikus pillanatban hanggal jelzi, hogy nedvesedik a pelenka ... A környezet és a gyermek azonnali reakcióia — rendszeres használat esetén — hozzásegít a helyes szoktatáshoz. A szocialista brigádok kommunista szombatok munkája árán vásárolták meg az anyagot, a szerelést nedig társadalmi munkában végezték el. A készülékek az ország számos egészségügyi gyermekintézményébe eljutnak. Képünkön: Otllecz János. Bermann Tibor. Szalai Róbert. Puskás János és Zsemberi István szereli a hasznos ..masinakat"